Szolnok Megyei Néplap, 1968. június (19. évfolyam, 127-152. szám)
1968-06-30 / 152. szám
19M. június 30. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP & Az új gazdaságirányítási rendszer bevezetésének első tapasztalatai Mint azt már hírül adtuik, a Szolnok megyei pártbizottság június 27-i ülésén megtárgyalta a végrehajtó bizottság beszámolóját az új gazdaság- irányítási rendszer bevezetésének tapasztalatairól. A jelentést, melyet Váczi Sándor megyei titkár terjesztett be, vita után a pártbizottság elfogadta. Alábbiakban közreadjuk a rövidített jelentést. Az új gazdaságirányítási rendszer bevezetésének első tapasztalatai a megyében is jók. A vállalatok és a kisipari szövetkezetek gazdasági eredményei alapvetően pozitívak. Az 1968-as év első negyedévi termelési eredményei fejlődést mutatnak, a szocialista ipar termelése 14,5 százalékkal, az építőiparé 6 százalékkal haladta meg az 1967. év első negyedévének termelési színvonalát. A szocialista iparban tovább növekedett, a munka termelékenysége, javult a termékek minősége. A mezőgazdaság is felkészült az 1968. évi feladatokra. Az elmúlt hónapokban a szerződéskötések kedvezőbbek voltak, mint egy évvel korábban. Az első negyedév felvásárlása lényegesen magasabb, mint az elmúlt év hasonló időszakában. A jó felkészülés, a vezetők, a dolgozók erőfeszítései ellenére a mezőgazdaságban a nagy aszály miatt jelentősek a terméskiesések, például kenyérgabonából mintegy 4000 vagon, zöldségből, gyümölcsből mintegy 12 százalék, lucernából, lenből is jelentős a hiány, a kapásoknál jelenleg még nem jelentkezik komolyabb probléma, azonban ha az időjárás nem válik kedvezőbbé, akkor a terméskiesések ezeknél is jelentősek lesznek. Az aszály következtében várható, hogy a szövetkezeti tagság jövedelme kevesebb tesz a tervezettnél; Ez hatással van a tagságra, de nem csökkentette a munkakedvet. A tsz-ekben, az állami gazdaságokban igyekeznek a terméskiesést pótolni. Az iparban, az építőiparban s a kereskedelemben a foglalkoztatottak száma az egy év előttihez viszonyítva 2160 fővél növekedett. Munkások és alkalmazottak elbocsátására az első negyedévben nem került sor. A munkahelyet változtatók áré nya elérte a dolgozók 10,2 százalékát. Ezek a mozgások ma még alapvetően személyi indítékúak, a kötöttségek megszűnésének eredménye. Vannak üzemek — mint a jászberényi Hűtőgépgyár, a Tisza Cipőgyár, a 7; sz. Autóközlekedési Vállalat, a kóolajtermelő vállalat és még mások — munkaerőszükségletüket nem tudják biztosítani. A megyében a készpénz- forgalom, a fogyasztói piac kiegyensúlyozott. A megye lakosságának készpénz-bevétele az előző év öt hónapjához viszonyítva — valamennyi címen eszközölt készpénzbevételt figyelembe véve — mintegy 13 százalékkal növekedett. E tendencia éves szintű érvényesülésével nem számolhatunk. A kész- pénzbevételek növekedése kihatott a kiskereskedelmi forgalom alakulására, a takarékbetétállomány növekedésére. A megyében 1968 első négy hónapjában a folyó áron számított kiskereskedelmi forgalom 10 százalékkal volt több, mint az elmúlt év azonos időszakában. A jelentés részletezd«, milyen árucikkek iránt nyilvánult meg elsősorban a kereslet. A megyében a takarékbetétállomány az első négy hónap végén 133 millió forinttal volt nagyobb, mint egy évvel ezelőtt, és elérte a 884 millió forintot. Az export termelés és a szállítási szerződéskötés az utóbbi hónapokban megélénkült, mind külkereskedelmi vállalatok, mind a termelő vállalatok tevékenysége külkereskedelmi vonatkozásban aktívabbá vált; A beruházások helyzete az első negyedévben jelentkező tervezési és kivitelezési gondok ellenére alapvetően kielégítő. A beruházások finanszírozásával kapcsolatos problémákat ellensúlyozta, hogy az áthúzódó beruházások többségének ebben az időben is biztosítva volt a fedezete. Ä beruházásölt műszaki tervezésében a kapacitáshiány enyhült. Továbbra is fennáll azonban a kivitelezői kapacitás elégtelensége. A kivitelezés egyenetlen, a beruházások anyagellátása is akadozik. A helyzet elemzése alapján arra a következtetésre jutott a pártbizottság: az új irányítási és gazdálkodási rendszerre való áttérés a megyében is sikeres. A termelés, a forgalom, a fogyasztás zavartalan. Elősegíti a tervek teljesítését a dolgozók aktivitásának további növekedése, ami elsősorban a párt megalakulásának 50. évfordulóia tiszteletére indult munkaversenyben jut kifejezésre; Á versenyképes export termékekről Á tervek, a népgazdasági érdekek és a piac Ezután az 1968-as évre való felkészülés értékelése következett. Az 1968. évi tervek kidolgozása már a nép- gazdasági tervezés úi rendjéről szóló kormányhatározatnak megfelelően történt- Ebben az évben a tanácsok, a vállalatok és a szövetkezetek a népgazdasági terv célkitűzéseit, a szabályozó eszközöket figyelembe véve önállóan kötelező előírások nélkül készítették el terveiket, melyek megfelelnek a követelményeknek, figyelembe veszik a népgazdasági érdekeket, a piac követelményeit. Részletesen elemezte a jelentés a tanácsok, a vállalatok. a kisipari szövetkezetek, a termelőszövetkezetek és állami gazdaságok terveit. Megállapítva, a tervek vizsgálata többek között azt is mutatja, hogy az jpar, a mezőgazdaság által előállított termékek és termények ösz- szetételében jelentős változás még nincs. Ez ma még teljesen érthető. A termelési szerkezet módosítása, a beszerzés és értékesítés irá- nvának és forrásának átalakítása még a változó igények mellett sem valósítható meg egyik évről a másikra. A szükséges változások érdekében azonban tudatosan és tervszerűen kell munkálkodni egyrészt, mert a fogyasztói igények is állandóan változnak, másrészt a megyében előállított termékek egy része — a dotációt is figyelembe véve — gazdaságtalan. Az 1968. évi vállalati és szövetkezet) tervekből az is kitűnik, hogy a tervek kidolgozásakor a vállalatok és a szövetkezetek nem fordítottak kellő figyelmet a termelési költségvetés és ezzel összefüggésben a nyereség megtervezésére. Nem gondolták át eléggé a jövedelmek növelésének, a bérek fejlesztésének módját, a vállalatok a bérfejlesztésre fordítható összegeket eléggé mechanikusan az alapbérek emelésére használták fel. A népgazdasági érdekek érvényesítése ma már nem a tervutasítás módszerével, hanem a közgazdasági eszközök alkalmazásával, a vállalatok és a szövetkezetek érdekeltségével, az áru- és pénzviszonyok felhasználásával valósul meg. A jelenlegi gazdaságirányítás viszonyai között a szabályozás rendszerében fontos szerepet tölt be az árrendszer, az árszabályozásA megyei párt-végrehajtóbizottságnak a tapasztalatok alapján az a véleménye, hogy az árreformmal a kormánynak, a Központi Bizottság határozatai alapján sikerült a termelői és fogyasztói árszínvonal és árarányjavítást elérni. amely már most is helyes irányban befolyásolja a vállalatok, a gazda,ságok vezetőit. A kialakított termelői árszínvonal és árarány gyorsítja a gazdaságok erőforrásainak ésszerű kihasználását, a termelésnek a fizetőképes kereslethez való idomulását, a technika fejlődését. Az árreform fokozatosan biztosítja a kereslet és a kínálat eddiginél jobb egyensúlyát. A megyei tapasztalatok azt mutatják, hogy az árrendezés eredményeképpen a termelői árakban foglalt nyereség tömege kismértékben eltér az irányelvekben elhatározott mértéktől. így a termelői árakban foglalt nyereségtömeg meghaladja a tervezettet; A beszámoló ezután a belföldi árak és a külkereskedelmi árak viszonyában beálló lényeges változás következményeit taglalta. Kiemelve, hogy a megyei tapasztalatok azt mutatják, hogy a külkereskedelmi forgalomban a devizaszorzók bevezetése helyes Irányba tereli a vállalatok s a gazdaságok export tevékenységét még akkor is, ha egyes gazdasági vezetők túl szigorúnak tartják azt. A devizaszorzók alkalmazása az eddigieknél lényegesen nagyobb meggondolásra és számításra készteti a vállalatok s a gazdaságok vezetőit, hogy a külföldi piacon versenyképes áruval jelenjenek meg. A deviza árszorzók használata a vállalatvezetők előtt is világossá tette, hogy a vállalat termékei közül melyik gazdaságos, melyik versenyképes a világpiacon. A megyében gyártott termékek közül a világpiaci árakat is figyelembe véve azonban sok nem bírja a versenyt vagy azért, mert korszerűtlen, vagy azért, mert túl nagy költséggel állítják elő. Ez a helyzet, másrészt a népgazdaság érdekei is azt kívánják, hogy átmenetileg e termékek után a vállalatok dotációban részesüljenek. Az átmeneti időszakban a párt és a kormány humánus politikát folytat, segíti a vállalatok és gazdaságok jövedelmezőségének kialakítását. Ezeket az intézkedéseket azonban átmenetinek kell tekinteni. Ezért már most. az átmeneti időszakban a támogatás mértékét és idejét ismerve, a gazdaságvezetőknek úgy kell dolgozniuk, hogv a támogatás idejének lejártáig versenyképessé, gazdaságossá tegyék a dotált, terméket vagy olyan új termék gyártását kezdjék el, amely a világpiacon is versenyképes és egyben gazdaságos. A piacon való versenyképesség olvan feladatokat is állít a vállalatok és a szövetkezetek vezetői elé, hogv az eddigieknél sokkal többet törődjenek és többet foglalkozzanak a vállalati és szövetkezeti árpolitikával. az árak kialakításával. Ebben egy-két vállalattól eltekintve még m;ndig nincs lényeges előrehaladás. Jelentős változás következett be a vállalatok s a szövetkezetek érdekeltségi rendszerében is. Ellentétben a korábbi gyakorlattal, amikor a vállalatok közvetlen érdeke a kötelező t.ervnmitatók teljesítéséhez fűződött, A termelői árszínvonal az induló árakhoz képest a legtöbb területen lényegében változatlan. A helyzetet alapvetően a stabil árakhoz való ragaszkodás jellemzi. így az induló árakhoz viszonyítva a termelői árszínvonal lényegesen nem is emelkedett. A lakosság áruellátása ts kielégítő. Az árrendezéssel a fogyasztói árak nem emelkedtek, sőt az első negyedévben a fogyasztói árszínvonal 1—2 százalékkal alatta maradt az 1967-es árszínvonalnak. Ez összefügg az árrendezéssel és azzal, hogy a fogyasztási cikkeket márciusig az indu'ó árakon forgalmazták. Márciustól kezdve azonban a 3-as és 4-es árformákba sorolt cikkeknél az engedélyezett kereten belül 5—10 százalékos árszínvonalemelkedés volt. Ezzel az emelkedéssel az 1968-as árszínvonal még mindig nem éltté el az engedélyezett árszínvonal-emelkedést. Az első negyedévben a szabadpiaci árak is megfelelően alakultak. Az időjárási viszonyok miatt azonban az utóbbi időben a szabadpiacon az árak lényegesen emelkedtek, amely jelentősen befolyásolja a fogyasztói árszínvonal alakulását. mert annak alapján értékelték és jutalmazták munkájukat. A jelenlegi körülmények között a vállalatok és a szövetkezetek közvetlen érdekeltsége a jövedelem maximálására irányul. Ez a változás azt jelenti, hogy a vállalati és a szövetkezeti gazdálkodás elbírálása nem a tervmutatók teljesítése A jelentés a következőkben részletezte, milyen szervezeti változások történtek, hogyan alakulnak a továbbiakban a különböző szervek közötti kapcsolatok azoknak az intézkedéseknek a nyomán, melyeket a KB határozatai alapján a kormány, az országos hatáskörű szervek és a társadalmi szervek hoztak, a gazdálkodó szervek közötti kapcsolatokról szólva megállapította. A központi irányításban a vállalati és szövetkezeti gazdálkodásban végbement változásokkal együtt a gazdálkodó szerve^ közötti kényszerpályák megszűnésével úptípusú és tartalmú kapcsolat kezd kialakulni. Ezt mutatja az is, hogy a megyében megszűnt a kiskereskedelmi vállalatok és földművesszövetkezetek merev területi elhatárolása. — A kiskereskedelmi vállalatok és a körzeti fölcművesszö- vetkezetek kapcsolata a nagykereskedelmi vállalatok mellett fejlődik a tanácsi vállalatokkal, a kisipari szövetkezetekkel és a termelő- szövetkezetekkel. Lassan, de fejlődik a kapcsolat a mi- njsztériumi iparvállalatokkal is. A vállalatok és a kisipari szövetkezetek is tettek lépéseket kapcsolataik te-* vábbfejlesztésére. új beszerzési és értékesítési lehetőségek feltárására, új formák meghonosítására. Fejlődik és többirányúvá válik a mezőgazdasági üzemek kapcsolata is. A gazdaságok és a vállalatok egyenjogúságát biztosító jogszabályok kiadása előmozdította ezt. A mezőgazdasági üzemek termékeik és termé- nveik értékesítésére szerződéses kapcsolatot tartanak fenn nagy és kiskereskedelmi, illetve külkereskedelmi vállalatokkal. Több termelő- szövetkezet saját üzlettel, piaci elárusítóhellyel rendelkezik. A termelőszövetkezetek mindinkább bekap* alapján, hanem a saját értékesítésből származó jövede- lemnagyság alapján történik. Az 1968. évi nyereség tömegének megtervezésénél általában a reform irányelvei érvényesültek. Az ipari üzemekben. szövetkezetekben az áruforgalom területén a termelés, a forgalom emelése alapján, nagyobb részt változatlan termelési összetétel mellett, az árakban bekövetkezett változásokat f'gye’em- be véve — igaz erre a tervezéskor nem mindenhol volt meg a lehetőség — készítették el a termelési költségvetést, tervezték meg a nyereség tömegét. E munkának a gyengeségei a tervezés időszakában két vonatkozásban jelentkeztek. Egyrészt ebben az iőszakban még nem álltak rendelkezésre mincénhol az árak, másrészt a vállalatok a múlt évi nyereségtömeg színvonalának biztosítására, vagy annak mérsékelt ütemű növelésére törekedtek. 1968. január 1-ével megváltozott a vállalati s a szövetkezeti jövedelemszabályozás is. A vállalatok és a szövetkezetek vezetői ma már ismerik a szabályozó eszközöket. Tudják milyen lehetőségeik vannak az árképzésekor. megismerték a vállalati és szövetkezeti jövedelmek felhasználásának szabályozását, az adózás formáit, a vámpolitikára vonatkozó előírásokat, a személyi jövedelme^ képzésének módját, az amortizáció szabályozását. Ismerik a hitelpolitikai elveket, a külkereskedelmi szubvenciókat, az állami támogatások módját, a közvetlen szabályozási előírásokat, mihez kell hatósági engedély, döntés, a felsőbb szervek engedélye. Az új jövedelemszabályozás funkcionálásával kapcsolatban még kevés tapasztalattal rendelkezünk. A gazdálkodásra kifejtett hatásuk csak később ítélhető meg teljes tárgyilagossággal. Az azonban már megállapítható, hogy a vállalatok és a szövetkezetek gazdálkodásuk során számolnak vele, figyelembe veszik a szabályozó eszközöket a munkában. csolódmak a központi ellátáson túl saját községük és városuk lakosságának ellátásába is. Bővül a termelő- szövetkezetek feldolgozó és szolgáltató tevékenysége. A banki szervek, a vállalatok és a szövetkezetek új kapcsolatáról: Azzal, hogy megszűnt a banki szervek hatósági funkciója, a vállalatok, a szövetkezetek s a banki szervek egyenrangú partnerekké váltak. A pénzügyek lebonyolításában ennek ellenére továbbra is nagy feladat hárul a megyében működő banki szervekre. Az ő feladatuk s hiteles pénzforgalom, a hatáskörükbe utalt devizagazdálkodás lebonyolítása. Az új hitelezési feltételek jó vállalkozásokat, kezdeményezéseket hoztak felszínre, amit fel kell karolni, s a pénzügyi lehetőségektől függővé téve fokozatosan meg kell valósítani. Változás van a vállalatok és a szakszervezetek kapcsolatában is. Az új Munka Törvénykönyv megjelenése óta a szakszervezeti szervek s a vállalatok vezetői írásban rögzítették kétoldalú kötelezettségeiket. A kollektív szerződésekben elfogadásra került az egyeztetési és véleményezési jog. a részesedési alap felhasználásának módja, a dolgozók szociális, kulturális ellátásával összefüggő kérdések, a dolgozók jogaira és kötelezettségeire vonatkozó előírások s mindazok a feladatok, amelyek a dolgozók élet- és munkakörülményeinek javítását szolgálják. A Szak- szervezetek Megyei Tanácsa kétoldalú megállapodást kötött a megyei tanács végrehajtó bizottságával is. Az új gazdaságirányítás rendszerének bevezetésében szerzett első tapasztalatok azt mutatják, hogy továbbra is a Központi Bizottság 1966. május 25—27-i s a Központi Bizottság 1967. november 23-1 határozatainak végrehajtásán kell munkálkodni. E határozatok érvényesítése, végrehajtása érdekében az elkövetkezendő időben n gy figyelmet kell fordítani többek között: a jövedelmező gazdálkodás fokozására, közös összefogással, műszaki fejlesztéssel, önköltségcsökkentéssel, jövedelmező áru előállításával, egyszóval a tisztességes eszközökkel elérhető nyereség növelésére; a beszerzési és értékesítési munka fejlesztésére, az áruellátás továbbjavítására, a hiánycikkek megszüntetésére, az áruforgalmazásban a többcsatornás rendszer fejlesztésére; az árak alakulására, a vállalati és szövetkezeti ártevékenység fejlesztésére, az árellenőrzések hatékonyságának fokozására; a műszaki fejlesztésre, a dotált termékek gazdaságossá tételére, új termékek előállítására, termelésbe való beállítására; a pénzgazdálkodásra, a bevételek biztosításéra, a kifizetéseknél az előírások betartására. az állami befizetések teljesítésére, a pénzügyi szabályok betartására, a pénzügyi egyensúly biztosítására; a piaci viszonyok tanulmányozására, a szükségletek felmérésére; a tanácsoknál, a vállalatoknál és a szövetkezetekben az apparátus felépítésének tökéletesítésére, a feladatokhoz szükséges szervezetek kialakítására; a vállalatok és a szövetkezetek kapcsolatainak továbbfejlesztésére, új beszerzési, értékesítési lehetősége)!, új üzletpartnerek felkutatására, az egymás közötti kapcsolatok fejlesztésére. Az új mechanizmus és a párt szervei Az új mechanizmus viszonyai között a pártbizottságok és pártszervezetek munkája a tervutasításos rendszerhez viszonyítva bonyolultabbá, sokrétűbbé vált. A gazdaságszervező munka eredményesebb végzése jelenleg nagyobb ismereteket követel meg. különösen köz- gazdasági ismeretekben, mint az előző irányítási rendszerben. A pártbizottságoknak és a pártszervezeteknek a Központi Bizottság határozata alapján a terület tapasztalatait rendszeresen elemezve időről időre meg kell jelölni a tennivalókat a határozatok végrehajtása érdekében. Emellett rendszeresen össze kell hangolni a feladatokat, biztosítaniok kell azok egységes értelmezését, a különböző szervek egységes cselekvését. Továbbra is nagy figyelmet kell fordítani az emberek tájékoztatására, felvilágosítására, mert még mindig sok kérdés nem elég világos az emberek előtt. A pártbizottságoknak, a pártszervezeteknek továbbra is nagy gondot kell fordítani a kádermunkára. Az új gazdasági mechanizmus indításakor a párt teljes bizalmat szavazott a kádereknek, ők ennek meg is feleltek. Az első tapasztalatok szerint a vezetők túlnyomó többsége az új viszonyok között is képes eredményesen, kellő hatékonysággal dolgozni. Az utóbbi időben a funkcionáriusokat is sokat foglalkoztatja a hármas érdekeltség, az egyéni, a vállalati és szövetkezeti, s a nép- gazdasági érdekeltség kérdése. Az, hogy melyik érdek mellé kell állni. A pártfunkcionáriusoknak a pírt és a kormány határozatni alapján mind a három érdeket kell képviselni, mert a párt- és kormányhatározatok is ezt teszik. Azonban minden olyan esetben fel kell lépniük, ha valaki törvény- sértést követ el. ha valaki sérti a párthatározatokban és törvényekben rögzíte* egyes érdekeltséget. A gazdálkodó szervek újtipusú kapcsolatai
