Szolnok Megyei Néplap, 1968. június (19. évfolyam, 127-152. szám)

1968-06-29 / 151. szám

1968. június 29. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A párt születés­napjára Ötvennégy új olaj és gáztermelő kút az Alíöldön (Tudósítónktól) A Kommunisták Magyar­országi Pártja megalakulá­sának 50. évfordulója tisz­teletére indított szocialista munka verseny első szakasza jelentős sikerrel járt az Or­szágos Kőolaj- és Gázipari Tröszt alföldi kőolajfúrási üzeménél. Első félévi fúrási és rétegvizsgálati program­jukat határidő előtt telje­sítették. A szocialista brigádok mintegy 15—20 százalékkal máris meghaladták a múlt év azonos időszakának tel­jesítményét. A félév utolsó napjáig 163 ezer méter ku­tatófúrást végeznek és 465 rétegvizsgálást fejeznek be. Algyő térségében, az üzem legnagyobb munkaterületén több mint százezer métert fúrtak olaj és gázkincs után. Jó műszaki szervezéssel a korábbi 30 nap helyett átlag 22—23 nap alatt végeztek egy-egy kút fúrásával. Az Alföld mélyszerkezetének feltárásában is új rekord született, két 3600 méter mélységű kutat fúrtak meg. Az egyik rekordnak a Bé­kés megyei Kondoros kör­nyéke a színhelye, ahol az idén kezdték meg a szén- hidrogén kutatást. A kőolajfúrási üzem szo­cialista brigádjainak kima­gasló teljesítményét dicséri; hogy hat hónap alatt 38 olaj és 16 gáztermelő kutat ad­tak át a Nagyalföldi Kőolaj és Földgáztermelő Vállalat­nak. Július 1-től egyébként heti 42 órás csökkentett munkaidőben dolgoznak a fúróberendezéseket üzemel­tető brigádok. E. S. Megyénkbe ért a lisza barátság vízit ára Ma horgonyoznak le a hajók — Tíz napig kanyarognak megyénkben A Világifjúsági Találkozó előkészületei során igyekez­nek élménydús programot összeállítani a fiatalok, ke­resni annak lehetőségét: mi­képpen erősíthetnék a baráti államok ifjúságával a kap­csolatot; hogyan tudnák leg­kifejezőbben bizonyítani, hogy közös az óhajuk; a vi­lágbéke, az őszinte barátság. Hazánkban a fiatalok ki­használva az idei VIT szín­helyének földrajzi közelsé­gét, a természeti adottságo­kat. újszerű, színes, mara­dandó élményt nyújtó prog­rammal készülnek az ese­ményre. A KISZ országos vezetőinek javaslatára VIT Duna—Tisza—Balaton Barát­ság vízitúrát szerveztek. Sá­toraljaújhelyről június 25-én indult el több csónak Borsod, Szabolcs és Hajdú megyei kiszeseivel, akiket a folyó­menti községek lakói s első­sorban a kiszesei köszöntöt­tek, zászlókat adományoztak, ajándékokat nyújtottak át nekik, hogy azokat vigyék ki Szófiába. Megyénk határát ma 10 és 11 óra között „lépik” át a szomszédos megyék küldöt­tei s a tiszafürediek a most nagyon is jámbor folyón fo­gadják őket, majd Tisza- örvénynél lehorgonyoznak a „hajók”. A jogtalanul felszámolt felárakat vissza kell fizetni Az új mechanizmusban az egyedi kívánságoknak is egyre inkább eleget tesznek az ipari vállalatok, a szoká­sostól eltérő szállítmányok után azonban kisebb-nagyobb felárakat számolnak el. Ál­talában drágábban adják az árut; ha annak minősége, mérete, csomagolása eltér a szabványtól, vagy ha vala­mely termékből kisebb mennyiséget szállítanak. — Ezekben az esetekben ugya­nis a gyártás is többe kerül. A felárakkal kapcsolatban panaszok is elhangzottak; ezért a kérdéssel legutóbbi ülésén foglalkozott a kor­Megtalálták az ország legrégibb harangját A Komárom megyei Un.y község nevezetessége mosta­náig az volt, hogy az 1830-as években — a Pesti Hírlap­ban megjelent cikkei mun­kadíjából — itt vásárolt ma­gának birtokot Kossuth La­jos. E község most újabb — igen jelentős — történeti em­lékkel gyarapodott. Határá­ban a közelmúltban, mély­szántás közben felszínre ke­rült egy majdnem ép bronz­harang. A harangon, amelyet az esztergomi múzeumba szállítottak, feliratot, évszá­mot nem találtak. Most dr. Patay Pál, a Nemzeti Múze­um tudós kutatója — svájci szakvélemény igénybe vételé­vel — megállapította, hogy e ma is érces hangú ha­rangnak készítési kora a XII. századra tehető- fgy tehát az únyi traktor Magyarországnak legrégebbi harangját hozta napvilágra. Feltehető, hogy Magyarorszá­gon öntötték; első hazai ha­rangöntőnknek. Henrik mes­ternek nevét 1240-ből említi egv pesti oklevél. Magukat az európai ha­rangokat az i. u. IV. század­ban Italiában, Nola városé­ban készítették, s alkalmaz­ták először. Használatukat, a hívők egybehívására, 604-ben rendelte el Sabibianus pápa. A világ legnagyobb harang­ját. az öt és fél méter magas „Cár Kolokol’’-t, a cár harang­ját a moszkvai Kreml szá­mára 1653-ban öntötték. Ott készült 1819-ben a Bol- soi n. harang is. Előbbinek 201916 kilogramm, utóbbi­nak 80 OOo kilogramm a sú­lya. A budapesti Bazilika nagyharangját. Walser Fe­renc öntvényét, amely 1892- ben készült, a kisebbek kö­zé számítják a harangok súlycsoportjának mázsáiéi; alig 7735 Idlogramm. Nagy-Budapest középkori harangjait a törökvilágban — egy híján — beolvasztot­ták. Egyetlen középkori ha­rangunk ma a szigeti kápol­na tornyában függ. Mind az ősrégi únyi harang, mind a szigeti, ma is megszólaltat­ható. Eddig a beregmegyei Barabás község harangját te­kintették a legrégibbnek; ez azonban a most felfedezett únyi harangnál 2—3 század­dal ifjabb: a XIV—XV. szá­zadból való. z. 1. mány gazdasági bizottsága. Az Országos Anyag- és Árhivatal elnöke jelentésé­ben elmondotta, hogy a pa­naszok többnyire a kis mennyiségek után felszámí­tott felárakat érintik. E fel­árfajtának azért van létjo­gosultsága, mert a termelő­üzemet érdekeltté teszi ab­ban, hogy olyan, egyébként kevésbé kifizetődő különle­ges termékeket is készítsen, amelyeket a rendelők csak kis mennyiségben igényel­nek. A panaszok általában azzal függtek össze, hogy az év elején egyes anyagokból, főleg a feketefémekből ked­vezőtlen volt az ellátási helyzet, nagyobb mennyisé­gek megrendelésekor is csak kisebb tételeket tudtak szál­lítani a termelő vállalatok, s a kis mennyiség miatt maximális felárakat számí­tottak fel. Az Országos Anyag- és Árhivatal elnöke megjegyez­te: az árhatósági rendelke­zéseknek egyáltalán nem céljuk, hogy a szállító vál­lalatok például a felárak esetén a maximális lehetősé­gekkel éljenek. A kis meny- nyiségek után fizetendő ma­ximális felár elsősorban ak­kor indokolt, ha ebből a kis mennyiségű gyártás többlet- költségeit is fedezni kell. Az említett esetekben azonban csupán arról volt szó, hogy la termelőeszköz-kereskedel­mi vállalatok nem rendel­keztek a szükséges mennyi­ségű áruval. Azóta ezt már a termelőeszköz-kereskedelem is felismerte, és egyes vál­lalatok már csökkentették a kis mennyiséggel kapcsolatos feláraikat. Egyes vállalatok több esetben jogtalanul szá­mítottak fel sürgősségi fel­árakat, a többletet vissza kellett fizetniök. Megyénk első pihenő állo­mására érkezve köszöntjük a túra résztvevőit, s azokat a füredi és örvényi fiatalo­kat, akik tánccal, dallal, já­tékkal igyekeznek feledhetet­lenné tenni azt a néhány órát, amelyet a Tisza partján, a hűs fák alatt töltenek. In­nen már „hazai” vizeken evezve ereszkednek délre. Kiskörénél, hazánk ma leg­nagyobb építkezésénél terve­zett újabb pihenőt arra is kihasználják, hogy a védnök­ségük alatt egyre növekvő Tisza Il-t megnézhessék. A kétnapos ott-tartózkodásból bőven jut erre idő. Ezután majd tíz napig ka­nyarognak megyénk terüle­tén egyre délebbre, s köz- ben-közben letáboroznak, tá­bortűz mellett vidáman szó­rakoznak. Szolnokon például július 3-án este a KISZ tá­bornál fogadja a város fia­talsága az érkezőket, s két­napos pihenés után átvéve a zászlókat, ajándékokat, a szolnoki kiszesek viszik to­vább Csongrád megyéig, ahonnan majd végig egészen Szófiáig. Ismerkedés a technikával ( Malmos KáróTy felvétele) Ki legyen a gazda a gáton ? A megyei népi ellenőrzési bizottság vizsgálata a hullámterek hasznosításáról Szolnok megyében 28 ezer holdat tesz ki az a me­zőgazdaságilag művelt terü­let. amely a hullámtéren van. Ebből 23,5 ezer holdat 140 kilométer hosszúságú nyári gátakkal védenek. Ám­bár e terület 90 százaléka a termelőszövetkezeteké, mégis a megye tsz-einek szántó­földjei 6 százalékáról van szó. De a tiszajenő—vezsenyi Tiszamenti, a tószegi Dózsa, a tiszasülyi Lenin, a kőtelki Ady a tiszaroffi Aranyka­lász Tsz szántójának 30—50 százalékát érinti. Koránt sem mindegy hát, mi terem, s hogy terem-e egyáltalán valami e számottevő földte­rületen? Ezért vizsgálta meg a Szolnok megyei Népi El­lenőrzési Bizottság, s tár­gyalta is legutóbbi ülésén. Megnézték például azt, miért termelnek gabonát _a termelőszövetkezetek e föl­deken. A szolnoki járás ter­melőszövetkezeteit például évenként 6 millió forintos kár éri amiatt, hogy a víz kivi­szi a gabonát. Mégis erre kényszerülnek, tudniillik, nem képesek csak tavaszi vetésű növényekkel haszno­sítani birtokuk e nagy ré­szét. Azon felül e területek termőképessége magasabb az átlagosnál, s ha sikerül a víztől megmenteni, bőségesen fizet; Az Állami Biztosító is térít a kárból. A termelőszövet­kezetek azonban jogosan ki­fogásolják a jelenlegi bizto­sítási rendszert. Tudniillik, a kár felét térítik csak, ami azt jelenti, az utóbbi hat esztendő kis híján 100 millió forintos kárából 53 milliót térített megyénkben. A népi ellenőrző bizottság ezért ja­vasolta, változtassák meg ezt a biztosítási rendszert. Az utóbbi két esztendőben lehetőség nyílott művelési ágváltozásra, vagyis például a hullámterek erdősítésére. A megyében három és fél ezer hold hullámtér fásítása — elsősorban nyár — szere­pel napirenden. Ezen túlme­nően rét, legelő és füzesek telepítéséről is szó van; Megállapították a népi el­lenőrök azt is, hogy a mé­lyebben fekvő területek vi­zének gyors levezetése nincs biztosítva. ' Vizsgálták a népi ellen­őrök a vízlevezető társulások tevékenységét is- Megállapí­tották, más a termelőszövet­kezetek, más a társulások el­képzelése. A termelő üze­mek a nyári gátakat szeret­nék akkorára magasítani, hogy a tavaszi árvíztől is védje birtokukat. A népi ellenőrök azt javasolták, a vízügyi hatóságok, szakem­berek állapítsák meg azt a maximális magasságot, amekkorára a nyári gátak kiépíthetők. Kiderült, nincs rend a nyári gátak fenntartását il­letően sem. Egy részük — 20 százalékuk — a társula­tok kezében van, más részük a tanácsok kezelésében. s kis rész — mint a nagykö­rűi, ti szabói és tiszaroffi is — a termelőszövetkezetek ke­zében. A népi ellenőrzési bizottság azt javasolta, nyári gátanként vizsgálják meg és döntsék el, hogy a taná­csok kezeléséből melveket adjanak át a társulásoknak és a termelő üzemeknek, tgv fenntartásuk egyszerűsödik, hiszen egységesen va,gv tár­sulati vagy üzemi „fennható­ság” alá kerülnek. Termelőszövetkezetek! Állami Gazdaságok! Figyelem! A kisújszállási Gépjavító Állomáson T—20 szántóföldi szóróiéi korlátlan mennyiségben kapható teljesen új ál­lapotban; Egy falut kapott a jó trombitás Szórakozás a Tisza-parti korzón PAPÍR, TOLL, TINTA Valaha Európa-szer te ki­rályi monopólium volt a ha­di szervezethez tartozó kür­tösök, trombitások tartása. Ezen a jogon Zsigmond ki­rály, mint császár ütötte az első csorbát, am'kor 1426— bán Augsburgnak, majd Ulm és Nürnberg városának en­gedte meg — pénzért — vá­rosi trombitások tartását. Buda városának már 1410 körül voltak toronyzenészei; ezek a Mátvás-templomtor- nyában. tanyáztak. Nálunk 1351-től a Veszp­rém megyei Gajdosbogdány és pesthidegkút volt a kirá­lyi trombitások faluja. Zsig­mond király 86 trombitást tartott. Mátyás 1476. évi bu­dai lakodalmi bevonulá­sakor 67 piros damasztmentés lo­vasdobos és kürtös lova­golt a testőrhuszárok élén. Hunyadi János kedvelt trom­bitás-mestere a Csepel-szi­geti Tököli András volt; hű­séges szolgálataiért 1453-ban Sziget-Újfalut kapta. Szom­szédja. Üjfalusi Imre kirá­lyi trombitás Mátyást szol­gálta. Mátyás trombitása volt Dobsa Demeter is, aki mint izsápi földbirtokos 1473- ban a Komárom megyei Zseliz folyón épített egy malmot. Sokat emlegetett férfiú va- la II. £aios egyik dobosa és trombitása, Adler György. Ura szolgáltában sántult meg. 1536-ban Sopron városa fogadta fel toronyzenésznek. (Magas fizetése a városi jegyzőével vetekedett.) Ad­ler sok borsot tört a soproni polgárok orra alá. Folyton korcsmákban ül — panaszolják —, ahelyett, hogy a toronyból vigyázná a város álmát. Amikor egyszer György mes­ter soproni tímár felkiált a toronyba, hogy a városkapu előtt lovasok gyülekeznek, Adler nem átallja, a nagy- piacon át „pestises ebnek” titulálni a jámbor. tímárt. Bűnéül róia a magisztrátus, hogy idegeneket hív fel a toronyba, s azokkal ott za­jos „banketteket” csap. Ad­ler végülis elunja Sopront, felmond, majd 1547-ben a csehországi Znaim városába települ; Szolnokon az 1930-as évek­ben jegyzi fel a krónika az első toronyzenét. A Tisza Szálló akkori bérlője egy tá- rogatóst fogadott, aki délutá­nonként a hotel tornyában játszott. Szórakoztatván a folyó parti korzó népes tár­saságát. Noha a kínaiak már év­századokkal korábban felfe­dezték és alkalmazták a pa­pírt, annak használatát csak 700 éve ismerte meg az euró­pai emberiség. Az európai világ első, legrégibb papírra írt oklevelét 1302-ben Aachenben írták meg. (Ad­dig csak finomított állatbőrt használtak). Ugyané század végéről már Magyarországon írt papíroklevelek is marad­tak. Eddig a legrégibb ma­gyarországi papírmalom első adatát csak 1530-ból ismer­tük, most kimutatták: Buda- felhévízen már az 1470— 80-as évektől dolgozott pa­pírkalló. Ennek vizét a mai — Frankel Leó utcai — Ma­lomtó forrásvizei szolgáltat­ták. Ugyanezek a forrásvi­zek forgatták a papírmalom­mal szomszédos gabonaőrlő és lőpormalmok lapátjait is. A XV—XVI. században az igen drága papírost „könyv- számra”. mérték. A papírt nemcsak írásra, hanem — viasszal itatva — ablaküveg helyett is használták. Szere­pe volt a könyvnyomtatás kezdeteikor: 1310 körül Franciaországban már pa­pírra nyomták — faducokról — az első játékkártyákat, s a szentképeket is. Az írás eszköze — az ókor­tól a XIX. századi fém toliig — a madár-, főként a ludtoll volt. Ezt minden betű vető maga metszette meg. Itatósul a porzót használták. A tintát koromból, cser­fák gubacsainak savából készítették. A budai várpa­lota ásatásai során több kö­zépkori tinta- és festéktartó edény került napvilágra. — Felszínre kerülteK olyan — folyami és tengeri — kagyló- héjak is, amelyeket festék­tartónak hasznosítottak: ezekben még az 500—600 éves földfestékek is ben ro­vottak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom