Szolnok Megyei Néplap, 1968. augusztus (19. évfolyam, 179-204. szám)

1968-08-30 / 203. szám

1968. augusztus 30. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A kenyérgabonafermesztés 1968. évi tapasztalatai Szolnok megyében Szolnok megye mezőgazda- sági termelésében a kenyér­gabona a legjelentősebb he­lyet foglalja el. Az ossz szántóterület 30 százalékán termesztik a termelőszövet­kezetek és állami gazdasá­gok. melyből növényter­mesztési bevételének mint­egy 32 százaléka származik. Az 1930-as években elért 7—8 mázsás átlagterméssel szemben a II. ötéves terv átla­ga 10.8 q volt kát. holdan­ként. az 1966—67. éveké pe­dig már meghaladta a 13 mázsát. Az utóbbi évek kedvező időjárása mellett a termés- eredmények növeléséhez lé­nyegesen hozzájárult az ál­landóan javuló agrotechnikai a helyi adottságok kihaszná­lása. az intenzív búzafajták bevezetése és a tápanyag utánpótlás. Az 1968. évi időjárás a kenyérgabonára kedvezőtlen volt. A talajok megfelelő vízkészlettel nem rendelkez­tek és a tenyészidőszakban rendkívül kevés csapadék hullott — az 50 éves átlag­nak csupán 50 százaléka — ez is kedvezőtlen eloszlás- lián. Ennek ellenére az idei terméseredmény a vártnál lé­nyegesen lobban alakult, és előzetes felméréseink szerint megközelíti a 13 mázsát kát. holdanként. Ez annak kö­szönhető. hogy az üzemek a kenyérgabona termesztésé­hez szükséges feltételeket biztosították. A kimagasló termés eléréséhez csak egy tényező, a víz hiányzott, ami a további hozam növekedést akadályozta. A tápanyag utánpótlás szerepe A megyében átlagosan 2,5— 3 mázsa vegyes műtrágyát használnak az üzdmeR~~Rat. holdanként a kenyérgabona termesztésénél. A műtrágya íelhasználás szakszerűsége is sokat javult, melyet bizonyít b jászboldogházi Aranykalász Tsz eredménye is. Az idén kát. holdanként 22 mázsás átlagot értek el. Erről Kon­koly Mihály főagronómus a következőket mondta él: — A jászboldogházi Arany­kalász Termelőszövetkezet, ben mi a búza tápanyagigé- nyét a következőképpen Igyekszünk kielégíteni: egy mázsa búza terméséhez szük­séges tápanyag ismeretében, a genetikai talajtérképhez tar­tozó tápanyag kartogramból ismert — táblánként! táp­anyagkészletből megállapít­juk a szükséges tápanyag­mennyiséget. Táblánként dif­ferenciáltan meghatározzuk* hogy milyen hozamszintet kívánunk elérni. A terve­zett hozamszint gazdasá­gunkban átlagosan 20 mázsa. Az így kiszámított tápanyag- szükségletet kisebb részben szervetlen műtrágyában biz­tosítjuk? Kifizetődő az istállótrágya használata ' — Üzemünkben előszere­tettel alkalmazzuk a közvet­len istállótrágyát, különösen a korán letakaruló elővete- mények esetében. Az istálló- trágya gyomosító hatását a vegyszeres gyomirtással tud­juk ellensúlyozni és így az istállótrágyázott búzatáblá­kon csaknem minden esetben üzemi rekordtermést értünk el 27—28. sőt esetenként 31 mázsát kát. holdanként. — Az 1967/68-as gazdasági ?vben az istállótrágyázott búza talaja jól gazdálkodott b kevés csapadékkal, ezeken a területeken a kiegészítő műtrágyák is jobban haszno­sultak. A kedvezőbb víz és tápanyagellátás következté­ben a búza jobban fejlődött, ami megakadályozta a talaj túlzott felmelegedését és egy­ben csökkentette a párolgást. Az istállótrágyázás tehát mindezek következtében ma­gas hozammal járt. — A búza alá megfelelően beérett istállótrágyát hasz­náltunk, kát. holdanként 160 mázsát, melyet a korai elő- vetemény tarlójára kiszór­tunk és 22—25 cm-re leszán­tottuk. majd a talajt meg­felelően lezártuk. A talajt ezt követően a vetésig kultúr állapotban tartottuk. A nagyadagú műtrágya az idén is jól hasznosult — X tápanyagutánpótlás másik módja a műtrágyázás. Ennél fontos, hogy ámövény számára a tápanyagot a ta­laj azon rétegébe juttassuk* ahol a legjobban hasznosul. Ez a mi adottságaink között 8—15 cm. A korai elővete- mény után kerülő őszi búza talaját 22—25 cm-re szánt­juk meg. A foszfor és kálium műtrágyát a megszántott és lezárt talaj felszínére szór­juk. Ezután kultivátorral vagy fogassal a talajba dol­gozzuk. Így a vetés idejére a növény számára felvehető állapotba kerül. — A későn letakaruló elö- veteménv esetében pl. kuko­rica. a talajt 18—21 centi mé­lyen szántjuk és ebben az esetben a foszfor és kálium műtrágyát a szántás előtt szórjuk ki, és annyi nitrogén műtrágyát, amennyi a nö­vényi maradványok elbontá­sához szükséges, majd le- szántjuk. — A nitrogén műtrágyát három részben adagoljuk a növények számára. 50 száza­lékát a vetést megelőző mun­kálatokkal dolgozzuk a talaj­ba. ezzel biztosítjuk a búza kelés utáni és koratavaszi gyors feilődését. A szükség­let másik felét fej- és levél­trágyaként juttatjuk a nö­vény számára. A fejtrágyá­zást tél végén, január 10-től február 10-ig a kiszórásra al­kalmas napokon végezzük. Igyekszünk hótakaró nélküli, vagy 10 cm-t meg nem hala­dó hórétegre kiszórni. Az alacsony hőmérséklet miatt nitrogén veszteséggel nem kell számolni, és kimosódási kár sem keletkezik. A levél­trágyázást a vegyszeres gyomirtással egy időben, egy menetben végezzük el, 3 kg hatóanyaggal kát. holdan­ként. — Ezt a tápanyagellátási módszert 1965 óta végezzük és hogy bevált, azt az átlag­termések szemléltetően bi­zonyítják. 1960-ban 10 mázsa, 1964-ben 12.3 mázsa termés­átlaggal szemben 1965-ben már 18,5, az idén már 22 mázsa volt az átlagtermés 1400 kát. hold vetésterület átlagában. A műtrágya az idén a száraz időjárás ellené­re is kifejtette hatását. Ezt bizonyítja az egyéniektől át­vett 60 kh terület is — ahol nem műtrágváztunk — az átlagtermés 8.7 mázsa volt kát holdanként, míg a ha­sonló talajadottságú, de meg­felelően műtrágyázott táblán 29.3 mázsa. A gazdaságunk­ban átlagosan kát. holdan­ként 500 kg vegyes műtrá­gyát használtunk fel. ami 570 forint költséget jelent. A többlet termés ezt jelentős mértékben ellensúlyozza. ten öntözte a búzát. A víz meghozta a várt ered­ményt. különösen azokban az üzemekben, ahol korán, áp­rilis végén vagy május ele­jén megkezdték az öntözést. A búza öntözésével elért többlet termés kát. holdan­ként átlagosan 4—6 mázsa között alakult, de esetenként meghaladta a 10 mázsát is. Az őszi búza öntözésének ta­pasztalatairól az öcsödi Sza­badság Termelőszövetkezet főagronómusa Kolop Antal a következőket mondta el: — A termelőszövetkezet ve­zetősége felmérte a rendkí­vül csapadékszegény tél vár­ható gazdasági kihatásait és a tervezettnél egy hónappal korábban elrendelte az öntö­zést. A korábbi évek gyakor­latától eltérően 1968-ban az öntözést ki kellett terjeszte­ni az őszi kalászosok terüle­tére is. A termelőszövetkezet a kenyérgabona öntözésére fektetett nagyobb súlyt, mi­vel a közös szántóterület 37 százalékán őszi búzát ter­melünk, mely 1800 kh terüle­tet tesz ki. — 550 kh területen esőzte- tő módszerrel öntöztünk, a kiadott vízmennyiség 60 mm csapadéknak megfelelő hasz­nosítható vízmennyiség volt A búzaterületek elhelyezése a felületi öntözést nem tet­te lehetővé. Az öntözött terü­leteken az átlagtermés lé­nyegesen kedvezőbben ala­kult, mint az öntözötlenen, üzemi átlagban 6,2 mázsa többlettermést biztosított ami 34 vagon többlet búza­termést eredményezett a ter­melőszövetkezetnek. Ennek értéke — a felárat és az adó- kedvezményt is számítva — több mint egymillió forint. — Az öntözött táblák kö­zül azok adták a kiemelkedő terméseredményt melyek ok­tóber első harmadában ke­rültek elvetésre, és az öntö­zését április hónapban meg­kezdtük. Természetesen nagy­mértékben befolyásolta a ter­méshozamot a talai táp­anyagtartalma és a tápanyag utánpótlás mértéke is. A műtrágyafelhasználás gazda­ságunkban igen alacsony, 160 kg kát. holdanként ami 17 mázsás átlagtermést eredmé­nyezett az öntözött területe­ken. előfordult azonban 21 mázsa'/kat holdas eredmény is egy-egy öntözött táblában. Az öntözési kutatás eredményei A búza öntözés nagyüzemi tapasztalatai rÁz 1968. évi kedvezőtle- bebb eredményt a legna­gyobb mértékben a vízhiány befolyásolta. Ezért az üze­mek egy része, ahol az le­hetséges volt, jelentős terüle­A Nagykunsági Mezőgaz­dasági Kísérleti Intézet 1961 év óta foglalkozik az őszi bú­za. öntözés agrotechnikájá­val. Dr. Mihályfalvi István tudományos osztályvezető az öntözés tapasztalatairól a kö­vetkezőket nyilatkozta: — *,A nagy termőképessé­gű” búzafajták biológiai ter­mőképességük kifejtéséhez a hagyományos fajtáknál jóval több táplálóanyagot és vizet igényelnek. A termelő üze­mek a búza kedvező jövedel­mezősége miatt igyekeznek tápanyag szükségletét opti­málisan kielégíteni. A terme­lőszövetkezetekben az őszi búzát kát. holdanként átla­gosan 300, míg az állami gaz­daságokban 450 kg vegyes műtrágya mennyiségben ré­szesítik az utóbbi években. A búza tápanyag- és egyéb ag­rotechnikai igényét egyre inkább sikerül optimálisan biztosítanunk, ezért a jövő­ben számolnunk kell a víz­zel. mint minimum tényező­vel. — Ez különösen a Tiszán­túlra érvényes — ahol a bú­zatermesztés a legkiterjed­tebb. mivel az éghajlata a szemiarid zónába sorolható. Az említetteken kívül ha­zánkban az őszi búza öntözé­sét biztonságos és nagy ho­zama mellett indokolja az is. hogy az csőszerű öntözési mód elterjedése lehetővé tet­te a búzának kis víznormá­val történő öntözését, s így a túlöntözéstől csapadéko­sabb években sem kell tar­tani. — A kutatási eredmények arról tanúskodnak, hogy a gabonafélék nagy család­jában a kalászosok vízigé­nye a legnagyobb, jóval fe­lülmúlja a kukorica vízszük­ségletét. Így például az őszi búza transpirációs együttha­tóját 513-nak, a tavaszi ár­páét 534-nek, míg a kuko­ricáét mindössze 368-nak találták. Eddigi kísérleti ada­taink szerint a búza maxi­mális vízfogyasztása a ka­lászolás és a tejes érés idő­szakában következik be. A víz fogyasztása a szárbaszö- késtől kezdődően a tejes érés időszakáig fokozatosan emelkedik, majd ezt köve­tően jelentősen csökken. — Mindezek alapján hazánk­ban a búza legmegfelelőbb öntözési időpontja a kalá­szolás és a szemképződés időszakában van. Ez az idő­szak naptárilag május hó 10. és június 10. közé esik. Tehát a búza optimális ön­tözések időpontja viszonylag rövid időtartamra korláto­zódik. — Több éves vizsgálataink szerint az őszi búza tenyész- idő alatti összes vízszükség­lete 360—420 milliméter. A téli félévben lehullott — 50 százalékos valószínűség-: gél várható — csapaadék- nak 60 százalékos, míg az április—június hónapok csa­padékának 100 százalékos hasznosulással számolva, ha­zánkban az őszi búza ön­tözési idénynormája 100—140 milliméter. Amennyiben ke- lesztő öntözés is szükséges­sé válik, úgy 130—160 mil­liméter vízkiegészítéssel le­het számolni. — Az őszi búza viszonylag kevés öntözővíz szükségle­tét legcélszerűbben az esőz- tető berendezésekkel lehet biztosítani. A búza öntözé­sének időpontjában a beren­dezések általában más nö­vényeknél nincsenek leköt­ve, így az öntözés nemcsak a többlet termésben, hanem az öntözőberendezés és a rendelkezésre álló vízkész­let jobb kihasználásában is kifejezésre jut. Az öntözés gazdaságossága — Az őszi búza vízhasz­nosulására vonatkozó ada­taink alapján megállapítha­tó, hogy az átagosnál jóval bőségesebb csapadék követ­keztében e . mutatók rend­szerint kedvezőtlenebbül ala­kultak, mint csapadékban szegényebb években. — Az előbbi esetben egy millimé- ter/kat. hold vízmennyiség­re 6—8 kilogramm/kat. hold, míg csapadékban szegényebb években 9—11 kilogramm/ kát. hold búzatermés esett. Lényegében ezzel is magya­rázható az 1968. évi öntö­zések igen kedvező haszno­sulása. Az idén a fajtától függően az egy miHimé- ter/kat. hold csapadékra, il­letve öntözővízre eső ter­més 10—12 kilogramm/kat. hold között váltakozott. — Ami pedig a búza ön­tözéses termesztésének gaz­daságosságát illeti, a kát holdankénti 250—300 kilo­gramm többlettermés fedezi az öntözés ráfordítási költ­ségeit Esőszerú öntözést véve alapul és milliméte­renként 2 forinttal számol­va 120 milliméteres öntö­zővíz norma esetén kereken 300 kilogramm többletter­més fedezi az öntözés rá­fordításait. Ha ehhez még hozzátesszük az ország ke­nyérgabona ellátásának fon­tosságát továbbá a búza kedvező felvásárlási árát kitűnik, hogy egyik legjö­vedelmezőbb termelési ága­zatunk. Az 1968. évi üzemi tapasztalatok arról tanús­kodnak, hogy a búza öntözé­se holdanként mintegy 900 —1200 forint többletjövedel­met biztosított — A Nagykunsági Mező- gazdasági Kísérleti Intézet több éves búzatermesztési tapasztalata alapján a Be- zosztaja 1-es fajta hálálja meg legjobban az öntözést, a többlettermés 5,3 mázsa/ kát. hold, mely 22,6 száza­lékos terméseredmény nö­vekedést jelent mezőségi ta­lajon, míg réti talajon a többlettermés 5,9 mázsa/kat. holdanként, ami 31,5 száza­lékos terméseredmény növe­kedést jelent. Az üzemi szakemberek és a kutatók véleménye sze­rint tehát az elkövetkező években a búza átlagter­mésének növelése elsősorban a tápanyag visszapótlás fo­kozásától, az agrotechnika színvonalának tovább javí­tásától függ, ami főleg a mútrágyaellátás, a gépesítés és a szakmai hozzáértés fo­kozásának függvénye. — Emellett mindinkább előtér­be kerül a víz pótlása, ami az okszerű agrotechnikán túl elsősorban az öntözés ki- terjesztésével érhető el. Nagy figyelmet kell fordí­tani olyan szempontokra is, melyekről e cikk keretében nem szóltunk, mint például a vegyszeres gyomirtás, a ve­tés időpontja, a vetőmag mennyisége, fajtakérdés, stb. Az újabb fajták bevezetésé­ben történnek próbálkozások, azonban ezek még kísérleti stádiumban vannak, a nagy­üzemi gyakorlati eredmé­nyek azt mutatják, hogy a Bezosztaja 1-es fajtánál jobb fajta, mely nagyüzemileg biztonságosan termeszthető, még nincs. Meggyőződésünk, hogy a búza termésátlaga a jelen­legi fajtákkal, az agrotech­nikai eljárások szakszerűbb alkalmazásával, a műtrá­gyázás fokozásával, az ön­tözési lehetőségek kihaszná­lásával még tovább fokoz­ható. Mezei János agrármérnök Veszteséges gazdálkodás miatt megszüntetik egy vállalat önállóságát Pécs város tanácsának végrehajtó bizottsága az^^új lehetőségeivel élve, határo­zatot hozott a 400 dolgozót foglalkoztató ruhaipari vál­lalatnak, mint önálló egy­ségnek a megszüntetésére. A veszteséggel gazdálkodó üze­met október elsejétől össze­vonják a kitűnő eredmé­nyekkel dolgozó pécsi ve­gyesipari vállalattal. Az in­tézkedést egy évi várakozás, számtalan figyelmeztetés, ta­nácsadás előzte meg* Mivel azonban termékeik minősé­ge, gyártmányaik fejleszté­se, a választék bővítése nem alkalmazkodott a megnöve- kedett igényekhez* a hely­zet az idén tovább romlott s január óta körülbelül 400 ezer forintra emelkedett a vállalat vesztesége. Megkezdődött az őszi madárvonulás Ütnak indultak vádorma- daraink első csapatai. Első­nek — mint mindig — most is a gólyák keltek légi útra. Csaknem velük együtt kap­nak szárnyra a vízimadarak. Hallgatnak már a sárgari­gók is, jelezve a szeptem­beri útrakészülődést, és nem sokkal utánuk elindulnak a kékvércsék és a poszáták is. Jönnek már észak felől az első nagyobb kacsaseregek* és szeptember utolján meg­érkeznek a vadlibák is, ame­lyeknek további sorsa — hogy tudniillik itt telelnek-e, vagy még délebbre költöznek — attól függ, vajon nem lepi-e be vastag hótakaró a téli tájat, amúgy is szűkösen terített asztalukat, Októberben — amikor az átlagos hőmérséklet általá­ban tíz fokra csökken és eltűnnek a repülő rovarok — útrakelnek a fecskék is. — Valamivel tovább maradnak itt a seregélyek, hiszen ők nemcsak szőlővel, hanem egyéb bogyókkal is ellen­súlyozni tudják a másfajta táplálékok megfogyatkozását. A hónap végén aztán elin­dulnak a pacsirták, maguk után vonva a rájuk vadászó törpesolymokat. A dél felé irányuló j,madárturizmus’! idénye november első nap­jaiban fejeződik be. Ekkor vonulnak el az utolsó „tran­zit utas” récék, a „magyar madarak” közül pedig a pintyek zárják be a sort A gödöllői agrártudományi egyetemen korrózióálló festéket kísérleteztek ki. Az ú,l festéket a Középtiszavidéki Vízügyi Igazgatóság tiszabői telepén próbálják ki az ön­tözőgépeken, melyeket télen a szabadban tárolnak. A motorokat is korrózióvédő ólat jal töltik fel és járatják át.

Next

/
Oldalképek
Tartalom