Szolnok Megyei Néplap, 1968. június (19. évfolyam, 127-152. szám)

1968-06-12 / 136. szám

196«. június 12. SZOLNOK MEGTEI NÉPLAP 3 KÉPERNYŐJE ELŐTT Ismct eredeti tévéjátékot láthattunk a Péntekesti Té­vészínházban. Az eredeti jel­ző azonban csak arra vo­natkozik, hogy a televízióra született játékkal van dol­gunk, s korántsem a dráma tartalmi és formai eredeti­ségére. A mafla ugyanis fordított Gorkij öt­letre épül, s Móricz jól is­mert úrimuris világát idézi. Ki is ez a mafla? öspesíi fiatalember. Alig néhány napja érkezett a vidéki kis­városkába. Oda, ahol a „miskók” uralkodnak, s egy „főmiska”, Belovai, a fran­ciás úr a mindenható. A fia­talember csak levegőválto­zásnak szánja e vidéki le- ruccanást, a fővárosban el­lustult benne valami, fel akar frissülni. S mit tesz isten, ő lesz az új főnök. Nem iszik, legfeljebb teá­zik: ulti helyett a bridzset kedveli; pirulós, mint egy papnövendék — Aranka hiá­ba kínálja magát, ő a resti nemtőjében inkább a gon­dolkodó nőt s az érző szívet fedezi fel —; szimpla szak­embernek vallja magát, de Aranka megtérítése is „jól áll” neki; Ezek után nem csodálkozhatunk, hogy a fő­nökség mellé nem fogadja el a miskaságot, a kisvárosi élet pocsolyájában fürdő bi­valycsorda közé még kurta farkú kismalacként sem haj­landó beállni. Egy úgyneve­zett nagy drámai pillanat­ban, ahelyett hogy felhajta­ná az avatási „serleg” tar­talmát, nagy elhatározással darabokra töri a mlskák kanesóját. A „tejfeles szájú­nak” ítélt maflából pozitív hős lesz. Fülöp János két életfor­mát kívánt szembesíteni te­levíziós játékában; az aktív, cselekvésre vágyó emberét és a megpróbáltatásoktól' ir­tózó — „minek minden pil­lanatban próbára tenni az embert” — tompa közönybe hulló konformistáét. A szem­beforduló életformák drámai összecsapását azonban nem tudja szándékához híven a társadalmi általánosítás szín­vonalára emelni — a mis- kák ízetlen játékából nem vált jó értelemben vett tár­sadalmi szatíra. Pedig prob­léma felvetése jogos, de a kisváros miskáinak megraj­zolásában több egyéni vo­násra, differenciáltabb kari- kírozásra lett volna szük­ség, hogy az összkép és a mondanivaló hitelesebbé váljék. A jó pofaságú drasz- tikumból is megtette volna kevesebb is. A televíziós megvalósítás is csak cgy- egy sikerültebb mozzanat­ban — közelképben és kép­kompozícióban — villantot­ta fel a feszültebb, drá­maibb komponálás televí­ziós lehetőségeit. Ha Horval István nem ragaszkodik annyira a restire szű­kült környezet színpa­dias megoldásaihoz, a te­levíziós Mafla izgalmasabb élményt jelenthetett volna; A tehetséges színészgárda is jobbára csak vergődött — i.arsnyköpéses” szerenében* A fiatal és nagyon tehetsé­ges Tahi-Tóth László így is kitűnt. Az égigérő fa és társai népmesék; mondák; gyer­mekjátékok vonultak fel tanúként László Gyula pro­fesszor rendkívül érdekes* képzeletet mozgató műsorá­ban* Az okos szóval meg­vallatott „források”, érzelmi síkon bizonyították ugyan­azt, amit az első adásban a tudomány szárazabb eszkö­zei igazoltak: történetesen* hogy népünk eredete két ágra vezethető vissza; a finnugor és a török ágra. Az égigérő fa az erdők vilá­gát idézi, a kancatejfürdő azonban pusztaságra utal» He két népről beszél a Gó­lya, gólya, gilice kezdetű gyermekjáték is. László Gyula arra is rámutatott* hogy a pendelyesék éneké­ben is rálelhetünk őseink világszemléletére; arra, aho­gyan például ők képzelték el a másvilágot. A Szita, szita péntek fordított nap­rendjében, a túlvilág fordí­tott világképe kísért. A mű­sor világos, bizonyító erejű logikáján túl azért is figyel­met érdeme], mert imponá­ló, ahogyan gazdálkodik az idővel. Rövid idő alatt so­kat mondani, s mégis szem­léletesnek maradni; Az az érzelmi többlet, amely ön­kéntelenül árad a művész­pedagógus rajongó tárgysze- retetéből. már szinte ráadás az őseink világát boncolga­tó ismeretterjesztő adásban. Röviden Az Antigoné-sors, a női önfeláldozás problémájának modern, ötletesen televíziós elemzését hozta az Élő An­tigoné. Nemere László ren­dező feszesen drámai rit­musban szólaltatta meg a montázsban szerkesztett iro­dalmi bizonyító anyagot, s a közelképek kifejező ere­iének maximális kihaszná­lásával vérbeli televíziós produkciót teremtett. Ter­mészetesen az összeváloga­tott részekből új gondolat született; nevezetesen, szük­ség van-e még korunkban is a tragikus önfeláldozás demonstratív cselekedeteire; megváltozott körülményeink közepette milyen gondolato­kat ébreszt ma Antigoné példája. Béres Ilona egy személyben fogta össze a keretet és a részleteket, oly­kor erejét meghaladó fel­adatra is vállalkozva. Sajátos alaphangot s jel­legzetes stílust képvisel Ró­bert László és Kecskés I ászló közös vállalkozása, a Tíz hét Vietnamban. A he­roikusán küzdelmes életű nép mindennapjaiból ki­emelt részletek még köze­lebb hozzák és rokonszen­vesebbé teszik a vietnami embert. Emberközpontúságé riportfilmjük szép publicisz­tikai teljesítmény. Kevésbé ismert és propa­gált versek kerültek A ter­mészet dicsérete című, Rab Zsuzsa orosz, illetve szovjet lírikusok fordításaiból válo­gatott irodalmi műsorba. A finom lírájú versek Mensá- ros László, Latinovics Zol­tán, Mádi Szabó Gábor. Gá­bor Miklós tolmácsolásában méltó megszólaltatokra ta­láltak. VM. Gépkocsira rakodó munkásokat kőműveseket, ácsokat és vasbetonszerelőket felveszünk. Jelentkezés: Szolnok megyei Tanács Építési és Sze­relőipari Vállalata Szolnok, Dózsa .György u. 5. AZ EGYESÜLÉS ÉVFOIDULÓJÁRA a mindennapi pártmunka gondjai és örömei közepette, a személyes és magán-érintkezésben nincs nyoma, senki sem tartja számon, hogy párttag­jaink közül az egyesülés e lőtt ki volt a kommunista, ki a szociáldemokrata párt tagja. Ma az embereket pártunkban ki­zárólag munkájuk, magatartásuk, aktivi­tásuk, a munkára való rátermettségük alapján különböztetik meg. Ez helyes és örvendetes. Ma a párt mindennapi mun­kájában érezzük annak a nagy történelmi győzelemnek áldásos hatását, hogy a ma­gyar munkásosztály két pártja a marxiz­mus—lenitúzmus eszméi alapján egye­sült, és — most már joggal elmondhat­juk — egységes, szellemében és munka- módszereiben egyaránt kommunista párttá fejlődött. Kádár János szavait idéztük, aki a párt VIII. kongresszusán állapította meg a lentieket — aláhúzva, hogy a szocializmus építésének elmúlt harcaiban végképp összeforrt és harcos lenini él­csapattá kovácsolódott pártunk. Húsz éve, hogy 1948. június 12-én a két párt kimondta egyesülési szándékát és junius 13-án összeült az egyesült, párt, a Magyar Dolgozók Pártja l. kongresszu­sa. Ezzel három évtizedes kettészakadt- ság után újra megvalósult a munkás­osztály politikai és szervezeti egysége. Az egység nagy történelmi előzmé­nyek után. kemény harcokban kovácsoló- dott. ki. Először 1919-ben a ragyogó em­lékű Magyar Tanácsköztársaság idején egyesült a két párt. Ha a rövid idő alatt az együttműködés nem is volt hibamentes, ha nem is sikerült az. egyesült pártnak minden felmerülő kérdésre nyomban a helyes marxista választ, kidolgozni — a munkásosztályban mély nyomokat hagyott a mvnkásegység szervezeti megvalc/-ulá- sának e rövid időszaka, összekapcsolódott az a hatalom gondolatával. A munkás- osztály legjobb .fiai az ellenforradalom évtizedeiben sem adták fel az egység eszméjét, mint az eljövendő győzelem egyik fontos előfeltételét. Történelmi tanulság ma már, hogy ab­ban az időben úgy és annyiban lehetett a szélesebbkörű népfront-mozgalmat ki­bontakoztatni, a független, demokratikus, szabad Magyarországért harcot indítani, amennyiben ez a kommunisták és a bal­oldali szociáldemokraták egységfrontjára épült. Igaz viszont az is, hogy ez a moz­galom azért nem lehetett tömegméretű, s a harc eredményesebb, mert az SzDP vezetésében abban az időben igen erő­teljes volt a munkásosztály ügyéhez hűt­len vezetők ideológiai és politikai be­folyása. Ők fékezték a munkásosztály egy­ségének erősödését, ezzel az egész magyar nép antifasiszta mozgalmát. 1944 őszén, a Szálasi diktatúra idején viszont már megszületett a két. pártnak olyan összefogása, amely teljes mérték­ben előre mutató volt, kifejezte azt a történelmi szükségletet, hogy a jövő szo­cialista Magyarországának megteremtője csak az egységes, marxista—leninista ideo­lógiai és politikai alapon szervezett mun­kásosztály lehet. Ez a felismerés népünk történelmének leggyász.osabb korszakában született, szinte jelképezve, hogy csak az összefogás, csak a legszorosabb akcióegy­ség és a későbbi egyesülés nyithatja meg az utat nemcsak a magyar munkásosztály, hanem az egész magyar nép felemelke­dése előtt. A felszabadulás utáni évek nagy poli­tikai harcai mindezt igazolták. A nagy­birtokot jogos tulajdonosúnak, a paraszt­ságnak kezébe adni; a földreformot meg­védeni; legyőzni az inflációt; megterem­teni a gazdasági stabilitást; sikerre vinni az újjáépítést; hozzáfogni a három éves tervhez — csak a demokratikus erők leg­szélesebb összefogásával lehetett. A de­mokratikus erők összefogása pedig a két munkáspárt egységén álít, vagy bukott. Történelmi igazság: ezekben a harcokban a kommunisták mindig számíthattak az S?.LP baloldali erőire De az is igaz, hogy ezekben az években végképp kiderült- a szociáldemokrata jobboldal semmiből ram tanult, változatlanul megmaradt opportu­nista, munkásáruló platformján. Az idő követelte, hogy mindezt magú a a szociáldemokraták ismerjék fel. S 1947 végén ez meg is történt. A baloldali erők elérkezettnek látták az időt arra, hogy nyílt ideológiai, politikai és szeivezeti harcban kiszorítsák a jobboldalt a veze­tésből, megtisztítsák pártjukat tőlük. Eb­ben a küzdelemben a SzDP baloldala el­évülhetetlen érdemeket szerzett, eljutva a marxizmus—leninizmus eszméinek elfo­gadásáig és a kommunista párttal való egyesülés szükségességének felismeréséig. Így értek meg a két párt egyesülésének feltételei 1948 júniusára. Az egyesülési kongresszus történelmi pillanata a mun- kásenyr,égert vívott három évtizedes harz betetőzése volt — egvben fordulópont is a munkásosztálynak a hatalomért folyta­tott harcában. Az egységes munkáspárt létrehozása ugyanis megerősítette a népfront politi­kát, a függetlenségi frontot: lehetővé tette a többi koalíciós párt jobboldali elemei­nek leleplezését, kiszorítását a hajlómból; az államosításokat és a bárom éves terv- sikeres folytatását. A két munkáspárt egyesülése végül is r proletárdiktatúra győzelmét jelentette. Kibontakozhatott a szocializmus alapjainak lerakásáért folyó országépítő munka. Túljutva az 1956-os ellenforradalom megpróbáltatásain, az eltett tizenkét esz­tendő, annak politikai, gazdasági sikerei még egységesebbé kovácsolták, pártunkat. A közös harcban a kommunisták és a volt szociáldemokraták közötti különbsé­gek végképp eltűntek. Az elmúlt évek alatt rárlunk kijavította és felszámolta úgy a baloldali, dogmatikus, mint a jobb­oldali opportunista, revizionista hibákat. Szilárd és következetes, forradalmi mar­xista politikájával egyaránt méltó foly­tatója a kommunista mozgalom forradal­mi múltjának és az SzDP legjobb hagyo­mányainak. M egtanultuk, hogy harcunk sikereinek íegfőbb bázisa a munkásosztály egy­sége volt. Bizonyára így lesz ez a jövőben is. Ezért a szocializmus teljes felépítése, az egységes szocialista nemzet kialakítása legfőbb feltételének a mun­kásosztály egységét és vezető szerepének érvényesülését tartjuk. V. J. Sokszem között Komlós Já avagy: A humor nyelvtanórája Ki állapíthatja meg as árakat? Az Országos Anyag- és Arnivatal elnöke most ni ki­jelent rendelkezésében az árhatósági hatáskörökről in­tézkedik. — Körülhatárolja, hogy a különböző hatósági árucikkek árát, illetve a szolgáltatások díját melyik árhatóság állapíthatja meg, vagy változtathatja meg. E rendelkezés azonban csak azoknak a cikkeknek, illet­ve szolgáltatásoknak az árá­ra, díjára terjed ki, ame­lyeknek szabályozási jogát a kormány nem tartotta fenn magának. — Néhány fontos termék és szolgáltatás, mint például egyes építőanyagok, a ke­nyér, a sertés- és marha­hús, a kristálycukor, a sertészsír, a lakbér, a gyógyszer-hozzájárulás árát, egyes felvásárlási árakat továbbra is csak a kormány változtathatja meg. A többi hatósági ár megál­lapítása, megváltoztatása az Országos Anyag- és Arhi- vatalra tartozik, de hatás­körének egy rész.ét más szerveknek átengedi. Az Országos Anyag- és Arhivatal elnöke meghatá­rozta, hogy milyen hatáskö­röket enged át más szervek­nek. A tárcák vezetői álta­lában a szakterületükhöz tartozó termékek hatósági, termelői és fogyasztói árát állapíthatják meg. Például a nehézipari miniszter szab­ja meg a városi gáz árát, a művelődésügyi miniszter a könyvkiadás, a filmforgal­mazás, a mozik, színházak, a hangversenyek árairól, a Kormány Tájékoztatási Hi­vatala az újságok áráról, a hírközléssel kapcsolatos szer­zői- és fordítói honoráriu­mokról dönt. Az illetékes miniszterek leértékelés, kiárusítás, en­gedményes vásár alkalmá­ból a fix hatósági áraknál alacsonyabb árakat enge­délyezhetnek. Jelentős hatáskört kaptak a helyi árhatóságok is. A megyei, fővárosi és a me­gyei jogú városi tanácsok végrehajtó bizottságainak illetékes szakigazgatási szer­vei általában a helyi jelle­gű szolgáltatások díiát és a tanácsi vállalatoknál termelt cikkek árát állapíthatják meg. Dönthetnek a helvi fürdők, fodrászatok, mosódák, vegytisztító üzemek, cioőja- vító műhelyek árairól, a köztisztasági dilikről, a ma­gé nkisipar helyi irányárai­ról. A szolnoki Pódium színpadon frenetikus taps jutalmazta Kom­lós János szerzői estjét. így és így néz ki, — ez­zel kezdődnék a portré. ígv kívánja a műfai öntörvénye is, de Komlós Jánosról írva rendhagyóak lehetünk, ha máshonnan nem, a televízió­ból ismeri az egész ország. Szerzői estie a humor lo­gika tankönyve. Az egyes gondolatok elemzése, az el­lentmondások kiemelése, olyan abszurditásig iut el. amelyből egy „komlóscsavar- ral” mindig „gól” születik. Vagyis; lényegre tapintás, gyilkos, megsemmisítő irónia a károssal. a feleslegess01 szemben. Kedélyes, lezser és iszonyatosan szigorú.- Tiszta műfaj amit megteremtett, tartópillére a logika — ve­gyük most ezt egy gondolko­dó paripának, amely kiveti a nyeregből a legméltóságte- libbnek tűnő lovast is, ha nem a nyeregbe való. — Az már tisztázott, hogy könnyű-e szatírát írni. A jó ókoriak azt mondták, köny­nyű, mert mindig a mások hibáját kell ostorozni. Ez volt az ókorban, de nálunk, politikai szatírát.■■? — Nehéz és könnyű. Ne­héz, mert mi kvaterkázó, anekdotázó nép vagyunk. Ez derűs, csendesműfaj; nálunk elsősorban ennek van hagyo­mánya. Ettől távol áll a sza­tíra. Ezért nehéz nálunk sza­tírát Írni. De köny- nyü azért, mert nincs belőle sértődés. Soha. Beszélek, ír.ok például vala­mi nem egészen rendes do­lgáról eoy-eay embertípushoz kötve. Tessék már mondani, ki vállalja el. hogy őróla van szó, hogy ő nem egé­szen rendes. Nem én vagyok, a szomszéd, — gondolják. No ígv él nálunk tízmillió szom­széd. — Vád persze éri a humo­ristát. hr'gy ..felnagyítják a dolgokat". Meghagy „nem is úgy volt...” — Persze, hogy felnagyít­juk. egyrészt azért, hogy jobban látható legyen, ami­ről beszélünk.. És más a ha­tás! Ki nevet, azon ha egy csúszkáló kislegényke elesik a jégen. Senki. De ha egy szá.zhúszkilós. tiszteletre mél­tó úr terül ki, abban már van. valami komikus. .Ezért is nagyítunk. Különben meg­szokás kérdése az eoész. Amikor az első ..Az érem. harmadik oldala” műsorom elhangzott... ajaj... Csak a legszolidabb hangú levelek egyikét idézem: „— Uram, ön nem tud magyarul, vagy hülye. Amiről ön beszél, az nem az érem harmadik ol­dala, hanem a pereme. Tisz­telettel...” Tavalv megjelent könvve a ..Gól nélkül nem megy,”, vi­lágos utalás; a „játékot’’ gó­lokra iátszák. S a szerző vál­lalja a gólrúgást: gólokat rúg az ostobaságnak a rest­ségnek, a számító dörzsölt­ségnek. Nagy, kivédhetetlen gólokat. — Beszéljünk a fociról is. Nemigen érek rá mostanában kimenni n pályára, a tévében nézem a meccseket. De nem­igen tudok drukkolni. Nincs még színes televízió, minden csapat fekete-fehér mezben van és bizony huszonkét ácsorgó játékos közül nem tudom kiválasztani az enyé- meimet. Nem olyan egyszerű manapság... Vajon a világ, vagy a fut­ball? Kiderül ez biztos rög­tön. — A fociiinyben Snős Ka­roly az illetékes. Nohaoy a magyar—szovjet előtt éri is lelki trénere voltam a csa­patnak, hogy feloldjam n fin'-nt. hogy ne legyen fe­szültség bennük, hogy ne. gondol ínnak mindig a foci­ra. Hát jól dolgozhattam, mert a luzsnyiki stadionban már egyáltalán rá se gondol­tak... Hát a világ, az tény’ag bonyolult, mindig is az volt. Behunvott szemmel persze nem tűnhet annyira bonyo­lultnak. Nyitott szemmel kell nézni. Szerzői esttei azt biz.onvft- iák. hoav ú"-v n°zí. az egész horizontot vizsgálja és ha valahol a szeilomi szerpha- táron utunkat álló, mérgező­en füstölgő sa'akhecvet tor­nyoz fel az emberi butaság, Komlós rögtön látja, — el­nézést, hogv keménv logiká­jú művészetét most egv gyors, erős dózerhoz merem hason­lítani — és segít tisztítani: mély, elvhű, intelektuális gondolati humora ellenállha­tatlan. Nagyon vészéi vés csatár a butaság kapuvédőire. Har­cos játékos, mert gól nélkül nem megy... —— tiszai «síp

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom