Szolnok Megyei Néplap, 1968. augusztus (19. évfolyam, 179-204. szám)

1968-08-11 / 188. szám

1968. augusztus ÍL SZOLNOK MEGYEI NEELAl­7 Ki volt Ványai Ambrus? A túrke vei jobbágyfiú, mint Dózsa titkára A Túrkevei Gimnázium ** 1951 óta viseli Ványai Ambrus nevét. Sokan még ma sem tudják, hogy tu­lajdonképpen kd is volt Vá­nyai Ambrus és milyen vo­natkozásban van a túrkevei gimnáziummal, illetve Túr- kevével. Ványai Ambrus nevét Sze- rémi György: Magyarország romlásáról, a XVI. század közepén latin nyelven írt krónikája említi először az 1514. évi Dózsa-féle pa­rasztháború leírása során. Szerémi az idézett munká­jában többek között a ben­nünket közelebbről érdeklő következő sorokat írja: „Ren­delt már Székely György (ti. Dózsa György) trombitá­sokat, dobosokat. Rendelke­zett és felkerekedett Nagy­túrról. Vele volt Ványai Ambrus parókus egy csa­pattal; ez krakkói bacca­laureus volt és dühös ter­mészetű, mégis tele minden tudománnyal■ Amint Székely György táborához érkezett, beajánlotta magát. Mivel Székely Györgynek nem volt jegyzője, megörült neki"... ,....És az az Ambrus pap és jegyző megadta magának a felhatalmazást felszentelni a népet a szent keresztre. A vezér levelet Íratott jgyző- jével a királyhoz és Tamás érsek legátusnak?... írja Szerémi. , Ez az első említés Ványai Ambrusról, amiből megtud­hatjuk, hogy pap volt és pedig a Túrhoz, valamint Túrkevihez közeli Dévavá- nyának plébánosa. A Szerémi munkáját is­mertető Székely György tör­ténész ehhez az adathoz a következő jegyzetet fűzi: „Ambrus dévaványai plébá­nos azonosítható a krakkói magyar tanulók burzájának egykori tagjával, Túrkevy Ambrussal.” Márki Sándor: Dózsa György és forradalma c. munkájában írja: „Június 3-án csak Mező- vagy Nagy Túrig levő 30 km utat tette meg (ti. Tiszavarsánytól). E városban egyma­gában 800-an álltak melléje. Még nevezeteseb­ben gyarapodott serege más­nap, mikor útközben déva- ványaiak egyesültek vele. Papjak Túrkevy Ambrus volt, ki 1493-ban a krakkói egyetemen a theológiából babérkoszorús lett.” Körülbelül ennyi a ren­delkezésünkre álló történel­mi adat Ványai, vagy Túr­kevy Amhrus- kilétére vo­natkozólag. Ványai Ambrust azonban nemcsak a történelmi fel­jegyzések, de a szépiroda­lom is megörökítette. Szere­pelteti őt minden olyan író, aki Dózsa parasztháborújá­nak történetével foglalkozik. Így Eötvös József, Szabó Pál is. de legrészletesebben Gergely Sándor a Dózsa re­génytrilógiájában, melyet még a Szovjetunióban kez­dett el írni. ^Jtorgelv Sándor Túrkevy ^ Ambrusnak írja és az egész parasztfelkelés törté­netében fontos szerepet adott neki. Ambrus pap ne­vére. valamint arra a szo­ros kapcsolatra, amely a re­gény szerint Thurzó Gyögy kamaragróf és közötte, mint krakkói diáktársak között fennállott, állítása szerint a Fugger bankház levéltárá­ból szerzett adatokat. Amint azt kérdésünkre közölte. Tűrkevev Ambrus szerepére vonatkozó egyéb adataink jórésze is a nyugat-európai levéltárakban a 30-as évek eleién végzett kutatásaiból származik. Ambrus pap nemcsak mint felvilágosult, nagyműveltsé- rű papi személy és forradal­mi szellemű népvezér szere­pe! a regényben, aki a Túr- kevi környéki felkelőket ve­zeti Dózsa György Nagy- Túr-i táborába és harcol az elnyomott szegények ügyé­ért. Az író a regényben ro­mantikus szerepet is jut­tat neki és gáláns kalandok­ba viszi magasrangú főúri nővel. , A parasztháború leverése utáni sorsáról sajnos sem a regény, sem a krónika, sem más egyéb írott forrás nem tesz említést. Nyomtalanul eltűnik a történelmi esemé­nyek színpadáról. Amint az eddigiekből megállapítható, hozzáférhető adatok Ambrus papot, Dó­zsa György jegyzőjét, vagy titkárját, esetleg kancellár­ját, mint ványai parókust ismerik, aki talán 1493-ban baccalaureusi tudományos rendfokozatot ért el a krak­kói egyetemen. Ott viszont ezidőtájt a magyar diákok között „Ambrosius de Thwrkewy”, vagyis Túrkevy Ambrus neve szerepel. Ezek után még mindig tisztázásra szorul, hogy a Szeréminél szereplő Ványai Ambrus krakkói baccalau­reus valóban azonos-e azzal a személlyel, aki a krakkói egyetemen 1493. év körüli magyar diákok névjegyzé­kében ■„Ambrosius de Thwr­kewy”, vagyis Túrkevy Ambrus néven szerepel Dózsa Györgv jegyzőjeként? A krakkói Jagelló Könyv­tár kéziratgyűjteményének vezetője doc. dr Jerzy Za- they igazgató űr volt szí­ves erről tájékoztatást nyúj­tani. Az ő rendkívül ala­pos, minden lehetőségre ki­terjedő kutatómunkájának eredményeképpen a követ­kezőket állapíthattuk meg. Túrkevy Ambrus neve a krakkói egyetem hallgatói­nak névjegyzékében kétíz- ben fordul elő. Egyszer a magyar burzában (diákott­honban) lakó diákok kimu­tatásában ebben az alakban: „Ambrosius de Thwrkewy”. Ez az időpont megegyezik a Krakkói Egyetem Anya­könyvében található másik adattal, amelv szerint az 1501. évi nyári félévre be­írt hallgatók lajstromában Ambrus neve kissé eltorzít­va „Ambrosius Matthei de Thartew” („Thurkew"-nek is olvasható) alakban szere­pel. Abban az időben a XV— XVI. században Túrkevi község az egri püspök job­bágyfaluja volt, így két­ségtelenül az egri egyház­megyéhez tartozott. Több, mint valószínű, hogy a túr­kevi jobbágyfi Ambrust az egri egyházmegye iskoláztat­ta és küldte ki a krakkói egyetemre, mint arra érde­mes papnövendéket maga­sabb képzettség elnyerése céljából. Innen ered „de Agria” — vagyis Egerből jött megnevezése is, amelv eb­ben a korban, amikor a sta­bil családi nevek a polgá­rok és móginkább a jobbá­gyok soraiban éppenesak a kialakulás stádiumában vol­tak, többnyire csak a szár­mazási hely megjelölésére szolgált. Így lehetséges az, hogy Ambrus, vagy Miklós diákot, hol Egri, hol meg Túrkevi, vagy Alacskai név­vel jegyezték fel aszerint, hogy az egyetemi írnok a származási helyet, vagy a kiküldő egyháanegye meg­jelölését tartotta fontasabb- nak. Az sem kétséges most már szerintünk, hogy a források­ban Dózsa György kancel­lárjaként említett Túrkevy, vagy Ványai Ambrus azo­nos azzal a személlyel, aki a krakkói egyetemen az 1502. évben baccalaureus lett és akinek nevét a Túr­kevei Gimnázium viseli. E zután csak az a kér­dés marad még fent helyes-e. hogy a Túrkevei Gimnázium címében meg­örökített babérkoszorús Ambrus pap nem a saját nevén, hanem későbbi mű­ködési helyét megjelölő Vá­nyai néven szerepel? 0. Győrffy Lajos MÉSZROS LAJOSa CSENDÉLET Hírünk az országban A Magyar Mezőgazdaság július 3-án közölte dr. Ku- rucz Gyulának, a Nagykun­sági Mezőgazdasági Kísér­leti Intézet igazgatójának cikkét a „Kombájnszalma betakarításáról”. 3-án a Ké­pes Újság hozott fényképes tudósítást a tószegi Dózsa Tsz aratóiról: „Zöld utat kapott a gabona” címmel. 7-én a Szabad Földben Tesz- kó Sándor ismertette a me- zőhékr Táncsics Tsz öntö­zési munkálatait: „Öntözés belvízcsatornából — a Tán­csics Tsz hasznos kezdemé­nyezése”. A mezőgazdasági újítók szolnoki tájankétjá- ról írtak az Újítók Lapjá­ban 16-án. .A fegyvernek! IX. Szegedi Nyári Tárlat Mérsékelten szerepeltek a szolnokiak A Szegedi Ünnepi Hetek programjaként kilen­cedik éve rendezik meg a nyári tárlatot, amely ma már nem csupán az alföldi képzőművészet nyári sereg­szemléje. hanem országos jellegű kiállítás. A tárlatot az idén Oftütay Gyula aka­démikus nyitotta meg a Móra Ferenc Múzeum kép­tárában. Érdemes idézni megnyitójának néhány gon­dolatát: A tájhoz kötődő, a szülőföld iránti hűségről szólva e hűség két válfaját említette, hívek maradnak a művészek a szülőföldhöz, ha a szükebb pátria népét, tá­ját festik, de művészi hűség az is, ha kitekintve a nagy­világba, hazahozzák az eu­rópai művészet eredményeit, kísérleteit. E kettősség jel­lemzi az idei szegedi nyári tárlatot is. Ha nem is a teljesség igé­nyével. de jól áttekinthető keresztmetszeti képet ad a tárlat mai képzőművésztünk- ről. Egyaránt jelentős szere­pet vállalva a vezető irány­zatok bemutatásában és a fiatal, kísérletező művészek kiállítási lehetőségének meg­teremtésében. Jelentőségét, rangját igazolja az a szá­mokban is tükröződő nagy országos felbuzdulás is, amely megelőzte. Százhafcvan művész 534 művet küldött be a kiállításra. A zsűri döntése alapján százhuszon- két művész 250 alkotását mutatják be. A kiállítást dr. Rozványi Márta a Műcsarnok tudo­mányos főmunkatársa ren­dezte. A bemutatott anyag megtölti a képtár három szintjét. A művek zöme al­földi ihlete ti.ségű, de a tár­lat egyben tágabb horizontú is. hiszen az alföldieken kí­vül (Hódmezővásárhely, Szolnok, Debrecen, stb.) pél­dául salgótarjáni, veszprémi, kaposvári és olyan buda­pesti művészek is kiállítot­tak Szegeden, akiknek mű­vészete az alföldiekétől el­térő szemléletmódot, stílusú- felfogást tükröz. Az ünnepi megnyitón adta át dr. Biczó György, a sze­gedi városi tanács vb-elnö- ke a kiállítás díjait Szurcsik János és Zombori László festőművészeknek, valamint Ligeti Erika és Tóth Sándor szobrászművészeknek. A bemutatott anyag festé­szeti és grafikai része a leg­kiegyensúlyozottabb, legerő­teljesebb. A festmények kö­zött az expresszív hatású, a hódmezővásárhelyi formálási ehet tükröző képek domi­nálnak. Ezek közé sorolhat­juk minedenekelőtt a két díjazott festő, Szurcsik Já­nos és Zombori László há­rom-három kiállított művét, de e körhöz tartozónak érez­zük Kurucz D. István nagy­méretű képét, az Asszony­sztrájkot és Dér István. Fon­tos Sándor. Vecsési Sándor olajfestményeit is. valamint Kajári Gyula kiemelkedően szép. háromrészes krétarajz sorozatát, a Mikor az ember az álmait temeti címűt és Szalay Ferenc rajzait. Beérkezett, élvonalba tar­tozó mester kevés akad a kiállítók között, ennek elle­nére a tárlat átlagszínvonala magas, örvendetes a fiatalok naevszámú jelentkezése és kiá'lított alkotásaik művészi értéke. A festészeti anyag változatosságát mutatja, hogy az uralkodó stílus mellett megtalálhatunk benne olyan műveket, amelyek felfogása eltérő az alföldi stílus ha­gyományoktól, mint például Galambos Tamás Három ki­rályok című ikonszerű fest­ményét. a salgótarjáni Lóránt János egy színre épített olaj­képeit és Czinke Ferenc el- vomtabb formavilágú famet­szeteit is. A szolnokiak részvétele az elmúlt évekkel ellentétben, az idén nem olyan jelentős, hiszen csupán négy művész mutatja be alkotásait Szol­nokról, ezek közül is három csupán egyetlen művel kép­viseli magát. Baranyó Sán­dornak Csendélet gitárral cí­mű olajképét láthatjuk a tárlaton, Chiovini Ferenc más kiállításokról már is­mert Hídnál című képével szerepel, míg Simon Ferenc a már ugyancsak"'kiállított Kórus című lemezdomborí­tását mutatja be. Egyedül Gácsi Mihály szerepel több művel az idei szegedi nyári tárlaton. Groteszk, egyéni humorú rézkarcai méltán aratnak sikert Szegeden is. A kiállítás plasztikai anya­ga viszonylag gyengébb, mint akár festészeti, akár grafikai része. Csupán Szabó Iván diófa domborműveit, a díjazott Ligeti Erika érmeit és Nagy Sándor rusztikus, Nyírségi ember című kőfejét emelhetjük ki belőle. A szabadtéri játékok felújítása óta Szeged köz­ponti szerepet kapott nyári kulturális életünkben. A vá­ros iránta nagy érdeklődés, a jelentős idegenforgalom a nyári tárlat hatókörét is or­szágossá tágítja, figyelem­központba helyezi. A be­mutatott anyag, ha nem is minden részletéiben, de meg­felel ennek az országos vá­ra kozásmak. Rideg Gábor Kossuth Tsz szocialista nő- brigádjairól olvastunk a Magyar Hírlapban 18-án. 20-án a Népszabadság hely­zetjelentést adott négy me­gye — köztük Szolnok me­zőgazdaságáról. Ebben meg­állapították: az idén a szükségesnél kevesebb ta­karmány termett, ami ked­vezőtlenül befolyásolhatja az állatállomány fejlesz­tését. „Dönteni csak felelősség­gel szabad” kezdd Terényi Éva a Népszabadság július 3-i számában megjelent ri­portját, amiben a kunszent­mártoni községi tanács egyik döntéséről számol be. Az Egészségügyi Dolgozó 3-án közölte dr. Bene Zol­tán és dr. Katona János elemzését arról az örvende­tes tényről, hogy máért ala­csony megyénkben, a csecse­mőhalandóság. Hagyomá­nyosan jó a gyermekgyó­gyász és a szülész kapcsola­ta és igen körültekintő en­nek következtében a kora­szülöttek gondozása, állapít­ják meg. Az országos la­pok 12-én részletesen be­számoltak a parlament ülé­séről. A Népszabadság. a Népszava és a Magyar Nem­zet közölték Gócza József Szolnok megyei képviselő felszólalását a termelőszö­vetkezet és a felvásárlók kapcsolatáról. A Népi El­lenőrzés júliusi száma közli a lapnak a jászberényiekkel tartott ankétiát. A Munka júniusban tette közzé Bugár Jánosnénak a „Népfront és a szakszervezet” című vita­indító cikkét. Júliusban el­sőként kapcsolódott a vitá­ba Árvái István, az SZMT vezető titkára és hosszan ismertette a népfront és a szakszervezetek kapcsolatát megyénkben. 25-én hírül adták a lapok az észt párt- és tanácsi küldöttség Szol­nokra érkezését. Képes hetilapjaink július­ban gyakran közöltek Szol­nok megyei tudósításokat, színes riportokat. Itt csak a nagyobb terjedelműeket so­roljuk fel. 13-án a Képes Újság hangulatos riportban mutatja be Cserkeszöllőt — sokat sejtető „Víz. bor, ke­nyér” címmel. Ugvancsak 13-án közli I. Tóth Béla tu­dósítását a kiapadt jászkisé- ri kutakról: „Jászkisér vizet kér...” A Volán az „ingázó” gépkocsivezetők családjának életébe pillant be: „Heten­ként egyszer” kezdettel két — Budapestre járó — gép­kocsivezető Fegyvemeken élő családjáról ír szomorkás riportot Barabás Tamás Július elején több kä­sebb cikkben tértek vissza a „Szolnok megyei napok” tv- közvetítésére. 2-án az Esti Hírlap a Jászkunsági Kör­képet bírálta, 6-án a záró- közvetítést ismertette. 10-én a Népszabadság „Gondola­tok a képernyő előtt” rova­tában Hegedűs Tibor ro­konszenvesen nyilaitkozott az egész sorozatról. 14-én a Népszava fűzött megjegy­zéseket az i.Interpelláció”- hoz. A Tanácsok Laipja 4-i szá­mában Horváth Albert is­merteti a megyei tanács fi­gyelemreméltó kezdeménye­zését az ügyintézői és admi­nisztrátori munkaerő után­pótlásának biztosítására. Ä Vásárhelyi Pál Közgazdasá­gi Szakközépiskolában 2 éves adminisztrátori szak­tanfolyam indul a rendes oktatás keretében. A „Könyvtáros” szakfo­lyóirat felkérésére Imre Lajos a megyei könyvtár igazgatója összefoglalta az immár egy éve tartó nép­művelés-vita könyvtári ta­nulságait. Vitaindítónak szánt cikke a júliusi szám­ban jelent meg. A folyóirat „Iskola és könyvtár” rova­tában Bozóky Éva számol be „Szolnoki kísérlet” címmel a szolnoki Újvárosi Általá­nos Iskola könyvtáráról s az iskolában folyó „könyves- oktatás”-ról. A Népművelésben Sági Pál ismerteti a szolnoki Ságvári Endre Megyei Mű­velődési Ház működésének három esztendejét — őszin­tén föltárva az egyre so­kasodó gondokat, problé­mákat. A folyóiratnak eb­ben a számában mutatja be Kaposvári Gyula a szolnoki Művésztelep művészeit. 3-án a Magyar Hírlap Oláh Éva szobrászművész szolnoki ki­állításáról írt. A lap 27-én Borzák Lajos megindító tör­ténetét közölte egv túrkevei vöröskatona sírjáról. A Film Színház Muzsika olvasói ké­résére Upor Péter szolnoki színművész pályafutását is­mertette. Dr. Kardos Józscfné A Műszaki Anyag- és Gépkereskedelmi Vállalat MŰSZAKI BECSLEST tart Szolnok városban. 1968. augusztus 16-án írásbeli bejelentéseket kérjük a Magyar Hlrdetfi kirendelt­sége elmére: Szolnok. Beloiannisz utca 10 sz. beküldeni. — Budapesti címünk: Műszaki Anyag- és Gépkereskedelmi vállalat Budapest. VI., Népköztársaság útja 28 Telefon: 127—731. Foglalkozunk használt mezőgazdasági és egyéb gé­pek» kompresszorok, műszerek stb eladásával* vételével és közvetítésével.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom