Szolnok Megyei Néplap, 1968. június (19. évfolyam, 127-152. szám)

1968-06-14 / 138. szám

1968. június 14. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s TÁSKARÁDIÓ Ezen a nyáron is dolgoz­ni fogok és veszek egy táskarádiót — jelentette ki az elsős gimnazista kis­lány (ó bocsánat, nagy­lány) anyjának, aki viszont le akarta beszélni szándé­káról, de sikertelnül. A párbeszéd folytatódott: Ak­kor nem dolgozom. .,Rend­ben van, de tőlem egy fflo- ziravalót. egy fagylaltot nem kapsz, kevés az apád nyugdíja, elég abból két gyereket tisztességesen ru­házni és középiskolába já­ratni” — érvelt a marna. S ezután következett a fel­sorolás, ennek az osztály­társnak is van már tás­karádiója, annak is. Meg aztán kinek még mije van. Az osztály utolsó klub­délutánján ezüstszállal át­szőtt kisestélyiben pompá­zott néhány elsős. A szó- banforgó diáklány sötét­kék szoknyában és fehér blúzban ment el. Erre tel­lett ugyanis a vasutascsa­lád költségvetése szerint. Érdemes elidőzni ennél a témánál — aktuális is most —, ki mit vesz gyer­mekének és főleg mikor. Csak örülni lehet a sok tisztán, csinosan öltözött fiatal láttán, de rossz köz­érzetet kelt a szerényebb jövedelmű szülők gyereKei- bén a divat változó szeszé­lyei szerint felcicomázott osztálytársnő, kinek eset­leg még jól is esik, hogy társnői pukkadoznak az irigységtől legújabb „cuc- cát” csodálva. S a különböző címeken adományozott ajándékokat is a divat diktálja. Nehéz ez ellen védekezni. Most úgylátszik a táskarádió áll első helyen, de aki általá­nos iskolás gyerekének vesz egy táskarádiót a jó bizo­nyítványért, vajon mivel lepi majd meg akkor, ha jól érettségizik? Megtör­tént, hogy egy jól kereső apa elsős gimnazista fiá­nak egy kis motorkerék­párt vett ajándékba. Egy­ből ez a fiú lett a csá­szár a hasonló korú kama­szok között, akikben feléb­redt a vágy, nekik is csak egy igazi motor és semmi más nem hiányzik az éle­tükből. Vitatkozni lehet a bőkezű, gyermeküket tú­lontúl szerető szülőkkel. Megkockáztatni a megjegy­zést, hogy nagyon rosszul nevelik csemetéiket. Olyan vágyaik és igényeik lesz­nek majd nekik, melyeket talán később már szüleik nem képesek teljesíteni. Már most sincs vagy nem lesz előttük értéke a pénz­nek, a munkával szerzett javakat — lehet — min­dig keveselleni fogják. Elé­gedetlenek lesznek, mert nem tudni, a sors elkényez­teti-e maid őket úgy mint szüleik. Másfelől anyagias­sá válhatnak. Annyira hogy nem vetik meg a ha­missággal szerzett pénzt sem. persze ezek csak fel­tevések, de nem alaptala­nok. mert sajnos nem egv „elnevelt” gyerek bukott már meg felnőtt korában az élet iskolájában; Ezért igaz a jó tanács: szeressék okosan a szülők gyermekeiket! L, A. Bizonyos Közöny Legjobb esetben is csalt egy vállrándítással, vagy egy csípős megjegyzéssel ad életjelt magáról. Igen! Ö az, így hívják: „Bizonyos Közöny”. Árról Van szó, amely testvére a cinizmusnak. Ha azt mondjuk, hogy ;,ezt és ezt, így és így kell csinálni”, akkor a „Bizo­nyos Közöny” válaszol: „Helyes, így kell csinálni”. Azt mondjuk, hogy mégis másként lenne jó. „Bizo­nyos Közöny” válaszol: „úgy van, másként kell csinálni”. Nagyon furcsa ez a „Bi­zonyos Közöny”. Egyszer fehér pincér ruhában je­lenik meg, máskor tisztvi­selőnek öltözik; Aztán megjelenik az utcasarkon és zsebredugott kézzel tén- fereg. De az sem ritka, hogy leissza magát a sár­ga földig és befekszik a kapusarokba. Tegnap összetalálkoztam a „Bizonyos Közönnyel”. Most éppen jól öltözött volt. Világos szürke ruhát viselt, napszemüvegét fé­nyes rézkeret díszítette. Hogyan ismertem fel? Egyszerűen! Tekintete kö­zönyösen, mélázva ingott a semmi és a kék ég között. Rögtön nyomába szegül­tem. Haladtunk az utcán. Al'g mentünk száz métert, ami­kor egy idős néni fel akart lépni a járdára, de meg­botlott és elesett. Kosará­ból a krumpli és zöldség­féle szanaszét szóródott. ■„Bizonyos Közöny” ép­pen csak oda nézett, ha jól láttam, még mosolygott is — aztán megcsóválta a fejét és rendületlenül foly­tatta útját. „Bizonyos Közöny” lépé­seit megszaporázta. Való­színűleg eszébe jutott va­lami sürgős, egyre jobban sietett. így történt, hogy „Bizo­nyos Közöny” el akarta ér­ni az autóbuszt, amely már mozgásban volt. De ezt követően, hogy lelépett a járdáról, tompa koppanás, majd fékcsikorgás hallat­szott és „Bizonyos Közöny” kezeit széttárva ott feküdt egy teherautó alatt. Sze­mei segélytkérően mere- deztek. Arcáról hirtelen el­tűnt az a „Bizonyos Kö­zöny”!. Az embereik oda rohantak, és segíteni pró­báltak rajta. Szirénázva megérkezett a mentőautó. Hordágyra tet­ték és beemelték a ko­csiba. A mentősofőr fejében va’ami motoszkált, ismerős volt ez a szerencsétlenül járt ember. Valahol már látta. Vagy az utcán, vagy máshol... „Ügy van!’’ öt­lött fel benne. Ö az. És mégis erősen nyomta a gázpedált. V. Gy. Itt az eternitcső, ott a vámiratok Szegedi Varga József szol­noki olvasónk panasszal kereste fel szerkesztőségün­ket. Elmondta, hogy a TÜZÉP 901 sz. telepére már hóna­pokkal ezelőtt megérkezett egy vagon eternitcső, de még mindig nem árusítják. Hosszú hetek óta hiába ér­deklődik, mikor lehet majd kapni az eternitcsőből. Azt kérte, járjunk utána, mi az oka ennek. Szántó József, a telepvezető készséggel szol­gált felvilágosítással Elmon­dotta, a fogyasztók panasza jogos. A csőszállítmány április 28-án futott be Csehszlová­kiából, de sajnos a vámiratok nélkül. A magyar hatóságok ezért nem tudták mindeddig vámkezelni az árut. Ennek hiányában pedig ti­los importcikket forgalomba hozni A vámhivatal súlyos büntetést ró ki a rendelkezés Egy észt regény magyarul Vilde: Aki eladta a feleségét Az Európa Könyvkiadó gondozásában, Kálmán Béla professzor fordításában kap­tuk kézhez az észt irodalom egyik remekművét, Eduard Vilde méltán világhírű, Aki eladta a feleségét című köny­vét. Vilde (1865—1933) északi nyelvrokonaink. barátaink egyik legrangosabb írója, forradalmár európer, a szo­cialista realista regényírás jelentős alakja, aki ember­ábrázolásban csaknem cse- hovi és goqoli mélységekig jutott el. Élete főműve a jobbágyság utolsó éveinek parasztmozgalmairól szóló regénytrilógia, amelyben ki­rajzolódik a jobbágyság nyo­morúságos helyzete. Hatal­mas munka, kulcsregény, de művészileg legérettebbnek tartott kötete mégis az 1916- ban megjelent, most bemu­tatásra szánt könyve. A regény alaptémája az észt zsellér és az idegen föl­desúr konfliktusa és meg­egyezése, majd. az ebből fa­kadó tragédia. Nem részle­tezően cselekményesített a feldolgozás, egyszerű az in­dító gondolat. Ulrich von Kremer, a német lovagren­diek késői sarja, agglegény- kedő földesúr, beleszeret Prillup zsellér feleségébe, Mariba. A „megszerzés” — ezen van tulajdonképpen a földesúr részéi öl a hangsúly — szándéka fel­szakít az cregúrnál minden gátat; fiaskót kap, a „meg­szerzés”, a birtoklás már-már nem sikerül, míg eljut Mari férje gyengéjének, kapzsisá­gának felismeréséig és aján­latot tesz neki a hattyúnyakú asszony „kölcsönzésére”. A nyomorban élő zsellért a meggazdagodás vágya hajt­ja, elidegeníti magától asz- szonyát, aki ellenáll egy da­rabig a férj aljas, kapzsi gondolatának, majd teljesíti kérését. Ekkor kezdődik Prillup ön­konfliktusa. összeomlási fo­lyamata. Az asszony élő vád; a kapzsi zsellért az is bün­teti, hogy újra feléled fele­sége iránti vonzalma. Hiába a több anyagi, az ügye fo­gyott, tehetetlen ember tönk­remegy, majd végső igazság­szolgáltatásként csonttá fagy. Nagyon világos gondolatot fogalmaz meg az író Prillup tragédiájában: a tehetetlen, tehetségtelen ember hiába kap érdemtelenül a régi élet­formájánál nagyobb lehető­séget. ezzel élni nem tud, amikor a támogatás meg­szűnik, elbukik. A nőalak, Mari végig ti­tokzatos; a jövendő asszony­ideál ő az író ábrázolásában. Érdekes, hogy nem korabeli parasztasszony típus, de ab­ban a miliőben nem tehet mást: aláveti magát a két férfi akaratának. Ezt azon­ban olyan emelkedettséggel teszi, mintha meg sem tör­ténne vele, ami megtörtént. Felülemelkedettsége mérce a két férfi lelki paránysága érzékeltetésére. Vilde gunyoros hangvéte­lű, mély emberábrázolású re­génye igen érdekes és szó­rakoztató olvasmány. Wiiriz Ádám fölényes, bátor rajzai mesteri példázat az irodalmi művel való teljes azonosu­lásnak. — ti — megszegőjére, ezért sem kezd­hette még meg az árusítást A fogyasztók megnyugta­tására közölte, hogy a szál­lítmányból a közületek nem kaphatnak, abból kizárólag a lakosságot szolgálják ki. Remélhetőleg hamarosan megjönnek az iratok Cseh­szlovákiából és megejthetik a vámkezelést. A telepen más­naptól már megvásárolható az eternitcső. Lukács bácsi kenyere Kilencen alapították meg tizenkilenc esztendeje a ci­bakház! Vörös Csillag Ter­melőszövetkezetet. Lukács Mihály és Lukács Mihályné fényképe is ott van az ala­pítók tablóján. Ügy történt, hogy Lukács Mihály oda volt halászni a Tiszán. Harmad­részre fogta a halat egy ti- szakécskei embernél. Heten­ként egyszer tisztálkodni járt haza, kinn aludt a ladikban, subával takarózott. Felesége elment beíratni a tsz-be. Be­de István, a régi párttag azt mondta: „Hát te, Katikám?” „írjatok be engem is, no.” Bezárták a kis fehér ház ajtaját, mentek mind a ket­ten dolgozni. Mindig men­tek. Ötvennek a nyarán a fiuk már hadnagy volt, ha­zajött tizennégy nap szabad­ságra. Az utolsó napig velük aratott. Szegényen kezdték, építkezni kellett a szövetke­zetnek, eladósodtak. Húsz fillér előleg jutott munka­egységenként. A nagycsalá­dosak ott hagyták a szövet­kezetét. — Nekünk volt egy tehe­nünk, azzal kitartottunk. De ha már sót vettünk, papri­kára nem jutott — mondták. Lukács Mihály vetett, ál­latokat nevelt a Léderi ta­nyán, terméskövet adogatott az épülethez, seregélyre va­dászott a Sárszögben, hosy ne tegyék tönkre a közös cseresznyést. Mindegy mi­lyen munka volt, napot se mulasztott. Így telt el a ti­zenkilenc esztendő. „Nagyon zajosan” azt mondja Mihály bácsi. Ősszel, mikor már sen­ki se ment céklarépát szedni a vízbe, ők gumicsizmát húz-, tak. A gyanotföldön is utol­jára maradtak a már csípős, télies hideg szélben; Kati néni meséli: — A saját szőlőnk is a tsz miatt ment tönkre, permetez, ni kellett volna, de ment az uram aratni, mert kevesen voltunk, mi van, ha egy ember kiesik, — Az csak temiattad ment tönkre. Te mondtad, hogy az aratás az első. Jött a pero- noszpóra. A szőlőnkből az­után már nem is lesz szőlő soha. — No, mert tudja elvtárs, mén akkor úgy volt, hogy az elnök is kaszát fogott min­den nyáron, nem volt gép. Elmentek azok a keserves esztendők. Jobbak jöttek, idén januárban nvugdíiaz- ták Lukács Mihályt. Május­ban hozta ki a pénzt Herkó Vendel, a postás. Azzal állí­tott be: — Na, sógor, még ennyi pénzt én tsz-tagnak nem hoztam soha. Négyezernyoleszázkilenc- venhat forintot négy hónap­ra. Lukács Mihály is nagyot nézett. — A postás aztán teleko- lompolta Bátorszöllőt vele, hogy mennyi nyugdíjam van nekem. Ezerkétszázhuszonnégy fo­rint nyugdíjat kap havonta Lukács Mihály, ö Cibakháza első tsz nyugdíjasa az • új nyugdíjtörvény alapján. Bá- torszöllőn, ahol lakik, na­gyon népszerű ember lett. — Egészen meqvidámodott, tőlem a nép. Bíznak már. hogy ha én ennyi nyuodijat kapok, az övék még több is lehet. Lakik itt egy ember. Lász­ló Sándor. Híres szőlőoltó. Százötvenforint napszámot is adnak neki, ha beoltja a ház­táji szőlőt. Többször elma­radt a szövetkezetből. Az idénre is felvállalt sok ol­tást. Mikor Lukács Mihály megkapta a nyugdíjat, el­ment hozzá egy este. „Mu­tassad csak azt a papírt, ko­ma.” Lukács Mihály meg­mutatta. — Nahát akkor oltassák be a szőlőjüket, akivel akarják. Azt a pénzt nekem nem tud­ja be senki, sehová. Én is élni akarnék egy kis jót öreg koromra. Azóta László Sándor min­dennap ott do1 gozik a Vörös Csillag Tsz földjein. Cseh Gyula, a szövetkezet kanásza is hamarosan nyugdíjba megy. Mondták neki. hogy nagyon^ sokat keres, szép nyugdíja lesz. mert hallot­ta-e már. mennyit kap az öreg Lukács. Elment Lukács Mihályhoz. — Hun az a papír, mert csak annak adok hitelt. A Belkereskedelmi Mi­nisztérium kereskedelem fej­lesztési és szervezési főosz­tálya irányelvekbe foglalta, milyen módon lehet gyorsí­tani, olcsóbbá tenni a ke­reskedelmi áruk szállítását. Évente 18—19 millió tonna árut szállítanak a kereske­delmi hálózatba. A nagy­kereskedelem szállítási költ­ségei megközelítik az évi egymilliárd forintot, vagyis összes kiadásainak mintegy 40 százalékát A vállalatok új lehetőségekkel élve, vagy­is megfelelő szervezettséggel viszonylag rövid időn belül több tízmillió forinttal csök­kenthetik a szállítási költ­ségeket. Általános elvként a mi­nisztérium azt ajánlja, hogy a . szállításokat is az a vál­lalat végezze, amelyik an­nak költségeit viseli, mert a kiadások csökkentésében ő a legérdekeltebb, mivel a Urbánné is eljött Lukács Mihálynéhóz. „Mutassa már meg a papírt Kati néném, mert azt beszéli a nét>.--” Ci­bakházán most mindenki azt beszéli. Lukács Mihályt meg­állítják a faluban: hát meg­kaptad, koma? Hát igaz, hogy ennyit kaptál? — Még « Miklósi doktor úr is Gratulált, az orvosunk. Azóta hárman vannak új nyugdíjasok a cibakház! Vö­rös Csillag Tsz-ben. Vfgh Mihály sertésgondozó is majdnem ezerháromszáz fo­rintot kap. Az úi nyugdíj- törvény végre valóban nyug­díjat juttatott a parasztem­bereknek. Ki mennyit dolgo­zik, ki hány évet tölt a szö­vetkezetben. A cibakházi tsz mostanra gazdag szövetkezet. A megye öt kitüntetett közös gazdasága között szerepelt az idén is. A nyugdíjasoknak egy hold háztáji földet jut­tat. Lukács Mihályné is kap még négyszáz forintot. Tesz-; vesz a két öreg naponta a háztáji szőlőben, etetik a jó-' szágokat. Emlékezgetnek a régi időre „de kár, hogy nem írtuk le mindennap, mi, min­denen estünk át”. Hosszan mesélgetik. de búcsúzáskor csak annyit mond Mihály bácsi: — Hát azért a tisztességes kenyerünk meglett öreg nap­jainkra. Borzák Lajos szállítási költségek jelentős része a nagykereskedelmet terheli, .célszerű, hogy en­nek megfelelő arányban a szállítás szervezését is el­lássa. Az irányelvek kitérnek a házhozszállítás kérdéseire is, hangsúlyozva, hogy ez szer­vesen hozzátartozik a keres­kedelem színvonalának nö­veléséhez. a bolt saját vagy bérelt szállítóeszközével az árut, a vevőnek korlátozás nélkül házhoz szállíthatja, sőt ennek megszervezésével a fuvarozó vállalatokat is megbízhatja. A kereskedelem figyelmé­be ajánlják az irányelvek az árucikkek minta utáni ér­tékesítésének előnyeit. Ez ugyanis lehetővé teszi, hogy a bolt érintése nélkül, a vállalati raktárból, sőt egyene­sen a nagykereskedelem rak­tárából közvetlenül a vevő lakására szállítsák az árut r Évi 19 millió tonna kereskedelmi áru gyors és olcsó szállításának elvei • • Unneplőruha, vizsgadrukk — és ami azután következik — Június tizediké óta érett­ségiznek Szolnokon a Vásár­helyi Pál Közgazdasági Szak- középiskola negyedikesei. Négy közismereti tárgy: iro­dalom, történelem, politikai gazdaságtan, matematika és bárom szaktárgy: könyvvitel, statisztika, tervezés, plusz egy nyelv szerepel az érettségi „műsorán”. Ez önmagában sem kevés, az új gazdasági mechanizmus bevezetése azonban náluk még külön gondot is okozott. Tervezés­ből, az ágazati tervezés terü­letén volt olyan anyagrész, amelyet az érettségi előtt két héttel kaptak meg. Az ered­mények ennek ellenére sem rosszak, 3,4—3,6 körüli átlag­ra lehet számítani. Az eddigi tapasztalatok szerint különö­sen a közismereti tárgyakból készültek fel jól a diákok Érettségi után Arról érdeklődtem az isko­la igazgatójától, hogy milyen lehetőségeik vannak az érett­ségizetteknek az elhelyezke­désben és a továbbtanulás­ban. Szurmay Ernő elmondotta, hogy a majd kétszáz érettsé­gizőnek körülbelül 20—25 százaléka tanul tovább. Leg­többen a közgazdasági és az agrártudományi egyetemekre mennek, de minden évben küldenek jelentkezőket a tu­dományegyetemekre is, Bu­dapestre, Debrecenbe vagy Szegedre. Négy-öt évre megoldódik azoknak a gondja, akik egye­temre mennek, a többieknek azonban munkahelyet kell keresni A mai, közgazdász­konjunktúrában ez nem nehéz, egyes területeken ki sem tudják elégíteni az igé­nyeket. A gyors és gépíró és idegen nyelvi tagozaton végzett negyvenegy diáknak máris biztosították a helyét, de biz­tosíthatnák akkor is, ha két­szer ennyien végeznének. A kereskedelmi szakközépisiro; [ásóknak sem lesznek elhe­lyezkedési gondjaik. Azok a vállalatok, amelyeknél a gya­korlatukat végezték rendsze­rint alkalmazzák is őket. Akiknek nehezebb A negyedikeseknek több, mint fele az általános tago­zaton végez Közülük har­minckilencen mezőgazdasági, hatvanan ipari, húszán keres­kedelmi gyakorlatot folytat­tak. Közöttük még vannak, akiknek nincs meg a munka­helyük, de szeptember elejé­re valószínűleg mindenkit el tudnak majd helyezni. A gondokat nagyban eny­hítené, ha a termelőszövetke­zetek nagyobb számban al­kalmaznának képzett munka­erőt adminisztrációs munka végzésére is. Az állami gaz­daságok már gyakrabban for­dulnak ilyen igénnyel az is­kolához, a legtöbb szövetke­zeiben azonban még nem is­merték fel kellőképpen ennek a jelentőségét.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom