Szolnok Megyei Néplap, 1968. augusztus (19. évfolyam, 179-204. szám)
1968-08-14 / 190. szám
1968, augusztus 14; SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s Jp>OStäjäbÖl o 1VASÖINK Táncdal fesztivál — ahogyan a nagymama látja A táncdalfesztivál utolsó elődöntőjét Szolnokon, ismerősöm tv-készülékén néztem meg. A sarokban szerényen húzódott meg házigazdám hetvenegynéhány éves nagymamája is, aki idős kora ellenére nagyszerű álló-, illetve ülőképességgel rendelkezik. Egyfolytában ülve. szidás nélkül kibírta az első nyolc számot. Csak akkor csóválta meg rosszalJó kenyeret mi is szeretnénk Örömmel vettük, hogy a tiszafüredi sütőüzem jóizű, szép 3 kilós kenyeret is forgalomba hoz. A sütőüzem saját kény érbolt iában árusítja a. kenyeret. Csupán azok- nak nem jó ez, akik a kenyérbolttól távol laknak. Mivel sokunknak ízlik a kenyér, mi is, az eav óra járásnyira lakók is oda járunk. Előfordul, hogy ugyanennyit álldogálunk sorban a kenyérért. (Télen ez elég kellemetlen lesz.) Véleményünk szerint nem megoldhatatlan, hogy a 3 kilogrammos kenyeret más boltokban, a hozzánk közelebb lévőben is árusítsák, Ari Károlyné Tiszafüred Meseautö...? X jászberényi poéta előtt nagy tömeg ácsorgott. Elragadtatásuk tárgya egy csal- logó-villogó USA-rendszámú kocsi volt. Szürke színű, lapos tetejű meseautó. — Odanézz! Beépített tv van benne! — Klassz, mi? — Hat üléses. Kár, hogy csak százhússzal megy! — jegyezte meg egy méltatlankodó. Nyomogatták, rázogat- ták szakértőén. A csodálkozásnak egy kiadós zápor vetett véget. A posta épületébe menekültünk. Mellettem középkorú férfi és nő társalgóit. Mire való az utca, a járda ? Cserkes2öllő szépen fejlődő kis község. Fürdővel, üdülőkkel, csinos új házakkal, az utcák járdákkal. Igen, az utcák, a járdák! Van-e, aki törődik velük? Az üdülők környékét malacok látogatják, futkároznak keresztbe a járdán, betonúton. Csirkékről, tyúkokról — aíz autósok, motorosok „kedvenceiről” falán ne is beszéljünk. Található még kecske, liba, kacsa — aszerint, ki mit szeret tartani. Nemcsak a háziállatokkkal van baj. A járdán tanul meg a kisgyermek kerékpározni, a serdülök edzőpályának nézik azt, az idős emberek legnagyobb rémületére. Jó lenne, ha az illetékesek felfigyelnének a jószágtartókra, a gyalogjárón közlekedő kerékpárosokra. J. P. Cserkeszöllö Van Túron egy kiskocsma... Augusztus 8-án este két barátommal a mezőtúri Diófa kisvendéglőbe tértem be. A vendégek többsége bort fogyasztott. Ml hat pohár sört kértünk. Egy-egy korty után egyöntetűen megállapítottuk: a sör ihatatlan. Reklamálásunkkal nem mentünk semmire, a sör kicserélésére nem volt mód, mert csak ilyennel rendelkeztek. Szóltunk a kisvendéglő vezetőjének is. Nem foPista, a brigád fia A karcagi Szerelő Ktsz tekercselő részlegében dolgozó emberek udvariasak, szívesen adnak tanácsot a technika iránt érdeklődőknek. A minap magam is tanácsért mentem hozzájuk. Közben volt időm kicsit nézelődni. Egy vadonatúj kerékpár körül sürögtek-forogtak a Szakács-brigád férfi- és nőtagjai. Az egyik a láncot kente, a másik a világítással bajlódott, a harmadik egy gyönyörűen polírozott réztáblát tartott a kezében, amelyen ez állt: Olajos István, Karcag. — Kinek szerelik ezt a kerékpárt ily nagy gonddal? — tűnődtem. Az egyik fiatalasszony — kérdésemre — szerényen megjegyezte.: — A „fiunké”! Mi vásároltuk... Ennyi ember dolgozik a „fiunk” kerékpárján? Ki lehet az? S megtudtam, hogy Pista két éve veszítette el édesapját. Három gyerek maradt a fiatal mamára, fi Győrffy István általános iskolában tájékozódtak a család körülményeiről, s ekkor n Szakács-brigád elhatározta: pártfogásába veszi a kisfiút. Figyeli iskolai munkáját, ha szükség van rá, segíti a családot. Pista szeret „kerekezni”. Vásároltak hat neki egy kerékpárt. Hadd örüljön a gyerek! Cserébe azt kéri a brigád: bizonyítványát legalább négyesre javítsa a hetedik osztályban, A pedagógus nemcsak a brigád munkáját, hanem emberségét is osztályozhatja, mégpedig kitűnőre. Szabó András tanár Karcag Ajjaj, fekete vonat... lóan a fejét, amikor megjelent egy újabb csinosvékony énekes. — Talán a zenét, vagy a frizurát tetszik kifogásolni? — érdeklődött egy lobogósö- rényű ifjú. — Ugyan fiam, dehogy! Csak úgy sajnálom szegényeket! Milyen girhesek, soványak valamennyien. Sz. M. Kunhegyes Szeretném tudni, vajon a vasút saját kényelme érdekében közlekedteti-e a személyvonatokat, vagy azért, hogy az utasokat bosszantsa. Mert Üjszászon rendszeresen ez történik. A Budapestről délután érkező helyi vonat például — figyelmen kívül hagyva az állomásépületet — „kihúz’’ a peronon túlra. Nagyon sok esetben lehet látni, hogy a leszálló, főleg idős nők — nem számítva a kocsi legalsó lépcsője és a föld közötti távolságra — elesnek. Nem tudom, kinek ió ez? Az utasoknak semmiképpen! Változtatni kellene tehát rajta. Komarovszki Kálmán Szolnok — Annyit zabái ez a vacak! Megforgatom a kulcsot, s már két liter! — Miért ezt vetted bérbe? — tett szemrehányást az asszony. A férj idegesen taposta el cigarettáját. — Igazad van. Ha négy év múlva újra jövünk, egy kisebb Fiatot veszek ki-« Az esőcseppek kitartó kopogása valamelyest alábbhagyott. A meseautó „gazdái” válluk közé húzott fejjel, meggörnyedt háttal rohantak a kocsihoz, Becsapták az aitót, s sóvár pillantások közepette elrobogtak. D. Szabó Miklós Kunhegyes Életveszélyes csínylevés 'Az esti órákban, amikor már bezár a strand, körülötte minden csendes. Ezért szeretem ezt a környéket, szívesen sétálgatok arra. A napokban itt egy — szerintem életveszélyes — csinytevésnek voltam szemtanúja. A strand melletti Zagyva-hídnál, a vaskerítés keskeny, tiz centinyi szélén bámulatos, de félelmetes módon két gyerek lépkedett sebesen végig, hogy valamiért talán egy otthagyott labdáért belopódzék a strand területére. Figyelmeztetésül nem mertem rájuk kiáltani, mert ha eltévesztik a lépést, lezuhannak a mélységbe. Ezúton szeretném a figyelmeztető kiáltást pótolni. Gyerekek! Nemcsak a tűzzel, de a tűzzel sem szabad játszanotok, ha alattatok a mélység és a víz sodró ereje! Vigyázzatok! Ne tegyétek ezt máskor, de senki se közületek! Dr. Sándor Pál Jászberény Jaj a gépkocsivezetőknek is! Augusztus 8-i számukban érdeklődéssel olvastam a „Jaj a kátyúknak!” című cikküket. Én ezen cím után nem felkiáltójelet, hanem kérdőjelet tennék. Valóban építettek a Keskeny János utca végén egy aluljárót. Eltekintve attól, hogy a legkisebb esőzés uián járhatatlan az aluljáró, mivel 25— 30 centiméteres víz áll benne, megközelítése szinte lehetelen. A Keskeny János utca és az aluljárón túl lévő Kisgyepet átszelő kőút. olyan állapotban van, hogy nemcsak a gépkocsiknak, de a lovaskocsiknak is manőverezni kell, hogy tengelytörés nélkül megússzák a közlekedést. Kiss István Építőipari Szállító Vállalat Szolnok És mégegyszcr jaj — ugyanarról, Az idei vasutasnap alkalmával adták át a forgalomnak a Keskeny János utca végén lévő aluljárót, amely nagyon jó ötlet volt a tervezőktől. legalább nem kell a Rékasi úti sorompónál órákat várakozniuk a gépjárműveknek, de... Van egy bökkenő. Nem tudom, a tervezők abban az időben mire gondoltak, amikor szöget ütött a fejükben, hogy építeni kellene egy aluljárót... Mini a divat, gondoltak egyet, s terveztek egy mini-aluljárót; A napokban egy cement- szállító nyerges vontató kínlódását szemléltem végig. — Csak az aluljáró közepéig jutott, mert ott beszorult. A gépkocsivezető visszatolatott, jobbnak látta ezt. s Inkább a kerülőutat választotta... Pásztor János Szolnok gyasszuk el a sört, nem is fizetjük ki — mondtuk. Végül mégis ki kellett fizetnünk három pohár ellenértékét. A vezetőnő szerint még több hordó ilyen — pil- seni — sör van a raktárunkban, s nekik azt is el kell adniuk. Az fmsz vezetőjét nem találtuk, hogy neki is elmondjuk: szerintünk megengedő “^-tlen ez a módszer. Pályi Zoltán és társai Mezőtúr Nyílt levél Pepita Vincéhez — redönygurtni ügyében Tisztelt Uram! A Szolnok megyei Néplap augusztus 1-i számából értesültem szabotázs-cselekedetéről. Nem is találok szinte szavakat, amivel méltóan ecsetelhetném elítélendő elhatározását. Mit Önnek a magyar Hold-űrhajó, tervezők, mérnökök, szakemberek hónapokig tartó fáradhatatlan munkája, amellyel megkonstruálták ezt a világra szóló járművet! Államunk semmilyen költséget nem sajnált, hogy dédelgetett álmunk valóra váljon. Végre nekünk is van Hold-űrhajónk. S nem sajnálta a kemény forintokat az Ön kiképzésére sem! Istenem! Mibe kerülhetett ez is! S akkor jön ön a bejelentésével Nem utazik! Felháborító! Nem utazik, s csupán azért nem. mert nem képes azt a minimális szívességet megtenni kedves rokonainak, ismerőseinek, kollegáinak, hogy egy-két apróságot beszerezzen részükre a Holdon. Na hallja! Ilyen emberről én még nem is hallottam. (Apropo, Ha időközben mégis rászánja magat az utazásra — amit remélek —, hozhatna nekem hat méter redőnygurtnit. Hónapok óta nem kapok ugyanis Szolnokon.) H. J. Szolnok Á Legfelsőbb Bíróságon dőlt el Munkakezdés előtt kötelező a munkavédelmi ellenőrzés — Az igyekezet nem róható fel gondatlanságként — Baleset kiküldetésből hazatérőben Az üzemi balesetek ügyében több fontos törvényességi határozat hangzott el a Legfelsőbb Bíróságon. 0 Súlyos szerencsétlenség történt egy vállalati építkezésnél. Munka közben az egyik szerelő a létráról leesett, koponyaalapi és csigolyatörést, valamint agyrázkódást szenvedett. Hosz- szú ideig kezelték kórházban, majd havi 1650 forint rokkantsági nyugdíjat állapítottak meg részére. Ezek után a SZOT Társadalombiztosítási Főigazgatósága a szerelő 8 évre járó rokkantnyugdíjának megfelelő 158 ezer forint, továbbá 44 ezer forint segélyezési költség megfizetését rótta ki a vállalatra. Ennek hatályon kívül helyezéséért a vállalat a SZOT ellen pert indított. Törvényességi óvásra az ügy a Legfelsőbb Bíróság elé került, amely a keresetet elutasította. A határozat irányelvül szolgáló indoklása a következőket mondta ki: — A baleset napján, munkakezdés előtt, a művezető a munkahelyet nem vizsgálta meg, sőt, oda se ment. A másik művezető is csak két nappal korábban járt a helyszínen. A sérültnek a brigádvezető mutatta meg, milyen munkát kell elvégeznie, de azt már nem mondta meg, hogyan, mert munkakezdés előtt ő is eltávozott. Tehát a vállalat megbízottai súlyos mulasztást követtek el. Ugyanis: munkakezdés előtt a munkahelyen a gépeket, berendezéseket meg kell vizsgálni, vajon a munkavédelmi előírásoknak megfelelnek-e. Ez az ellenőrzés akkor is kötelező, ha a munkát szakképzett ember végzi. Tanúk vallották, hogy a szóban forgó munkánál a magasban kellett dolgozni, de sem álláscsináláshoz szükséges deszkaanyag, sem megfelelő létra nem volt. Pedig a Szerelőipari Balesetelhárító és Egészségvédő Óvórendszabály értelmében olyan munkákhoz, amelyeket talajszintről, padlóról, vagy más, állandó jellegű, biztonságos helyről elvégezni nem lehet, állványt kell létesíteni. Tavábbá, ha — az adottságok, vagy a munka természete következtében — állvány nem építhető, más módon kell a dolgozót a leeséstől megvédeni. Ennek a kötelezettségének azonban a vállalat nem tett eleget, a reá kötelező óvórendszabály foganatosítását elmulasztotta. Ez a mulasztása az üzemi balesettel ösz- szefüggésben van, ezért kártérítéssel tartozik. ☆ Egy bánya-vállalat hegesztője a műszak befejezése után azt az utasítást kapta, hogy egy megrepedt csővezetéket a lejtős aknában sürgősen javítson meg. Bár a hegesztő a nyolc órai munka után fáradt volt, 0 mégis leszállt a bányába. A szükséges szerszámokat két kezében vitte. Miközben a munkahely felé ment, a csőrepedés következtében vizes falépcsön megcsúszott, elesett és súlyos sérülései miatt hosszabb ideig táppénzes állományban volt. — Ilyen előzmények után a táppénze és átlagkeresete közti különbözet megfizetését kérte, de a vállalat elutasította. Így döntött a Járásbíróság is, megállapítva, hogy a baleset kizárólag a munkás gondatlansága miatt történt, mért mindkét kezében szerszám volt és ezért nem tudott kapaszkodni. A legfőbb ügyész törvényességi óvására a Legfelsőbb Bíróság ezt az ítéletet hatályon kívül helyezte és a vállalat teljes kártérítési kötelezettségét megállapította. A határozat indokolása szerint a balesetet az okozta, hogy a munkahely és környéke vizes, iszapos, csúszós volt. A hegesztő a munka sürgőssége érdekében vette egyszerre magához a javításhoz szükséges összes szerszámot és anyagot, de előbb a munkahe- helyet megnézte és nem látta akadályát, hogy így cselekedjék. Nem róható terhére, hogy a legnagyobb figyelem mellett is a vizes lépcsőn megcsúszott, mert kapaszkodó korlát nem volt. Egyébként is, ha úgy látták, hogy sok terhet visz magával és ez balesetet okozhat, ezt megakadályozhatták volna. Ilyen körülmények között a kárt a vállalatnak kell viselnie. ☆ 0 Az egyik szövetkezet alkalmazottja üzemi építkezésük műszaki átvételénél vett részt, majd saját autóján hazaindult a szomszédos községbe. Útközben,a kocsi árokba fordult és a szerencsétlen ember kórházba szállítás után meghalt. Az özvegy kártérítési igényét a szövetkezet azzal utasította el, hogy férje közúti balesetet szenvedett és így a következményekért nem felel. Az asszony pert indított, amely törvényességi óvásra a Legfelsőbb Bíróság elé került, ahol elutasították. — Valamely vállalat felelőssége akkor állapítható meg, ha a dolgozót a sérülés munkaviszonya keretében érte és a vállalat működési körébe tartozó, vagy működési körén kívül eső, de általa elhárítható okra vezethető vissza —hangzik a határozat. Bár az elhunyt kiküldetése munkaviszonya keretében történt, azonban a baleset oka az volt, hogy kiküldetéséből hazatérőben ismeretlen körülmények között az árokba bukott. Ezt az okot pedig nem lehet a vállalat működési körébe esőnek tekinteni, vagy olyannak, amit elháríthatott volna. H. E. Megvissgáltiik s Alaptalan a vádaskodás A szálkás betűkkel rótt sorok súlyos vádat tartalmaztak. Levélírónk azt írta, hogy a megyei kórház szülészeti osztályán az ügyeletes nővér magára hagyta a vajúdó fiatalasszonyt, még a villanyt is leoltotta, s hajnalban eszméletlenül találták a szülő nőt, aki segítség nélkül nem tudta vVágra hozni a gyermekét. A csecsemő meghalt, s az anVa élet-halál között van. Igaz-e ez? Lehetséges-e, hogy ebben a johírű intézetben is súlyos mulasztás, gondatlanság történt? A Szolnok megyei Orvos- Etikai Bizottság válaszlevele igazolta kétkedésünket. A mindenre kiterjedő alapos vizsgálat során megállapították, hogy teljesen alaptalan a levélíró vádaskodása. A vajúdó asszonyt nem hagyta magára az ügyeletes szülésznő, a villanyt sem oltotta el. csupán a szokásos kisebb fényt égette, ami nem zavarja a vajúdót. Az ügyeletes orvos is a szülő nő mellett volt. Levezette a szülést, s a másodügyeieíes orvos segítségével elvégezte a szükséges műtéti beavatkozást. A magzat méhen- belüli elhalásának okát klinikailag megállapítani nem lehetett, de annak megelőzésére sem volt lehetőség. Nem felel meg a valóságnak az sem, hogy a szülő nő eszméletlen volt, s bogy élet-halál között lebegett. A szülészeti osztályt hét nap után gyógyultan elhagyta. Számunkra megnyugtató a válaszlevél, az. hogy nem történt mulasztás. Az viszont elítélendő, hogy vannak, akik alaptalan vádakkal illetnek embereket. Büntetlenül rágalmaznak olyanokat. akik felelősségteljes, odaadó munkájukért elismerést érdemelnek, — nk
