Szolnok Megyei Néplap, 1968. augusztus (19. évfolyam, 179-204. szám)

1968-08-19 / 195. szám

19tí8. augusztus 19.

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

9

: :■ Helikon könyvek

NEM MINDIG vesszük észre, de valójában az olvasáshoz nemcsak könyvre, szabadidőre, hanem megfelelő hangulatra is szükségünk van. Ennek megteremtéséhez pedig évszázados tapasztalat szerint jut bizonyos — nem is elhanyagolhatóan kicsi — szerep a kézbevett könyv köntösének, külső és belső formájának. Már a borítólap, a könyv bordája, kötése, címének és oldalainak betűmintája felkeltheti érdeklődésünket, kedvet csinál a tartalom megismeréséhez. Ez is oka lehet annak, hogy a könyvművészet mesterei mindig is igyekeztek gondot fordítani a könyv külalakjára, művészi kivitelére.

A KÖNYV csak akkor felelhet meg átlagon felüli formai igényeknek, ha tervezői és készítői erre különleges gondot fordítanak, céljuknak tekintik a legigényesebb könyvbarátok, az úgynevezett bibliofilek gyűjtőszenvedélyének kielégítését. Erre vállalkozott több mint tíz esztendeje a Helikon Kiadó. Születése óta sok-sok gyönyörű, nemzetközi elismerést kiváltó kötettel töltötte meg polcainkat. A Helikon-könyv fogalom lett: tartalmához illő

tiDográfiájának eleganciája, kötésének nemes anyaga, gondos kivitele adta meg a rangját

E könyvek tervezői és kivitelezői mindig is ügyeltek, hogy munkájuk eredménye ezrek, tízezrek körében hasson, gyönyörködtessen. Ennek ellenére joggal panaszolták a kispénzű vásárlók, hogy a Helikon-könyv — legalábbis számukra — ritkán elérhető. Rájuk gondoltak a kiadó vezetői, amikor elhatározták, hogy az eddiginél jóval olcsóbb, de semmivel sem kevésbé igényes bibliofil-sórozatot indítanak, íme, itt az eredmény: megjelent az új sorozat első három darabja. Örül a szíve mindenkinek, aki kézbe veszi ezeket a finom ízlésű, nyomdai és grafikai megoldásukban egyaránt kitűnő könyvecskéket.

Büszkék lehetünk erre a sorozatra. Bibliofil könyvet adni a közönségnek tizenkét forintos áron, — ez valóban kiváló teljesítmény. A 10— 12—14 ezres példányszám is olvasókedvünk, magasfokú könyvkultúránk bizonyítéka. Dicséretes a művek kiválasztása. Megfelel az ilyenfajta sorozat nem átlagos jellegének, ugyanakkor kerüli a túlzásokat, a szélsőségeket figyelembe veszi a szórakozni akaró olvasók igényeit. Boccaccio Cor- baccio avagy a szerelem útvesztőié című elbeszélése, Merimée két novellája és Az első este című antológia, a legszebb francia szerelmes versek gyűjteménye, érdekes is, izgalmas is, szép is egyszerre. A Boccaccio-kö- tet tartalmi szempontból is különlegesség, hiszen a De- kameron szerzőjének ezt a művét nálunk alig ismerik. Merimée-t viszont a klasz- szikus krimi vonzereje ajánlhatja. A francia szerelmes versek gyűjteménye hét évszázad érzelmi kultúrájának hírhordozója, a középkori poétáktól a legmodernebbekig, 1 a ma is élőkig ad igen jó válogatásban, nagyszerű fordítások tükrében méltó áttekintést.

A BIBLIOFIL tömegsorozat tipográfiája, illusztrációs technikája is hibátlan. Ha a folytatás is ilyen lesz, siker koronázhatja a Helikon új vállalkozását. Elhatározásuk komolyságát bizonyítja, hogy a legjobb közreműködők segítségére támaszkodnak. A francia versek könyvét Matisse lehellet- könnvű. alig néhány vonallal dolgozó, érzések és gondolatok lendületét kifejező rajzai gazdagítják. Boccaccio finoman ironikus illusztrátora Wiirtz Ádám. A Meri mée-kötet nem kapott grafikát, pedig talán ebbe is illett volna.

d.

Egységes világtérkép készül földünkről

Hét szocialista állam együttműködésével készült az első nemzetközileg elfogadott egységes világtérkép földünkről. Kidolgozása során a magyar térképészek Észak és Közép-Amerika térképének összeállításával foglalkoznak. A természetrajzi és politikai, gazdasági világtérkép az összes földrajzi tudományok, a meteorológia számára nemzetközi alaptérképnek tekinthető, mintegy kiinduló pontja lesz mindenfajta szaktérkép készítésének is.

A kartográfia történetében egyedülálló ez a kezdeményezés. Dr. Radó Sándor, a Közgazdaságtudományi Egyetem gazdaság- földrajzi tanszéke vezetője a földrajzi tudományok doktora javaslata alapján kezdték meg az egységes világtérkép megalkotását. Jelentőségét emeli az a tény. hogy Földünkről még nem készült nemzetközileg elfogadott egységes világtérkép. A hét szocialista ország szakemberei vállakoztak a példa nélküli, nagyarányú munka lebonyolítására. A központi szerkesztő bizottságok megvizsgálják az egyes országok által elkészített térképlapokat, bírálatuk és ellenőrzésük alapján folytatják tovább a szelvények szerkesztését. A 244 szelvényen készülő 1:2 500 000 méretarányú világtérképhez az egységes irányelvek nagy részét a magyar szakemberek állították össze.

E. M.

GACSI MIHÁLY: VADÁSZOK

Nemzetiségek

Magyarországon

Hazánkat a különböző nemzetközi fórumokon — ENSZ-ben, UNOSCOban — nemzeti államként tartják számon. Nálunk alig öt százaléknyi nemzetiség él, általában magyar többségű környezetben, szétszórtan. Ezzel együtt ■ hazánk bonyolult nemzetiségi problémákat örökölt az úri Magyarországtól. A régi uralkodó osztályok nemzetiségeket elnyomó politikájukkal — túlzás nélkül mondhatjuk — szégyent hoztak a magyar névre. Visszaélve István király nevével, a „szentistváni állameszme'’ jegyében harsányan hirdették. hogy a Duna-medencé- ben mi vagyunk hivatottak a vezetőszerepre. Erre az eszmére alapozták „ország- gyarapító” politikájukat.

Amikor néhány éve bemutatták a „Hideg napok” című filmet, szenvedélyesen összecsaptak a nézetek. Egyesek azt mondták, szükség van az ilyen alkotásokra, amelyek a reális nemzeti önismeret kialakulását szolgálják, mások azt vetették ellene. mire való szégyenünket ország-világ elé tárni?

Nos, még a második véleményben is van valami pozitívum: a szégyenérzet azt illetően, ami valóban szégyen. Mégsem kell erről a kérdésről hallgatnunk. Egyrészt azért nem, mert történelmünk haladó korszakai — 1848, 1919 — arra is mutatott példát, hogy népünk legjobbjaiban élt a szándék a probléma normális megoldására, másrészt — és ez a lényeg — szocialista rendszerünk ebben a vonatkozásban is „lemosta a gyalázatot” nemzeti becsületünkről.

Még nem ült el hazánkban a második világháború vihara, amikor 1944. november 30-án közzétették Szegeden a Magyar Kommunista Párt programjavaslatát. amelyben egyebek közt a következők is olvashatók voltak: „Szakítanunk kell a magyar imperialista rögeszmével, Nagy-Magyarország reakciós ábrándjaival. Egyszer és mindenkorra szakítani kell azokkal a törekvésekkel,

amelyek a magyarság vezető szerepének ürügye alatt a Duna-medencében élő népek feletti uralomra irányulnak.” A magyar kommunisták — Lenin nemzetiségi politikáján alapuló — szándéka Alkotmányunkban is szentesítést nyert. Az állampolgárok törvény előtti egyenjogúságának kimondása jogegyenlőséget biztosított a határaink között élő viszonylag kis számú nemzetiségnek is. A 49. § pedig nemcsak azt mondja ki, hogy biztosítani kell a nemzetiségek számára az anyanyelvű oktatás és a , nemzeti kultúra ápolásának lehetőségét, hanem súlyos | büntetést is kilátásba helyez azoknak, akik hátrányos megkülönböztetést alkalmaznának a nemzetiségekkel szemben. Alkotmányunk 49. §-a szellemében egész sor törvény biztosítja a nemzetiségek jogait.

A törvények szövege nem maradt írott malaszt, — ezt külföldön is elismerik. Wild Frigyes, a Magyarországi Német . Dolgozók Demokratikus Szövetségének főtitkára idézi például egyik cikkében a hajdani magyar viszonyokat jól ismerő Szent- fülöpi König Antalnak egy nyugat-németországi lapban megjelent írásából: „Nem

túlzás, ha a körülmények ismeretében megállapítom, hogy a magyarországi németek kultúrájának ápolása érdekében az elmúlt hat évben több erőfeszítés történt, mint azelőtt száz év alatt. Ezt a tényt mindenütt tudomásul kell venni és el kell ismerni.” És ami igaz legnagyobb (kb. 200 000 fő)

nemzetiségünket illetően, ugyanaz elmondható a százezernyi szlovák, a hetven- ezemyi délszláv vagy a húszezernyi román vonatkozásában is.

A Magyarországon élő nemzetiségek gazdasági viszonyai — túlnyomó többségükben paraszti foglalkozásúak — az országos átlagnak megfelelően alakultak. Nemzetiségi anyanyelvű óvodák, általános- és középiskolák működnek, s több egyetemünk biztosítja a lehetőséget. hogy ezek megfelelően képzett oktatószemélyzethez jussanak. A nemzetiségi dolgozókat tömörítő szövetségek lapokat jelentetnek meg („Neue Zeitung”, „Narodne Novine”, „L’udové Noviny”, „Foaia Noastra”), évenként nemzetiségi naptárt adnak ki, országosan ismert művészegyütteseket működtetnek.

Következetes marxista—leninista nemzetiségi politikánk nem maradt hatástalan nemzetiségeinkre sem. Többségűikről elmondhatjuk : Tudatosan vállalják a szocialista magyar haza építését, az érdekazonosulást s a közösséget a magyar lakossággal. Tehetik ezt anélkül. hogy feladnák nemzetiségüket, nyelvüket. sajátos kultúrájukat, anélkül, hogy beolvadnának a magyarságba. amit nem is követel tőlük senki.

A nemzetiségi szövetségek 1958 óta a Hazafias Népfrontban fejtik ki tevékenységüket, politikai és kulturális felvilágosító munkájukat. A nemzetiségi szövetségek főtitkárai tagjai a Hazafias Népfront Országos Tanácsának, s megfelelő képviselettel rendelkeznek a nemzetiségi lakosok a helyi népfrontbizottságokban és tanácsokban épp úgy, mint Népköztársaságunk országgyűlésében. (Pedig a területi képviseleti elv — épp a nemzetiségek szétszórtsága miai — nem is biztosítaná ezt'í lehetőséget, ám a Magyar Szocialista Munkáspárt internacionalista nemzetiség: politikája folyamatosan biztosítja. hogy lényegében magyar többségű választók nem magyar képviselőt küldjenek a parlamentbe.)

A „Hideg napok”-ról több népfrontbizottság filmankétot rendezett. Valamelyiken az egyik felszólaló a költőt idézte mondván, ,,a múlt csak példa legyen most’’. — Tegyük hozzá: példa lehet

a jelen is. Példa elsősorban önmagunk, de — hivalkodás nélkül mondhatjuk — bárki számára is. S a Hazafias Népfront IV. Kongresszusán is érintették ezt a problémakört. Mód Aladár egyetemi tanár így fejtette ki ezzel kapcsolatos gondolatait: — »....talán egyetlen kérdésnél sem fontosabb, mint ennél, hogy az érzelmek helyett az értelemből — átfogó nemzeti érdekeink alapján a nemzetköziségből, a közös érdekek előtérbehelyezéséből induljunk ki. Tudva azt. hogy ez nemzeti érdekünk' is. mert a kapitalista múit problémái reálisan csak a szocialista nemzetek szorosabb kooperációja alapián oldódhatnak meg, s tudva azt is. hogy épp e szorosabb kooperáció történelnv szükségszerűsége követeli meg, hogy a nemzeti kisebbségek a szocialista nemzetek közt ne az elzárkózás, hanem az egymásközti szorosabb kapcsolatok tényezői c erőforrásai legyenek”.

A SZOBlSZéd országoka' elválasztó folyók fölött átívelő hidakat szokás a barátság hídjának nevezni. A Magyar Népköztársaság szocialista nemzetiségi politikája olyan híd hazánk és a környező országok között, amely a barátságot és a kölcsönös kapcsolatokat szüntelenül erősíti.

Juhász Róbert

z erdei útról keskeny ösvény vezetett a hegyen át. Néhol pázsitos tisztások kínáltak pihenést az arrajáróknak. Az úttól a harmadik, vagy negyedik, a legkisebb tisztás szélén állt egy furcsa alakú igas-bogas bokor.

Az erősen szürkülő alkonyban a lány vette észre a nagy fák tövében a bokrot. Ágain apró, kerek; kékszlnü bogyók sokasodtak.

— Nézze, milyen érdekes — mondta.

— Ühüm — válaszolta a fiú.

A lány óvatosan megfogta az egyik ugat, közelebb húzta magához. A fiú átnyúlt a lány válla felett és lelépett egy kéket a sok közül. Kezet nem húzta vissza, karja a lány válla felett maradt. Így nézték egy darabig a kis kék gömböt.

— Mi lehet'! — kérdezte a lány

A fiú két ujja közé fogva próbálta szélnyomni, de nem sikerült, a kis golyó kiugrott ujjai közül.

— Nagyon kemény — mondta és a

másik karjával is az ág után nyúlt a lány bal válla fölött. Jobb kezével újabb kis kék gömböt szakított. Két ujja, mint harapófogó szája fogta. Karjai között a lány feje.

— Nagyon szép — mondta a lány és közben meg sem mert moccanni, nehogy a fiú karjához érjen.

— Kék és hamvas — válaszolta a fiú.

— Mi lehet?

A fiú nem válaszolt rögtön. Magában végigsorolta a hirtelen eszebe jutó neveket. Maga elé képzelte a növénytan, a földrajz és a biológia •könyvet az iskolából. Színes ábrák villantak elé.

— Kökény — mondta hirtelen.

— Biztos? — kérdezte a lány.

— Akkor recece. ,

— Tessék? — a lány úgy meglepődött a furcsa szóra, hogy fejét is jobbra rántotta egy kicsit. Nyaka a fiú karjához ütődött.

— Kökény, vagy recece — modta

újra a fiú és két karját továbbra is

mozdulatlanul tartotta.

— Olyan nincs is, hogy recece — mondta a lány.

— És a nótában? Kék a idókény recece — dúdolta a fiú, fejét közelebb hajtva a lány szőke hajához.

— De bolond maga — nevetett a lány.

— Miért? Hát nem így van a nótában? Kék a kökény recece, ha megérik fekete — dúdolta megint. — Ez még éretlen, azért kék.

A lány csendesen nevetett.

— Biztos, hogy kökény — mondta a fiú, — mert olyan a színe, mint a maga szeme.

— Nem is látja az én szemem — mondta a lány változatlanul háttal a fiúnak. — Az én szemem szürke.

— Kék.

— Szürke.

— Olyan kék mint ez a kökény, vagy mint az én szemem.

— A magáé is kék? — kérdezte a lány.

— Mint a kökény.

— A, nem kék a maga szeme sem — nevetett a lány.

— Bizony isten kék, nézze meg — szólt a fiú.

— Inkább elhiszem.

— Nézze meg.

— Nem.

— Jó, de én nem hiszem a mega szürke szemét — válaszolt a fiú.

— Nem is szürke.

— Ugye jól tudtam. Kék, mint a kökény.

— Kék.

— Szeretném, ha megmutatná.

A lány nem válaszolt. Ö is kezébe vett egy kis kék gömböt, azt nézte. Aztán lassan megfordult. Óvatosan,

hogy ne érjen a fiú karjaihoz. Felnézett a fiúra.

— Tényleg kék a szeme — szólal’ meg hosszú szünet után.

— A tiéd is — mondta a fiú.

— Olyan, mint a kökény?

— Szebb. Igazabb. — válaszolta a fiú. A két kék szempár mozdulatlanul csodálkozott egymásra. A fiú karja' lassan ereszkedtek a lány vállára. A gyengéd harapófogó bezárult. A két kék szempár közeledett egymáshoz, a hamvas kékre lassan, mint az ereszkedő sötét, zárult szemhéjuk, Kezükben görcsösen szorították a kökényt.

A fiú egy megállóval előbb szállt le a villamosról. Felemelt karral intett a lánynak. Amikor a kocsi megindult hangosan utána kiáltott:

— Kökény. Hallod? Kökény.

A lány elnevette magát, aztán bólintott:

— Recece.

Aztán kinyitotta összeszoritott kezét, a tenyerén pihenő kis kék gömböt nézte és mosolygott.

Erdélyi György