Szolnok Megyei Néplap, 1968. július (19. évfolyam, 153-178. szám)

1968-07-04 / 155. szám

1968. Július 4. SZOLNOK. MEGYEI NÉPLAP O • • Ot megye kiszeseinek találkozója a Tisza-ligetben Bélyegtörténeti szempont­ból is érdekes kiállítás nyí­lik július 4-én a budapesti Közlekedési Múzeumban. Ab­ból az alkalomból, hogy fél évszázaddal ezelőtt indult meg az első rendszeres légi- járat Budapest—Becs között, a múzeum kiállítást rendez. Ennek keretében a Bélyeg- múzeum bemutatja az ötven év alatt megjelent légipostái bélyegeinket, valamint az el­ső hazai légiposta-járatok filatéliai emlékeit. A kiállí­tás tartama alatt a múzeum­ban alkalmi postahivatal mű­ködik. Az itt feladott leve­lekre külön-bélyegzőt nyom­nak, amelynek rajza az öt­ven év előtti járatot meg­tevő repülőgépet örökíti meg. Ugyancsak július 4-én adják ki a jubileumi 2.60 forintos légiposta bélyeget is. HARC A TBC ELLEN Ä svájci tüdőspecialisták kongresszust rendeztek. Ezt az alkalmat használta fel dr. Paul Ehler filatélista orvos, hogy motivumgyújteményt mutasson be azokból a bé­lyegekből, amelyeket az egész világon a tbc elleni küzdelem érdekében bocsá­tottak ld. Ezek a postai és úgynevezett levélzáró bélye- , gek hatalmas albumot töl- ; temek meg. A legrégibbek ' és kultúrtörténeti szempont- I bői is jelentősek azok a ma- ; gyár és szovjet propaganda- bélyegek, amelyeket a gyer­mekek egészségvédelme ér­dekében jelentettek meg. Később Eimar Helböll dán postatisztviselő javasolta: ad­janak ki propaganda bélye­geket, amelyeket a postabé­lyegek mellett használjanak és az ebből befolyt összeg­ből tüdőbetegek gyógyítását szolgáló intézményeket léte­sítsenek. Azóta sok ország valósította meg az ötletet. Ezeken a bélyegeken felvo­nulnak a gümőkór leküzdé­sének legkiválóbb harcosai, mint Koch. Ferlanini, Cai- mette, a BCG-oltás egyik fel­fedezője, Korányi Frigyes, aki rengeteget tett a nép- egészségügy érdekében. Kü­lön csoportot lailkotnak a BCG-oltással, a röntgennel foglalkozó bélyegek. A sza­natóriumi fekvőkúx'át mutat­ja be egy magyar posila- bélyeg. mások pedig a tu­risztikát, strandolást, nap­fürdőzést népszerűsítik. Né­mely ország bélyegei az áb­rán kívül felvilágosító szöve­get is tartalmaznak. hírek Vladimír Komarov, a tra­gikus sorsú szovjet űrhajós emlékét örökítette meg há­rom értékű sorral a Jemeni Arab Köztársaság. — A nemrég meggyilkolt Martin Luther King arcképével Montserrat bélyeget adott ki. — A lengyel filatélista szö­vetség 75. évfordulójára Lengyelországban 60 gr bé­lyeg jelent meg. — Az arab népviselet remekei láthatók Ajman nyolc légiposta bé­lyegén. — Románia állato­kat ábrázoló nyolcértékű ter­mészetvédelmi sorral jelent­kezett. — Az indiai óceán halait mutatja be a Kará­csony szigetek tíz bélyegein. — Afrikai hegyek szerepel­nek Uganda, Kenya és Tan­zánia legújabb közös bélyeg­során. Kormányrendelet a szövetkezetek ipari tevékenységéről Jó? Rossz? l\agyou rossz? Nem — Buiirossz! Norman Wisdom filmjéről A kormány most kiadott rendeletében szabályozta a kisipari, a háziipari, az ál­talános fogyasztási és érté­kesítő szövetkezetek és a szövetkezeti vállalatok ipari tevékenységét Ha a szövetkezet munká­ja túlnyomórészt a lakosság szükségleteinek közvetlen ki­elégítését szolgálja, és ez a tevékenység a magánki s- ipárban képesítéshez kötött akkor a szövetkezetnek iga­zolnia kell. hogy legalább egy dolgozója szakmunkás- bizonyítvánnyal, vagy a ma­gánkisiparban előírt képesí­téssel rendelkezik. Az építő­iparban szükséges képesítést az építésügyi és városfejlesz­tési miniszter határozza meg. \ szövetkezeti inarjogosít- vány kiadását akkor lehet megtagadni, ha annak ki­adásához nincsenek meg a jogszabályban előírt felté­telek. Nyolcnapos viziút után tegnap a késő délutáni órák­ban megérkezett Szolnokra a KISZ VlT Tisza Barátság ví­zitúrája. Borsod, Szabolcs, Hajdú és Heves megye fia­taljait a város kiszesei fo­gadták. A Tisza-ligetben a megyei, járási és városi KISZ bizottság vezetői kö­szöntötték a négy megye „hajósait”, s átvették tőlük a zászlót, amelyet szolnoki 15 óra polgári védelem A Magyar Honvédelmi Szövetség megyei titkársága mellett működő polgári vé­delmi társadalmi osztály ér­tékelte az elmúlt évi 15 órás polgári védelmi tájé­koztató oktatást; Az ezzel kapcsolatos feladatok vég­rehajtásáról Horváth Ferenc osztályvezető tájékoztatta az értekezlet résztvevőit. Jónak értékelte az 1967/68. évi ok­tatást. Az elmúlt évben kü­lönösen a városokban és az ipari üzemekben volt aktív a részvétel, viszont a közsé­gekben és különösen a me­zőgazdasági üzemekben na­gyobb gondot kell fordítani a polgári védelem oktatá­sának megszervezésére. Szó volt azokról a társa­dalmi aktívákról is, akik szabadidejük feláldozásával részt vállaltak az előadások megtartásából, a gyakorlati tudnivalók oktatásából. Kö­zülük huszonhármán elis­merő oklevelet, hatan pe­dig külön jutalmat kaptak. Az értekezleten elsőrendű feladatként határozták meg a 15 órás oktatás kiszélesí­tését. s ezzel kapcsolatban egy megyei koordinációs ér­tekezlet összehívását. Ezen döntenek majd az 1968'69. évi oktatás szervezésének konkrét feladatairól. fiatalok visznek majd to­vább Csongrád megyéig. A túra résztvevői ma egész nap Szolnokon ma­radnak- Városnézéssel, üzem- látogatással töltik a napot, valamint úszó és lövész ver­senyen vesznek részt. Este pedig a Tisza Táncegyüttes és a Kilián György Repülő Műszaki Főiskola irodalmi színpada szórakoztatja a fiatalokat. A vízitúra péntek reggel indul tovább. A program szerint Tiszavárkonvban és Vezsenynél lesz rövid pihe­nő, majd Martfűn kikötve megnézik a cipőgyárat s ut­cabállal zárják a napot. Szombaton Tiszakécskéig ha­józnak le és vasárnap a Tiszazugban tartanak hosz- szabb pihenőt. Hétfőn érik el a megyehatárt, ahol a csongrádi fiataloknak átad­ják az öt megye ajándékát és a zászlót, amelyet végig víziúton juttatnak el Bul­gáriába. Nagy összegek. ellopott tárgyak visszaszerzése, ká­bítószer üzérek leleplezése gyors cselekvést követel a rendőri szervektől: ki kell nyomozni kik voltak a tol­vajok, meg kell találni és el kell fogni. S mindezt gyorsan, mielőtt a gonoszte­vőknek sikerült a lopott pénzt elrejteni és végleg el­tűnni. A gyakorlott bűnözők el­leni harc sikere olykor pár percen múlik. Minden felfe­dezett apróság, minden je­lentéktelennek látszó jel fontos lehet A szerzett ér­Ä gyanúsított bűnöző arc­képének, egyes ellopott tár­gyak fényképének, a tett színhelyén talált ujjnyo­moknak hű és gyors továb­bítására szolgál a xerográ- fia. Chester Carlson amerikai mérnök fe­dezte fel ezt a módszert körülbelül 25 évvel ezelőtt. A xerográfia a dokumen­tumok reprodukálásának művészete, Elnevezése a „xeros’’ görög előszó, ami azt jelenti, hogy: száraz és „graphos’’ ugyancsak görög szóból származik, ami írást jelent. Tehát száraz eljárás­sal reprodukálni egy doku­mentumot. (Nem szabad ezt Vannak az embernek gyenge pillanatai■ Megnéz­tem A riporterek gyöngye című Norman Wisdon fii- met. Most már véglea nem ér­tem a magyar filmrendező­ket. filmgyártásunkat. Ha kell a hazái filmpiacnak a burleszk, miért nem csinál­nak? Jót. Ha rendezőinket befektetnénk egy képzeletbe­li hálószobába és álmukból felvernénk... Nem. rosszin­dulatú lennék, ha azt mon­danám, hogy ilyet, mint ez a Wisdom film akkor is „ösz- szevágnának’’ egy hét alatt. Sokkal valószínűbb, hogy az álmából felriasztott ren­dező azt mondaná; ilyen rossz. ízléstelen, nuiig fil­met nem csinálok! — a má­sik oldalára fordulna és aludna. Komolyra fordítva a szót: — de megint kénytelen va­tesülést azonban az egész rendőri apparátus tudomá­sára kell hozni, nemcsak an­nak az országnak a területén, ahol a bűncselekményt el­követték, hanem az Interpol szerveinek is. A nyomozók kezében levő dokumentumokat száz és ezer kilométerekre kell to­vábbítani a modern techni­ka eszközeivel: telefon, táv­író. rádió stb. útján. A szó és a nyomtatott betű azon­ban nem mindig elegendő a tettesek kinyomozásához, le­tartóztatásához; a láthatatlan tintával tör­ténő írással összezavarni.) A xerográfia a modem kor híreszköze, mégis 2600 éves elven alapul. amit Thales, az antik világ is­mert filozófusa és matemati­kusa fedezett fel. A statikus villammosságról van szó, amelyet Thales a tanítvá­nyainak úgy mutatott be, hogy egy borostyánkő pálci­kát hozzádörzsölt öltözéké­hez. Ki ne emlékeznék er­re a klasszikus kísérletre még az első fizikai órákon? Szigetelő és fotóanyaggal párosult elektrosztatika le­hetővé tette Chester Carlson mérnöknek, hogy 11 évi ku­gyok összehasonlítani — annyi iá komikusunk, van, hogy azon kell nevetni (mérgünkben, kínunkban), hogy Wisdom nevetteti a mozilátogatóinkat. Nevetni jó, nevetni kell, de nem mindegy, hogy min! Az emberi ügyefogyotlságot is megkacaghatjUk, a tragi­komédiád is nevetünk, de egy-cgy megérzés után meg­fagy a mosolyunk. A bur- leszken harsányan kaca­gunk. igen ám. de amit Wisdom csinál, az elvetélt művészet, mert gügye em­bert formál, ordítván mes­terkélten. Chaplinnél és Tati-nél — és emlékezünk a Hannibál tanár úrra — a lelki félszegség okoz helyzet, komiktimot, Wisdom pedig nagyon is külsődleges esz­közökkel formál az ember­ből bohócot. Embercsúfolás ez a javából. — ti — tartás és kísérletezés uitán olyan száraz, gyors és olcsó reprodukáló rendszert hoz­zon létre, amely, a klasszi­kus fényképezésnél használt egyetlen ágenshez sem ha­sonlít, sem a filmhez, sem a fényképhez. A xerográfia feleslegessé tette mindezt. Szokásos papírt használ, ezt statikus villamossággal tölti meg, hogy a finoman meg­őrölt grafitot magához vonz­za. ami „tintául'’ szolgál, s pontosan reprodukálja a továbbított dokumentumot. Nincsenek korlátái Gyakorlatilag a xerográfi- ának nincsenek korláta', al­kalmazásának területe sok­kal szélesebb, mint egyes' dokumentumok nagy távol - ságra történő gyors repro­dukálása. A xerográfia az egyetlen eljárás, amely ren­des papírosra képes nyomni bárminő elektromos * jelet, sőt óriási rádióteleszkóp se­gítségével millió fényévről érkező kozmikus hullámokat­Korunkban az atomener­gia meghódításának és ural­mának korszakában a xe­rográfia a szavak, eszmék és főleg a képek egyik rendkí­vül gyors, modem közlésé­nek eszköze. (A ,.Ma <7fl';n”-KóT Ford.: Hegedűs Nándor A láthatatlan detektív Hűen és gyorsan továbbít FELEMELT ZSEBPÉNZ Péter és István már évek óta nem szívlelték egymást. Sok min­den történt közöttük, ami elron­totta gyerekkoruk legendás barát­ságát. A legfőbb ok azonban Kati volt. A fekete hajú, égő, fekete szemű kis fruska, aki a nagyanyjánál lakott egy magányos családi ház­ban, a fiúk szomszédságában. — Kati nyolcadikos korában költö­zött a nagymamához, hogy az utolsó évet városi iskolában vé­gezze. Péter és István még csak a hatodik osztály padjait kop­tatta. Jól fejlett, erős mamlaszok hamar a bűvkörébe kerültek a folyton csevegő, csinosan öltöző kislánynak, s a tanítás után alig­hogy végeztek a másnapi leckével, máris ott ácsorogtak Katiék ka­puja előtt. Kati értett a fiúk nyelvén és tele volt ötlettel. Játékokat, ki­rándulásokat eszelt ki, de arra is gondolt, hogy a napi bevásárlá­sokba bevonja a két gavallért. Péter és István mindent megtett a kedvéért és eleinte zavartalan volt hármójuk barátsága. Kati azonban egy idő után már nem mérte egyenlően pajkos szemvillantásait, s az apróbb szol­gálatokra való meghívást. Hol az egyiket, hol a másikat részesí­tette előnyben, s ezzel alaposan megzavarta a hét fiú lelkinyu­galmát. A ]óbarátok — talán még maguk sem vették észre — né­hány hét elteltével, mint verseny­társak, sőt mint ellenfelek álltak szemben egymással. S bizonyára Kati sem tudta, mit művel, nap­ról napra szította féltékenységük tüzet. A fiúk versengtek barát­ságáért. Minden nap kieszeltek valami meglepetést és napról nap­ra átszenvedték a gondolatot, va­jon melyikük kedveskedését fogja Kati jobban méltányolni. Egyszer Péter könyvet vitt neki. István cukrot. Kati eleven tekintete vé­gigfutott a felkínált ajándékokon és megakadt a könyvön: „Pompás. Olyan rég szerettem volna elolvas­ni”. Majd a cukorra vetve pillan­tását, fanyalogva mondta: „Kösz. Ezt a fajtát nem szeretem”. Pé­ter ragyogott a boldogságtól, Ist­ván viszont legszívesebben világ­gá bujdosott volna. Végül — legalábbis a látszat szerint — eldőlt a harc a két fiú között. Kati nagymamája valami építkezésbe kezdett. A ház udva­rán téglarakások, deszkahalmok sorakoztak, s egy gödör is táton­gott, amibe a mész került. Kati ekkor már ismerve a két fiú fö­lötti hatalmát, mindkettőjüket meginvitálta egy kis „játék”-ra. Téglát hordtak, cementes zsáko­kat cipeltek, de a két fiú szinte földöntúli boldogsággal iparkodott, hogy egymáson túltegyen. Kati a világért sem tett kivételt egyikük rovására sem. Talán ez volt az ok, hogy a munka végén, miköz­ben a nagymama és Kati uzson­nát készítettek, Péter és István törésre vitte a dolgot. — Mérkőzzünk meg — javasolta Péter. — Bajvívás? — kérdezte a ro­mantikusabb hajlamú ellenfél. — Nem bánom! De az is jó, ha versenyezni fogunk, Kj tudja többször átugorni hosszában a meszesgödröt. — S aki veszít? — kérdezte István. — Az nem jöhet többet ide — mondta Péter elszántan. Nem is sejtette, hogy önmaga fölött mondott ítéletet. István ugyanis kétszer egymás után át­repült az akadály fölött. Péter viszont másodszorra megcsúszott és belehuppant a derékig érő mészbe. István diadalmasan nevetett. A kifutó Kati is majd megpukkadt a kacagástól. Péter pedig a gyors mosakodás után sebesült térddel és megsebzett szívvel hagyta el veresége színhelyét... Négy év telt el azóta. Kati a nyóleadik után a szomszédos vá­ros kollégiumába került. A hét fiú is gimnáziumba iratkozott, az idén ősszel már harmadikosok lesznek. Kati csupán csak emlék volt szá­mukra. de a feszült viszony azóta sem szűnt meg közöttük. Katiról egyébként egy szót sem ejtettek azóta. Egészen mostanáig. Néhány nappal ezelőtt azonban megtudták, hogy a kislány látoga­tóba jön a nagymamához és két hetet tölt nála. A hír hallatára mindketten készülődni kezdtek. Várták Katit és figyelték egymást. Nehogy a másik legyen a frissebb. A találkozásnál egyikük sem szer­zett előnyt. Éppen hazafelé ipar­kodtak az iskolából, amikor Kati kiviharzott a kapun. Ugyanaz a törékeny, pajkos kislány volt, mint régen. S mégis kész, felnőtt hölgy. — Szervusztok fiúk! Hogy megy a tanulás? — kérdezte Kati ne­vetve. Kedélyhervasztó kérdés volt ennyi év után, de a fiúknak nem kellett szégyenkezniök. — Én most érettségiztem — új­ságolta Kati és élénk grimaáz- szal jelezte, mennyire élvezi a szabadságot A fiúk közül először István rukkolt ki. — Nem mennénk valahova dél­után? Az érettségidet megünne­pelni. — Ma nem, de holnap szívesen. Délután nézzetek el erre. István duzzogott. Miért nézze­tek? Miért nem egyedül őt hívta? Péter szemében viszont diadal vil­lant. Most majd bosszút áll az el­szenvedett sérelemért. Hiszen őt jobban kedvelik a lányok, mint Istvánt. Ügy érezte, hogy magas, nyurga alakján nagyon is meg­akadt Kati tekintete. Másnap ünneplőben, frissen va­salt nadrágban vonultak fel Ka­tiék háza elé. A zsebükben a ki- rimánkodott. felemelt zsebpénz. — Egymást hideg pillantásokkal mé­regették, rebbenő tekintettel fi­gyeltek a kapura, mikor jön Kati. Talán egy órát vártak, amikor végre kilibbent. nyomában egy csapottvállú, szőke fiúval. Bele­karolt Katiba és elindultak. Kati kicsit zavartan nevetett, amikor Pétert és Istvánt megpil­lantotta. — Na nézd csak, a fiúk! — fordult gavallérjához. — Gyerek­kori játszópajtásaim. S amikor a két fiúhoz ért, már vidáman kacagott. — Bemutatom a vőlegényemet. Váratlanul ő is megérkezett. A fiatalember a nevét se mond­ta, hanyagul kezet fogott a fiúk­kal, majd vitte magával Katit. — Viszlát — köszönt vissza a lány és ellibbent vőlegénye olda­lán. A két fiú lesújtottan állt. A harag és a kétségbeesés viharzott bennük. — Micsoda nagyképű fráter! — szólalt meg végre Péter, felocsúd­va meglepetéséből. István helyeselt neki. — Felfújt hólyag. Katihoz való. — Igen. pontosan hozzá való. Ezen már nevetni is tudtak és észre se vették, milyen meghitt barátságban mennek egymás mel­lett a belváros felé. Péter fagv- laltozni hívta Istvánt, az pedig moziba invitálta barátját — Vendégem vagy — mondta Péter a cukrászdában és elhárí­totta István mozdulatát, amikor ő is fizetni akart. — A vendégem vagy — mond­ta István a mozi pénztáránál és siettek a már elsötétített terembe. Egymás mellett, mintha mi sem történt volna. Szegedi Gyűl»

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom