Szolnok Megyei Néplap, 1968. július (19. évfolyam, 153-178. szám)
1968-07-28 / 176. szám
Peches giccsárus AZ ASZFALTBETYÁR Az aszfaltbetyár rosszkedvűen bandukolt az utcán. Nem szerette a borongós időt. — Az eső nem az igazi — mondogatta — esőben a nők sem igaziak. De azért nézte őket. Szőke és barna nők mentek el mellette sárral pettyezett harisnyákban, kendő alá gyömöszölt fejjel. Mindegyik más. Mindegyiknek oda kell suttogni: — Édes... Némelyiknek pedig a változatosság kedvéért: — Csodás vagy... Elvből tegezte őket. Isteni, amint ettől a „pertu”-tól elvörösödnek, meglódulnak, elkapják a fejüket. Társakkal persze könnyebb és mulatságosabb a dolog, de egyedül se rossz. Már van prak- szisa. Évek óta sétálgat így és mindig felvillanyozva ér be délutánra munkahelyére, ahol mindezt nem tudják, csak azt, hogy közepes munkaerő. — Édes... — duruzsolta kötelességtudóan s közben azon töprengett, honnan szerezzen egy százast másodi- káig. Esetleg kettőt. Jóalakú kabát suhant el mellette. Enyhe kölniillat csapta meg az orrát. — Ne siess kicsi... — búgta, mert ezt i. tudta, nemcsak óvatosan sziszegni és sejtelmesen pisszenni. A kabát megtorpant. Egy pisze orr fordult feléje, csodálkozó, kérdő szemek. — Hozzám tetszett szólni? Az aszfaltbetyár meghökA lány kuncogni kezdett. — Tudja, azt hittem, valami ismerős hülyéskedik... Az aszfaltbetyámak melege lett. Ez még nem fordult elő a prakszisában. Hogy egy nő megálljon. Ez egészen új. Gépiesen elindult a lány mellett, aki már úgy beszélt hozzá, mintha valóban ismerőse lenne. A harmadik utcában laknak innen — mesélte — nemrég költöztek fel vidékről, ahol neki nem volt állása, de most már van, most már dolgozik egy gyárban. — Hát ez szép... — nyögte az aszfaltbetyár és iszonyatosan törte a fejét egy épkézláb mondaton. Nem ment. Közben a lány megállíthatatlanul csacsogott, a férfi félfüllel hallotta, hogy valami tánciskoláról fecseg, ahová beiratkozott, mert a modern táncokat legjobb tanfolyamon megtanulni, nem igaz? — Hát igen... — bólogatott kétségbeesetten. És tovább semmi. Legalább két értelmes sző! De semmi. Csak hallgatta a mellette haladót és egyre dühösebb lett rá. Micsoda lány ez. Aki az első félmondatra megáll és ekkora autózajban is meghallja azt a kis odavetett suttogást... Nem bírta tovább. Sarkon fordult és otthagyta a lányt. Kíméletlenül. Ment, sietett, szinte vágtatott a villamoshoz. A peronon fellélegezve törölte meg a homlokát. Bende Ibolya A GYALOGOS Az autót vezető asszony így szól férjéhez: — Nézd már ezt a szemtelen gyalogost. Állandóan itt szalad a kocsi előtt, mintha egyenesen azt akarná, hogy elüssem. Mit csináljak? A férj türelmesen felel: — Fordítsd balra a volánt és vezesd szépen vissza a kocsit a járdáról ai út-, testre? Közmondások az italról — Jó bor, szép feleség — két édes méreg. (Román.) — A bor ártalmatlan, a részegeskedés az átkozott. (Orosz.) — A gyomrába fúlt a háza. (Ukrán.) — Bor bé — ész ki. (Erdélyi.) — Nem a megivott pálinkáért, ai elivott észért kár. (Ukrán.) — A részeg ember elől az isten is kitér. (Román.) — Az édes italnak keseJ rű az ára. (Magyar.) —■ Az útszéli kocsma olyan, mint a lány, akit mindenki csókol. (Román.) — Többen fúlnak borba,' mint vízbe. (Román.) Jóindulat — El kell bocsátanom a sofőrömet — mondja a cég igazgatója a feleségének. — Olyan figyelmetlenül vezet, hogy már két ízben csaknem otthagytam a fogamat. — Adj neki még egy lehetőséget, drágám! — kérte jóindulatúan az asszony. Fő a bizalom Az orvos így vigasztalja a betegét: — Ne aggódjék, én magam is végig szenvedtem ezt a betegséget, és látja, kigyógyultam belőle. — Igen, de önt más kezelte. Aranylakodalom után... ...Hát az arany nászcjszaka? üküs A Szolnok megyei Néplap szatirikus melléklete 420. csípés Mérkőzés dalban, ruhában Nagy izgalommal, őszints lelkesedéssel vártuk az idei táncdalfesztivált. Akárcsak két évvel ezelőtt az elsőt) Da mi nemcsak vártuk a fesztivált, hanem készültünk is rá, mert azt tartjuk, nem .16 csak úgy ukk-mukk-fukk leülni a tv képernyője elé. így tehát már hetekkel előtte megtanácskoztuk Korpá- csékkal — velük járunk ösz- sze —, hogy maid együtt nézzük az ideit is. A társaság jó, mert ha netán rossz, unalmas egy-egy szám, addig elszórakoztatjuk egymást. A táncdalfesztiválról egyelőre semmit, nem akarunk elébe vágni a döntéseknek. Majd a zsűri és a közönség mérkőzéséből úgyis kijön a végeredmény. (Szavazólapjainkat azért mi is feladtuk és bélyeget is ragasztottunk rá.) MINDÉ énekelte azt a számot, hogy Az ablakom a mennyországra néz. Először úgy is volt, hogy az első lesz. (Jaj, de örült ennek a kisfiam mert neki a Zalatnai nagyon tetszik.) Természetesen akadt egykét olyan kisestélyi és nagyestélyi, ami kevésbé tetszett. Például a Klementináé. Számunkra egyáltalán nem volt szórakoztató. No de: ki tudna olyan jelmez-tanácsot adni, mely minden kedves nézó tetszését megnyeri? Cs. I. Ismert dolog, hogy a producerek nem sokat törődnek a filmbírálatokkal, s egyáltalán nem becsülik a kritikusokat. Ezra Goodman — „Hollywood emelkedésének és hanyatlásának ötven éve” című könyvében — közli egy amerikai producer véleményét a kritikusokról: „Az újságolvasók fele észre sem veszi a filmkritikát, akik felfigyelnek rá, azoknak a fele nem olvassa el, akik elolvassák azonak a fele nem érti tneg. akik megértik, azoknak a fele nem hiszi el, azok tehát, akik elhiszik olyan kevesen vannak, hogy Amikor minden kiderül Azt viszont már az első elődöntőn megállapítottuk, hogy nagyon szépek és ízlésesek voltak a kosztümök. Ebben nagy a fejlődés. És ez Is fontos! Mert ugye egy táncdalfesztiválon mégsem lehet újabban akármiben megjelenni? Teszem azt bu- gyogóban és mezítláb? Ám a múlt évi versenyen fellépő énekesnőknek — ha jól emlékszem — jelmez-szaktanácsadójuk nem volt. Csak elismerés és dicséret illeti Rotschild Klárát a szép, ízléses, ki-ki egyéniségének legjobban megfelelő jelmezekért. Különösen a Zalatnai Saroltának adott ötletért. Jó összhangban volt az a „kis” kosztüm az általa előadott számmal. Bizonyára emlékeznek még a kedves nézők Saroltára. O „S te még esküdöztél, hogy nem vagy nős!" (Volksstimme) NFÉLE semmilyen szempontból sem érdemes velük törődni.” # Szabadtéri történet. Egy néző dühösen fordul a szomszédjához, aki ide-oda fész- kelödik a széken, és egy pillanatig sem marad nyugton, — Üljön már nyugodtan az isten szerelmére, és na mocorogjon. Nem gondolja, hogy zavarja az előadást?! A szomszéd szemrehányóan tekint nézőtársára: — Maga csak hallgasson!... Én sem szóltam semmit, amíg a bolha magán volt! ☆ Ezen nevet Anglia. Egy Ijedős nő éjnek idején nem mert átmenni a temetőn. Megkért egy sétáló férfit, kísérje el. Miközben a sírok között ballagtak, megszólalt az idegen: „Teljesen megértem önt, asszonyom, én is nagyon féltem, amíg éltem.’* Víz Egy cég sürgős levelet kap szaharal kirendeltségétől. A levélben csak két szó áll! „Nincs vizünk!” — A ... — legyint az igazgató — mindig panaszkodnak ezen a kirendeltségen. Nem érdemes foglalkozni vele. — Igen, de azt hiszem ezúttal komoly a dolog — jegyzi meg a titkárnője. —• Nézze csak meg igazgató úrj a bélyeget gombostűvel tűzték a levélre...
