Szolnok Megyei Néplap, 1968. május (19. évfolyam, 101-126. szám)

1968-05-08 / 106. szám

1968. május 8.

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

9

ÉVFORDULÓN

Gondolatok a szolidaritási hónap kezdetén

Irta : Csáki ístván

B

onyolult és feszült

nemzetközi viszonyok közepette érkeztünk el a második világháború európai befejezésének 23. évfordulójához. Az amerikai imperialisták negyedik éve folytatják szennyes háborújukat a hősiesein harcoló vietnami nép ellen, s noha a támadók egyetlen katonai célkitűzésüket sem tudták eddig valóra váltani, az áldozat emberi életben és anyagban egyre fokozódik. A büszke és gőgös imperialista hatalom ebben a háborúban az agresszomak járó csapásokat, kudarcokat tudhatja magáénak, s a felette érzett szégyen és düh egyre jobban uralja Johnson és vezetőklikkje tevékenységét. A vietnami háború miatt növekszik a feszültség, növekszik az emberiségre leselkedő veszély.

Közel-Kelet térségében szintén feszült a légkör. Izrael — az imperialisták ki- tartottja és az arab világba beékelt agresszorja — felbuzdulva múlt év júniusi sikerein egyre kihívóbb magatartást tanúsít, nemcsak az ősi földjüket védelmező arab országokkal, hanem az egész emberiséggel szemben. Elvakultságra és elbizakodottságára vall az a szégyenteljes állásfoglalás, amit Izrael vezető körei a Biztonsági Tanács határozataival szemben kialakítottak.- Csodálható-e, hogy a kihívó magatartás csak fokozza az agresszióval és hódítással felszított haragot és gyűlöletet; és mind szélesebben a békére, a feszültségek békés megoldására törekvő országok, népek megvetését.

Mindezek — és még sok más feszültséget okozó problémák — fenntartják és fokozzák a háborús veszélyt Természetes jelenség és törekvés, hogy a szocialista országok, a békére törekvő százmilliók fokozzák erőfeszítéseiket a veszedelemmel szemben. Ezt tesszük ml is, ezt teszik a magyar dolgozók, amikor a szolidaritási akció keretében még tömörebbre igyekszünk sarainkat zárni. Köszöntjük a szolida- "ritásl hónap akcióit a készülő sorozatos békedemonst- rádót és a bennük részt vevő minden honfitársunkat.

Nemcsak háborús gócok* nemcsak feszültséget okozó kérdések, nemcsak agresszív imperialista törekvések jellemzik: karunkat hanem a mindezekkel szemben fellépő, a békét védelmező erők tömörülése és elszánt küzdelme.

A

z eiműW 53 esztendő sikerei között egyik legnagyobb és a jövő szempontjából is legjelentősebb az, hogy a világháború megakadályozásáért folyó küzdelem szervezett erővé vált. Békevágy, békére törekvés az emberiség történetének minden időszakában természetes jelenség volt. De mert a világ ki- zsákmányolókra és kizsákmányolt tömegekre oszlott* az országokat pedig a kizsákmányolok érdekeit szolgáló racionalizmus szabdalta szét, a békeakarat nem tudott országhatárokat átlépve folyamatokba egyesülni. Ezt az állapotot azonban a szocialista államiság megszületése, a szocialista világrendszer létrejötte végérvényesen megváltoztatta. A békeharc ma nem csupán óhajok és vágyak összessége, nem a háborútól „félő” emberek gyülekezete, hanem harcos áradat, amely a leghaladóbb rendszernek — a szocialista világtábor országainak hatalmas gazdasági és katonai erejére — a marxizmus—leninizmus eszméjének talaján küzdő kommunista és munkásmozgalomra támaszkodva járja hódító útját. A békemozgalom a kommunisták és minden becsületes, élni akaró ember összefogása, tömörülése a legnagyobb veszedelem — a termonukleáris világháború elhárítására. — Ilyen erő csak a mi korunkban létezik, ilyen erő nem volt — nem is lehetett — évszázadokon keresztül. Csak a szocializmus létezése adta meg az emberiségnek, hogy természetes vágyát, akaratát, a békés életre való törekvését összefogva, tömörülve védelmezze. £ 'jwla-Bi. hoíiv ebben a mozgalomban egyre szélesebben kapcsolódnak be a munkásokon, falusi embereken túl a tudomány, a művészet legjobb képviselői. Linus Pauling amerikai tudós és békeharcos kezdeményezésére 1 egy évtizeddel ezelőtt 44 országból 9235 tudós emelte fel szavát az atomkísérletek ellen. Ugyancsak Linus Pauling mutatott rá milyen veszedelmet jelentene magára az amerikai népre, ha a kormányzat a háború örvényébe sodorná.

A béke harcosai a kapitalista országokban józanságra, megfontoltságra igyekeznek szorítani a kormányzatot. Ezért lépnek fel a reakciós imperialista országokban a hatalom erejével a mozgalom hívei, harcosai ellen, ezért ontanak vért Amerikában, ezért verik szét a Német Szövetségi Köztársaságban a béketüntetéseket, ezért hullanak porba még mindig fiatal életek golyótól találva.

Az Amerikai Egyesült Államokban évek óta üldözik Claudie Eterlyt, aki 1945. augusztus 6-án ledobta Hirosimára az első atombombát Az üldöztetést nem szörnyű tettéért, nem a többtízezer halottért éri, hanem azért, mert maga megvetette tettét. „Égő lelkiismeret” című könyvében — amelyet 13 nyelvre fordítottak le — figyelmeztetően ír le mindent. Ezért járta meg a börtönöket, ezért nyilvánították végül is beszámít- hatatlannak.

Mindezek azonban nem Jelentenek megtorpanást. A békemozgalom él, küzd és terjed.

Van-e kimutatható sikere a 23 esztendő alatt olyan szélessé növekedett békeharcnak? Erre a kédésre csak igennel lehet válaszolni.

A második világháború befejezése után a fő kapitalista országok ■— különösen pedig az amerikai imperializmus — törekvése a világ új felosztására* a kialakult viszonyok megváltoztatására* egyeduralom megszerzésére összpontosult. A fegyverkezés olyan méretűvé vált, hogy 4—5 esztendővel a háború befejezése után reális veszedelemként jelentkezett az új világkonfliktus. Különösen feszültté vált a helyzet Európában, ahonnan a két világháború kiindult. A német revansis- ták összeszedték magukat s csakhamar a bosszú, a *,visszavágás” töltötte be minden gondolatukat. De a szocialista világtábor megerősödése és a békeharc ki- szélesítése nem tette lehetővé sem az amerikai imperializmus világuralmi törekvésének, sem a német re- vansisták bosszúállásának fegyveres realizálását. Az első világháború után 21 évre már újra dörögtek a fegyverek. Ezt megelőzve a hitleristák éveken keresztül robbanásig feszült helyzetet tartottak fenn Európában. Most — 23 évvel a világháború befejezése után — a világháború veszélyének elhárítása nem kilátástalan, sőt a két világrendszer érintkezésének legdöntőbb zónájában — Európában — a szocializmus erőfölénye viszonylag stabil helyzetet teremtett és tart fenn. Az európai biztonság ténye és erősödése szigorú parancs és lobírhatatlan erő a harmadik világháborúra törekvők útiéban. Ezért bír olv nagy jelentőséggel az európai kommunista és munkáspártok 1967. máiusi Karlovy- Vary-i értekezlete. A mai európai helyzet, az európai

hizforiság iploutnséga mCSS-P

túlnő a földrész biztonságán. Ezért ielent küzdelmünk. helytállásunk nagy segítséget a világháború elhárításáért folytatott küzdelemben a világ minden

táján, minden békeszerető embernek.

M

ás sikereket is felmutathat a békemozgalom. Évek óta érvényben van az „atomcsend” egyezmény. Jelkép és a reális valóság kifejezése, hogy ez az egyezmény Moszkvában, a világ első és legerősebb szocialista államának fővárosában került aláírásra. Az egyezmény az emberiség védelmét szolgálja, mert kizárja a különböző területek és a levegő sugárzó és egyéb anyagokkal való fertőzését. Sajnálatos, hogy olyan ország mint Kína, ezt az egyezményt nem írta alá. Nem írta alá, mert az ottani vezetők nézetei eltérnek a kommunista pártok többségének nézeteitől, ők a világ mai állapotát másként értékelik, a reális valóság felett szinte szemet hunynak.

Az egyezmény azonban létezik, érvényben van, szolgálja a békére törekvők egyetemes érdekeit, szolgálja az emberiség ügyét.

Az ENSZ most folyó ülésszakán szerepel az „atomsorompó” egyezmény tervezete. Abban, hogy ilyen tervezet elkészülhetett és tárgyalásra kerülhetett, nem az imperialisták „belátása”, hanem ismét a békeharc sikere testesül meg. Az európai szocialista országok többsége részes az előterjesztésben. A túloldalon, az imperialisták körében a fő ellenző a Német Szövetségi Köztársaság. Érthető, hiszen a revansra vágyók legfőbb álma a tömegpusztító fegyverek megszerzése. Ettől remélnek még terveik realizálásában. Az egyezmény — ha elfogadásra kerül is — korántsem tekinthető teljes értékűnek. A nagyhatású fegyverek mindaddig veszélyt jelentenek, amíg léteznek, amíg valahol gyártják őket. Ma még nincs meg a reális feltétel a világon a gyártás megszüntetéséhez, a készletek hatástalanításához. S fantasztának lenni, illúziókat hangoztatni nem jelentene sok segítséget önmagunknak.- Márpedig ha máról holnapra ezt remélnénk illúziónk rabjává, esetleg áldozatává válhatnánk* Már az is siker, ha a fegyverek nem osztódnak, nem terjednek tovább és siker az, ha a revansvágyó nyugat-német militaristák nem vehetik kezükbe ezeket a fegyvereket, nem kergethetik bele magukat és a világot beláthatatlan helyzetbe.

Pártunk, kormányunk dolgozó népünk érdekeiből, a békéért, a világháború veszedelmének elhárításáért folyó harc szükségleteiből indul ki, amikor támogatja a tömegpusztító fegyverek további terjedésének megakadályozását célzó egyezményt. Mélységesen hiszünk benne, hogy küzdelmünk ebben is sikeres lesz.

Az évforduló figyelmeztető tényei között első helyen a Vietnam ellen folyó imperialista agresszió helyzete áll. A 23 esztendő csak „viszonylag” békés időszaka történelmünknek, — hiszen nem is volt nap ez idő alatt, amikor a föld valamely térségében ne dörögtek volna a fegyverek. Az imperialista törekvések és katonai tervek nemcsak a világméretű konfliktusra építenek. Mástól és másként is remélnek sikert. Az u. n. helvi háború ismprt fogalommá és az imperialisták tevékenységében gyakorlattá vált. — Ázsia. Afrika. Latm-Ameri- ka valósággal viharzónája volt a helyi háborúknak a 23 esztendős időszakban. Szinte nehéz is lenne szám- bavenmi, hány háború zajlott le ezidő alatt. Annvi azonban bizonyos, hogy anyagiakban és életben mérhetetlenül sokat követeltek ezek a háborúk az emberisei#^

A helyi háborúk — résztvevőket és méretei két tekintve — sokfélék voltak. A kisebbek döntően belső erők részvételével folytak és rövid ideig tartottak. Mások elhúzódtak, tartóssá váltak

— függően attól, hogy milyen. imperialista érdekek kapcsolódtak hozzá. Az algériai háború hét esztendeig dúlt. de az algériaiak teljes győzelmével zárult- Különösen veszélyesek voltak azok a helyi háborúk, amelyekbe az amerikai imeprializmus avatkozott be, vagy maga provokálta. — Koreában 3 évig tartott a háború, de az amerikai imperializmus

— és a 17 csatlós ország — győzelem nélkül volt kénytelen békét kötni.

Helyi háború, a Vietnam ellen irányuló amerikai agresszió isE

z a háború azonban sokban eltér az ismert többitől. Ez a háború mostani állapotában sokkal bonyolultabb és tpbb veszélyt rejtő mint bármely eddigi a 23 év alatt. Különlegessége és veszélye abban van mindenekelőtt, hogy a kapitalista rendszerű országok közül a legerősebb — az Amerikai Egyesült Államok vívja néhány csatlós segítségével — egy gyarmati sorból felszabadulni törekvő, függetlenségéért harcoló nép ellen. Az USA a helyi háborúkból ismert előbbi méreteket már sokszorosan túllépte. Több mint félmilliós saját hadserege van jelen, s a csatlósokkal együtt a hadsereg létszáma meghaladja az 1,3 milliót. Az USA olyan légi tevékenységet folytat a VDK és a szabadságharcosok ellen, amire példa még nem is volt. Ebben az évben a ten gerés zgyal ogsá gon. szárazföldi csapatokon és harcászati légierőn túl, a B—52-es gépekkel felszerelt hadászati légierejéből is többször bevetett. Egyes amerikai újságok arról írnak. hogy a ledobott bomba mennyisége meghaladta a másfélmillió tonnát. Az amerikai veszteség egyre növekszik, de ezzel együtt sajnos vérzik és pusztul a lakosság. Ez a helyi háború a 23 év helyi háborúi közül a legtöbb emberáldozd tot szedte.

Ez év februárjától a világ érdeklődésének középpontjába került a szabadságharcos erők viharos támadása, melynek keretében 36 város ellen — köztük a főváros ellen — folyt akció. Közülük nem egyet hosz- szabb időn keresztül birtokban is tartottak. Hue város erődítményén 28 napon keresztül lengett a szabadság- harcosok zászlaja. Most úiabb és nagyobb akció van kibontakozóban.

Az amerikaiak a háború kezdetén gyors katonai sikert terveztek és reméltek. De a nagy hadsereg bevetésével és a töméntelen hadianyag felhasználásával az ngresiszor eddig — a gyűlöleten kívül — semmit nem tudott elérni. És ez egymaga is a veszélyt növeli. Az USA — mint nagv erejű imperialista hatalom — ..megszokta”, hogy a megtámadott összeroppan, megadásra kényszerül. Ez azonban Vietnamban nem következett — és nem is következik — be. Már eddig is bebizonyosodott, hoev a vérző vietnami nér> felé a szocialista országok segítő ke- 7«. az emberiség jobb'k felének együttérzése irányul: bebizonyosodott, hogy a proletár nemzetköziség, a szolidaritás erele naevobb minden bombamennyiségnél,

A kudarcok sorát más események is növelik. Több hó- nanpal ezelőtt a Koreai Demokratikus Köztársaság

tengeri hadereje tettenérte és elfogta a puebló nevű amerikai kémhajót. Ez. rendkívüli csapós . az USA-ra

nézve, hiszen régebben „hozzászokott”, hogy hajói megközelíthetetlenek voltak. A hajó ma is fogságban van, személyzete leleplezte az USA katonai vezetésének álnokságát és sötét terveit. A kudarc és a felette érzett harag rossz tanácsadó az USA vezető köreinek, amit az országban szélesedő háborúellenes mozgalom csak fokoz. A diplomáciája, amelyet az elmúlt egyhónap alatt megismertünk, csalárdságot takar. A beígért tárgyalás lehetőségeit semmiképpen nem akarták megadni. Közben úi erőket csoportosítottak Vietnam térségében. még mindig a katonai győzelem reményében.

A szocialista országok és a jóakaraté emberek százmillióinak célia és akarata a vietnami vérontás megállítása. F/2V zajló folyamatot, egy dúló háborút kell visszaparancsolni — amiben a vesztes fél a támadó ag- resszor — s ez nagyon bonyolult és nehéz feladat De feladat, s a szolidaritás, amely az előttünk álló politikai akció egyik központi, kérdése, nagy erőt jelenthet és jelént ebben a küzdelemben. Most még erősebben hangzik megyénkben is — üzemekben, városon, falun

— a szívből fakadó jelmondat: „Veled vagyunk. Vietnam”, és még gyorsabban szaporodnak a forintok. a segélyt jelentő küldemények, hogy enyhítsék a vérző nép fájdalmait, hogy még erősebbé tegyék a küzdők győzelembe vetett hitét, időbe

— lehet, hogy még sok időbe telik — amíg sikerül Távol-Keleten a kialakult veszedelmes gócot felszámolni. De mint ahogyan a 23 év viharos szakászaiban az egység, az összefogás, a szolidaritás mindenkor nagv erő volt és sok bonyolult és feszült helyzetet megoldott, úgy most is számolhatunk vele.

K

özel-Kelet térsége egy másik veszedelmes góc ma földünkön. Meg- teremthetők-e a nyugalom, a békés együttélés feltételei ebben a térségben Izrael és az arab országok között? — Ezt a kérdést vetik fel leggyakrabban embertársaink.

A szocialista Országok többsége és a haladó emberiség ezt akarja. De a fel- biztatott és felfegyverzett izraeli tőkés osztály másként vélekedik. Izrael állami létét 1948-ban ENSZ határozat teremtette meg. De miközben azt remélhette az emberiség, hogy az új állam a benne letelepedetteknek megnyugvást, a szomszéd arab népek felé pedig józan politikát nyújt, az ellenkezője valósult meg. Izrael a nemzetközi nagytőke ki tartottja és előretolt bástyája lett, noha ez nem találkozik Izrael egész lakosságának érdekeivel. A múlt évi meglepetésszerű támadásával Izrael nagy területeket hódított el az arab országoktól Mit akar e területekkel, miről álmodoznak az uralmon lévő tőkések? Nehéz volna erre válaszolni, mert a cselekedeteik nemcsak a Biztonsági Tanács döntéseinek, de a józan ész logikájának is ellentmondanak. Kihívó támadásával ez az állam fokozza a feszültséget. A kihívó magatartás mögött az amerikai és más nagyhatalmak olajérdekeltsége húzódik meg. Az arab népek önvédelmi harca új magaslathoz ért el. Az arab világ támogatóját, érdekeinek védelmezőjét a szocialista országokban találta meg s annak a segítségével lép fel tárgyilagosan az agresszorral szemben.

Közel-Kelet térségében a feszültség változatlan tényező. A küzdelem, amely a szocialista országok részéről az arab országok támogatásában és a helyzet békés

rendezésére való törekvésében nyilvánul meg, egyetlen reális lehetőség. Az út itt is hosszúnak ígérkezik. És bonyolultnak. A szolidaritás, amely most oly szélesen nyilvánul meg, biztatás ebben is. Biztatás kitartó küzdelemre az agressziót elszenvedő arab népeknek is, biztatás Izrael azon lakossága felé, akik nem érdekeltek a nemzetközi tőke közel- keleti pozícióinak védeime- zcsében, akiknek életét a monopolista politika éppen úgy veszélyezteti, mint az agressziót elszenvedő arabokét.

A feszültséggel terhes világban, a jelentkező bonyolult kérdések megoldásáért folytatott harcban új sikernek tudható be az a tömörülés, ami a kommunista- és munkáspártok körében 1965 után szélesen kibontakozott, s ami az ez évi budapesti konzultatív tanácskozáshoz vezetett el, ahol megnyílt az út a nemzetközi értekezlet összehívásához. Ez a tanácskozás napirendjére a marxista—leninista pártok és az egész emberiség egyetemes és közös érdekéből fakadó kérdést, az imperializmus elleni harc problémáit tűzi. A tanácskozás bonyolult viszonyok között kerül megszervezésre, hiszen vannak pártok, akik nem látják úgy, mint a többség, akik nem értik meg úgy mint a többség a történelem szigorú parancsát, a kor követelményét; minden anti- imperialista erő tömörítését a közös nagy küzdelemre. A tanácskozás — ahogy az előkészület eddigi menetét és eseményeit megismertük — az egyetértők további tömörülése lesz; nagy szolgálatot tesz az emberiség egyetemes érdekének, a béke ügyének.

Évfordulóhoz érkeztünk. Amikor 23 évvel ezelőtt elnémultak Európa véráztatta földjén a fegyverek, amikor a német fasizmus, mint az emberiség gonosz ellensége összeroppant, amikor a szovjet állam mérhetetlen ember és anyagi áldozatából és helyes nemzetközi szövetségi politikájából a békés élet és alkotás lehetősége újra valóság lett, nagy remények születtek szívünkben. Talán egyszerűbbnek, talán rövi- debbnek Is reméltük az előttünk tornyosuló harcot és feladatot? — Hitünk és embertársaink hite nem csappant meg. Sikerrel ostromolhatták azok az erők, amelyek végzetszerűen zúdították évszázadokon, évezredeken keresztül az emberiségre a szenvedést, az öldöklést, a háborút. Az imperializmus 23 éven keresztül sokat és sokszor próbálkozott a történelem kerekének visz- szaforgatésával, sokszor idézett fel veszélyes helyzeteket. De soha sem dönthetett — és a jövőben sem dönthet — saját szándéka szerint. Az egves térségekben kialakult feszült és ’ veszedelmes helyzetek a fő folyamatot nem változtathatták meg. Ez 1917. novem- beiT. az első szocialista forradalom győzelme óta uralkodó folyamat. A feszültségekkel terhes világunkban is bizakodóan tekinthetünk a jövő elé, mert a világot a kapitalizmus nem uralja többé Szabad akarata szerin:. A szocialista világtábor — a fejlődés adta nehézségek ellenére is — fölényt \’ívott ki a gazdasági fejlődés ütemében, a tudományban, a diplomáciában és katonai' téren. Ez az előny és fölény a békés fejlődés szolgálatában áll.

E

gyetértésünk a nagy és kis kérdésekben erőt jelent, a szolidaritási hónap erőnk, egységünk, nemes szándékaink démon sí rá lása. Hívunk, várunk minden honfitársunkat, kommunistákat, pártonkívülieket — mindenkit, akinek a haza, a béke szívében él — együttes küzdelemre. Jusson el a felvilágosító szó most még messzebb mint más esztendőkben, városon, falun és a szétszórt tanyákon, is.

Szocializmus, haza, béke, boldogság a mi életünkben egymásból következő összetartó tényezők.

Tegyük meg értük, amit hazafiságunk, humánus gondolkodásunk, emberségünk, lelkiismeretünk parancsol,