Szolnok Megyei Néplap, 1968. július (19. évfolyam, 153-178. szám)

1968-07-10 / 160. szám

1968. július 10. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 O LVASölNK A tiszaigari ifjú tűzoltók a város lakosságát. Az sem ártana, ha egy kiállításon mutatnák be a város fejlődését a felszabadulástól napjainkig, s nem utolsó sorban a város jövőjét. M. Cs. Szolnok Felelőtlen szülők A Legfelsőbb Bíróságon dőlt el... Kilenetixed kárért a szövetkezet felel — Istállótűz teljes kártérítéssel Amikor novemberben meg­kértek, hogy szervezzek egy úttörő tűzoltó csapatot, még álmodni sem mertem volna, hogy a háziversenyeken túl­jutunk. A szakkör tizenkét tagú, közülük a legügyesebb hét fiú képezi a versenycsa­patot. A tél folyamán oktatófil­mek vetítése, elméleti ver­sengések, a szertár megisme­rése töltötte ki a szakköri foglalkozásokat. Tavasszal már szereltünk. Nagy izga­lom lett úrrá a gyerekeken, amikor megkaptuk a behívót a járási tűzoltó versenyre. Hiányos felszereléssel ,,vad­civilben” jelentünk meg a versenybizottság előtt, tőlünk ugyan senki sem féltette a helyezéseket Csak a vizsgáz­Nem nagy ügy. amiről írni szeretnék, de szerintem még jelenleg feltétlen említésre méltó. Remélhetőleg később már mindennapi lesz. Heteken keresztül keres­tem Mezőtúron patront. Le­het, hogy éppen akkor nem volt, amikor én szerettem volna venni. Végül körútra indultam. Így kerültem Tö- rökszentmiklósra, ahol elő­ször az illatszerboltban pró­bálkoztam Reménytelenül kérdeztem, hogy van-e pat­ron? — Van kérem, tessék pa­tató őrnagy nézte meg ala­posan a hét napbarnított iga- ri fiút, brilliáns feleleteikkel ugyanis remekeltek. A szere­lést is jól, hibapont nélkül végezték. Elsők lettünk! A megyei versenyre egész­napi fizikai munka ellenére is vállalták a fiúk a felké­szülést. Kemény. férfias munkát végeztek az egy hó­nap alatt, s csak akkor vál­tak ismét gyermekekké, amikor Kisújszálláson ke­zükbe kapták a megyei ta­nács ajándékát, a győztesnek járó serleget és az oklevelet, amely egyúttal belépő az or­szágrészi — makói — dön­tőre. Zsidei Barnabás Tiszai gar rancsolni! Más egyéb nem szükséges? Szíveskedjék kö­rülnézni, sok mindent lehet nálunk kapni... — sorolta, sorolta az eladó az árufélé­ket. A felsoroltak között sze­repelt a fogkrém is, amelyet biztosan nem vettem volna, pedig fogyóban volt otthon. Ez igen! Igazi kereskedői szellem. Sok helyen elkelne az ilyen figyelem, előzékeny­ség. Minden boltban így kel­lene csinálni. Csepcsényi András Mezőhék Szomorúság fogott el, ami­kor a július 3-i számukban megjelent „Papp Lajos és a bátorság” című cikket elol­vastam. őszintén sajnálom azt a fiatal fiút, alá úgy nőtt fel, hogy — ahogy mondani szokás — se országa, se ha­zája nem volt: apa, anya nél­kül. Hogyan fogadták ezek a szülők a gyászhírt? Megren­dítette-e vajon őket eldobott gyermekük tragikus sorsa? Az a megdöbbentő az eset­ben. hogy egy családanya és gyermeke — életét igyekezett óvni az a fiatal fiú, ciki sze­retet, törődés nélküj nőtt fel. Ki tudja, milyen élménytől vezettetve rohant a késsel hadonászó részeg férfi elé? Június 12-i lapszámunk­ban közöltük két jászszent- andrási olvasónk panaszát — ,,Elégedetlen utazók” cím­mel. Azt kifogásolták, hogy a Jászapátiból Jászszentand- rásra indított autóbuszok menetrendjének összeállítá­sakor nem az utazók kíván­ságát, hanem a gazdaságos­ságot vették figyelembe a 7. sz. AKÖV illetékesei, akiktől egyébként cikkünkre az alant idézett választ kaptuk: „A cikk megjelenése előtt K. S. Szolnok: A levelében kérdezett rendelet így szól: ,,A fiatalkorú dolgozónak ti­zenhat éves koráig évi tizen­két munkanap, azon túl évi hat munkanap pótszabadság jár. A pótszabadság utoljára abban az évben jár, amely­ben a dolgozó a tizenhato­dik, illetőleg a tizennyolca­dik életévét betölti.” (Mt. V. 50- § (1). H. M. Túrkeve: Termelő­szövetkezetekben az egyes munkakörökre előírt munka­idő tartamát a vezetőség ál­lapítja meg nap, heti. havi keretben, vagy munkaidő­szakra vonatkozóan. A mun­kaidőt szabályozó előíráso­kat a termelőszövetkezet munkarendje tartalmazza A munkarend megtartása a tör­vény erejénél fogva a tagok­ra és alkalmazottakra egy­aránt kötelező. Már elcsépelt téma talán, de mégis ide írom. Szülők! Törődjenek többet gyerme­keikkel. gondoljanak jobban azok életére, jövőjére. A 14— 16 éves fiatalok még nem felnőttek. Mégis nem egyszer látni őket nyilvános szóra­kozóhelyeken, ahonnan az éjszakai órákban térnek ha­za. Megkérdezik ezektől a fiúktól: Kisfiam, hol voltál, kivel voltál, honnan volt pénzed? Mert sajnos, azt is tapasztaljuk sokszor, hogy a fiatalkorú indokolatlanul so­kat költ. Honnan, miből van annyi pénze? Kovács Józsefné Mezőhék is végeztünk felméréseket. Az utasszámlálások és az utazóközönség kérésének fi­gyelembevételével 1968. jú­nius 24-től kezdődően a 3140/748 járatot munkanapo­kon ismét közlekedtetjük. A járat Jászapáti vasútállomás­tól X20.25 órakor indul és Jászszentandrás th-hoz X20.48 órakor érkezik. Az autóbusz csatlakozást bizto­sít a 86/8741 sz. Jászapátira .20.23 órakpr érkező vonat­tól... K. I. Törökszentmiklósi A gyermektartásdíjat lehet a válóper, de különper során is érvényesíteni. Az általános szabály szerint a gyermek­tartásdíj egy gyermek után az összlcereset 20 százaléka, két gyermek után 40 száza­lék, három és több gyermek után 50 százalék. A tartásdíj iránti per illetékmentes. M. J. Mezőtúr: A munka­ruha és a formaruha a jutta­tási idő eltelte után a dol­gozó tulajdonába megy át. Ha a munkaviszony koráb­ban megszűnik, a kollektív szerződés rendelkezései irányadóak a visszaszolgál­tatás vagy a dolgozó részé­ről történő megváltás tekin­tetében Bér-panaszával a vállalat munkaügyi döntő- bizottságához forduljon. W Egy mezőgazdasági ter- * * melőszövetkezet 11 ka- tasztrális holdon szőlőolt­ványt telepített, amely szé­pen fejlődött. Egy nap azon­ban az agronómus az olt­ványiskolában úgynevezett mocskos pajorokat fedezett fel. Nyomban vegyszeres ke­zelést kezdtek, majd a nö­vényvédő állomás szakembe­reinek tanácsára L—7 jelű vegyszert rendeltek a me­gyei mezőgazdasági ellátó vállalatnál. Amikor a szer megérkezése után két zsákot kinyitottak, meglepetésükre K—64 jelű gyomirtószerre vonatkozó használati utasí­tást találtak, viszont a zsá­kon L—7 jelzés volt. Észle­letüket nyomban jelentették az ellátó vállalatnak, amely­nek megbízottja kiment a helyszínre, de nem tudta megállapítani, mi van a zsákokban. Ezért mintákat vett, amelyeket megküldött az Országos Mezőgazdasági Minőségvizsgáló Intézetnek, Budapestre. A válasz szerint a minta L—7 jelű vegyszer. Ezt a vállalat írásban közöl­te a tsz-szel. E huzavona miatt azonban hetek teltek el,' ami alatt a mocskos pa­jorok továbbfejlődtek és az ültetvényben jelentős kárt okoztak. Ezek után a szö­vetkezet fél millió forint kártérítés megfizetéséért pert indított a megyei mezőgaz­dasági ellátó vállalat ellen. A bíróság előtt a vállalat azzal védekezett, hogy meg­felelő vegyszert küldött. Ha a tsz-nek aggálya volt a szerrel szemben, — káreny­hítési kötelezettsége folytán — azt máshonnan is besze­rezhette volna. Az ügy vég­ső fokon a Legfelsőbb Bíró­ság elé került, amely ki­mondta: a vállalat hibásan teljesített, mert a kiszolgál­tatott vegyszer külső cso­magolása és a benne elhe­lyezett használati utasítás egymástól eltérő anyagra utalt. Ilyen csomagolás mel­lett vegyszer forgalombaho- zatala veszélyes. Vegyszer csomagolásánál és forga- lombahozatalánál fokozott gondosságra van szükség. Ezt a fokozott követelményt a vállalat megsértette, ami­kor a rovarirtásra használ­ható L—7 jelű anyaghoz gyomirtószerre vonatkozó utasítást mellékelt. Hibás abban is, hogy a reklamá­ció után mind a mintavétel­nél, mind a vizsgálati ered­ménynek a tsz-szel való köz­lésénél, késedelmesen járt el. De sokkal nagyobb fele­lősség terheli a tsz-t. — Ugyanis módja lett volna a nem jelentős befektetést igénylő vegyszert máshol beszerezni. Megtehette vol­na, hogy a nem vitás tar­talmú zsákokban lévő anya­got felhasználja. Fel kellett ismerniük a fenyegető kárt és annak elhárítására meg­felelő gondosságot és akti­vitást kellett volna kifejte­ni. Ezért a kár kilenctized részét a szövetkezet, egyti- zed részét a vállalat köteles viselni. Súlyos tűzvész pusztí- * tott néhány évvel ez­előtt egy tsz-ben. Száz férő­helyes szerfás tehénistálló­juk volt, amelynek tetejét zsúppal és szalmával fedték. Az istállót villannyal világí­tották; ugyanis az egyik áramszolgáltató vállalat nagyfeszültségű villanyveze­téke az istálló közelében hú­zódott. A távvezeték transz­formátorától elágazást léte­sítettek és innen továbbítot­ták a vezetéket az istálló­hoz. Egy este nagy szélvihar tombolt a környéken, a táv­vezeték egyik huzala lesza­kadt és ráesett az istállóve­zetékre. A nagyfeszültségű áram hatására a szövetkeze­ti vezeték felizzott, és az istállóban tűz keletkezett. Az épület leégett, a jószág nagy része elpusztult. Ilyen előzmények után a tsz kártérítési pert indított az áramszolgáltató vállalat ellen. A megyei bíróság, majd fellebbezésre a Legfel­sőbb Bíróság megállapította a vállalat teljes kártérítési felelősségét. Az ítélet indo­kolása szerint a magasfe­szültségű távvezeték veszé­lyes üzemi, míg a fogyasz­tói kisfeszültségű vezeték ilyennek nem tekinthető. — Ugyanis szakértői vélemény szerint a kisfeszültségű ve­zeték üzemben tartója sem­miféle gondossággal sem tudja megelőzni a kárt, ha vezetéke magasfeszültségű vezetékkel érintkezésbe jut. Aki fokozott veszéllyel járó tevékenységet folytat — mu­tatott rá nyomatékkai a Legfelsőbb Bíróság — az ebből eredő kárt megtéríte­ni tartozik és csak akkor mentesül, ha azt vagy a károsult, vagy elháríthatat­lan ok idézte elő. Ebben az esetben azonban ilyesmiről szó sem lehet. Az Állami Biztosító a tűzkárért 584 ezer forint kártérítést fize­tett a tsz-nek. Mivel a tény­leges kár 852 ezer forintot tett ki, ezért a Legfelsőbb Bíróság kötelezte az áram­szolgáltató vállalatot a biz­tosító által fizetett kártérí­tés összege és a tényleges kár összege közötti külön­bözet megtérítésére. H. E. Jól esett a figyelmesség Július 4-én Szolnokon jártam. Nagy hőség volt, egész nap fájt a fejem, már hányingerem is volt. S mint a mesében, egy gyógyszertár elé értem. Az állomástól a város felé balra. Számát meg sem néztem, nem is fontos. A gyógyszertárban egy idős gyógyszerész szolgált ki. Négy tabletta Deadalont kértem, ö készséges volt, kedvesen, figyel­mesen intézte azt is, hogy a pénztárnál ne várakozzam. Ritkán tapasztal az ember ilyen figyelmességet. Jól esett! Köszönöm! Egy karcagi asszony Építkezés bonyodalmakkal Hosszú évekig takarékoskodtunk, most már végre épít­kezhetnénk. Április elején kértük a járási tanácstól a szüksé­ges rajzokat. Itt azt mondták, csak akkor építkezhetünk, ha utcát nyitnak. ígérték: másfél-két hét múlva szemlét tartanak. Három hét múlva sem jöttek. A helyi tanácsnál érdeklődtünk, de onnan Jászberénybe küldtek bennünket. Ott viszont azt a választ kaptuk: a szemle a községi tanács dolga. Itthon a községgazda megcáfolta ezt. Ezután a rajz ké­szítője utazott Berénybe. Neki azt mondták: elkészítheti a raj­zot, majd kijönnek és kijelölik a házhelyet, de az utcát egye­lőre nem alakítják ki. Mi a porta más részére szeretnénk építeni, ezt viszont nem engedik. Az eltelt időben ismét felkerestük a járási tanácsot, meg­tette ezt a községgazda is. Ma sem tudják melyikük dolga a döntés. Végül a helyi tanácsnál azt mondták: épitkezhetünk, de csak a leendő utcafrontra. Ki tudja hány év múlva nyitnak utcát? Kislány koromban, 30 évvel ezelőtt is azt rebesgették: valamelyik utcát itt kinyitják. Az lenne a kérésünk a járási vagy a helyi tanácshoz: nyis­sák ki az utcát, vagy engedjenek a telek azon részére építeni, ahová mi szeretnénk. Sallai Fercncné Jászalsószentgy örgy Az igazi kereskedő Elment az étvágyunk ... 1/ A Tiszamenti Tsz vezető­sége nagyon helyesen intéz­kedett, amikor lehetővé tette, hogy akik az ország kenyeré­ért dolgoznak, minden nap főtt ételt ehessenek. Fárad­tan — a hőségtől gyötörve — ültünk be az Eperjesi Kis­vendéglőbe ebédelni. A nyugodt, csendes étke­zést csak az zavarta meg, hogy egy ittas fiatalember dalolva járt az egyik asztal­tól a másikig. Majd ki tudja miért — ki figyeli azt ilyen melegben — ketten össze­akaszkodtak, s az eredmény: vértócsa a padlón. A kisven­déglő vezetője csak jó idő múlva került elő, mitsem tö­rődve a vér tócsával S azzal sem. hogy az elfáradt embe­reknek ilyen környezetben nem esik jól az ebéd, akár­milyen finom, ízletes is az. Tiszamenti Tsz dolgozói Tiszajenő Szolnok — a tv-ben A tv-ben — a Szolnok megyei napok sorozatban — vasár­nap délután láttam az „Új színek városa” c. adást, amely be­mutatta, hogy városunk milyen szép, s még szebb lesz. Az adás végén láthattuk Szolnok új városközpontját, á pályaudvar raj­zát. Szolnok új városközpontjáról már a Néplap is irt, s közölték fényképét is. Ebben a tv-műsorban egészen új városközpontot láthattunk. A leendő városközpontról a Jászkunságban is olvastam, s már olt is írták, ha az igények megkövetelik, akkor új tervet készítenek. Ügy látszik, most ez történt. Ez az új terv bizonyára a modern, nagyvárosias Szolnok kialakítását szolgálja. Éppen Mért jó lenne, ha ezzel a tervvel is megismertetné a Néplap Kutyaharapást — kockacukorral A kutya a földművesszövetkezeti bolt ajtaja előtt feküdt. Véletlenül rálép­tem a farkára. Dühösen vakkantott és a lábamba kapott. No, ennek a fele se tréfa — gondoltam —. és érdeklődtem, hol találok orvost ebben a faluban. A doktor megnézte a sebet, lemosta alkohollal, bekente jóddal. aztán ta­passzal beragasztotta. — Semmi az egész — mondta. — És ha a kutya veszett volt? — kérdeztem. — Ismerem itt az összes kutyákat. Nincs közöttük beteg. — Jó. de egyik percről a másikra is megveszhetett! — Hogy nézett ki az a kutya? — kérdezte az orvos — Nagy, fehér, az orrán fekete folt. Az orvos bólintott: — Jól ismerem. Morzsa a neve. Nem volt veszett! De ha mégis, rögtön megtáviratozom magának. — Jóval vígasztal! — dühöngtem. Megtörténhetik, hogy addigra négykéz­láb fogadom a táviraikihordót, ugatok és beleharapok. — Nem megy olyan gyorsan. Ve­szettségnél habzik a száj. A távirat­kihordó észrevenné és elmenekülne, mielőtt megharapná — mondta. — Tréfál? — Mondja csak, ugatott a kutya? — kérdezte még mindig vidáman mo­solyogva. — Igen. — Na lássa. Amelyik kutya ugat, az nem harap. — De hara.pott! — Mert a farkára lépett. Ebben a pillanatban fiatal nő lé­pett a rendelőbe, mögötte a nagy fe­hér. fekete foltos kutya állt meg az ajtóban. Az orvos elvégezte a bemu­tatás szertartását. — Engedje meg... a feleségem... A kutya pedig az én Morzsám... Az eb barátságosan csóválta a far­kát, amelyré negyedórával előbb rá­léptem. közelebb lépett, és ag orvos szavára a pracliját nyújtotta. Az asz- szony két kis kockacukrot veit ki táskájából és felém nyújtotta: — Barátkozzanak meg, adja oda ne­ki a cukrot. Szót fogadtam, a kutya ismét bebi­zonyította, hogy élesek a fogai, mert a két szem kőkemény cukrot úgy ket­téharapta. mintha vajból lett volna. Aztán megnyalta a szája szélét. — Most már tudja, hogy miért vol­tam biztos a dolgomban. Amikor le­írta a kutyát, tudtam, hogy az enyém. Morzsa odafeküdt a lábam elé. Az asszony ismét kockacukrot nyomott a kezembe. Az orvos kisfia szólt be a kutyáért, de Morzsa nem mozdult. A kisfiúra vetett tekintete azt jelentette: .Nem vesztem meg itthagyni a cukrot”. Palásti László

Next

/
Oldalképek
Tartalom