Szolnok Megyei Néplap, 1968. augusztus (19. évfolyam, 179-204. szám)
1968-08-25 / 199. szám
1988. augusztus 25. SZOLNOK MEG 1’El NÉPLAP Csak tiszta Elmélet és gyakorlat — .minden támogatást megkaptam' — Az Elektronikai és Finommechanikai Kutató Intézet mérnökei, tudományos kutatói az utóbbi években számos Eurona-szertc ismert műszert alkottak. — Képünkön ezek egyikét. az úgynevezett germánium-lithium detektort mérik be az intézet munkatársai. Az új műszer a magfizikában alkalmazható. /< orr A megyei irodalmi színpad hétfőn este 20 órai kezdettel a -szolnoki Tisza-parti Gimnázium aulájában mutatja be az irodalmi színpadok országos fesztiválján első díjat nyert műsorát. A „Csak tiszta forrásból...” című irodalmi est Juhász Ferenc költészetéből ad jói komponált keresztmetszetet. A műsorban Katona Ágnes zongoraművész működik közre. MOLDÁ VIA ÉNEKEL Egy, a nagy öregek hősül Lázár Tvmcrvi.cs Dubínov- szkij Lenin-díjas akadémikussal, szobrászművésszel, egy kunsági Miska kancsó utján kezdődött az ismeretségünk. Több volt érdeklődésében a szobrász kíváncsiságánál. hamar meg kellett látnom: az emberre kíváncsi, aki a Miska kancsót megformázta. Dubinovszkil professzor jellegzetes moldvai, patrióta művész. Egy Kisinyov melletti faluban született, végigharcolta a nagy honvédő háborút, Sztálingrádtól Berlinig. Kisinyovban három nagy alkotása áll: Grigorij Kotovszkij, 1918-as legendás szovjet parancsnok lovasszobra. a Korrtszomol má’r't- rok emlékműve és a Kisinyov szálló előtti monumentális és mégis annyira emberi Győzelem szobor. — 57 éves vagyok, de ez semmit sem mond. A dupláját éltem, lehetnék már Ili is, de ha dolgoznom kell, mindia mai fiatalnak érzem magam. — A hmai fiatal” szót, ha lenne kedves megmagyarázni, Mester, úgy éreztem, nagyon hangsúlyozta. Generációs probléma, művész pályán...? — Generációs probléma? Igen, igen, sokat beszélnek manapság erről. De miért?! Nekemi erre mindig szegény jó apám jut eszembe. Falusi tanító volt, a fák voltak a mindenei. Ápolgatta. nyesegette őket, nagyon sok szeretettel, és sosem azt nézte, melyik a fiatal, vagy az öreg fa, hanem azt, hogy melyik hoz szebb, jobb gyümölcsöt. Milyen haszna van egy nagy erős fának, ha nem ad termést?! Hozzáteszem: egy most sarjadó fű többet ér egy hervadó rózsánál! Lázár Ivanovics Dubinovszkij professzor a műtermében — Ars poeticája? — Beszélgessünk inkább egy ládáról. Valaki kapott egy díszes csukott ládát. Ki akarta nyitni, nem nyílott. Odahívta a szomszédokat, azok sem bírták felnyitni. Szólt egy mesternek, aki azonnal kinyitotta, s azt mondta, ott kell nyitni, ahol nyílik. Milyen egyszerű! Nos, az egyszerűség a legnehezebb a művészetben, — addig nehéz eljutni. Közelítem, de mindig csak közelíteni tudom, mert az egyszerűség végtelen és megfoghatatlanul parányi. Mit, hagy én közelítem! Amióta ember van, művészet is van, és minden igaz művész ezzel próbálkozik: az egyszerűség a művészet! Nos, jönnek a muzsikusaik...? Igen, a muzsikusok. A Lenin-dílas akadémikus a magyar néozene nagy rajongója. „Atol menek en a Tiszaan ladikon.,.’’ Horváth Bélának és zenekarának kevés nagyobb tisztelője van. Talán nem haragszik meg a professzor, ha egy közismerten mulatós nép fia azt fría róla. hogy a szolnoki ,,Halász”-ban éjfél tájt sem vallana szégyent, amikor a most^kezdődik a tánc hangulat „beáll...” — Szeretni kell az életet! Az élet, az ember. És az embereket vagyon kell szeretni... S mindent tisztelni kell, ami összeköt bennünket. Van egy mindenhol fellelhető csodálatos drágakövünk, a barátság. Mi a legdrágább ajándék? Mondják, hogy a gyémánt. Én meg azt mondom, a barátság ennél is sokkal többet ér. Akik egymást igazán, tisztelik, ezzel ajándékozzanak. „Nu it van Béla, muzsikai nekünk. A zene baratsag!” Tiszai Lajos Mrena Istvánná, az Eötvös Lórand Tudományegyetem népművelés szakos hallgatója már másodszor tölti nyári gyakorlatát Szolnok megyében. — Mikor volt itt először és akkor milyen munkát végzett? — Minden szigorlat után ki kell jönnünk gyakorlatra. Két évvel ezelőtt az új- szászi művelődési házban dolgoztam, de ismerkedtem egyúttal a szolnoki járásban folyó népműveléssel is. — Elvégezte a negyedik évet, túl van a második szigorlaton, Most mi 0 legfontosabb teendője? — Ugyanazon a területen, most a megyei szinten folyó munkával ismerkedem. Igen érdekes, új kezdeményezés a műveiődési központok kialakítása. Szolnok megyében, nyolc ilyen központ van, ezekről akarok dolgozatot írni. — Mondana erről valami közelebbit? — A művelődési intézményeket három típusba soroltak, ezek: művelődési központ. művelődési ház, klubkönyvtár. így sokkal differenciáltabb tevékenységre nyílik lehetőség. Elsősorban ezzel az új besorolással akarok foglalkozni és megvizsgálni, mennyiben felel meg a követelményeknek. — Anyaggyűjtő útjain merre járt a megyében? — Kunszenlmártonban, Kunhegyesen, Törökszant- miklóson. Jászberényben, Tiszafüreden és közben rö- videbb időre megálltam kisebb községekben is.. A jövő héten még Mezőtúrra szeretnék elmenni, azután hozzáfogok a dolgozathoz. — Mi ragadta, meg legjobban a figyelmét az utazások során? — Nagyon tetszett a kun- hegyesi művelődési ház munkája, kár, hogy viszonylag kevés időt tölthettem ott. Véleményem szerint nagyszerűen dolgoznak, bár hozzá kelt termi, hogy erre megfelelő körülményeik is vannak, olyanok, amilyenekkel ma még kevés művelődési ház rendelkezik. Tetszett még a tiszaföldvári múzeum munkája és mint érdekességet említem a nagyrévi Kontsek család porcelán- gyűjteményét. amelyben' igazán gyönyörű darabok vannak. — Azt mondta, hogy a megyei tanács népművelési csoportiának munkájával is ismerkedett. — Igen, az irányító, a gazadsági és jogi munkával. Ezeknek az ismerete rendkívül fontos és a falusi népművelőknek itt szokott a legtöbb gondjuk adódni. — Véleménye szerint tehát hasznos és szükséges az ilyen gyakorlat? — Feltétlenül. A fiatal népművelők jó elméleti képzést kapnak, de ez a gyakorlattal nem mindig függ össze kellöképpein. Az első időben különösen sok nehézség származik ebből. — Tesz-e valamit az egyetem ezeknek a nehézségeknek az elháritasára? — Igen. Mi vagyunk az utolsó évfolyam, amelyet a hagyományos módon képeztek. Remélem, hogy az utánunk. jövők már az élettel szorosabb kapcsolatban álló oktatást kapnak. — Végül egy személyes természetű kérdés. Milyen meggondolás alapján tölti mar a második gyakorlatai Szolnok megyében? — Ha befejeztem a tanulmányaimat. szeretnék a férjemmel együtt Szolnok megyébe jönni, s ezek a gyakorlatok igen jó előzetes tájékoztatást; nyújtanak. — Egyébként is szívesen jöttem volna, hiszen minden támogatást megkaptam , itt, amelyre útjaimhoz szükségem volt. Bistey András Kapuzárás a nyári ifjúsági építőtáborokban Kilenc és félmillió forint értékű munka hat hét alatt Szombaton országszerte véget ért a nyári ifjúsági építőtáborok idei évadja. Befejezte munkáját az ifjú társadalmi munkások utolsó csoportja, amely társaival együtt tovább öregbítette a tíz esztendővel ezelőtt kibontakozott kezdeményezés jó hírét, tekintélyét. Az előzetes adatok tanúsága szerint a Hanság lecsapolását megkezdő fiatalok mai követői mind az első hetek perzselő forróságában, mind a későbbi időszak szeszélyes időjárásában becsülettel eleget tették önként vállalt kötelezettségeiknek, sőt még arra is futotta erejükből, hogy túlteljesítsék előirányzataikat. Az idén csaknem 26 és félezer középiskolás, valamint egyetemista és főiskolás dolgozott a Kommunista Ifjúsági Szövetség központi építőtáboraiban, — mondották a KISZ Központi Bizottságánál az MTI munkatársának. A felsőoktatási intézmények bővítését, fejlesztését szolgáló beruházások támogatására életrehívott öt egyetemi építőtábor részvevőinek számáról még nincsenek pontos adatok. A fiatalok, akik között az elmúlt évekhez hasonlóan kisebbségben voltak a fiúk, — mert munkaadóik a lányok számára kínáltak több tennivalót — elsősorban a mezőgazdaságban, a kertészetekben, a gyümölcsöskertekben kamatoztatták segítőkészségüket. Ezenkívül út- és csatornaépítkezéseken, valamint vasúti rekonstrukciókon vállaltak részt a különböző feladatok megoldásából. Az első három csoport tagjai — a negyedik turnus eredményeit csak ezután összesítik — körülbelül kilenc és félmillió forint értékű munkát végezlek az idén. Különösen a vízügyi táborok lakói tettek ki magukért. A június 30-át követő két hétben 147.4, majd 136.8, illetve 135.6 százalékra teljesítették az egy személyre kiszabott előirányzatokat. — Ugyanakkor azonban az egyéb területeken segédkező fiataloknak sem kell szé- gyenkezniök eredményeikért. Az ifjú társadalmi munkások hat hét alatt csaknem 91 000 köbméter földet mozgattak meg, —- több mint 2fjO 000 négyzetméteren végeztek tereprendezést. A lányok 26 365 tonna gyümölcsöt szedtek le az idei termésből. — Ezenkívül 11200 tonna őszibarackot, szőlőt, stb. válogattak exportra, — több mint 5500 tonna zöldséget. 1630 tonna burgonyát takarítottak be és csaknem 15 000 tonna paradicsomot szüreteltek. A növényápolási munkák során szőlőtökét kötöztek, csonkoztak, és 1740 kataszteri holdon vettek részt különféle mezőgazda- sági növények kapálásában. A lányok balatonaligai és a fiúk badacsonylábdihegyi nemzetközi építőtáborában 16 ország diákjai dolgoztak együtt a magyar fiatalok kai. Ok a kapuzárás után a KISZ vendégeiként még három napot töltenek hazánkban, s egyebek között Budapest nevezetességeivel ismerkednek; Barátkozz, Kizökkenteni Szomorú vagyok, pedig kisütött a nap. Ügy irigykrdek. az emberekre, akik magabiztosan, jókedvűen sietnek munkahelyükre. Jó nekik, ök nem voltak nagv szabadságon, mint én. Tudják, hol hagyták abba tegnap, s ma ott folytatják. De én? Arra sem emlékszem, mikor dolgoztam utoljára, ök nem zökkentek ki, én meg leshetem, mikor zökkenek — be. Persze, erre gondolni illett volna a szabadság alatt is. De mivel törődtem a semmittevés napjain? Például, hogy végre egyszer valaki legyek. Lettem is. Napjában tucatszor harsant fel hitvesem hangja: „Ezt a szemetet levihetné v a l a - k i!” — „V alaki leszaladhatna a tejért!’’ — „Vegye le valaki a karnist, ne várjátok el, hogy én másszak fel áz ablakpárkányra.” — És természetesen mindid én voltam az a v ala- k i. Mert hát ugye a. gyereket kímélni kell. Majd ráért valaki lenni, ha ő is családapa lesz. Aztán meg döbbenetes tapasztalatokat gyűjtöttem a szabadság alatt. Meggyőződtem róla. hogy a modern ember valóban a munkahelyén tölti életévek nagyobbik részét, ígv otthonát kevésbé ismeri. Például. Bemegyek egyszer a szobába. Nejem és a gnerek furcsa mosollyal tixiroz. Nézek ide, nézek oda magamon. m{ lehet csodálatuk olca. De csak kérdő tekintetem a válasz eaw-e szélesebb mosolyukra. Félperc múltán a srác egyenesen viovoron a. szemembe. Maid az anyja: ..Nahát, nem veszi észre!” — Nos. ennyit már megtudtam, valamit észre kellene venni. Körűlfitetek hajlékunkban: minden a helyén, semmi sem hiányzik. Akkor mit röhencsélnek felettem? Mert már gátlástalan tisztességtelenséggel ezt tették. „Csak mozdulva odébb a helyéről” — segített előbbre a feleségem. Ezen ne múljon! Indulok. Ebben a pilla... Arra eszméltem, hogy feltámogattak, és félig ijedten, félig pukkadozva várták nyilatkozatomat. Tudniillik, hogy tudom-e már, mit kellett volna észre- vennern? Most már tudtam. Üj szőnyeg került a sezlon elé. Bitang, csúszós jószág. Hanyatt kelleti esnem a mama névnapi ajándékán, hogy észrevegyem. Ugyanígy jártam a mosdó fölötti tükörrel. csak azon nem. csúsztam el. Ötször küldtek ki. be — ki. be. míg rájöttem, hogy kicserélték a réai, homályos. repedt tükröt... És mén azt m,ondják az újságírókról, hogy j ói megfigyelők. Meg. hogy észreveszik a vissz á s- Ságokat. Elébem áll as asszony, s a réai időkre emlékeztető kacérsánqal. magát kihúzva kérdezi: „Nem veszel észre semmit?” — Nézem. Fodrásznál voltál — mondom. „Eén?!” — szörnyül - ködött. „Már egy hete készülök, nem is tudom, ilyen hajjal, hogy lehetett eddia is...?” — Tovább tanulmányozom. Teljes sikertelenség. Már vörösödik. mikor megszán: „A ruhám...” — Tényleg, a ruhája. Leöntötte valamivel? Majdnem szétrobbant szegény nőm: mikor mérgesen felvilágosított: „Nem látod, hogy me g f o r d í 11 a f 1a m a kék bükié, ruhámat? Pedio más a visz- szája ..” — Szóval, így veszem én észre visszásságokat. Most tessék, ilyen leszereplés után kezdhetem újra a termelőmunkát!... De mikor lesz nekem önbizalmam, ezek után?! Tóth István
