Szolnok Megyei Néplap, 1968. augusztus (19. évfolyam, 179-204. szám)
1968-08-13 / 189. szám
1968. augusztus 13. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Á jászalsószentgyörgyiek .titka" Sem létszámát, sem gazdasági eredményeit tekintve nem tartozott a kiemelkedők közé korábban a jászalsó- szentgyörgyi Vegyesipari Ktsz. Az utóbbi időben azonban egyre többet hallatnak magukról. Ma már csak sok milliós nagyságrendben lehet felsorolni szerződéses kötelezettségeiket. Pedig nemrégen még csak helyi megrendeléseket teljesítettek nagy üggyel-bajjal. Első félévi előirányzatukat 110 százalékra teljesítették úgy, hogy a rendelkezésükre álló béralapnak csak 98 százalékát használták fel. A terv 10 százalékos túlteljesítése 680 ezer forint „pluszt” jelent nekik. Korábban is jórészt ezeknek a dolgozóknak kellett volna megoldaniok a feladatokat. Akkor nem sikerült, ma viszont ilyen eredményekről adhatnak számot. Vajon, mi az a többlet, amit most adnak? Erre a „miért”-re keresem a választ. — Kétségtelen, igen jó gazdasági eredményeket ért el a ktsz — mondja jogos büszkeséggel az elnök. — A tervezett fél millió helyett 738 ezer forint a félévi nyereség. Korábban jó, ha egész évben megvolt a 600 ezer. Csupán a gyártmányok bővítésével, a kifogástalan minőséggel nem magyarázható ez. Nem tudható be annak sem teljesen, hogy más lett az elnök, bár kétségtelen, a jó vezetőn ilyen tekintetben is nagyon sok múlik. ff' A termelés átszervezésével, megfelelő vezetők beállításával kezdték. Az egységek élére a szakma ezernyi fortélya mellett az emberek nyelvét is jól értő vezetők kerültek. Olyanok, akik kiállnak az emberekért, ha az kell. de meg is merik mondani véleményüket; nem félnek visszaadni egy-egy selejtes darabot, ha az szükséges. Akik nem néznek el a milliméterek fölött. Mert nagy pontosságot igénylő termékből sokat gyártanak. Csak tv-kávából több mint 10 ezret s ennek egy része külföldre kerül. Ha az összeszerelt készülék csavarjai nem illeszkednek igazítás nélkül a furatokba, már nem veszik át tőlük. Kétségtelen, igen kedvezően hatott eredményeik alakulására a megfelelő képzettségű műszaki „vezérkar” kiválogatása, beállítása. Az is segített, hogy kidolgozták a pontos anyagnormákat; megfelelően gépesítették, fel- szerszámozták az egyes részlegeket. Egyszóval: megteremtették a zavartalan termelés technikai-tárgyi feltételeit. Mindez azonban mit sem érne hozzáértő, munkahelyüket szerető emberek, a holt anyagból értéket előállítók nélkül. Értük tették és teszik a legtöbbet. Nem csak, sőt elsősorban nem úgy, hogy jelentősen bővítik a szűknek bizonyult szociális létesítményeket; hogy megkülönböztetett figyelmet fordítanak a megszaporodott női munkaerőre. Bár ez is lényeges, de mégsem minden. A bérük, az volt a legfájóbb. Ezt rendezték, ezért harcoltak sokat. — A járásban itt kerestek a legkevesebbet — így az elnök. — Érthető, hogy nem volt kedvük dolgozni. Ezért álltunk melléjük bizonyítani igazukat. S ezzel végleg megnyertük magunknak őket mert látják: bízhatnak bennünk. De legalább ilyen fontos volt az is, hogy csak az emberekkel együtt döntenek minden lényeges, őket is érintő termelési kérdésben. Rászoktatták a ktsz dolgozóit : merjenek határozott véleményt mondani a műhelyről. önmagukról, társaikról. Az utóbbi napokban sokat vitatkoztak. Különleges termék elkészítése, két és félmilliós szerződés aláírása volt a tét. Erről döntöttek higgadtan, nyugodt megfontolással. S bár csak az elnök írta alá, abban benne volt nemcsak a vasasok, hanem az asztalosok, építők, drótfonatkészítők s valameny- nyiök adott szava. Ez az a „plusz”, az a többlet amit hozzáadnak a munkához. A helytállás, amiből egyaránt kiveszi részét mindenkiőjük. Egymásért, önmagáért, az adott szó hiteléért. A munkásbecsületért. Moha Benedek Piskótaláb Lakiteleknél mindig sokán kiszállnak a kecskémét— szolnoki vonatból. Ebben a kupéban is négyen maradtunk. Szemben velem idős parasztasszony izeg-mozog. Ide-odapillog, „hogy lehetne szóra bírni ezt az újságolvasót?” — Arca élénk, a szeme se olyan múltba révedé, mint a legtöbb hasonló öregé. Nem is ráncos, csak szikár. Az okos munkálkodás tarthatta meg ilyen egészségesnek. Sokat ad még a ruhájára is. Karton kötője kínosan vasalt, tiszta szagú... — Hát ez a víztorony?... Meg ezt a szép kis házat se láttam hrnég...1 — húzódik hirtelen elhatározással az ablakhoz, s úay „nézi ki” belőlem a választ. — Pedig jó régen itt van már mind a kettő — mondom. FéHg-meddig behajtom az újságot. Látom, mindenáron beszélgetni szeretne. — Jaj. csak utazni ne kéne — sóhajt, és két kezét végighúzza — térdtől derekáig. — Nem szoktam meg ezt a lépcsőmászást — int a -fejével a vonat veronia irányába. — Meg az SZTK- ban is... — Mi baj van, néni? Ezt a kérdést várta nehezen. Mutatja a kivágott sarkú. lyukacsos, magasszárú szürke cipőbe bújtatott lábát. — Nagy keményedések lettek a két talpamon. Sokat szenvedtem vele. Gondoltam, én nem kínlódok tovább. — Hát a keményedés meg tudja kínozni az embert. — Már másodjára jártam bent — támasztja előre nyújtott jobb lábát a kocsi oldalához, s mozgatja, for- ditgatja. — Először kivágták a keményedést, oszt bekenték olyan szurokszerű valamivel, meg bekötötték... Máma azt csinálták, hogy levették róla azt a tapaszt, kötést, mert már úgy, ahogy begyógyult. Mondom annak a hölgynek, aJii kezelte, és értésemre adta, hogy mostmár elmehetek: „Hát nem tetszik bekötni? Hiszen még vékony rajta az új bőr. Jár rajta az ember, megint kikezdi a cipőtalp, elmérgesedhet... Tetszik tudni, mit felelt? Mindegy az már néni, a magáé már úgyse lesz többé piskótalá b”. — Na tessék! Mikor minket, paraszt- embereket annyi fertőzés érhet a mezőn. Korhadó torzs- ba, éles göröngyre, rozsdás vasdarabra, szilánkra léphet... Még nádtörmelék is megvághatja a lábát. Erre én mindig kényes voltam. Sose engedtem a gyerekeimet se mezítláb a tarlóra... De még növő lánygyerek voltam, emlékszem, mikor a tanyaszomszédok is rámbízták a kicsiket. Erről egy tanya: hat gyerek — amarról a másikban megint hat gyerek. Az volt az első, hogy rájuk parancsoltam, mezítláb olyan helyeken ne szaladgáljatok... Ma is, ha ösz- szejön a család, a nagy munkák idején, mindig kitanítom őket, — pedig felnőttek már —, vigyázzatok a tetanusz nem játék... És akkor ez a nő azt mondja nekem, hogy az enyém, már úgyse lesz piskótaláb... Mire való ez a gúnyolódás? Na, meg is kapta rögtön a választ. Mondom neki. Idefigyeljen kedves, tudja-e hány éven keresztül tömtem én a beadásra harmincával a libát, kacsát? Pár év alatt két bikaborjút hizlaltam a beszolgáltatásra... Amit én beadtam. ab^ól ki evett, mit gondol? Kinek volt módja szép piskótalábakat ápolni? Jól megmondtam neki, ugye? — Hát jól... Micsoda tömeg van ott nap mint nap — enyhítek közvetetten a néni méltatlankodásán — ő rögtön megérti, és gyorsan, bölcs jóindulattal egészít ki. •— Mindenki tudja, mit vállal... De mi szükség van, mit könnyít rajta az ilyen piskótázgatás?... Tóth István Virágkiállítás A szegedi VI. országos virágkiállításon a zsűri döntése alapján 25 különböző díjat ítéltek oda. Most első ízben jugoszláv és csehszlovák kertészeti szakemberek is helyet kaptak a bíráló bizottságban. Nagydíjra érdemesítették a budapesti Sasad Tsz virágkertészeti remekeit, a hódmezővásárhelyi kertészeti vállalat nyolc-tíz centiméter átmérőjű óriás- szekfűit, a budapesti Rozmaring Tsz különleges kaktusz kollekcióját és a szentesi Termál Tsz vágott szek- fűit. Az idei „illatos parádét” nemzetközi rangra emelték a jugoszláv és csehszlovák kiállítók. Külön díjjal jutalmazták a szabadkai és az érsekújvári kertészeti vállalatot. A díjak és oklevelek ünnepélyes kiosztására augusztus 20-án a szegedi Tisza Szálló nagytermében a fesztiválzáró gálaesten kerül majd sor. Tiszaszöllősnél az átszakadt regi gát Gátszakadás vagy kísérlet? Mi történt Tisxassöllősön? Elhangzott a kérdés a televízióban, beszélnek róla Ti- szaszöllősön és környékén: miért szakadt át a Tisza gátja a falu alatt? Azután újabb kérdés is napirendre került: vajon egy nagyobb áradás nem jelent-e közvetlen veszélyt a községre? A választ Hegedűs Lajostól, a Középtiszavidéki Vízügyi igazgatójától kértük. — A Tisza II. víztározója Tiszaszöllősnél is a jelenlegi árvédelmi töltések helyén lesz. A tározott víz magassága eléri az ott eddig észlelt legmagasabb árvíz-szintet. Mivel árvizek idején rendszeresen van az altalajban átszivárgás, mely mint fakadóvíz jelentkezik a töltések mellett, nekünk fokozott mértékben kell védekeznünk az ilyen jelenségek ellen, illetve fel kell készülnünk a megelőzésre. Ezért heyszíni kísérletek váltak szükségessé, s erre célszerűnek látszott Tiszaszöllősnél az úgynevezett Aranyosisarok. Ott ugyanis elkészült az új árvédelmi töltés is, s így a gátak által körülhatárolt háromszögletű terület alkalmas kísérleti telepnek bizonyult. Ezt a területet feltöltöttük vízzel, s figyeltük, milyen mennyiségű a víz átszigvárgása. — A kísérlet igazolta az elméleti számításokat, elgondolásokat? — A legnagyobb mértékben. Vagyis nem az árvédelmi töltés szakadt át. — Mégis. nem fordulhat-e elő. hogy majd a tározónál gátszakadás történjék? — Az építkezéseknél a maximális biztonságra törekszünk. Nem következhet be gátszakadás, így nem kerülhet veszélybe a falu több ok miatt. Először azért, mert az új töltés 9 méter magas víz tartására épül, de csak 3,5—4 méter vízmagasságot kell tartania. Másodszor azért sem, mert az új gátak erősebbek, szélesebbek lesznek, mint a régiek. A régi gátak talpszélessége 40.5 méter, az új töltésé 60,20 méter lesz. Ugyanakkor a régi gátkorona 4 méter volt, az új 5 méter széles lesz. Továbbá a töltés tengelyétől 80—100 méterre szivárgó csatornák épülnek, amelyek összegyűjtik a töltések alatt esetleg átszivárgó vizet. Tíz kilométerenként automatikus szivattyútelepek emelik majd vissza a tározóba a csatornában összegyűjtött vizet. A szivattyúk kapacitása 100 liter (secundum) kilométer lesz. — És mit csinálnak Abád- szalóknál, ahol a falu szinte a töltés közvetlen közelében kezdődik? Ahol nincs lehetőségük ilyen S0—10o méteres távolságra szivárgó csatornát építeni? — Megoldást ott is talá- tunk. A jelenlegi gát marad a helyén, ám előtte új tározótöltést építünk. S mivel a két gát között lesz a Tisza holtága, az tölti majd be a szivárgó csatorna szerepét. Nem kell tehát aggódniok a községek lakóinak. Igyekszünk a teljes biztonságukért mindent megtenni — mondta befejezésül Hegedűs Laios. V. V. DÍVSZ székház A Szemlőhegy utca és Ady Endre utca sarkán felépült a Demokratikus Ifjúsági Világszövetség székháza. Nemzetközi szövetség részére most épült Budapesten először önálló székház. A Középületépítő Vállalat dolgozói már megkezdték az új székház műszaki átadását. A 4 emeletes székházban több mint 60 irodahelyiség áll majd a DÍVSZ nemzeti küldötteinek rendelkezésére. 16.000 új egyetemis A Művelődésügyi Minisztériumban ezekben a napokban dolgozzák fel az idei egyetemi és főiskolai jelentkezések és felvételek statisztikai adatait. Az előzetes tájékoztatás szerint az 1968— 69-es tanévre 45 794-en jelentkeztek a felsőfokú okEgy otromba fogalom Lányom most van abban a korban, amikor a szavak tényleges értelmét és jelentését kutatja, s szinte nem győz az ember válaszolni a sok ..miért?”-re. A napokban családi hármasban sétáltunk az utcán és az egyik kirakatban olyasmit láttunk, amit már régen kerestünk. Be is mentünk volna az üzletbe, csakhogy a gverek kis biciklijét hova tegyük addig... Szerencsére ismerőst láttunk, és megkértük, vigyázzon rá. Amikor hazaértünk, megindult kislányom kérdésözÖne: — Édesapa, miért kell vigyázni a biciklire. ha megyünk az üzletbe? Miért nem lehet azt csak úay otthagy-"’, stb. Önkéntelenül is saját gverekkorom vetült elém, jó harmincegynéhány év távlatából, amikor a „lopni” lee az akkori világ gyakran használt szava volt. Lopni. Micsoda otromba fogalom. Valakit, valakiket megkárosítani, jogtalanul eltulajdonítani másokét. Hímeztem-hámoztam kislányom előtt, próbáltam megmagyarázni, miért kell vigyázni a kis biciklire. S manőverezve, egy kicsit szégyenkezve is, megkerültem Ez a kis eset késztetett tanakodásra; lányom előbb-utóbb úgyis hallani fogja, és tényleges jelentésében megismerni a „lopni” igét. Mégis, képtelen voltam kimondani. Arra gondoltam: amíg csak lehet, ne ismerje meg ezt a szégyenletes fogalmat. Optimista vagyok. Talán mire gyermekem felnő, vagy amikor nagy lesz már az ő gyermeke, nem lesz „forgalomban” — sem szóban, sem tettben a lopás. S addig is szűkíteni tudjuk érvényesülési körét. Hiszen a „tisztesség”, a „becsület” sokkal nemesebben hangzó szavak; az emberek nagy többsége már ma is szívesebben él ezek elvei szerint. Mégis, naponta találkozunk a rendőrségi tudósításokban egyének, vagy a társadalom kárára elkövetett lopások híreivel, áruházi tolvaj- lástól autólopásig. Ravasz machinációkkal közösségeket lapnak meg elvetemült személyek. S még hány vállfája van a lo- násnak — elvonatkoztatva szigorú jogi értelmezésétől —. amelyek egyelőre még mind-mind koloncaink. Igyekezzünk társadalmunkat megszabadítani a kölöncöktől, hogy ne kellien szégyenkeznünk kislányunk előtt. V. Gy. tatási intézmények nappali, esti és levelező tagozataira. A korábbi években megkezdődött tervszerű pályairányítás csökkentette ugyan a kirívó aránytalanságokat, de az eltérések karonként még mindig jelentősek, az egyes egyetemeken és karokon nem volt ritka a három-négyszeres túljelentkezés. így például a pécsi jogi karon, a budapesti és a szegedi bölcsészkaron, a tanárképző főiskolákon, a tani lóóvóképző intézetekben, az orvostudományi egyetemeken és egyes agrártudományi intézetekben. A testnevelési főiskolán hatszoros, a művészeti főiskolákon nyolcszoros. volt a túljelentkezés. Kisebb volt az érdeklődés a műszaki egyetemek egyes karai, valamint a természet- tudományi karok tanári szakai iránt. Néhány felsőfokú technikumba a vártnál kevesebben jelentkeztek. s ezért a Művelődésügyi Minisztérium pótfelvételt is hirdetett. A gyorsmérleg adataiból kiderül, hogy az idén a nappali tagozatra összesen 11 683 fiatalt vettek fel. Közülük a fizikai dolgozók gyermekeinek aránya 43,8 százalék. A lányok arán' a megközelíti a tavalyi létszámot 43,2%. A munka mellett az esti tagozaton tanulhat szeptembertől 1619 hallgató, köztük 42.4 százalék a lány, s a levelező tagozatra 2737 pályázónak sikerült felvételt nyernie. A lányok aránya itt is meglehetősem magas, 36,3 százalék.
