Szolnok Megyei Néplap, 1968. augusztus (19. évfolyam, 179-204. szám)

1968-08-19 / 195. szám

1968. augusztus 19.

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

3

A traktoros

karrierje

Délidő van. A szép új ebédlő ajtaján o'.ajosruhás, kékruhás emberek jönnek. Traktorosok, gépészek. Köszönnek a főagronómusnak: jónapot, Monori elvtárs. Szervusz, Imre. mi van? Sokan így mondják. A főagronó- mus ismeri a traktorosokat. Nagyon ismeri. Tavaly nyáron Péntek Lászlóék — tizenhét éve dolgozik itt a traktoros — nem jól szán- totitak Magyarkán. Monori Imre szólt nekik.

— A szántás szép, sima legyen. Tudjátok, hogy kell.

A traktorosok nevettek: Mii ven jó lenne most. ha a főagronómus nem értene a szántáshoz. De nagvon ért hozzá. Így kezdte. Régen, 1952 nyarán. Tizennyolc éves fiatalember volt akkor. Egy barátja szólt: gyere

traktorozni az állami gazdaságba. Három traktorból állt a géppark, közte egy kormos, a G—35-ös Hoffer. Kó- ródi Laios vezette, Imre lett a segédvezető. Nem kellett még akkor semmiféle ■ papír hozzá. Igaz, ismerte a gépeket. Malomgépész Karcagon idős Monori Imre. Nvaranta kivette a szabadságát, elment cséplőgéphez. Vitte a fiát is.

A Hubai részen szánhatott az állami gazdaság. Tizenöt kilométer a Várostól. Üzemi konyha? Ugyan, mi volt még akkor itt.

— Főztük a qalaburgyit.

A galaburgyi kunsági aratóétel. Zöldséggel, hagymával, zsírral bográcsban ösz- szeoirítiák a száraz lebbencset. Mikor egvbeállt az egész, hogy meg lehet fordítani, tojást ütnek rá. Jó laktatós. traktorosnak való. Még akkor úgy volt.

— Kimentünk hétfőn, régnél, vasárnap délig nem állhatott le a gép.

Biciklivel jártak ki. Most szolgálati személygépkocsi viszi a főagronómust. Indulnak a hosszú utakra. Az is hosszú út volt, amíg a traktorosból főagronómus lett. Az egészet mégis el lehet i-eszélni néhány mondattal. Űgv kezdődött. Bíró József főkönvvelő hívta: brigádírnok leszel.

Szép cím volt, sokkal kevesebb pénzzel, mint a trak- ' oros kereset. De lehetett tanulni. Az érettségi már megvolt, következett a technikum. Szolnokon tette le, levelező tagozaton. Aztán mérlegképes könyvelő vizsgát tett, maid felsőfokú mezőgazdasági technikumot. Mind-mind levelező úton.

— Kitűnő eredménnyel államvizsgáztam. Jó, mert jövőre nem kell felvételiznem az agráregyetemre.

Széles homlokú, széles arcú fiatalember. Az idén nevezték ki főagronómusnak. De már előtte sok helyre hívták. Hívták vezetőnek termelőszövetkezetekbe is.

— Több pénzt kaptam, vol- na. Nagyapámnak egy munkahelye volt.. Hivatalszolga a gőzmalomban. Az apám egy helyen dolgozik harminchat esztendeje, malom- gépész. Nekem is a gazdaság az első munkahelyem.

István öccsének is, aki itt lakatos. László öccse itt gvalogmunkás. Felesége itt könyvelő. A felesége története ugyanaz, mint az övé. Tizenöt éves korában e'szegődött a kísérleti réleore gyomlálni, kapálni. Elküd*ék brigádvezető iskolára. Monori Imre úgy ismerte meg, Tóth Rózát, a női brigádvezetőt.

Nevet, sokszor nevet a főagronómus.

— Együtt nőttünk mi ezzel a gazdasággal. Vagy ez nőtt velünk együtt.

Kétezer holdas volt még csupán akkor az üzem. mikor traktoron ült. Tízezer hold most. De rossz föld. verőitekből élő karcagi sziki föld.

— Aki itt tud gazdálkodni, az egész országba elmehet.

Három éven át egymás után nem adta meg a tíz mázsát a búza. Most az új főagronómus első esztendeiében tizenhárommal fizetett. Hétezer holdon kész a belvízlevezető rendszer. Gépek? Negyvenhat erőgép. Azt a régi traktort, amin a főagronómus kezdett évekkel ezelőtt eladták, kilóra. A főmaior szép. korszerű épületekkel, virágokkal kelleti magát. Iskola, bolt büVita a tervről

A városépítési tudományos és tervező intézet elkészítette Szolnok város általános rendezési tervének programját. A TIT művészeti, műszaki és közgazdasági szakosztálya, valamint a városi tanács vb építési és közlekedési osztálya a hivatalos egyeztetések mellett szükségesnek tartotta, hogy a város társadalmi, politikai és gadasági vezetői minél jobban megismerjék azt és arról véleményt mondjanak.

fé. könyvtár. vándormozi, klubterem van itt. Száznegyven ember él a főrna- .iorban. S^zhúsz tanya volt még nemrégen. harmincöt van most. A tanyai emberek házat ép1'*'Htek, vagy vettek a városban, beköltöztek. Busszal járnak ki Tilalmasra a gazdaságba. Klubterem a KISZ-eseké. Vetélkedőket szoktak rendezni. A főagronómust kérik fel zsü- rielnöknek.

— Most ilyen a divat. Ve- i télkedő, dzsessz-zene. Mikor I én DISZ vezetőségi tag voltam itt, színjátszó estekre ! jártunk, meg mentünk felvonulásaira.

Kilométer hoc,=ran égbetörő sv’dér nvárfák vonulnak a Tilalmasra vezető út mentén. A határban is a sok nyárfa. Ősszel újra ültetnek három nvárfa szegélyt. A főagronómus szereti a nyárfákat. Nézi, nézi, gvönvörködik benne. Azt mondja:

— Jó a nyárfa. Nem válogatós, hogy milyen földbe került. Gyorsan, egyenesen nő.

Borzák Lajos

Ezért négy vitaülésen ismertetik a program egyes fejezeteit.

Július hónap végén, Láng Tivadar főmérnök, műteremvezető ismertette az általános programot. Augusztus 26-án, hétfőn délután pedig a program közlekedési fejezetének ismertetésére kerül sor. Előadója Barna Gábor főmérnök, a városi tanács vb osztályvezetője, felkért opponensek Máté János és Juhász Jenő főmérnökök.

Szeretni a várost

Gondolatok az új címerről

Mi' lmült vasárnapi szá- inunkban jelent meg a tanácsrendelet Szolnok város címerének megállapításáról és használatának rendjéről. Tegnap levelet kaptunk ,a városi tanács végrehajtó bizottságától, s a levél felső bal sarkában már ott volt a város új címerét nek rajza. Olvasóink közül bizonyára többen emlékeznek arra, hogy ez év március közelién írtunk arról: a városi tanács vb pályázatot írt ki Szolnok címerének tervezésére. Akkor olvasóinkat kértük meg, hogy az állami zsűri által jóváhagyott három rajz közül válasszák ki, melyik tetszik a legjobban.

A legtöbb szavazatot a2 a változat kapta, amely az arany mezőben fehér pelikánt, lejjebb kék szinjel- zóssel a két folyót, feketével a hidat s alatta a vörös csillagot ábrázolta. Ezt hagyta jóvá a város tanácsa is, s ime már használatba is került Szolnok város új címere.

A címer mindig jelkép. A miénkben a pelikán szimbolizálja, hogy szűkebb hazánk évszázadokon át küzdött fennmaradásáért, létéért, s azért, hogy lakóinak mindig jobb életet biztos't- son. A pelikán saját vérével eteti fiókáit. Vajcn a mi vörös katonáink nem életük. salát vérük árán védték 1919 tavaszán a Tiszaiadat? É.s amikor 1945-bein utcák, városrészek hevertek romokban; amikor a híd újjáépítéséért éjt nappallá téve dolgoztak a szolnokiak, legtöbbször korgó gyomorral verve a cölöpöt. csak az inflációs pénzért tették? — Vagy amikor brigádokat szerveztek, hogy heb-reá Irtsák a háborúban sérült járműjavítót. az állomásépületet. amikor köbméterek százait hordták a Tisza-partra, hogy betemessék a park helyén tátongó bombatölcséreket? Mi adott erőt a munkájukhoz? A város, a haza szeretető, s a hit, hogy egyszer minden jobb lesz.

Hol vannak már ezek az évek? Az öregek jól emlékeznek rá, a harmincévesek csak halványan, s a fiatalok már nem hiszik el, hogy mindez megtörtént. És hol vannak már a földbe süppedt öreg házak, a városra jellemző sáros, görbe utcácskák. Lassan eltűnnek, hogy átadják helyüket egy lüktető életritmusú nagyvárosnak.

Most nem a gondokról be. szélek, pedig az is van elég.

Kevés a lakás, elavultak a közművek, nincs' játszótér, elegendő üzlet. a címert nézve beszéljünk most ír.ézis csak a várcs szere‘étéről. Mert valóban ragaszkodna« a szolnokiak a lakhelyükhöz Különben miért dolgoztak volna csak tavaly közülük 14 ezernél többen két és fél millió forint értékben a város fejlesztéséért? Sok lapát földet megforgattak a Tisza- liget építésénél, a mellékutcák járdaépítésénél, a csaltam ázásoknál.

Sok olyan idős embert ismerek, akik házuk előtt az utcán virágot ültetnek, akik minden tavasszal újra tapasztják a régi házat, meszelnek. takarítanak, de ha más városból jön hozzájuk vendég, mégsem saját munkájukkal dicsekednek. Megmutatják inkább a Ságvár körúti bérházak sorát, v Vosztok telepet, s mint gyér mekek a kedvenc játéké az új ABC-áruházat, az ú. presszókat. S vajon nem • yáros-szeretetet mutatja az is, amikor szót emelnek azért, hogy piszkosak az utcák, hogy többször egymás után felbontanak utakat hogy nincs elegendő autóbusz, roszak az utak, s hogy a peremkerületek lakói nem jutnak mindig megfelelő áruhoz?

Ha ritkán beszélünk is róla. valamennyien szeretjük ezt a várost, ahol élünk, ahol családunk, kedveseink vannak. Jól választott a grafikusművész, amikor a pelikánt tette címerpajzsunk közepébe.

Varga Viktória

Végre !

Még két hét és végre teljesül a jászágóiak vágya. — Átadják rendeltetésének a község első büfé-falatozóját, mely egyben presszó és cukrászda is. a Jászfény- szaru és Vidéke Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet 700 ezer forintot

költött az új létesítmén,', építtetésére, berendezésére Az építkezést a jászfény- szarui építőipari ktss végezte az ágóiak nagy megelégedésére. A tervek szerint szeptember 1-én már kellemes estét tölthetnek ott a szórakozni Vágyó emberek.

A füredi mesefa

'Rügyezett, nőtt, terebélyesedett. Koronája száz mese is talán. Tíz füzetet teleírt már velük.

— A drótos nagy irkát nézze meg.

Címe: Minden este egy mese. Tizenötöt—húszad átfutok belőle.

— Hát a Pízásó Pista bácsi történetét hallotta-e?

Ülünk a konyha szegletében. Nagyszegélyű, barna kalap árnyékolja be kis, sovány arcát. Csak a szeme világit alóla. Kurtára maradt ember. Ringató gyönyörű történetek áradnak belőle.

— Pízásó Pista bácsi úgy jött a világra, hogy már akkorra mind a harminckét foga is kinőtt. Pusztadoma- házán túl a csordajáráson van a Pistahalma. Istállókban aludt, ásó-lapát volt össze-vissza a vagyonkája. Vállánál tú'at haladt a haja. Ásott, ásott mindég. „Na, Pista bácsi, lesz-e már pénz?’’ — kérdezgették az

emberek. „Kopog mán a hegye, hajjátok.” Vásárokra is járt mindig gyalog. Utolérte egyszer egy gazda. „Hová megyen Pista bácsi?” ,,Megyek a vásárba.” „No, üljön fel kend. hamarább beér.” „Nem ülhetek, mert sietek.” A gazda nevetve a lovak közé vágott, elszágu dott Pista bácsi mellett. 'Öe hirtelen nagy forgószél kerekedett, port kavart. Orra hegyéia sem látott a gazda. Mikor beért a vásárra, hát ott van Pista bácsi. Körüljárta a vásárt, elégnek háttá, indult szépen vissza...

De itt már új történetek sorozata fonódik egymásba. Mert Pízásó Pista bácsi tengernyi kalamajkát kevert. Így élt a legrégebbi fürediek emlékezetében, így őrizte meg, s így formált belőle szép, színes mesesorőzatot Nagy József Mihály a füredi meiefa. És esténként meséli az unokáknak, tágult pupilával hallgatják: még,

még nagyapa.

— A magáénak is mindig regélt. Éjfélig is mesélt nekik — mondja a felesége.

Nagy családot nevelt fel pedig Mihály bácsi.

— Még öt van a fészekben, hat már elrepült szárnyára.

Mindég mondatát színes hasonlatok, élénk képek díszítik. Gyönyörű magyarsággal beszél. Tiszta búza minden meséje. A széppróza stilisztikai példái lehetnének. Mikor azt kérdezem hány éves, még arra is úgy felel:

— A hatvannégyet tapogatom.

Fiatalkorában kukorica- fosztáshoz hívták esténként a gazdák. Nem dolgozni, csak azért, hogy szóval tartsa a tengerihántókat. Ha már elmaradt, mentek: Mihály, gyere.

Jól van gazduram. De a vacsoránál se felejtkezzünk meg a pillés borról.

Bement vesszőért a kosárfonó szövetkezetbe néhány hete.

— De jó, hogy jött Mihály bácsi. Meséljen már el valamit.

— Most nem érek rá,

sietek.

Leült és elmesélt vagy hármat. Az egyik Bruncsik- ról szólt.

„Mikor meglátta Bruncsik a forró tengert, csónakot font. Fűzfából fonta a kast, azon há.nykódott hét napig a tengeren...”

A fűzfavesszőt forró vízzel teszik engedékennyé a kosárfonók. Honnan tudhatta Bruncsik, hogy a forró tengeren fűzfacsónakkal kelhet át? Egyszerű ez. Nagy József Mihály nyugdíjas kosárfonó. Ott dolgozott a kosárfonó háziipari szövetkezetben, fonta a kasokat, fonta, szőtte a szép meséket, csodálkozva hallgatták a műhelyben az emberek, ment a munka. Otthon is fon még kosarakat, kasokat, virágállványokat, felesége most is kosárfonó.

— Első helyem Tiszaőrsön volt a Zsolnay uradalomban.

Hét uraságnak szolgált. (Hét napig hánykődott a

tengeren Bruncsikl) Sum- más cseléd, napszámos — így élt. Bebarangolta az alföldi uradalmakat, még a Tolna megyei birtokokra is eljutott. Méa gyerek volt, nem szólhatott a felnőttek dolgába, hallgatta mindig, leste csodálattal az öreg béresek furcsa történeteit. Sokszor nyakon leavin*ették, eriagy innen gyerek. De a füle mindig ott maradt. Egy országrész mondáit, meséit, babonáit szívta, raktározta magába. És most kerek szép történetekké formálja őket.

— Most aztán peregnek kifelé belőlem.

A Józsa uraságról, a Jusz- tus uraságról, a „tisza Füredi Szollá termelő uraság- ról”, Rózsa Sándorról, Zöld Marciról, a pápai csárdásról. A cigányról, aki hajnalio húzta, mert azt ígérte a gazda, ha szépen muzsikál, kap egy tehénre valót. Kapott is: egy kolompot. Gazda is volt, „hat holdat jus- soltam a kócsi uraságéból negyvenötben". A hat holdon egy mázsa negyven kiló árpája termett. Napszámból élt.

Mikor sorolja az életét, ijedten nézek rá. Aztán el- mosolyodok. Mese ez már megint. Nagy József Mihály nem érzi a valóságot, nem is sejti talán, hol a határ. A valóság, az élete keservesen telt. Megszépítette magának. Nagy János a járási könyvtár vezetője négy tekercs magnószalagot vett már fel meséiből. Szájában az elmaradhatatlan pina, Otvan mint a Tisza. Széles höm- pölyaéssel, olykor avors sodrással, de monállíthatat- la- fo’yással árad.

Mikor nyugdíjba ment rosszul érezte magát. Nem volt kiknek regélni. Vissra- foqhatat'an kényszer nyomta. Akkor vásárolt a vapir- boltban irkát. Csúnyán ír. lassan. Amit ír. méois igaz- gyöngyök. Talán a tói utolsó mesetára. Utóviráazás. Színes virágok, pom vasak: a

Tisza mente megőrzött történetei. kikerelcített meséi, s a maaa költései. Érdemes lenne hozzáértő kezekne’" csinosítani, rendbetenni a kései termést.

Egy kötetre való Tisza menti mese. ""éitA „ fönnmaradásra. Borzák Lajos