Szolnok Megyei Néplap, 1968. június (19. évfolyam, 127-152. szám)
1968-06-02 / 128. szám
8 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1968. június 2. O lykor, lefekvés előtt, a zsúfoltság csiholta kis melegben megolcó- dott & nyelvünk. Szidtuk az átkozott hideget — Csak Janeken nem fog kj ez az istenítélet! — szólt a légfelső priccsről, rongyaiba burkolózva a „Spanyol”. — Ennek minden mindegy. — Hagyj már békét annak a mulyá- nak —— csitította valaki az alsó priccs- ről. A „Spanyol” mindig a mulyán fente a nyelvét mert sehogy sem tudott belenyugodni ai lengyel nemtörődöm tehenészetébe. Janek a barakk másik szárnyában feküdt. Hallhatta is a megjegyzést. Az ablak felé fordult, és hallgatott. Se a hideg, se az éhség nem tudta levenni a lábáról. Különben olyan tohonya mozgású, esetlen alak volt. Ha segített valamely társának, olyan személytelenül tette, mintha nem bajtársi segíteni akarás vitte volna rá, hanem valami benne lakozó megnevezhetetlen erő, amely arra késztette, hogy robotoljon. Egyszer az SS őr meglátta, amint megemelt egy súlyos vasrudat és a vállára vette. ElisSzenes László :* | JANEK í merően csettintett; „Fein, fein!” Azt persze nem tudta, hogy Janek egyik kidőlt baj társa helyett vette a rudat s vállára. Janek nem reagált sem a dicséretre, sem bajtársai elismerésére. A barakkban többször is említették, hogy a felvételi irodán még azt sem tudta megmondani, miért hozták be. — Értsd meg, te tökkelütött, itt hiába tagadsz. Másutt kellett volna tartanod a szád1 — gurult dühbe az írnok. De ő csak motyogott. Amint vége lett a télnek, és megdermedt tagjainkba visszatért egy kis élet, a lengyelt mintha kicserélték volna. — Mindig olyan egykedvűen kanalazta a Löttyét, most kapkodva falt, mintha életében jobbat nem evett volna, éjszaka álmatlanul forgolódott a vackán. Olykor merengve meg-megállt, a semmibe bámult és csak akkor rezzent össze, amikor hátba vágták. Arca ismét semmitmondó kifejezést öltött és facipőjében tovább baktatott dolgára. Számlálás után gyakran el-eltünedezett. Egy este a szokottnál is tovább tartott a foglyok számlálása. Megszoktuk már, hogy a németek sehogy sem tudnak megszámolni bennünket. Káromkodtunk, szitkozódtunk. Egyszer csak híre futott, hogy a lengyel eltűnt. Csodálkozva összenéztünk; „Janek?” — ámuldoztunk. A lengyel észrevétlen tudott jelen lenni és fel sem figyeltünk arra, hogy az éjszaka eltűnt. Egyesek legyintettek: biztosan elaludt valahol: — Janek átaludta a telet is, akárcsak a medve, majd megkerül a múlva! S miután bizonyossá vált, hogy a lengve! megszökött, néhámyan szóba hozták, milyen furcsán viselkedett az utóbbi időben; Hogyan szökhetett meg a villannyal telített drótkerítés áthatolhatatlannak látszó hálóján keresztül? Ha legalább a szemfüles, villámgyors Nicoról lett volna szó, vagy bárki másról, még hagy- ján. De az az ember, aki annyit szokott magáról mondani, hogy lengyel paraszt és punktum?! Eltelt egy nap, majd még egy. Mi pedig egyre kevesebbet emlegettük a lengyelt. Még a „Spanyol” is hallgatott. A nap már kiszikkasztotta a bialiki dűlők hátát. A mezsgyékben lapulevelek terpeszkedtek, bogáncskórók nyújtózkodtak a magasba és bemerészkedtek a parlagom heverő földekre is. A kis liget felől fogoly kurrogott. Minden rög a „Magvetőt” várta. És megérkezett. Janek már kora reggel iónt volt a földjén. Egyszerre kiestek emlékezetéből az elmúlt • hónapok eseményei. Nem léteztek többé. Munkához látott. Pontosan tudta, hol kezdje a szántást, mit hová vessen, mintha csak ezúttal is engedelmeskedett volna annak az akaratnak, amely ideszólította ót az ősi földre. Gondosan eligazította a póklábú lován a hámot. Nyugodtan kimérte a szántás mélységét. És elindult. Csak amikor a tábla széléhez ért, akkor mérte fel egy pillantással, egyenes sort húzott-e. — Állj meg már, Piték! — szólt oda lovához. Kiemelte a földből az ekét, megfordult, és újra elindult, másik barázdát hasítani. Bekecse ujjával letörölte arcáról a verítéket, majd amikor a szekérhez ért, ingujjra vetkőzött. Karján ott virított tetovált tábori száma. Véletlenül od'aesett a pillantása, de elkapta a tekintetét és kissé kapkodva gombolta be az inge ujját. A határban dolgozó parasztok csak annyit láttak, hogy hazajött Janek. Valahogy megérezték, hogy jobb, ha nem kérdezősködnek felőle. Dél felé kijött Mariusa Is, mint régen. Sovány, keszeg kis teremtés volt, férjének árnyéka. Szótlanul figyelte Ja- neket.. i Az eke tovább hasította a földet, amely most mintha még erőteljesebben követelné: — Magot, magot, magot! Janek másnap megkezdte a vetést. Az asszony is kijött. A tábla szélére tették a zsákot; A férfi kötényét megszedte maggal és beállt a táblába. — Szent ég, te valamiről megfeledkeztél! — ijedt meg az asszony. Hiszen eddig még sohasem fordult elő, hogy a férje ne mondta volna el az imát, mielőtt az első magot elvetette. — Sietnünk kell — szólt vissza a férfi szokatlanul határozottan. Mariusa nyugtalanul pillantott fel — Délután átmegyünk a psell táblára borsót vetni — folytatta a férfi. A mag, amely értelmet ad a földnek, egyre hullt. Már elvetették a borsót, utána a krumpli meg a napraforgó következett, legvégül pedig a kukorica. Egy tenyérnyi kis táblácska maradt bevetetlenül, mikor érte jöttek. Janek visszaszórta a maradék magot a zsákba, majd egy utolsó pillantást vetett a földre, és már megbilincselve odaszólt a feleségének: — Először az árpát acatoljátok meg.rí ... Megdermedtünk, amikor egy napon a kapuőrség betuszkolta a lengyelt a táborba; És mire estére visszatértünk s munkából, belénk nyilallt a baljóslatú kopácsolás az appelplatzon. Ismertük ezt a hangot. Felsorakoztattak bennünket. És elővezették Janeket. Fedetlen fővel ment. Tekintetéből megfoghatatlan magabiztosság áradt. A földet túró, az életet adó paraszt maga- biztossága. Mintha már látta volna a keze nyomán kikelő kalásztengert... * — Szenes László kárpátaljai magyar író, az Uzsgorodon megjelenő magyar nyelvű lap, a Kárpáti Igaz Szó munkatársa. Egy érdekes tanulmány a munkásosztály fogalmáról Kik a magyar munkásosztály tagjai? Fésületlen gondolatok Az egy emeletes ház is gondolhatja befejezetlen felhőkarcolónak magát. ír Idézhetjük mások jó gondolatait Olyan az, mint kalácsban a mazsola. De a kalácshoz más is kell. Van teljes egyetértés? Igen. Csak mindenki mást ért rajta. VJó hivatalnok lesz a gye. Tokból. Kétéves kora óta görbehátú széken szoktatják. «■ Nagy ember környezetében tehetségesnek lenni modor- talanság. «■ Egyszer nagy ötlet kopogtatott a barátom koponyáján. De nem kapott választ és visszafordult. * A szívből jövő üdvözletek rendszerint töltőtollból fakadnak. Az igazi magányt csak akkor érzed, ha túl sokan, vesznek körül. ír Mindig azt mondja az értekezleten: ..egyetértek’. Kivéve, ha a főnöke szól előtte. Akkor azt mondja: „a legmesszebbmenőkig egyetértek”. Q Az az igazi jóbarát, aki tudja ki vagy. de nem törődik vele. ír Ne akarjatok olyan magasra szállni, mint a főnökötök. (Egy megcsonkított szárnyú sas tanácsa.) ír Még soha nem változtatta meg a véleményét. Nincs neki. ír Azt mondod, a bölcsesség szerencsés tulajdonság. Igaziad van, te szerencsétlen. ír Háborogsz, hogy rövid az élet. — de mit kezdtél ezzel a kevéssel is? ■fr Valaki nagyon unalmasan és hosszan beszél az értekezleten. Akad mégis, aki dicséri; „Nagy dolog éz! Abból a kétszáz szavas szókincsből ennyit kihozni...” ír Mindig az igazságot keresi Sajnálom. Mert, ha megtalálja, rájön, milyen nehéz azt elviselni. ír A nyarat is csak azért várja, hogy panaszkodhasson a melegre. ír Olvastam valahol: az aforizma sohasem teljes igazság: vagy csak féligazság, vagy másfél. A napokban jelent meg a Kossuth Kiadónál Blasko- vitx János: A munkásosztály fogalmáról című tanulmánya. amely a párt Központi Bizottsága Társadalomtudományi Intézetében folyö kutatómunka egyik fő témájához — a munkásosztály helyzetével összefüggő elméleti, ' politikai, gazdasági, kulturális és szociális problémák, perspektívák —, vizsgálatához kapcsolódik, ennek első láncszeme. A szerző szerint a tanulmány feladata segíteni a további kutatások határainak kijelölésében, eredmé- ; nyeinek értelmezésében és szintézisében. A szerény fogalmazás mögött azonban egv rílent^s hazai és nemzetközi forrásanyagra támaszkodó munka áll. Jelentőségét nemcsak a kutatás tárgya adja, hanem az elért eredmény is: Magyarországon az elsők közé tartozó munka, amely a történeti és a szociológiai módszer és kutatások eredményeit felhasználva, kísérletet tesz a munkásosztály fogalmának meghatározására a szocializmus viszonyai között. A tanulmány két lényeges társadalmi-gazdasági folyamatra vezeti vissza a munkásosztályban végbement változásokat. Egyrészt a társadalom szocialista átalakítására. másrészt a termelőerőkben végbement változásra, a tudományos-technikai forradalomra; A szocialista forradalom tette a munkásosztályt a hatalom birtokosává, a termelőerők gyorsütemú változása pedig átalakította magát a munkásosztályt, annak szerkezetét. Blaskovits János munkája e folyamatokra építve száll vitába azzal a társadalomtudományban és köztudatban egyaránt elterjedt nézettel, amely a munkásosztály fogalmát még ma is leszűkíti főként az iparifizikai munkásokra. Ugyanakkor elutasítja azok felfogását is. akik mérhetetlenül kitágítják, parttalanná teszik ezt a fogalmat és a munkásosztályhoz sorolnak minden alkalmazottat, akiknek csak valamiféle kapcsolata van a gazdasági élettel, beleértve a termeléssel fog1 átkozó minisztériumok, főhivatalok, intézmények, bankok egész személyzetét is. Az első fejezet a kapitalizmus és a szocializmus struktúrája közti alapvető különbségekkel foglalkozik. A szocialista Magyarország struktúrája elemzésénél érdeklődésre tarthat számot a tulaidonviszonyok szerepét és más osztályképző tárPALICZ JÓZSEF: SZERELEM KARAI GÁBORi Kis csodák A várva várt nagy csodák többnyire — mire beteljesednek — elvesztik gyöngéd1 hamvasségukat; fénylő, pikkelyes felhámjukat levedlik, akár a kígyóbőrt, és nem marad más, csak a test laza csontozata, véres húsa, zsigerei, aztán a jóllakottság lomha virágai kifakadnak — közönyös füst-virágok — és az i,emnyi-csupán-az-egesz” görcsös kérdőjele 7 kunkorodik fel egy keserves ásításban. De áldottak a köznapi kas csodák, a váratlanok, a gyermekiek. Egy idegen asszony fagylaltot vesz neked, az idegen gyermeknek, s mire megköszönnéd, eltűnik a tömegben; fejed fölé hajlik egy katona-orvos; azt mondja, beteg vagy, pedig tudja, pihenni vágysz csak; feléd röppen egy lány és nyomban elszáll, csak annyit kér, ne felejtsd el őt soha..) Az áldott käs csodák holdjai békén altisznak fölötted, s ami a lélekben marad, az már csupa csend vagy fényes duruzsolás, gyöngéd hullámverése apályos tengereknek. Merrt szép a szenvedélyek villámló vihara, de még szebb embernek megmaradni vonzások és féltések hullám-tajtéka fölött: hálát adva a jóért, amit csak önmagunkkal tudunk viszonozni: önmagunkkal: gyermeki vágyainkig lemeztelenítve: egy elkésett köszönő mosolyban, sóhajban, kézfogásban .. • ...míg emlékké szilárdult a mámor, mint a kristály, hogy tű-hegyére holnapunkat fölépítsük megint, mint rádió-adót ringó talapzatára; hadd szórja szét a hanggá duzzasztható hullámokat: — Élek még, itt vagyok, és újjá-ezületek naponként! És: — El ne hagyjatok, én is veletek maradok örökre. sadalmi elemek viszonyát bemutató rész- Bírálja a tulajdonviszonyok szerepét le- kinyinylő nézeteket; ugyanakkor kimutatja, hogy a tulajdonviszonyok a szocializmus osztálystruktúrájában módosult szerepet játszanak és elsősorban a két nagy, közvetlen termelőosztály közeledését szolgálják. A munka második fejezete főként a mai kapitalizmusban végbement változások ideológiai tükröződésével fog’alkozik. Meggyőzően bírája az „úi középosztályról”, az ipari társadalomról szóló burzsoá nézeteket és kimutatja, hogy rpa is a munkásosztály és burzsoázia szembenállása az a lényeges társadalmi viszony, amely a kapitalizmust jellemzi. A harmadik fejezet, amely a munka leg’énvegesebb része. behatóan vizsgálja azokat a változásokat, amelyek a magyar munkásosztály ösz- szetételében a szocializmus keretei között végbementek Figyelembe kellett venni, hogv a leghaladóbb társadalom viszonyai között, de nem a legfejlettebb műszaki-gazdasági feltételek mellett létező munkásosztályról van szó. iparunk fejlettsége. ágazati szerkezete, technikai felszereltsége nem azonos a fejlett tőkésországokéval, ezért munkásságunk összetétele is eltér azokétóL A szerző álláspontja szerint a munkásosztály határai rendkívül kiterjedtek, de az osztály.jegyek még nem mosódtak el. Munkája alapján a munkásosztály fogalmába tartoznak az állami vállalatok dolgozói az iparban. a szállításban, az építőiparban. a kereskedelemben, a hírközlésben, a szolgáltatásban és a mezőgazdaságban; e fogalom szerint a munkásosztályhoz tartozik a felsorolt ágazatok admi- nisztratív-technikai alkalmazottainak egyrésze is. A szerző tisztában van azzal, hogv az általa adott meghatározás teljesen úi megvilágításba helvez egész sor politikai és egyéb problémát. Munkáiénak érdeme, hogy nem kerül meg egyetlen ilyen problémát sem, ezek közül is a legfontosabbat: a munkásosztály vezető szerepét érintő kérdéseke*. Pozsgai laus J t
