Szolnok Megyei Néplap, 1968. július (19. évfolyam, 153-178. szám)

1968-07-06 / 157. szám

ms. július 6. SZOLNOK MEGfEl NÉPLAP 3 A nemzetközi szövetkezeti napon J úlius hatodikén ünnep­ük világszerte a nem­zetközi szövetkezeti napot. Az idén öt világrész 61 or­szágában pl2 ezer szövetke­zet, 224 millió tagja ünne­pel ezen a napon. Az ünnep eredete 1844-re nyúlik vissza. 124 évvel ez­előtt ezen a napon alakítot­ták meg szövetkezetüket a rochdale-i takácsok, hogy egymás kölcsönös segítése alapján összefogással pró­báljanak javítani kilátásta­lan helyzetükön. Ez az ang­liai kisváros így és ezzel ír­ta be nevét Európa törté­netébe. Rövidesen sok követője akadt a rochdale-i takácsok­nak. Dániában a szövetke­zeteknek volt köszönhető, hogy az ország kiemelke­dett évszázados nyomorá­ból. A dániai példa — egyesülés a mezőgazdasági termékek közös feldolgozá­sára és értékesítésére — rö­videsen nagy teret hódított a skandináv államokban, Né­metországban, és Franciaor­szágban. Hazánkban is csak­nem száz éve már, hogy az 1870-es években az első fo­gyasztási szövetkezetek lét­rejöttek. Több mint fél év­század telt el azóta — az ünnep kapcsán jó, ha erre is emlékezünk —, hogy Le­nin, zseniális szövetkezeti tervében kidolgozta a pa­rasztság szocialista terme­lőszövetkezetekbe tömörülé­sének útját, módszerét. Ez­zel új fejezet nyílt a szövet­kezeti eszme kibontakozásá­nak történetében. A szövetkezés gondolata rövid idő alatt hatalmas tö­megeket mozgatott meg. — Milliók ismerték fel, hogy az összefogással — Móricz Zsigmond szavaival élve — ,,rejtett erők milliónyi for­rása bukkan elő”. A szocia­lizmus a szövetkezeti gondo­latot kiteljesítette, gyakor­lattá változtatta. A mező- gazdaság szocialista átszer­vezése nálunk is magával hozta a termelőerők minden eddiginél nagyobb ütemű fejlődését, korszerűsödését, s , a termelési viszonyok gyö­keres megváltozását. Már látjuk és nap mint nap ta­pasztalhatjuk, hogy a me­zőgazdasági termelőszövetke­zetek létrehozása és fejlesz­tése parasztságunk számára egyet jelent az évszázados elmaradottság felszámolásá­val, az anyagi és kulturális felemelkedés reális lehetősé­gével. A felszabadulás óta nagyot fejlődött hazánkban a szö­vetkezeti ipar is. Kevesen tudják, hogy az elmúlt év végén 796 szövetkezeti egy­ség működött az országban, a kisipari termelőszövetke­zetek mintegy 200 ezer em­bert foglalkoztattak s ter­melési értékük éves szinten megközelítette a 14 milliárd forintot. Külön kell megemlékez­nünk az általános fogyasz­tási és értékesítő szövetke­zetek hatalmas munkájáról, amely az egész országra ki­terjed. Ez az intézmény —, amelyet a közvélemény még az előző nevén, FMSZ-nek ismer, a falusi kiskereske­delmi forgalom 90 százalé­kát bonyolítja le. Csaknem milliós tagsága számára megkönnyíti a beszerzést, valamint az értékesítés gond­ját, tevékenysége újabban nagymértékben kiterjed a szolgáltatások legkülönfé­lébb változataira. Az utóbbi években sok szó esik a lakásszövetkeze­tekről, amelyek a dolgozó emberek egyik legnagyobb vágyát, a saját otthon fel­építését segítik elő hatha­tós eszközökkel, tagjaik szá­mára nem lebecsülhető ked­vezményeket nyújtva. EW azánk szövetkezeti moz- galma napjainkban a növekvő demokratizmus lég­körében fejlődik tovább. Szö­vetkezeteink állandóan ja­vítják kapcsolataikat a test­véri szocialista országok szö­vetkezeteivel. A tőkés orszá­gok szövetkezeteivel való kapcsolatuk is fejlődik a bé­kés egymás mellett élés po­litikája szellemében. K. I. Csecsemőernyőoh! , p Édes kis fe­f II leségem minden A egyes külföldi " utamról vissza­I jövet második szavaként mind- §§ járt így foga- || dott: Hoztál? — fi Nem! — S ez a p kurta válasz és y kurta felelet é szokásossá lett. f| És ilyenkor a |s kis Alizka a A babaketrecben p sírni kezdett, | J amit csak négy- M kézlábra eresz. m kedve és sajátos f í vakkantásokat | hallatva tudtam fi, megfékezni: fi mert azonnal N kacarászni kez­dett. Egy Férfi négykézláb Ökelme, a Nő § előtt... ® A szokásossá {| vált kérdés-fele- íjá leteket egyik nap p a koraőszi nap­iéí sütésben várat­ok lan fordulat za- 1 varta meg: só­jgj gomőm rontott | 'í be az előszobá- J ba: Panni, La­to ci. gyertek, néz- § zétek! — S már. H is vonszolt az w ablakhoz min- két. Ugrottunk, y mint a nyulak. S A nicsak, csodák- U csodája, lenn az utcán egy szép H kis sportkocsi­éi bán szunyókáló M baba felett ara- i nyos kis piros- fii pettyes ernyőcs- ke díszlett. Szi­vünkhöz kap­tunk mind a ketten! Panni már aktivizál­ni” is akarta magát — leug­rik. hogy meg­kérdezze, hol és mennyiért vet. ték, vajon be­szerezhető-e? De fölösleges volt. mert családunk valamennyi mozgósított tag. ja közül a leg­eredményesebb a sógornőm már. is adta a vá­laszt; a Margit- híd környékén az egyik kis ut. cában van egy esernyőkészítö kisiparos, attól lehet rendelni 160 forintért da­rabját. Nos, nekünk csak ez kellett. A lépcsőház dü­börgőit a roha­násunktól, egész délelőtt hajku- rásztuk a kis üzletet, míg vég­re berontottunk az elképedt jó­emberhez. — Igen, igen és kiválasztották maguknak is a legmegfelelőb­bet? — Értetle­nül bámultunk egymásra. Mire ö udvariasan kö­zölte: Ez lénye­gében jutalom- ernyő, kérem. Csak azok kap­hatnak, akik ná­lam vásárolnak férfi és női er­nyőt is, mégpe­dig egyszerre... j Az árutársítás i hideg zuhanyként ért minketJLó- í gó nyelvvel szi­várogtunk el... I De tegnap délelőtt a már- már szunnyadó reményem, hogy kis Alizkám \ sportkocsijára is | kaphassak olyan i szép, csecse kis j napernyőt, vul- í kánszerűen fel- , éledt, a szolno. i ki játék és \ sportszer üzlet. j ben egyszerre j többmintájú napernyőt pil- \ lantottam meg. t Ujjé! No. végre. ‘ lesz öröm Panni f nejemnek! De az állam is leesett, \ agyamba a vér jj kavarogni kéz- \ dett, majd a \ világ is megin- \ dúlt körülöttem, f mikor az üzlet. \ vezető barátsá- } gos hangon kő- íj zölte: Együtt a j kocsival. ké- \ rém... j Hogy mi tör- j tént azután, nem, tudom. A j szirénázásra még emlékszem, majd pedig ar-" ra hogy mikor két-három órá­val később ha­zakerültem, a kis Alizka ismét bömbölve foga­dott a ketrec­ben... Petrcs Sándor Fesztivál Egerben A IX. Világifjúsági Talál­kozó és a nemzetközi szö­vetkezeti nap tiszteletére Heves megyében rendezik meg július 6—7-én a falusi és szövetkezeti tánczeneka­rok és táncdalénekesek első országos fesztivál­ját. A versenyekre eddig tíz megye 19 zenekara és 22 énekes jelentette be rész­vételét. Német kombájnok próbája Á Német Demokratikus Köztársaság Fortschritt gyá­rában készített kombájnok hat egységét hazánkban is kipróbálják. A 25 féle nö­vény, közöttük a gabona és a kukorica betakarítására alkalmas gépeket július 10- én, a komáromi, 12-én pedig az Agárdi Állami Gazdaság­ban mutatják be a szakem­bereknek. Bútor- és lakberendezési kiállítást rendezett Karcagon a karcagi fmsz a főtéren el­készült 8 lakásos lakóházban. — A kiállítás vasárnap nyílt és 8-ikáig tekinthető meg A hiba nem a növényvédő- szerekben van A MÉM tájékoztatója Uj gyártmányok a gépjavítóban A száraz, meleg időjárás hatására tömegesen léptek fel a mezőgazdaságban a kü­lönféle növényi kártevők. Az időszerű növényvédő munkákkal kapcsolatban a MÉM növényvédelmi főosz­tálya tájékoztatót adott az MTI munkatársának: A szakemberek szerint egyes kártevők példanélkül álló számban lepték el a növényi kultúrákat. Nehezí­tette a helyzetet, hogy egyes növényvédőszerek például a DL vagy a Lindán, a maga­sabb hőmérsékleten lassab­ban hatnak, és ugyanakkor gyorsabban bomlanak el. Az alacsony páratartalom kö­vetkeztében a porozószerek tapadóképessége is gyen­gébb. Ezért a termelők ré­széről panaszok érkeznek a növényvédőszerek hatékony­ságával kapcsolatban. — A kontroll vizsgálatok azonban bebizonyították, hogy a hiba nem a szerekben van; a mérsékelt hatás részben a rendkívüli időjárással ma­gyarázható, de nem utolsó* sorban a felhasználás során elkövetett Szakszerűtlensé­geknek is tulajdonítható. A vegyszeres kezelésekkel kapcsolatban igen fontos — hangzik a tájékoztató — Pusztít a tűz Egymás után érkeznek a vészjelek a megyei tűzren­dészet! parancsnokságra. A 05-öt tárcsázzák Túrkevéről, Kengyelről, örményesről, a Jászságból: ég a gabona! Három hét óta szinte napon­ként lobban lángra a vasúti sínek mellett az érett ga­bona. Csak július 2-án hét he­lyen égett a gabonatábla me­gyénkben. Kengyelen mint­egy 20 ezer forint érték lett a tűz martaléka. S ha csak az utóbbi napok eseteiről készítünk számvetést, több- százezer forint érték szállt könnyű füstként a levegő­be. Tények ezek, amelyek a tűz elleni védelem szigorú megszervezését, a szabályok pontos betartását követelik meg. Ezeket azonban nem min­denütt veszik komolyan. A szabályokkal ellentétben túl közel vetnek a vasútvona­lakhoz a tsz-ek, az állami gazdaságok. — Ugyanakkor nem tartják be a BM idevo­natkozó rendelkezéseit: 70 méter távolságban kötelező a védőszántás. Pedig veszélyes a moz- donyszikra. S ahelyett, hogy mások kárán tanulnának, még ma is sok helyen őri­zetlenül hagyják a vasút- menti gabonatáblákat. Bűn ez a hanyagság. «— mj — hogy a nyári hónapokban a vegyszeres munkát a kora reggeli, vagy a késő délutá­ni, de ha megoldható, az éj­jeli órákban hajtsák végre. Ezzel kettős célt érhetnek el. Egyrészt, mert a kárte­vők tevékenysége az esti és az éjjeli órákban fokozot­tabb, a vegyszerekkel való érintkezésükre nagyobb a lehetőség, másrészt ilyenkor a kijuttatott növényvédőszer rovarirtó hatása is eredmé­nyesebb. Jászberény határában az Öregerdőnek nevezett, akác­ligetekkel szabdalt szőlőlan­kákon vitt az utunk. Távol az országúitól egy vegyesbolt árválkodik. A bogyói bolt, — így mondják a tanyák lakói. Ide tértem be kenyé­rért. Késő délutánra járt az idő és másnapos volt. Ugyanis minden másnap — hétfő, szerda, péntek —■ délután kap kenyeret e magányos boltocska. Rajtam kívül egy foltos ruhájú, elnyűtt kis öregasz- szony volt az üzletben. Fél­kiló kenyeret vett, de út­közben elveszthetett tíz fil­lért, mert nem volt ki a pénze. Kisegítettem, amit za­vart mosollyal megköszönt és gyorsan, látható szé­gyenkezéssel kifordult. — Szegény S. néni — mondta a kiszolgálónő, aki egyszemélyben üzletvezető is. Félkiló kenyérért is ritkán jön, mert egyedül él. Hat­vanhét éves, de még gyalog jár be Jászberénybe. Nincs pénze a buszra. — Hol lakik? — Nem messze ide. Az er­dőn át. A jelzett irányba indul­tam, s hamarosan ráakad­tam S. L. néni szerény, idő­járástól megtépázott házacs­kájára. Mérges, fekete kutya ve­szett ugatással fogadott. A hosszú póráz miatt csak úgy tudtam bejutni az udvarba, hogy a kis öregasszony meg­fogta a kutyát. Éppen megy- gyet fejtett. Két-három kiló ha volt a tálban, a ház előtti kis fa egész termése. Leül­tem a lócára. — Hát tessék... — mondta bizonytalanul. — Semmi. Csak úgy... be­szélgetni... — Tessék csak... — Egyesegyedül él S. néni. — Már hét éve, mióta ap­juk meghalt. — ö mit csinált, míg élt? öt év alatt több mint hu­szonöt millió forint értékű épületekkel és gépekkel gya­rapodott a szolnoki Mező- gazdasági Gépjavító Válla­lat. A fejlesztési' programot még 1962-ben hagyták jóvá és a tervek elkészülte után 1963-ban fogtak hozzá a vég­rehajtáshoz. A nagyarányú fejlesztést három szakaszban bonyolí­tották le. Az elsőben bővi­tették a kis Diesel-üzemet, irodaházat, mosdót, öltözőt építettek. Következő lépcső­fok a forgácsoló műhely lé­tesítése és a transzformátor állomás, valamint a hozzá tartozó földkábelek kiépítése — Kerülő volt. A sző­lőben. — Mit kapott ezért? — Pénzt nemigen. Gabo­nát, meg bort. Én meg el­jártam napszámba kötözni. — Nyugdíj nincs ugye? — Egy fillér se. — Mégis miből él? — Van egy fiam, az építő­iparban dolgozik, ő ad néha pénzt. — Mennyit? — Két, háromszáz forin­tot. Mikor hogyan keres. — Mikor volt utoljára Be- rényben? — Két napja. A kórházban voltam a lábammal. — Aztán mivel ment? — Gyalog. Mindig gyalog mentem haza. — Haza? — így mondjuk mi öre­gek. Nem jól van tudom. Azt kellene mondani, hogy a városba. De így mondjuk, hogy haza. — A férje utazott-e so­kat? Ult-e vonaton? — Az sose. Még katona sem volt. Nem mozdult ki ő az öregszőlőből. — S. néni talán ült vo­naton. — Én se. Soha. — Szeretne? — Nem tudom. Lehet. Kí­váncsiságból. — Álmodott-e már vonat­tal? — Nem. Mással igen, vo­nattal nem. — Pénzzel szokott-e? — Azzal igen. Jó volna sok pénz. — Mennyi? — Legalább ezer forint. Meg kellene csináltatni a te­tőt Már beázik.---- 2. A véletlen így tréfálja meg az embert. S. nénivel való beszélgetés utáni na­pon beugrottam kedves ba- rátomékhoz K. J. doktorék- hoz. Az időpont azonban nem volt a legalkalmasabb volt. Ezután került sor a fékterem, a hűtőtorony meg­építésére. E program kere­tében oldották meg a gőztáv­fűtést, a vállalat telephelyé­nek csatornázását és a vízel­látását is. A több mint 25 millió fo­rintos fejlesztési programot befejezték. Valósággal meg- újhódott a vállalat. Ez a termelési érték lényeges nö­vekedése mellett azért is nagy jelentőségű, mert meg­javultak a dolgozók munka­körülményei, s a korszerű gépek lehetővé tették, hogy a vállalat minőségi munká­val elégíthesse ki a mező- gazdaság igényeit. a látogatásra mert a tíz éves Jóska fiú éppen keservesen bömbölt. — Ne törődj vele, — fo­gadott K. doktor, — egy ki­csit lelkizik a fiú. — Mi baj van Józsikám? — kérdeztem. Nagyon talpra­esett, jóeszű srác ez a Jóslta. Az viszont soha sem tetszett hogy a barátom nem enged nagyobb önállóságot a fiú­nak. — Az a baj kérlek, — vá­laszolt a fiú helyett az apa, — hogy a fiatalúr még nem ült vonaton. Azért bömböL Hogy őt kinevetik és csúfol­ják az iskolában... — Ne viccelj, tényleg nem ült még vonaton Jóska? — Nem. De mondd miért olyan nagy tragédia ez? — Nézd, tudod, hogy az én szüleim szegény emberek voltait. Nekem a középisko­lába vonattal kellett bejárni a városba. Tudom én mit jelent a vonatozás. — Dehát a gyerek... — Itt a kocsim. Jó kis Opel. Miért nem jó az neki ? Mindenhova elvittük ma­gunkkal. Nyáron, ha haza­ment a nagymamához nya­ralni. hazavittem, ha jött vissza, kocsival hoztam ha­za. Jobb lett volna a füstös, zsúfolt vonaton utazni? Hát nem kényelmesebb az autó? — Iskolai kiránduláson csak voltál? Akkor nem vo­nattal mentetek? — kérdez­tem a hüppögő. vörösre sírt szemű gyereket. — Nem. mert... édesapa... akkor is autóval vitt. Igaz... a két legjobb haverom... is velünk _ jött. de ők élvezték az autót. Nekik nincsen. Ök már annyiszor ültek vona­ton. — Na ne sírj Józsikám, jövő héten Karcagra utazom vonattal. Apuval megbeszél­jük a dolgot. Rámbízhat té­ged nyugodtan. Rendben? A fiú szeme felcsillant Az idős Jóska pedig a fe­jét csóválta. Bognár 3áom Még nem ültek vonaton

Next

/
Oldalképek
Tartalom