Szolnok Megyei Néplap, 1968. augusztus (19. évfolyam, 179-204. szám)
1968-08-10 / 187. szám
augusztus 10. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Emlékmű születik — A kétkezi munkások szemében a művészet amolyan megfoghatatlan, titkokkal terhes világ. Amikor két esztendeje meglátogattak Gyűrték, — először járva műteremben, — megil- letődve ücsörögtek a szobraim között. Bevallom, feszélyezett voltam magam is, s megéreztem, hogy ők is azok. Megmutattam az üllőt, a kalapácsot, szerszámaimat. Valami olyasmit mondhattam, hogy kemény munkát követel meg a szobrászat. Nemcsak szellemi, hanem fizikai erőfeszítést ts. pírgyári munkás, Török Pál tanította meg hegeszteni. 113 Szabó László szobrászművész így mesélte el barátságuk kezdetét. Két esztendeje fűzik szorosabb szálak öt Bagyula György szocialista brigádjához, a papírgyári munkásokhoz. A hét eleién, késó délután a művésztelep csendjébe, mint kígyósziszegés vegyült a hegesztőpisztoly szuszogása. A művész, Bagyula és társa valami szobrásza 11 ványnak valót csináltak. — Mi járatban? — szólítottam meg a brigádvezetőt. — Segítünk Lacinak. Most, hogy megnyerte a felsizabaduűásá emlékmű pályázatot elhatároztuk, amiben csak lehet megkönnyít- jük a munkáját A gyárban speciális forda tókorongot készítünk, ami elbírja a negyven mázsás szobrot Itt leszünk ha agyagot kell feladni az állványra, ha gipszet kell majd bekeverni. Éppen kiszámítottuk, legalább ötszáz órát töltünk el a műtermében. 0 Másnap kimentem a papírgyárban, a cellüzembe. Ott dolgoznak Bagyuláék. Miért vállalják ezt az ügyet a magukénak, miért áldozzák fel a szabadidejüket ezek a munkások? Erre a kérdésre kerestem választ. Zakar János így fogalmazott: — Munkásból lett 5 művész. Nekünk ezt az embert támogatni kell, mert a mi emberünk. Mit tudtam a szobrászatról, amíg meg nem ismertem Szabó Lacit? Semmit. Ha nála járok, könyveket ad, olyan dolgokra hívja fel a figyelmemet, amikre aligha jöttem volna rá egyedül. Megtanított látni, meglátni. — Elmagyarázta; hogyan készül a szobor, mesélt a tervedről, beavatott a műhelytitkokba — vette át a szót Várbíró István. — Tudja, nagyon drukkoltunk neki a pályázat idején. Ügy akartuk, hogy megnyerje. Most, hogy rábízták a nagy munkát, hát kitartunk mellette, számíthat ránk. Vékony soványka ember. Vigyázunk a kezire. nehogy megerőltesse, megfájditsa. Cipeljük helyette a követ, behordjuk az anyagot... csak szólítania kell bennünket, s mi megjelenünk. Bíró Gyuszi modellt állt a mesternek, s bizonyára nem egyszer tölt még el órákat vele. A róla készült vázlat ott áll agyagban, a műteremben. — Nem sajnálom a fáradságot. Én ugyan azelőtt sohasem voltam modell, s furcsa érzés is volt nézni, hogy mintáznak. De már egészen belejöttem. Aztán Szabó László művészetére terelődött át a beszélgetésünk. Jó ismerői annak ezek a munkások. Palya Sándor nagyon szereti a hegesztett technikával készült Szarvasit, a portrékat, a famunkások emlékművét. Elmondta, talán kevesen tudják, hogy Lacit paA gyárból hazafelé jövet betértem a műterembe. Szabó László nagy rendezkedés- ben volt. A négy méteres óriás helyet követel magának. A jövő év szeptemberére gipszben kell készen lennie a figurának. Pillanatra engedelmet kér. Csenget a telefon. A cellgyárban Bagyula tartja a kezében a kagylót. Megismerem a hangját. Valamiről beszélgetnek. Hallom, amint a vonal túlsó végén ezt mondja a brigádvezető: — ...délután nem tudunk, de este kimegyünk. Meg- fell? — Meg. A művész visszajön, s leül a fotelba. Kortyolgatja a feketéjét, — Elhalmoznak szerete- tükkkel, — mondta csak úgy maga elé. — Mindent vállalnak, hogy nekem csak a szoborra kelljen gondol- nőm. Megható a gondoskodásuk... Majd viszonzom. A gyári üdülőjükbe csinálok egy szobrot. Az lesz az én köszönetem, hálám jele. Estefelé három biciklis fékezett a művésztelep bejárata előtt. Bagyuláék voltak. Fábián Péter VASÁRNAP: Művészettörténeti kiállítás a Finta Múzeumban A túrkevei Finta Múzeum egyre számottevőbb megyénk képzőművészeti életében. Nemcsak a reprezentatív rendezésben bemutatott Finta szobrásztestvérek anyagát keresik fel rendszeresen az ország legkülönbözőbb részeiről, sőt még külföldről is a látogatók, hanem a szaporodó időszaki képzőművészeti kiállításokat is. Vasárnap, 11-én délelőtt új művészettörténeti kiállítás nyílik a múzeumban. A szemléletesen, kiváló technikával összeállított anyag az őskortól mutatja be az A közgyűlés agazdászt Nagypál Béla főagronómust márciusban előléptette a jászárokszállási Táncsics Tsz közgyűlése. Amúgy furcsa történet ez. Különösen kezdődött a közgyűlés. A régi vezetőség mandátuma már lejárt. Húzódott, halasztódott az újjáválasztás. Szavazni kellett az új alapszabályról is. De arról mindjárt az elején kiderült: El kell napolni. Felálltak az emberek, megmondták ez így nem megyegyszeri hallásra; Sokszorosíttassák és osszák ki, hadd ismerje meg mindenki, s majd aztán döntenek róla. A vezetőségválasztás Következett másik napirend, a vezetőségválasztás. A jelölt, a régi elnök isimét. De akkor újra felálltak az emberek, két jelölt legyen a szavazólistán. Jelöljék a volt főagronómust, Nagypál Bélát is. Akkor már tényleg csak főagronómus volt Tavaly ősszel történt, a szérűskert- ben odahívta magához az elnök. Csak ügy kutyafuttában közölte, januártól nem ő lesz a főagronómus. Nagypál Bélát villámcsapásként érte. Mi történt? Most a küzdelmes három év után. amikor a legjobb zárszámadás elé néznek? Eszébe jutott két összetűzés. Mindkettő az elnökkel. Búzavetőmagot hozatott az elnök, a főagronómus tudta nélkül, tiltakozása ellenére. A szakmai vita egyszerűen zárult: vegye tudomásul el kell vetni és kész. Persze a búza nem sikerült. Aztán ott volt a borsó is. A főagronómus távollétében vegyszerezték szakszerűtlenül. Ebből is baj lett. De- hát ő azt hitte, ezzel le is zárult. Megkapta az írást. Az igazgatóság úgy határozott, nem kell főagronómusnak. Az igazgatóság? Az ülésre meg sem hívták se a főagronómust, se a főkönyvelőt, akinek ugyancsak felmondtak. A jegyzőkönyv tanúsága szerint ez az igazgatósági összejövetel is furcsán esett. Mikor az elnök bejelentette a felmondásokat, Kovács János igazgatósági tag felszólalt: Hát ilyen kész helyzet elé azért nem szabad állítani az igazgatóságot. — Meg hogy ő tudja a tagság elégedett a főagronómussal, miért kell akkor elküldeni? De a többiek nem szóltak se mellette, se ellene. Szavaztak, ahogy az elnök kérte. Mikor kijött Jászberényből, mint járási főállattenyésztő. mondták neki intőén : — Vigyázz te Árokszállással, ott szakember-ellenesség Segítőszándék, jóakarat Az első esztendőben kiöntött a Szarvágy patak, elúszott a határ. A gazdász megijedt, most a próbatételi esztendőben ? Az emberek vigasztalták: — Ne keseredjen úgy el főagronómus elvtárs. A gazdálkodás se sikerült mindig úgy, ahogy ő szerette volna. Hiába még csak járatlan volt. El-elszúrt valamit. Bántotta nagyon» cte sose fogta senkire. Az emberek ilyenkor mondogatták: — Most már mindegy főagronómus elvtárs. Majd legközelebb tudja, hogy kell. Segítőszándék, nagy szív, jóakarat volt ezekben a mondatokban. A gazdász kezdte megismerni a szövetkezeti tagokat. A Táncsics' Tsz volt alapító tagjait, akik nagyon szegényen kezdték, de nagyon szorgalmasak. Szeretnek és tudnak is dolgozni, ez volt a véleménye róluk. Mind közelebb került hozzájuk. Mindhosszabban elidőzött egy-egy brigádnál, munkacsapatnál. Érezte, hogy ezek az emberek nem küldhetik őt el. De nemsokára megjelent az elnök az új agronómus- sal, járták a határt, hozzá nem is szóltak. Híre járt,, már a házat is megvették az új gazdásznak. Elkeseredésében megírta a fellebbezését. Huza-vona. Végül ismét a szövetkezet igazgatóságának kellett dönteni. S ugyanaz az igazgatóság visszacsinálta a saját korábbi határozatát. Kimondta maradjon a főagronómus, elégedettek vele. A közgyűlés akarata De már nem akart te®- radni üyan előzmények után. Elvállalta Jászberényben a városi tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályvezetői tisztét. Ott sem volt a közgyűlésen. Az elnök mondta neki előtte, ő már ne menjen. A községi moziban tartották a közgyűlést. Egyszer csak jön érte André Béla traktoros. Jöjjön azonnal, mert az emberek hallani akarják, maradna-e Jász- árokszállásom. Most mit csináljon? Visszakozzon Jászberényben? Mondja az itteniek szemébe, hogy nem marad?. Végignézett a . sok száz emberen. — Ha megválasztanak, maradok. Így lett ellenjelölt. S úgy lett elnök, hogy négyszer annyi szavazatot kapott, mint a régi elnök. Visszaidézgetj ük a gazdász elnökkel azt a közgyűlést. Azt mondja: — Nagyon jól esett az emberek ilyen bizalma. Most tudtam meg igazán, nem szakemberellenesek a jászárokszállásiak. De a szakembernek velük együtt kell élni, érezni. Borzák Lajos ember művészeti tevékenységét az ókor végéig. Ez a tárlat első két része annak a hatalmas művészet- történeti vándorkiállításnak, amely az őskortól napjaink művészetéig követi az építészet, szobrászat, festészet kiemelkedő alkotóit és alkotásait a nagy művészet- történeti korszakokban. Állatok a barlangok falán Ez a kiállítás az ember első művészeti tevékenységének ismertetésével kezdődik. Az őskor emberének életében egészen más szerepe volt a rajzolásnak, festésnek, mint napjainkban. Szoros kapcsolatban állt a vallással, az őskori emberek azon hiedelmével, hogy a megjelenített, lerajzolt események a valóságban is megtörténnek. Ezért ábrázolták a barlangok falán az elejtett, megsebesített állatokat, faragták meg az apró, termékenységet megtestesítő asszonyfigurákat. Az is bizonyítja, hogy ezek az ábrázolások nem gyönyörködtető jelleggel készültek, hogy a barlangok legsötétebb felületét borították. Az őskor különböző szakaszaiban másmás fejlődési fokot, gazdagabb módszereket mutatnak az ásatások által felszínre hozott leletek. Az őskor elején még csak karcolják, vagy bevésik a motívumot, később kezdik a legkülönbözőbb módon festeni „műveiket”. Találtak többek között mohával, szőrcsomóval, növényi eredetű és földfestékkel, körbefúvással színezett barlangrajzokat. Viszonylag korai keletkezésű' a francia Laussel dombormű szerűen megfaragott' Vénusza. A kis figura formája nagyjából megegyezik az őskorban talált asszonyszobrocskák fő jellemzőivel. A fej, s a végtagok szinte csökkevényes formában jelentkeznek, a hangsúly a mellek, a has, a fenék megformázására esik. A kis „Vénusz szobrocskák” nemcsak a nőt testesítették meg, egyben a termékenység, az utódlás vágyát is kifejezték. A kiállítás gazdagon illusztrálja az ilyen irányú szobrászati tevékenységet a Laussel-i, Lespugue-i, Vil- lendorf-i, Dőlni Veshonice-i, Kosztyenk-i Vénuszokkal. Az őskor szakaszainak művészi ábrázolására is sok példa utal a spanyolországi Altamira barlang rajzaitól az átmeneti kőkor erősen stilizált kifej ezésű különböző spanyol barlangokban talált vadászjelenetéig. A kultúrák kölcsönhatása Rövid történeti áttekintés után a kiállítás az ókor művészetét mutatja be. Utal az ókori kelet művészetére, Egyiptom szobrászatára, építészetére annyiban, ameny- nyiben az érinti a görög kultúra kialakulását. Egyébként is érdeme a tárlatnak, hogy az egyes korokat, kultúrákat nem egymástól elkülönítve ismerteti, hanem kölcsönhatásukban, folyamatukban. A görög művészet korszakolása után külön mutatja be az építészetet, szobrásztot, festészetet. — A szobrászat lényeges változása a portré műfajban következett be. Felhívja a figyelmet Marcus Aurelius lovasszobrára, amely mintaképül szolgál a későbbi lovasszobrok megalkotásához. A római festészet maradványait híven megőrizték a Vezúv által élve eltemetett campániai városok. S a Pompe-i, Boscoreale-i, a Róma környéki ásatások által felszínre hozott gazdag villák freskói, mozaikjai csodálatos képet adnak ennek a kornak zseniális festészetéről. Az ókor hatása Az antik művészet bemutatása után zárszóként bemutat néhány konkrét művet a kiállítás arról, hogyan hatott az ókori művészet a későbbi európai képzőművészetre,- építészetre. — Példákkal illusztrálja, hogy néhol szinte az ábrázolások teljes azonossága is előfordul. Így kerül egymásmellé Raffaello „A három grácia” című festménye és egy Pom- pei-i freskó. Egy görög te- mélom, és a Pollack Mihály építette Magyar Nemzeti Múzeum. Tűrkeve közönsége számára éppen történetiségénél fogva nagy jelentőségű ez a kiállítás. Igen ajánlatos lenne a megye minél több helységében bemutatni. Egri Mária így dolgozik az ÁGKER Márciusban múlt tíz esztendeje, hogy megalakult az Állami Gazdaságok Kereskedelmi Irodája, az ÁGKER. Hosszú lenne felsorolni azóta végzett munkáját. Működésének érzékeltetésére elég talán megemlíteni, hogy az állami gazdaságok bizományosaként dolgozik; a gazdaságok termékeinek nagy részét forgalomba hozza, kisebb részét' pedig szerződéskötési, értékesítési és egyéb területen végzett közreműködésével segíti forgalomba hozni. Az ÁGKER évi forgalma 3 milliárd forint fölött van. Az állami gazdaságok árutermelése 1967-ben felülmúlta a 10 milliárd forintot. Ez az eredmény, az I960. évihez viszonyítva, több mint 40 százalékos növekedést jelent. Tavaly az állami gazdaságok kereken 40 ezer vagon kenyérgabonát. 70 ezer vágómarhát. 630 ezer sertést, 330 ezer vágójuhot, 120 millió tojást. 250 millió liter tejet és 23 ezer vagon gyümölcsöt adtak el. Az ország áruellátásában betöltött fontos szerepük mellett igen jelentős az állami gazdaságok részesedése az exportból; a múlt évben ők adták az exportra került vágómarha 18, a hízottsertés 30, a vágójuh 52 és a téli alma 52 százalékát. Mindebben — ilyen vagy olyan módon — közreműködött az ÁGKER. Az iroda megbízóival, az állami gazdaságokkal, igen szoros kapcsolatban van, velük egyetértésben jár el. Nevükben megállapodik a vevőkkel a szerződési és szállítási feltételekben, azután pedig, gyorsan és pontosan tájékoztatja az állami gazdaságokat minden fontos tudnivalókról. Megszervezi és előkészíti az áruk szállítását, s elvégzi a meny- nyiségi, illetve minőségi átadást. Nem ékelődik be az áruforgalom útjába, hanem a termelő és a vásárló közötti legrövidebb út megkeresésével meggyoi-sítja az áru útját. Miután az árut átadta, az okmányok alapján számláz, illetve ellenőrzi a számlázást. Szükség esetén eljár reklamációs ügyekben is. — Megbízóinak számos előnyt biztosít. A nagykereskedelmi árrést megszerzi nekik, s minthogy maga a gazdaság végzi el a nagykereskedelmi munka egyrészét, ezáltal többletbevételhez jut. A kereskedelmi költségekből, jó szervezéssel, megtakarítást ér el. A gazdaságoknak ezáltal a gyümölcs értékesítésnél évi 130—170 millió forint ösz- szeg jut, s az állatforgalom bonyolításából származó anyagi előny is meghaladja évente az 50 millió forintot. Az állami gazdaságok áruforgalmának mintegy 42 százalékát az ÁGKER bo- j nyolítja le. Az ÁGKER-t már régebben is az vezérelte, hogy tevékenységével jótékonyan befolyásolja egyrészt az állami gazdaságok árutermelésének fejlődését, értékesítésének javítását, másrészt elősegítse a fogyasztók jobb ellátását és az exportigények minél színvonalasabb kielégítését. Gazdaságirányításunk új rendszere még! több lehetőséget ad arra, hogy az iroda az eddiginél is sikeresebben szolgálja i ezeket a célokat. GL P. Készül az új évadai program A tanterv és tankönyv kéziratok készítésének „nagyüzemében” az Országos Pedagógiai Intézetben kért tájékoztatást az MTI munkatársa. Dr. Bakonyi Pál főigazgatóhelyettes elmondotta, hogy a gimnáziumi reform befejezéséhez szükséges tankönyvek kéziratai időben elkészültek és a nyomdákba kerültek, hasonlóan azok a dokumentumok, amelyek alapján az „emeltszintű” szakmunkás- képző iskolák első osztályaiban megkezdik a re- formtantervek, illetve tankönyvek bevezetését. A továbbiakban elmondotta. hogy folyamatosan készül az új óvodaj program. Alkotói már tekintetbe veszik, hogy a iövőben — a kormány határozatának megfelelően — a két és fél éves gyerekek is nagyobb számban bekerülnek az óvodákba. Az úi program fő célja a korszerűsítés, azoknak az elveknek érvényesítése, amelyek az iskolai oktató-nevelő munkának E alapjául szolgálnak.
