Szolnok Megyei Néplap, 1968. június (19. évfolyam, 127-152. szám)

1968-06-02 / 128. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! ME6YEI i A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA Ara: 1 forint XIX. évfolyam, 128. szám. 1968. június 2., vasárnap. BEBORÜLT AZ EG ?| Láthatják, mondta szo­morúan a főagronómus, mi mindent megtettünk. Benne a sok emberi munka, a nagy anyagi érték a földben s eső nélkül megy tönkre minden. Nagy nekigyürkőzéssel, ko­rán, kitűnő munkával vetet­ték el az ősszel a gabonái. A talaj megkapta a szerves trá­gyát, a műtrágyát, a növény vegyszeres gyomirtást. Olyan példás ápolásban részesült a növény, hogy még a dűlőutat szegélyező fasort is kapálták, szinte minden szál gyomot kiirtottak. Aztán elment a ta­vasz, úgy hogy eső nem esett. S elment a főagronómus ked­ve is. Valahányszor bejárja a határt — s minden nap ezt teszi — szomorú. Attól fél, mit szólnak majd az emberek a zárszámadáskor, nem őt okolják-e majd, amiért nem lesz meg, amire számítottak. A szolnoki járási pártbizott­ság első titkára beszélte el: a hozzájuk tartozó szövetkeze­tek jórészében maga is határ­járáson volt. Képet akart nyerni a valóságról, s a szö­vetkezetekben uralkodó han­gulatról. A járási titkár azt tapasztalta: a szövetkezetek­ben a kisebb rész nem izgat­ja magát. A döntő többség azonban kétségbeesett. Most már minden elveszett, most már minden odavan hangulat bénítja őket. Éppen ezért ösz- sze is hívták a szövetkezeti elnököket, párttltkárokat. A határ valóban .olyan, van alapja a rosszkedvűség- nek, de nincs a kétségbeesés­nek. Az egyik dolog: egyszer majdcsak megered az eső Most is borult az ég. A na­pokban is esegetett vala­micske. A tavaszi vetésű nö­vények termését megmondani tehát senki se tudná. Ősziek­ből biztos nem lesz jó ter­més. Ezt már eldöntötte az eddigi időjárás. Néhány esz­tendeje azonban elkezdődött az a gyakorlat, hogy zárszám­adáskor előre nem látható ki­adásokra készpénzt tartalé­kolnak a termelőszövetkeze­tek. A megye közös gazdasá­gainak nagy többségében elő­re gondolkoztak. Sajnos, hogy az időjárás úgy hozta, beiga­zolódott az effajta körültekin­tés fontossága. De most azért sokat jelent. Távol áll tőlünk, hogy alap­talan megnyugvást keltsünk, hiszen a meg nem termett gabonát a pénz sem pótolja De az élet még sosem igazol­ta a kétségbeeső embert. A mindenről lemondok, a két­ségbeeső ember tettvágy nél­külivé lesz, azt se teszi meg, amit megtehetne. Annak a szövetkezeti vezetőnek van helyén a szíve, s az esze, aki látja a bajt, de azon töri a fejét, mivel próbálkozzanak a szárazság okozta termés és jövedelemkiesés pótlására. Elsősorban azon, mit lehet ilyen időjárás ellenére is ki­hozni a földből: mit vessenek az eddig letakarított és az aszály miatt kiszántott növé­nyek, valamint a korán leke rülő kalászosok után. A me­gyében nem igen dívik a má­sodvetés. Most a kényszer- helyzet előrelátásra késztet: a másodvetések sok takar­mányt pótolhatnak. S az is, ha a melléküzemágat jobban kihasználják, a kiadásokat le­szorítják, a kevesebből job­ban gazdálkodnak. És főkép­pen: még öntözéssel sok min­denen lehet segíteni. De az idő már azt parancsolja; el­sősorban ne a gabonát, hanem a kapásokat öntözzék. Mert ha az is elkésik... A közösségért érzett fele­lősség szép példája a szövet­kezeti vezetők aggódása. De nem szabad eltúlozni. A szö­vetkezeti tagok belátják ezt. Azt is tudják, kisparaszti gaz­dálkodás esetében az ilyen időjárás a tönkremenéssel volt egyenlő. Adjon ez is ön­bizalmat a gazdaságok tag­jainak, vezetőinek. Nagyüzemben lcöny­nyebb mindent megszervezni. Az egyik ötlet is, a másik is hoz valamit. A mélabú he­lyett mindig hasznosabb a dacos nekifeszülés. A szövet­kezeti vezetők hangulata egy közösség számára mérvadó. Abból lehet igazán baj, ha kétségbeesésük átterjed a kö­zösségre. Az egészséges aggó­dó kiútkeresés ragadjon át. — borzák —* Célprémium kinek-kinek A század betegsége „Zsuzsannának liliomot“ Jász-Kun Kakas 90 ezer dolgozó munkaideje csökken A Könnyűipari Miniszté­riumba 41 vállalat küldte be felkészülési tervét, amely­nek alapján csökkenteni kí­vánja dolgozóinak heti mun­kaidejét. A minisztérium és valamennyi érdekelt szak- szervezet megvizsgálta észre­vételezte a felkészülési ter­veket, s ennek alapján az év második felében részlege­sen és fokozatosán újabb üzemek térnek át a rövidí­tett munkahétre. Egyelőre nem mindenütt heti négy órával, hanem esetleg kevesebbel rövidül a munkaidő. Az újabb munkaidő csök­kentés a -41 könnyűipari vállalatnál előreiáthatólag 90 000 dolgozóra terjed ki. A Szovjetunió magyarországi nagykövetének látogatása Szolnokon, Alcsiszigeten és Martfűn Tegnap reggel 9 órakor egésznapos látogatásra Szol­nok megyébe érkezett Fjo­dor Jegorovics Tyitov, a Szovjetunió magyarországi nagykövete, Erdélyi Károly külűgyminiszteirhelyettes kí­séretében. A vendégeket a megyei pártbizottság előtt Csáki Ist­ván, a Központi Bizottság tagja, a megyei pártbizott­ság első titkára fogadta. Az érkezés után Csáki István löviden tájékoztatta F. J. Tyitov nagykövetet és Er­délyi Károly külügyminisz­terhelyettest a megye hely­zetéről. A beszélgetésen je­len volt még Fodor Mihály, a megyei tanács vb elnöke. Váczi Sándor és Zagyi Já­nos. a megyei pártbizottság titkárai és Sipos Károly, a városi pártbizottság első titkára. Ezután a vendégek a me­gye vezetőinek kíséretében a szolnoki Tiszamenti Vegyi­műveket látogatták meg. A fogadás után dr. Móra Lász­ló főkönyvelő és Lukács Gyula párttitkár tartott tá­jékoztatót a gyár politikai és gazdasági helyzetéről. A délelőtti program az üzem megtekintésével ért véget. Ebéd után a szovjet nagy­követ és a külügyminiszter- helyettes a Héki Állami Gazdaság alcsiszigeti üzem­egységbe látogatott el. Kí­séretükben volt Csáki Ist­ván, Fodor Mihály és Ná­das József, a szolnoki járá­si pártbizottság első titkára A gépkocsikból kilépő ven­dégeket Bozsik Tibor, a Szolnok megyei Állami Gaz­daságok Igazgatóságának ve­zetője, valamint a gazdaság igazgatói a. párt- és szakszer- vezeti titkára fogadta, ma'd Kálmán István tartott tá­jékoztatót a gazdaság hely­zetéről, munkájáról. Fjodor Jegorovics Tyitov- nak, a Szovjetunió magyar- országi nagykövetének és Erdélyi Károly külügymi­niszterhelyettesnek egészna­pos megyénkben látogatása a Héki Állami - Gazdaság martfűi üzemegységében az esti órákban ért véget Vendég Lengyel­országból Szolnok testvérvárosából Szceczinből a Szceczini Ku­rier című lap főszerkesztője a Szolnok megyei Néplap vendégeként megyénkbe ér­kezett. Itt-tartózkodása alatt meg­ismerkedik megyénk társa­dalmi, gazdasági, politikai és kulturális életével. Zöldül a derzsi határ Működnek as önlösőgépek Tavaly ilyenkor „úszott” a a tiszaderzsi határ. A folyó mentén - fekvő földekből 800 hold fekete ugar maradt, annyira vizes volt, hogy nem tudták bevetni. A víz kóros hatása még az idén is érző­dik, mert tönkretette a ta­lajszerkezetet, a talajéletet. De az aszályhoz képest ez a kisebbik baji Már ebben a hónapban termel as épületelem gyár — Egy hónap se kell már, s gyárunk kibocsátja az el­ső termékét — mondja Kruzslich József, a készülő szolnoki épületelemgyár sze­mélyzeti vezetője, Varga Fe­renc igazgató tájékoztatójá­„Szándékunk ébresszen figyelmet” A kuliurális napok követendő példák A közelmúlt napokban zá­rult a jászsági és a török­szentmiklósi kulturális napok programja. Mindkét helyen a városi és a járási műve­lődésügyi szervek együttmű­ködése, sikeres összhangja volt az eredmények záloga. Szintén a napokban ta­nácskoztak a szolnoki kultu­rális hetek újabb megrende­zéséről. Egyszóval a megye középső és északnyugati ré­szében az átlagosnál többet igyekeznek nyújtani a műve­lődésügyi szervek. .Mondhatná erre valaki, hogy kultúrpolitikánkat nem lehet néhány hét alatt meg­valósítani, hosszú évek rend­szeres munkája kell ahhoz. Való igaz ez. De a kulturális hetek rendezői nem is tűz­ték ezt célul. Inkább arra törekednek, hogy bizonyos vonatkozásban a népművelés egy-egy szakterületére irá­nyítsák a figyelmet. Egyikük találóan úgy fogalmazta rnegj hogy arra az időre feliegyék az emberek az ünneplökala- pot. S mindezt nemcsak a lát­szat kedvéért, hanem a táj, a szűkebb haza szeretetéből adódóan határozott célokért. A törökszentmiklósi népmű­velők például az idén a me­zőgazdászokkal fogtak össze. Részben a dolgozók szakis­meretének bővítése, részben emberi lényükhöz való köze­lebb kerülés, hatékonyabb nevelésük volt a cél, melyet sikerrel elértek. A jászberényiek más jel­leggel rendezték az idén a kulturális napokat. Ök a szülőföld szeretetéből kiin­dulva a haladó hagyományok ápolásának, a jelen kulturá­lis értékeinek megbecsülésé­nek szentelték főleg ezt az időszakot. Ennek a program­nak megfelelően képzőművé­szeti kiállításra, honismereti szakkörök találkozójára, munkásmozgalmi emlékei? kiállítására, irodalmi szín­padok fellépésre, fotókiállí­tásra, helytörténeti kiállítás­ra és sok egyébre sort kerí­tettek. Sokoldalúan, külön­böző módszerekkel szolgál­ták ugyanazt a célt. Műsor­füzetük előszavát azzal zár­ták: „Szándékunk ébresszen figyelmet”. S ne csak figyelmet, ha­nem követendő példaként tettekre is serkentsen. A Kunság jórészén — ide ért­ve a tiszafüredi járást is — szintén elkelne valamilyen hasonló rendezvénysorozat, ami a hétköznapok megszo­kott közönyéből kizökkente­né az embereket A szolnoki, a jászberényi és a török­szentmiklósi példa bizonyít­ja, hogy érdeklődésben, aktív segítőkészségben nem lenne hiány. Csak kezdeményezni kellene azokban a városok­ban, járásokban is. & B. ból kiderül, hogy a szabad­téri készórutároló óriáson — amely 240x100 méter alap- területű — a híddaruk pá­lyáit szerelik. Az alig kisebb gyártócsarnokban szintén. Az oszlopokon csak a szik­raeső jelzi, hogy fent hegesz- tenek. Mintegy háromszáz ember legalább százféle munkán szorgoskodik. Segé­deik: a gépek sokasága. Ki kezeli a gépeket? A gyár egy részében jú­niusban már termelnek. A szabadtéri csőgyártó telepet most még ugyan alapozzák, de — az építők napja köze- ledtén — az építők remélhe­tőleg kitesznek magukért. — Júniusban próbaüzemet tart­hatnak, júliusban pedig meg­kezdik a folyamatos gyár­tást. Novemberben a mo­zaiklap, decemberben a szer­kezetek gyártása lesz a program. A kérdésre, hogy a renge­teg gépet ki kezeli, ki irá­nyítja majd, Busku József, a gépészeti osztály vezetője kis füzetet tesz az asztalra. A jelentkezők névsora van benne. Belelapoz és kiderül, hogy ez még jórészt szá­mukra is talány. Huszonöt betonelemgyártó. tizenkét épületgépész, több géplaka­tos, hegesztő, stb. ipari ta­nulót szerettek volna az idén szerződtetni. Mindösz- sze egyetlen egy jelentkező volt. — Hogyan indulhat mégis a termelés? — Annyi kiképzett, beta­nított munkásunk azért m;'yr van, ahányra az idén szük­ség lesz. Mintegy százan a budapesti gyárban tanulták vagy tanulják a szakmát. Az utánpótlásról kell gondos­kodni! Az említett füzetben most éppen a nyolcszázadik be­jegyzés következik, de az évi — csaknem 300 milliós teljes termelés idejére, 1970- re ezerkétszáz ember kell ide. — Nők is? . — Ha a Szolnokon elhe­lyezkedni szándékozó nők könnyebb fizikai munkára vállalkoznak, mindenkit tu­dunk foglalkoztatni. — Mennyit kereshetnek a nők? — Ezerháromszáztól kétezer­kétszáz forintig. Akik más­hol szerzik meg a képzett­séget, azoknak a tanulás idejére havonta jutalom­pénzt adunk. Most például nehézgépkezelőket keresünk. Negyven-ötven embert sze­retnénk két hónapos tanfo­lyamra Debrecenbe küldeni. Érettségizett fiatalokat is vá­runk. Komoly, vonzó szak­mákat tanulhatnak nálunk. A betontechnológiától a váz­szerelésig rengeteg igényes, szép foglalkozás lesz itt. Jú­liustól rövidített munkaidő­vel dolgozunk. Plusz 26 sza­badnap egy évben. Választékbővítés is — Az erdetíhez viszonyít­va bövitik-e a termékek választékát? — Igen — válaszol úiból a gyár igazgatója — 1969 el­ső negyedévében már lakás­gépészeti magokat is gyár­tunk. Ezenkívül vikendház- hoz, családi és többszintes lakásokhoz — évente mint­egy ezer családi házhoz — gyártunk elemeket. A BNV-n díjat nyert a betonelemgyár­tó vállalat garázsa. A har­madik negyedévben már mi is szeretnénk azt folyama­tosan gyártani. Az igények alakulása indokolta az ere­deti profilbővítés* A saövetkezet elnöke, fő- agrornómusa arról panasz­kodik, az eső most is elke­rüli községüket. A szomszédos községek szövetkezetei kiadós .«»sőt kaptak, a derzsi határban csak száz holdas parcellát áztatott meg. Az itteni földek azonban mintha jobban bírnák az aszályt. A búzák üde zöldek, csak itt-ott látszik rajtuk a hőség sanyargatása. A szö­vetkezet 1070 hold búzát ve­tett, s átlagosan 14.8 mázsás termést tervezett. A tsz ve­zetői szerint ennyit vagy megközelítően ennyit be tud­nak tartani, ha további baj nem éri a vetést. A tavasz elején azonban 20 mázsás tlagot vártak. Csakhát... Az esővárás helyett öntöz­nek a szövetkezetiek. / Az esőztető berendezés és a három Pajtás típusú szi­vattyú április közepétől mű­ködik. Sőt a vízigtől is köl­csönöztek egy nagyteljesít­ményű gépet, mellyel a holt­ágból emelik át a vizet. A brigádok reggel 5-től este 8—9 óráig dolgoznak. öntözik a lucernát, a vö­rös herét, a dohányt és a kertészetet. A csalamádé és az uborka magja ki sem kelt volna, ha nem kap mesterséges csapadékot. Most kezdték meg a ku­korica második kapálását, s párhuzamosan az ideiglenes csatornákat is kihúzzák a táblákon. A 240 holdból 150-et tud­nak barázdásan megön­tözni. Ennyit függetlenítettek az időjárás viszontagságaitól. A cukorrépa esőt kapott, ha kell ezt is öntözhetik. Sok kárt tett az aszály Tiszaderzsen is, de nem any- nyit, mint a megye egyéb területein. Bíznak az embe­rek, tudják, hogy az ősziek­ből nem lesz rekordtermés, de a tavasziak termésátla­gait még befolyásolhatják. Rajtuk múlik;- «• h =

Next

/
Oldalképek
Tartalom