Szolnok Megyei Néplap, 1968. július (19. évfolyam, 153-178. szám)

1968-07-05 / 156. szám

1963. július 5. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 „... mint kövek a vízparton A népszerű sláger refrénje valahogy így hangzik Dobos Attila tolmácsolásában: „...nem válunk el, mint kövek a vízparton...” Ha ehhez még a kitűnő zene is pá­rosul, valóban szép élmény e dal. Hogy is van? „...mint kövek a vízparton...” Ugye milyen kedves? Ja igen. Erről jut eszembe, hogy a kövek... Aha, megvan. Igen, kedves Dobos Attila, a kövek nemcsak a. vízparton vannak. Vannak azok Szolnok főutcáján a Beloiannisz úton is. A Lottózóval szemben lévő fehér­nemű és divatáru üzlet előtt. Ha nem hiszi, győződjön meg róla személyesen. Ugyanúgy, mint az a sofc átutazó idegen, akinek bármennyire sietős is a dolga, egy pil­lantást azért vet a kövekre. És azok a kövek sem vál­nak el egymástól. Sőt egyre többen lesznek. Megfigyeltem, — jó két héttel ezelőtt — először csak egy kő volt Azt hiszem egy súlyos tehergépko­csi fordította ki a járda sarkából. Aztán jöttek a többi járművek és a kövek szaporodtak. Tegnap újból megszámoltam őket. Már heten vannak. Ha a városi ta­nács valamit nem tesz, — merész elképzelés: esetleg megjavíttatja a járdát — akkor: .....nem válunk el, mint k övek a vízparton...” • * Szemtelenség! Ellopták a témámat, azaz a köveket. Csak tudnám, hogy ki, vagy kik voltak a tettesek. Teg­nap még ott feküdtek mind a heten. Ha a városi tanács építő brigádja tette, akkor üsse kő... De ha valaki ma­szek célra... Akkor esküszöm még az éjszaka valahonnan lopok hét olyan kockakövet, és oda teszem a járda szélé­re, mert ennek a glosszának meg kell jelenni. Ilyen dög- Icsztő melegben potyára nem dolgozhat az. ember. Májprémium kövérliba járatok Az Országos Baromfiipari Vállalat kecskeméti feldol­gozó telepére négy megye — Bács, Pest, Szolnok és Fejér — gazdaságaiból va­gonszámra érkezik a szár­nyas. A pecsenyekacsa zö­mét júliusban fogadják. — Megindultak már a kövér­liba járatok is. A hízottliba szokatlanul korai érkezése a tavalyi bevezetett máj pre­mizálásnak köszönhető. Egy- egy 40 dekás májért ugyanis 80 forint céljutalom illeti meg az eladót, mivel a máj minősége, nagysága csak a gyárban derül ki, a libate­nyésztő körzetek megbízottai is részt vesznek a libák boncolásán, s ügyelnek arra, hogy egy dekával se károsod­janak a termelők. A vízi- szárnyasok származási he­lyét úgy jelzik, hogy az át­vételkor a csőrüket külön­böző színűre festik. NAGY SIKERREL MU­TATTA BE TEGNAP ESTE A SZIGLIGETI SZÍNHÁZ KUNHEGYESEN H ELT AI JENŐ NÉMA LEVENTE CÍ­MŰ VlGJÁTÉKAT ORBÁN TIBOR RENDEZÉSÉBEN. A FIATAL RENDZÖNEK EZ A DIPLOMA-MUNKA- JA. A DARABOT ŐSSZEL TÄJELÖ ADÁSOKON MU­TATJÁK BE, A SZOLNO­KIAK PEDIG NOVEMBER­BEN LÁTHATJÁK A SZÍN­HÁZBAN. Bókái Mária és Kránitz Lajos a darab kct főszerep­lője. Halász Kati, Sebestyén Éva, Halász László és Bara- nyi Ibi. (Foto: Nagy Zsolt) Mi került a piaci kosárba? A városban található fmsz zöldség- és gyümölcsüzletek­ben az árak 20—50 fillérrel, sőt némelyik terméknél 1 fo­rinttal is alacsonyabbak vol­tak, mint a piaci fmsz pa­riionokban kínált termékek árai. Megközelítően a MÉK üzletek árai voltak hasonlók a városi üzletekéhez. A sza­badpiaci, egyéni árak alatta maradtak még a városi árak­nak is, így a piacon legol­csóbban a háztáji gazdasá­goktól lehetett vásárolni. Illetve a tsz-ektől is, mert való igaz; hogy a tsz-ek rjem nyújtottak teljes áruválasz­tékot, hiszen termelési szer­kezetükből nem futja vala­mennyi zöldáru forgalma­zása, de amit felhoztak, azt olcsóbban kínálták, mint az fmsz-ek. Némelyik tsz még a szabadárusoknál is olcsób­ban kínálta a termékét. A sorvári Kossuth Tsz a tökért 2 forintot kért, holott álta« Iában 2.50, az fmsz-eknél pedig 3, illetve 3,20 volt az ára. Legszebb áruval a nagyobb mennyiséget kínáló kiskeres­kedők jelentkeztek, igaz a szép paprikának, paradi­csomnak, uborkának, sárga­dinnyének meg is kérték az árát, de forgalmuk nem csökkent, mert a tőlük vá­sárolt áru megérte a maga­sabb árat. Végül a tegnapi, szolnoki piaci árak: paradicsom 5 — 8 Ft/kg zöldpaprika 24—28 Ft/kg zöldbab 12—14 Ft/kg uborka 6 —10 Ft/kg karfiol 6 — 8 Ft/kg újburgonya 4 — 6 Ft/kg meggy 7—10 Ft/kg sárgabarack 2— 6 Ft/kg körte 3— 6 Ft/kg őszibarack 8—18 Ft/kg dinnye 12—14 Ft/kg alma 3— 8 Ft/kg —• petres — Áz illetékes szemüveg Stephen Leucock : A rejtélyes hajszái Hogyan oldotta meg a zseniális detektív a gyilkosság titkát Az eset rejtélye­sebb nem is lehe­tett volna. Először is a férfi kétség- bevonhatatlanul halott; másodszor egészen bizonyos volt, hogy a gyil­kosságot ismeret­len egyén követ­te el. Hívni kellett a híres detektívet. Kutató pillantás a hullára; elő a mikroszkópot, s a következő pilla­natban harsány nevetésre fakadt: — Hahaha! — kezével egy haj­szálra mutatott, mely az áldozat felhajtott ruháján feküdt. — Uraim. ha a hajszál tu­lajdonosát meg­találjuk, kezünk­ben a gyilkos! A logika kö­nyörtelen. A híres detektív magalátott a nyo­mozáshoz. Négy nap és négy éjszaka jár­ta New York ut­cáit, figyelve a -lárókelőket: nem látja-e meg azt az elvetemült egyént, aki a hullán felel­tette hajszálát. Feltehetően el­vesztette. És most titkolja. Az ötödik nap hajnalán a híres detektív megpil­lantotta a férfit. Utazónak álcázva. Fején nagy kerek sapkával a Glo- ritania-hajó fe­délzetére igyeke­zet!. A detektív kö­vette. Beérte. Szólt: — Letartóztatom önt — és magas­ra emelte a haj­szálat. — Az öné nemde? Tudja, mi ez? t— a bizo­nyíték! Azonosí­tanom kell. Ve­gye le a sapkáját — mondta a híres detektív erélye­sen. A férfiú levetet­te. Teljesen ko­pasz volt. — Hah! — mondta a nagy detektív. — Ezek szerint lehet hogy nemcsak ez a gj/il- kosság szárad a lelkén, hanem több mint egy­millió?... Megyei szövetkezeti nap Tiszafüreden Negwenhatodszor ünnep­ük meg világszerte július 7-én a nemzetközi szövetke­zeti napot. A Szolnok me­gyei mezőgazdasági terme­lőszövetkezetek két területi szövetsége, a kisipari szövet­kezetek Szolnok megyei Szö­vetsége, az általános fogyasz­tási és értékesítő szövetke­zetek megye; szövetsége — együttesen készülődnek az ünnepre. Rendezésükben Ti­szafüreden kerül sorra va­sárnap délelőtt 10 órakor a megyei szövetkezeti ünnep­ség. A nagygyűlés szónoka Varga Illés, a MÉSZÖV el­nöke lesz. de várják Nánási Lászlót, a választókerület or­szággyűlési képviselőjét is. A program gazdagnak ígér­kezik. egésznapos sport és kultúrrendezvényekről is gondoskodtak. odáig rendben van, hogy a megyei tanács két említett osztálya a tervezés stádiu­mában vitatkozgatott egy­mással. Azonban mindkettő a saját felügyelete alá tar­tozó vállalatnak adott iga­zat. Egyszóval szembenáll- tak egymással ahelyett, hogy közösen keresték volna a megoldást. Ezért adódtak később ter­vezési problémák iS; Az üzemközbeni rekonstrukció­tól valóban mindegyik ki­vitelező fázik. Pedig meg­oldható. (Lásd a bútorgyár, a járműjavító és a mezőgaz­dasági gépjavító példáját.) Csakhogy az nagyon gondos koordinációt, programozást követel meg; Kitűnik, hogy a Patyolat Igazgatója és az ipari osz­tály vezetője most sem kel­lően tájékozott. Erre utal Barta László nyilatkozata. A tervosztály vezetője minden bizonnyal januárban is azt tanácsolta volna, amit most júliusban. Csak éppen nem kérdezték meg. Meglehet, hogy a beruházást pusztán azért nem kezdhetik meg az idén, mert elfelejtettek kér­dezni. Ezért ugyan kit hi­báztatnak majd? Fábián Péter. A rossznál is rosszabb körülmények között Ev elején egy, az eddigi­nél nagyobb teljesítményű rotációs gépet szereltek be a szolnoki nyomdába. A na­gyobb gépnek nagyobb hely kellett, amelyet egy raktár kitelepítésével biztosítot­tak. Az addigi férfi öltöző helyét vették igénybe rak­tározásra, az öltözőszekré­nyeket pedig egy már amúgy is „berendezett”, munkate­remnek is használt szűk fo­lyosón helyezték él. Oda szereltek egy villanyboylert és két kézmosó kagylót. A boyler szinte beszerelé­se óta, mintegy két hónapja, nem működik. A hidegvíz­től — ami az ólmos, festé­kés kéz mosásához amúgyis kevés — használat után meg­szabadulni nem tudnak. A vezetékek lépten-nyomon el­dugulnak és a szennyvíz a folyosón terül széjjel. A nyomdában az egész­ségre igen ártalmas anyag­gal, ólommal és különféle festékanyagokkal dolgoznak. A rendszeres tisztálkodás te­hát feltétlenül szükséges. Ezért róható fel az üzem vezetőinek, hogy a valóban elképesztő zsúfoltság mellett a mérsékelt lehetőségek ki­használásáról sem gondos­kodnak eléggé. Egy boylert és a vízvezeték lefolyót iga­zán meg lehetett volna ja­vítani két hónap alatt. — borsi — 1968—70 közötti fejlesztési tervéből aztán kimaradt ez a beruházás. Ezzel a válla­lat is, a lakosság is rosszul járt. Én ma is indokoltnak tartom a Patyolat bővítését, mert másképpen nem tudja kielégíteni a megye lakossá­gának növekvő igényeit. A dolgozók szociális helyzete is tűrhetetlenül rossz. Őszin­tén meg kell mondanom ez esetben az ipari és az épí­tési osztály együttműködése nem volt jó. Ha jó lett vol­na, másképpen alakul a be­ruházás sorsa. Azt nem tu­dom megmondani, hogy ol­dódhat meg a probléma. A vállalat saját fejlesztési alapja évi félmillió forint; Erre még hitelt sem kap. A második illetékes szem* üveg így tette le a voksot.; És a harmadik? 0 BÁLINT ANDRÁS, a me­gyei tervező iroda igazga­tója: — Nem akartuk vállalni ezt a munkát. Felügyeleti szervünk, az épitési osztály kijelölése alapján kényszer­ből kötöttünk szerződést. — Először emeletráépítésről volt szó. A meglevő techno­lógiai berendezések felül­vizsgálata során kiderült, — ■azok elavultak. Így lett az emeletráépítésből teljes re- kostrukció. A beruházó pél­dául nem tudta megmonda­ni milyen gépeket akar be­szerezni. Márpedig azok mű­szaki jellemzőinek ismerete nélkül nem lehet felelősség­gel tervezni. Valóban más­fél évig foglakoztunk a té­mával, de nem a saját hi­bánkból. Minden az előké­szítő munka gyengeségén múlott. 0 A negyedik illetékes szem­üvege volt a legobjektívebb, minthogy „kívülállóé”. BARTA LÄSZLO, a me­gyei tanács vb tervosztályá­nak vezetője: — A beruházást ma is indokoltnak tartjuk. Azt ja­vaslom, a vállalat minél előbb gondoskodjon arról, hogy kivitelező is legyen. — Amint meg lesz a vállalko­zó, újra a végrehajtó bizott­ság elé terjeszthetjük az ügyet. A beruházás pénz­ügyi fedezete valószínűleg még az idén előteremthető. Mégegvszer mondom, a Pa­tyolatnak előbb kivitelezőt kell produkálnia, ha el akar- já mozdítani a beruházást a holtpontról. 0 ÖSSZEGEZZÜK, mi min­dent láttunk kaleidoszkó­punkban. Kórképet. Az A kaleidoszkóp egyikőnk* nek-másikunknak kedvenc gyermekkori játéka volt. — Forgatta-forgatta az ember, s élvezte a kis üvegek meg­változó érdekes alakzatát. Az ügy, amelyről alább szó lesz, sokban hasonlít a kaleidosz­kóphoz: Ezúttal a nézőkét az „illetékes szemüveg” he­lyettesíti: Az olvasó majd felveszi mindegyiket, s rá* jön, hogy egy zord gazdasá­gi témával is jól lehet ját­szadozni. Szemüvege válo­gatja.­□ BENCSIK ANTAL, a szol­noki Patyolat Vállalat igaz­gatója: — Nagyon kicsi már az üzem. Eredetileg évi ötmii* lió forintos termelésre ké­szült. Ma már annak két­szeresét préseljük ki belőle. Hogyan? Műhelyeket csinál­tunk a szociális létesítmé­nyekből is. — Száznegyven munkásnak húsz személyes öltöző jut. A legminimáli­sabb szociális követelménye­ket sem teljesíti a vállalat. A termelőkapacitás szűk, —< ugyanakkor három import gép az udvaron hever, örül­tünk is nagyon, amikor 1965- ben a megyei tanács vb jó­váhagyta négymilliós beru­házási programunkat: A ka­pacitás a jelenleginek más- félszeresére nőtt volna. Öl­tözőt, fürdőt is akartunk építeni. Tervünkből semmi sem lett, a pénzt vissza kel­lett fizetnünk. Miért? Azért, mert a tervezés másfél évig elhúzódott, de kivitelező sem akadt. Most aztán nem tudom mi lesz! (Elhangzott az SZMT legutóbbi ülésén).^ Így néz ki az ügy az első illetékes szemüvegén át. 0 PINTÉR DEZSŐ, a megyei tanács vb ipari osztályának vezetője: — Az akkori megyei be­ruházási iroda 1965 novem­berében kapott megbízást a vállalattól a program lebo­nyolítására. A dokumentá­ciót még az év decemberé­ben megrendelte a tervező irodától. Először "1966 augusz­tusi szállítási határidőről volt szó. Ezt a megyei ta­nács vb építési, közlekedési és vízügyi osztálya tiltako­zásunk ellenére nem keve­sebb, mint hétszer módosí­totta. A tervező iroda 1967 májusában adta át a terve­ket. Ekkor már kivitelezési kapacitást nehéz volt sze­rezni. Az ÉPSZER sehogy- sem akarta vállalni a mun­kát. Végül 1967 októberében úgy nyilatkozott, hogy mű­szaki felkészültsége nem te­szi lehetővé, hogy üzemköz­beni emeletráépítésre szer- a&Shessem A megyei tanács

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom