Szolnok Megyei Néplap, 1968. augusztus (19. évfolyam, 179-204. szám)
1968-08-04 / 182. szám
8 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 196$ augusztus 4, Élnek a műemlékek JANKOVICH FERENC: Szeretem a számok világát Szeretem a számok világát, még akkor is, ha meg nem értem: mert a törvények, axiómák, mikép a csillagok az égen, az Értelem fényét ragyogják a körben sötétló, vak űrbe; oda hintik a szellem magvát, hol az ember is istenülve néz fel magára, tudást szerkeszt: — istent, iskolát, elvet, tervet — s az egyszeregy-kapaszkodókon mászik tovább és hitet tervez — míg maga is felér az égig, a Jákob-létra tetejéig. N álunk valóban élnek a műemlékek és hallatnak magukról. Ezekben a napokban talán legtöbbször a gyulai vár és a szombathelyi Iseum. Az előbbinek középkori, tömör téglafalai — hajdan Mátyás fia, Corvin János volt köztük a vár- úr. ma Madách színpadra írt hőse. Csák — a mind népszerűbb várjátékoknak adnak otthont; az utóbbi 1800 éves oszlopai között már készülődnek az Aida bemutatójára. De a hírsoro- 1ast folytathatnánk is: nemes muzsika néhány koncertje a Balaton melletti Kőröshegy ötszáz éves, szép egyházában, Rippl-Rónai kiállítás a hajdani tihanyi apát vastagfalú rezidenciájában, még Szeged egymagában maradt építészeti emléke, a Demeter torony is szolgál olykor — díszletül valamelyik szabadtéri előadáson. Mindez csupán néhány aktuális nyári példa a télen- nyáron érvényes szép törvényszerűségre, hogy nálunk étnek, működnek, közösséget szolgálnak, hasznot hajtanak a műemlékek. S zomorúan kevés építészeti emléket hagytak ránk épen, egészben a pusztító évszázadok. Románkori épületeinket a tatárdűlás, gazdag gótikánkat, pompás reneszánsz architektúránkat a török hódító háborúk, barokk-klasszicista remekeinket a szabadságharcok csatái, s egész építészetttörténetünket a második világháború rit- kította-rombolta; nálunk szinte minden nagy építészeti korszakot nagy háborús szakasz követett. Természetes hát, hogy amit sikerült eddig megőrizni — hegyvidéki várakat és várromokat, völgybe húzódó kolostorokat és városok régi palotáit — ma tovább őrizzük. Jobban, gondosabban mint bármikor, többet áldozva rá, mint korábban. Az országos műemléki szervek több várat építenek mostanában, mint várépítő királyunk IV. Béla, — mondogatjuk tréfásan, ha a műemlékesek nem is építenek, csak restaurálnak, gondoznak, tudományosan és a történelemhez híven. Nem csupán önmagukért, nem múzeumi halott tárgyként keltik életre a vastag falak architektúráját, a leheletfinom kőfaragványok vékony rácsozatát, nem öncélú régészeti program tárja föl a mészréteg alatti freskókat és a vakolat alá rejtett faragott ajtókereteket. Minden műemléknek, minden újonnan restaurált, gondosan rendbehozott műemléknek célt, feladatot találnak. A vastag falak közé könyvtár költözik, a kőfaragványok mögött múzeum rendezkedik be, a freskók műemlékbe telepített hangversenytermeket díszítenek és a malterból kifejtett faragott ajtókon át modem művelődési intézményekbe vezet az út. Országszerte, a gyöngyösi zeneiskolában és a győri múzeumban, a nagyvázsonyi vár öregtomyábam és Esztergom több barokk palotájában rendre kultúránkat szolgáló intézmények dolgoznak. S zükségünk van az épületnek is értékes, helyiségnek i* fontos helyrehozott műemlékekre. E mindenképpen fontos gazdasági meggondolás mellett a műemlékek további sorsa is ezt a jó gyakorlatot diktálja. Mert ugyan milyen sorsra juthatna egy mégoly szeretetteljes gonddal restaurált, helyrehozott, megtisztított kastély, polgárház, vár vagy kolostor, ha a nagyon tökéletes rendbehozás után tiszteletből üresen hagynánk, gazda, feladat, élet nélkül? Egy ép, hatalmas épületet serfia nem lehet úgy megőrizni elzártan, mint egy ötvösmunkát: ha kikapcsoljuk az életből, ismét halálra ítéljük. Míg ha értelmet, feladatot kap, ismét — s “' zel együtt: gazdát — bekapcsolódik ismét az életbe, s éppúgy egyenrangú tagja egy épületegyüttesnek, mint fiatalabb társai. Ezért dolgoznak régóta okos előrelátással a műemlékvédők: már a restaurálás, a helyreállítás elején tudják többnyire, milyen feladatot szánnak a megújuló épületnek, s eszerint készítik gondos terveiket. Mert az öreg épületek új feladatai nagyon sokfélék, s nem is mindig kulturálisak. Van jónéhány köztük, amely továbbra is régi, évszázados feladatát teljesíti a restaurálás után: Pollák Mihály alkotása, a szekszárdi megyeháza most is megyei tanács, Buda török fürdői most is fürdőzőket fogadnak a kupolák alatt, s a székesfehérvári városházán ma is a város vezetősége dolgozik, mint évszázadok óta. De vannak meglepően új feladatot kapó műemlékek is. A kőszegi várban, az egykori erődítmény faiai között presszógép sistereg és fiatalok randevúznak. A tapolcai tavi malom vízkereke forog ugyan, de belülről vendég turisták hallgatják a vízcsobogást. Működik idegenforgalmi hivatal, dolgoznak népi iparművészek, szorgoskodnak emléktárgyakat kínáló kereskedők, sőt a mezőgazdasági tudományos kísérleteket végző kutatók is a kastélyok és várak, paloták és műemlékházak falai között. Az új feladatot természetesen úgy kell megválasztani, hogy ne ártson az öreg falaknak. a régi értékeltnek.,, Előírás szabályozza nálúnk.v úgy töltjük meg elevenséggel a műemlékeket, hogy használjanak, s ne belepusztuljanak a munkába. Azt akarjuk, éljenek még soká, segítsenek és szépeséget nyújtsanak a múlt eleven és megelevenített, nagyszerű tanúi. r. gy. BOKROS LÁSZLÓ: ÜLŐ NO — (tanulmány) Három kötet egy tenyérben Dédapja, nagyapja, apja meg gyalogszerrel rótta az országutat. Otthon összegyűjtötte, bekötötte a régi fóli- ánsokat, matrikulákat. kalendáriumokat és hátára kötözve szállította vissza megrendelőinek. A fiú Kner Izidor már lovasszekéren bonyolította le „üzleteit”, vándormester módón. Ám még fiatalon megelégelte ezt a kóbor életet és minden szaktudás, hozzáértés nélkül nyomdát alapított. __ A z azóta világhírűvé vált gyomai Kner Nyomdában még működik a modern, hatalmas Phoenix Alpha gyorssajtó mellett egy régi kézi aranyozó gév. a múlt utolsó tárgyi emlékeként. Ezen ítészülnek a gerinc és fedőlap aranybetűi, valódi 22 karátos aranyfóliából. Nem sokáig használják már a „jó öreg jószágot”. Sok évtizeden át híven teljesítette kötelességét, rövidesen múzeumba helyezik el. A régi műhely körül épült új üzemekben ma 150-en dolgoznak. Mintha örökölték volna az egykori mestertől a könyvművészet szereteted, mesterfogásokkal állítják elő a nemzetközi kiállításokon is nagy feltűnést keltő könyveket. A különlegességek egész sorával örvendeztetik meg az olvasóközönséget. Bőrkötés helyett például Japánból származó, a bőrhöz hasonló, de tartósabb műbőrt használnak, kísérleteznek fűzés nélküli könwkötésseU puha, hajlítható kötéseket alkalmaznak, ezzel is köny- nvebbé teszik a köteteket.' Gyufadoboz nagyságú mini- könyveket: bocsátanak ki. Eay tenyérben elfér Toldi három apró kötete. Büszkeségük Thymgs Mann müveinek tizenkét, kötete” nyuít.évié'vyé, amely' a Diósgyőri Papírgyár különlegesen tinóm. a récri Kner víziellel ellátott papírján készül. Mindezekből látható majd bemutatópéldány abban a múzeumban, amely Kner Izidor egykori házában, Ovo. mán a magyar könyvművészet bölcsőjében megnyílik. Az emberfia születése percétől összenő a nevével. Kölcsönösen kifejezik egymást, mint a virágot az illata, a paprikát az ereje. Nem vet- kezheti le, s ha szabadulni szeretne tőle, abból furcsa félresiklás sikeredhet, ahogy ez a fancsali kis történet is számot ad róla... A múltkoriban az egyik nagy alföldi községben jártam, s mert a szakáll az aszályban is legénykedik, figarót kerestem, mielőtt a tennivalómhoz fogtam volna. Sétáltam a főutcán, felidéztem valamikori emlékeimet, s mert elbújdostak előlem, hasonlatot kerestem az azóta esett változások kifejezésére. Olyanok ezek a jelenbeszakadt alföldi települések. mint a sokszoknyás asszonyok, ha nylonharisnyát húznak a sokráncú népviselet alá, s kalapot tesznek a fejükre leendő helyett. A presszó, a törpe vízmű alumínium golyóbisa, a sok-sok új ház egyforma típusterve, a temérdek tv- antenna. a bejáróutakon parkírozó gépkocsi már a városiasodás bizonysága, úgyszintén a szuperminis, zarándoksörényú fiatal is, viszont a tehénbőgés, a trágyadombok illanó ammóni- ákja, a szalmakazal, a. fogyatkozó nádtetős hajlékok néhány utolsó mohikánja hagyományosan falusi, s a népiélek is útban van innen — oda. Néha. grotesz- kül, mint a krumplicsősz fején a cilinder. Lám, itt a borbélymühely fölött is ott fityeg a zöldrozsdás réztányér, de a cégtábla helyett görbített neonbetűk újdonsága: FERGETEGHY FERENC. úri és hölayfodrász. Bizonyara a mestere ím ilyen félúti ember lehet — gondolom —, s mire habot ver az arcomon, bebizonyosodik, hogy valóban az. Csupa haflongás: Kérném tisztelettel, tisztelt uram, elvtársam, vagy nem tudom, hogyan tiszeljem. Tikkado- zunk. tíkkadozunk? Már elnézést kérek, én úgy vélem az esőfelhőket az atomrobbantások űzik el felőlünk! Tímár Máté: Mire a félarcom levedli a szőrét, bizonyosnak érzem, bogy ezzel a magló-sovány emberkével már találkoztam valahol, ha fergeteges neve nem is mond semmit. De hol is? Az opsitostarisznyá- ban, néhai katonaidőm alatt. Ö volt a zászlóalj-borbely, csakhogy akkor még Bur- lyák Ferencnek hívták, ami szintén valami fergeteget jelent oroszul. Kívülről tudta a hadijelentéseket, s bár sohasem szagolt puskaport, a visszavonuláskor négy medália fityegett a mellén. <5 az, ha a fene fenét eszik is! S már vjrahajlong: Kész vagyok tisztelettel! Nem húzott a kés? Nem, köszönöm! Legyen máskor is szerencsém! Az ajtóig hajlong. Furcsa fergeteg az, amelyik ennyire alázkodik! Intézem a dolgom, megebédelek a kisvendéglőben, s pohár sörre a tanácstitkár is mellém telepedik. Szóbahozom neki Burlyákot, akihez az ő Fergetenhv-jük annyira hasonlít, s majd fellöki az asztalt, akkorát kacag. A H.g tudja abbahagyni. — Ó az — kacag —, valaha Burlyák, most Ferge- teghy, de egy hete fergeteges is. Tegnapelőtt este a KIOSZ Kadarka asztaltársasága diplomát is adott neki róla, — Ha ezt tudom, nagyobb respektussal kezelem. Miért tüntették ki? Már fuldoklik a kacagástól. — Mert leteritette a Szárazvillámot! Két-két. pohár sör kellett hozzá, hogy kikerekedjen a Bvrlyak-Fergeteghy Ferenc fergetegessé változásának históriája... Negyvenöt márciusában a vitézség reményében valahol Sopron körül nevet magyarosított Burlyák, s hadi- zsákmanyként húsos-bögyös frizömőt hozott haza, aki Fergeteghyné Száraz Vilma névre váltotta ki az ipart. S hogy a fergeteg ne járjon egyedül, ezután a szárazvillám nyergelte a hátát. Nem vagy te ember Fergeteghy — prüszkölt az urára —, inkább csak Burlyák. Minden éjjel horkolsz a mennybemenetel helyett, de bezzeg száraz a gigád! Most is hiányzik a koszorús bögréből négy forint! Hová tetted? Addig nincs vacsora, míg mea nem mondod! Megittad a barátaiddal? Üav! Levonom a napi tíz „Kossuth”-od árából! Szegény Fergeteghy több mint. két évtizedig tűrte a Szárazvillám csapásait, pedig az iparostisztesség ugyan csiklandozta. Egy-két fröccs a jóbarátokkal, ultivartí krajcá- ros alapon, billiárdjálszma zsíros viccekkel fűszerezve! Nem volt ö potyás soha. és íme tízf Mérésekből guberálta a fröccsrevalót, szende mosoTlifal nyugtázta a potyát. Sőt otthon a pincében is Szárazvillám lejtette le a Saját-termésűt, és a kulcsot a köténymadzagián hordta. Még az volt a szerencse, hóm/ a régi cimborák inkább sajnálták, mint megvetették a hajdani ivórim borát. Sót. az emancmálásán tö-ték a fejüket. Még Bocnccio De- kamercmját is elolvasták, hogy tért'-úi rangjába vissza segíthessék, mécsem, a bölcs olasz adta az öfetet. hanem. Székács Simon, az ács, akivel valaha együtt farirsVgl- fa az inasiskola padiait Burlyák. S mindennek alig égy hete. A kacagó tanácstitkár itt mar olyan élethűen mesélt, hogy n történet megelevenedett előttem: Szárazvillám buszra ült, és a' szomszéd faluba ment, homi kolléganője befesse a haját. Előtte persze végrendelkezett• Minden vendéget felírsz Fergeteghy, és az isten legyen irgalmas neked, ha egy peták is hiányzik! Szombati nap volt, tele a bolt, teljes a szégyen, nem csoda, hogy a mester fellázadt ellene. Birtokba vette - kasszát, irány a csapszék. s áldott-ié varia szíve még az úto'niárókat is bekiabálta, hocy a sztvességfrgecsöket húsz esztendőre visszamenőleg megszolgálja. Megesküdött, hogy a felszabadulás huszonharmadik esztendejében végre ő is felszabadul, amikor Székács Simon, az ács a homlokára csapott és felkiáltott: — Persze, felszabadulsz, Feri, már az is megvan, miképpen! — Hát hogyan? — Mire való a villámhárító? Csodálom, hogy eddig nem jutott az eszembe, holott nálunk már huszonnégy esztendeje bevált! — Mi vált be? Mondjad már! — Engem is falt az asz- szony, míg egyszer úgy el nem döngettem, hogy beleszáradt a szó. Azóta úgy élünk, mint a páros galambok! — Valóban? — Elhiheted! Körülöttük figyelt a község valamennyi egyenjogo- sításra érdemes férje. Biztatták Fergeteghyt, itatták Burlyákot, s záróra után egészen a kapujáig kísérték, miközben a Klapka indulót harsogta... S másnap reagel egy kedvetlen. Szárazvillám szomor- kodott be Székács Simo- nékhoz, ahonnan a tejet hordta. — Mi van veled Vilmu- ci? — kérdezte Székácsáé. — Mi volna? A Székács- rer^ptet használta az uram! Azt mondta, hogy Simontól tanulta! — Simontól? Hiszen az soha egy uijal se nyúlt hozzám! — csodálkozott a komaasszony. — laaz, napi tízes nyakolajravalót adok neki, és a borravaló is az övé. Szégyellném, ha. votvázna... El is váltam volna tőiéi Szárazvillám vem vált el, inkább békét kötött Ferge- teohyvel, akit azóta Ferikémnek szőlogat, s napi tízessel gyámolít a borravaló mellett. A Kadarka Asztal- társaság pedig kiállította a diplomát: Alulírott bormegisszák tanúsítjuk, hogy díszelnökünk, Fergeteghy Ferenc úri és hölgyfodrász uram egyenjogúsította a. ri- galyosi férfinemet! Amikor este az autóbuszmegállóhoz ballagtam, színes bársony tányérsapkában a helybéli dalárda tagjai masíroztak el mellettem, élükön a borbéllyal, aki jó-hasas borosüveget lóbált, — Hová, Fergeteghy úr? — kérdeztem. — A székházba — vidám- kodta. — Az Alkotmány ünnepi műsorhoz gyakorolunk4 s ugyebár nagy a nyári hév- ség, elkel egy kis nyakolaj hozzá. Most vette ki a hűtőszekrényből a feleségem! Vagy nem így gondolja? — Dehogynem! Elvégre az alkotmány a személyes szabadság alapokmánya is, s becsülendő, ha őnagysága is tudja! — Persze, hogy tudja, ha nem is ilyen kacskaringósan, — Hát hogyan? — Hát úgy, hogy amelyik kutya egyszer már átúszott a Körösön, másodjára mát könnyebben átúszik rajta! — Mosolyogva a tányérsapkája ellenzőjéhez szalutáltat Szárazvillám
