Szolnok Megyei Néplap, 1968. június (19. évfolyam, 127-152. szám)
1968-06-01 / 127. szám
UM. június. 1. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 8 Tamasi és csapata Pedagógusok kitüntetése r Tegnap este hozták nyilvánosságra azoknak a névsorát, akik az 1968. évi pedagógus nap alkalmából kiváló tanár, kiváló tanító, illetve kiváló óvónő kitüntetésben részesültek, őszinte örömünkre szolgált, hogy a kitüntetettek között több Szolnok megyei nevelő van. Kiváló tanár kitüntetést kapott Kőszegi Endre, a szolnoki Kassai úti általános iskola igazgatóhelyettese, valamint Szurmay Ernő, a szolnoki Vásárhelyi Pál Közgazdasági Szakközépiskola igazgatója! A Kassai úti iskola igazgatóhelyettese — többek között — az énektagozatos osztályok fejlesztésével szerzett jó hírnevet a megye- székhelyen. A Vásárhelyi Pál Közgazdasági _ Szakközépiskola igazgatója pedig az oktatás korszerűsítésében szerzett érdemeit a város közéletében kifejtett tevékenységével növelte. Kiváló tanító kitüntetést Hulin István, a jászberényi 606; számú Ipari Szakmunkásképző Intézet igazgatója kapott, aki az intézet fejlesztéséért is sikerrel munkálkodott a képzés színvonalának növelése mellett. Kitüntetett pedagógusainknak szívből gratulálunk. Edzett, sokat látott. kenyerüket verítékkel kereső embereket hozott össze a sors egy brigádba. Hamarosan jó nevet szereztek maguknak. A „Tamasiék”-foga- lom lett. A vegyiművek szuperfoszfát üzemének, valamint a papírgyári építkezés szerkezeti betonozását olyan remekül csinálták meg, hogy a szakmabeliek is meghajtották előttük a fejüket. Március 13-án múlott hat éve, hogy kivonultak Szolnokon a Vosztok útra. s megkezdték az első középblokkos épület szerelését, ismeretlen világba csöppentek. Ásó-lapát-csákány, később a beton úgy engedelmeskedett a kezüknek, ahogyan akarták. De az épületszerelés a vérbeli kubikosoktól ugyancsak idegen volt. — Bizony késerű volt a szánkíze. hiszen annyi baj, gond szakadt a nyakunkba, hogy alig tudtunk lábon maradni a terhével. Két és fél—három hónap is bele- tellett, amíg egy házat ösz- szeraktunk — pillantott a múltba Tassi Mihály bri- gádvezető. — És most? — Ha minden jól megy, húsz—huszonkét nap is elegendő hozzá. Persze hat év gyakorlat nagy szó. Hat év. A Vörös Csijlag úti lakótelepet, a Ságvári körúti. Vosztok úti modem béi-házakat mind öle építették. — Számontartjuk, mennyit haladtunk. Csaknem ezerötszáz lakást szereltünk össze, mióta ezzel foglalkozunk — elegyedett a beszélgetésbe Bodor Mihály. — Nem hinném. hogy akad még brigád a vállalatnál, amelyik eny- nyire összetartó, mint a mienk. Nálunk ismeretlen a lógás, igazolatlan munkanap, veszekedés. Amit az öreg mond, annak úgy kell lenni. Tamasi kihúzta magát, kemény, nyers vonalakkal barázdált arcára a büszkeség ült ki. — Az bizony szentigaz, nem ismerek pardont. Sovány, vékonypénzű vagyok, de be nem ijedek senkifiától. Ha én a magam, meg a társaim becsületére elvállalom. hogy a ház ekkorra és ekkorra meglesz, akkor nem lökheti senki fuccsba a szavamat. Amit ígérünk. Alijuk:. De annyi szent, nekem bármikor tiszta az ingem, az övék is. — Jól mondja Miska bátyám, a becsületen nem eshet folt Tíz éve vagyunk együtt, egy a nyelvünk, egyre jár a kezünk — toldotta meg G. Horváth József az „öreg” mondókájat. A brigád példásan megállja a helyét a szocialista versen ymozgalomban. a bronzplakettet birtokolják. Hatan a kiváló dolgozó jelvény tulajdonosai. Bodor Mihály kapja mer; hetedik nek az építők napján. Tamási szerényem elhallgatta, hogy a IVlunka Érdemrend bronzfokozatával büszkélkedhet. — Mit tudnak a jövőről? — Ha végeztünk a Mátyás király úton, meg néhány kisebb munkán is túl jutunk, ránk bízzák egy húszemeletes irodaház szerelését, s a csúszózsaluzással is megpróbálkozunk. — Megint úi, ismeretlen feladat előtt állnak? — Majd körülnézünk az országban, hogy mások hogy csinálják. Ne féljen, ellessük — folytatta a brigádvezető. Elek János művezetőnkkel már sok akadályon túljutottunk. Vele és Szakali építésvezetővel a magasházakat is „átugorjuk”. Hanem dologra emberek, mért nem haladunk — küldte munkára őket. Amikor elmentek, s ketten • maradtunk csendesen ennyit mondott. — Jó brigád. Nekem elhiheti. ■ir Tegnap délután meg Is ünnepelték őket abból az alkalomból, hogy Szolnokon közelednek az 1500. lakás „összerakásához”. Steiner Lajos főépítésvezetőt idézem: „Számítunk magukra Tamási elvtársi, mert olyan kiváló munkásokra, mint maguk, mindig lehet számítani.” Redler Károly, az állami építőipari vállalat igazgatója is köszöntötte a brigádot, gratulált munkasikereikhez. A jutalom sem maradt el, 4700 forint lapult a borítékokban. Taimasdékat jónéhány éve ismerem. Dolgos, nem hivalkodó, egyszerű építő munkások ő,k. Tavaly vagy tavalyelőtt a Ságvári körúti építkezésen is találkoztam velük. Az „öreg’’ akkor azt mondta: — Tudja, a mi munkánknak megvan a látszata. Az. ember jön-megy a városban s melegség önti el az új házak láttán. Azt is mi építettük, meg amazt is. Még unokáinknak is megmutathatjuk. nem üresen járt a kezünk amíg dolgoztunk. Tizenöt éven belül senki nem megy nyugdíjba a brigádból... Az „öreg” Tamasi sem. F. P. Utazás halálfejes zászlóval A kisiparban foglalkoztatottak munkaruha-ellátásáról és baleseteik nyilvántartásáról, kivizsgálásáról A Magyar Közlöny legutóbbi száma a könnyűipari miniszter két olyan rendeletét tartalmazza, amely a kisiparosokra illetve munkavállalóikra, tanulóikra vonatkozik, s ilymóc.ön mintegy 11000 alkalmazottat és 16 000 tanulót érint. A könnyűipari miniszter rendeletben szabályozza, hogy a kisiparos milyen munkaruhát köteles adni dolgozóinak és szakmunkás- tanulóinak és hogy a munkaköri egészségügyi ártalmak elhárítása érdekében milyen védőöltözettel, védőfelszereléssel köteles őket ellátni. A kisiparos a munkánk - val és védőfelszereléssel díjtalanul látja el munkavállalóit. A könnyűipari miniszter másik rendeletében elrendelt . a balesetek bejelentésénei;, nyilvántartásának és kivizsgálásának módját. A kisip - ros köteles a munkakiesé ' okozó balesetről 24 órán beli1’ értesíteni a KIOSZ heb csoportját, vagy szakoszt; lyát. Megtűrt Alig nagyobb egy írógépnél. De a hangia annál élén- kebb, és időnként csilingelve hívja fel magára a figyelmet. Még nincs végleges helyen — ha csak a jelenlegit nem nevezik ki tartós állomáshelyéül —, ott húzódik meg az áruforgalmi osztály- vezető szobájának egyik sárkattogás kában. Mintha csak az o tályvezető „unalmának” e’ űzése céljából telepedet' volna le a Szolnok menyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat „kötelékében”. De megtűrt vendég, az eltet* pár hónap alatt befogadót* nélkülözhetetlen jóbarát lett. Telex — telex — telex A gép lámpái kígyóinak, automatikusan elindul a „kocsiszerkezet”, amelyen a billenő betűk helyezkednek el. És íródik a szöveg, a távolból érkező üzenet. Győr, Pécs, Miskolc, Debrecen. A kapcsolás pillanatok műve. Árajánlat érkezik a pesti divatáru nagykereskedelmi vállalattól. Kész a válasz: 30 perc türelmi időt kérek: Dénes. Ez az aláírás. És a gép máris adásra áll. Jelentkezzék Szeged és Debrecen „Árajánlatot kérek...” Szegedi válasz: „a nevezett áruféleségből nincs készletem...” Debrecen viszont olcsóbb árat ajánl, mint korábban a divatáru nagyker. Megszületik a megállapodás. Maid válasz a pesti cégnek: „Köszönjük az ajánlatot, most árut nem rendelünk---” Tisztes távolságból figyelem a tűzszerészeket, akik a háborúból visszamaradt gyilkos lövedékeket, gránátokat szedik össze, teszik ártalmatlanná. Már több mint félórája ássák ketten kezükkel a földet, a medrébe visszahúzódott Zagyva partján. Az ujjak óvatosan mélyednek a talajba, mintha valmi törékeny tárgyat rejtegetne a nedves agyag. Felállnak, s intenek; oda lehet menni. Valósággal egy kis lőszerraktár fekszik a lábuk előtt. Kis ütésre robbannak — Megizzasztott bennünket — szólalt meg a százados. — Szép sorba volt lerakva, azt hittük valamelyik biztosítva van felszedés ellen. Szerencsére nem. — Mi lett volna ellenkező esetben? — Itt kellett volna robbantani vagy megkeresni a biztosítottat és hatástalanítani. Az utóbbi veszélyesebb, mert egy rossz mozdulat s repülünk. — Huszonnégy év után? — Veszélyesebbek, mint új korukban. Ha elrozsdásodik á csappantyút rögzítő rugó, egyetlen ütésre felrobban. — Ha ezek a repeszgráná- tok itt felrobbannak, ötszáz méteres körzetben embert ölhetnek — mutat a főtörzs, a másik tűzszerész a vöröses- barna „szörnyekre”. Gránát a szén között Gondosan helyezik a gránátokat a gépkocsira előkészített homokágyba, nehogy szállítás közben egymáshoz érjenek. Kibomlik a megkülönböztető, figyelem felhívó jelük, a halálfejes zászló és indulnak a robbantás színhelyére. A gépkocsi komótosan, simán halad. A százados gyakran ad utasítást a vezetőnek: lassan, vigyázva. — Néha-néha hátra pillantok; mögöttünk homokkal bélelt biztosító fal van. Repeszda- rabok ellen védve vagyunk. A százados észreveszi a bizalmatlanságot, s igyekszik elterelni a figyelmet. Beszél a munkájukról, emberek felelőtlenségéről, meggondolatlanságáról. — Egy Hs községből Jelentették, hogy kézigránátot találtak. Kimentünk, de mondták, hogy egy helybeli már eltüntette. Megkerestük az illetőt, s a legnagyobb megdöbbenésünkre azt válaszolta, hogy a szeneskamrába, a szén alá dugta. Azzal a szándékkal tette, nehogy megtalálják. Ennél rosszabbat sem tehetett volna. A gránát alig volt nagyobb egy széndarabnál. Még rágondolni is rossz, mi lett volna, ha véletlenül a kályhába kerül. A házban heten laknak, öt gyerek és Igét felnőtt. két tűzszerész naponta átéli mindezt. Nemrégiben Jászberényben egy gépkocsira való lőszert szedtek össze. Azelőtt Martfűn, Zagyvaré- kason, Tószegen tettek ártalmatlanná gránátokat. Sok van, nagyon sok még mindig a földben. Ki gondolná, ‘ hogy az életet adó föld halált is fejteget. Ezek az emberek, akikkel magam is átéltem a megsemmisítés izgalmait, veszélyeit, életük kockáztatásával naponta hadat üzennek a halálnak. Hétköznapi tett — mondják ők. Legalább olyan szerények, mint amilyen bátrak. Majnár József Utólag nincs vita — Mióta a-telexkészülék a szolgálatunkba szegődött, igen élénk lett a kapcsolatunk az ország különböző kereskedelmi és ipari cégeivel. Ezt az előnyt különösen húsvét előtt tapasztaltuk, amikor a zavartalan ellátás érdekében bizony néha gyors árubeszerzésre is szükség volt, amit a telexen könnyen le tudtunk bonyolítani. Negyedannyiba került az üzemeltetése, mint a telefonbeszélgetés. és dupla előnye, mert írásban is két példánv- ban rögzíti az elmondottakat, így utólagos vita nincsen. ’ Nyereséget hoz A gép automatikusan leáll, maid kis idő múlva újra jelez és ismét elindul. De ez a zaj kellemes hang nemcsak az áruforgalmi osztály- vezetőnek, hanem a szomszéd szobában dolgozó áruforgalmi előadóknak is. Mert a hang — képletesen mondva — jobb áruellátást, nagyobb forgalmat és így nagyobb nyereséget jelent. — petres — Eltűnik egy lövedék — Álljunk meg — szóig a gépkocsivezetőnek. — Ittjfj a vasúti felüljárónál -is len-g nie kell lövedéknek a be-|| jelentés szerint. r Közösen (indulunk keresé-gj sére. Nem ' találjuk. Senkin sem tud róla. Eltűnt. Gyerek M vitte el vagy felnőtt? Nems tudni. = — Érthetetlen, hogyan §§ mernek hozzányúlni. Ha kút-g ba dobták sincs biztonság-= bán. Elég, ha egy kő rá- g esik, máris robbanhat —§f méltatlankodik a „főtörzs”, s Eredménytelen keresés g után indulunk tovább. Ag szolnoki Lenin Tsz homok-g bányájánál állunk meg. Mélyg gödörbe kerülnek a gránálok.g Trotil robbanóanyagot rak-g nak közéjük és leföldelik. Jég kétszáz méterrel távolabbg helyezkedünk el, ahonnang elektromos gyújtással rob-g bantanak. g Riadót fütyül egy repesz Oda húzódok egy föld-g hányás mögé. Szabályellenes,g de figyelem; milyen hatáság lesz a robbantásnak. „Vigyá-g zat! Most!” Pokoli dörejjelg füst és homokfelhő emel-g kedik a magasba. Nyombang utána kémlelem az eget.g Fütyülést hallok. Egyre erő-g r ebben, közvetlen mellet- g tem. Karommal védem a fe-g jemet, s alig két méterreg csapódik le egy szilánk. g Megtörlöm homlokomat,g nagyot, mélyet lélegzem. A= PÁNIK Pánikban vagyok; És nem tudom megállni, hogy ki ne kotyogjam, mitől. Pedig én nem akarok pánikot kelteni, de tisztelettel szeretném közölni mindenkivel, akit érint, hogy az aranyos, drága jó öreg Napunk kihülő- ben van. Olvastam én ezt már egyszer, vagy jó húsz évvel ezelőtt. Akkor abban a könyvben azt írta egy helyütt a tudós, hogy eljön az idő, amikor a Nap halványabban ontja sugarait a Földre és az emberek védekezésül lehúzódnak az Egyenlítő tájékára, mert feljebb és lejjebb már tűrhetetlenül hűvösre fordul az idő. Akkor — ifjú és bohő voltam még — elhatároztam, hogy én egy tapodtat sem megyek innét. Szeretnék itt fenn, északon élni, itt vagyok én bennszülött. Később, ahogy öregedtem, gerincem meghajolt, engedtem ifjonti hevületemből és feladva a lokálpatriotizmusomat, 100 kilométerrel délebbre eszekedtem — Budapestre — az Egyenlítő felé. A nagyvárosban úgy tettem, mintha minden rendben volna és mit sem tudnék öreg naprendszerünk zavarairól. Dolgoztaim, táplálkoztam, aludtam. szerettem és gyűlöltem, mint minden normális ember. Éljen az élet, éljen a napsugár! És nem locsogtam ki titkomat, senkinek el nem árultam. Azért nagyon figyeltem a dolgok alakulását, nem tudott elaltatni a nagyvárosi rohanás. Most hétfő éjjel 0 órakor túlságosan hidegnek találtam az éjszakát és ez ismét felkeltette szunnyadó gyanúmat, félelmemet, bánatomat. Bár igyekeztem barátságosan elcsevegni az ásítozó kalauznővel, eszemben mindig az járt; a hidegben könnyen elalszanak és azután megfagynak az emberek. Napóleon katonái így vesztek oda a nagy orosz síkságon. Pedig akkor csak 1812-őt írtak. Azóta eltelt közel másfél évszázad. Vili, hogy tovább hült a Nap; A lakásunkba lábujjhegyen érkeztem és szomorúan konstatáltam, hogy itt is alszik mindenki. Gondosan betakartam szeretteimet és magam is ágyba bújtam. Nem tudtam elaludni a terhes gondolatoktól, kezembe vettem tudományos lapunkat és abban rögtön az első oldalon a következőket olvastam: „Végső soron a Napban másodpercenként 700 millió tonna hidrogén változik át héliummá. Az átalakulás közben fellépő tömegveszteség másodpercenként 4,3 millió tonna. A Nap az e tömegveszteségnek megfelelő energiát sugározza ki másodpercenként a világtérbe. Ez a tömegveszteség óriási, de a számítások szerint a Napban levő hidrogénmennyiség elegendő ahhoz, hogy Napunk még 10 000 millió évig szolgáltassa mai mértékű, változatlan erejű sugárzását”. így állunk hát? Odafenn az égiek tehát így mahinálnak? De hisz sejthettem volna és bevallom, a tudományos hír bár igazolta balsejtelmeimet, az igazság meztelen feltárásával mégis szivén ütött. Azonnal kiugrottam az ágyból, papírt, ceruzát kaptam elő és számolni kezdtem. 10 000 millió, az annyi, mint 10 milliárd, ha nem tévedek. De hogy mennyi hónap, nap és óra, azt már nem tudtam kiszámítani, emberek: Ekkor indulatosan felkiáltottam: „Azonnal ide, a szobába egy specializált computert, hadd számoljon nekem!’.; Nem, a specializált computer nem jó! Univerzális computert ide! Annak, ha jól vagyok értesülve, üresek a cellái, tehát az átkozott masina rugalmasabban működik. Azonnal betáplálom a kíváncsiságom lyukkártyáival és biztos meg tudok valamit: Él-e valaki, valami rokonom majd ak* kor, 10 milliárd év múlva? És ki és mi? És kik és mik lesznek ők, fiúk, lányok? Barnák, szőkék? És remélem kulturemberek lesznek, és bátrak! És nem esnek pánikba. Hiszen, ők előre tudták, hiszen én megírtam nekik 10 milliárd évvel azelőtt. Én írtam meg, én a mátrai előember, hogy így lesz. És bár hálát akkor sem várok majd, mégis meg kell mondanom, hogy ezzel a figyelmeztetéssel én többet segítettem nekik, mint nekem a_ bátyám, Sámuel, aki fél millió évvel ezelőtt élt a Vértesben, és aki egy kukkot sem írt, üzent nekem arról, hogy: Vigyázz, öcsi, fél millió év múlva síkos lesz a pálya, többször hasra sei majd, ha nem vigyázol. Sok minden eszembe jutott még tegnap éjszaka, az is, hogy talán ez az egész egy smafu. Meg az is, hogy itt a rakétakorszak és mindenki átköltözik majd1 egv másik bolygóra, s talán ott a kilincsek nem maradnak az ember kezében, és a parketta is megtanul viselkedni. Hajnal előtt felköltöttem a feleségemet és megparancsoltam neki, hogy a gyorssal azonnal utazzon (egyelőre) Pécsre. Vigye a gyerekeket is. Legyenek ők csak közelebb az Egyenlítőhöz. Nem, nem haragudtam meg rá, pedig válaszával, a tekintélyemet egy kissé megtépázta a család előtt. De hát mi értelme a veszekedésnek, amikor én már tudom, hogy kihülőben a Nap. Kár, pedig annyi bokros teendőm volna még. Suha And*«
