Szolnok Megyei Néplap, 1968. június (19. évfolyam, 127-152. szám)

1968-06-23 / 146. szám

1968. június 23. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP § 4 virágúi lépő lány December közepén nyitották meg a Vöröscsillag úti ABC áruházat. Az új boltot napon ta mintegy háromezren keresik fel. Havi forgalma 1,5 millió forint. A gépjavításról, üzleti optikával ’A magyar parasztmese al­kotása: a virágot lépő ki­rálykisasszony tünde alakja, aki bárhová lép — megva­kítva és rongyokba öltöztet­ve is — nem tudja eltagad­ni magát, mert nyomában virág faliad. A cigánylány is ilyen virágot lépő lány volt De ez nem niese. Élete annyira eseménytelen, hogy nem tudom: érdemes-e írni róla. Talán egy regény té­mája lehetne, egy olyané, amely nem akar egyebet láttatni, mint egy remény­telenül tengődő nép-rajt Alakjainak megfordíthatat­lan sorsát, alantas komiku­mát; yagy egy pszicho-ana- iitikai tanulmányt lehetne írni róla. Mindez azonban sok is, kevés is lenne az ő egyszerű életéhez. Valamikor, valahol egy üstfoltozó cigány rátalált egy lányra. A lány román volt, bizonyára nem volt senkije, s egy alföldi ura­dalomba vetődött, ahol nap­számos munkából élt. Össze­házasodtak. Az üstfoltozó abbahagyta a vándorlást, s letelepedett a feleségével ott, ahonnan elindult: a mező­város szutykos, poros, nyüzs­gő cigánytelepén, a dögte­mető és a vasútvonal között Egyik gyerekük született a másik után. ök voltak a vi­rágot lépő lány szülei. A virágot lépő lányról ak­kor még nem tudta senki, hogy kicsoda. Együtt han- cúrozott a többi gyerekkel, maszatos volt és rongyos és telente elmaradozott az is­kolából, mert nem volt cipő­je. Emiatt évet is veszített Aztán meghalt az édesanyja. Apja egyedül maradt a sok gyerekkel. Valami munkát kapott a termelőszövetkezet- bein, de nem sokáig bírta, mert á szíve megbetegedett Rokkantsági nyugdíjat ka­pott, ebből tengődtek. Nem hiszem el Rousseau- nak, hogy az ember „tabula rasa”-ként születik, s a kör­nyezete teszi jóvá vagy rosszá; mert mi tette volna virágot lépő lánnyá ezt a gyermeket ott, sorstestvérei között, a vad,, csalános, bű­zös telepen? Én inkább azt hiszem: léteznek adottságok, amelyek a jóra predesztinál­nak. Vannak emberek, akik íbárhoij bárhogyan, bárkik között csak jók tudnak len­ni. Twist Olivér gyötrelmes kis életében is ez a meg­másíthatatlan adottság volt a fő motívum, ez az adott­ság tette virágot lépő lánnyá a cigánylányt is. Egyszer felfigyeltek rá az iskolában; a jóra valóság, vagy az értelem csillant meg benne. Apja egykori mun­kahelyétől segélyt szereztek neki. A nyolcadik osztály után a túrkevei gimnázium­ba került. Itt kezdődött a karrier, a lélek karrierje. Itt mutatko­zott meg. hogy a táguló ér­telem miképpen válik erővé. Apja betegsége annyira előrehaladt, hogy béna, ágy­nak szegezett roncs lett be­lőle. Kisebb testvérei isko­lás sorba kerültek Minden gond és munka a nyakába szakadt. Testvérei azonban nem voltak maszatosak. mert mosdatta őket. Nem veszí­tettek évet az iskolában, mert foglalkozott velük. Há­zuk ragyogott a tisztaságtól. Apját hűségesen és szak­szerűen gondozta, mint egy hivatásos ápolónő. Főzött, mosott a családra. S ahogyan évről évre több lett a gond­ja, úgy évről évre jobb lett az iskolai bizonyítványa. El­képzelhetetlen volt. hogy egyetlen órán is készületle­nül jelenjen meg. Elképzel­hetetlen volt az is, hogy valakit megbántson, vagy valamit ne úgy tegyen, aho­gyan kell; még súrlódása, gyerekes nézeteltérése sem volt soha senkivel. Mindig frissen vasalt volt, ragyo­gott egyszerű ruháiban, fia­tal szépségében, csinos volt és vidám. Rejtély, hogy ho­gyan csinálta: de még fá­radtság sem látszott rajta soha. Élete nem volt „közügy” a gimnáziumban. Semmi különösebb társadalmi, szü­lői, tanári ifjúsági összefo­gás nem történt, hogy segít­senek neki. Volt, alá ismer­te a körülményeket, volt, aki talán nem is tudott ró­luk. Mindez nem hanyag­ságból, vagy közömbösség­ből történt így, hanem azért, mert oly csendben, oly ter­mészetesen. oly magától ér­tetődően tette a dolgát, hogy az föl sem tűnt senkinek. Volt éppen elég rossz szü- lőjű, balsorsú, vagy éppen csibész diák, akikkel foglal­kozni kellett. Ami körülöt­te történt, az ő általa tör­tént, amit tett, azt ő tette, csak ő és senki más. Negye­dik osztályban már jeles tanuló volt. Sohasem felejtem el: az érettségin történelemből a francia forradalmat felelte. Szépen felelt, precízen, nagy tárgyi tudással, de kicsit ide­gesen. Kék szeme, mely — ellentétben szelíd természe­tével — nagy, merész és szé­pen ívelt volt, mint a vívó- nőké — néha ■ riadtan reb­bent meg. A nagy próba iz­galma csillogóit benne. Jelesre felelt, mint min­dig. Ez a feléiét azonban — akkor, ő általa és abban az órában — illusztrációja volt annak, hogy költőnk miért írta a maga Saint-Simon példányának, .címlapjára: — „Petőfi Sándor kincse”, ösz- szebékítette a két halhatat­lan ellenfelet: Dantont és Robespierre-t, lemosta a vért a guillotinró], az csendült benne, ami a Marseillese-t himnusszá emeli. Pedig nem volt se jobb, se rosszabb, mint a többi jeles felelet; de mégis több volt azoknál, mint ahogyan szebb volt a vasalás simasága a matróz- blúzon s « fésű nyoma az öccsök fején a virágot lépő lány kezéből, mint másoké­ból. Tovább nincs is ez a tör­ténet. Élete ügy folytatódott, mint általában folytatódni szokott a szívós, fáradhatat­lan diákoké. Egyetemre ke­rült, agrármérnök lesz be­lőle. Talán éppen most végzi az utolsó évet. Azért vá­lasztotta ezt a pályát,, meri — mint mondta — tartozik a termelőszövetkezetnek, amely segített rajtuk, mikor semmi más segítség nem volt. A virágait lépő lány nyomában rtemesbúza, pri­mőr-zöldség. hibrid-kukorica fog sarjadni. Imre Lajos A legdrágább hippi A hüvelykujj majdnem egy méter, rózsaszínes műanyag­ból készült, fénylik és ned­vesnek hat. Párizsi alkotója, César, fantáziátlanul ezt a cí­met adta művének: „César hüvelykujja” César szuper-ujja sok száz „műremek” egyike, amelyet most a londoni Modern Mű­vészetek Intézetében kiállíta­nak. A kiállítás témája: szex­ualitás, halál és rémület A francia César nem az egyedüli, aki testének egy ré­szét „műtárggyá” emelte. A 34 éves amerikai Paul Tbek egész testét megörökítette. Thek ugyanis minden testré­széről gipszöntvényt készített és egy évi munkájának ered­ménye egy gipsz-hippi lett, aki egy rózsaszín papírmasé mauzóleumban örök nyuga­lomra hajtotta a fejét búcsú­levele és egy marihuánát tartalmazó edény kíséreté­ben. A hippi fején és felső ajka felett alkotója hajából készült frizura és bajusz dí­szeleg. A műremek-halott előállítási költsége 40 000 márka. A londoni kiállítást Jennie asszony, az angol oktatásügy és a tudományos ügyek mi­nisztere nyitotta meg. Az újságírók szemére vetet­ték, hogy az adófizetők pén­zét hasznosabb célokra is fordíthatnák, mint rémségek bemutatására, mire az idős hölgy határozottan így vála­szolt: „önök itt az életet látják. Talán nekem sem tetszenek ezek a dolgok — én azonban nem vagyok mükritikus”. Hogyan lehetne üzleti ala­pon jobban együttműködni? Ez a kérdés volt a vezérfonal a Mezőgazdasági Gépjavító Tröszt vezetőinek és a kö- zéptiszavidéki és jászsági ter­melőszövetkezetek elnökeinek tanácskozásán, amelyet Szol­nokon rendeztek meg. Az eszmecsere témagazdag egyelőre hátrányos következ­ményekkel sújtja ezeket a gazdaságokat. Így vélekedett Bartos László, a nagykörűi Haladás Tsz elnöke. Elmond­ta, nyolc-kilene javítóállo­mással kerültek kapcsolatba. Sokszor a fél országot kell bejárniuk egy-egy géppel. Ez nagyon sok pénzükbe kerül. Az volna a helyes, ha a legközelebbi állomássá] kel­lene szerződniük, egyetlen partnerrel megegyezniük. Hogy az melyik szakosított javítóban rendel, az neki mindegy Az a lényeg, hogy volt. A termelőszövetkezetek vezetői a legégetőbb problé­mákkal hozakodtak elő, őszintén elmondották véle­ményüket a gépjavító-háló­zat munkájáról. A közepes nagyságú szövet­kezeteknek nincs arra anyagi erejük, hogy nagyobb arányú gépjavításra berendezkedhes­senek. a gépet határidőre szállítsa a szövetkezetnek. Nagy sikere volt Baronjcs Ernő javaslatának. A csépai Petőfi szövetkezet elnöke szerint jó lenne, ha a tröszt megvásárolná tőlük a nagy­javításra váró gépet és ad­na helyette felújítottat. Nem mindegyik téesz tud mindig új gépet venni, beérné fel­újítottal is. Ha a tröszt vál­lalatai bizományosként fog­lalkoznának értékesítéssel is, akkor a szövetkezetek gép­parkja könnyebben tipizál­ható lenne. Holt idényben megyei Élelmes kisöreg Mindig csodáltam Csigeré bácsit, mi­lyen nagy üzleti ér­zék szorult bele. Sokat utazott, adott-vett és csere­berélt. Nyugdíjas vasutas lévén az utazás jóformán nem került pénzébe. Tíz éve. lehet, hogy utoljára talál­koztam. vele. Akkor is kis összecsukható székén ült, az állo­más peronján. Mel­lette két jókora fü­leskosár. Olcsón vá­sárolt baromfit egy közeli községben. Azt vitte fel Pest­re, eladni. A napokban újra találkoztunk. Éppen olyan friss, fürge, mint volt. Ismét a megyeszékhely állo­másán pillantottam meg. — Jónapot kedves Csigeré bácsi — üd­vözöltem örömmel. — Utazgatunk, szál- títgatunk? — Bizony édes fi­am, egy kis mellé­kes jól jön. Tudod, az asszony a nyug­díjból nem ad fröccsre valót — Mi van a ko­sárban? — őszibarack. — Mit lehet rajta keresni Pesten? — Hol? Pesten? Elnevette magát. — Botodnak nézel édes fiam? Pestről hozom. A háztól el­viszik kedveském. Legalább három fo­rintot nyerek kilón­ként.- bj ­mezőgazdasági gépbörzét lehetne rendezni, amelyen cserére és vásárlásra is mód nyüna. ' Nemes Mihály, a tröszt ve­zérigazgatója egyértelműen igazat adott a három szövet­kezeti vezetőnek. Baronics Ernő javaslatait megvalósít­hatónak tartotta. A csépai elr nököt két perces beszélgetés igazolta a szünetben. Pillana­tok alatt megegyezett nagy­körűi kollegájával traktor cserében Lám, a börzén hány üzlet jöhetne létre! Élénk vita alakult ki a garanciáról és az alkatrészellátásról A tröszt szakosítási koncepciója ARANYLAKODALOM A KAZETTÁBAN Megszületett a kisbaba, a házas­pár boldog volt. A férj másnap elő­vette a fényképezőgépét, befűzte a filmtekercset és elment a klinikára, hogy lefényképezze a babát. Ami­kor egy hét múlva a felesége és a ksfiú visszaérkezett a lakásba, új­ból csinált egy felvételt. — Hívasd elő — kérte az asz- szony —. olyan kiváncsi vagyok a képekre... A férj csodálkozva kérdezte: — Csak nem gondolod, szivecs­kém. hogy két kép miatt tönkrete­szem az egész filmtekercset? — A sötétkamrában levágják ró­la az exponált filmeket. Legfeljebb három-négy kockát vesztünk. — De édes szivem, megtörténhet, hogy rosszul teszik vissza. És ak­kor az egész film fényt kap. Ne légy ilyan türelmetlen. Majd csak az egész filmtekercset hívjuk elöl Amikor a kisfiú járni kezdett, megörökítették az első tipegő lé­pést. Az asszonyka újra kérlelni kezdte a férjét, hogy csináltassák meg a képeket: — Hogy is ne — hangzott a vá­lasz. — Még harminchárom kocka van a filmen! Telt-múlt az idő, a kisfiú óvó- dába került. Űj felvétel készült. Az asszony már nem is sürgette az előhívást. Tudta. hogy mit válaszol­na a férje: még harminckét kocka... Az asszony egy évvel később kis­lányt szült. A Lujza nevet kapta. — Most több felvételt csinálj — kérlelte a fukar férjet. — Csak nem azért akartad Luj- zikát, hogy hamarabb előhívassam a tekercset? — gyanakodott a férfi. Három kép készült a kislány­ról. Az egyik egynapos korában, a másik egyéves születésnapján, a harmadik a bátyjával együtt, aki már iskolába járt. Az asszony már régen belenyu­godott abba, hogy a férj* a ta­géhoz per minden garast. Néha vá- gyakozva gondolt a felvételekre; va­jon hogy sikerült cunnak idején egy évtizeddel ezelőtt a kép? Amikor a fiú érettségizett, az apa — feleségé­nek legnagyobb ámulatára — há­rom felvételt csinált, sőt. midőn Lujzika férjhez ment, nem keve­sebb, mint négy kép készült. Ek­kor már csak huszonhét filmkocka volt a tekercsben­Egy nyáron az asszonyt a szak- szervezet beutalta a balatoni üdü­lőbe. Bőröndjébe csempészte a gé­pet és a magyar tenger partján tiz felvételt készített. Az ezüstlakodalmukon ismét ké­szült néhány kép, majd amikor a fiú doktorált és még később, mi­dőn elvette feleségül az egyik kol­léganőjét. Ekkor a tekercsen már csak egy, azaz egy filmkocka volt. Erre az aranylakodalom került: a gyerekek, az unokák és a vendégek. Másnap végre előhívták a filmet. — Látod, ez a kisfiúnk egynapos korában — mutatta büszkén a fe­leség —, ez pedig a legkisebb uno­kánk menyasszonya. A férj arca elborult: — Talán jövőre már kicsinyük lesz... Meghagyhattuk volna az utol­só kockát... Palásti László Hovodzák István, a cibakhá- zi Vörös Csillag Tsz elnöke szerint a garanciát nem le­het komolyan venni. Egysze­rűen azért, mert a javító ál­lomások nem tartanak olyan alkatrészeket, amelyek a me­gyére nem tipizált gépekbe illenek. Az alkatrészellátás kriminális. Szerinte két üt járható. Az egyik, hogy az AGROKER-nek mindegyik gépjavítónál legyen lerakata. Adjon ki bizományba megfe­lelő mennyiségben és válasz­tékban alkatrészt, hogy a szövetkezetek közvetlen part­nerüknél vásárolhassanak. A másik; naponta induljon me­netrendszerű turajárat a me­gyében az előző nap megren­delt alkatrészekkel. A tröszt vezérkara ismét heyeselt. A bírálat jogos, a javasolt megoldások ésszerű­ek, kivitelezhetek Konkoly Bélát, a jászbol- dogházi Aranykalász elnökét az érdekelte, ha megszűnik majd az ötven százalékos ál- larr; támogatás, a gépjavító vállalatok árai hogyan ala­kulnak? A vezérigazgató szerint a javító állomásoknak olyan árért kell majd szállítani a fődarabokat, amely verseny- képes a szövetkezet rezsi­kai tségedvel. A vezérkar értett a szóból A több órás tárgyalás visz- sza-vissza térő motívuma a garancia és alkatrész prob­léma volt. Vitathatatlan, hogy a tröszt képviselői elfogad­ták a bírálatot, nem magya­rázták a bizonyítványt. Konk­rét, határozott ígéretet azon­ban csak egy-két esetben tet­tek. Bízunk abban, megfogan az a javaslat is. hogy valamelyik javító állomáson rendezzenek be üzemanyagvizsgáló labo­ratóriumot. A szövetkezetek megfelelő bizonyítékos alap­ján esetenként felléphetnének az ÄFOR-ral szemben A tanácskozás tárgyilagos légkörben zajlott le. A szö­vetkezetek elnökei Konkrétan felvázolták, szerintük hogyan lehetne üzletibb a kapcsolat a gépjavító vállalatokkal. A tröszt vezérkara értett a szó­ból, a főbb kérdésekben kö­zös nevezőre jutott az elnö­kökkel. ' F. P.

Next

/
Oldalképek
Tartalom