Szolnok Megyei Néplap, 1968. május (19. évfolyam, 101-126. szám)

1968-05-08 / 106. szám

1968. május 8. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s LVASölNK Chörög, nem csörög ... 1967 júliusában az Öra és Ekszerkereskedelmi Vál­lalatnál ébresztőórát vásá­roltam, egy évi jótállással. Sajnos, az órát két hónap múlva már javíttatni vit­tem. De nem sokáig ébresz­tette a családot, újabb két javítás következett. Ekkor kértem, amíg javítják az órát, adjanak helyette má­sikat. Elutasítottak, s meg­jegyezték: ha az óra olyan ió lenne, nem lenne szükség a jótállásra. így hát másikat se merek venni, mert azt ’S jótállással árusítják. Mit le­llet tudni... Érdekes módon televíziót kölcsönöz a szerviz, amíg a hibás készüléket javítják. Pedig az sokkal költsége­sebb mulatság. Eszenyi Imre Szolnok A virágos állomásért Községünk vasutas dolgozói az idén is szépen ki­vették részüket a társadalmi munkából. (Tavaly 110 ezer forint értékűt végeztek.) A vállalt 400 munkaóra felét április 4-ig „ledolgozták”. Április végére az ál­lomás környékét szépítették, parkosították. Virágokat, dísznövényeket ültettek. így kellemes, szép környezet­ben várakozhatnak örményesen az utazók. Messze kör­nyéken nincs ilyen szép, tiszta és gondozott állomás, mint a miénk. Köszönet érte minden vasutasnak, aki részt vett e munkában. Mester János t vb-titkár, örményes Önzetlen emberek Jászdózsán Sas Oszkár vb-elnökhe- tyettes azon meditált a Nép­lapban a közelmúltban, hogy a községi művelődési otthon „szükséglakásban” van. Ez így igaz. De a meg­levő, volt iparoskört lelkes fiatalok varázsolták ottho­nossá. Méreteiben ugyan nem, de külső és belső ar­culatában megváltoztatták. Seres József és Somodi Ti­bor festő és mázoló ipari ta­nulók társadalmi munkában — amelynek értélre megkö­zelíti a hatezer forintot — kifestették-, .a-, kultúrotthont. Példájukat követte Bodonyi Béla villanyszerelő és két társa. Az új tekepálya vil­lanyszerelési munkáit vállal­ták. ami 3500 forintba ke­rült volna. Legutóbb örömmel hallot­tam a jó hírt Palotai László megbízott otthonvezetőtől, hogy rövidesen a külső fala­kat is renoválják. Erre Kál­lai Tibor kőmű vas-brigádja vállalkozott. Két és fél ezer forintot fizethetnének ezért- Majd tizenkétezer forint értékű társadalmi munka egyetlen épületen; Elisme­rést érdemelnek ezek a fia­talok; Gátfalvl Mihály Jászdózsa Csak jó időben javítanak? Február elején a jánoshidai fmsz szaküzletében vá­sároltam mosógépet, amely a hónap végére elromlott. Pedig csak kétszer használtuk. A hibát bejelentettem az üzlet vezetőjének. De hiába vártam én szakemberre. Egy idő után az e célra kiadott levélpapíron, írásban kértem segítséget. Sem válasz, sem szakember nem jött. Április 9-én Jászberénybe utaztam, s a Lehel vezér téri GELKA-szervizben személyesen mondtam el bána­tom. Azt válaszolták: majd ha jobb idő lesz, kijön- nek.(?) Sajnos, mi rossz időben is mosnánk. Azért vet­tük a mosógépet, hogy feleségem háztartási munkája könnyebb legyen. Esedeztünk hát a jó időért, s nem eredménytelenül, a hőmérő 25—30 C° meleget is mért már, de a szerelő csak nem jött. Hová forduljunk, hogy a szerviz eleget tegyen javítási kötelezettségének? Zrup,kó Mátyás Jánoshida (Olvasónk levele szerkesztőségünkbe április 29-én érkezett. Örömmel vennénk a hírt, hogy időközben — derűs, szép napok is voltak áprilisban, ilyenkor kelle­mes a „kiszállás’’ — megjavították Zrupkó Mátyásék mosógépét. A szerk.) Harmadszor is sikerült örömmel számolok be a szerkesztőségnek, hogy a pa­pírgyárban dolgozó Május 1 nőd szocialista brigád (zacs­kó-üzem) ismét elnyerte a eredmény alapján vehette át a brigád a kitüntetésről szó­ló oklevelet, jelvényt, zász­lót és az értékes tárgyjutal­mat. megtisztelő szocialista cí­met. immár barmadszo'1. Ez- Éttal az 1967. évi rékofd­1964. május 1-én tartottuk az első baráti-családi össze­jövetelt- Ezen határoztuk el, hogy teljesítjük a szocialis­ta brigád cím elnyerésének teltételeit. Csendesen, szerényen dol­goztunk. Nem dobálóztunk nagy szavakkal. A brigádon belül teljes volt az össz­hang, megértettük, segítet­tük egymást. Nem volt könnyű. Sokunknak a csa­lád, a gyérmeknevelés mtel- lett kellett vállalnunk a plusz-feladatokat. Ügy érez­zük, megérte. Munkánkat az anyagin kívül erkölcsileg is elismerik, becsülik. Takács Sándorné Szolnok A hangnemről Áruellátási zavarok mialt nemrégiben levelet írtam a Keletmagyarországi Textil és Felsőruházati Nagyke­reskedelmi Vállalatnak. Meglepődtem a szívélyes hang­nemben írt, gyors, mindenre kiterjedő válasz olvasása­kor. Érződött a levélből, hogy nem merő kötelességből írták- A szakma szeretete, a vevő megbecsülése csen dűlt ki a sorokból. Olyan problémára is reagáltak, amely _ mint kiderült — nem rájuk tartózik. Ü gy gondolom, ha minden kereskedelmi egység így kezelné ügyfeleit — nem használná azt a rideg, hiva­talos hangot, ami sajnos, jellemző kereskedőinkre —, sokkal kevesebbet bosszankodnánk. Rácz Kálmánné Kisújszállás A szövetkezel veteránjai Lassan húsz éve már, hogy termelőszövetkezeteink meg­alakultak. örvendetes dolo-g. hogy tsz-einkben nem fe­ledkeznek meg a mai köny- nyebb életet egykor igen ne­héz munkával megalapozó idős tagokról. Tavaly 130 ezer forintot kaptak az idős, munkából kiöregedett tagok a szociá­lis alapból. Téli tüzelővel is ellátják őket a közös gazda­ságok. Három tsz-ben díjta­lanul művelik az idős embe­rek háztáji területeit, a ter­mést is haza szállítják. A közös kasszából fizetik az idős tsz-tagok SZTK-járu- lékait. Az évente megrende­zett öregek napjával is azt igyekszenek bizonyítani: nem felejtik el, mennyit fá­radoztak ők a „nagy csalá­dért”. A mai nemzdékre, a nyug­díjasok fiaira, unokáira még nagyon sok feladat vár. Az új nemzedék összehasonlít­hatatlanul jobb körülmények között dolgozik már. Bátran néz a jövőbe, s az új, ön­állóan készített alapszabály elfogadásakor magától ér­tetődően szavaz arra :s, hogy évről évre több-több jusson azok számára is, akiknek a kezéből már ki­esett a szerszám. Papp Gyű!*» Kisújszállás Hajókiránduláson Az elmúlt napokban KRESZ-vetélkedőn vettünk részt az úttöröházban, melyen tizenhárom úttörőcsapat egy- egy őrse mérte össze tudását. Nagyon örültünk, ami­kor megtudtuk, hogy a részt vevő úttörők sétahajózásra mehetnek május elsején. Dételőtt fél tízre mindannyian ott gyülekeztünk a Tisza-parton, s bár hűvös szél fújt, mégis vidámak voltunk, mikor megpillantottuk a sok­színű zászlóval díszített hajót. Jókedvünk csak nőtt, amikor beszálltunk. Siklott a hajó, s mi boldogan néz­tük. hogyan fodrozza a szél a Tisza vizét. Közben éne­künktől és csatakiáltásainktól volt hangos c táj. Vidá­man versenyeztünk, ki tud több dalt, csatakiáltást. A legügyesebbek csokoládét kaptak jutalmul. Gyorsan telt az idő és mi sok élménnyel tértünk haza. Szeretnénk, ha máskor is részt vehetnénk ilyen kiránduláson. Ondók Klára Szolnok, Délibáb úti isk. Vllb o. —. — m SSL HMM Jogos volt a birság „Sokba került az utazás’’ címmel, április 24-i lapszá­munkban adtunk helyet dr. K. Nagy István mezőtúri ol­vasónk panaszának. Ebben azt sérelmezte; az AKÖV ellenőre 25 forint bírsággal sújtotta feleségét, amiért ha­vi bérletjegyére nem írta rá a bérlet váltására jogo­sító igazolványa számát. A panasz — az AKÖV válasza szerint — jogtalan volt. A kifogásolt esetben az ellenőr — a vonatkozó szabályok értelmében helyesen, szabá­lyosan járt el. A havi bér­letjegy hátoldalán az „Uta­zási feltételek” cím alatt vannak azok a szabályok, amelyeknek betartása min­den utasnak kötelessége, el­lenkező esetben a bérletjegy érvénytelen. Nekünk is van vélemé­nyünk. A lap máius 1-én megje­lent „Ez hát a karrier-.•” című cikkére írom e soro­kat és kérem Önöket, szen­teljenek egy fél napot ne­künk, fizikai munkásoknak is. Hogy miért? Mert ne­künk sem közömbös a hol­nap és még kevésbé a ma! Vállalatunk a jelenlegi gazdasági vezetés mellett nyereséggel dolgozik. Ügy vélem azonban, az egyéni kezdeményezés, a jóindula­tú bírálat még jobban érvé­nyesülhetne, az összeforrott kollektívával még többre, a hétköznapok szebbé tételére volnánk képesek. Mi, akik fizikai munkát végzünk, sok­szor tiltakoznánk egy-egy helytelen tervezés miatt. A gazdasági mechanizmust én úgy értelmezem: egyetlen cé­lért egy közös, megértő ösz- szefogással küzdeni. Jól jár­jak anyagilag, erkölcsilegén is és a népgazdaság is. Koncz Sándor Jászberény, Apriíógépgyár ERESZT©! G. A. Szolnok; tv: ..... ? . számolással, illetve igazolat­lan napnak vett munkaide­iével kapcsolatban a válla­lat munkaügyi döntőbi­zottságához fordulhat. Amennyiben az igazolatlan munkanapokat jogtalanul ír­ták be. kérte a nyereségré­szesedés kifizetését is. V. M.-nek Kunhegyesre és több olvasónknak üzen­jük, akik a közvéleménvku- tató kérdőíven keresztül ér­deklődtek: újságírónak egyetem, vagy főiskola el­végzése után jelentkezhet­nek valamelyik lap szer- ke^z tőségénél. Sz. Gy.-né. Karcag; Csak tanácsot adhatunk „«,• r,k„ Problémáiéval elsősorban a tsz vezetőihez fordulhat. kípernvsje ELŐTT Május első hetében pa­naszra nem sok okunk le­hetett; a televízió bőkezűen ontotta az igényes és figyel­met érdemlő programokat. Még tévéjátékból is kettő jutott erre a hétre: Lorca szi-. laj bohózatának és Illés End­re mai témájú színművének televízió« adaptációja. De a televízió egyéb ismert „mű­fajai is, mint a helyszíni közvetítés, zenés revü, doku­mentumműsor, játékos ver­seny, stb. figyelmet érdem­lő módon kaptak helyet a hét programjában. A ma­gyar—szovjet labdarúgó mér­kőzés közvetítésekor pedig valószínű nézőcsúcs született a képernyő előtt is. A színes programból lássuk először a Lorca-bemu tatót: A csodálatos vargáné — fekete-fehéren . Ugyanis Lorca komédiá­jának vagy bohózatának, ahogyan ő nevezte, színor­giájából piros, . zöld, sárga, lila színből Kende Márta rendező csupán a drámai fekete-fehérre szorítkozha­tott. S ezzel akarata elle­nére a tűzről pattant ánda- luziai menyecske küzdelme egyszeriben sötétebb, komo- rab, tragiku^abb színezetet öltött. E derűsen szertelen komédia világa sokat vesz­tett bájából, erejéből. A hangsúly kissé eltolódott az álszent környezet embert megrontó veszélyeire, s nem érezhettük az erőtől duzza­dó, karcsú derekú, feslő ró­zsa arcú vargáné tisztesség­be és szerelembe vetett hité­nek „győzelmes” 'gazságát. Igaz, a színek hiányán túl ebben. Dómján Edit játéka is ludas; vargánéjának van- reak nagyszerű lírai pillana­tai, a kisfiával való jelene­teiben, vagy a magány szo­rongató perceiben igazán magával ragadó, de a süldő­asszony szilajsága, szóki­mondó hetykesége, heve, tü­ze az ő színészi palettájáról is elveszett. I.orcu mondja egy, a szín­házról szóló rövid beszédé­ben: A színház a sírás és a nevetés iskolája. Szabad ítélőszék, ahol az emberek ósdi és téves erkölcs, téte­leket tehetnek nyilvánvalóvá, ám élő példákkal állíthatják a nézők elé az emberi szív és az érzelmek örök nor­máit. A fiatal, 18 éves vargáné lázadása ezeknek az emberi normáknak a jegyében zajlik s egy ósdi és álszent erköl­csű világgal való küzdelem­ben ölt testet. De több eb­ben a hadakozásban a ne­vetés, mint a sírás, hogy Lorca szavaival éljünk. Es éppen az előbbiből kaptunk kevesebbet. Persze így is sok magyar szív, főként női szív, dobbant össze g teljesebb életre vágyódó, s a telje­sebb felszabadulást követelő spanyol vargáné szívével — s már ezért is megérte kép­ernyőre vinni Lorca televí­zió számára problematikus művét. Hasonló okokból a színpadot megjárt Türelmet­len szeretőket. Türelem, házasságot terem vagy legalábbis megőrzi vagy megmentheti. Ss ter­mészetesen megtermi a pá­ros boldogság rózsáit. Meri ugyan miéit is futott zá­tonyra egy évvel a házasság- kötés után a rokonszenves fiatal házaspár hajója? Fe­lelet dolgában nem hagy kétséget a szerző, Katival mondatja ki a dráma tanul­ságát: „Mi volt a baj köz­tünk? Hogy fiatalok vol­tunk?... Nem. Hogy igénye­sek voltunk? Nem, nem... Megmondjam, hogy mi volt a baj? Mohók voltunk. Tü­relmetlenek voltunk. Köny- nyelműek voltunk.” A házassági évfordulón robbant ki a konfliktus, s a két fiatal útjai eltérnek: Gyurka a Krisztinnel való felelőtlen kalandban vigasz­talódik, Kati Bérezik pro­fesszor oldalán keres mene­déket. De mint kiderül, ezek az utak nem visznek sehová, zsákutcák. Vagy mégis? — Vissza könnyelműen felrú­gott családi boldogsághoz? Illés Endre mesteri mó­don szervezte meg lélektani KRESZ bemutatóját, s hoz­ta vissza eltévedt hőseit a nem kívánt zsákutcából. Gaál Albert — a tévéváltozat rendezője — jó segítőtárs­nak bizonyult. Éppen úgy a vezető színészi hármas: Törőcsik Mari, Básti Lajos és Bitskey Tibor. Polonyi Gyöngyi teljesítménye elma­radt a többiekétől, beszéd­módja körül nincs minden rendben. A család, az otthon szol­gáltatta a keretet ahhoz a zenés revüműsoi-hoz is. ame­lyet röviden így jellemez­hetnénk — zenés családi revü pluszok nélkül Valójában az elmúlt év hasonló jellegű próbálkozá­sát folytatta a tévé, amikor a népszerű riportert, Sze- pesi Györgyöt indította út­nak, hogy művészpárok vagy testvérek ajtaján kopogtas­son. Aztán kit-kit mire tu­dott rávenni (valójában ki mire készült), azt láthatták a nézők. Básti Lajos hege­dült többek között, Klári és Péter, a két Poór énekeltek és táncoltak, Kazal mint amatőr filozófus mutatkozott be és így tovább. Csakhogy ezekben a nagyon is kötetlen családi bemu­tatkozásokban sok volt * keresettség, a. színlelt köz­vetlenség, s ettől kissé ide­gen lett maga a műsor. A műsor felépítésében is ta­pasztalható volt valami szét­eső, mintha csak a rendezői utasítás kényszerítette volna — láthatóan — egybe a revü résztvevőit. Röviden Mátrai Betegh Bélával so­kat erősödött a Körkép. El­mélyültebb ugyanakkor fris­sebb lett. Mind a Dunántúli Színházi Fesztivál ismerte­tése. mind Illyés most be­mutatott Kegyeneéről adóit több szempontú bemutatatása példaként is szolgálhat. Ép­pen így a műfaj szép pél­dája volt Máriássy Judit kisfiimszemléje. Már két elődöntőt láttunk a Ki mit tud?-ból, a meg­lepetés azonban még mindig várat magára. Csupán a pé­csi Bóbita együttes szelle­mes produkciója emlékezte­tett a hajdani versenyek színvonalára és hangulatára. Bravo Bóbita! A Memento hatalmas do- kumen ín ma nyag fel von u) ta - fásával idézte a második vi­lágháború előzményéit, ese­ményeit s jóllehet hasonló témájú és szándékú össze­állítással már többször is ta­lálkoztunk. a dokumentumok között szép számban először most látott képek „érdekes­sé” tették Lakatos Vince do­kumentumfilmjét. A hagyományos emlékso­rok formájával szakítani próbált a Marx Károlyról szóló emlékezés. Az ember­es a nagy gondolkozó együtt szólalt meg a montázssze- rűen szerkesztett, eredeti szövegekre épülő műsorban. Azzal pedig, hogy egy-egy művész nemcsak elmondta a szöveget, de , képviselte is az általa megszólaltatott kor­társat. dinamikusabbá és át- tekinhetőbbé vált a marxista klasszikus 150. évfordulójá­ra készült televíziós műsor. 1 V. U,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom