Szolnok Megyei Néplap, 1968. szeptember (19. évfolyam, 205-229. szám)
1968-09-19 / 220. szám
1968. szeptember 19. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A BALTASOK Templomssentelés Madarason Az igazságok könnyen frázisoknak tűnhetnek. „A munka emberré tesz”. Pedig mély, támadhatatlan tartalma van. Olyankor ismerünk el megalapozottan egy- egy ilyen igazságot bnma- . gunk számára, amikor mindennapjaink szinte elébünk lökik: ime... A napokban elveiődlem a tiszafüredi Fokpartra, a teknővájó cigányok közé. Panaszuk van, mégikább kérésük, — Hol laknak? — kérdezgettem a faluban. — A Fokparton... A külső Fokparton... Várjon csak. Hol is? Ott, arra... — mutogattak a falu perifériájára, valahogy úgy, mintha rettenetesen messzi, messzi laknának a baltások. Baltások. Előnév. Rangot jelent. Kemény munka van mögötte. A periféria nincs is olyan messzire a falutól, legalábbis távolságban nincs! Ott laknak a baltások, ahol a Tiszától lopott helyet magának az ember. Benézek egy udvarra. Hatalmas nyárfarönkök száradnak a Napon. Félmeztelen, apró. de csupaszom brana ember hatalmas fejszével, faragja a síró faderekat. Dagasztótekrio készül. A rönk jó két-három máasányi. Ebből alakul a nyolc-tíz kilós dagasztóteknő. Borsos János, a házigazda, szorgalmas ember lehet, mert e fészerben 20 kész teknőt számolok meg. — A disznóvágás szezonra csináltam. Lassan megjön a teknő keletje. Viszi a feleségem a vásárokra, elkel valahogy, mert sózóteknő nélkül nincs igazi disznóvágás. Itt van ez a veresfűz — egy nagy teknőre mutat — akár két mázsás jószágot lesóz- halnak benne. Csak ebbe érik finomra a disznóság. Kínlódás ez. persze... — Nehéz munka nagyon ugye? — A munka? Hát nem könnyű, de megszoktam. — Még a nagyapámtól, tanultam. Nem azért. Az élet rossz! Dolgozhatok akármennyit. cigány vagyok. Kiszúrják a szemem rossz anyaggal, elkergetnek. Nem kapunk rendes anyagot! Dolgoznánk. ha volna miből. Keresztesi József is tek- nővájó. Tagbaszakait fiatalember, 6 is csak legyint: — így van. ahogy az öreg mondja. Április óta m,ás munkán voltam, most jöttem haza, mert nem tudok megélni a szakmámból. Nem kapunk anyagot. Hát miért nem? Csak hirdetik, hogy nincs különbség ember meg ember között, de csak*van...! Nem ismerem közelebbről beszélgető partnereimet, de amit mondanak, igazul hangzik. Az előítélet bizony nagy úr! Borsosné paradicsomot tesz el télire. Közben panaszkodik. — Nehezen keressük nagyon a pénzünket. Reggeltől estig ütjük. faragjuk a fát. Cigány! Hogy nem egyformák vagyunk?’. Az ujjunk se az: de azt tudjuk, hogy ez „ nagyujj. — ez meg a mutató. Tegyenek akkor köztünk is különbséget! Hogy Borsos János ilyen ember, amaz meg amolyan... A fiatal férfi kesereg: — Szövetkezet kellene. — Háziipari. Nem lenne ilyen nagy a létbizonytalanság. — Olyan szövetkezet kellene, mint. a poroszlóinknak van. Kértük már, jó tíz éve először, nem sikeredett. A Tisza másik partján mennyivel jobb világ van n hallásokra. Ha valami szövetkezetfélüsen dolgozhatnánk, elvtárs... Nem tudom kettőnk viszonyát megfelelően kifejezi-e ez a fogalom, de elfogadom. Az előítélet olyan, mint a szemellenző a lovaknak. 1. Tanuljon-e a gyermek iskolábajárás előtt? Ne próbálja gyermekét már iskolábajárás előtt a legkülönbözőbb tudnivalókkal megterhelni. Ezzel csak azt éri el, hogy a gyermek unatkozik az iskolában és úgy érzi „több”, mint mások. Emiatt akkor is figyelmetlen lesz, ha olyan tananyagot ad elő a tanítója, amelyet még nem is ismer. Fontos előkészületek azonban az iskolára: tanuljon meg a gyermek egymaga öltözködni, megkötni a cipőfűzőjét és tanítsuk meg a nevére és a pontos címére is. 2. Figyelem: utcai Az első hetekben el kell kísérni a gyermeket az iskolába. Közben azonban mindig nagyobb felelősséget kell ráruházni. Vezettesse magát a gyerekkel. Magyaráztassa meg magának a közlekedési lámpák színeit. Figyemeztesse a gyermeket, hogy a közelekedési szabályok figyelmen kívül hagyása halálos veszélyt rejt magában. A poroszlói Tisza-parton négy híres teknővájó dinasztia dolgozik: Roska Lajosé, Kövér Lőrincé, Oláh Illésé és Nyerges Istváné. A hevesi háziipari ktsz-ben dolgoznak. Cigányszékeket, kanapékat faragnak, rönkfából. Az asszonyok meg tányérokat, kanalakat, sótartókat, villákat. Nagyon szép a munkájuk. Östehetségek. Roska Lajos nyílt tekintetű, kemény kézfogasa ember: — Három éve dolgosunk a szövetkezetnek, tőlük kapjuk az anyagot is. Mindent mink terveztünk, amit csak csinálunk, Cigányformák, dekát akinek ez tetszik?! Nohogy szép is, én mondom... Kövérné kanalakat, tányérokat mutat. Érdekes motívumokat faragnak. — Szállítunk — így mondja —, szállítunk Dániába, Hollandiába, Franciaországba, meg Amerikába is. Nagyon büszkék a faragásukra. s az első ismeretség alapján mondom, lehetnek is. Ezért mertem cikkem elején a munkára hivatkozni. — tiszai — 3. Alvás A gyermeknek lassanként keli megszoknia az iskolai élet ütemét és a nyugodt ülést a padban. Ügyeljen rá, hogy a gyermek eleget aludjon. Tizenkét óra alvási idővel kell számolni. Ameny- nyiben a gyermek a tanulás befejeztével fáradt, fektesse le és aludjon ebéd után. — Nem szabad túlzott követelményeket támasztani a gyermekkel szemben és azt követelni, hogy szorgalmi feladatot készítsen. Este tilos a televízió és ezt mindig be kell tartani. Csak így kerülhetők el az ideges zavarok. 4. Az iskolatáska A gyermek okvetlenül hátán hordja az Iskolatáskáját, ezzel elkerüljük a rossz testtartást. Az iskolatáska tartalmát a tanító határozza meg. Értelmetlenség a háztartás számára bevásárlásokat eszközölni és a vásárolt dolgokat a táskába tenni iskolakezdés előtt. 5. Étkezés Sok gyermek az iskolábajárás első hónapjaiban, különösen reggel, étvágytalan. Két fekete vasoszlop szökell a magasba. Parányi műanyagtető köti őket ösz- sze. Afölött feszül a kereszt. Három harangocska van a röptető alatt. Kettő felül, alig körte nagyságú, alattuk pedig a nagyharang. De az se nagyobb a régi gimnáziumok csengőjénél. A fal világos színű, A parasztházak végére emlékeztető homlokzaton sgrafitto. Egyházi emberek, bibliai idézetek. Valamikor iskola volt az épületben. Előbb zsidőiskola, aztán katolikus, majd az állam vette kézbe. A szomszédban volt egy üres telek. Arra szándékozott templomot építeni az egyház. A végén a telket elcserélték a községi tanáccsal az iskoláért, s átalakították templomnak. A kunmdarasdak nézik újdonsült templomukat. Sokan nem tudnak megbarátkozni vele. Latolgatják, helyes volt-e a csere, vagy más utat is lehetett volna Hagyjon elég időt a gyermeknek a reggelizéshez! A reggeli legyen könnyen emészthető. Egyáltalán nem szükséges hatalmas energia- készleteket felhalmozni reggel a gyermekben. 6. Pénz?'-Válassza ön ki a gyer- meke^ízóraiját. Pszichológusok helytelennek tartják, ha a szülők a gyermeknek pénzt adnak, mert többnyire csak fagylaltot vagy édességet vesz belőle. Ha úgy veszi észre, hogy a gyermek nem eszi meg a tízórai kenyeret, nyugodtan csökkentse az adagot. Egyébkén rákényszeríti a gyermeket, hogy az ételt titokban eldobja. 7. Rend A gyermek lassanként szokja meg a rendet. Nem érti meg rögtön, hogy az iskolatáska tartalmát áttekinthetően kell berakni. A szülők éppen ezért esténként ellenőrizzék, vajon becsomagolta-e a szükséges- füzeteket és nem kell-e aláírni valamit. Általában csak a körülbelül nyolc éves gyermek képes arra, hogy előre áttekintse az iskolanap minden kötelezettségét. választani? Vagy olyan nagy a vallási buzgalom a kun- madarasiakban ? Papp elvtárs, a község párttitkára azt mondja erre: — Nem mondhatnám, hiszen az iskolában évekkel ezelőtt az érdeklődés hiányában megszűnt a hitoktatás. Igaz. az elsőáldozók és a konfirmálók száma még elég nagy. Most, vasárnap volt a templomszentelés. A község párttitkárát nem hívták tneg az ünnepélyes ceremóniára. Az azt követő ebédre szóló invitációval viszont beállított hozzá a községi pap: — papp úr. ha megtisztelne bennünket... A pártii tkamak más dolga volt. Megköszönte a meghívást, s nem ment el. A tisztelendő úr sajnálkozását fejezte ki: — Pedig az érsek úr beszélni szeretett volna a község vezetőivel. — Bármikor felkereshet a pártbizottságon. Az új templomot tehát felszentelték, s ahogy ez már Denni szokott, istentiszteleteket is tartanait majd benne. Főleg idősebbek járnak oda, — de található a hívek között pedagógus is. Azok közül, akik a történelmi materializmus igazságait hivatottak a gyerekekbe plántálni. Vajon miért megy egy pedagógus templomba? Feltételezhetően azért, mert a hit mellett a valláserkölcsi normákat tartja sokra. Ha rajta múlna, bizonnyal abban a szellemben nevelné növendékeit. Pedig — ahogyan dr. Kalocsai Jenő „A marxista etika alapjai” című munkájában frappánsan megfogalmazza: „az isteni kegyelem és a vallásos hit a történelem folyamán vajmi kevés biztosítékot nyújtott a tízparancsolatban is ben- nefoglalt elemi erkölcsi normák érvényesülése számára”. A kunmadarasiak is jól tudják ezt. Emlékeznek például a negyvenhatos pogromra. Idézzük csak részleteit: — Itt dolgoztunk a község szélénél Piac volt odabent. A tömegben elkezdték kiabálni, hogy a zsidók összefog- dosták a keresztény gyermekeket. Pestről is lent volt több árus. Nekiestek azoknak is, meg a helybeli zsidóknak. Szalai Sándor kimutat az országú tra. — Azon a részen menekült Karcag felé R osinger Józsi Fiatal legények szaladtak utána. A Füzfás-gát- nál érték utói, ott verték agyon. Mikor mi, öregek megtudtuk, zúgolódtunk. Azt mondták maradjunk csendben. mert mi is úgy járunk, mint az a zsidó gyerek. Egy másik ember a Hortobágy felé menekült. A csürhés karikásosiorral hajtotta visz- sza. Ütötte-verte, ahol érle. De a „felebaráti szeretet” számtalan egyéb megnyilvánulása — például a földbirtokosok és a napszámosok viszonya — is azt bizonyította; a valláserkölcsi normáknál teljesebbekre van szüksége az emberiségnek. Az emberi méltóságot és egyenlőséget nemcsak hirdető, hanem érvényesülését biztosító kommunista erkölcsi normák kellenek. Templomszentelés után ünnepi ebéd volt a helyi vendéglőben. Az egri érsekség küldött egy harminc literes hordót erre az alkalomra. Azt verték csapra. Fejenként egy liter jutott a vendégeknek. Az ebéd előtt imádkoztak. Feltehetően először ebbén a kocsmában, — Madaras gyengén kép- viseltette magat — mondja Gyulai Sándor, az gtterem vezetője. — Nem volt itt se a párttitkár, se a tanácselnök. , — Húsleves, rántottszelet, kovászos uborka, túrós- és diósrétes volt ebédre. Kiváncsi voltam, ízlik-e nekik. A püspök úr megáldott bennünket a jó ebédért. Nem vagyok katolikus, így csak azt értettem ebből, hogy meg volt elégedve a kiszolgálással. — Itt volt a református tisz- teletes is. Búcsúzáskor jobbról is. balról is megcsókolta a püspök úr. Finoman, mint az úriasszonyok szokták egymást, ha találkoznak. Elmúlt az ünnep, a templom mellett ismét megjelentek az* építők. Az elcserélt portán lakóházat építenek. Pedagógusok találnak ott verőíényes, derűs otthonra. Simon Béla Az elsősök Hét tudnivaló az első osztályos gyermekek szülei számára: eggelenként, amikor a tejért ment a sarki üzlethez, mindig látta a hosszú sort az órásüzlet előtt. Életének hetvenöt éve alatt sokszor látott üzletek, kirakatok előtt kígyózó embersokaságot. öt megkímélte a sors, soha nem kellett semmiért sorbaállnia. Egy kicsit kívülről, idegenként nézett az ott ácsorgó emberekre. Soha nem állt sorba, a falak mellett húzódó emberek^ mégis végigkísérték életét". Gyerekkorában a pesti oldalon élt, mellettük két házzál látott először sorbanállókat. Egy cselédközvetítő iroda előtt gyülekeztek _ bokáig érő bő parasztszoknyás lányok, asz- szonyok. Ha visszagondol erre a képre, a békét idézi. A békével párosult gondolataiban a Róbert bácsi népkonyhája előtt gyülekező rongyos társaság is. A régi mozi híradóban sokszor mutatták. És ugyancsak a békét idézte itt a budai oldalon a szomszéd utcában az olasz követség előtti hossáú sor. Jólöltözött emberek vártak türelmesen egy-egy pecsétre útlevelükbe. A háborús sorbanállá- sokról kevesebb emléke maradt. A kilencszáztízes években szülei, a negyvenesek- hmc férje óvta a felfordult világtól. Igen, a férje, Jenő. Kenessey Jenő. Amíg élt szegény, nem volt semmire gondja. Még nyugdíjasán is mindent előteremtett. Porcelán baba volt ő, csak éppen nem a vitrinben. Jenő óvta, féltette, mint a törékeny porcelánt. Örök életében udvarias volt hozzá, időközönként megsímogatta, mint amikor a finommívű figurát törölgetik, féltve még a durva mozdulattól is. Amióta Jenő halott, azóta nehezebb az élete. A nyugdíjat nem sikerül úgy beosztani, hogy kitartson a következőig. Pedig spórolósan él. Maga jár a tejért is. Otthon nincs főzés, csak tea melegítés, ebédelni a kis kifőzdébe jár, pont tizenkettőkor. A sorbanállók még akkor sem fogynak. Igen, a sorbanállók. Napokig töprengett, riníg végre elhatározta magát. Előszedte a ruhásszekrényből az ezüstholmikat. Szépen mintázott monogrammos tizenkét személyes étkészletet. Még a szüleitől kanta. M. L. Molnár Lívia. Ez ő, ennyi maradt a valamikori Molnár Líviából. Most ez is elmúlik. Hat kávéscsészealj, hat kiskanállal. K. J. monogrammal. Ezt tizedik házassági évfordulójukon kapták. Ez már a közös múlt. Két karcsú virágváza, az egyikre már nem is emlékezett, kitől kapták. Ez minden. Az élete ezüstben, a ruhásszekrénybe zárva, a paplanhuzatok mögött. Ja igen, és a Jenőtől kapott készlet. Akkor esküvőjük idején nagyon divatos volt. Vastag ezüstlánc, rajta nagy kerek medalion, benne piros, kék kövek. — Sokszögűek, a fényben olyan szépen csillognak. Már elfelejtette. hogy hívták a köveket, pedig Jenő sokszor említette. Topáz, smaragd, valami ilyent mondott. Árúikor felvette, mindenki megcsodálta. Nyakában a vastag lánc a medalionnal, karján a széles karperec ugyanazzal a mintázattal és a fülbevalók. Egy vagyonba kerülhetett szegény Jenőnek annakidején. Mondták is a barátnői, hogy milyen gavallér az ifjú férj. Azóta, házasságuk alatt sokszor kapott ajándékot, de a legkedvesebb mégis ez a készlet maradt. Talán azért is, mert ez szerettette meg vele a férjét. Ilyen értékes nászajándékot spórolt össze az akkor még kishivatalnok nőtlen fiú. Mennyi lemondás sörözgetésről, kiruccanásokról, hogy összejöjjön ez a gyönyörű ajándék. Nehezen szánta rá magát. hogy ezt is beletegye a szatyorba. Félt. hogy az étkészletért, a vázákért keveset adnak. Persze hogyan is tudnák megfizetni a családi ereklyék sok emlékét? De Jenő nászajándéka majd feledteti a megválás keserűségét. Még halála után is segít rajta. Házasságuk indulásánál úgy kuporgatott, mintha sejtette volna, hogy egykor, egy fél évszázad EZÜST múlva ez hosszabbítja meg életét. Korán reggel lement az üzlethez. Néhányan már álltak ott, hatodik vagy hetedik lehetett a sorban. Egy ideig egyik kezéből a másikba cserélgette a szatyrot, de az még így is nehéz volt órákon át, — végül letette maga elé. Délelőtt tíz órára került sorra. Másodmagával engedték be az üzletbe. A pult mögött álló fiatalember segített egy tálcára rakni a holmikat. A nászajándékot nagy férfi zsebkendőből csavarta ki. Ahogy a többi ezüstholmi mellé tette, látszott rajta, legszívesebben elmondaná a történetét a becses ékszernek. Aztán nagy sóhajtással leült. A fiatalember hátr-avit- te a tálcát, ahol két szakember vizsgálta a behozott árukat. Közben elvették a másiktól is, amit hozott. Jóval kevesebb volt, mint az övé. Egy hatszemélyes étkészlet, meg egy cigaretta- tárca. Az is hátra vándorolt. Egy darabig csak ketten ültek az előtérben. — Valójában most búcsúzott mindattól, amit idehozott. Az M. L.-től és a K. J.-től, a múlttól. Hosszú évek óta nem vette elő a szekrényből az ezüstöt, de ezután mégis üresebb lesz a lakás. A fiatalember ugyanarra a tálcára púpozva hozta vissza a holmit. — Néni kedves, — mondta — nagyon szép ez az étkészlet. Jó nehéz ezüst. — Mindjárt megmérjük. Meg a többit is. — Igen — válaszolta es közelebb lépett a pulthoz. — Sajnos ,— kezdte újra rövid hallgatás után a fiatalember — a nyaklánc, a karkötő, a fülbevaló csak ezüsttel futtatott alpakka: Nincs is benne a próbajel. Nem igazi ékszerésznél vették. A kövek meg annyit érnek, mint a csiszolt üveg. Mindez már új korában is filléres áru vöt. Szép, cirá- dás, de értéktelen. Sajnálom. — Igen — ismételte nagyon öreg, nagyon fáradt hangon. Sok pénzt kapott a többi holmiért, de ő számolatla- nul dobta a szatyorba a zsebkendő mellé. Elindult. — Itt tetszett felejteni ezeket — mutatott a fiatalember a nyakláncra, karperecre. Megállt az ajtónál, visz- szafordult. A pultra nézett. A kék és piros kövek most is úgy csillogtak. a halvány lámpafénytől, mint Jenő szemei. amikor átadta őket. — Nem — motyogta magában. — Nem hamisak. Visszalépett és felmarkolta őket a pultról. Erdélyi György
