Szolnok Megyei Néplap, 1968. szeptember (19. évfolyam, 205-229. szám)

1968-09-18 / 219. szám

1963. szeptember 18, SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 LVASöiNK Hiába bírják a kéményseprőt Nagyon hosszú idő óta nem jár a mezőhéki tanya- világba a kéményseprő. Ha hívjuk őt, viccnek veszi. Azt feleli: messze vagyunk a községtől. Az igaz, hogy 6—8 kilométerre is vannak tanyák a községtől. Ettől függetlenül kétszer egy év­ben, tavasszal és ősszel ki kellene tisztítani a kémé’ nyékét. Élnek ugyanis idős emberek is a tanyákban, akik a magas kéményeket nem tudják kikotomi. Fé­lő, hogv egyszer tűz üt ki valahol, begyullad a lerako­dott korom. Szabó Gáborné Mezőhék Mi« ér a jótállás? Ez év májusában vásároltam egy Minor táskará­diót. Sajnos, nem vált be. mert a vétel után rögtön ja­víttatni kellett. Három hét leforgása alatt négyszer volt a kunszentmártoni szervizben. A hiba mindig ugyanaz volt. tehát arra lehet következtetni, hogy a rádiót csak szétszedték, de nem csinálták meg. Negyedik alkalom­mal már a szerviz vezetőjéhez fordultam, aki megígér­te: majd ő kézbe veszi és megcsinálja. Azóta szól is a készülék. Augusztus 17-én megvettem a rádióhoz a tölthető akkumulátort. Sajnos, ez sem volt jó, mert szeptember 11-én a pozitív csap levált. Számítva a jótállásra, él­ni is akartam vele, csakhogy nem tudtam. A kunszent­mártoni szervizből a boltba küldtek, hogy cseréltessem ki az akkumulátort. A boltból visszaküldték a szerviz­hez, hogy ott csináltassam meg. Itt azt válaszolták: nem foglalkozunk vele. Megunva a küldözgetést, a szolnoki GELKA-szerviz- hez fordultam, ahol előzékenyek, udvariasak voltak. Szeptember 13-án reggel fél nyolckor beadtam az akku­mulátort ás délután három órakor már hallgathattam vele a rádiót. Igaz. így a „jótállás” pénzembe került. De legalább nem bosszankodom. Miért nem minden GELKA-szerviz ilyen? Hfilvely Gabriella Kunszentmárton Viszontlátásra, egy ér máira Áz elmúlt vasárnap tartot­ták Jászdózsán a már ha­gyományossá vált öregek napját a kultúrházban. Er­re az alkalomra több mint kétszázharminc idős ember gyűlt össze. Budapestről szülőfalujába. látogatott többek között a 87 éves Bo­ros István nyugdíjas tsz- tag is. A községi pártszervezet, a tanács és a társadalmi szer­vek rendezték az ünnepsé­get. A helyi fmsz népi ze­nekara társadalmi munká­ban szórakoztatta a jelenlé­vőket. Béres Béla iskolát igazgató méltatta a nap je­lentőségét. Az iskolások, óvodások kultúrműsort ad­tak. Viszontlátásra, egy év múlva! — így köszöntek el egymástól az öregek. Mi visszavárjuk őket minden évben. Gátfalvi Mihály Jászdózsa Levél sok>sok Fannihoz Kedves Anikó! Még fülembe cseng a nincs tovább utolsó akkordja. Látom a fátyolos tekinteteket, sírásra görbülő szájakat. Nekem is fájt. Ti voltatok az első osztályom. Kinőttétek iskolánkat, s szétröppentetek, ki erre, ki arra. Téged is messzire vetett a sors. Tanács­talanul, de leplezetlen örömmel indultál az útra. Tech­nikumi tanuló lettél! Néhány hét múlt el az első csengetés óta, s levelet kaptam tőled. Soraid olvasva tekintetem elkomoro­dott. „Annyira hiányzik a család, az otthon, a barátok. Még harminc hét van hátra. Ki sem bírom, azt hi­szem...” A panasz nagyon ismerősnek tűnt. Tíz évvel ezelőtt én is levelet írtam volt osztályfőnökömnek: ha­zamegyek, nem bírom tovább. Nincsenek barátaim, egyedül vagyok, s messze, nagyon messze... Minden nap vártam a postást. Szívem torkomban dobogott, mikor megláttam az ismerős betűket. A papí­ron csak egyetlen sor állt: Minden kezdet nehéz... Ta­nácstalanul forgattam a lapot. Nem tagadom, fájt ez a szűkszavúság. Emlékszem, édesapád az utolsó szülői értekezleten íny búcsúzott: — Tudja, tanár úr, öt elemit jártam. Nyolcán voltunk testvérek, meg a liba mellé is kellett valaki... Szeretném, ha a lányom többre vinné... — Persze, Kovács bácsi! — biztattam. — Biztos, hogy többre viszi. Kitűnő tanuló, s már többre vitte... — s éreztem, ennek így kell lennie. De nemcsak ennyit várunk tőled! Annyit, amennyit eszed, szorgalmad en­ged. Ez pedig sokkal több... Gondolkoztál-e már azon, vajon hány ezer Panni él hasonló körülmények között? S hány osztályfőnök kap tőlük levelet ezekben a napokban... Sokan vissza­fordulnak. Alig kezdték el, s már feladják a harcot... Téged nem ilyennek ismertünk! A kezdet mindenhol nehéz. De vigasztaljon az a tudat, nem egyedül küzdesz! Segít a KISZ. a tanárok, az új barátok és mindenki, aki a sok-sok. hozzád ha­sonló Pannik helyzetét szív ügyének, tartja... Szeretettel üdvözöl volt osztályfőnököd: D. Szabó Miklós Kunhegyes A csoda Trabant X csoda Trabant halvány­kék színű, külsőre semmi­ben sem különbözik a töb­bitől. Az én tulajdonom, il­letve a VII-es szolnoki Au­tójavító produkálta nekem tegnapelőtt potom 57 forin­tért. Eredeti ötlet, újszerű megoldás, melyről csak sár­ga irigységgel vehetnek tu­domást a legielesebb világ­cégek autókonstruktőrei is. Nekik eleddig ugyanis csak olyan gépjárművet sikerült előállítani, melynél a kup­lungot kiiktatták, míg a gázpedállal lehetett vezé­relni a menetet. Ezzel szem­ben a szóbanforgó Trabant­nál éppen a gázpedál hasz­nálata felesleges, csak a tengelykapcsolónak van né­mi szerepe. Mint általában a nagy öt­letek, ez is Kólóm bús tojása. Bármely normális Trabant­ból fél perc alatt egyetlen csavarhúzóval előállítható egy ilyen csodajármű. Csak az alapjárat állítót kell ad­dig tekemi vele, míg a mo­tor bömbölni, a karosszéria rázkódni kezd. Utána feles­leges vacakolni a pedállal. Minden sebességben az alap­gáz visz, mint a táltos. Az alkotó szikra napi te­vékenysége „hevében” pat­tant ki az alkotó fejéből, miután a munkalap szerint a jármű indítási problémáit kellett volna megoldania. Ezt ugyan nem tudta, de mi ez ahhoz képest, amivel a Uözlekedéstechnikát gazda-i gította... Két-három embert ugyanis mindig lehet tobo­rozni, aki az autót meg­tolja, de egy ilyen külön­leges jármű nem minden bokorban akad. (Pláne, ha vigyáz az ember, hogy ne ott akadjon fel.) Külön dicséretes, hogy a vállalat műizaki gárdája sem akadályozza Pató Pál mód­ján az újdonságot. Az első kört az üzemudvaron pél­dául az a szakférfiú tette meg a „csodatrabanttal”, akinek munkaköri feladata az „átadás, átvélet, próba­út”. (Fáradozása a számlán külön tétel, kb. 20 forint.) Már-már drukkoltam, szóvá- teszi, miért füstöl úgy a motor, mint egy Lincoln korabeli csatahajó, miért tölt a dinamó alapjáraton, vagy miért csak kihúzott szívatóval megy? De szeren­csére nem szólt, férfias ön­megtartóztatással vállalta, hogy a bámészok kétségbe vonják szakértelmét. Az újért áldozni kell! Köszönet érte ezúton is a vállalatnak. Remélem, az Aujtójavító Tröszt is meg­felelően méltányolja leány­vállalatának fejlett műszaki kultúráját P. I. Szolnok Dísznövény-gyűjtemény a Tisza-ligetben K. J. szolnoki olvasónk sorait „Állat- és növény­kertet szeretnénk” címmel lapunk július 31-i számában közöltük. Olvasónk levelét eljuttattuk a Szolnok Városi Tanács Végrehajtó Bizottságához is. Az alábbi választ kaptuk: „Állat- és növénykert létesítésére a város megfelelő anyagi eszközzel nem rendelkezik. Tájékozódásunk sze­rint a pécsi, a veszprémi és a többi városok állatkert­iének létrehozása és fenntartása jelentős összegbe kerül, ezért egy ilyen létesítmény megvalósítására csak későb­bi időpontban kerülhet sor. Ami a növénykertet illeti, azt a Tisza-ligetben dísznövényekkel, úgynevezett kis arborétum létesítésével kívánjuk megvalósítani. Ennek érdekében a Tisza-liget­ben tavaly is több díszfát, cserjét és évelő növényt tele­pítettünk, Ezt a tevékenységet évről évre folytatjuk Kényelmes, szép... Szeptember 10-i lapszámunkban a mezőtúri Felsőfokú Mezőgazdasági Gépészeti Technikumról, illetve a meg­nyíló kollégiumról olvastam. A kollégiumot fényképpel is illusztrálták. Kicsit irigykedve gondoltam az ott tanuló diákokra. Megválom, az írás régi sebeket is felszaggatott bennem. Kicsi koromtól kezdve tanítónő szerettem volna lenni. Amikor eljött az ideje, jelentkeztem is. Mejött a válasz. Felvételi vizsgát kell tennem. S arról is tájékoztattak, hogy egy évig biztosan, de esetleg kettőig is magánház­nál kell laknom. Ennek költségeit sajnos, az én szüleim nem tudták volna viselni. Így nem lehettem tanítónő, ami kicsit még most is fáj. Ezek jutottak eszembe a cikk olvasásakor. Hiszem, hogy akik most ott tanulhatnak, a kollégiumban lakhat­nak, valóra váltják tanáraik elképzeléseit: javítanak az átlageredményen. H. J. Szolnok Az új Munka Törvény- könyve a dolgozó nők s a kisgyermekes anyák érdekeit a munkaviszony kezdetétől s annak tartama alatt kü­lönös gonddal védi. A terhes nő vagy anya alkalmazását e körülményei­re tekintettel megtagadni nem szabad. Az alkalmazás­nál a terhes nőt és a kis­gyermekes anyát azonos fel­tételek esetén előnyben kell részesíteni. A fenti jogsza­bályi rendelkezés alkalma­zása során vitás volt az, hogy a gyermek hány éves koráig kell az anyát „kis- gyermekes”-nek tekinteni. Mivel a dolgozó no védel­mét szolgáló egyéb jogsza­bályok sem tartalmaznak e vonatkozásban rendelkezése­ket. a Munkaügyi Miniszté­rium állásfoglalást adott ki, miszerint a 6 éven aluli gyermekét nevelő anyát kell kisgyermekes anyának te­kinteni. A dolgozó nö egészségé­nek védelmét külön meg­határozott kedvezmények is biztosítják. Ennek megfele­lően csak testi alkatának megfelelő munkakörben sza­bad foglalkoztatni. Terhes­ségének negyedik hónapjá­tól kezdve a gyermeke hat hónapos koráig egyáltalában n^m, ezen túl egy éves ko­ráig pedig csak beleegye­zésével szabad túlmunkára és készenlétre igénybe ven­ni. Éjszakai munkára a gyermek egy éves koráig nem kötelezhető. Több mű­szakos üzemben’ dolgozó nő­ket teyhességük negyedik hónapjától a gyermek egy éves koráig lehetőleg dél­előtti műszakba kell beosz­tani. A délutáni műszak­ban való foglalkoztatásnak általában nincs akadálya, éjszakai műszakra azonban a gyermek egy éves koráig nem kötelezhető. Egyes munkhelyeken a fenti rendelkezéseket csak úgy lehet betartani. ha a terhes nőt ideiglenesen más munkakörbe helyezik át. Az ideiglenes áthelyezésnek nincs akadálya, de ha a dol­gozó nő keresete az új munkahelyen régi keresetét nem éri el. részére átlag- keresetet kell fizetni, a ter­hességére figyelemmel egész­ségügyi okokból, orvosi vé­lemény alapján áthelyezett nő keresete ugyanis nem lehet kevesebb, mint amennyi az előző átlagke­resete volt. A fenti jogszabályokból következik az is, hogy ha a terhes, illetőleg a szülő nő áthelyezése hosszabb munkaidejű munkakörbe történik, és keresete ennek ellenére nem éri el az előző átlagkeresetét — a szülést követő 6. hónap leteltéig — a korábbi átlagkeresetre az eltérő munkaidejű foglalkoz­tatás ellenére is jogosult. A túlmunkával kapcsolatos rendelkezések is figyelemmel vannak az anyák érdekére. A 6 évesnél fiatalabb gyer­mekét gondozó anyának csak kivételesen rendelhető el túlmunka. A dolgozó nőnek a szop­tatás első hat hónapjában naponta kétszer háromne­gyed óra, ezt követően a ki­lencedik hónap végéig egy­szer háromnegyed óra mun­kaidő kedvezmény jár. Ez a munkaidő kedvezmény a napi 4—6 órában foglalkoz­tatottakat csak az első hat hónapban és naponta egy­szer illeti meg. Ikrek esetén a munkaidő kedvezmény az ikrek számának megfelelő mértékben jár. A munkaidő kedvezmény a dolgozó nő kérésére a munkaidő kezde­tem vagy végén egyszerre is kiadható, annak tartama munkaidőnek számít és arra átlagkereset jár. A munkaviszony megszün­tetésével kapcsolatban ren­delkező jogszabályok a dol­gozó nő esetében megfele­lően korlátozzák a vállalat felmondási jogát is. Nem szüntethető meg felmondás­sal a dolgozó nő munkavi­szonya a terhesség és a szop­tatás alatt, a szülést kö­vető hatodik hónap végéig. Az egyedülálló dolgozó nő munkaviszonya gyermeké­nek 18. éves koráig csak különösen indokolt esetben mondható fel. A szülő nőre vonatkozó kedvezményeket a csecsemőt örökbe fogadó nők esetében is alkalmazni kell, A mun­kaviszonyban álló és a cse­csemőt örökbe fogadó rőt — az _ örökbefogadást enge­délyező jogerős határozat esetén az örökbefogadás napjától ugyanazok a jogok megilletik, mint a szülő nőt, illetőleg ugyanolyan védett­séget élvez (szoptatási idő- kedvezmény, szülési, illetve fizetés nélküli szabadság, felmondási tilalom, stb.). Az újszülött ellátásával, gondo­zásával, tisztántartásával já­ró feladatok ugyanis ugyan­úgy jelentkeznek, mint a vér szerinti gyermeknél. A vér szerinti anya az örök- befogadás napját követő időre a szülési szabadságra vonatkozó jogát elveszti. Hat hét szabadság a szülést kö­vetően azonban ilyen esetben is megilleti Dr. Cs. I. Kolbász Olykor, ha estefelé elcsendesedik a környék és azt hallom valakitől, hogy csak a vidéki kolbász igazán jó, gú­nyos kacagásom messze elhallik. Az a nézetem ugyanis, hogy a kol­bász minéműsége korántsem függ any- nyira a készítő lakhelyétől, mint at­tól. hogy mit tesz bele az illető. Vá­rosi ember vagyok, de szeretem a vi­déket; ha utazom, már Kelenföldnél kinézek az ablakon, legelésző gulyát keresgélve. De mélységesen megvetek minden előítéletet, így azt is, amely szerint Boriska néni Kisházán sokkal jobb kolbászt tud csinálni, mint a fővárosi — immár évtizedek óta álla­mosított — Húsipar. Mariska néném például éppen nem­régiben kapott három kiló kolbászt Mezősoponyáról. — Ez aztán a kolbász! — mondta a férje, Zsiga, miközben a csomagot bon­togatta — ebben aztán lesz minden, ami belevaló! És könny szökött a szemébe, sav szö­kött a gyomrába. Hanem aztán, ami­kor napfényre került a kolbász! Vas­tag volt, mint a hurka, olyan apróra darálva a belseje, mint a fűrészpor. Ez még semmi. De úgy meg volt füs­tölve, hogy füstszag borította el az egész házat, s a házmester — kémény- tüzet gyanítva — már a tűzoltókat akarta hívni. Mariska néni levágott egy darabot és megkóstolta. — Nem mezei kolbász ez, te Zsiga — mondta és kiköpte a falatot. A néni azonnal felhívta telefonon Mihályékat, az unokaöccsét. — Misikém — mondta —, kaptam kolbászt Mezősoponyáról, de nekem sok. Ha akarod, egy részét átadnám neked, Misi szeme felragyogott Vidéki kol­bász! Tűzrőlpattant, tősgyökeres, kis- üstönfőtt „gyesznókolbász”! Hálálko­dott is. — Mennyit kaphatok belőle? — kér­dezte reszkető hangon, mert már az emésztőnedvei máris dörömböltek a gyomorfalán. — Két kiló kilencven deka az egyik része, azt neked adom, hatvan forint kilója. Este már Mihálynál volt a kol­bász. Jutka, a felesége megkóstolta, aztán telefonált Tercsinek, az unoka­húgának. — Tercsikém, kolbászt kaptam Me- zösoponyáról. Sikitás. Mennyit kaphatok? Két kiló nyolcvanat. Azonnal futárt küldök ér­te, százhatvannyolc forinttal. Negyednapra, amikor a kolbász Ká­roly bácsiékhoz került, már csak nyolc­van deka volt. A többit apránként le­kóstolták róla az átutazó-állomásokon. Károly bácsinak már csak negyven­nyolc forintja úszott benne, egyefenc — mondta, amikor megkóstolta és ki­köpte —, nem érdemes tovább üzér­kedni vele. Befejezhetném a történetet úgy, hogy Károly bácsi odaajándékozta a kolbászt Mariska néninek. Igazságos volna a dolog, de nem volna igaz. A hetven deka mezősoponyai ugyan­is ott száradt el Károlyék kamrájá­ban. a rúdon, két szál remek KÖZÉRT- kolbász vigasztalta jobbról-balról szo­morú hervadásában. Mindebből pedig nem ez a tanul­ság. hogy a vidéki kolbász nem jó. A tanulság az, hogy nem az a fontos, honnan jön valaki, hanem az, hogy mi van benne. Még akkor is, ha csak kolbász az illető. Tabi László

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom