Szolnok Megyei Néplap, 1968. augusztus (19. évfolyam, 179-204. szám)

1968-08-02 / 180. szám

1968. augusztus 2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A konkurrencia hálójában H. E. Á honvédelmi ismeretek oktatásáról A művelődésügyi minisz­ter — az érdekelt miniszte­rekkel és országos hatáskö­rű szervek, Illetőleg társar dalmi szervek vezetőivel egyetértésben — utasításban szabályozta a honvédelmi is­meretek oktatását. A most megjelent rendelkezés ki­mondja: az általános isko­lák VII. és VIII. osztályá­ban továbbá a középfokú oktatási intézményekben — beleértve a szakmunkáskép­ző iskolákat is, — valamint a felsőfokú oktatási intéz­ményekben a külön kiadott óratervek, tantervek, illetve programok szerint, az előírt tantárgyak rendszerébe be­építve honvédelmi ismerete­ket kell oktatni. A Honvé­delmi ismeretek oktatásával a tanulók, illetőleg a hall­gatók eddigi óraterhelése nem növelhető. Védjegybitorlás A rendelkezés szerint a bevezetés fokozatos lesz. Az oktatás az 1968—69-es tan­évben az általános iskolák VII., valamint a többi érin­tett oktatási intézmény első osztályában, illetőleg évfo­lyamán kezdik meg. A foglalkozásokon való részvétel minden tanuló, hallgató részére kötelező, kivéve az idegen állampol­gárokat és a felsőoktatási intézmények sorkatonai szol­gálatot már teljesített hall­gatóit. A honvédelmi isme­retek egyes gyakorlati fog­lalkozásai alól a gyógytesí- nevelésre utalt továbbá a testnevelés alól felmentett tanulókat, illetőleg hallgató­kat mentesítik. A honvédelmi ismeretek­ből külön érdemjegyet nem állapítanak meg, abból a diákok vizsgát nem tesznek. (MTI) nek indokolása —, hogy az Izzó félreérthetetlenül kö­zölte a vállalattal: kereske­delempolitikai okokból nem járul hozzá, hogy a TUNGS­RAM szóvédjegyet rádióké­szülékeken feltüntessék. Te­levízió-készülékekre volt ilyen megállapodás közöttük, de ez nem adott jogot arra, hogy más cikkeket is így je­lölhessenek meg. Tehát rosszhiszemű volt a vállalat eljárása, amikor mindezek ellenére TUNGSRAM véd­jegyű rádiókat hoztak for­galomba. Ez az eljárás az izzó kizárólagos használati jogát megsértette, védjegy- bitorlást követett el, s jog­ellenesen kárt okozott, ame­lyet a vállalat megtéríteni tartozik. De népgazdasági szempontból is jelentős ér­deket sértettek meg, mert a védjeggyel ellátva a belföldi és a külföldi piacon olyan árut hoztak forgalomba, amit nem az Egyesült Izzó gyár­tott. Ez alkalmas volt arra, hogy az Izzó gyártmányait fém.ielző védjegy jó hírnevét rontsa és a vevőknek az Izzó gyártmányaiba vetett bizalmát megingassa. Ennek megvédése pedig a gazda­sági irányítás új rendszeré­ben fokozott jelentőségű. A Legfelsőbb Bíróság az ösz- szes körülmények mérlegelé­se alapján arra a meggyőző­désre jutott, hogy az Egye­sült Izzót általános kártérí­tésként százezer forint min­denképpen megilleti. Ezen­kívül a bíróság a vállalatot hatezer forint perköltség fi­zetésére is kötelezte. Ä Vasipari Vállalat szász­bereki üzeme az utóbbi évek­ben csak akkumulátort ja­vított, újat — kivéve 1967 utolsó hónapjait — nem gyártott. A kútbaesett üzlet Az üzletkötések időszaká­ban az Autóker nagy tétel­ben adott megrendelést ak­kumulátorokra, de a szerző­dés megkötésétől — nyilván taktikai okokból — húzódo­zott Aztán árengedményt kért, amit a Vasipari Válla­lat nem adhatott meg. Az el­vesztett üzlet miatt mintegy 10 millió forint árbevétel ki­esés nehezítette a szolnoki cég helyzetét. Ekkor mintegy négyszáz vállalatnak, termelőszövetke­zetnek, állami gazdaságnak tettek ajánlatot, de csak harminccal sikerült szerző­dést kötni. A többi már ko­rábban megegyezett más szállítókkal. Ugyanakkor az Autoker nagy mennyiségben importált bolgár gyártmá­nyú akkumulátort, mintegy megleckéztetve a Vasipari Vállalatot. A szászberek! gyár a konkurrencia hálójába ke­rült; Azért megpróbálják állni a versenyt. Megszerez­ték a bolti értékesítés jogát, így a fogyasztói ár alatt adhatják el termékeiket. A vevők körülbelül 16 száza­lékkal olcsóbban jutnak ak­kumulátorhoz Szászberekén, mint másutt. A vállalat vezetőinek erő­feszítései ellenére reális a veszély, hogy mindinkább ki­szorulnak az akkumulátor piacról. Egyik a másik sírját.,» Aligha akad ugyanis olyan vállalat, amelyik az egyik termékével a másiknak a sírját ássa meg. Szászbere­kén pedig így van; Az üzem nagymennyiségű akku-le­mezt gyárt, ami iránt a ke­reslet egyre növekvő. Íme: 1965-ben ötszázezer lemezt adtak el, 1968-ban 4,5 milliót szállítanak, míg jövőre hat­milliót. (Ez utóbbira már szerződéseik vannak.) Áz or­szágos kínálat alacsony vol­tára jellemző, hogy a vál­lalat 20—22 millió forint ér­tékű megrendelést utasított el az idén kapacitás hiányá­ban. A piaci tendencia tehát eléggé egyértelmű: a lemez iránti növekvő kereslet hosz- szabb távra, csökkenő igé­nyeket „jósol” az akkumulá­torokra. Azért vásárolják a vevők a lemezt, hogy akku­mulátort készítsenek belőle, illetve a rosszakat megjavít­sák. A kisipari szövetkezetek és tsz-ek egvre nagvobb számban foglalkoznak akku­mulátor szereléssel és javí­tással; A televízióból pedig arról értesültünk, hogy a vállalat nagy versenytársa a buda­pesti gyár, mintegy 100—120 millió forintot fordít a ter­melés korszerűsítésére, bőví­tésére. A Vasipari Vállalat vezetői ezt úgy értékelik, hogy Szászberek nem ellen­fél Budapestnek. Ez igaz. De éppen ebben van a ve­szély. Üzemüknek ugyanis konkurrense a fővárosi cég, mely bármikor tarolhatja a piacot. A kapott információ sze­rint az akkumulátorokon fél százaléknál kisebb a haszon, míg a lemezeken csaknem három. Egyelőre az a lehető­ség szóba sem jöhet, hogy a szászbereki akku-árakat az országban kialakultnál ala­csonyabbra vegyék le, s ez­zel robbantsák a piacot a maguk javára; Szerintünk adott esetben az akkumulá­torgyártás elsorvasztásával felszabaduló kapacitás a lemeztermelés bővítésére for­dítható. A nagy hal a kicsit Elképzelhető az is, hogy a szászbereki üzem olcsóbban adhatja a lemezt, mint amennyiben a budapesti ak­kumulátorgyárnak van. Eb­ben az esetben reálisnak lát­szik, hogy amint az akku­piacon bedobják a törülkö­zőt, annak fejében a fővá­rosi vállalat is lemezt ren­del tőlük. (Szinte bizonyosra vehető, hogy Szászberekén olcsóbban hozzák ki a le­mezt, mint a versenytárs. Ez a rezsikulcsok jelentős eltéréséből is következik.) A vállalat igazgatója érve­inkre válaszolva arra hivat­kozott, hogy az új gazdasági mechanizmus nem jelenthet egyet azzal, hogy a „nagy hal megeszi a kicsit”. Sőt a konkurrenciára egyenest a fogyasztók érdekében van szükség; Valóban az úi mechaniz­mus nem szabadversenyes, hanem szabályozott piacot garantál. Az akkumulátorok maximált áron forgalmazha­tók. Ez a közgazdasági sza­bályzó. Ám előfordulhat, hogy a konkurrencia — gon­doljunk a fejlesztési tervei­re, — a szászbereki árak alá megy, amit viszont a me­Elsősorban az ipari válla­latok, de a műszaki szak­emberek is hosszú időn ke­resztül eredménytelenül ke­resik a papírboltokban, a műszaki rajztáblákat. Jel­lemző a hiány súlyosságára, hogy a Papíripari Vállalat e miatt jelentős mennyiségű rajzgépet, rajzasztalt nem tud kereskedelmi forgalomba hozni. Ezen a gondon eny­hítettek a jászberényi Asz­talosipari Vállalat vezetői, amikor a kapacitás teljes kihasználása érdekében ez évre 3500 150x100 centimé­teres műszaki rajztábla gyár­tását vállalták. A megren­delt mennyiségből már több mint ezret át is adtak a ke­reskedelemnek. Bár nagy gondot okoz az Hajnal öt óra, a nap hetedmagával süt. Ezt a tőszomszédom mondja, aki szintén a balkon korlátján könyököl. Én ködöt látok, halványan átderengő fényt. — Biztos, hogy süt a nap? — kérdem udvaria­san. — Igen, ma nagyon szép időnk lesz — hallom a vá­laszt. Visszamegyek a lakásba, nézem a szemem a fürdő­szoba tükrében. Szemhé­jam diónyira dagadt és ringlószilva színe van. „Metilt, egész biztosan metilt ittam tegnap. Ko­vácsék sohasem szerettek engem. Gondolták, eljött a kellő lélektani pillanat.” Azonnal föllármázok min­denkit: — Kicsiny családom: a fedélzetre! Apátok, nagyapá­tok meg fog vakulni, de az is lehet, pillanatokon belül meghal! — Menj azonnal az orvos­hoz! — mondja a felesé­gem, aki, mióta él, örül, hogy ellentmondhat nekem. Szótlanul a szekrénybe Í nyúlok, előveszem a családi albumunkat, megnézem sze­retett anyám csodálatos gyei cég nem teheti meg. És eltűnik a kis hal. Ki jár ez­zel jól? A fogyasztó és ob­jektíve a népgazdaság is. (Nyilván ott kell gyártani egy terméket, ahol a leg­gazdaságosabb.) Adu tísz: a beruházás A Vasipari Vállalatnak — mint a vezetők mondták — van azonban egy adu ásza, és ez a gyors beruházás. Hi­telkérelmük a bank előtt van. Ajánlatuk jó. Két és fél évj megtérülés, minden egv forint eszközlekötésre évi 65 fillér nyereség. A meny­nyiben a bank folyósítja a hitelt, úgy Szászberekén majd igen magas haszon, és a termelés megnégyszerező- dése érhető el. Ök ezt tart­ják a vázolt körülmények között a legracionálisabb lé­pésnek. Úgy vélik, egy gyors beruházással előnyt szerez­hetnek a piacon. Bennünket minden esetre elgondolkoztatnak az ará­nyok. A budapesti gyár je­lenleg csaknem hússzor na­gyobb termelést valósít meg, mint a szászbereki. A terve­zett beruházása értékben há­romszor több. mint a vasipa­rié adott esetben lesz. Ezek utalnak a távlati piaci erő­viszonyokra is... előállítás során az alapanyag hiánya, a megfelelő minősé­gű fát felvásárolták a ter­melőszövetkezetektől, magá­nosoktól. Először ebből mun­kálják ki a szükséges mé­retű deszkát, majd ezt kö­vetően állítják össze a rajz­táblákat. Jellemző a hiány nagyságára, hogy az elmúlt napokban a Ganz-MÁVAG- ból teherkocsival jöttek le átvenni 15 műszaki rajz- { táblát Nem tudták kivárni, míg a kereskedelemtől meg­kapják. A vállalat a következő év­ben több ezer műszaki rajz­táblát gyárt a kereskedelem­nek, s megbeszélések foly­nak a rajzszekrények gyár­tásáról is. Új Tissci-híd épül Älgyön A sikeres algyői szénhid­rogénkutatások alaposan megnövelték a forgalmat a környék úthálózatán, de kü­lönösen az algyői Tisza-hí- don. Ezért vált szükségessé Egy új közúti híd építése, amelynek tervein már javá­ban dolgoznak is az Út- és Vasúttervező Vállalat mér­nökei. Az új híd teljes hossza 480 méter lesz. Ebben benne van a két feljáró is. Az új Tisza-hídat, amely- j nek építése körülbelül 50 millió forintba kerül, előre­láthatóan 1972-ben adják át a forgalomnak. Múzeum­látogatás — bérlettel féláron Tavaly januártól Szilvesz­terig összesen hat millió be­lépő jegyet váltottak a leg­különfélébb kiállításokra, mú­zeumi bemutatókra. Ez a szám a korábbi évekéhez képest lényeges — körülbe­lül húsz százalékos — emel­kedést jelent. A múzeumba­rátok egyre népesebb törzs­gárdája látja most előnyét annak a közelmúltban meg­jelent művelődésügyi minisz­teri rendelkezésnek, amely­nek értelmében (a színhá­zak, a hangversenyek bérle- tezéséhez hasonlóan) a mú­zeumokba is lehet bérletet váltani. Tíz látogatásra szó­ló bérlet ára felnőtteknek 15 forint, diákoknak és nyug­díjasoknak öt forint. A bér­letrendszer a Művelődésügyi Minisztérium irányítása alá tartozó múzeumokra vonat­kozik, közülük bármelyik ki­állítási intézmény pénztárá­nál megváltott bérlet egy éven belül érvényes az ösz- szes többi múzeumban is. Válasz a pápának 48 órával azután, hogy VI. Pál pápa közzétette a mes­terséges születésszabályozó eszközök használatát elíté­lő enciklikáját, egy Ausztrál ' orvoscsoport bejelentette, si­került olyan fogamzásgátló tablettát kikísérleteznie, amely megoldhatja a római katolikusok millióinak prob­lémáit. Az orvoscsoport szó­vivője közölte, hogy a fo- gamzásgótlószert két éven keresztül próbálták ki há­rom sydneyi klinikán. Mint mondotta, a kísérleti ala­nyok között katolikusok is voltak. AZ EGYESÜLT Izzólámpa és Villamossági Rt. védjegy- bitorlás miatt kártérítési pert indított az Elektroim- pex Magyar Híradástechni­kai és Finommechanikai Külkereskedelmi Vállalat el­len. A kereset szerint a gyár tulajdona a TUNGSRAM szóvédjegy, amelyet be is lajstromoztatott. Bár az Elektroimpexnek nem volt joga, vagy engedélye, ennek ellenére 1760 rádiókészülé­ken ezt a megjelölést hasz­nálta és így hozta forgalom­ba. Ezért kérte a bíróságot, hogy a vállalatot a jogosu­latlan használattól tiltsa el, továbbá kötelezze kártérítés­re és az ítélet hírlapi közzé­tételére. _ A fővárosi bíróságon meg­tartott tárgyaláson az Élekt- roimpex azzal védekezett, hogy a rádiókat a TUNGS­RAM szóvédjeggyel jóhisze­műen hozta forgalomba, mert bízott abban, hogy ah­hoz az Izzó hozzájárul. Kárt nem okozott és a kifogásolt cselekményt még a per meg­indulása előtt abbahagyta. A védekezést a bíróság nem fo­gadta el s ítéletében nem­csak a jogosulatlan haszná­lattól való eltiltást és a hír­lap; közzétételt mondta ki, hanem a vállalatot ötven­ezer forint kártérítés fize­tésére is kötelezte. FELLEBBEZÉSRE az ügy a Legfelsőbb Bíróság elé került, amely az elsőfokú ítéletet azzal a változtatással hagyta helyben, hogy a kár­térítési összeget százezer fo­rintra felemelte. — Kétségtelen — hangzik a Legfelsőbb Bíróság ítéleté­raítéltnek is van utolsó kí­vánsága. „Milyen szép moz­gású nő!” A kórházban valaki azt mondja: — Tessék helyet foglalni. Leülök. Jön egy fiatal nagyon szép nő fehér kö­penyben. Néhány gombot alul a köpenyén elfelejtett bégombolni. „Milyen barna a combja”. „Emberek, segítsetek. Ne hagyjatok megvakulni. — Szeretnék még élni.. Nézem: a nő nyakán ha­nyagul, sálként a sztetosz­kóp. Harmadéves orvostan­hallgató. Főorvosnak szeret­ne látszani. Szóval üljek le? „Kérem, ez a szem az én szemem... Erre a nők azt mondták... És az utób­bi időben ezzel a szemmel mindent láttam... — És most... Én nem tudom, hogy mi történt,” Gondola­taim afféle janicsárok, el­lenem jöttek, ettől még szo­morúbb lettem. Közben egy idősebb fe­hér köpenyes hölgy a te­remben egy hatalmas stősz lepedőt hozott, amelyből néhányat leejtett. Felugrot­tam, felemeltem. Sajnáltam, hogy mindezt az orvos nem látja. Kinéztem az ablakon: az utolsó kép, az utca for­gataga. gyönyörű! És én megvakulok, pedig az élet, az emberek, a hők olyan szépek. Semmi baj, a hallásom nagyon jó, nemcsak a zöre­jeket hallom, a hangokat is. A normál „A” hangot különbül elfütyülöm, mint a... — Maga az? — kérdi az orvos és blazirt arcot vág, hogy ne is sejtsem, mi fog most történni. — Ne féljen. — Én?... — Sápadt egy kissé, va­lószínű pszichés alapon — mondja. Azonnal megérzem: az or­vos udvarias, sőt tapintatos. Azt akarta mondani:: „ma­ga most fél, maga gyáva!” Fölfekszem a műtőágyra, tűszúrás, az orvos mesél: — Nekem is volt egy jégpárnán, amikor huzatot kaptam ... Nyitva felejtet­tem a kicsi mindkét abla­kát. Hideg volt és zuhogott az eső. Vigyázni köll. Kínos ez az árpa ... vágni kell! szép arcképét, még egyszer. Látom-e még valaha? Aztán előveszem Adyt: . beszökött az ősz ...” — milyen szép. De szeretem ezt a verset. Megvakulok! Lehetséges? Milyen izmos a karom. A hajam hollófekete. És KÖD a szívem mint a vaj, min­denkinek mindent megbo­csát. És ha kell, mint az acél, mindenért büntet. — Gyere ide, kisfiam — halkan rebegem, mert nem akarok pánikot kelteni. Belenézek aranyos kis­fiam szemébe, saját sze­memmel néz vissza rám. Az egykori szép, bársonyos fe­kete szememmel. Megvakulok, elvesztem mind a két szemem világát. Elvesztem az életet, a vilá­got. Megsímogatom a fiút, érzem, menne már játsza­ni, unja a túláradó szerete­tek Nem tisztel a gyerek, nem tudja, hogy néhány perc és nem látom. Nem látom a világot, nem látok semmit, nem látom őt sem. Nyugalom! Odamegyek az akvárium­hoz: milyen szép zöld. eb­ben a kicsiny tengerben minden. Ficánkolnak a ha­lak. Aranyos kicsiny, pici aranyhalak. Apropo: arany! Aranyhal, aranyhaj. — 22—22—22!... — Azonnal! A taxival'a Szigetre me­gyek és futólépésben min­dent megnézek. A Casinó- ban megiszom egy pohár sört és megnézem, gyönyör­ködöm a szép, kemény fe­hér habjában. A „ködöt” már megszoktam. Már majdnem mindent látok, legalábbis halványan. Jön, vonaglik, kúszik egy nő. Ügy érzem, felém. Tudom, hogy ez csalás, de megér­zem. mert tudom: soha töb­bé semmilyen csúnya és szép nőt ezen a világon én már látni nem fogok. Ví­gasztalom magam: a halál­Fábián Péter Enyhítettek a gondokon Műszaki rajztáblák készülnek Jászberényben

Next

/
Oldalképek
Tartalom