Szolnok Megyei Néplap, 1968. augusztus (19. évfolyam, 179-204. szám)

1968-08-14 / 190. szám

1968. augusztus li SZOLNOK MEGTFI NÉPLAP 9 A Petőfi­zászlóalj Huszonöt évvel ezelőtt, amikor Jugoszlávia népeinek legjobbjai élet-halál harcu­kat vívták a hazájukat lc- igázó fasiszták ellen, Hor­vátországban, a partizán se­regek második hadtestének parancsnoksága hírül adta: Szlavóniában megalakult és a közös célért harcba indult a Petőfi Sándor nevét viselő magyar szabadságharcos zászlóalj. Tagjai már a ko­rábbi hónapokban is részt vettek különböző partizán­alakulatok küzdelmeiben, de c naptól kezdve Kiss Ferenc jugoszláviai magyar kommu­nista parancsnoksága alatt (a politikai biztos Gcri Ká­roly, a parancsnokhelyettes Peleskó György, az alakulat törzsének főnöke Käufer Sándor volt) önálló egység­gé szerveződtek. A zászlóalj, amely kezdetben kilencven főből állt, a Dráva-menti községekben önként jelent­kező magyar antifasisztákkal egészült ki, létszámát hama­rosan megkétszerezte. Az egység tagjai, a legszebb magyar forradalmi hagyo­mányok folytatóiként azt vallották, hogy ha a fasiz­mus elleni harcban a test­véri népek oldalára állnak, megrövidítik saját népük szenvedéseit is, közelebb hozzák felszabadulásának napját. így történt, hogy a későbbiek során Jugoszláviá­ba külföldről is érkeztek magyarok, akik felvételüket kérték a Petőfi brigádba. A következő év elején Magyar- országról kommunista ifjú­munkásoknak tizenegy tagú csoportja ezer veszélyen át «ok viszontagság ntán elju­tott Üjverbászra, majd a Dunán át Szuszckba, a par­tizánok által felszabadított faluba. A Fruska-Gora ne­héz útjait már felfegyver­kezve járta a csoport, míg­nem. eljutott a vajdasági partizán-parancsnoksághoz, ahol megkapta beosztását. E csoporthoz tartozott Nagy Tlona budapesti ifjú kommu­nista — a szép „Nagyica" — aki a nácik elleni harcokban hősi halált halt. A Petőfi zászlóalj létszáma 1941 vé­gére, mintegy 1200-ra nőtt. Ekkorra már mint a jugo­szláviai népfelszabaditó had­sereg rohamdandárja, négy zászlóaljjal rendelkezett, s jelentékeny harci vállalkozá­sokat hajtott végre. A Petőfi zászlóalj híre el­jutott Magyarországra is. — Először az Űj Somogy című lap, később több vidéki új­ság is hírül adta, hogy a jugoszláv partizánok a Pa- puk-hegységben magyar fia­talokat fegyvereztek fel, akik sapkájukon ötágú vörös csil­lagot viselnek és Kiss József a parancsnokuk. Amikor a jugoszláv ncp- fclszabadító hadsereg táma­dásai már az ország nagy részében kibontakoztak és a szovjet hadvezetőség segítsé­gével sok győzelmes ütköze­tet vívtak a fasisztákkal, a Petőfi Sándor zászlóaljon kívül más magyar harci cso­portok is létrejöttek. A hír­hedt Bor-ból és a fasiszták más koncentrációs táboraiból megszökött foglyok, munka­szolgálatosok, a Horthy-had- seregből átállt katonák, mind több helyen csatlakoztak a harcosokhoz. Ejtőernyősként érkezett a jugoszláv erdők­be a többi között Szalvai Mihály is, a spanyolországi nemzetközi brigád kiváló harcosa, néphadseregünk ké­sőbbi tábornoka, aki néhány évvel ezelőtt hunyt el. A jugoszláv partizánok bi­zalommal, testvérként fo­gadták be soraikba a ma­gyar antifasisztákat, akik bá­tor, önfeláldozó helytállásuk­kal megbecsülést szereztek népünknek, hozzájárultak a fasizmus fölött aratott győ­zelemhez, vérükkel pecsé­telték meg a közös célért küzdő népek internacionalis­ta testvériségét. V. F. A szó noki Aba-Novák teremben Ahol egyszerre lehet sírni és nevetni Sscptemberben kiállítás— I V film a gice* elleni küzdelemről A Képcsarnok Vállalat szolnoki boltját és bemuta­tó termét hamarosan meg­ismeri az ország legnagyobb nyilvánossága is. A TV mun­katársai forgatták itt riport­filmjüket. amelynek végleges címét még nem ismerjük, csupán annyit tudunk róla elárulni, hogy a giccs ellent küzdelemről szól ég előre­láthatólag augusztus végén, vagy szeptember elején lát­hatja a közönség. Az üzlet és bemutatóterem vezetője elmondotta, hogy szeptemberben kiállítást ren­deznek, Bényi Lászlónak a Nemzeti Galéria osztályveze­tőjének 16—18 képét láthat­ják majd az érdeklődők. Német rendégek Beszélgetésünk közben NDK-beli turisták érkeztek a helyiségbe. Berlinből jöt­tek, néhány napot töltenek Szolnokon. Elnézést kértek, hogy nem vásárolnak, csak szeretnének körülnézni, mert érdeklik őket a kiállított tár­gyak. Elmondották, hogy az ötvösáru náluk olcsóbb, a kerámia viszont itt kerül kevesebbe és jobbnak is tart­ják, mint amit odahaza le­het kapni. Meglepte őket a bürokráciamentes és igen kedvező részletfizetési lehe­tőség. Néhány szám A készletnek csak egy kis része látható, általában 2— 300 olajképet és kerámiát tartanak a raktár polcain. Ezek közül mindég úgy ál­lítják össze az üzelethelyi- ségben lévő anyagot, hogy lehetőség szerint egységes hatást keltsen. Az első félév eredményei általában jók. Olajképekből 335 ezer, rézkarcokból 61 ezer forintos forgalmat bo­nyolítottak le. Bútorokkal és egyéb iparművészeti tár­gyakkal együtt 700 ezer fo­rint volt az üzlet bevétele, majdnem tizenegy százalék­kal több, mint amennyit a terv előírt. A múlt héten egyetlen napon öt olajkép kelt el, körülbelül 14 ezer forint értékben. Ez ritkán fordul elő. de a vevők, különösen a fiatal házasok, egyre gyak­rabban keresik fel az üzle­tet, hogy lakásukat itt vá­sárolt tárgyakkal rendezzék be. Sokan keresik a szolno­kiak munkáit, de természe­tesen az ország más vidékein élő művészek alkotásaihoz is hozzá lehet jutni. B, A. A szociális segély nem borravaló — Új otthonok épülnek Kevés fagadószoba van, amely olyan viharos jelene­tek színhelye, mint a szol­noki városi tanács szociális előadójának hivatala. Meg­fordul itt mindenféle ember. Büntetett előéletűéit és el­esett öregek, gyermeküktől eltartást kérők és magukból kikelt unokák. Talán ezzel is magyarázható, hogy ne­hezen tudnak tanulságos eseteket kiválasztani a sok közül. Maga is idejár! A szociális előadó és se­gítője nemegyszer személye­sen győződnek meg a segélyt kérő otthoni életkörülmé­nyeiről. Jártukban-keltükben megesik, hogy egy-egy ital­bolt előtt mennek el és cso­dálkozva veszik észre, hogy a néhány nappal azelőtt rendkívüli szociális segélyé'-; könyörgő férfi, vagy nő nyakló nélkül issza a bort, vagy a sört. Nemrég az egyik alkoho­lista nőt figyelmeztették, mert meglátták, hogy kocs- mázásra költötte a pénzt. Magabiztosan hangzott az azonnali válasz: ..Biztos azért tudja, hogy mit csiná­lok a pénzzel, mert maga is idejár.” A segélyre nem jogosultak egyik jellegzetes típusával, — mint például B. Sándor- né szolnoki lakos — szinte nap mint nap találkoznak. Alig tudják az ilyeneknek megmagyarázni, hogy a szo­ciális segély odaítélése a törvény szerint nem kötele­ző, hanem az csak a d h a- t ó. Természetesen azoknak, akik kérésüket meg is tud­ják indokolni. Nemrég szabadult M. Ist­ván, szintén szolnoki lakos 3090 forintlal a zsebében, amit a börtönben végzett munkájáért kapott, a levo­nások után. Ha nem ad, visszamegyek a börtönbe! Első útja a tanácsházára vezetett, ő is rendkívüli szociális segélyt kért az új élet kezdéséhez. Mikor eluta­sították. így szólt: — Akkor visszamegyek a börtönbe, de ennek maga lesz az oka. Megmagyarázták neki, hogy a börtönből szabadu- lók közül csak annak adnak rendkívüli szociális segélyt, aki orvosi igazolást hoz, hogy betegsége miatt nem dolgozhatott odabent. A családjogi törvény értel­mében még a dédunokát is kötelezhetik a nagyszülők anyagi támogatására, a gya­korlatban ezt a törvényű rendkívül nehéz végrehajta­ni. A legjobb megoldás, a szociális otthonba helyezés lenne, de ezesknek az intéz­ményeknek a befogadóké­pessége kevesebb, mint ahány igénylő van. Hiába tengeti életét egyik napról a másikra a több mint 90 éves férj és a 81 éves fele­ség, a szociális előadó tehe­tetlen ügyükben. Ha az idős házaspárt el is tudnák va­lamelyik otthonban helyez­ni, más elesett öregek hoz­zátartozói joggal hördülné­nek fel, hogy miért nem tudja eltartani a nyolc gye­rek a két szülőt Ez lesz a végső megoldás A statisztikai kimutatás szerint Szolnokon havonta átlagosan 108 embert részesí­tenek állandó közsegélybeh. Az előirányzat szerint 336 ezer forintot fordítanak az idén az elesett emberek meg­segítésére. A közköltségen történő temetés és más egyéb szociális kiadást fi­gyelembe véve. ez az összeg nem sok, lia elosztjuk a belőle részesülők számával. A végső megoldást csalds egy új, legalább 200 szemé­lyes szociális otthon felépí­tése jelentené. Mikor való sulhat ez meg? — kérdez­tük dr. Herezeg Istvántól, a megyei tanács igazgatási osztályának vezetőjétől. — Örömmel közölhetem, hogy még ebben az évben megkezdik Karcagon égy 290 személyes, míg ' Mezőtú­ron 100 személyes szociális otthon építését. Az építke­zést megkönnyíti az a tény, hogy mindkét város taná­csa a kiadások felét magára vállalta. Én is úgy vélem, hogy ha ilyen mértékben bővül megyénk szociális ott­honai nak befogadó képessé­ge. akkor a legjobban rá­szorulókat minden további nélkül gondozni tudjuk. Bár csak a későbbiekben való­sul meg. de tervbevettük már egy szociális otthon fel­építését a megyeszékhelyen is. A legörvendetesebb az előbb említettekben az, hogv a két szociális otthon épí­tését jövőre megkezdik. — tóth — Sürgősségi felárral, határidő elolt Negyvenötezer liter vizet visznek el hetenként lajtos­kocsival a tiszajenői „Mira” vízforrástól. Tavaly decem­berben ugyanis megkezdték a telep épületeinek korszerű­sítését és amíg azt be nem fejezik csak Budapesten a Gyógyáru Értékesítő Válla­lat telepén palackozhatnak. A leállás előtt összegyűj­tött tartalék mostmár kifo- gyoban van és így a vásár­lók sokszor hiába keresik a gyógyvizet. A vállalat min­denképpen igyekszik sürget­ni az átalakítási és felújítá­si munkák gyors befejezését. Ezért — élve a lehetőséggel — 12# ezer forint sürgőssé­gi felárat fizet, a szolnoki ÉPSZER vállalatnak, ha a határidő, szeptember 3#-a előtt befejezik a munkát. Az építő vállalat most újabb szak- és segédmunkásokat csoportosított át a tiszajenői munkahelyre, hogy ígéretét valóra válthassa. így re­mény van arra. hogy szen­tember végénél hamarabb, augusztus végen megkezdik az átadást. A gyöngyhalász A gyöngyhalász imádta a munkáját, ezért életét a szerencse kísérte. Mire har­mincéves lett, már szép családja volt és öt perdíj tudott a víz alatt lenni. Tüdeje, játékos tüdő, előbb mint egy felfújt ötös fut­ball és aztán mint egy pingponglabda, ki-be. ki-be. Télen-nyáron alámerült. Öl­számra horadta fel a kagy­lókat és amikor kicsiny csónakjában már heggyé nőtt a zsákmány, a partra evezett. Kellett a kenyér a sok gyereknek, rokonnak. Jól keresett, csoládja imádta, társai szerették, a gyöngyhalászok minden reg­gel kikérlek a tanácsát. Az öregek büszkék voltak rá, mert ok tanították, ök ne­velték. Még az a szikkadt, rosszmájú öreg halász is, aki egyszer régen azt mond­ta, sohasem lesz belőle gyöngyhalász. És a fiatal nyönguhalászino sok felnéz­tek rá, mert tőle lehetett legjobban eltanulni a szak­mát. Minden este, otthon, a család, ügyes kezekkel, együtt nyitotta ki a kagyló­kat. Valóságos kis ünnepek voltak ezek. Torokhangon ujjonglak a szép zsákmány­nak és remegő, féltő kézzel rakták a gyöngyöket az asztalra. — Ez kenyérre.., — Ez apátoknak úi nad­rágra... — Ez... minden gyöngyöt magasba tartottak, minden gyöngyön sejtelmesen meg­csillant a petróleumlámpa fénye. Minden ayönov meg­tekintése szerelmi mámor. Az átvevő keréskcdol/m* cég is szerette ezt a halászt. mért ö volt a legjobb szál­lítójuk. És jó pénzt fizetőt' a munkájáért. Hosszú éve­kig édes volt a kenyér, a szerelem, a munka. És hősr- szú évekio kedvesek voltak az emberek és kedves volt ő az emberekhez. Igaz, a ki­kötő orvosa jóindulatú, de szenvtelen hangjával némi ürömöt csöpögtetett a csa­lád örömébe. Valamelyik non azt mondta, hogy az a tüdő... az a tüdő... itt volna az ideje, hogy kímélje már. — Értem én. doktor úr, hogyne érteném, de nem le­het. Sok nálunk az éhes száj. És a feleségem imád­ja a színes holmikat, amúgy namton jó asszony — vála­szolta a halász és föladatta munkáját, másnap hajnal, bán ismét tengerre szállt ki­esi lélekvcsztőjén és meg- ke-dtc a gyönnybalaszatnt. Este, az asszonnyá’ együtt, két batyuban elvitték az aznani zsákmányt a keres­kedőhöz. Nem. bontották fel a kagylókat, aznapra le­mondtak erről az élvezetről. mert dolguk sietős volt és a kereskedő néppel végezte ezt a munkát. A kereskedő átvette a két batyut és hátrament a hc- i'ésén félhomályos részébe. Kisvártatva azonban ismét előkerült. — Ebben a kagylóban — emelte magasra a kezében tartott hatalmas tengeri kagylót — hamis gyönqy volt. — Én magától ilyesmi­hez nem v-agyok hozzászok­va. Mielőtt ezt felhozta, biztos kókuszbort ivott. Csak így tudom elkéozc'ni. csak ez teszi érthetővé szá­momra a dolgot. A guöngyhalász vagyon szégyellte magát. T,á*tn. asz- szonya is félrehúzódik és szép nany fekete szeme csu­pa osztódás. — Dehát a többi... — motyogta bátortalanul. — Azok igazgyöngyök. De válunk egy sem lehet hami*. Egyetlen hamis gyöngy a többire is árnyékot vet. A kereskedők az egész kikötő­ben. az egész világon elkez­denek kételkedni: „Hátha amazok is ham’snk voltak. Csupán a szemünk látta igaznak” — Ezért, önvédelemből is, clvitettem az egész mai zsák­mányt a maga kollégájához — itt a kereskedő egy nevet említett, aki éppen egy éve lett gyöngyhalász. Ez a név egy kicsit fájt a gyöngyha­lásznak. Jól ismerte az ille­tőt. h'szén ő taniínalta a halászat, mesterségére. de nehezen tenni* ar az emhr­Nem várta meg az ered­ményt. Ot'h-g-.'g, g keres­kedőt. Mentek n rosszul vi­lágított dr.l'1-r1. t*fí-rl++ rtn­nyan távolodtak az üzlettől, a- asszony mind messzebbre elmaradt tőle. Szive elzsihhadt. m rá­kereste ki-sinv csónakjá* és jó mélyen bee,-egeit, akkor levette manóról én, 'ői-kot fi­iét és beugrott a W1* hullá­mokba.. Ez volt az utolsó ugrása, mert az ő tildém sem bírta odalent tovább öt nercnél. Húsz év múlva cov kilo­gramm csiszolt gyémántot kínállak a kereskedőnek azért, a hamis gyöngyért, mert minden ember tudta a szakmában, hogy a gyöngy­halász élete is benne van a gyöngyben. S most szebben, játékosabban csillog a fé­nye, mint az igazi gyön- gyöké. Suha Ander

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom