Szolnok Megyei Néplap, 1968. május (19. évfolyam, 101-126. szám)

1968-05-05 / 104. szám

8 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1968. május 5. Dedikálás fúrógéppel Látogatás egy népművésznél vételeket az irányítja majd. Mlliill DOBOS HAJTSAlt REGE iniiniiiitms Szemérmes fátyol — sarki fény Hegyeik sugara fonta, szőtte patak-hajába pártadísznek Naptúzben-olvadt, földdel ötvözött fűszál-zöldarany bilinccsel jegyeséül kérte a bérc Völgy-leánya, erdőbúvó, lombruhás Szarvas-kiáHö hívó szóra visszhangos csúcsnak indul —r Süvölt a kánya-szél Letépi — testén nincs levél Szemérmes fátyol: sarki fény — ruhája, éke ennyi. Völgy leánya — szikla-matka porhó-tüzben, jég-csuszáson, ágcsörgetó áradatban meg ne fordulj, érj oda! Lészel áldás, lészel asszony, lészel a dús ég-mezőkön vándor-Napnák pásztora. Ül Az asztalon tucatnyi fa- nagványból régi juhászlak magasodik ki. Udvarán pa­rányi gémeskút, emberek, le­gelésző jószágok. Mellette szélmalom. Vákánt Iáin ne révedező szemmel nézi őket. — Ezek voltak az első munkáim. Harminckilenc­ben értük kaptam ezt, az öreg Istvánt. Kezében első királyunk képmásával díszített érem villan. Értékének növelésére hozzáteszi r — De 1250 pengő is jött ám vele! S akkor még volt értéke a pengőnek. Fából faragott dirigens­pálcán akad meg a szemem. — Vadkörtefából készült Három volt, kettőt már el­vittek. Az a bombonier meg almafából. Hársfából har­madrész idő alatt elkészülne. De nekem nem az a célom, hogy sokat keressek, hanem az, hogy maradandót, mű­vészit alkossak. Dédelgetve veszi kézbe a különböző célokat szolgáló, dús ornamentikáid íaragvá- nyokat Látszik, hogy így, elkészültük után is örömét leli bennük. — Ez a fényképtárt* tu­lajdonképpen egy hagyomá­nyos karcagi kapu mása. — Eredetije itt van, nem mész- sz© a házunktól. Varga Pé­ter régi gazdálkodó kapuja. Lerajzoltam magamnak, s aztán faragtam ki. Százával ment ilyen a brüsszeli kiál­lításra. Forint nagyságú, szaruból készült brosst tesz elém. — ötszáz forinttal jutal­mazták ennek a párját aa országos faragó kiállításon. Száz forint volt az ára. Így hatszáz forintot hozott. A bross hátulján parányi betűkkel beírva készítőjének neve, lakcíme. — Hát ezt meg hogyan tudja beírni ebbe a kemény szaruba? Bazsalyog a bajusza alatt* mint aki már várta a kér­dést — Kaptam az államtól használatra egy fogorvosi fúrógépet. Ahhoz vannak különböző méretű fúrók. — Azokkal munkálom meg a csontokat s a betűket is azokkal vésem bele. Beszél, friss tiszta öröm­mel árad belőle a szó. — Kezdetben csak fafara­gással foglalkoztam, de a dunántúliak lehúztak. Szó­val jobbak voltak, na. A szövetkezetben javasolták, hogy térjek át csontfaragás­ra. Munkáimmal sikert is arattam. azért kaptam a fúrógépet. Nagy kár, hogy a magyar ökör és a magyar bika szarvára most már egyre nehezebb szert tenni. Pedig abból, a fekete-fehér árnyalatának felhasználásá­val lehet csak igazán szép munkákat csinálni. — Kitől tanulta ezt a mesterséget? Megrántja a vállát, szét­tárja a kezét. — Ki tanította az első művészt, mikor még nem volt mast kí Nevet, — kissé csúfondá- rosan, kissé magabiztosan. — Könnyebb dolgom len­ne, ha kiforrott kunsági mintákat használhatnék dí­szítésre. A Kunságbein azon­ban elmosódtak a minták. Olyan szövő, meg csipke­mintákat pedig nem lehet faragni. Ezért jelent nagy erőfeszítést nekem az, hogy valamennyire tartsam ma­gam a kunsági mintákhoz. Parányi, törékeny asszony a felesége. Okleveleket, ira­tokat bogoz gondosan őrzött helyükről. Előkerül a törzs- gardajelvény (a Népművé­szek Háziipari Termelő Szö­vetkezetének tagja), a nép­művész igazolvány, levél munkáinak a prágai kiállí­tásra való küldéséről („a faragás szép és gondos mun­ka volt”), és még sok egyéb irat, bizonyítva egy gazdag elet alkotó munkásságát. A néni nézi, nézi a papí­rokat. maid tekintete az asztalra rögtönzött kiállítás­ra réved, s rezignáltan mondja: — Csak az a baj, hogy kicsi darab kenyeret adnak ezért. Hát ami azt illeti, Váltani Lőrinc nagyobb támogatást is megérdemelne a vásár­lóktól. Ö azonban nem so­káig meditál ezen, visszatér munkájára. — Jó száraz fa kell a fa­ragáshoz. Olyan, amelyik legalább tíz-tizeinkét évig szárad. Akkor már jó, lehet munkálni. Most vettem egy Fiatal francia színészek egy csoportja nemsokára olyan filmet kezd forgatni, amelynek nem lesz forgató- . könyve, nem lesznek benne főszereplők és nem lesz ren­dezője. A színészek a kame­rák előtt improvizálni fog­nak, s azt mondják majd, ami éppen eszükbe jut. Ha inspirálva érzik magukat rá, egyszerűen a felvevőgép elé lépnek és játszanak. A fel­— Halló, maga az Ervin? Mit gondol, kivel beszél? — Sejtettem, hogy egy év után feledésbe megy a hangom. Utoljára a repülőtérről hív­tam, álmából ébresztettem fel, maga makogott valamit, aztán bontott a vonal. Igen, persze, hogy én vagyok. Ne tréfáljon, nincs idegen akcen­tusom! Hogyan is volna, hi­szen Bélával mindig magya­rul beszélgettem. 0 csak egy hónap múlva jön utánam. Higyje eU magam is utálom azokat, akik úgy tesznek, mintha elfelejtkeztek volna az anyanyelvűkről. Utam,? Semmi izgalom. Ezek a mo­dern gépek kényelmesek, — észre sem vettük, t máris hátunk mögött hagytuk az Óceánt. Három napja va­gyok itthon. Nem tudtam előbb hívni, nagyon sok dol­gom volt. Esküszöm, hogy maga az első férfi ismerő­söm, akit feltárcsázok. Mond­ja csak, még mindig nem nősült meg? Igaza van. — Olyan kényelemszerető és önző férfi, mint maga, az ne tegyen boldogtalanná egyet­len nőt sem. Béla? Derék fiú. Hiszen írtam magának, hogy mit csinál. Üzlettárs egy fotószaküzletben. Istenem, nem vet fel bennünket a pénz, de rendesen élünk. Nincs kedvem dicsekedni. Persze, hogy van kocsink. Elárulhatom, hogy még nincs teljesen kifizetve minden részlet. En nem lettem procc amerikai, drága Ervinkém! Igaza van, hagyjunk vala­mit a személyes találkozás­ra. is. Csakhogy zavarban vagyok, nem tudok időpon­tot mondani. Megrohantak Béla rokonai, elárasztanak meghívásokkal. — Nagyon unom már őket. Szívesen el­hatnék magával abban n kedves medvebarlangban. — Majd a jövő héten. En hí­vom. Nem mondom meg a rímemet. Maga kénes arra, hogy azonnal beállítson ide. Szó sincs ráta, negyedóra múlva jön a sógornőm. Béla húga a gyerekekkel. Képzel­je. milyen felfordulás lesz itt. Nem tudnánk ennetlen szót sem váltani abban a nagy lármában. Istenem, ha én ráérnéfc mindenhová el­menni. Mi ez a bánás? Azt hiszem a szállodai központ keres.. Abba kell hagynunk a beszélgetést, drága med­vém!... — Köznont? Nem tettem mellé a kamilót! Beszéltem, s úira beszélni topok. Csak nincs korlátozva, hnay hány­szor telei ónál hatok? A szám­lával emriitt kifizetem a be­szélő másakét is. —. Kérem hnr"'i',nak békét ezzel a bu­gással i — Csókollak Rózsika drá­gám. Mit szóltak a gyerekek a csomaghoz? Józsika mar körtefát Dehát azt még csak tavaly vágták ki. Majd ha az kiszalad... Szinte csettint hozzá, elő­re beleélve magát a nemes anyag kidolgozásába. Dehát a körtefa kiszáradására egy évtizedet várni kell még. És Vákánt Lőrinc ősszel már hatvannégy éves lesz. Ősszel, októberben, .amikor forrni kezd a must aki reggel kilenc óra előtt egy perccel a legközelebb lesz a kamerához. A film címe bizonyára ..Zéró” iesz. A forgatás utolsó napjáig nem lehet majd tudni, hogy hány szí­nész játszik a filmben, hogy a film vidám vagy szomorú, néma vagy beszélő lesz-e. Egyébként az sem lehetetlen, hogy a forgatás végén kide­rül, hogy nem volt film a kamerában. el is rontotta art as izét. Ilyenek a gyerekek, Sándor­nak nincs oka, hogy meg­sértődjön. Mondtammajd a jövő héten elmegyek hozzá­tok vacsorára. De igazan, nem nézlek le benneteket. Tegnap egész délutánom el­ment azzal a temetővel. Sze­gény anyám sírja teljesen el volt hanyagolva. Adtam egy esomó pénzt a kertész­nek. A taxi is egész va­gyonba került. Meg vagy őrülve! Te is azt hiszed, Katkó István: hogy milliomosok vagyunk? Vedd tudomásul, hogy az egy kis piti üzlet, és Béla tele van adósságokkal. És ez az utazás ide. Hogy miért jöt­tem? Ezt te úgy sem éred meg. Aki soha sem utazott Nagykanizsán túl, az nem tudhatja, mi az a honvágy. Béla megértette, hogy ne­kem nem. volt már maradá­som. Nehezen bírom az ot­tani klímát. Mit kellett vol­na meggondolni?! Te csak sértegetni tudsz. Hát ezért nincs kedvem elmenni hoz­zátok. Hallgassam a meg­jegyzéseteket. Azt hiszed, Béla. nem mondta el. miket fecsegtetek rólam az esküvő előtt? Rosszindulatúak vagy­tok hozzám. Ezért küldtem el a csomagot. Ti egyébként sem rám vagytok kíváncsiak, hanem arra, hogy mit kül­dött Béla. Ne gorombáskodj! Hagyjuk ezt! Nem akarom telefonon kiteregetni a csa­lád ügyeit. Különben is ta­lálkozóm van hivatalos ügy­ben. Béla ügyében kell el­járnom egy minisztériumi pacáknál. Ide kérettem a szállodába, itt fogunk ecnrütt megebédelni. Pá, Rózsi ká nt, csókolom a gyerekeket. Hogy mit főzzetek maid vacsorá­ra? Mindegy, csak magyar étel legyen. — Perjést Gézával szeret­nék beszélni. Egy régi isme­rőse keresi. Hogy honnan? Csikó,nőből. Géza? Taen én. Kitűnő a hanom emórláia. — drána főmuftikám. Könv- nvebb a dalai lámát feltár­csázni. mint magát. Árulja el nekem, milyen beosztás­ban van most? Azt nem hi­szem. Minél lobban védenek v-i-kít. a telefonálóktól, an­nál fontosabb helyen van. Ez réai magvar iaansáq. Meokapta a levelemet? — Miért nem válaszolt? Már Kasah régészek hipotézise A kazah régészek hipoté­zise szerint a Szir-Darja (Közép-Ázsia) középfolyásá­nál lévő dombok ősj oázist rejtenek magukban, ahol va­laha Ai-Farabi. a nagy tu­dós élt (870—950). A munkálatok során ki­tűnt, hogy Kazahsztán terü­letén ez a legrégibb, mes­terségesen öntözött oázis kö­rülbelül 25 ezer hektárnyi területet foglalt el. A kuta­tók csupán a Szir-Darja jobb partján 50 település romjait jelölték meg a tér­képen. Közülük néhány te­lepülés az időszámításunk első századaiban keletkezett. Ugyanitt mai mértékkel mér­ve is hatalmas öntözőrend­szerek nyomaira bukkantak. A tudósok remélik, hogy az ásatások lehetővé teszik a legendás hírű otravai könyvtár nyomainak felfe­dezését. A hagyományok szerint Otravában ritka kéz­iratgyűjteményt őriztek, amely 1218-ban pusztult el, amikor Dzsingisz kan csapa­tai tönkretették az oázist. A háború utáni években Kazahsztán déli részén 1000 kilométeres sávban 100 ősi település romjait fedezték fel. Ezeken a településeken a tizedik-tizenharmadik szá­zad között virágzott a leg­jobban az élet. elmúlt as as idő, amikor valakit leváltottak volna, mert Nyugatra levelezett. Ejnye de kényelmetlenül nyögdicsél. Biztosan fél, hogy a titkárnője belehall­gat a beszélgetésbe. Ja úgy, megbeszélés van magánál. Akkor majd máskor beszé­lünk. Hogy kiküldi őket? — Küldje. Várok. Igen én ko­pogtattam. A gyűrűmmel. Már nem emlékszik rá, hogy igy szoktam jelentkezni? Semmi hang, csak három kopogás. Bs maga is vissza­kopogott, tisztelt Perjést úr. Azért hármat, mert szóta­golva annyit jelentett: sze- ret-lek! Ezt is elfelejtette, maga hűtlen alak! Mi az, hogy neheztelt rám ? Vártam volna meg, míg elválik a fe­leségétől? Nem igaz? Nem igaz! Bélában nem az tet­szett, hogy amerikai üzlet­ember. Ha Dunabogdánybán lakik, oda is követtem vol­na. Köszönöm a gratulá­cióját. Igen, azért jött haza tavaly, hogy magyar felesé­get keressen. Nem szereti az amerikai nőket. Neki pesti levegő kell a lakásban, Min­dene megvolt, csak én hiá­nyoztam neki. Kedve volna, leülni velem egy kávéra? — Igazán megtisztel. Csakhogy én nem érek rá. Csupán azért jelentkeztem, hogy ne mondhassa, itt jártam a vén Európában, és oda se csen­gettem magához. A régi dol­goknak örökre vége. Géza. Hűséges feleséne lettem egy hűséges amerikai magyar­nak. Azért jólesett volna, ha ír. Vártam sokáig, hoav vá­laszol. Leaalább eav üdvözlő kártyát. Odaát iólesik min­den magyar szó. Angolul? Persze, hogy értek. Sokat nézem a televíziót is. Az a legjobb nuelvayakorlás. Ho­gyan tanul a kislánva? — Nem. ez lehetetlen. Béla ro­konai vigyáznak rám. Mit szólna, ha megtudná, hogy a régi férfiismerőseimmel randevvzactom. Nem értem félre. Csak egy kis cseve­gésről volna szó. Rendben van. Majd jelentkezem a jönő héten és összeegyeztet­jük a szabad időnket. Puszi, Gé.zuskn... — Halló, porta? Nem ér­kezett távirat a részemre. Ha jön, felküldik? Köszö­nöd. — Bársony ruhaszalon? Irén asszonyt kérem,. Itt a neandervölgyi asszonytárs beszél. Egyenesen Csiká go­ból. Hát csak átrepültem. Nem olyan nagy ügy ez oda­át. Drágám, az amerikaiak­nak az Atlanti óceán egy kis tócsa. Dollárban nem olyan sok. A modell jeid? Egyszerűen nem volt hová felöltöznöm. Bélának ren­deztem időnként divatbemu­tatót odahaza. Az utcán egy lyukas bilit is felvehetsz a fejedre, akkor sem veszik észre, s közönyösen elhalad­nak melletted. Egyszer egy pasas rámvigyorgott. Azt hit­tem, tetszem neki. Aztán öt dollárt kért tőlem. Igen, csak úgy. Adtam neki. Már esteledett, s közelünkben nem járt senki. Hát mertem volna, nem adni. A közbiz­tonság, azt lehet irigyelni tőletek, Ez van, Iréhkém. Mulatságos, hogy így be­szélek? Csak át kell menni Amerikába, hogy az ember egy kicsit másképpen nézze a dolgokat. Púp a hátukon a négerkérdés, Béla nagyon jószívű, de­rék. ember és szeret. Naponta többször is felhív az üzlet­ből, nehogy unatkozzam oda­haza egyedül. Soha sem ér­kezik ajándék nélkül. Hol egy doboz bonbon, hol egy csokor virág. Gyereket sze­retnénk, csakhát... Most el­megyek egy pesti specialis­tához. Igen. többek között azért is jöttem. Különben is tele akarom szívni magam pesti lei^enővel, hoay ma­radjon valami ebből, ha visszatérünk. Igen, ő is jön. csak az üzleti dolaai most vem engedték. — Rendesen megy a bolt. Most kapott néhány új képviseletet. Tel­jesen automatikus óévvel, ami pillanatok alatt előhívja is a képet. Igen. hoztam eav csomó felvételt. Mikor? Hát tudod, milyen ez a Pest. Pil­lanatok alatt eUerjedt, hoay hazaérkeztem. Emlékszel Er­vinre, meg Gézára? Min­denhová vinni akarnak, — ■mintha nem ismerném olyan jói a várost. Miklós is ér­deklődött irántam? En is csó­kolom. Ki jár még az üoe- tőre? Csak egy szer-két szer mentem oda, amikor Miklós meghívott. Te ezt nem tud­tad? Ne viccelj, év, is mond­tam akkoriban neked. Miért titkolóztunk volna a hátad mnafitt. Node. ha ígv be­szélsz, akkor jobb ha befe­jezzük a beszélgetést. Egy­szer már mea szerettem vol­na. neked mondani, hogy Miklós azért szökik ki a lo­vakhoz, mert nem. h ’r irt a te örökös fóltéVenyséaedet. Pauszul csinálod, drágám. Dehogy szólok bele az éle­tedbe, azt hiszed, nem mond­ták vissza, mit beszéltél ró­lam. Volt, aki megírta. „Az a szegény fiú Pest legna­gyobb kaját vitte magával Amerikába”. Egy szó sem igaz belőle? Látod, milyen rosszindulatúak az emberek. Csikágóban senki sem tur­kál bele a másik magán­életébe. Nem, nem sírok... Persze, hogy nem harag­szom. A jövő héten, ha egy kis időm akad, beugróm a szalonba... — Várok, kedves központ Csikágó keres? Jaj, ez a Béla megőrült! Halló, igen! Hogy jutott eszedbe hívni? Elég lett volna egy távirat is. A beszélgetés egy va­gyonba kerül. Ne légy izga­tott. Igazán nem komoly az egész. A klíma miatt van, azt mondta az orvos. Már jól is vagyok. Ne gyere ha­marabb. En miattam ne mondd le az üzleti tárgyalá­said. Igen, vigyázni fogok. Mindenki nagyon aranyos... Búcsújarás ívtn a szobám­ban. Bánt hogy egyedül en­gedtél el? Ugyan Csak nem vagy féltékeny? Majd meg­írok mindent, részletesen. Drágám, a három perc már letelt, ne szórjuk a pénzt fe­leslegesen. Mit nézzek meg? Látom, hogy süt a nap. Ott. esik? Drágám, ne költsük a pénzt az idöjárásjelentésre. Halló, halló ott vagy még? Igen köszönöm... Csikágó bontott... Vége a beszélge­tésnek... Egy pillanat, ked­ves kisasszony, kicsit aludni, szeretnék, senkit ne kapcsol­jon hozzám, csak ha a dok­tor Gárdos keres... • — Halló, maga, az doktor úr? Nem, nem érzem rosz- szul magam, csak éppen le­hajtottam a fejem. Igen — Minden gyógyszert beszed­tem. Igen lenn voltam. Kinn az utcán rögtön szédülök. Ne haragudjon, hogy nem, fogadtam szót. Nem azért utaztam ilyen rengetegeit hogy minden időmet a szál­lodában töltsem. Legfeljebb megint felszednek a mentők. Majd azt is fizetem. Csodál­ja. honu el vagyok kesered­ve? Milyen szerencsétlen vaavok, doktor úr. Végre el­szöktem abból az utálatos kórengetegböl, hazajöttem, s most ez... Nem, nincs türel­mem olvasni, Köszönöm, a portás felküldött egy csomó képeslapot. Hozzá sem nyíl­tam. Hong mit csinálok? — Telefonálgatok, kedves dok­tor úr... Szerencsére annyi ismerősöm van, hogy min­dennapra megvan a progra­mom. Ha meggondolom,, hogy Csikágóban csupán három, marmart hívhatnék fel, Béla. barátait. Itf Pesten meg a. réai haragosaimmal is elszó- rakozhatom... Hát nem mu­latságos ez, drága doktor űrt, Simon Béla Francia film forgatókönyv, főszereplők és rendező nélkül Minden beszélgetést fizetek 020202230201020202010200041004010200020102010200020053000102000101020009024802480200020002005323230200000001025302010200020053005302482348030201020053000109021101

Next

/
Oldalképek
Tartalom