Szolnok Megyei Néplap, 1968. július (19. évfolyam, 153-178. szám)

1968-07-14 / 164. szám

»«. Július 14. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP II Jövőre el akarunk jutni a Holdra Moszkvában nemrégiben két űrhajós került az újság­írók: pergőtüzébe. Valerij Bi­kovszkij. a Vasztok—5. és Pávai Beljájev, a Voszhod —2. parancsnoka. — Mivel foglalkoznak mostanában a szovjet ürha­| jósok? — hangzott az első kérdés. — Természetesen saját fel­adatainkkal — felélte Bel­j Jájev. — Sokan közülünk » nemrég fejezték be akadé­miád temulmán yaikak pél­dául Valerij BikovszMj is. Egyébként szorgalmasan ké­szülődünk az újabb kozmi- 4 bús repülésekre. Nem titok, | hogy a jövőben a korábbinál f hosszabb űrrepülések várha­tók. es persze, él akarunk Jutni a Holdra. Munkában tehát nincs hiány. — MH jelentenek ezek s hosszabb űrrepülések? — Ismeretes, hogy a Hold mintegy 384 000 kilométer­nyire van a Földtől. Ennek a távolságnak a leküzdésé­hez az eddigi űrrepülésekhez viszonyítva több idő és niég gondosabb előkészület kell. — Miben különbözik ez a felkészülés az eddigitől? — Bonyolultabb. Több Is­meretet igényed, nagyobbak bt. emberrel és a techniká­val szemben támasztott kö­vetélmények. — Melyek a legközelebbi étlcépzelések a Holdutazás­hoz? — Elképzelések vannak — vette át a szót Bikovszkij —, de más az elképzelés és más a megvalósítás. Nem is annyira a Holdra jutás, ha­nem a visszatérés a bonyo­lult. Hiszen számos űrtestet feljuttattunk már oda, de még egyik sem tért vissza. Valószínű, hogy eleinte né­hányszor megkerüljük majd, és csak azután száUunk le, Laika utódai a holdra igyekeznek — Mikorra várható az első Hold körüli utazás? — Valószínű, hogy előző­leg több ember nélküli űr­hajót bocsátunk fel, s csak a kellő tapasztalatok megszer­zése után indul el erre az útra ember. Gagarin űrutazását is számos előkészítő kísérlet vezette be. Műszerekkel, ál­latokkal a fedélzetükön in­dultak az első űrhajók Föld körüli pályájukra. Nem lehe­tetlen, hogy a Hold körüli út első utasai Lajka utódai lesznek. Ember csak akkor vállalkozhat erre az útra, ha meglesznek a visszatérés fel­tételei. A legfőbb feladat, hogy visszafelé elérjük a szükséges második kozmikus sebességet. — Mi az oka, hogy a szov­jet űrhajók a szárazföldre, az amerikaiak pedig a ten­gerre ereszkednek vissza? — Az amerikaiak űrhajóin nincs megfelelő fékrendszer. Emiatt nagy függőleges se­bességgel térnek vissza, s nem tudnak szilárd talajra ereszkedni. A szovjet űrhar- jónak viszont olyan fékbe­rendezése van, hogy telje­sen puhán, szinte null-se- bességgel érhetnek földet Ismét Beljájev vette át a szót; — Ä tengerre leszálló amerikai űrhajók fölkutatá­sa nem valami kényelmes ée célszerű megoldás. — Miért, nem alkalmaz­zák. az amerikaiak is a föld- reszállást? — A szovjet űrhajók sú­lya körülbelül hat tonna. Az amerikaiaké 3 tonna 700 ki­logramm- A hat tonnába „belefér” a fékező rendszer, a kisebb amerikaiakba vi­szont nem. Ezért nem száll­hatnak ők a szilárd talajra, csupán a tenger vizére. V adászpilótából űrhajós — Mi az oka. hogy azúr­pilóták valamennyien va­dászrepülőként kezdték pá­lyafutásukat? — Az űrhajó parancsno­kának feltétlenül nagy re­pülési tapasztalattal kell rendelkeznie, mert csakis így szerezheti meg mindazt a tulajdonságot és jártassá­got, amely az űrhajó irányí­tásához nélkülözhetetlen. Persze a felkészüléshez ezen­kívül még sok minden szük­séges. — Minden vadászpilóta le. hef. űrhajós? — Nem — felélte BeJjá- jev. — A kiválasztás több lépcsőben történik. Én pél­dául a központi ezűrőbi zott- ság előtt az 507. számú je­lölt voltam. És a sok száz vizsgázó közül csak néhány tucatnyian feléltünk meg. — Jelenleq is folyik újabb űrhajós-növendékek kivá­lasztása? korábbi szigorú követelmé­nyek némileg csökkentek. — Miért? _— Ez főleg az fir eddigi, részleges megismerésével magyarázható; Kezdetben szinte semmit sem tudtunk a világűrben uralkodó viszo­nyokról, mert nem volt sem­milyen közvetlen kapcsola­tunk. Később, amikor kezd­tük megismerni az űrben az emberre háruló megpró­báltatásokat, az orvosi szű­rővizsga rendkívül szigorú követelményeit enyhíteni le­hetett. Mindenki lehet űrutas — És elérkezik majd az idő, amikor bárki részt ve­het egy űrutazáson? — Igen —felelte határozot­tan Bikovszkij. — Ennek is eljön az ideje. Persze, ehhez még számos technikai prob­lémát kell megoldani. Pél­dául minimálisra csökkente­ni a fék- és a leszálláskor fellépő túlterhelést, vala­mint az űrrepülés idején ta­pasztalható súlytalansági ál­lapotot. Az űrrepülés széles körű kiterjesztéséhez lehető­leg olyan kényelmet kell nyújtani, amilyet jelenleg a polgári légi forgalom utasai élveznek. — A legközelebbi űrre­püléseknél a régebbi vagy az újabb űrhajósoknak van nagyobb esélyük? Bikovszkij huneutkásaB mosolygott és Beljájevre te­kintett: — Sem PaveJ Ivanovics, sem jómagam nem. akarunk még nyugdíjba menni. Va­lamennyien készülünk újabb feladatokra. Persze, a fiata­labbak azt mondják, enged­jük őket is szóhoz jutni. Kik lesznek a következők? En­nek eldöntése nem csupán rajtunk múlik. — Komarov tragikus bal­esete és Gagarin katasztrófá­ja nem okozott megtorpanást a szovjet űrkutatásban? — Az ilyen tragédiáknak természetesen fékező a ha­tása — válaszolt Beljájev. — Meg kell szüntetni a fel­tárt technikai hiányossá­gokat, és nagyobb óvatos­ságra van szükség. Persze, baleset a földön is előfor­dul. az élet mégis megy to­vább. A veszteségek fájdal­masak, de természetesen foly­tatjuk az űrkutatási prog­ram végrehajtását. Újságírót is vinnének? — Szívesen vinnének ma­gukkal újságírót a legköze­lebbi űrrepülésre? — Attól függ, hogy kj a jelentkező? — Milyennek ketl lennie? — Vidám fickó legyen! — És csak az igazat írja! — mondta Bikovszkij. — Ne túlságosan sokat, inkább keveset, de szigorúan az igazságot! — Ha az űrhajós nem sze­reti a sok beszédet, akkor már csak egy kérdést; Mi­ként folyik a magánéletük? Hogyan töltötték például a legutóbbi vasárnapot? Beljájev: — Az űrhajóé­nak bevés a szabad ideje. Ritkán töltheti pihenőjét a saját kedve szerint. Dél­előtt ki ránduláson voltam, délután moziba mentem a feleségemmel és két kislá­nyommal. Vacsorára szibé­riai péLrmenyt (húsos dere- lyét) főztünk kettesben az asszonykával; Ez a kedvenc ételem, jó sűrű tejföllel meg­locsolva. Bikovszkij: — Született moszkvai vagyok* de tíz év óta tegnap utaztam elő­ször a Metrón. Civilben, in­kognitóban. A feleségemmel és a gyerekekkel megláto­gattuk édesanyámat: a szü­letésnapját ünnepeltük. Szép nap volt Importált erőszak A nyugatnémet rendőrök* akik gyakran alkalmaznak megtorlást a fasisztaellenes tüntetések résztvevőivel szemben, s nagyapáik korá­ból származó gumibot helyett azokat a legújabb típusú „munkaeszközöket” követe­lik, amelyeknek szülőhazája — az Egyesült Államok. Az illetékesek — a tartományok belügyminiszterei — lelkesen támogatják a rendőrség kö­vetelését. Így például Willi Weier, Északrajna-Vesztfália belügyminisztere —> a Quick című müncheni folyóirat tu­dósítójának szavai szerint — nyíltan elismerte: — „Már foglalkozunk a kérdéssel. Tanulmányozzuk az elektromos gumibotot, va­lamint egyes, természetesen ártalmatlan gázfajtákat”. A Quick röviden felsorol­ja az óceánon túlról impor­tált .Ártalmatlan” eszközöket, amelyeket a nyugtalan lakos­ság megfékezésére szánnak: — vegyi fecskendező anyag, olyan folyadék amely átme­neti vakságot és eszmélet- vesztést idéz elő; — az idegrendszert meg­bénító gáz; — a „banánhéj” — olyan vegyszer, amely annyira sí­kossá teszi a járdát, hogy csak négykézláb lehet raj ta közlekedni; — igen erős fényszórók, amelyek elvakítják a tünte­tőket; — elektromos töltésű gu­mibotok, amelyek sokkot idéznek elő. A tömege^ megtorlás e „csodafegyvereit”, amelyek egyaránt tanúskodnak az amerikai technika színvona­láról és az Egyesült Államok­ban uralkodó „demokráciá­ról”, most még tanulmányoz­zák a Német Szövetségi Köz­társaságban. (a „Iityeratnrnaja Gazdagból) Ellenállási mozgalmak és fegyveres harcok világszerte t Bolívia —■ Guevara meg­gyilkolása után sem. szűntek meg a partizanharcok. Né­hány körzetben a napszámo­sok és a bányászok meg­mozdulásaivá! számolni le­het. A szakszervezetek, a kommunisták, valamint az MNR (Nemzeti Forradalmi Mozgalom) és a PRIN (Na­cionalista Baloldal Forradal­mi Pártja) támogatja a par­tizánokat. 2. Brazília —. Az ország néhány körzetében politikai csoportosulások és kormány- ellenes megmozdulások van­nak. A POLOP (Munkás Párt) és a Munkás Szakszer­vezet (kommunisták és ka­tolikusok együtt) az ország észak-keleti részén, ahol nagy éhínség pusztít, harcol a kormány amerikabarát po­litikája ellen. 3. Kolumbia — A dél­amerikai államok közül Ko­lumbiában és Guatemalában a leghevesebb a partizán­harc. A kormány szerint a Kommunista Párt, valójá­ban azonban a FAR (Forra­dalmi Fegyveres Erők) irá­nyítja a harcokat. A katoli­kus baloldal csoportjai is tevékenyen résztvesznek a partizánmozgalomban. 4. Peru — Pastor limai egyetemista alakulatai és a blankisták csoportja (ame­lyet Hugo Blanko szakszer­vezeti pártvezér alakított) viseli a harc legnagyobb ter­hét. A partizán harcok álta­lában a bányászkörzetekben folynak, ahol a munkások és a parasztok életkörülményei a legnehezebbek. 5. Guatemala — Itt már komoly partizánháború dűl a FAR (Forradalmi Fegyve­res Erők) vezetésével. — A szervezetet 1962. február 6- án a fiatal Turkes Lima alakította, akit később kivé­geztek a fasiszták. Most Cézár Montez irányítja a harcokat, s Quezaltenango tartomány egyes részeit már el is foglalták. 6. Venezuela —■ Gerilla (rontok alakultak ki Falcón, Ämzoategui, Lara; Trujillo és Miranda körzetében. Itt a FALN (a Nemzeti Felszaba- dí'tási Fegyveres Erői) tevé­kenykednek. A városokba a „harci egységek” működnek. 7. Haiti — Francois Du- valier diktatúrája ellen a kommunisták, a Nemzeti Demokratikus Szövetség és a Keresztény Szakszervezeti Szövetség eredményes párti- zánharcokat folytatnak a hegyvidéken. 8. Paraguay — A FULNA (a Nemzeti Felszabadulás Egyesület Frontja) a kom­munisták és még néhány demokratikus nemzeti szer­vezet harcol Alíredo Stroess- nes tábornok, a világ leg­kegyetlenebb diktátora ellen. A dzsungelban az 1960-as zavargásokban alakult parti­záncsoportok harcolnak. 9. Dominikai Köztársaság — Az amerikai agresszió és az 1965-ös ellenforadalom nem fojtotta el az ellenállási mozgalmat. Nemrég az ame­rikai szenátusban is szó esett a dominikai harcokról. — A harcokat a kommunisták és a Július 14-i Politikai Tömö­rülés irányítja. 10. Amerikai Egyesült Ál­lamok — A fajüldözés és a fehér uralom, valamint a szegénység ellen megújuló harcok lassan a partizán­harc képét öltik az ameri­kai városok aszfaltjain. 11. Spanyolország — A fasizmus ellen csak politikai téren harcolnak. Az Antifa­siszta Front maga köré gyűjti a kommunistákat, szakszervezeteket, katoliku­sokat és néhány illegális egyetemista szervezetet. Az utcai tüntetésekben az utób­biak a legtevékenyebbek. 12. Portugália — A gyar­matokon folyó fegyveres harc és a hazafiak Salazár ellenes küzdelme a forrada­lom politikai módszere Por­tugáliában. A PPLN (Portu­gália Nemzeti Felszabadulá­sának Hazafias Frontja) egyesíti az ellenzéki erőket. 13. Görögország — Az EDA (Egyesült Demokratikus Bal­oldal) a Kommunista Párt, az egyetemista mozgalom és az Egyesült Centrum veze­tői irányítják a görög fel­szabadító mozgalmat. Ha a politikai módszerek nem járnak eredménnyel, a fegy­veres összetűzéstől Sem riad­nak vissza. 14. Portugal-Guinea — Az afrikai gyarmatok közül ta­lán itt dúl a teghevesebb, legtömegesebb és leghala­dóbb fegyveres felszabadító­harc. A felszabadító hadse­reget Amilcar Cabral veze­tésével a GAIGC (Guinea és a Zöldfoki-szigetek Afrikai Függetlenségi Pártja) irá­nyítja. Guinea kétharmad részét már a partizánok tart­ják kezükben. 15. Etiópia — Az ország autonom területén — Erit- reában a nemzeti felszabadí­tásért vívott harc 1961. szeptemberben indult. — A hegyvidékeken tevékenyke­dő felszabadító hadsereget (az ALE-t) Eritrea Felsza­badítás! Frontja alapította. 16. Rhodesia —*• Az Afrikai Nemzeti Kongresszus által támogatott ZAPU (Zimbab­we Afrikai Népi Szövetség) és a ZANU (Zimbabwe Af­rikai Nemzeti Szövetség) ve­zetésével évek óta folyó par­tizánharcok a Zambezi fo­lyó mentén 1968. márciusá­ban igazi partizán fronttá erősödtek. 17. Dél-afrikai Köztársa­ság — Az „apartheid” poli­tika elleni harcot az Afrikai Nemzeti Kongresszus és az TJmkonto we Sizwe (Nemzet Lándzsája) vezeti. Az Um- konto már a nagyvárosok­ban is előkészített néhány vállalkozást. 18. Angola Az 1956-ban alakult MPLA (Angola Fel­szabadításának Demokrati­kus Frontja) Aeostinho Ne- to vezetésével három fron­ton harcol: íKabindában, Észak-Kuanzában és Luan­dában). Az MULA nemrégi­ben szembekerült a GRANE szervezettel, amely partizán­mozgalomnak mondotta ma­gát, de valójában azonban az amerikaiak szolgálatában áll. 19. Kongó (Kinshasa) — A politikai nehézségek az ország keleti részén űjabb partizánharcokat idéztek elő,' amelyeket az 1963. október 3-án alakult CML (Nemze­ti Felszabadítás! Tanács) irányít. Pierre Muele és Gas- ton Soúmialot vezetésével. 20. Délnyugat-Afrika — Az ENSZ határozata ellenére még mindig a dél-afrikai fajüldöző kormány „ideig­lenes” uralma alatt áll. Az OPSOA (Délnyugat-Afrika /Népi Szervezete) vezeti a partizánmozgalmat de a harcok még nem terjedtek ki az egész országra. 21. Kamerun — Az afrikai országok közül itt kezdődött az első partizánmozgalom. Noha a vezetőket (Félix Mu- niét és Rubens Um Niobét) kivégezték, az UPC (Kame­runi Népek Szövetsége) ve­zetésével a harcok tovább folynak. 22. Ruanda — A haladó UNR (Ruandái Nemzeti Unió) vezetésével közel egy éve kormányellenes parti­zánharcok bontakoztak ki. Üjabb jelentések szerint Kongó (Kinshasaből) beve­tett fehér zsoldosok küzde­nek ellenük. 23. Mozambik — A FRE- LIMO (Mocambique Felsza- badítási Frontja) az afrikai gyarmatok egyik legerő­sebb partizánmozgalma, ve­zetői: Eduardo C. Mondlane és Marcelino dós Santos. A több ezer katonát számláló FRELIMO a világ egyik leg­haladóbb mozgalma. 24. Szudán — Szudán dé­li részén már évek óta tart a harc. A feketeborű lakos­ság azzal vádolja a kor­mányt, hogy csak az arabok érdekeit képviseli. A parti­zánharcot Anzánia Felszaba­dulási Frontja irányítja, — amelynek Anzánia néger ál­lam felújítása a célja. 25. Nigéria — A nigériai Államszövetség keleti részén lévő Biafra — mint ismere­tes — egy évvel ezelőtt ki­kiáltotta függetlenségét. A nigériai és biafrai hadsere­gek között még mindig har­cok folynak. Az Afrikai Ál­lamok Szövetségének siker­telen közbelépése óta még jobban elmérgesedett a helvzet. 26. Dél-Vietnam — A fel­szabadító háború kitörésének hivatalos dátuma 1960 de­cembere, amikor „valahol Vietnamban” megalakult az FNO (Dél-Vietnam Nemzeti Felszabadítási Frontja) va­lójában azonban a Genfi- egyezmény megsértése miatt közvetlenül a genfi értekez­let után megkezdődtek a harcok. 27. Laosz — Laosz semle­gességére vonatkozó Genfi­egyezmény megsértése és a külföldi támaszpontok felál­lítása robbantotta ki a laoszi gerillaharcokat, amelyeket Neo Lao Hakszat pártjának népi erői és a Patet Lao ka­tonai szervezet irányít. 28. Indonézia — Az 1965. évi államcsíny után elmene­kült kommunisták és hala­dó nacionalisták szervezik a szigettengeren folyó gerilla- harcokat Különösen Jáván és Bomeon tevékenykednek partizánok. 29. Thaiföld — A thaiföldi partizánalakulatok már évek óta kezükben tartják a Laosszal, Kambodzsával és Burmával határos területe­ket. 30. Izrael által megszállt területek — Az izraeli meg­szállás elleni küzdelem a világ békeszerelő népeinek legfontosabb feladata. A ge­rillák Egyiptom. Jordánia ét Gaza megszállt területei* harcolnak a szabadságért. Bikovszkij és Beljájev szovjet űrhajósok nyilatkozata

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom