Szolnok Megyei Néplap, 1968. július (19. évfolyam, 153-178. szám)
1968-07-24 / 172. szám
KUNSZENTMÁRTONI ÁLLAMI GAZDASÁG vese ti titkár, valamint az állattenyésztő, a főgépész és dr. Mihály Zoltán állatorvos. illetve Merényi István munkaügyi előadó. Az igazgatói tanács egyébként hetenként összeül. A gazdaságban úgy vélik, sokat köszönhetnek az állami gazdaságok Szolnok megyei főosztálya szakembereinek is, akik sokat segítettek a kibontakozásban. Erdő és tó. Kétszáz hold ú,i telepítésű erdő emeli a táj képét. Kétszázötven holdas víztározó segíti az öntözést, s ad gazdag „haltermést” Kunszentmárlonnak. Korszerű magtár a gabonaszérün. Kulturáltan élnek, szórakoznak Nemcsak a gazdaság fejlődik, hanem az itt dolgozók élete is évről évre szépül, g tartalmasabb. Ehhez tartozik, hogy az eddigi időszakban hetvenhatan építettek szép összkomfortos lakást maguknak, s százkét állami gazdasági dolgozó lakásában hozza a nagyvilág híreit a televízió. A rendre, tisztaságra, az ebédlő, a munkásszállások, a munkahelyek, a major parkosítására sokat költenek. A gazdaságban nagy tábor hódol a sportnak. Futballcsapatuk sok örömet szerez az itt dolgozóknak. Évről évre gyarapodik a szakképzett vezetők, munkások gárdája. Százhuszon- négy szakmunkást foglalkoztat már az üzem. Egyébként a Kunszentmártoni ÁL- laimi Gazdaság bemutató szaktanácsadó üzem is. Ami azt jelenti, bemutatókat, tapasztalatcseréket szerveznek, s szakmunkás tanfolyamokat működtetnek. A közelmúltban k^t szakmunkásképző tan- . folyamon termelőszövetkezeti tagok is tanultak náluk. A munkaverseny híre túlnő az üzem halárain. A megyei versenyeken évről évre jól szerepelnek a traktorosok, kombőj- nosok, sertés, és baromfitenyésztők. Legutóbb például százhatvan dolgozó vett részt a különböző munkaverseny-moz- galmakban. Hogy mennyire élő itt a versenymozgalom, mutatja, hogy tíz brigád versenyez jelenleg is a szocialista cím elnyeréséért. Erőt adó jövő A gazdaság jövőbeni tervei között szerepel: fokozza az árutermelést. Ügy számítják, hamarosan elérik azt a világszínvonalat jelentő számot, miszerint minden 100 hold szántóra félezer mázsa húst termelnek. Ennek érdekében az öntözés fejlesztésén fáradoznak, s azon, hogy a takarmány termelés megalapozásával az állattenyésztést teljesen el tudják látni, ki tudják szolgálni. Ugyan e tervekbe illően még ebben az évben lucernaliszt üzem építésébe kezd a gazdaság, a víztározó további kilátásai évente 3—400 ezer víziszárnyast adnak le a közeljövőben. Fejlesztik szántóföldi kertészetüket és csonthéjas gyümölcsös telepítéséről is döntöttek már. Azt vallják, amit eddig tettek, ezután tesznek, mindaz a maguk javára is történt és történik, s szocialista hazánk hűséges szolgálatát: is jelenti. Minden évnek története van Borítékon kívül négyezer forint A gazdaság évről évre teljesíti tervét, s voltak esztendők, mikor kimagasló eredményeket ért el. Pedig próbára tették aszályos esztendők, 1965-ben a nagy kárt okozó száj- és körömfájás, még ugyanabban az évben sok milliós kárt kitevő jégverés, 1966-ban pedig súlyos árvíz, belvíz, talajvíz. Az itt dolgozó lelkes szakembereknek, becsületes munkásoknak köszönhető, hogy mégis jóhírneve van az üzemnek megyeszerte. Igaz, becsületes munkájuk után megtalálják számításukat az itt dolgozók. A munkások átlagkeresete: 1961-ben még 1435 forint volt, 1967-ben már 1960 forint. S évente 4000 forintot kitesz dolgozónként a borítékon kívüli juttatás. Ez összességében több mint egymillió forint, amiből személyszállításra több mint 300 ezer forintot, élelmezési hozzájárulásra több mint 100 ezer forintot, jutalmazásra, szociális juttatásra majd 100 ezer forintot, munkásszállások, lakások fenntartására 200 ezer forintot költenek. A gazdaság átlagos munkáslétszáma kétszázötven, s időszakonként még százhuMegalakuláskor a gazdaságnak egyetlen nagyüzemi épülete nem volt. Majd 1953-ban elkészült a főmajor települési terve, s ettől kezdve évről évre épült, szépült az üzem. Tehénistállók, magtárak, górék, lakások, gépműhelyek, gépszínek, sertéstenyész-telepek, hízőtelepek, köves- utak létesültek. Közben elkezdődött a 250 holdas víztározó építése, amely halastó is egyben. És lassan fogytak a tanyák, az akkori kétszázból mindössze néhány van mára. Megtörtént a csatornázás, a tereprendezés, a nagy táblák kialakítása, talajjavítás, meszezés, digózás, s évről évre nagyarányú erdősítés foglalta le az itt dolgozókat.-— Kiépültek az állattenyésztő telepek. Befejeződött a 400 férőhelyes tehenészet komplettirozása. Az egész gazdaságot berendezték öntözésre. A főmajor villamosítására, korszerűsítésére milliókat költöttek. Űj üzemi konyha, ebédlő, víztorony, szociális létesítmény, irodaház, lakások, orvosi rendelő, sportpálya, munkásszállások épültek. Nem egészen két évtized alatt teljesen megváltozott a vidék. Aki azelőtt járt itt, rá se ismerne ma már a határra. Az üzem egyébként összesen 5200 holdon gazdálkodik. Ebből 4000 hold a szántó. Majd 200 hold az erdő, s 300 hold a halastó. Korszerű géppark birtokában Á kunszentmártoni gazdaság megfelelően el van látva gépekkel. Az állattenyésztésben fejőgépek, önitatók, billenőcsiliék, hűtő- és hőadó berendezések, takarmányíedolgozó gépek segítik az emberek munkáját. A gabonafélék és a szálas silótakarmányok termesztését, betakarítását teljesen gépesítették. Területükből 1300 hold az öntözésre berendezett A hőskor Egy ócska asztal, néhány szék, egy pár bivaly, néhány „az elhagyott javakból” összeszedett ócska traktor és munkagép. S egy lelkes kis csapat, többségében egyszerű munkás és parasztember. Így indult a Kunszentmártoni Állami Gazdaság élete 1949-ben, — írja visszaemlékezésében Péter László igazgató. Minden nagyüzemi gyakorlat nélkül kezdte meg a termelést a köztulajdonba vett 1500 holdon akkor Szalevényi Állami Gazdaság néven. Rizs- zsel kezdték ők is, mint majd minden állami gazdaság. A következő évben területük már megnőtt. s a kunszentmártoni járás szinte minden községében volt birtokuk. A Kunszentmártoni Állami Gazdaság valójában 1952-ben alakult ki, földrendezések, föld- összevonások és tagosítások révén. Területe 5100 hold. Jellemzője a kopár, fátlam, elhanyagolt, úgynevezett nadrágszíj-föl- dek, amelyeken szétszórtan mintegy 200 kis tanya létezett. A gazdaság a Hármas Körös és a Tisza- völgy találkozásánál, Szolnok megye déli csücskében, az Alföld egyik legmélyebben fekvő területén helyezkedik el. Három község, Kunszentmárton, Öcsöd, Sze- levény határában. Központja Kunszentmárton határában épült ki, az ottani vasútállomástól 6 kilométernyire. A talajadottság kedvezőtlen. Esősorban agyagos és vályogos talaj alkotja, de megtalálható a szikes foltokkal tarkított, kilúgozott mezőségi talaj is. A gazdaság az ország aszályos területén működik. Az elmúlt tíz év átlagában lehullt csapadék nem érte el évi átlagban az 550 millimétert. Elöljárójában ennyit az üzemről. rész, de szinte az egész birtokot behálózzák a csatornák. Az öntözővíz a területre a beépített váztározóból jut el gravitációs úton, de öt nagyteljesítményű szórófejes berendezés is besegít. Számszerűen 32 erőgéppel, 4 teherautóval, 2 személygépkocsival, 6 kombájnnal, lö pótkocsival, 9 motorkerékpárral rendelkezik az üzem. S ezekhez megfelelő munkagépekkel természetesen. Száz hold szántónként 300 mázsa hús A kunszentmártoni gazdaság ajigha- nem megyei rekorder a tekintetben, 100 hold szántónként 30o mázsa húst értékesít. Ebben benne van a hal is, s a víziszárnyas is, amelyből kétszázezret nevelnek évente mellékhasznosításként a halastavon. Nógyszázas tehenészete van a gazdaságnak, s kétszázas tenyészkoca állomány. S ezenkívül ezerkétszáz liba törzstenyészet is. Ötezer hízólibát,- százezer húscsirkét adnak le évente, s hétezer hízott sertést, illetve árusüldőt is. Jellemző a gazdaság árutermelésének fejlődésére, hogy az első ötéves terv időszakában 102 vagon búzát, a másodikban 142-t adott le, s a harmadik ötéves tervben 170 vagon a cél. Természetesen évi Impozáns üzemi étkező. átlagban értendő. Vagy hízósertés esetében az első ötéves tervben 1000 mázsa, a másodikban 2100, s a harmadikban 3200 mázsa az évi értékesítés. Az első ötéves tervben még nem értékesítettek halat, a másodikban 400 mázsát adtak évenként, s a harmadik ötéves tervben megduplázzák a számot. Hetenként összeül az igazgatótanács A Kunszentmártoni Állami Gazdaságban központosított irányítással ágazati vezetés elvén működik a munkaszervezet. Az igazgató személyes irányítása és felelőssége mellett. Az igazgató első helyettese Pomázi Lajos a termelést irányító főagronómus. Második helyettese Simkó Ferenc az adminisztrációt vezető főkönyvelő. A főagronómus közvetlen munkatársa Vigh László állattenyésztő, aki az állattenyésztésért, s Varga Joachim főgépész, aki a gépesítést irányítja. Az ágazat élén agronómusok és brigádvezetők tevékenykednek. Megkapják a tervet, s munkájukról havonta az igazgatói tanácsülés számoltatja be őket. Az igazgatói tanácsülés tagjai: a két helyettesen kívül Kardos Balázs párttitkár, Kiss Ferenc szakszerszonöten szoktak munkát vállalni náluk. Műszaki és adminisztratív kategóriában harminchármán dolgoznak. Sokan vannak az alapítók A kunszentmártoni gazdaság nem kis büszkeségére tizenhét olyan ember dolgozik itt, akik az alakulás első percében jöttek. Közöttük Péter László igazgató, Vigh László állattenyésztő, Varga Joachim főgépész, Merényi István bérügyi előadó, Veres Istvánná SZTK ügyintéző, Bene Mátyásné anyagkönyvelő, D. Nagy Imre, N. Kiss József brigádvezetők, Oláh István műhelyvezető, Kovács Lajos raktáros, Kiss Ferenc szállítási felelős. S még D. Nagy Károly, Sári Mihály, Bar- tusz István, Bozsik László, Oláh Pál munkások. Egyébként a mindössze kétszázötven fős állandó dolgozó gárdából száznyolcan vannak, akik már több mint tíz esztendőt töltöttek itt le. S újabb hetvennégyen pedig akik öt és tíz év közötti szolgálatot teljesítettek már e gazdaságban.
