Szolnok Megyei Néplap, 1968. június (19. évfolyam, 127-152. szám)

1968-06-12 / 136. szám

VILÁG PROLETÁRJA!, EGYESÜLJETEK! SZOLNOK MEGYEI Í A MEGYÍr'plRTÍZ0TTSÁG XIX. évfolyam, 136. szám. Ára: 70 fillér 1968. június 12., szerda. Jó szomszédság, jó barátság A fordulat éve óta, vagyis amióta mind Magyarorszá­gon, mind Csehszlovákiában a szocializmus erői javára dőlt el a hatalomért folyó harc, országaink kapcsola­tait mindig a jó szomszéd­ság, a jó barátság mintája­ként szokták emlegetni. 3 erre minden alap megvan. Testvén együttműködésün­ket a szocializmus talaján húsz év munkájával a köl­csönös segíteni akarás, egy­más érdekeinek és előnyei­nek tiszteletben tartásával alakítottuk ki. Megismertük egymást; megtanultuk becsülni és tisztelni egymás alkotásait. Állampolgáraink kölcsönösen százezrével utaznak hosz- szabb-rövidebb túrákra Ma­gyarország és Csehszlovákia között. Kapcsolataink mész- sze túlhaladtak a hivatalos kereteken, a magyar szólás­mondás kifejezésével élve, i,lakva ismerjük meg egy­mást”. Ez a tény minden korábbinál közvetlenebbé, bensőségesebbé tette a két prszág viszonyát. Országaink földrajzi, gaz­dasági adottságai olyanok, hogy nemcsak egymásra utalnak bennünket, hanem igen szerencsésen ki is egé­szítik egymást. A magyar mezőgazdaság például közeli és természetes piacot talál Csehszlovákiában, egyes csehszlovák iparágak pedig nem utolsósorban a magyar piac felvevő képessége foly­tán fejlődtek. 1950-ben még a Csehszlovákiába irányuló pragyar export 68 százalékát, mezőgazdásági termények és élelmiszerek tették ki. Évek folyamán gazdasági kapcso­lataink magasabb szintre léptek: a viszonylag egy­szerű árucserék mellett na­pirendre került az ipari ter­melés összehangolása, a ter­melés szakosítása, egyes iparágakban, nagyobb vál­lalatok, intézetek között a közvetlen együttműködés. Gazdasági kooperációnk előtt új lehetőségek nyíitak akkor, amikor mindkét or­szág reformokat vezetett be a népgazdaság irányításában. Az új mechanizmus rugal­masabbá, operatívabbá tette n kapcsolatokat, tág teret nyitott mindkét félnek a kezdeményezések előtt. Ha rövid történelmi visz- 6zatekintést kívánunk adni, akkor elsősorban az 1949. április 16-án aláírt barát­sági, együttműködési és köl­csönös segélynyújtási egyez­ményünkre kell hivatkoz­nunk, amely új alapokra he­lyezte Magyarország és Cseh­szlovákia kapcsolatait. Az egyezményt annak idején húsz évre kötöttük. A ha­zánkba érkező csehszlovák párt- és állami küldöttség utazásának célja éppen e szerződés megújítása lesz. Ezt az alapegyezményt több részletmegállapodás kö­vette, amely kormányközi szinten szabályozta kereske­delmi, műszaki-tudományos, kulturális kapcsolatainkat. Jelentős például az 1955-ben aláírt okmány az alumínium­feldolgozásra és kölcsönös elektromosenergia szállításra. A fejlett ipari potenciállal rendelkező Csehszlovákiának közismertén nincsen bauxit­bányászata, holott a modern ipár és építészet egyre több alumíniumot igényel. Ha­zánk viszont gazdag bauxit- ban. Mivel a bauxit feldol­gozásához igen sok elektro­mos energia szükséges, ké­zenfekvő Volt az 1955-ös egyezmény. Ennek nyomán Csehszlovákiában hatalmas bauxit- és timöldfeldolgozó gyár létesült a magyar nyersanyag bázisra, hazai iparunk pedig biztosan tár maszkodhat a csehszlovák energiaszállításokra. Minőségi fejlődésnek te­kinthető az 1961-ben kötött megállapodásunk, amely lét­rehozta a magyar—csehszlo­vák' gazdasági és műszaki- tudományos együttműködési vegyesbizottságot. E szerv időről időre rendszeresen egyezteti a két ország távlati terveit, foglalkozik a nyers- anyagprobléinákkal, a gép­ipari és vegyesipari szako­sítással, a kooperáció bőví­tésével. Gondoskodik arról is, hogy országainkban fo­lyó tudományos kutatások, kísérletek kölcsönösen kiegé­szítsék egymást, a lehetőség­hez képest kiküszöböli _ a párhuzamos kutatásokat, ajánlásaival, terveivel elő­nyösen befolyásolja a beru­házási keretek legcélszerűbb felhasználásál. Számtalan példát lehetne felhozni arra, hogy egyik vagy másik or­szág előnyösebben hozott létre valamely gyárat vagy egyéb objektumot és ezzel a másik országot sokmilliós tehertől mentesítette. Az 1988—70 közötti idő­szakra kötött hosszúlejáratú árucsereforgalmi és fizetési megállapodásunk már ezek­nek a tapasztalatoknak a felhasználásával készült. S hogy kapcsolataink fejlődé­sének üteme jó mederben halad, arra mi sem jellem­zőbb. hogy például 1968-ban a két ország közötti keres­kedelmi forgialom várható értéke 20—25 százalékkal meghaladja azt az összegét, amelyet 1965 decemberében, a hosszúlejáratú egyezmény megkötésekor előirányoztak. Hosszan lehetne sorolni gazdasági kapcsolataink té­nyeit és adatait, ám az sem érdektelen, ha az ember sa­ját közvetlen környezetében, a fogyasztási cikkek válasz­tékában tapasztalja ennek az együttműködésnek min­dennapi nyomait. Elmond­hatjuk, hogy mind Cseh­szlovákiában, mind Magyar- országon a közvélemény elé­gedett a másik országból importált áruk minőségével. Hogy igen közismert és egy­szerű példára hivatkozzunk: a magyar autósok tízezrei esküsznek a Skoda márkára és a csehszlovák tévé-vásár­lók ugyancsak tízezrei sem­mi mással nem cserélnék fel Orion készüléküket. Egymás megismerésében, az egymás iránti nagyrabe­csülés fokozódásában fontos szerepe van kulturális kap­csolatainknak. A művész­cserék, a színdarabok lefor­dítása és előadása, a film­forgalmazás, egymás irodal­mi alkotásainak kiadása — mind olyan része a kultu­rális együttműködésnek, amely külón-külön ismerte­tést érdemelnek. Közülük itt csak egyet emelünk ki: a közös könyvkiadást. Ebben nemcsak arról van szó, hogy cseh vagy szlovák szerző művei magyarul, illetve ma­gyar szerzők alkotásai csehül vagy szlovákul is napvilágot látnak. A közös. könyvkiadás fel nem becsülhető kultúr- missziót teremt a Csehszlo­vákiában élő magyar nem­zetiségű lakosság soraiban. A csehszlovák—ma­gyar gazdasági, tudomá­nyos-műszaki, kulturális és más természetű kapcsolatok­ban az évek során maradtak kihasználatlan lehetőségek is. A fejlődés azonban egyen­letes és folyamatos, barát­ságunk immár hagyományos­sá vált és garanciát nyújt arra, hogy a következő esz­tendők együttműködése az eddiginél is gyümölcsözőbb lesz. (C. Tóth Béla) Kevés a takarmány, most takarékoskodjunk Szolnok megye fejlődése A statisztikai hivatal új kiadványa A Központi Statisztikai Hivatal Szolnok megyei Igaz­gatóságának több hónap óta tartó munkája gyümölcseként a közeljövőben jelenik meg az 1961—ö7 közötti fejlődést bemutató kiadvány. A mint­egy 60 oldalas munka ér­dekes adatokat nyújt me­gyénk társadalmi áirétege- ződésének folyamatáról, a lakosság életszínvonalának javulásáról. Emellett ismer­teti Szolnok megye kommu­nális és egészségügyi hely­zetét, a lakásviszonyokat. A nagy gonddal összeállí­tott anyagból megtudhatjuk, hogy 1967-ben átlagosan 86 éves korukban haltak me" az emberek szűkebb hazánk­ban, míg 1960-ban átlagosan 60 évesek voltak az elhalá- lozottak. Eszerint az életkor örvendetes módon meghosz- szabbodott. A kiadványban sok érde­kes adatot találhat majd az olvasó a megye ipari ter­meléséről. Hét év alatt ha­zánk egyik legaszályosabb megyéjében — az említett idő átlagában — több mint 70 ezer katasztrális holdat öntöztek, az ország öntözött területének 23 százaiéivát. Az éi’kelődő az említett és nemsokára megjelenő műből azt is megtudhatja, hogy megyénk országosan milyen helyet foglal el a gazdasási élet, a szociális, egészség- ügyi és kulturális eredmé­nyek tekintetében. (Tudósítónktól) A tiszapüspöki Rákóczi Termelőszövetkezet gazdái­nak napi átlagkeresete ta­valy elérte a 102 forintot. Jó a tsz állattenyésztése. Legfőbb termékük a fiatal — ahogy a termelőszövet­kezetben nevezik — 200— 240 kilogramm súlyú bébi bika — Itáliáig eljut. Neve­lésükre 12—14 kg laktint, 350 liter fölözött .tejet használ­nak fel. Ügy tervezik, az idén körülbelül 140 állatot hizlalnak, az állat forgalmi vállalattal kötött szerződés értelmében olaszországi ex­portra. Jól jövedelmez szárnyaste­lepük is. Eddig tizennyolc- ezer csirkét adtak el egy ki­ló 27 dekás átlagsúlyban. A Bábolnáról származó, kiváló tulajdonságokkal rendelkező napos csibék nyolc hét múl­tén elérik az 1 kiló 27—28 A fogyasztást szövetkeze­tek a termelőszövetkezetek igényeihez igazodva készül­tek fel a nyári — a betaka­rítási idénnyel kapcsolatos — csúcsforgalomra. Korlátlan mennyiségben kínálnak a szövetkezeti bol­tok arató szalonnát, s a ter­melőszövetkezetek saját vá­gással is gondoskodtak na­gyobb mennyiségről. Megja­vult a frlM húsellátás is. A A tavaszi aszály súlyos károkat okozott megyénk mezőgazdaságának. A lucer­na első kaszálása után pl. mindössze 8.7 mázsa széna­termést adott megyei átlag­ban, három mázsával keve- sebett, mint tavaly. Most kezdték el a második kaszá­lást, de ez csak fele lesz az 1967. évinek. Ahol öntözni tudnak, megfelelő termés ígérkezik, de ez a vetéste­rületnek csak 20—25 száza­lékát teszi ki. Sok helyen kiégett, pusztul a lucerna a csapadékhiány miatt. Normális időben a legelők 9—12 mázsa szénaértéket ad­tak holdanként. Az idén — az öntözetlenek— csak 3—5 mázsás termést adtak. Az előzetes becslések szerint a takarmánygabonafélékből 600 vagonnal kevesebb termés várható, mint tavaly volt. Ezek a tények elgondol­kodtatják a gazdaságok ve­zetőit. szakembereit, s a szövekezetek tagjait. Vajon mi lesz a megnövekedett állatállománnyal, lesz-e elegendő takarmány télire? Jogos töprengés ez. A jelenlegi helyzet valóban aggasztó, de mégsem kétség­beejtő; Aki télen akarna a meg­lévő takarmánnyal takaré­koskodni, elkésne vele; Ad­dig kell takarékoskodni, Ez tízórás munkanapot fi­gyelembe véve tíz forint húsz filléres órabérnek felel meg. Ezt tervezték az idénre is., És sok mindent tesznek azért, hogy meg is legyen. dekát. Egy kilogramm hús előállításához 2.63 csirkétá- pot hasznainak fel. Év vé­géig 90 ezer szárnyast adnak át a kereskedelemnek és a felvásárlási szerveknek. Ez­zel éves tervüket 15 ezer csirke felnevelésével túltel­jesítik és az állattenyésztés­ből származó bevételt hét millióra becsülik. 1200 holdat öntöztek A termelőszövetkezet gaz­dáinak jó . reménye a rizst föld. A tsz vezetői a tag­sággal egyetértésben úgy döntöttek, hegy rizstelepü­ket 105 holddal növelik SZŐ VOSZ felhívta a fo­gyasztási szövetkezeteket, hogy ahol nincsen a község­ben húsbolt — mintegy 1500 ilyen helyet tartanak nyil­ván — szervezzék meg a rendszeres húsárusítást a megfelelő hűtőtérrel rendel­kező élelmiszerüzletekben. Az ilyenkor keresettebb bir­kából a tavalyinál mintegy tízezerrel több kerül forga­lomba. amíg lehet, amíg van mivel. Ezt megyénk termelőszövet­kezeteiben is felismerték. A tavalyról maradt lucerna­kazlakhoz és az első kaszá­lási! szénához nem nyúlnak. Tartalékolják télire. Szigorú rendszabályokat vezettek be, takarékosan adagolják a zöldtakarmányt, legeltetnek. Lekaszálják az árok- és esatornapartokat. Ha valamikor igen, most különösen . nagy szükség van erre. Minden melléktakar­mányra: a borsó- és árpa­szalmára, melyek lucerná­val kazlazva — a fermentá­ló hatás révén — kitűnő ta­karmányt adnak. Nagy kincsünk az öntözővíz Megyénk abban a szeren­csés helyzetben van, hogy az átlagosnál jóval nagyobb területet — mintegy 100 ezer holdat — öntözhet. — Közte a takarmányféléket le­gelőket. Minegy 13—15 ezer hold legelő kaphat mester­séges csapadékot. — Nem mondhatjuk, hogy gazdasá­gaink e téren megfelelően kihasználnák adottságaikat. Áz adott helyzet arra kész­teti gazdaságainkat: minél nagyobb területről két ter­mést takarítsanak be. Jól tudjuk, hogy sok gazdaság­ban — a kiesések pótlására — ..pénzes” növényeket is vetnek; Főként zöldségfélé­ket, uborkát, zöldbabot, 1968-ban. Az új telepítésű rizs szépen kikelt, igaz a termelőszövetkezetiek is meg­adták a módját. Alaptrágyá- zásra holdanként öt mázsa műtrágyát használtak fel és két ízben már elvégezték a vegyszeres gyomirtást 350 holdas táblájukon. A zöldség és egyéb növé­nyek öntözésére és kapálá­sára is nagy gondot fordíta­nak. Eddig 1200 hold, aszály­tól tikkadt növényt öntöz­tek meg. Vöröshere, rizs, cukorrépa, zöldség kapott vizet. Jutott a 10 holdas le­gelőre és 50 holdas silóku­koricára is a Tisza vizéből. fiatalok, viasza a tsz-be Eredményeiknek visszhang­ja van. Eddig harminc új jelentkező van munkára vagy tagnak. Főként a nö­vénytermesztésbe menné­nek. Keresetük lényegesen jobb. mint. eljáró segédmun­kás korukban. A. J. A fogyasztási szövetkeze­tek a termelőszövetkezeteit igényeihez igazodva több mint kétezer helyen szer­vezték meg a mozgóárusí­tást. A hajnalban munkába indulók és a késő este ha­zatérők időbeosztásához al­kalmazkodva módosították a nyárra a földművesszövet­kezeti boltok nyitvatartási idejéfa zöldborsót. De jut hely a tö­megtakarmányok . részére is. A korábbi években nyolc­ezer hold másodnövényt vé­tettek takarmányozásra. A zöld- és lédús takar­mánynövényekből elegendő vetőmag áll rendelkezésre. Célszerű kukoricát (csalamú- uét), napraforgót, szudáni füvet, cirokféléket és ezek keverékét vetni zöldtakár- mánynak, illetve silózásra. Igen nagy érték lesz. a má­sod vetésű takarmány az ősz­szel és a télen. A takarmányhelyzet sú­lyos, de korántsem annyira, hogy — állatállományunkat csökkenteni kellene. Külö­nösen a törzsállományhoz — tehén, koca. baromfi — nem szabad nyúlni. A törzsállomány csökkenés© súlyosan hatna a következő évek .szaporula­tára, így a húsellátásra is. Kevés a takarmány, ám a meglévő gondos beosztásá­val, a szigorú takarékosság­gal, öntözéssel a másodnövé­nyek termesztésével jut cle- ség állatállományunknak. — Bizakodva tekintünk most megyénk állami és közös gazdaságainak vezetőire. — szakembereire, a mezőgaz­daság munkásaira, a tsz-ek tagjaira. A jelenleginél már nehezebb feladatokkal is megbirkóztak. M. L, Gyógyíthatatlan gyógynövény hiány Az idei nagy szárazság nemcsak a kultúrnövények terméshozamát csökkentette, hanem a gyógynövényekét is, Szolnok körzetéből az átve­vőhöz 33 éve nem került be olyan kevés kamilla, mint az idén. A legrosszabb évekre sem emlékszik vissza úgy1 a szolnoki Présel István — az ország egyik legnagyobb ta­pasztalattal rendelkező gyógy­növény átvevője —, hogy egy vagonnál kevesebbet adott volna át a Herbáriá- nak: Tavaly a szolnoki körzet­ből 3 vagon szárított kamil­lát szállítottak Budapestre. Az idén csupán fél vagon- nyi gyűlt össze, s az is na­gyon rossz minőségű, A gyűjtési szezon is rövidebb volt a szokottnál. Az elmúlt héten pénteken már be is fejeződött, holott rendes kö­rülmények között a kamilla zömét csak ilyenkor szállí­tották az átvevőhelyre a gyűjtők; A szarkaláh sem fizetett még ilyen rosszul, mint az idei nagy szárazságban. Pré­séi István visszaemlékezése szerint volt olyan esztendő — 1941-ben vagy 42-ben —, hogy egyedül a szolnoki kör­zetből 26 mázsa ment a Herbáriának. A gyógvnövénv feldolgozó vállalat országos begyűjtési terve is csak 25 mázsa volt. Az idén-? Jó h* meglesz a 30 kilogramm belök'­Hogy a tíz forintos órabér meglegyen Jók a kilátások a tiszapüspöki Rákóczi Tsz-ben Tizenötezer csirke terven felül iöbh mint kétezer mozgóárus

Next

/
Oldalképek
Tartalom