Szolnok Megyei Néplap, 1968. augusztus (19. évfolyam, 179-204. szám)

1968-08-29 / 202. szám

1968, augusztus 29. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s Perlett — a magnélküli ssolo Perlett — ez a szürke név jelzi a magnélküli szőlőt, a gyümölcsnemesitő tudo­mányág egyik bravúros ered­ményét. Ez a csemegeszőlő társai közül azzal válik ki. hogy — nincsen magja. Vég­eredményben nem is a hazai szakemberek „műve”, hiszen Kaliforniából származott el, az ottani neves szőlő-szak­ember, a világhírű Olmo pro­fesszor munkája nyomán ala­kult ki ez a fajta. A Per­lettnek mégis akad bizonyos magyar vonatkozású „rokon­sága”. Az anya a magyar származású Szőlőskertek Királynőié, ez a pompás cse­megeszőlő, az apja ugyanak­kor a híres európai Szultani- na, — ezeknek a tengeren túli keresztezése hozta meg a várva-várt sikert. A kaliforniai példány sza­porító anyaga évekkel ezelőtt került Szentendrére, Szűcs Józsefhez, aki szenvedélyes szőlőtermelő hírében áll. Ö nyomban hozzálátott a meg­honosításhoz és gyűjtemé­nyének egyik legféltettebb példánya lett a Perlett. (Idő­közben »1 gyűjtemény a Sző­lészeti és Borászati Kutató Intézet védnöksége alá ke­rült.) Ezek után joggal vetődik fel a kérdés: lesz-e nálunk is, nagyobb mennyiségben mag­nélküli szőlő, amely Tö­rök- és Görögországban rend­kívül elterjedt, de már Olaszországban és Bulgáriá­ban sem ismeretlen. A szak­emberek szerint a Perlett igen kényes fajta és ezért kétszer is meggondolandó, hogy elterjesszék-e. Kevésbé állja például a fagyot és a bőséges csapadékot sem ked­veli. Ezért csak kisebb terü­leten honosítják meg és egyelőre m»"figyelés alatt tartják. Ezrei a munkával párhuzamosan azonban há­rom helyen foglalkoznak a hazai adottságoknak jobban megfelelő magnélküli fajta kikísérletezésével. Ha a mun­ka eredményre vezet — ná­lunk is jöhet a magnélküli szőlő. Művész­hobbyk Művészkörökben Is diva­tos a hobby. Gobbi Hilda gyűjteménye például orszá­gos viszonylatban is párat­lan ritkaságnak számít. Vi­segrádi villájának kapuját és az ablakok rácsait össze- hegesztett lópatkók díszítik. Nemrégen ritka jubileumot ünnepelt a művésznő: felke­rült villájának díszrácsaira a négyezredik szerencsepat­kó is. A Madách Színház mű­vésze, Pécsi Sándor régi mű­gyűjtő. Az országot és kül­földet járva kutatott a régi­ségek, a különböző korok emlékei után. Kertjét bronz­kori urna, római szarkofág és régi pravoszláv sírkő da­rabja díszíti. Számos nép­rajzi tárgyat őriz lakásában, így például régi vasszerszá­mokat, lózablákat, olajmé­cseseket és az ország külön­böző tájain fellelt köcsögö­ket. Amikor a Felvidéken a Szent Péter esernyőjét for­gatta, számos régi cserép­tányérral és a szabadtűzhe­lyek kovácsoltvas láncaival gazdagította gyűjteményét. A szép reneszánsz tubákos szelencét Firenzében vásá­rolta. A nyáron Mongóliában járt, gyűjteményének leg­újabb darabjai innen szár­maznak. Kollegája, Újlaki László gyermek villanyvas- utakat gyűjt. Váradi Hédi pedig a színházi előadásokat hirdető plakátokat őrzi. Giccs A közönség kedvezően fo­gadta a kedden megnyílt porcelán és díszműáru kiál­lítást. A rendező vállalatok, a Szolnok megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat és a Szolnok megyei Vendéglá­tó Vállalat láthatóan ■ arra törekedtek, hogy a minden­napi életben is használatos tárgyakat mutassák be. Kü­lönösen sok, megérdemelt di­cséretet kapott a terítési be­mutató. Az ízléses elrende­zésben látható anyagnak csak kisebbik részét alkot­ják a dísztárgyak. A rende­zők innen majdnem teljesen kiszorították a giccseket. A kiállított porcelán dísztár­gyak legnagyobb része mo­dern vonalú. ízléses alkotás. Kár, hogy ezt a koncepciót nem sikerült maradéktalanul érvényesíteni és néhány eset­ben mégis engedményt tet­tek művészieden, a giccs ha­tárát súroló „műtrágyáknak”. A vendégkönyv azt bizo­nyítja. hogy a közönség igényli az ilyen jellegű be­mutatókat is. sokan már most megjegyzik, hogy a jövőben is szívesen megnéznének ha­sonló kiállítást. Lakásépítés Öcsödön — nagy segítséggel Az öcsödi Kossuth Ter­melőszövetkezet KISZ alap­szervezetének lakásépítési akcióját sokoldalúan segíti a közös gazdaság vezetősége. A termelőszövetkezet hasz­nálatában lévő területből — mely a falu belterületén van — 54 telket alakítottak ki házhelynek. Egy-egy telek nagysága 225—250 négyszögöl. A telkeket ingyen adják a fiataloknak. Sőt, ezenkívül a közös gazdaság építő bri­gádja készíti a házakat, s az anyagszállítást is térítésmente­sen végzi a szövetkezet. Rá­adásul ha az építkező fia­talnak nincs elég pénze anyagvásárlásra, a szövetke­zet kölcsönt is ad 10 éves törlesztésre. Az állam az így épített házakra is folyósít mintegy 25 ezer forintos vissza nem térítendő állami támogatást és 10 évi adómentességet nyújt. Jól járnak tehát a Kossuth Tsz fiataljai. Természetesen a közös gazdaság a segítség nyújtá­sát feltételhez köti. Csak az részesülhet ebben a kedvez­ményben, aki 10 éve a szö­vetkezetben dolgozik. Az idén négy-öt lakás épül fel, ennyi a tíz éve ott dolgozó fiatal, akik egyébként munkájukkal is kiérdemelték ezt a nagy segítséget Jövőre újabb KISZ laká­sok épülnek és évenként egyre több, mivel sok fiatal hosszú évek óta dolgozik már az öcsödi Kossuth Tsz- beru A választóknak tett ígéret nyomán Korábban és több létesítmény készül a tervezettnél Az idei községféjlesztési - terv elkészítésekor a jászbe­rényi járás községeiben is ügyeltek arra, hogy. meg­építsék azokat a létesítmé­nyeket. amelyeket a lakos­ság a tanácsválasztások ide­jén a jelölőgyűléseken kért Természetesen ezek mellett készülnek a harmadik ötéves tervben meghatározott más létesítmények is. A járásban a jelölőgyűlé­seken összesen 25 millió 343 ezer forint értékű létesítmé­nyek megvalósítását kérte a lakosság. Ebből az év vé­géig mintegy 10 és fél millió értéket felépítenek. Időará­nyosan lényegesen többet a tervezettnél. Így például Alattyánban a korábban 1971-re tervezett 1200 folyóméter villanyháló­zatot még ebben az évben elkészítik. Jánoshidán ugyan­csak az idén a meghatáro­zott 700 folyóméter helyett 1850 folyóméter járdát épít­tet a tanács. Jászfényszaru- ban régi vágy az új iskola építése. Az idén félmillió forintos költséggel megkezd­hetik az építkezéshez szük­séges telekkisajátításokat. — Jászfelsőszentgyörgyön a har­madik ötéves terv végére ütemezték be annak idején a kultúrház építését, s már 1968-ban megkezdődtek a munkálatok. Jászladányban is épül már a vízmű, ugyan­csak a falu lakóinak kíván­ságára. Ugyanakkor akadozik a különböző koordinációs fel­adatok — a tanácsi és a kü­lönböző kereskedelmi, válla­lati összefogással épülő lé­tesítmények — végrehajtása. Példa erre Jászfényszaruban a benzinkút, Jászfelsőszent­györgyön a vegyesbolt épí­tése. Kacsolják a dohányt a jászapáti Alkotmány Tsz-ben Jelzés helyett intézkedést 1 Gyakran panaszkodnak a büntető szervek, amiért az úgynevezett „piti” ügyekkel is foglalkozniuk kell. Több napot elrabolnak tőlük és a komolyabb, a tényleges bűncselekmények tárgyaié-, sainak előkészítésére keve­sebb idő marad. Arról van szó, hogy egyes vállalatok, intézmények ve­zetői alig százforintos lo­pás esetében is rendőrségi feljelentést tesznek, nem élnek fegyelmi jogkörükkel nem „kapun belül” intézik el az ilyen ügyeket. A Szol­noki Állami Gazdaságból például az egyik dolgozó 72 forint értékű láncot lopott. Ahelyett, hogy a gazdaság­vezetők fegyelmileg vonták volna felelősségre a tettest, feljelentették. Hasonló eset fordult elő a Talajtani és Agrokémiai Kutató Intézet Kísérleti Telepén Beseny- szög-Palotáson, ahol 20 mé­ter használt slagot vitt el dolgozójuk. A kárérték két­száz forint. Az ügy a rend­őrségre került. A Tisza Cipőgyár vezetői azért jelentették fel három dolgozójukat, mert megha­misították beteglapjukat. — Anyagi kára ebből nem származott a gyárnak még­sem helyben intézkedtek, hanem rendőrségi ügyet csináltak belőle. És sajnos lehetne tovább sorolni a példákat. Nem jó dolog ez az „át­passzolás”, mert a következ­ménye nincs arányban az elkövetett cselekménnyel. — Száz forintért, esetenként még annyiért sem, meghur- coltatják a feljelentett sze­mélyt. Méltánytalanul súlyos büntetés ez, nem egyeztet­hető össze jogpolitikánkkal sem, amelynek sarkalatos té­tele : következetes szigorral járjanak el azokkal szem­ben, akik vétenek a társa­dalom ellen, de ahol lehető­ség van rá, tereljék el az ügyeket a bűnvádi útról. — Azaz w Kcrtnjgnen h remi- őrségre, az ügyészségre és végsősoron a bíróságra olyan esetek, amelyek helyben el- intézhetők lehetnének. A Btk. 36. §-át éppen ezért módosították, hogy a társa­dalmi tulajdon sérelmére el­követett, 500 forint értéket meg nem haladó eseteket, feljelentés mellőzésével fegyelmi úton bírálják eL Mit mondanak erre a gazdaságvezetők? „Miért mi legyünk a rossz fiúk?” S így is cselekednek pedig ott van a vállalatoknál, intézmé­nyeknél, gazdaságoknál meg­felelő felelősségrevonó fó­rumként a társadalmi bíró­ság is. Sajnos megyénkben kevés kivételtől eltekintve, nem foglalkoztatják. A pél­dában szereplő állami gaz­daságban az idén egyetlen alkalommal tárgyalt a tár­sadalmi bíróság. A rendőr ségre viszont jónéhány fel jelentést tettek a már er» tett hasonló eset miatt-e- Mintha húzódoznának ■JSÍ*- hívni a társadalmi .a t'- gokat. Az ok úgy? a &L. zethető vissza, nyűért ,ITV’ dasági vezetőkne^nak ránk. még megharaguene ezen az Változtatni ilár említett elméleten. A k esetében kisértékű Jl,a felelős­a kollega ®né célját, "p' ségrevomS ete dteket Velnf ne T visszatartó ere­meglenne a ,, -oV "Jsr -rö a hozott don,iSt-/£u„... es Házon belül maradna minden hasonló eset, ugyanakkor kellő ered­ménnyel is járna annélkül. hogy az ügyből aktacsomó, bürokratikus ügyintézés lenne. Ehelyett ügyiratot indíta nak vándorútra és amikorra végükre pont kerül, eltelt néhány hónap. A büntetés­nek ennyi idő után már nincs olyan hatása mintha nyomban intézkedtek volna. Mindez törvényszerűen hoz­za magával, hogy nem javul a munkafegyelem, továbbra is pazarolják az anyagot, s az is előfordul, hogy az a leleplezett tolvajból mire a bíróság megbünteti, — „szarka” lesz. S mint ilyenkor lenni szokott, a gazdasági vezetők mossák kezeiket mondván: mi időben jelez­tük. Vajon nem lett volna-e helyesebb a jelzés helyett — amely nagyon fontos —, ön­állóan intézkedni? Még ak­kor is, ha a fegyelmi fele- lősségrevonás, a társadalmi bíróság összehívása szerin­tük népszerűtlen feladat. — Kérdés viszont: valóban nép­szerűtlen feladat? Nem! Az igazságot keresők — és ők vannak többségben — szük­ségesnek tartják, sőt el is várják a vétkesek felelős- ségrevonását. A munkaer­kölcs, a munkahelyek han­gulata meghatározó ténye­zőként hat a termelésre, a termelés milyenségére. S ha ez így van, akkor kö­vetkezésképpen befolyásolja a dolgozók keresetét is. Az úgynevezett „piti” ügy íme így válik a vállalatot, a dolgozókat közvetlen érin­tő nagyon is fontos üggyé. Éppen ezért az a „rossz fiú”, aki saját kénveimét előny­ben részesíti a közösség ér­dekeivel szemben. — mjj — Másfél millió az első évben Vándorol a Munkaerő Egyre több munka vár Kisújszállásom a városi ta­nács építőipari költségvetési üzemére. A mindössze hu­szonöt munkással dolgozó csoport már eddig is jelentős feladatokat oldott meg: be­fejezték a strand építését, jelentős mennyiségű járdát újítanak fel, tatarozták a zeneiskolát, felújítják Arany János és Vörösmarthy Mi­hály nevét viselő iskolákat. Ugyanakkor különböző egyéb munkák mellett további 100 ezer forint, értékű javítást végeztek el a tanácsi intéz­ményeknél. Az év második felében majd 900 ezer forint értékű feladattervet kell teljesíte­niük. így többek között bő­vítik a városi szociális ott­hont öltözőt és mosdót épí­tenek a kéményseprő válla- I latnak. összesen működése első évében másfél milliós mun­kát végez el a kisújszállási . városi tanács építőipari költ- I ségvetési üzeme. A Munkaerő a gyárkapu előtt sétált, s unalmában a körmét rágta. — Már megbocsásson — ereszkedtem féltérdre —, de roppant szeretnék vá­laszt kapni néhány kérdésemre, ha megen­gedi... — Tessék, tessék — készségeskedett, s megkínált egy filteres Luxus szivar­kával. — Miért tetszik vándorolni? — Miért, miért — látszik, hogy az el­ső kérdés nem könnyű.. — Hááát, mert fiatalságom arra késztet, hogy lássak mindent, mi látható, ismerkedjem ha­zánk gyönyörű tájaival, a tányérlapos Alföld, a szelíd dombos Dunántúl lakói­val, nem is beszélve a főváros hipp-hupp fiatalságáról... — Ihigen... S ha szabadna azt is kér­deni: hogy tud ebből megélni? — Élne bár oly jól sok egyhelyben topogó — mondta emelt hangon. Azt ei­sern tudja képzelni, milyen jó- s egyre jobb az életszínvonalam! Például itt — s hanyagul a gyárkapu felé legyintett — három hétia tanulóbéres voltam. Nem sok pénz, de semmit sem kellett érte csi­nálnom. Aztán bekerültem egy brigád­ba, amelyiknek az a fő vállalása, hogy le­telepítik a vándormadarakat. A brigád tagjai szétosztották maguk között a munkámat. Gondoskodtak a tízóraimról, ebédjegyet vettek a brigádkassza terhé­re. Minden hétvégén vendégségbe hívott egy-egy brigádtag, s ilyenkor az ünnepi asztalon mindig az én kedvenc ételeim illatoztak. Ha panaszkodtam, hogy estén­ként fáj a magány — a műhely legcsino- sabb lányait kérték fel szórakoztatása in­ra. Az asszonyok vállalták fehérneműm gondozását. Kedves brigád volt... Azt is megígérték, hogy építenek egy házat, ha legalább egy évig itt maradok. .4 név­napomon bankettet rendeztek. — És most mégis elmegy? — El — vonla meg vállát — s tekin­tete közömbössé vált. — Valahogy unom már a helyet. Már négy hónapja itt tik- kadok. Elég volt! — Nem próbálták kérlelni, agitálni, hogy maradjon? — De igen. Még azt is megkérdezték, hogy milyen más munkakör felelne meg nekem. Sajnos, nem tudták teljesíteni a kéréseimet. Pedig bagatell kívánságaim voltak: havi ötezer fixért még a fő­portára is beültem volna! Négyezerre le akarták alkudni! *— Sós —

Next

/
Oldalképek
Tartalom