Szolnok Megyei Néplap, 1968. június (19. évfolyam, 127-152. szám)

1968-06-26 / 148. szám

1968. június 26. bwi...v>a Bános ni Btruu ó KÉPERNV&IE ELŐTT Gyakran látva'a televízió­ban pontozással egybekötött játékokat és vetélkedőket, kedvem, kerekedett, hogy ez alkalommal a hét egyes mű­sorait pontozás formájában is rangsoroljam. Maszek-pon­tozásom eredménye a követ­kező; 10+10+10+10+10 = 50 Ezeík agyán nem az én pontszámaim, de teljes mér­tékben egyetértek vele. Sőt az értékelendő produkciók sorában — a bét műsoraira gondolok — maximális pont- számmal az előkelő első helyre juttatom. Akik látták a nem a legszerencsésebb időben — vasárnap délelőtt — lezajlott Ki mit tud? dön­tőt. azok tudják, hogy a Kertészeti és Szőlészeti Fő­iskola irodalmi színpadának kivételesen szép és megrázó- En igaz — a kettő, igaz, együttjár —r produkciójáról van szd Műkedvelő együttes hiva­tásosoknak is becsületére vá­ló színvonalon szólaltatta meg Nagy László kemény igazságú, modem hangvételű Menyegzőjét. Előadásuk a reveláció erejével hatott, pe­dig Berek Kati tolmácsolásá­ban már hallottuk ezt meg­előzően éppen a televízió­ban. De a főiskolások, olyan ízléssel bontották részekre, mondhatni ízekre a hatal­mas versépítményt, s oly mesterien helyezték el a hangsúlyaikat és találták meg a költemény belső rit­musait, hogy munkájuk pél­damutató is egyben, példa arra, hogy egyetlen vers pó­diumra állítása is hozhat si­kert s így még a költői gon­dolaton sem esik csorba. Igaz, olyan szenvedélyes ér­zelmi azonosulásra van szük­ség, mint amiről a főiskolá­sok produkciója tanúskodott, s olyan versmondókra, mint a központi helyet elfoglaló leány. Sajnos nevüket nem tudhattuk meg. Ha a műsorszerkesztés munkáját is pontozni lehet­ne, akkor a Ki mit tud? színvonalas döntőjének va­sárnap délelőtti „elrejtésé­ért” alaposan le kellene pon­toznunk. (Reméljük, a Me­nyegzőt még külön is lát­hatjuk.) „O" ügynökség — 0 pont Ä hivatalos nyár előesté­jén ..hidegzuhanyként” ha­tott Georges Simenon idős hölgyek klubjára épített öt- lettelen krimije. Hullák hiányában szellemes, franciás bűnügyi történetre vártunk, de a még a krimi Ismert for­dulatait is rendkívül vérsze­gényen idézte, s már-már az volt, vagy lehetett a néző érzése, hogy ezúttal egy kri- mimentes krimi szemtanúja. Zenélő órák — 3 pont A viszonylag magas pont­számmal elismerve azt is, hogy a népszerű zenei műsor immár a hatodik évadját zárta. Éppen ezért nem cso­dálkozhatunk, hogy a záró­adásból: — Verdi; Rigolettó- ja -<ií; hiányzott a megszokott szellemes tálalás és hiányoz­tak azok a sziporkák, ame­lyekkel a játékos kedvű al­kotó-triász meg szokta lepni nézőit. A szmokingos úriem­ber-riporter is nemhogy nem segítette a történet szálait kibogozni, de olykor egyene­sen ő gubancolta össze a nézők kárára. Kisebb döcce> nők is becsúsztak, s valahogy a lendület sem volt a régi. Kitűnőnek csak a zenei be­tétek, illetve a Rigolettó részletei mondhatók. A rá­adás tehát kissé tanáruras­ra sikeredett, s ebben része van az Irodalmi Színpad környezetének is, ugyanis erősen színházias jelleget kapott — üres széksorokkal — a Zenélő órák. Halász Judit énekel — 2 pont Csak sajnálni lehet, hogy az utóbbi időben kissé el­hanyagolt műfaj egyik fia­tal, tehetséges képviselőjé­nek nem sikerült jobban a bemutatkozása. Pedig Halász Judit érdekes, színes egyé­niség. de a kissé egyoldalú­an válogatott dalanyag nem tette lehetővé, hosv teljes gazdagságában kibontakoz­zék. Több szín kellett volna magában a televíziós körí­tésben is, akkor nem mosód­tak volna .olyannyira egybe az ftt-ott még felvillanó szí­nek. Valamivel jobban dif­ferenciált díszlet-környezet, s még inkább izgalmasabb képritmus. Így azonban a néző teljesebb élménye el­maradt Világirodalmi Magazin — 3 pont Főképpen Arrabal abszurd drámájának és Maltz Fest­mények című művének kép­ernyőre viteléért. A háború, mint központi téma hozta őket egybe és a többieket is. Olyan művek kaptak he­lyet — bizonyos érvelési sor­rendben — a Magazinnak ebben a számában, amelvek „tanúsítják” a háború külön­böző hatásait az emberi ma­gatartásra ; pontosabban mit tesz a háború az emberrel. Az érvelésben a legérdeke­sebbnek a Piknik a csataté­ren bizonyult. A még a ko­reai háború hatására szüle­tett „chaplini komédia’’ ab­szurd eszközeivel iól mutat­ta meg a háborúellenes kis­polgári magatartás igazi tar­talmát, mely lényegében csak az általános rossznak az el­ítéléséből áll. Ez az elvtelen állásfoglalás, cselekvésmen­tes” „tiltakozás” alaposan megkapja a magáét a soa- nvol származású francia drá­maíró korai művében, ame­lyet kitűnő színészek közre­működésével — Tahi-Tóth László, Huszti Péter, Simor Erzsi. Horváth Gyula, Gera Zoltán — vitte képernyőre lényegtelen szövegrövidítés­sel a televízió. Igényességben hozzá hasonló volt a Fest­mények. A Magazin gyenge­ségének főként azt tarthat­juk, hogy a háborúval kap­csolatos művek tömény for­mában sem tudtak valami többet, újabbat mondani, mint egy-egy mű önmagá­ban. S ezen a mankó szere­pű összekötőszöveg sem tu­dott segíteni. Nehéz dönteni. Nem mon­dott semmi ú iát. eredetiről ne is beszéljünk. A női szeszély kiismerhetetlenségét példázta ki tudja hánvadiá- ra. Az Alibi szerzőjének, Fe­leki Kovács Klárának csak az volt a szerencséje, hogy a szokványosán megírt tár­salgási játék három kiváló színész kezébe, he'vesebben ajkára került. Ruttkai Éva, Bárdi Imre és Darvas Iván játékos kedvvel adták a já­tékhoz egyéniségük sajátos színeit és izeit, csakhogy ne maradjon sótlan sablontörté­net az Alibi. A döntés tehát: színészi teljesítmény — 4 pont a szerzőnek egy. Végered­mény, szórakoztatás közép­fokon: Végül, ha valaki kifogá- •olaA* ml jogon merészel­tem összehasonlítani a kri­mit a sanzonnal, az operát a Magazinnal, csak azt vá­laszolhatom: a Ki mit 4,'d? bátorított fel rá. V. M. A félreértések elkerülése végett: nem rivalizálni akar a szobrászművészekkel a Nógrády Miklós és Nógrády Zoltán találmányán alapuló szellemes masina, ha­nem könnyíteni, segíteni akarja a munkájukat. A szoborkészítő-automata élő sze­mélyekről, szobrokról, vagy más tárgyakról, a kívánt méretben produkál valósághű szobrot, illetve másolatot. A berendezés felvevőrésze a modell felbontott képét film­szalagra rögzíti, amelynek alapján a fotocellával ellátott automata önműködően Uifaragja a szobrot. Képünkön: A modell és a gép által készített szobor. Mikroszkóp alatt a piac Hétfőn, mint arról tegnap hírt adtunk, ülést tartott a megyei tanács kereskedelmi állandó bizottsága. Nagyon fontos, s elsősorban a fo­gyasztókat érintő témát tű­zött' ezúttal napirendre. Ar­ról volt szó. hogy az új gaz­dasági mechanizmus kínálta lehetőségeket hogyan aknáz­za ki a kereskedelem a ve­vők javára. A bizottság bőséges infor­mációk alapján megállapí­totta, jelentős változások nem történtek az utóbbi idő­ben. a kereslet-kínálat össz­hangja általában megvolt. A megye bolti kiskereskedelmi forgalma 9,5 százalékkal- emelkedett, nagyobb mérték­ben az országos átlagnál. A kereslet-kínálat közötti összhang mégsem volt tel­jes. Olyan cikkek hiányoz­tak az üzletekből, amelyek iránt az igény nagy, ráadá­sul az áruk is csökkent, ide sorolható néhány húskészít­mény, a kocka margarin, több konzerv, szintetikus szö­vet, olcsó függöny, tartós fo­gyasztási cikk. Szabad árubeszerzés Ez annál is „meglepőbb”, mert az úí gazdasági mecha­nizmus kedvezőbb lehetősé­geket teremtett azzal, hogy a kereskedelem számára sza­baddá tette a beszerzést. Amit nem kap a nagyker- től, megrendelheti az ipar­tól, a termelőszövetkezetek­től. állami gazdaságoktól. Azonban a kiskereskedel­mi vállalatok és fogyasztási­értékesítési szövetkezetek összes beszerzéseinek még mindig csak töredéke szár­mazott egyenes megrendelés­ből, közvetlenül a termelők­től. Mi ennek az oka? Az, hogy a nagy ipari vállala­tok egyelőre nem hajlandók tárgyalni a kiskereskedelem­mel. abban az esetben sem, ha nagv tételekben vásárol­na. Példaként a Hűtőgépgyá­rat és a Tisza Cipőgyárat említették meg. Szerintünk átmeneti prob­léma ez. A nagyüzemek a ré­gi partnerekkel még tavalv kapacitásszerződést kötöt­tek. amelyeket aztán le is kötöttek. Ez biztonságot adott nekik, viszonylag sta­bil átmenetet garantált az „ó-mechanizmusból” az új­ba. Szó ami szó, a kiske­reskedelmi vállalatok lema­radtak a nagykerekkel való versenyben. Csekély volt a piaci fajsúlyúk — egyfelől. Másfelől ott még nem tar­tunk, hogy a nagykereskede­lem létiogosultságát vitas­suk. Mégpedig a fogyasztói érdek nem engedi ezt meg. A kiskereskedelem nem ké­pes arra. hogy a termelői választékot kereskedelmi vá­lasztékká alakítsa át. Ezt a funkciót nem is vállalhatia magára Például forgóeszkö­zök hiányában sem. A közvetlen beszerzés cél­lá a nagvkeneskedelmi vá­laszték bővítése, kiegészíté­se, a kereslet mozgásának rugalmasabb követése, a fo­gyaszt/^ igényeinek jobb ki­szolgálása. Az első hónapok tapasztalatai szerint azegve- nes egvüttműködés szinte ki­zárólag a helyi iparra szo­rítkozott . * T‘ Hogvan lehetne mégis be­törni a nagyipar üzleti éle­tébe? Az új gazdasági me­chanizmus kínálja a megol­dást: kereskedelmi társulás­sal. Tuditunkkal ilyen még nem jött létre a megyében: A társulás nagyobb megren­delést adhat, olyan ajánla­tot tehet a nagyiparnak, amely veri a nagykereskede­lemét. Aztán választékcseré­vel már nagyszerűen követ­hető a helyenként más­más formában, gyorsasággal mozgó kereslet. A szolnoki piac képe Vitathatatlan, a megye ke­reskedelme új utakon jár. Az iparcikk kiskereskedel­mi vállalatnak 28 szerződése van a közvetlen szállítókkal, az élelmiszer kiskereskedel­mi vállalat egyik fő part­nere megyén kívüli terme­lőszövetkezett!). Ha körül­nézünk a szolnoki piacon, nyomban feltűnik, a nyárs­apáti, iászkarajenői. körös- tetéüeni téesz neve a stan­dokon. De hol a Lenin. a Vörösmező? Elérkeztünk egy másik problémához. A megyei ter­melők is húzódoznak a köz­vetlen értékesítéstől. A bi­zottság szerint ezt pedig szorgalmazni kellene, hiszen nőne a kínálat, a választék, jobban válogathatna a fo­gyasztó árban is, tehát jól járna. A Tisza Cipőnek van ugyan üzlete Szolnokon, de amit kínál benne, az csak arra jó, hogy alaposan fel­bosszantsa a vevőket. A sze­gedi boltját bezzeg úgy el­látja áruval, hogy nem győz­né az ember otthagyni a pénzét. A Hűtőgépgyár szol­noki mintaüzletéből sem lett semmi, holott az iparcikk kisker készen állt rá, hogy befogadja. Summa summá- rum, a megvei ipar és mező­gazdaság sokkal többet fog­lalkozhatna a közvetlen fo­gyasztói értékesítéssel­Nagvon témagazdag volt az állandó bizottság hétfői ülése. Halva született vál­lalkozás lenne minden iz­galmas kérdéshez kommen­tárt fűzni, ezért csak a ’eg- főbbeket érintettük. F. P­Csökken az óraszám az iskolákban Kedden a Művelődésügyi M inisztéri umiban folytatták tanácskozásukat a tanuimá- nyi felügye'ők, szakoktatási eiőadók és iskolai csoport- vezetők, A minisztériumnak a gimnáziumokkal kapcsola­tos tájékoztatójában egyebek közt hangsúlyozták: a túlter­helés csökkentésére az 1968—69-es óratervben az összóraszámot leszállították. Ijlátások é* taiá mányok börzéje A gazdaságirányítás új rendszerében megszűnt az újítások és találmányok kö­telező ingyenes tapasztalat- cseréje. A vállalatok, inté­zetek, szövetkezetek be­vált újításaikat és találmá­nyaikat felkínálhatják el­adásra más vállalatoknak. Az újítások adás-vételéhez se­gítséget nyújt az Országos Találmányi Hivatal is azzal, hogy a szeptember 6-án kez­dődő budapesti őszi vásáron megrendezi az első magyar újítási, találmányi és ipari minta börzét. Ezen vala­mennyi vállalat részt ve­het. A börzén kiállíthatnak modelleket, maketteket, mű­ködési vázlatokat, mintapél- dányokati Magánszemélyek is részt vehetnek börzén olyan ip>ari mintákkal és ta­lálmányokkal, amelyeket ed­dig még nem hasznosítottak, aki a börzén részt kíván venni, az július 10-ig ielent- kezhet az Országos Találmá­nyi Hivatalban. Kénsavgyár épül a vegyiművek­ben A Ti sziamenti Vegyimű­vekben megkezdték egy évi 200 ezer tonna kapacitású kénsavgyár felépítésének előkészítését. Ennek költ­ségkihatása 300—500 millió forintra tehető. A POLIMEX lengyel cégtől kaptak ajánla­tot a tervdokumentáció és a technológiai berendezések szállítására. Most éppen azt vizsgálják, elemzik. Annyi már bizo­nyosra vehető. hogy a POLIMEX-szel kötnek szer­ződést. Az üzletet szeretnék mielőbb nyélbe ütni. Augusztusig kidolgozzák a beruházási javaslatot, amely tartalmazza majd az állami kölcsön, valamint hozzájáru­lás tervezett nagyságát, a költségvetés fő összegét, és a kivitelezési menetrendet is. (Ütemezés.) Az úi kénsavgyár építését a jövő évben kezdik meg. Régi történet fiatal házasoknak Élt hajdanában két fiatal: egy lány és egy fiú. Annyira szerették egymást, hogy azt állították, nem tudnak egymás nélkül élni, s mivel a tisztesség is így kívánta, egy szép napon összeházasodtak. Béke és szeretet övezte együttlétüket. De a sze­relmesek gyakran eltitkolnak egymás előtt néhány apróságot, ami csak az es­küvő után derül ki. Az ifjú férj csodá­latára itt is kiderült, hogy a csodaszép asszonyka semmit sem hagy megjegyzés nélkül. Olyan csípős hangot használt, ami az ifjú férj velejéig hatolt és csak neki lehetett mindenben igaza. A férj szerette nejét és jámbor ter­mészetű volt. Ahelyett, hogy élettársái leszoktatta volna megjegyzéseiről, egyre több időt töltött barátaival házon kívül. Rendkívül fontos dolgokkal foglalkozott, például azzal, hogy eldöntse, melyik kocs­mában mérik a legjobb bort. Már resz­ketett szegény a hazatéréstől. Minden este ugyanúgy zajlott le. Amikor az óva­tos ajtónyitás nyikorgása eljutott felesége szobájáig, mint a rabló, ki a megadott jelre vár, kirohant az ágyból az ifjú me­nyecske. Ami ilyenkor a keze ügyébe akadt, férjéhez vágta, s ha a dühroham elmúlt — elment aludni. Mikor a menyecske észrevette, hogy élete párja már éjszakára sem jön haza, és inkább n kocsmákban alszik néhány órát, felkeresett egy öreg anyókát. El­keseregte bánatát, mire az idős nénike így szólt: — Hatásos szerem van a férfiúi csel­lengések ellen. Adok neked egy üveg italt, amit a tengeren túlról hozott ma­gával egy agg bölcs. Meglásd, csodát fog tenni! Mikor a férjed hazajön, ne szólj semmit, s miután alaposan megtöltötte gyomrát kedvenc ételével, ezt tedd az asztalra. Igyon belőle minden este agy pohárral. Az asszonyka megköszönte a csoda­szert, hazatért, s várta az alkalmat, hogy tapasztalja a csodaital hatását. Jött a férj, félénken, mint mindig. Benyitott a szobába. Felesége nem szólt egy szót sem. Köszönt, — semmi megjegyzés, se szidás, se korholás. A menyecske csend­ben megterített. Asztalra került a pom­pás ' étel és mellé a csodálatos folyadék. A férj naoyot húzott a kupából és mintha valóban hatott volna az ital, többé nem járt el hazulról. De a varázserejű ital egyre fogyott. s az ifjú asszonyka ismét felkereste az öreg anyókát, s könyörögve rimánkodott újabb palackért. — Minek lányom neked a csodálatos ital? — szólt a nénike. — Tölts tiszta vizet a kupába, hiszen az sem volt mit. No, és adj néha a férjednek igazat. Fordítói (a: Révész Mária

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom