Szolnok Megyei Néplap, 1968. augusztus (19. évfolyam, 179-204. szám)

1968-08-01 / 179. szám

19M. augusztus 1. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Mire figyelmeztet a jászberényi „sláger? Még a múlt év második felében történt. A jászberényi Asztalos- ipari Vállalat kilenc dolgo­zója újítást dolgozott ki és adott be elfogadásra. Alapos költségszámítás után ez év márciusában megkezdték so­rozatgyártását és a „Lehel” néven ismert gyermekgárni- túra azóta közönségsikert aratott. Először Berényben, a gyármánybemutatón s napjainkban Szegeden, az ipari Kiállítás és Vásáron. Ügy mondják, ma ez a Ti- sza-parti város egyik „slá­gere” lett. Az újítás tehát elérte célját. Jelentősen hoz­zájárul a vállalati nyereség növeléséhez. Ám mert újí­tás, majdhogynem vihart váltott ki; A gyártás megkezdésével ssánte áthidalhatatlannak látszó akadályba ütköztek az üzem vezetői. Azok, akik az újításban anyagilag is érde­keltek. Az 1967. október 31-i Pénzügyi Közlönyben meg­jelent 13/1967 (X. 27.) Mü.M számú rendelet 9. § (1) be­kezdése egyebek között ugyanis kimondja: az egyes részesedési kategóri­ák csoportátlagát a követ­kező kifizetések terhelik: ...b) a 3. § (b) pontjában em­lítettek, kivéve azokat, ame­lyeknél az egy főre, egy feladatért történő kifizetés a 30 000 forintot meghalad­ta..." Az említett 3. § vi­szont azt rögzíti, hogy „a részesedési alap pénzbeni ré­szesedésre elkülönített ré­széből" fizetendő egyebek között „az újítási díj" is. A vállalatnál öt személy tartozik az I. kategóriába, de közülük csak négy vett részt az újítás kidolgozásá­ban. Az érdekeltek garni­túránként összesen 190 fo­rintot kapnak az 5600 fo­rintból, amit a részvétel ará­nyéban nagyon differenciál­tan, 5—20 százalék között osztanak fel. i Igen ám, de.- 1 De ha a rendelet szerint járnák el, az L kategória 4 újítójának járó pénz elviszi az idetartozó ötödik személy részesedési alapját. Az vi­szont a vállalatnál végzett munkája alapján év végén joggal megilletné Az úiitás- ról lemondani nem lenne gazdaságos, mert a jelenlegi fő-profil mellett a legjelen­tősebb volúmenü és értékű gyártmányt képviseli. Ezért is követnek el mindent, hogy — bár szerződésben „csak” 500 garnitúra leszállítását vállalták — legalább 700— B00-at adjanak át december végéig a kereskedelemnek. Ez viszont tovább növeli az újítási díi összegét. Hovato­vább annyira, hogy az I. kategóriába sorolt vezetők részesedési alapja nem fe­dezi. Előáll tehát az a fura helyzet, hogy maga az újí­tási rendelet gátolja az újí­tómozgalmat. Ha már itt tartunk, érde­mes még néhány gondolatot papírra vetni. A II. kategó­riába tizenkét személv tar­tozik a vállalatnál. Tegyük fel: közülük néhányan nem közvetlen gazdasági haszon­nal járó (munkavédelmi stb.) újítást dolgoznak ki. Elfo­gadása után joggal kérik az újítási díj kifizetését. Ezt megtagadni törvénytelenség lenne. Ha viszont kifizetik, „elviszik” azok részesedési alapjának egy részét is, akik szintén abba a csoportba tartoznak. Az újítók pedig a pénz felvételével együtt vagy vállalják munkatársa­ik sértő megjegyzéseit, — vagy ezt elkerülendő — le­mondanak az újításróL Lehet, nem mindegyik vállalatot hozza ilyen ked­vezőtlen helyzetbe a rende­let. A jászberényi asztalo­soknál azonban ilyen fura helyzetet teremtett. A jogosan járó, október 10 körül esedékes újítási díj jelen esetben „csak” egy ember év végi részesedési alapját vinné el. Ezt meg­tenni erkölcstelennek látják a többiek — tehát meg sem teszik. Ezért folyamodnak olyan, megoldáshoz, hogy a béralap terhére fizetik ki az esedékes összeget; Szeren­cséjükre, ezt megtehetik, mert jelentős „bérfelfutás­ról” adhatnak számot. Igen sok betanított és segédmun­kást alkalmaznak. Így le­hetséges ez a megoldás a többiek megrövidítése nél­kül. A vállalat pénzügyi szakemberei úgy vélik: még a béralap 1—1,5 százalékos Üj helyrajzi számok az ingatlanok megjelölésére Bizottságok vizsgálják felül valamennyi ingatlan tulajdonjogi viszonyait Ä földtulajdon és a föld­használat továbbfejlesztésé­ről szóló törvény végrehaj­tásának előkészületein or­szágszerte dolgoznak a te­lekkönyvi hatóságok is, hogy 1969. január 1-vel meg­kezdődhessék a törvény .végrehajtása. A földhivatalok és a ta­nácsi szervek képviselőiből álló helyi bizottság az elő­készület során a termelő- szövetkezetek használatában levő valamennyi ingatlan tulajdoni viszonyait felül­vizsgálja. Ahol eltérést ta­pasztal a tulajdonjoggal kapcsolatosan, ott azt rende­zi. Ez — a tapasztalatok szerint — gyakran szüksé­ges. Korábban ugyanis sok­szor előfordult, — legin­kább nemtörődömségből —, hogy az ingatlanokkal kap­csolatban nem indítottak ha­gyatéki eljárást az örökö­sök. Megyénként több ezer olyan ingatlan van, amely meghalt személyek nevén szerepel napjainkban is. Ezenkívül úgy is ruháztak át ingatlant, hogy a szerző­dést megkötötték, de sem­miféle hatósághoz sem nyúj­tották be. 1945 óta a földreform, a tagosítások, a parcellázások, a házhelyek kialakítása, a termelőszövetkezetek meg­alakulása következtében nagyarányú változások tör­téntek a tulajdonviszonyok­ban, s ezeket a nyilvántar­tások nem követhették pon­tosan nyomon. A térképek elavultságára jellemző, hogy az ország legnagyobb részén még az 1800-as évek máso­dik felében készült földtér­képek alapján történt a te- lekkönyvezés. Az előkészületek során mintegy ezer községben el­végzik a belterületi és a zártkerti ingatlanok elavult térképeinek felújításával kapcsolatos telekkönyvi te­endőket is. Az új térképe­ken új helyrajzi számozást alkalmaznak az ingatlanok megjelölésére. A törvény végrehajtása során a termelőszövétkeze- tek tulajdonába kerülnek azok az általuk használt földek, amelyek termelőszö­vetkezeten kívüli személyek tulajdonában vannak. (Elő­zetes becslés szerint a ter­melőszövetkezetek használa­tában levő ingatlanok mint­egy negyede olyan szemé­lyeké, akik nem tagjai a tsz-nek.) A törvény szerint ezekért a földekért megha­tározott összegű megváltás jár, s ezt öt évi részletben fizetik ki a jogosultaknak. túllépése sem jár olyan ve­széllyel. amilyet a pénzbeni részesedési alap terhére tör­ténő kifizetés jelentett vol­na a vállalaton belül. Jól le­het, így is vállalják, hogy az átlagbért meghaladó összeg a többletnyereséget „viszi”. Ez a lehetőség azonban nem általánosítható. Lehet, a megyében csak egyedül vannak ebben a szerencsés helyzetben. De milyen utat járhat a többi vállalat? A SZOT ismeri e fonák­ságot s bizonyára jól látja azt a veszélyt is, amit a rendelet rejt magában. Ezért javasolta felülvizsgálatát, módosítását. Erre — valószí­nű — még az ősz folyamán sor kerül. Addig azonban más vállalatok kerülhetnek hasonló helyzetbe, több he­lyen csorba eshet az újító­mozgalmon. Joggal merül tehát fel a kérdés: nem le­hetne-e alapos tájékozódás után mielőbb foglalkozni új­ra a rendelettel, módosíta­ni, javítani ott és annyiban, ahol és amennyiben az élet, a gyakorlat sürgeti. A mun­kások, az üzemek, az újító- mozgalom védelmében. Moha Benedek Piacot kerestek A tiszafüredi Járási Építő és Vegyesipari Ktsz vezetői a közelmúltban megkeresték az IKARUS gyárat koope­rációs megrendelések után kutatva. A gyár vezetői örömmel vették a felkínált szabad-kapacitást s az el­múlt napokban már helyszí­ni megbeszélésekre is sor került. A ktsz négy és fél ezer munkaóra teljesítését vállalta, amelynek során a karosszéria munkákhoz szük­séges készülékeket, szerszá­mokat készíti el. A gyárral megkötött szerződés révén több mint 230 ezer forintos bevételhez jutnak a ktsz dolgozói. A vállalkozók szempontjából jelentős, hogy mind az anyagot, mind a műszaki rajzokat és leíráso­kat a kiviteleztető bocsájtja rendelkezésükre. Ugyancsak kapacitásfeles­leg miatt keresték meg a közelmúltban a budapesti Gépipari Fővállalkozó Ktsz-t is üzletkötés céljából. Az ajánlat alapján NDK meg­rendelésre kellene készíte­niük mezőgazdasági gépal­katrészeket. A tárgyalások még tartanak. A SZOT tervei szerint Balatonszéplak és Siófok között az „Ezüst-parton” több szállodát építenek a következő evekben. E célból a Somogy megyei Építőipari Vállalat bctonelcmgyártó üzemet létesített Siófokon; a „Szálloda- gyár” termékeiből 1968-ban már két korszerű szállót épí­tenek fel a Balaton-parton. (MTI foto — Bajkor József felvétele) Bocsánat, hogy élek Az Ady Endre utca 31- bem él Jászárokszálláson a 100 éves Barócsi Alajosné. Régi ház, nem tudni mikor épült. Azon az oldalon nincs járda. A kapuhoz vezető keskeny út termésköveibe a lépések milliói mélyedéseket koptattak. A kapu oszlopait eső. fagy, szél és nap cse­rezte ráncosra. Ugyanúgy, mint az ünnepelt Viktória, — ahogyan mindenki szó­lítja, — Viktus néni arcát. Négy unokája, tíz déduno­kája és egy ükunokája van. Torta 100 gyertyával A sarokban ül most is, megszokott helyén, a fényes­re koptatott öreg széken és kissé megszeppenve hallgat­ja az évfordulóra összegyűlt rokonságot és a vendégeket. Az asztalon torta 100 gyer­tyával, boros üvegek és egy pezsgő. Akik a tanács, a községi pártszervezet, a nő- tanács és a vöröskereszt ne­vében jöttek őt köszönteni és még hosszú életet kívánni, egymás szavába vágva teszik fel a kérdéseket Viktus né­ninek. S ne felejtsem ki az újságírót, aki különösen kí­váncsi szerzet. Az unokák meg tolmácsolnak. Jó han­gosan. Kiabálva. — Hol töltötte a lányko­rát? — Mikor volt először táncolni? — Volt-e sok ud­varlója? — Hol táncoltak, szórakoztak? — A házhoz járlak-e a legények? — Mi volt a kedvenc nótája? — Mikor ment férjhez? — Mi­lyen volt a férje? — Gyú- löli-e a háborút? — Hallot-e Vietnámról? — Szereti-e a pezsgőt? Ilyeneket, meg még ilye­nebbeket. Ügy gondoltuk mindezeket illik megkérdez­ni egy százévestől. Nem is volt ideje a záporozó kér­dések mindegyikére vála­szolni. Szegénykém, látszott rajta, hogyan igyekszik. De végül is a mi fiatalos len­dületünk. kielégíthetetlen kí­váncsiságunk megtette a ma­gáét. Barócsi néni a másfél órás szópárbajban alul ma­radt. Kimerült. El is hiszem. Nekem is sok lett volna a „megpróbáltatás”. Bolondultak érte a legények Viktus néni nagyon szép lány volt. Bolondultak utá­na a legények. Csakhogy tanyán éltek és volt otthon idősebb lány is, aki nem ment még férjhez. így hát neki hallgass volt a neve. Tizen­nyolc éves volt, amikor elő­ször elmehetett táncolni a Vencel kocsmába. Nemsoká­ra férjhez ment. Jómódú szülők gyermeke volt, sorsa hasonlított a hasonszőrű gazdag lányainak sorsához. A föld elvette a földet. A férj 33 éves volt és nagyon beteges. Hat év múlva meg­halt. Négy gyerekkel egyedül maradt Borócsi Alajosné 1901-ben. — Amikor a szovjetek be­jöttek. utána nemsokára még kulák is lettem... — mondta nevetve. — Kulák lettem. Alig tudták levakar­ni rólam az unokáim. A lánya is elmúlt hetven éves. Vele, meg a vejével él együtt Viktus néni. — Múltkorában egy kicsit köhögtem. — mondta a lánya. — Anyám aggódva figyelt. Egyszer azután megszólalt. ,,— Jaj, mi lesz velem kis­lányom. ha te is itthagysz, ki gondol majd rám?” — Pedig nem nagyon szo­rul ő még senkire. Nagyon egészséges, jön-megy egye­dül, újságot olvas, egyszóval semmi baja. Kicsit szégyell! is már. Hogy neki semmi baja... Nem illik ez már egy százévesnek. — Hogy jó órában mond­jam. Kalmopyrinnél erősebb gyógyszert még életében nem szedett. Azt is csak PEPITA NEM UTAZIK Rendszerint jól tájékozott körökből kiszivárgott hir szerint elkészült a legesleg­első magyar Hold-űrhajó. Már startra készen állt, ami­kor Pepita Vince kijelentet­te: nem utazik. Ez a ko­nok visszahúzódás végzete­sen keresztezi ennek a nagy magyar meglepetésnek meg­valósítását. Más ugyanis nem utazhat Pepita Vince helyett. Ö az egyetlen szak­ember. akit erre a célra ki­képeztek. Megindult a pletyka, a ta­lálgatás és a suttogás. Egye­sek azt állították: Pepita azért nem kel útra, mert kevesli a 31 forintos napi­díjat, és fütyül rá, hogy ezért szemtelennek mea anyagias­nak nevezik. Mások azt mondták: azért nem mer nekivágni a Hold-utazásnak, mert gyáva, ámbátor nem a kozmosz viszontagságaitól fél, hanem attól, hogy mire visszaérkezik, átcsoportosít­ják az építőiparba. Volt, aki azt híresztelte: Pepita Vince nem bízik a hazai űrruha minőségében, de ez kizárt, mivel azon méa a nombok is importból származnak. Kaján elemek szerint Pepita Vince azért nem utazik, mert féltékeny a feleségére s nem is oktalanul; állítólag még itt a Földön is hiába tartja erős megfigyelés alatt, hát még mekkora baj tá­madna abból, ha a koz­moszban elkallódna a táv­csöve? Lapunk munkatársa azon­ban nem nyugodott bele a mendemondákba. Felkereste Pepita Vincét, hogy szemé­lyesen kérjen magyarázatot tőle. Pepita már a kérdés­től dührohamot kapott, és egy kék fedelű füzetet lo­bogtatott. — Ezért, csakis ezért nem utazom! Amikor egy kissé megnyu­godott, munkatársunk meg­kérdezte: — Megtudhatnák olvasó­ink, mi van ebben a füzet­ben? — Igenis, tudják meg. Nézze, a start előtt sok jó rokon, barát és ismerős szer­zett tudomást erről a teljes titoktartással előkészített. Hold-utazásról. És amint ez már szokás, mindenki ren­delt valamit, hozzak neki ezt. hozzak neki azt. Ez a füzet sok megrendeléssel van teli. — Például? — Tessék. A feleségem arra kért, vegyek neki egy doboz fogvájót. A legjobb barátom egy magnószalag­tekercset óhajt. Az öcsém megbízott, vegyek neki egy nyers kulcsot, amiből 5 majd kapukulcsot reszel magának. A főnökömnek az a kíván­sága, hozzak neki egy-két 9 voltos lapos-elemet a zseb­rádiójába. A kilövőpálya személyzetének főnöke igen testes ember, kijelentette ne­kem, ha nem hozok neki né­hány extra-méretű konfek- dós holmit, legközelebb felrobbantja alattam az űr­hajót. De elég. elég, nem is folytatom tovább. Lapunk munkatársa fel­háborodottan kiáltott fel: — Hallatlan. Megértem Önt! Egy ilyen hatalmas, kockázatos, zseniális vállal­kozásra indul, és akkor ilyesmikkel zaklatják? De miért? Pepita Vince megadóan fe­lelte: — Mert, hogy ezeket a dolgokat jelenleg csak a Holdban kapni... U. J. azért, mert volt egy öreg barátnője — aki már meg­halt — aki azt szedte. Neki is kellett. „Hozzatok Almo- pirint!” — mondta. Az ál­matlansággal is így volt. Komolyan mondom, mindig úgy aludt, mint a bunda. Egyszer azonba elkezdett Pa­naszkodni, hogy nem tud aludni. „Tudjátok, ilyen idős korban már nem tud aludni az ember” — mondta. — Mit csináljunk? Össze­ült a családi kapuktanács. Kisütöttük, hogy szerzünk német varrótűs dobozt — azon nem tudja elolvasni a feliratot — és szőlőcukrot teszünk bele. Az lett az al­tató. Azóta nem panaszko­dik álmatlanságra. Különös asszony — Különös asszony a nagy­mama — mondta az egyik unoka. — Remekül olvasott szemüveg nélkül. Az utóbbi években azután panaszkodni kezdett, hogy meggyengült a szeme. Szemüveget kellett neki venni. Szinte röstellte, hogy ilyen öregen még sza­bad szemmel olvas. Néha megefeledkezik magáról és szemüveg nélkül olvassa az újságot. — Nahát a múltkor na­gyon jót derültünk a nagy­mamán. Soha nem használt görbebotot, remekül megy mai nap is, csaks már ezt is röstelli. Görbebot nélkül egy százéves asszony?! Elég az hozzá, a napokban megtanult bottal járni. Azt látni kel­lett volna, milyen ügyetle­nül csinálta. De hiába. Hogy néz az ki, hogy ő még bot nélkül jár, mikor a sokkal fiatalabbaknak már botul sem nagyon sikerül. — Anyám olyan asszony volt, akit a legnagyobb gondok sem tudUk elszo- moríUni. idegessé tenni. így búcsúztunk tőle: — Kedves Viktus néni engedje meg, hogy tíz év múlva újra itt legyünk a születésnapján. — Csak nem csinálnav ve­lem ilyet? — mondta és’ ne­vetett. Nevetett. Sokat nevetett. Azt hiszem neki volt igaza. —bognár — Szívsebész bravúrok Májátültetést hajtottak végre szerdán reggel a texa­si Houston-ban. Dr. Denton A. Cooley neves szívsebész egy két napos csecsemő máját ültette át egy 16 hó­napos kislányba. A kis be­teget speciális megfigyelés alatt tartják. ☆ Dr. Abdel Kader Monsur. egyiptomi sebész kedden tranzisztoros elemet ültetett be egv szívbeteg testébe. Ez az első ilyen jellegű műtét Egyiptomban. Az elem öt évig marad a 63 éves beteg asszony testében és elektro­mos impulzusokkal segíti * lelassult szívműködést.

Next

/
Oldalképek
Tartalom