Szolnok Megyei Néplap, 1968. június (19. évfolyam, 127-152. szám)

1968-06-22 / 145. szám

lääi- június 22. SXOLNOK MEGYEI NÉPLAP 8 Türelmetlenkedők és befutottak Mégegyszer az aprítógépgyári fiatal mérnökök helyzetéről Legutóbb a május elsejei lapszámunkban foglalkoz­tunk a jászberényi Aprító- gépgyárban dolgozó fiatal gépészmérnökök helyzetével. Akkor több fiatal szakember véleményét közöltük. — Nem így képzeltem el a jövőmet egyetemista ko­romban. Ügy véltem, majd olyan munkakörbe helyeznek, amiben kifejthetem képessé­geimet, ‘produkálhatok. De nem ez történt — mondta ifjabb Patkós Zsigmond. — Egyszerűen nem kapok fnérnöki feladatot — véleke­dett a gyárból azóta eltá­vozott Vaszkó Miklós. — Nem tudtunk családostól megélni a fizetésemből... a pásztói gépjavító állomáson 2800 forint lesz a fizetésem... A többiek is hasonlóan nyilatkoztak. A fiatal gé­pészmérnökök két dolog miatt méltatlankodtak: ke­vésnek tartják a fizetésüket és elégedetlenek, amiért nem tervezhetnek. Cikkünk nagy visszhangra talált az Aprító­gépgyárban. A fiatalok hely­zete sokrétű bonyolult prob­lémát takar. Ezért szükséges­nek tartottuk. hogy ismét visszatérjünk e témára. Ke­resztes János igazgató így summázta véleményét: A tartozik és — Jobban kellene az egye­temeken az életre felkészí­teni a fiatalokat. Néhányan helytelenül értelmezik az al­kotást, ezt csak a tervezés­ben láják. De ehhez előfel­tétel és nagyobb gyakorlat szükséges, amit meg kell sze­rezniük. Mi egészséges türel­metlenséget várunk a fiatal szakemberektől. Úgy véljük, követel oldal a tartozik és követel oldal­nak egyenlegbe keit lenni. Megbecsüljük a fiatalokat, hisz nekik adjuk majd át a stafétabotot. Épp ezért nem a karjuk bonyolult feladatok­kal terhelni őket. mely meg­haladja gyakorlati tudásukat, mert ez törést okozna fej­lődésükben. A gyár nem kell, a lakás igen A jászberényi Aprítógép­gyárban mintegy harminc gépészmérnök dolgozik. — Nagyrészük fiatal. Éveken át a gyár ösztöndíjasaiként tanultak és szereztek diplo­mát Tanulmányaik befeje­zése után megfelelő beosz­tást, továbbképzési lehetősé­get, többen lakást is kaptak. Az utóbbi időben egyesek mégis otthagyták a gyárat (a lakást nem adták vissza) másutt helyezkedtek el. Né- hányart most akarnak tá­vozni. Nemrég Sz. M. 35 éves mérnökkel beszélgetett a személyzeti osztály vezetője. Próbálta meggyőzni, hogy maradjon. A mérnöknek 2700 forint az alapbére, jú­lius 1-től 100 forinttá' emel­nék havi fizetését. Ezenkí­vül a prémiummal és a nyereségrészesedéssel plusz 9000 forintot kapott tavaly. Rendes fizetés, jövedelem ez, de a szolnoki épületelem - gyárban többet ígértek neki. A kezdő mérnökök 1300 forintot kapnak havonta. A jeles és jórendűen végzettek plusz 300 forintos fizetést kaphatnak. A gyár mind­egyiküknek megadja ezt, pe­dig a rendelet nem kötelez, csak lehetőséget ad erre. A gyárban tizenhárom mérnök, öt éven aluli gyakorlattal 1884 forint átlagkeresetet ért el. Kétségkívül ez nem sok. Többen épp a magasabb fi­zetés reményében távoznak. Pedig az Aprítógépgyárban is érvényesülhetnének. Az igazgató a pár hónappal ez­előtti fizetésrendezés adatai­val is bizonyítja ezt Tizen­három mérnök és technikus bérét összesen 2750 forinttal emelték. Július elején — a béralap-tartalék lehetővé teszi ezt — újabb fizetés- emelésre kerül sor, azoknak, akik ezt kiérdemelték. A mérnök tervez ? Néhány fiatal ügy érzi többre lenne képes, új gépe­ket, berendezéseket szeretne tervezni. Ezt tartják csak mérnöki munkának, igazi alkotásnak. — Egyeseknek alig szárad meg a tinta a diplomájukon, gyakorlatuk még nincs, máris tervezni szeretnének mondja Csik József, főtech­nológus. — Kezdetben én is azt hittem, hogy meg tudom váltani a világot. Lassan tíz éve, hogy végeztem, néha mégis melléfogok. Több mil­lió forint értékű egyedi gé­peket gyártunk. ezekből nincs prototípus és nullszé­ria. Mégis felelősséget kell vállalnunk azért, hogy leg­alább húsz évig biztonsággal üzemeljenek. Vállalnunk kell a felhasználók kötbérigényét és a tervezett mjereségük el­maradását is. A tervezés igen nagy szaktudást követel. Kevesen tudják, hogy az Aprítógépgyár gumi-, mű- anyagipari, kő-, szén, érc- bányászati gépeke-, mész­égető. faforgács, farost fel­dolgozó, műtrágyagyártáshoz szükséges és csőgyár, beren­dezéseket állít elő. a skála tehát rendkívül széles. E gé­pek, berendezések tervezéséi tervező intézet végzi, ebből Jászberényben csak két-há- rom százaléknyi terv készül. — A jelenlegi mérnöki lét- szám sem tenne lehetővé a saját tervezést — vélekedik Pető Ferenc főkonstruktőr. — A gyártás és a kereske­delmi tevékenység nem olyan szép és látványos, mint a szerkesztés, de igazi mérnöki munka. Sajnos többen nem látják ezt. Akik bizonyítottak Milyen az előrehaladás le­hetősége az Aprítógépgy ár­ban? Csík József 1960-ban jött Jászberénybe, előtte egy évig az óbudai Hajógyárban dolgozott. Először műszaki fejlesztési előadó, majd más­fél évig üzemvezető volt. Három év óta főtechnológus. Megnősült, családja van, la­kást kapott. Fizetése 3450 forint. Letelepedett és jól érzi magát Jászberényben. Pető Ferenc 1958-ban kapott diplomát, azóta itt dolgozik. Először a műszaki főosztá­lyon szerkesztő, majd cso­portvezető volt. tavaly óta főkonstruktőr. Szüleivel együtt lakik, most épít csa­ládiházat. Fizetése 3300 fo­rint. Nem kívánkozik el a gyárból, a városból, otthon érzi magát. Csanádi István szintén a gyár ösztöndíjasa volt, hat éve mérnök, tavaly óta szer­kesztési csoportvezető. La­kást kapott, s a fizetése 2000 forint s A* igazgató így vélekedik: nálunk először le kell tej^ni valamit a közösség asztalára. Aki szorgalmas és bizonyít, megbecsüljük anyagilag is... Vázlatosan szóltunk az ap­rítógépgyári. fiatal mérnökök helyzetéről. A gyár vezetői ismerik gondjaikat és igye­keznek segíteni ezek meg­oldásában. Az üzem; párt- szervezet sem tétlenkedik. A közelmúltban a káder- helyzetet vizsgálva vezetősé­gi ülésen megfelelő határo­zatokat hozott. Helyesen ál­lapította meg- egyes fiatalok túlzott követelésekkel állnak elő, rosszul értelmezik a mérnöki munkát, hivatást. De a gazdasági vezetőknek, a párt- és tömegszervezetek­nek — főként a KISZ-nek — többet kell foglal kozniok a fiatal műszakiak gondjai­val, nevelésével, továbbkép­zésével. Stabilizálni és anya­gilag jobban kell ösztönözni őket. Mindannyian érezzék otthonuknak a gyárat, ahol dolgoznak. Máthé László Váltás Ábrahám­hegyen A Balaton festői részén, Ábrahámhegyen a Szolnok megyei tanács egyemeletes üdülőjében május közepétől két turnusban a megye szo­ciális otthonainak gondozott­jait üdültették.' A festői kör­nyezetben egy-egy csoport tíz napot töltött. A pihenés mellett kirándultak Bada­csonyba. Keszthelyre, Ta­polcára és megismerkedtek — sokan, életükben először — a táj nevezetességeivel. A tanév befejezésével a héten váltottak az üdülő la­kói. Az öregek után a gyer­mekcsoportok vették birto­kukba a szép épületet A nyári vakációban háromszáz állami gondozott gyermek él­vezheti Ábrahámhegyen a gondtalan nyaralás örömeit. Szeptembertől ismét az idő­sek üdülnek itt Gyerekek nyáron W/ége az iskolaévnek, a gyerekek csafc­" nem negyed évig vakációznak. Mi lesz velük a nyáron, találnak-e hasznos és pihentető elfoglal bsá,go kát, vagy az ut­cákon csavarognak, s idegeket őrlő fá­rasztó unalom telepszik rájuk az első hetek után? Ezek a kérdések — amelyék ma minden szülőt külön-külön is .fog­lalkoztatnak — társadalmi méretekben és társadalmi szinten is jelentősek. Ma már szinte magától értetődő, hogy a vakáció egy részét szervezett üdüléssel töltik a fiatalok. Etekintetben az idén sem lehet panasz. A SZOT gyérmeküdül- tetésében 56 ezren, a központi úttörőtá­borokban pedig mintegy 120 ezren tölt­hetnek el néhány hetet hazánk legszebb tájain. Ezeken kívül évről évre. mind több iskolai tábort is szerveznek. Ha ezeket is számításba vesszük, akkor kö­rülbelül félmillió gyerek nyaraltatására lehet számítani ezen a nyáron. S még nem is szóltunk azotkról, akik a család- , dal mennek üdülni, vagy a nagyszülők­nél és a rokonoknál nyaralnak. Ám a szünidőnek csupán egy részét — mégpedig általában a kisebbik részét — töltik ki az üdülések. Mi lesz velük a nyár nagyobbik felében? Milyen mun­ka és szórakozási lehetőségek várnak rá­juk városon valamint falun? Kezdjük talán az általános iskolások­kal, az úttörő-korosztályúakkal. Szerte az országban sok napközis tábort szerveznek az idén is. bár előre látható, hogy az igényeket most sem tudják teljesen ki­elégíteni. Ezért az úttörőházakra, a kul­túrotthon ókra és a művelődési házakra nagy feladat hárul. A nyári szórakozáshoz tartozik az ol­vasás is. A gyerekek egy része az első hetek után kifejezetten igényli a könyvet. A könyvtáraknak, különösen pedig az ifjúsági könyvtáraknak erőteljesen fel­lendül ilyenkor a forgalmuk. A falvak többségében azonban nincs külön ifjú­sági könyvtár, ennek szerepét általában az iskola tölti be a tanév során. Nagyon hasznos lenne, ha helyi kezdeményezés­sel mindenütt lehetőségeit teremtenének az iskolák a nyári kölcsönzésre is. A va­káció meghatározott napjain, úgyis köte­lező ügyeletéit kell tartamok a pedagógusok­nak. jó volna, ha az iskolai ifjúsági könyv­tárak is hozzáférhetők lennének ezeken a napokon. És az idén a városokban is jó lehető­- ségek vannak a fiatalok nyári munka- vállalására. Az üzemek, vállalatok több­nyire szívesen foglalkoztatnak — sőt bér- gazdálkodási okokból szívesebben, mint régebben — tanulókat. Ezzel kapcsolatban ismételten emlékeztetni kell az üzennek felnőtt dolgozóit, hogy a környezetükben munkálkodó fiatalok testi és lelki épsé­gére vigyázzanak úgy, mintha valameny- nyi ifjú a saját gyerekük lenne. összegezve: az üdülési- és a munka­lehetőségek kielégítőek. A kulturális, szórakozási és sportlehetőségek — tehát mindazok, amik az üdülésen és a mun­kán kívül a vakációt vakációvá teszik — a helyi hozzáálláson, segítőkészségen múlnak. Ilyen vonatkozásban lehet és kell is mindenütt többet tömi a meg­szokottnál, hogy a tanulók valóban ki­pihenhessék magukat, s minden tekin­tetben frissen kezdhessék ősszel az új iskolaévet T. 6. Andrási néni útrakel nyaranta özvegy Andrási Jánosné el­költözött Karcagról. Egyet­len lányánál lakik Debre­cenben De a nyarakat Szol­nok megyében tölti. Meglá­togatja János fiát, a tisza- szentimrei Petőfi Tsz főag- ronómusát, eltölt vagy két hetet István fiánál, azabád- szalóki Lenin Tsz főagronó- musánál, időzik László fiá­nál, a kunhegyesi Vörös Október Tsz főagronómusá- nál, meglátogatja Lőrinc fiát, az abádszalóki Lenin Tsz üzemegységvezetőjét, — vendégeskedik Imre fiánál a tiszaföldvári Lenin Tsz fő­állattenyésztőjénél. — Mire sorra látogatja agronómus fiait, el is telik a nyár. Az Andrási gazdászok pedig dol­goznak nagy szorgalommal tovább. Az Andrási fiúk mind mezőgazdászok lettek. Élt Karcagon a berekfürdői ta­nyákon egy szigorú paraszt- ember, Andrási János. Feles földeken dolgozott, sajátja nemigen volt. Családját és a földet nagyon szerette. Kitűnő gazda volt. S fiait mind a föld, a határ, a falu szeretetére nevelte. János fiával kzdte. Andrási János, a tiszaszölló- si Petőfi Tsz főagronóinusa — Nekem volt a legne­hezebb. Hiába tanultam ki­tűnően az Ágotái úti ált. isko­lában, a magamfajta sze­gény gyerekkel szóba se akartak állni a gazdaképző iskolán. A tanítóm segített. Kitűnően végeztem el azt is. Én még dolgoztam ura­dalomban Fegyverneken. — Aztán jött a felszabadulás. Ötvenegytől már a Palotá- si Állami Gazdaság főállat­tenyésztője voltam, aztán Tiszaszentimrén üzemegy­ségvezető, a tiszaderzsi tsz- ben főagronómus. A gazdál­kodás olyan, mint az alko­tás. Szenvedélyem a lucer­na, a vörös here. Enélkül nincs állattenyésztés. Ezer- kilencszázötvesnegy óta tagja vagyok a pártnak. Most éppen benn voltam a járás­nál, mert propagandista va­gyok. Ott találkoztam Lő­rinc öcsémmel, ő is az. Andrási Lőrinc, az abádsza­lóki Lenin Tsz üzemegység- vezetője — Folytatása lesz a ha- hogymánynak a családban. Lőrinc fiam a keszthelyi felsőfokú mezőgazdasági technikumban tanul. Rám négyezer hold van bízva. Most olyan paprikát várok száztizenöt holdról, amilyen még nem volt Abádszalókon. Tavaly száznyolcvanhat má­zsa burgonyát termeltem holdanként. Ezerki lencszáz- negyvenkilenc óta dolgozom a szocialista mezőgazdaság­ban. Nekünk Andrásiaknak mindenünk a határ. Még a vonatba se tudok leülni, az ablakból mindig a tájat né­zem. Imre öcsémet bevitték egyszer az igazgatóságra dolgozni. Rabnak érezte ma­gát. A földnél nincsen szebb, ha a parasztembereket sze­retjük, nagyon szépen lehet dolgozni. Egy évvel János bátyám után lettem párttag. — Ezerkilencszázhatvanhá-. rom óta vagyok Tiszaföld- váron. Ügy érzem, közöm van a szövetkezet megszi­lárdulásához. Akkor még én igyekeztem, hogy állatte­nyésztésben utolérjem a környékbelieket, most ők tartanak hozzánk. Tavaly már a jászboldogháziakat is megelőztük tejtermelésben. Most izgalmas dolgok kez­dődnek nálunk. Harminc­millió forintból épül & szakosított sertéstelep. <— Nyolcvan vagon húst adunk onnan évente. — Én már a felszabadu­lás után végeztem el a me­zőgazdasági középiskolát, Andrási Imre, a tiszaföldvá­ri Lenin Tsz főállattenyész- tője azfán, hogy a testvéreim tanulását segíthessem, nem mentem tovább. Most vég­zem a felsőfokú techni­kumot. Ebben a szakmában az a szép, hogy nagyon ne­héz. Meg, hogy minden esz­tendő újat ad. Andrási László, a kunhegyc- si Vörös Október Tsz főag­ronóinusa — Pista öcsémmel együtt tanultunk a technikumban és a debreceni főiskolán is. Még együtt is vizsgáztunk mindig. Ezerkilencszázötven- kilenc óta ehhez a szövet­kezethez úgy hozzánőttem, hogy nem tudnék elválni tőle. Még olyan szerencsém volt, hogy soha emberrel bajom nekem még nem akadt. A gazdálkodásban az a szép, hogy mindenre kell ügyelni. Jön a Tisza II. Már felkészítem magam a szakmérnöki továbbképzé­sen a másodévet csinálom. Soha még egy nap szabad­ságot ki nem vettem rá. Nagy megtiszteltetés ért, hogy a törökszentmiklósi já­rási pártbizottság tagjának választottak. Itthon a három termelőszövetkezetben dol­gozó kollegák, az agrárszak­emberek klubja elnöki tisz­tét bízták rám. Andrási István, a abádszaló­ki Lenin Tsz föagronómusa — Én vagyok a legfiata­labb gazdász a családban. S a megye legnagyobb ter­melőszövetkezetének szak­mai irányítása az enyém. — Majd tizenhatezer holdas tsz a mienk. A főiskola után itt töltöttem a gyakornoki évet is. Mikor letelt elbú­csúztam. Azt mondta az ak­kori elnök, Adamecz István: fiam, ne búcsúzz, lehetsz te még itt főagronómus is. Pontosan tíz évre rá kineve­zett a vezetőség. Az idén először megkezd­tük a mag nélküli görög­dinnye termesztését. Hat esztendő óta négyszáz hol­don kétszáz mázsa alatt nem termeltünk cukorrépát! És most jön a Tisza II. Már jelentkeztem az öntöző szak­mérnökire. Még fiatalon a párt tagja lettem. A tiszafüredi járási tanács tagja vagyok, sőt a járási mezőgazdasági állan­dó bizottság elnöke. ☆ Hatan vannak az Andrási fiúk.. A hatodik, Lajos, a megyén kívüli kisbéri tsz főkönyvelője. Vele nem be­széltünk. Talán jó lett vol­na. Talán csak az ő élete is azt bizonyítaná, mint a testvéreké: á földet, a fa­lut, a parasztembereket iga­zán szerető agronómusoknak öröm, alkotás a munka. Borzák Lajon

Next

/
Oldalképek
Tartalom