Szolnok Megyei Néplap, 1968. június (19. évfolyam, 127-152. szám)

1968-06-26 / 148. szám

/ VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! SZOLNOK MEGYEI I A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LABA Ára 70 fillér R3X. évfolyam, 148. szám. 1968. június 26., szerda. Egy kalász egy falat ¥ átom az ablakból, — ahogy dobálják a kétkilós vekniket a teher­autóra, Ponyva takarja a kocsit, de én a ponyva alá látok innen: látom a sok száz kenyérből álló rako­mányt, s azt is, ha valaki sáros bakanccsal a kenye­rek közt tapos. Szóvá is tették valame­lyik lapban: ömlesztve szállítják a teherkocsikon a kenyeret; dobálják, túr­ják, lapátolják. Indokolat­lanul tették szóvá, hiszen ez mind száraz kenyér: visszaküldték az üzletek. Két-három-négy napig szá­radt a polcokon, vevő nél­kül maradt, és valószínű­leg most már takarmány­ként hasznosítják. Nincs tehát semmivel nagyobb rangja, mint a korpának, a marharépának, a kony­hai hulladéknak.- Mindezt értem, sőt meg is értem; magát a látványt mégsem tudom megszokni. Az én fogalmi világomban ez a szó: kenyér — kife- jezhetetlenül többet jelent, mint az ugyanilyen nevű tápanyag, melyet az élel­miszervegyészek kalória­értéke, szénhidrát tartal­ma, élvezhetősége szerint osztályoznak. Olyan kör­nyezetben nőttem föl, ahol a búza termésének ez volt a neve: élet; „Vágják az életet”, „hordják az életet” — magát a szót: élet, több­ször hallottam aratás tá­ján így, mint eredeti je­lentésében. Emlékszem, huszonkilenc őszén — egy nagydn keserves gazdasági év után, amikor a hatá­runkban minden kifagyott — nyolc-tíz búzakalászt hozott haza a nagyapám, valahol az utcán szedte föl. „Egy kalász egy falat" — mondta. Régen volt. Rég elkerül­tem a falusi környezetből. És nem először veszem észre, hogy átlapozom az első oldalra nyomuló me­zőgazdasági híreket —ter­mészetesen eszünk vala- . mit jövőre is. Péter-Pál. kötelező vezércikkek, arat a kombájn, cseng a kasza, lesz-e alkatrész — igen, ezek mind fontos dolgok, de végtére is= vannak, akik csinálják; Valamikor engem is megpróbáltak ezek a hetek, meg az elő­deimet is. Minden számba vehető ősömnek ezen tájt következett az esztendő legfontosabb, probate vő hónapja. ¥ tt olyasvalamit ér­■* zek, amit Illyés Gyu­la érezhetett, amikor lete­kintett a hajó szellős fe­délzetéről a gépház poklá­ban dolgozó fűtőkre. Va­lamiféle lelkiísmeretfurda- lást. „A lét alakítja a tu­datot” — száraz és ma­kacs igazság. Észre sem vesszük, és mai létünk máris átalakította tegnapi tudatunkat: épp ellenkező reményekkel vizsgáljuk az eget, mint apóink és vala­mennyi- ősünk; szidjuk a hétvégi kirándulást elmo­só esőt, hetek múlhatnak, nem hiányzik nekünk a felhő a tavaszi-nyári kék­tiszta égről. Vagy ahhoz, hogy hiányozzék, olyan nagy aszály kell, mint az idei. Az aratásról már olvas­mányaim jutnak eszembe először: igen, némely szak­író szerint a kézi aratás a legnehezebb fizikai mun­ka, napi öt-hatezer kaló­riát fogyaszt; sem fehérje, sem szénhidrát nem pó­tolhat ennyit, — csak az aránytalanul zsírbő ét­rend: zsír, zsír, zsír a ká­nikulai forróságban is. — Ügy kell hozzákeresnem az olvasottakhoz a földe­rengő emlékképeket: sze­memben mesebeli hőssé nőtt Sándor bácsiról, az első kaszásról, akinek víz­hatlanná zsírosodott inge derekában félliternyi ve­rejték gyűlt össze s üte­mesen lötyögött minden kaszasuhintásra. S az utolsó kaszás, •— ugyanebből a bandából; Csontjára száradt, közép­korú ember yolt; ebédszü­netben, míg a többiek főz­ték az öhömöt, lapos ta­risznyájával félrehúzódott. Vízbe áztatta a kővé szá­radt kenyeret, vereshagy­mát rágcsált hozzá, hete­kig. Uersze másképpen esik M az aratás a kombájn nyergében, tudom én. Va­lamennyire még a mai ka­szásoknak is másképpen esik; hihetetlenül messze kerültünk országos átlag­ban a vízbe áztatott ke­nyértől és vereshagymá­tól — még az átlagot ron­tó nehéz- esetekben is el­jutottunk legalább a ke­nyér-szalonnáig. És ma már a kenyér sem olyan egyetlen szimbóluma az életnek, mint annak ide­jén, amikor minden mor­zsáját meg kellett becsülni. Mi hetenként sütöt­tünk kenyeret, csütörtö­kön. A hét nagyobbik fe­lében tehát szárazabb ke­nyeret ettünk annál, amit ma kiselejtez és a disznó- hizlaldáknak szállít a ke­reskedelem; Eredeti fogal­maim szerint a kenyér legalább két napja kisült, mór kissé megszikkadt en­nivalót jelentett, minthogy a frissen sütöttnek lágy­kenyér volt a közhaszná­latú neve. Rendben van: ma lágy­kenyeret eszik az ország (ha nem is olyan jó ízűt olykor, amilyet szeretne és amilyen lehetne). Hely- lyel-közzel már a reggeli sütést sem viszik szívesen a délutáni vásárlók. A — viszonylagos — bőség ko­sarából kiki a frissebb kenyeret választja, s az elkerülhetetlen maradék majd ömlesztett rako­mány lesz valamelyik hiz­laldába induló teherautó­kon. Nem nézek ki az ab­lakon, ha rakodnak, noha jól tudom: ez is rendben van. Ilc, vajon a gyerekeink ** ismerik-e azt a fur­csa szorongást, amely min­ket elfog, ha szemetes kübliben félbe vágott ke­nyeret látunk? Beléjük neveltük mi ezt az érzést melyet belénk nevelt egy egész életre a szülői ház? Ismerik egyáltalán a po­csékolás, az emberi verej­tékkel ötvözött érték el herdálásának főbenjáró vétkét, ezt az évszázadok során ösztönné vált bűn tudatot? Vagy a szocializ­musban ezt már végleg nélkülözhetjük? — No, igen, a kenyér ezekben a kérdésekben ugyanaz szimbólum, ami volt: az összetartozók életének, kö­zös sorsának nagy szim bóluma. Ami azok szemé­ben volt, akik még ma is, ha leejtenek egy darabot, óvatosan és bocsánatké rően lefújják róla a port Fekete Gyuta Javában aratnak Péter, Pál az aratás hagyományos kezdő napja. Az idén a nagyméretű száraz­ság előbbre hozta a betakarítást. Jászfelsőszentgyörgyön is a kombájnok uralják a határt. Az Egyetértés Termelőszövetkezet tábláin azonban megérződik az aszály. A tavalyinál rosszabb termésre számítanak az idén. (Szarvas Gábor felvétele) Tizenhét mázsás árpatermés Zagyvarékason Öt mázsával a tavalyi átlag felett Alighanem megyei rekord­nak számít az idén a zagy- varékasi Béke Termelőszö­vetkezet őszi árpa termés­átlaga. Véget ért e gabona­fajta betakarítása 768 hol­don s meglepetést hozott. A holdanként! átlagtermés 17 mázsa 20 kilogramm. A szö­vetkezet tavaly 12 és fél­mázsát termelt őszi árpából az idénre 13 mázsát terve­zett. E közös gazdaság két falu határában gazdálkodik, Szász­berken és Zagyvarékason. A zagyvarékasi üzemegységben 2o mázsa volt az őszi árpa átlaga. Már a búsát aratják Karcagon (Tudósítónktól) ‘ A karcagi Dimitrov Tór- , melőszövetkezet már meg­kezdte a búza aratását. Sőt kedden a kora reggeli órák­ban három vagon kenyér- gabonát beszállított az át­vevőhelyre. A búza igen jó, 80-as faj­súlyú. A szövetkezetben a mostoha időjárást figyelem­be véve a vártnál jobb ter­més ígérkezik. „Besenyszög hálás az olajosoknak“ Csatornarendszer három hét alatt — Patronálás papír nélkül Azzal kezdődött, hogy a tavaszon hatalmas, 12 ezer holdas nagyüzembe tömörült Besenyszög négy közös gaz­dasága. Az egyesülési prog­ram egyik pontja az volt: bel vízlevezető rendszert épí­tenek. Sokat szenved a bel­víztől a besenyszögi föld, tá- vaiyelőtt például kétmillió forint kárt okozott. Csak­hogy mire az egyesüléssel járó gondokon, bajokon túl­jutottak a vezetők, s menték volna tervezői megbízást ad­ni, kiderült, erre az évre már senki nem vállalja. Már minden cég lekötötte magát. Ekkor vetődött fel. A volt Dózsa Népe Termelőszövet­kezetet az olajosok, a Nagy­alföldi Kőolaj- és Földgáz­termelő dolgozói patronál­ták. Sokat segítettek akkor. Hátha most is... Egyszóval: nagy munkával elkészült a vállalat tei-vezői jóvoltából a .16 kilométeres csatornarend­szer dokumentációja. Ez másfélezer hold belvíz leve­zetését teszi lehetővé, s ugyanekkora terü'etet öntöz­ni is tudnak belőle. Igenám, de ez még csu­pán a terv. Ki csinálja meg? Hiszen az erre hivatott vál­lalatok is mind telítve vol­tak már munkával 1968-ra. S ha az egész szövetkezet tagságát erre a munkára ál­lítják. a kemény besenyszö­gi sziken csákánnyal halad­hatnak, s egy évig se lesz­nek kész vele. Üjabb olajos ötlet. Mondták, kapnak ők a Szovjetuniótól hamarosan egy nagy árokásó gépet. Ki­próbálják. Június 8-án munkába állt az árokásó Besenyszögön. A falu népe hihetetlennek tart­va nézte. Naponta 3 kilomé­ter 2 m mély, 120 centimé­ter széles csatornát is ki­ásott a gép. Három hét alatt készen volt a csatornarend­szer. Természetesen bérmunká­ban csinálták az olajosok. De jutányosán és gyorsan. A szövetkezetben ezt tartják nagyra. S azt, hogy milyen megértőén siettek segítsé­gükre. Pedig á hivatalos patronálás tulajdonképpen már régen megszűnt. De az olajosok bebizonyították; a falu segítéséhez nem papír kell, hanem jóakarat és ió- szándék; B- D. Ma: Gyorslista a harmadik és negyedik béke­kölcsön sorsolásáról Kiállták a próbát Húszezer forint értékű jutalom az iskolai KISZ szervezeteknek A KISZ Központi Bizott­sága az akcióprogram meg­valósítása érdekében féléven* kéitt próbákat hirdet az is­kolai KISZ-szervezetek szá­mára. A most zárult tanév első félében az „50 év próba jegyében ünnepelték a Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom jubileumát, s közben bővítették ismereteiket a forradalomról, annak hatásá­ról. A próba értékelésekor az alapszervezetek negyven százaiéira kapta meg a KISZ KB oklevelét. A „Barátság KISZ próbát’ a tanév második felére hir­dették. Megyénk iskolai alapszervezeteinek 80 száza­léka nevezett be erre. A munka során sok módszert használtak fel Bulgáriának, a IX. VIT országának is­mertetéséire. Sok iskola kap­csolatba lépett a „Bolgár Kultúrával”, ahonnan képe­ket- tájékoztatókat kaptak. A próbára benevezett alap­szervezetek kis zászlókat ké­szítettek a VIT-re. A leány­iskolákban nem is volt ez­zel probléma. A fiúknak an­nál több gondot okozott a hímzés. Egy kis leleménnyel azonban segítettek magukon. A szolnoki gépipari techni­kum diákjai például a köz- gazdasági technikum lány- osztályait kérték meg a zász­lók hímzésére. Cserében VIT ajándékokat készítettek. A kisebb kiállítások rende­zése mellett több iskolában szép albumokat állítottak A „Barátság KISZ próba” a tanév végével zárult. Sike­rét bizonyítja, hogy a kifej­tett munka elismeréseként 2900 jelvényt adtak ki és sok oklevelet. Ezek mellett húsz­ezer forint értékben jutal­makat osztottak szét az is­kolai KISZ alapszervezetek között. A tárgyjutalmak kö­zött volt filmfelvevő, lemez­játszó, sportfelszerelés, stb. Rá is szolgáltak a fiatalok, hiszen kiállták a próbát. Megkezdődtek a Szolnok megyei napok a tv-ben A megyeműsor tegnap este Németh István rendező, Ahonnan vétetett című do­kumentumfilmjének bemuta­tásával kezdődött. A túrke- vei Tinta testvérekről készí­tett filmet különben már is­meri a megye mozilátogató közönsége, sőt már a tele­vízió nézők is láthatták. A filmet a három Finta testvér életútja már témá­jában is izgalmassá teszi. Az 1919-es proletárdiktatúra le­verését követően a forradal­már Finta Árpád itthon ma­rad. a fehér terroristák ki- végzík. Finta Gergely Rodin műhelyéig jut, majd vissza a „kéri” temetőbe. Életútját maradandó szobrok őrzik. — Finta Sándornak Amerika jut: a számkivetettsóg. A Rio de Janeiro-i világkiál­lítás szobrászati nagydíját kapja, helye- lesz a New York-i Metropolitan Múze­umban, nevét szárnyra kapja a világhír. Hazavágyódik. Egymás után írja kérő leve­leit szülővárosának, Túrke- vének: felajánlja alkotásait Nem kell. Csodálatos szob­rait. elefántcsont faragvá­nyait az 1960-as évek elején hoztuk haza Amerikából, s megvalósult a világhírű test­vérek álma: a túrkevei Fin­ta Múzeum. Németh István rendező és Szabó Árpád Érdemes mű­vész operatőr megfogalma­zásában tovább fokozódik a téma adta lehetőség. A szer­zőpár új utakat keres a do­kumentumfilm számára — oratóriumszerű betétek! — sajnos a kisfilm sokatmondó színes képei a televízió kép­ernyőjén „elvesznek”, tgy a mondanivaló erőssége is so­kat csökken. Mindezek ellenére úgy gondoljuk, hogy az Ahonnan vétetett című film bemuta­tása jól reprezentálja me­gyénk kulturális, történelmi hagyományait. A bevezető műsor jó volt, méltó foly­tatását várjuk.- ti — ~r

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom