Szolnok Megyei Néplap, 1968. május (19. évfolyam, 101-126. szám)

1968-05-11 / 109. szám

1968. május 11. SZOLNOK MEGYEI NEPLAtt Ismét jelentkezhetnek ifjúmunkások az NDK-ba A Magyar Népköztársaság kormánya és a Német De­mokratikus Köztársaság kormánya az együttműködés el­mélyítése és a két állam közötti baráti kapcsolatok bő­vítése érdekében megállapodott, hogy az NDK szocialista üzemeiben lehetőséget biztosítanak magyar fiatalok ré­szére szakmai, gyakorlati tapasztalatszerzésre. Az NDK- ban történő ideiglenes jellegű foglalkoztatás 1967-ben megkezdődött. Az eddigi kedvező tapasztalatok alapján újabb ifjú­munkás csoportok NDK-ba történő utaztatásának szer­vezésére kerül sor, amelyek szeptemberben, illetve ‘ októ­berben utaznak az NDK-ba. A jelentkezési határidő június 20. Mindazok jelent­kezhetnek, akik 1968. december 31-ig betöltik a 18. életévüket A jelentkezés felső korhatára 26 év. Jelentkezési lehetőségek szakmunkás tevékenységre (csak szakmunkás bizonyítvánnyal rendelkező férfiak jelentkezhetnek): csúcsesztergályos, horizontálfúró, belső és külső köszörűs, valamint villanyszerelő munkakörökbe. Jelentkezési lehetőségek betanítandó tevékenységre: férfiak részére: csúcsesztergályos, revolveresztergályos, előesztergályos, radiálfúró, vertikálfúró, speciálfúró, ma­rós, fogaskierékmaró. köszörűs, öntvénytisztító, edző, lakkozó. Nők részére: tűzőnő (cipőgyár). A szervezés a KISZ és a szakszervezetek közremű­ködésével történik. A jelentkezéseket a Szolnok megyei tanács vb munkaügyi osztálya irányítja és szervezi, a járási, városi tanács vb terv és munkaügyi csoportjain keresztül. Jelentkezni és érdeklődni a fenti tanácsi szerveknél lehet. Az | „cmti-logika" J Vállalati anti-logi- g Hf káról van szó. Aki ezt = g nem tudja mi, hall- g s§ gassa meg a követke- = H zőket: egy építeni jj| g szándékozó szolnoki =| H lakos 15 tonna tér- H Ü méskövet rendelt a p| Ü TÜZÉP vállalaton ke- ü Ü resztül a gyöngyösi g H székhelyű ásványbá- |§ !| nya vállalattól. Eltelt g g egy hét, kettő, három. = =j Az illetékes előadó §= Ül már maga is megun- g g ta a várakozást, és §| g sürgette a gyöngyösié- g s két, hogy küldjék már g g a követ. Az egy hó- g §§ napig tartó várakozás g § nem lenne különös, — |g g hiszen sok a nyers- g sj anyagigény lő —, ha g g nem kapott volna g g ugyanakkor a szolnoki g g TÜZÉP Gyöngyösről g f= egy üzenetet. Ebben §§ Ü arra kérték a váll&la- §g g tot, hogy küldjenek g ^ megrendelői címeket, §§ g mert a bányában sok ü sé az elszállításra váró g g terméskő. g Erre szokták monda- g g ni: nem tudja a jobb g g kéz, mint csinál a bal. g Hódító alumínium A tévedés végzetes leltet Robbantás a szolnoki rasútáilomásvn A cím tulajdonképpen idé­zet. Egy tizenkilenc éves fia­talember, kezében trotillal, gyutacsokkal mondta: nem engedhetjük meg magunk­nak, hogy tévedjünk. Embe­rek élete függ pontos, lelki- ismeretes munkánktól. A műszaki katonának tud. ni kell építeni, s rombolni. S ez nem ellentétes egymás­sal. A rombolás itt csak át­vitt értelemben értendő. Ha egy házat „szétdobnak”, ez­zel utat nyitnak egy kor­szerűbb és célszerűbb . léte­sítmény felépítéséhez. Szolnokon is ez történt a vasútállomáson. A nagy re­konstrukciót akadályozza több régi épület, bunker. Emberi erővel lehetetlen szétverni a 30—40 centimé­ter vastag vasbetont, amely felér egy erődítménnyel. .— Segítséget kértek tőlünk, s mi örömmel teszünk an­nak eleget — mondja Ko­vács honvédtiszt, miközben katonái légfúróval és légka­lapáccsal készítik a robbau- tóanyag ágyát. — Nemcsak azért, mert'ezzel emberi, gé­pi munkát takarítunk meg, hanem % gyakorlat, a gya­korlás miatt. Rombolna vagy építeni ? Beosztottai ugyanis a lak­tanyában elméletben készül­nek fel a várható és várat­lan feladatok megoldására, a hídépítésre, a robbanó anya­gok kezelésére. Az ilyen al­kalmak jól jönnek, hogy a tanultakból természetben vizsgázzanak, a katonák is örömmel vállalkoznak a fel­adat végrehajtására, a ve­szélyt is vállalva. Erről beszél Vojtek József is, aki civilben autószerelő. — Az a feladatunk, hogy a két esztendő alatt meg­tanuljuk a műszaki katona teendőit. S ha már itt van szükség ránk, nem mindegy hogyan , szerelünk le. — Mit szeret jobban, a robbantást vagy a hídépítést? — Duna melletti gyerek vagyok. A vízi gyakorlato­kat jobban kedvelem. Kovács József a robbantás mellett szavaz. — De hiszen az veszélye­sebb. — Munka közben nem is gondolok erre. Tudom, hogy társaim is lelkiismeretesen dolgoznak, betartják az óvó­rendszabályokat. A bizalom elfeledeteti velünk a veszélyt. Azaz akad kivétel. Csanádi Árpád szőlészeti és borá­szati technikumot végzett és bevonulása előtt pincemestei volt. — Ide hívtak be. Műszaki dolgokkal otthon nemigen foglalkoztam, de azért igyek­szem lépést tartani a töb­biekkel. Egyébként bárhová Is kerülök, szakmámnak megfelelő beosztást úgy sem kaphattam volna. Tréfának szánta az utóbbi mondatot, hiszen az lenne csak igazi meglepetés, ha mint borszakértőt „alkal­maznák” a honvédségnél. Idáig jutottunk a beszél­getésben. amikor elhalkul’, a kompresszor. Az elkészí­tett „ágyba” berakják a rofc-hanóanj'agot. a biztosi - tők lezárják a terepet, meg­szűnik minden forgalom, s az elfojtás után a parancs­nok vezényszava hallatszik • Elkészülni! R obbaniás ! Jó száz méterről figyeljük a hatást. A hatalmas deto­náció idáig repíti a vasbeton morzsáit, amely ötven méter magasból aláhullva ugyan­csak nyomot hagyna iej ülő­kön, ha nem figyelnénk. — Azonban megússzuk sérülés nélkül. A környék házainak nyitott ablakaiban is meg­marad az üveg. A vasbeton bunker viszont beomlott ol­dalakkal, beszakadt tetővel másfél méterrel a föld alá kerül. Nőtt a kereslet — Harmincnégy milliós beruházásra készül a Hűtőgépgyár — Amire az árreform ösztönöz A NEB vizsgálata A jászberényi Hűtőgépgyár hét termékcsaládjához hasz­nál fel alumíniumot. A Köz­ponti Népi Ellenőrzési Bi­zottság megbízása alap­ján megyei munkacsoport és a NEB vizsgálta még, hogyan alakult a harmadik ötéves terv eltelt időszaká­ban az alumíniumtömb fel- használása a vállalatnál, il­letve milyen fejlesztések várhatók 1970-ig, továbbá a negyedik tsrvciklusban — (1970—1975 között). Az ellen­őrzés főbb tapasztalataival, megállapításaival ismertet­jük meg az alábbiakban ol­vasóinkat. Az idén a kereslet jelentős növekedésének hatására több alumínium félkésztermék igénye van a vállalatnak, mint 1967-ben volt. a szál­lítók a megrendeltnél mint­egy 500 tonnával kevesebb anyagot garantáltak, igazol­tak vissza. A hűtőszekrény és bútor- gyártáshoz 1968-ban 502 ton­na csőjáratos lemez kell, míg az alumínium radiátor­ra kapott nagyobb megren­delések teljesítéséhez a ter­vezettnél 250 tonnával több ' alumínium félkész termékre van szükség. Ezekhez az anyagfedezet csak részben biztosított. A könnyűfémmű létszám- hiánnyal küzd, nem képes teljes egészében kiszolgálni a Hűtőgépgyárat. Emiatt pél­dául a hűtőszekrény terme­lési programját igen nehéz körülmények között valósít­hatja meg a vállalat. Az első negyedévben az egyenetlen szállítás miatt hozzávetőlegesen 2000 hűtőszekrénnyel kevesebb készült el a tervezettnél, ami 6—7 napi termeléskiesésnek felel meg. A vállalat a gön- dok enyhítésére kisipari szö­vetkezettel tárgyal, próbál kooperációra lépni. A népi ellenőrök figyelme a termelési kapacitások ki­használására is kiterjedt Megállapították, hogy a vál­lalat évi 600 tonna alumí­niumedény gyártására képes, de 1967-ben ennek csak 80, majd az idén 40 százalékát kötötte le. Ennek oka, hogy az új árak nem kedvezőek a gyár­nak. A céljuk nyilvánvaló: szabadulni akarnak ezektől a termékektől, olyan válla­ltot keresnek, ahol gazda­ságosan gyárthatók az alu­míniumedények. Az autosy- phon kapacitást teljes egé­szében lefoglalták a meg­rendelők. A gyár 1200 hűtő­elemet készíthet évente, ami- nek csak minimális hánya­dára tartott igényt a piac. A jövő biztató, hiszen a gyöngyösi és a rozdani (Szovjetunió) erőmű hűtő­tornyaihoz szükséges elérnék a gyár három évi kapacitá­sát veszik majd fel. A munkabizottság részlete­sen felmérte az alumínium­feldolgozás bővítését célzó hűtőgépgyári beruházások helyzetét. Az utóbbi időben a vállalat saját forrásaiból és külkereskedelmi támoga­tásból finanszírozta a sörös­hordógyártás bevezetését, az autosyphon választék bővíté­sével járó kiadásokat, a ra­diátor termelési kapacitás növelését — hogy néhány példát említsünk. A jövőt illetően a Hűtő­gépgyár a radiátor, autosy­phon, az 50 literes sörös­hordó és a Heller—Forgó hűtőelem gyártásának foko­zását tervezi, mintegy 34 millió forintos beruházással. Ennek megvalósulása után árbevétele 174 millió íorint­tal növekedne, alumínium szükséglete a jelenleginél 2218 tonnával „ lenne nagyobb; A népi ellenőrök, jelenté- sükben beszámoltak az alu­mínium termékek piacának várható alakulásáról is. Meg­állapították, hogy a Hűtő­gépgyár intenzíven foglalko­zik piackutatással. A gyárt­mányok kelendőek, minden jel arra vall, hogy a Keres­let növekvő tendenciájú. Megvizsgálták az egyes gyártmányok mennyire jö- vedelmezőek. Kimutatták, hogy az alumínium termé­kek nyereségszínvonala jó­val elmarad a vállalati át­lagtól. Az exportgazdaságos- ság (az autosyphont kivéve) némileg javult. Az új gazdasági mechaniz­mussal együttjáró árreform pozitiven hatott az alumi- niumigényes késztermékek önköltségére. Az -alumínium árak nagyobb mértékben csökkentek, mint az abból gyártott késztermékeké. Ez arra ösztönzi a vállalatot, hogy a termelést bővítse, javítsa a minőséget és új gyártmányokat vezessen be. — f — p — mj Reggeli torna: 73 létrákok Innen más a vi.ág — — Jártooos! Jöjjön le, ke­resik. A 28 méter magasban lé­vő üvegfülke ablakán egy fiatal férfi néz ki. Bólint, majd rövid idő múlva már a földön szorítok kezet, Bol­tok Jánossal, az Építőipari Gépesítő Vállalat egyik to- rönydarujának kezelőjével. A „mester úr” nemrég kap­ta meg a szakmunkásbizo­nyítványt, s alig egy éve irá­nyítja a hatalmas monstru­mot. El sem hinné az ember, milyen változatos egy to­ronydarus élete. Reggeli tor­naként 73 létra fokon kapasz­kodik fel a kezelőfülkébe. Könnyű ezt így mondani, de nehezebb megcsinálni. Az óriásdaru karcsú törzse azt bizonyítja, hogy itt azután nem igen „ugrálhat” az em­ber. — Nem olyan különös ez — mondja magától értető­dően a darus. Ám le lehet olvasni az arcáról, hogy itt nem babra megy a játék. A kelet-né­jnet gyártmányú óriásdaru képes arra, hogy 48 méteres magasságba 4 tonnás terhet felemeljen. Ez a 4 tonna még nem okoz különösebb problémát, csak a súly moz­gatása és irányítása. Itt egy- egy elkapkodott mozdulat emberéletbe kerülhet. Nincs az az izomerő, nincs az a brigád, melynek tagjai egy „belengett” betonelemet meg tudnának állítani. Az épület felett ülő darusnak egy kézmozdulatból, egy fejbiccentésből is értenie kell. Ellenkező esetben köny- nyen a vádlottak padjára kerülhet, ha az esetleges balesetet vizsgáló bizottság őt nyilvánítja bűnösnek. — Szerencsére nem ve­lem történt — meséli Bol­tok János. •— Egy beton­elem agyonnyomott egy mun­Hal a salátán A KÖZÉRT egyik pult­ján fehér porcelántál ál­lott, tele franciasalátával. A kör alakú tál átmérője lehetett negyven centimé­ter. a franciasaláta dom­ború tetején egy darabka bering hevert, dekorácio- kénpen. A hering tehát a tál szélének mindegyik pontjától húsz centimé­ternyire volt. Egy asszony a pulthoz lépett, s a tál­ra mutatva így szólt: „Ké­rek tíz dekát”. A kiszolgáló fogta fe­hér fakanalát, s merített a salátából, papírra, majd mérlegre tette. Éppen tíz deka volt. Az asszony ek­kor azt követelte, hogy a kiszolgáló a keringet is mérje bele. Az kijelentet­te, hogy nem teheti, a he­ring azé lesz, akire jut. Arra hivatkozott, hogy ha az első tíz dekával odaad­ná a keringet, megfosztaná az árut a díszáték Az asszony ezt az állás­pontot elutasította, s utalt arra, hogy a keringet csak egy vevő kaphatja, mél­tányos tehát, hogy ez az egy az első legyen. Most már beleszólt a vitába egy másik asszony is. Ez azt fejtegette: ha a keringet az első vevő kapná meg, az ugyanannyi volpa, mint­ha a békekölcsön-húzáson legelőször a százezer fo­rintot sorsolnák ki. Az előbbi asszonyt a hasonlat nem győzte meg. Azzal gyanúsította meg az eláru­sítót, hogy saját maga akaría megenni a keringet, s ezért nem adja oda az első .vevőnek, mert ha az már elment, a hering meg­ehető. tekintve, hogy a második vevő (ha egyálta­lán tud arról, hogy herinn is volt a salátán) joggal hiheti, azt az elárusítónő már az elsőnek odaadta. Az elárusítón» erre fel­háborodottan utasította vissza a hivatali „sikkasz­tás” kísérletének vádját, de hozzátette: amennyiben a heringdarabkát el akarná „sikkasztani’’, egyszerűen vásárolna önmagának Hz deka salátát abban a pil­lanatban, amikor abba a tíz dekába a hering már automatikusan beleesik. A vita olyan éles lett, hogy a fűszerosztályról is átjött néhány vevő és elárusító. Amikor elterjedt a híre, miről van síé újabb nézetek merültek fel. Egyesek azt hangoz­tatták, a keringet valójá­ban talált tárgynak kel­lene minősíteni, amely azé, aki először igényt tart rá. Mások azon a véleményen voltak, hogy a bering csak dekoráció, mely a sa­látába bele se mérhető. Egy opportunista azt java­solta, a keringet utalják át a szomszédos halsalátába, miáltal a visszás helyzet egyszeriben megszűnik. Ek­kor egy magas, ősz férfi lépett a pulthoz, s fél kiló franciasalátát kért. Feszült csendben csap­kodta fakanalával a mér­legre az árusító a salátát. Az izgalom a tetőfokra há­gott, amikor az utolsó la­pátkával a hering is bele­került a fél kilóba. Mint­hogy a további vita már csupán elméleti értékű len volna, a vitatkozók szét­oszlottak. Magam is tá­voztam, jót mosolyogva egyrészt a vevők határta­lan kicsinyességén, ■más­részt azon. hogy az eláru­sító jogtalanul adta oda a beringet a magas férfinak, mert ha nem a tál közepe felé tör, hanem egyenes vonalban halad, a hering nem kerülhetett volna bele a fél kilóba, ellenben bele­került volna abba a tíz dekába, amit én akartam venni, „ amelyről ilyen előzmények után termé­szetesen lemondtam. Tabi László kást. A darus elmondása szerint kézjelzést kapott, ezért indította a gépet. A balesetet szenvedő munka­társai azt állították, hogy nem adtak jelzést. Egy szó­nak is száz a vége, az idő előtt megemelt teher feldön­tötte az egyik már felállí­tott falrészt és a leomló ha­talmas (tömeg egy embert halálra nyomott. Szétnéztem az építkezés területén. Meglehetősen szűk helyen mozog a daru. Ke­zelőjének ráadásul négyfelé kell figyelnie egyszerre. A több tíztonnás acélkolosszus hátrafelé szalad a sínen, köz­ben a torony elfordul, a drótkötelek a terhet emelik, míg a daru kezelője a gém állásszögét változtatja, hogy az idom a lehető legponto­sabban rendeltetési helyére érkezzen meg. A rendkívül ötletes gép szinte hihetetlen módon vi­seli az időjárás viszontag­ságait. A hirtelen keletkező szélvihar sem döntheti fel, akárhogy is hagyták a mun­ka végeztével, automatiku­san — akár csak egy szél­kakas — befordul a szél- 11 irányba. Arról sem lehet szó, hogy feldőljön, hiszen ( úgynevezett bilincsekkel akármikor a sínpályához H rögzíthetik. ■ Beszédpartnerem ennél a y szolnoki építkezésnél har­is madmagával az ország ván- m dóra. Váltott műszakban éj- m jel-nappal dolgoznak, hogy || minél több lakás készülhes- II sen el. Meg kell ezt szokni H — mondta búcsúzáskor. Le­li heti Én mégis elismeréssel A néztem utána, mikor 30 mé- !f tér magasságból visszaintstt, i amikor megszólalt a duda és * egy fal részt felemelve óriási || terhével, óriási gépével oda­S csúszott a magasodó épü­lethez. — tóth «• Pincemester a kaszárnyában Kovács József esztergályos civilben. Ádám Miklós mi­előbb bevonult, gépésztech­nikusként dolgozott. S bár­melyiket kérdezem, civilben is valamennyien műszakiak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom