Szolnok Megyei Néplap, 1968. június (19. évfolyam, 127-152. szám)

1968-06-30 / 152. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! MEGYE MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ES A MEGYEL TANACS LAPJA XIX. évfolyam, 152. szám. Ára 1 forint 1988. június 30., vasárnap. Volgográdba utazott a magyar párt- és kormányküldöttség MUNKATÁRSUNK TELEFONJELENTÉSE A HŐS VÁROSBÓL Az alföldi olajipar Szolnokért Gázvezeték a Tisza-ligetben Sportkombinátot építenek A magyar párt- és kor­mányküldöttség Kádár Já­nosnak, s. Magyar Szocia­lista Munkáspárt Központi Bizottsága első titkárá­nak vezetésével szombaton Moszkvából repülőgépen Vol- gográdba utazott. A küldött­ség látogatást tesz Tallinn- ban, Észtország fővárosá­ban is. A magyar küldöttséggel együtt utazott Volgográdba Gennagyij Voronov, az OSZSZSZIC minisztertaná­csának elnöke és Konsztan- tyin Katusev, az SZKP Köz­ponti Bizottságának titkára. A vnukovói repülőtéren Kirill Mazurov, a szovjet minisztertanács első elnök- helyettese, Mihail Szuszlov* az SZKP Központi Bizott­ságának titkára és más hi­vatalos személyiségek bú­csúztatták a magyar ven­dégeket. Kereken négy évtizeddel ezelőtt, 1928-ban alapították a Dzerzsinszkij traktorgyá­rat, Volgográd egyik leg­nagyobb ipari létesítményét, ahova szombat délután párt­ás kormányküldöttségünk el­látogatott. Az ötnapos mun­kahét következtében ugyan szombatonként a gyárnak Kilenc népi ellenőr két hé­tig vizsgálta Tiszafüreden* Abádszalókon és Kunmada­rason; hogyan élnek az óvo­dások. milyen segítséget nyújt a tanuláshoz a nap­köziotthon. ök kérdeztek, ér­deklődtek a gyerekektől és felnőttektől és az általuk le­szűrt tanulságként tovább­adjuk. Zsúfolt terem fogadja a látogatót a tiszafüredi álta­lános iskolai napközi ott­honban. Egyetlen szobában negyven gyerek. Ez megne­hezíti a nevelők munkáját. A túlzott telítettség nem jó, de még rosszabb, ha nincsenek meg azok a tárgyi feltételek, amelyek a mai kornak meg­felelő színvonalú oktatáshoz szükségesek. Abádszalókon például egyetlen napközis csoportnak sincs televíziója, magnetofonja vagy lemezját­szója. pedig ezek m.a már minimális követelmények. A televízió isko’aí adása meg­könnyíti a nevelők munká­ját, s olvan szemléltető esz­közök útján oktat, nevel, amelyet egy-egy kis község nem tud biztosítani. Így sajnos, az abádszalókí gyere­kek hátránnyal indulnak az életbe. S különösen azok ér­zik meg ennek hiányát, akik továbbtanulnak. Tiszafüreden és Kunmada­rason általában ió a szem­léltetőeszköz ellátás. Az óvodáknál a nevelés könnyebben megoldható, mint a napközikben, de a gyere­kek foglalkoztatása, önálló­ságra nevelése olykor ott is a szemléltető eszközök, a já­tékok hiánya miatt szenved csorbát. A kunmadaras! I. számú óvodában kevés is és régiek is a játékok. Na­gyon szép meselemezeik van­csupán a szerelőcsarnokában dolgoznak, azonban a sza­badnapon lévők közül is sok- százan mentek be munkahe­lyükre, küldöttségünk fo­gadtatására. Kádár Jánost és a delegá­ció tagjait, V. Szemjanov igazgató és az üzem több más vezetője üdvözölte. A bejáratnál piros—fehér—zöldi zászlókat lobogtatva munká­sok álltak sorfalat. Az igaz­gató kalauzolásával rövid séta következett, s közben a házigazdák találtak időt ar­ra, hogy gyáruk múltjáról, jelenéről tájékoztatást ad­janak. Kádár János nagy érdek­lődéssel figyelte a különbö­ző munkafolyamatokat, kér­déseket tett fel a korszerű új megoldásokra vonatkozó­lag. Amerre elhaladt, a munkások mindenütt meleg szeretettel, igaz barátsággal köszöntötték. A gyárlátogatás után de­legációnk nagygyűlésen ta­lálkozott a traktorgyáriak kollektívájával. A gyűlés színhelyén, a hatalmas sze­relőcsarnokban ezrek kö­nafc. de a gyerekek bár­mennyire is szeretnék azo­kat hallgatni, nem tudják, mert nincs lemezjátszó. Nem kerülte el a népi el­lenőrök figyelmét. az étkeztetés sem. S mivel e témába ta­pasztalható hiányosságok azonosak, nem teszünk kü­lönbséget óvodások és iskolá­sok között. Igaz, a megláto­gatott intézmények sem tesz­nek. Sőt a felnőtt és óvodás között sem. Abádszalókon például a napközi otthon konyhája inkább üzemi ét­keztetésnek felel meg. Már ami a napi menüket illeti. Akikért tulajdonképpen lét­rehozták, azok teljesen hát­térbe szorulnak. A napi menükben alig van tej, tej­termék, tojás és általában állati fehérje, amit felnőtt ember hamar megun. Olyan látszatot kelt ez, mintha a személyzet kollektív döntése alapján határoznák meg, hogy mit főznek. A koszttól eltekintve álta­lános tapasztalat, hogy jól nevelik a gyerekeket. Van azonban néhán.v olvan hiba is, amely fegyelemsértésre vall. Különösen a napközik­ben fordul elő, hogy szünet­ben szabadjára engedik a gyerekeket akik aztán határt nem is­merve játszanak, s a vad játékból sérülés, más baj származhat. A napközis ne­velők nemcsak azért kap­ják a fizetésüket, hogy se­gítsenek a felkészülésben, ügyeljenek a rendre, hanem hogy kinn is, a szabadidőben is ott legyenek a kicsikkel, óvják. vigyázzák cselekede­teiket. Ide tartozik természeteses? szöntötték tapssal a magyar vendégeket. A forróhangula­tú gyűlésen beszédet mon­dott Fock Jenő, a Minisz­tertanács elnöke. Fock Jenő nagy tetszéssel fogadott beszédét sokszor szakította félbe lelkes taps, V. Kulicsenko, avolgográ- di területi pártbizottság el­ső titkára is felszólalt a nagygyűlésen. A volgográdi terület dolgozóinak nevében szeretettel várt vendégként köszöntötte Kádár Jánost, Fock Jenőt, a magyar dele­gáció minden tagját. Alá­húzta a magyar és a szovjet nép testvéri barátságának nagy jelentőségét. Beszélt a volgográdi terület dolgozói­nak, köztük a traktorgyá­riak eredményes, jó munká­járól. Felszólalása végén vi­haros taps közben éltette a két nép megbonthatatlan, testvéri barátságát. A gyűlés végén az igazga­tó egy DT—75 traktor mű­ködő kicsinyített másával kedveskedett Kádár János­nak. A forró hangulatú nagygyűlés az intemacionálé hangjaival ért véget. (Munkatársunk részletes tudósítása a 2. oldalon.) az, hogy megfelelő nevelőt kell kijelölni e feladat telje­sítésére. Az semmi esetre sem helyeselhető, bár óvodá­ban történt, — hogy olyan személy okítsa, tanítsa jóra, szépre a gyerekeket, aki analfabéta. összefoglalóul csak any- nyit; a három község hat in­tézményében megfelelő sze­mélyi és tárgyi feltételek biz­tosításával nevelik a kicsi­ket és nagyobbakat. De nem hiba nélkül. — mj — Hia: Nyugdíjazás előtt a Délibáb így fest a kékfestő Bírósági hírek Sport Jász-Kun Kakas A Szolnok megyei Napok műsoraként tegnap délután mutatta be a televízió Né­meth István—Szabó Árpád Építők című dokumentum- filmjét. A kisfilm a Szol­nok megyei Állami Építő­ipari Vállalat életéről, mun­kájáról szól, de még ennél is többről, mert az alkotók éltek a témában rejlő lehe­tőségekkel. Erről később... Ami rögtön tolira kíván­kozik, mert nagyon fontos: az új mecénások kérdése! A színes kisfilmet a váUalat költségével készítették. Pél­dát teremtett ezzel a tény­nyel a Szolnok megyei Ál­lami Építőipari Vál’alat — legalább is a megyében, hogy a nagyvállalatok ho­gyan lehetnek érdemleges támogatói a művészi alko­tásoknak. Az Alföld kőolajiparának központja Szolnok. Innen irányítják a kutatást és az olaj-földgáz kitermelését is. A két nagyvállalat neve köz­ismert a megyében, táv­lati fejlesztési terveikről is tájékoztattuk már olvasóin­kat. De arról, hogyan já­rul hozzá az Alföld olajipa­ra Szolnok gyarapodásához, csak elvétve. Pedig a leg­újabb fejlemények, tervek nagyon jelentősek. Elöljáró­ban: az olajipar 1974-ig 300 millió forinttal segíti a me­gyeszékhely fejlesztését. Ötszáz lakást épít a két vállalat Szolnokon, amelyek után 16,5 millió forintot fi­zet ki a tanácsnak, hozzá­járulva a kommunális, ke­reskedelmi és szociális be­ruházásokhoz. A Kőolaj- és Földgázipari Tröszt 6 millió forinttal „száll be” a megyei műve­lődési ház építésébe. önreklám, hallom az el­lenérvet. Nem igaz, nem az, mert a tettek, a tények, a vállalat szép eredményei minden hivalkodástól men­tesen kerültek filmszalagra. A munka büszkeségi — ha a produktum beszél, nem- dicsekvés. A film erről győzött meg mindenkit, úgy hiszem. Alig épül már manapság vert falú ház — vagy ta­lán nem is épül? — a vá­lyogvetők száma is állandó­an fogy; kevés a munkalehe­tőség. Zsindelyező mesterről sem tudok már, — nos. talán a huszonnegyedik órában, megörökítették a régi épít­kezési módokat. A film nagy érdeme, hogy bemutatja az építőmunka jel­legének változását. A régi kőműves ma már hatalmas panelokat emeltet magasba A Tisza-ligeti KISZ tá­bor és üdülőtelepek földgáz- ellátása érdekében vállalta az olajipar, hogy az anyagot biztosiria. a vezetékeket lefek­teti. Három millió forintot ér ez az ajánlata. A város fiataljai társadalmi erőből készítik el a beruházás ter­veit, végzik majd el a föld­munkákat. A két vállalat a közeljö­vőben megkezdi a Tisza-] i- geti sportkombinát építését. Jövőre már kétmillió forin­tot fordítanak erre s célra. Sok-sok tételt kellene még felsorolni ahhoz, hogy a 300 millió forintos végszámlát e cikkben összeállíthassuk. — Mindenesetre annyit jó mindarmyiunknak tudni, az alföldi olajipar nemcsak itt van Szolnokon* hanem anyagilag jócskán hozzájárul a város fejlesztéséhez. óriási darukkal. A régi al­földi építészetet bemutaté képek ritmusa lassú, a szí­nek komorak, a cselekmény — vályogvetés — szimboli­kus értelmet is kap; valami­kor mennyire a sárhoz kö­tődött volt az ember! Amikor megjelennek a képernyőn az óriási daruk, gyorsul a film üteme, egyre több az alsó kamra állásból rögzített kép, megint egy szép szimbólum; az ember magasra tör. A film eredetiben színes, ezért sokkal erősebb dinami­kájú. de fekete-fehér válto­zatban is jól érezhető az alapmondanivaló, milyen óriási utat tett meg az em­ber a vertfaltól a toronyhá­zak építéséig. Gyerek étrend felnőtt igények szerint Lemezhez lemezjátszó is kell — Nagy hátrány a tv hiánya — ti — A jászberényi Hűtőgépgyárból a deltába szerelt Heller—Forgó féle légkondenzációs hűtőclemekkel megrakó** szerelvények indulnak az épülő gyöngyösi hőerőműbe. A hőlégcserét hazai szabadalommal oldják meg A VERTFALTÓL A TORONYHÁZIG Szolnok megyei napok a ívben

Next

/
Oldalképek
Tartalom