Szolnok Megyei Néplap, 1968. május (19. évfolyam, 101-126. szám)

1968-05-01 / 101. szám

I 1968. május 1. S^JlAUK MEGYEI NßTLAP 3 Eltemették Busi Vincét A mezőtúriak százai, vala­mint a fővárosi és megyei lapok munkatársai gyülekez­tek tegnap a kora délutáni órákban a város főterén, hogy végső búcsút vegyenek Mezőtúr szülöttétől, a harcos kommunistától, a Képes Új­ság volt főmunkatársától, Busi Vincétől Fél kettőtői a munkásőrök, az idős vete­ránok, újságírók, tisztelői, harcos társai álltak díszőr­séget a ravatalnál, miközben a karcagi munkásőrök zene­kara gyászindulókat játszott. Két órakor Kóczián Má­tyás. a városi pártbizottság titkára mondott búcsúbeszé­det. Méltatta Busi Vince har­cos múltját, küzdelmeit, ül­döztetését, s azt az akarat­erőt, amellyel mindenkor a kommunista párt, a dolgo­zók ügyéért munkálkodott. A gyászbeszéd után a temető­be indult a menet, ahol a sírnál az idős kommunisták nevében Kötél Imre, munka­társai, az újságíró társada­lom nevében pedig Eck Im­re, a Képes Újság főszer­kesztője búcsúzott az el­hunyttól. Az Internacionálé hangjaival ért véget a gyász- szertartás. A sírt elbontot­ták a különböző szervek, is­merősök, barátok virágai. A megyei pártbizottság, koszo­rúját Juhász Imréné dr. he­lyezte el. Zökkenőmentes átszervezés Kettős feladat elvégzése vár ebben az évben az MHSZ-re. A nevelési és ki­képzési tennivalók mellett az átszervezést is végre kellett hajtani. Erről adott számot tegnap Szolnokon az MHSZ székházában tartott titkári értekezleten Vass Lajos, az MHSZ megyei titkára. Eredményesnek értékelte az eddig végzett munkát. Az átállás — amelyben csaknem ezer társadalmi aktíva segít- kezett — zökkenőmentes volt. Számszerűleg növekedtek a klubok, amelyekben több, mint 30 százalékkal több ak­tíva dolgozik, mint annak­idején az MHS alapszerveze­teiben. Mind több tartalékos tiszt vállal munkát. Szó volt az MHSZ szerve­zeti felépítéséről, a hatáskö­rökről, valamint a honvédel­mi nevelő munka feladatai­ról. Ezután a járási, városi tit­károk területük eredményei­ről és a nyári feládatokról adtak tájékoztatót. Vala­mennyien szóltak a tömeg­versenyek szervezésének fon­tosságáról. Ezek amellett, hogy sportolásra adnak lehe­tőséget, szoros tartozékai a honvédelmi nevelésnek — mondották többek között. Példaként említették a külön­böző összetett versenyeket, amelyekben már a járási, vá­rosi döntőkig jutottak el. Má­jusban Szolnokon, Török- szentmiklóson, Jászberény­ben, Kunszentmártonban út­törők és középiskolások ve­télkednek majd, hogy ki a legjobb lövő, s döntik el, hogy ki képviseli majd váro­suk, járásuk színeit a megyei döntőn. Hegjelent a Természet Világa legújabb száma !’Ä most megjelent szám az öröklődés mélységeit, irá­nyíthatóságát kutatja, és vi­tatkozik néhány tudós néze­tével, akik szerint a jövő em­bere szükségszerűen protézi­sekből lesz összetákolva. — A titokzatos bolygót, a Vé­nuszt egyre több mestersé­ges égitest közelíti meg és így lassanként új arca tá­rul elénk. A folyóirat érde­kes cikkben foglalja össze az eddigi tudományos ezzel kapcsolatos eredményeket. — A mexikói olimpia különös aktualitást ad azoknak az elektronikus vizsgálatoknak, amelyeket sportolókon vé­geznek. Ezekről számol be a Sport és elektronika című cilík. A számítógép és az agy címmel közli a folyóirat a televízió nagy érdeklődéssel kísért Tudósklubja vitájának szövegét. Rendkívül érdeke­sek a vita során a nézők ál­tal feladott kérdésekre kö­zölt válaszok. Idén: az élüzem címért Megtartották a zászlót a vasipari Kedden reggel 8 óra előtt néhány perccel még üres volt az átrendezett ebédlő. Utána három perccel viszont már kezdhették az ünnepsé­get. A szolnoki vasipari vál­lalatnál a műhelyek zaját szinte pillanatok alatt csend váltotta fel. Bensőséges han­gulat, amelyben Benes Im­re, a párt-alapszervezet tit­kára emlékezett május else­jére. Az ünnepséget az emléke­zés mellett az tette igazin széppé, hogy a vasipari vál­lalat kollektívája 1967-ben végzett munkájával az elő­ző évihez hasonlóan ismét elnyerte a megyei párt, ta­nács, szakszervezeti és KISZ vezető szervek vándorzászló­ját, amelyet ezúttal jelké­pesen Bárdi Imre. a megyei tanács vb elnökhelyettese adott át. te Szolnokon a Ságvári End­re művelődési házban a Nagyalföldi Kőolaj és Föld- gáztermelő Vállalat dolgo­zói tartottak ünnepséget. Az élelmiszer kiskereske­delmi vállalat dolgozói ma veszik át a megyei szervek által adományozott vándor­zászlót, amelyet a kereske­delmi vállalatok közül ta­valyi eredményeikkel ck nyertek el. ☆ A nyolcadik arany Tizenhármán kapják Az első év sikertelensége után is együtt maradtak. Tovább versenyeztek és vállalatnál most május elsején nyolca­dik alkalommal kapják meg a szocialista brigád címet, s az ezzel járó nagy kitünte­tést: az aranyjelvényt. Szerelők, lakatosok, beta­nított munkások a 7-es AKÖV jászberényi telepe, műszaki-fizikai brigádjának tagjai. Akkor, 1959-ben nyol­cán kezdték és ma Is ott van minden kezdő. Azóta még többen csatlakoztak hozzá­juk, fiatalok, akik ott, köz­tük, tőlük tanulták a szak­mát. Május elsején délben csa- Mdta.^iaikkal együtt házi­ünnepségen találkozik a Kó- kai László brigád. Kerekes Ferenc, a vállalat igazgatója a dia át a brigádnak az aranyjelvényt. Elsőként a 7-es AKÖV történetében. 1 Üdvözlet | A Szolnok megyei és a- Szolnok városi párt-végrehaj- 5 tó bizottság, a Szolnok me­- gyei és a Szolnok városi ta- | nács végrehajtó bizottság va- I lamint a tömegszervezetek ve- ? zetői megköszönik azokat a ; meghívókat, melyeket az ipa- f ri és mezőgazdasági üzemek- = tői, ktsz-ektől és intézmé- | nyéktől kaptak, hogy a má- = jus elsejével kapcsolatos ün- I népségeken, a dolgozók köl­ti lektíváinak jó munkáját elis- ! merő kitüntetések átadásán % vegyenek részt. I Szeretettel köszöntik Szol- ! nők megye dolgozóit, a mun- ! kásokat, parasztokat és értel- i miségieket május 1., a mun- | kásosztály nagy ünnepe al- | kaiméból. Ezúton kérnek el- i nézést, amiért minden kedves | meghívásnak nem tudtak ele- ! get tenni. A kitüntetésekhez- örömmel gratulálnak és to- í vábbi munkasikereket kíván­- nak. " lllllilllllllltlIllilllllllllllllllllillitiiliiiiiiiiiiiiiniK Kitüntetések május elseje alkalmából Amivel a zászlót itt ma­raszta'hatták, többek között az volt. hogy 1967-ben vál­lalati eredménytervüket 16.'- százalékkal, az egy ipari 1 munkásra jutó termelési ér­téktervet 21.6 százalékkal az export tervet pedig 1.2 százalékkal túlteljesítették. Termelési költséeszintiüket viszont jelentősen csökken­tették. E sikerekhez mindenki, — közöttük szovjet vendégek is — szívből gratulált az ün­neplőknek. Mondi József igazgató pedig azzal az ígé­rettel vett“ át a zászlót és a jókívánságokat, hogy idei munkájukkal megpályázzák az Él üzem címet — Egv | olyan munkára kész kollek- , tíva — mondotta —, amilvon itt működik, még az eddi­ginél is szebb eredményeket I érhet el. Az összeforrottsá gra. ösz- szetaríásra az a szám is jel­lemző, hogy százötvenen vet­ték át ezúttal az 5—10, il­letve 15 éves törzsgárda jel­vényt. Ugyanakkor a gaz­dasági eredmények anyagi elismeréseképpen ez alka­lommal és április 4-én ren­dezett ünnepségükön mint­egy 160 ezer forint pénzju­talmat osztottak ki a válla­lat dolgozói között. * Tegnap délután és az esti órákban még több más he­lyen volt a megyében zászló­átadási ünnepség. így a Hé- ki Állami Gazdaságban es­Tegnap a déli órákban bensőséges ünnepség zajlott le Szolnokon a megyei párt- bizottságon. A forradalmi munkásmozgalomban, a szo­cialista társadalmi rend megteremtése érdekében ki­fejtett tevékenységük elis­meréseként kilenc elvtárs vette át a Szocialista Ha­záért Érdemrendet. Részt vett az ünnepségen Csáki István, az MSZMP KB tagja, a megyei pártbi­zottság első titkára, Fodor Mihály, a Szolnok megyei tanács vb elnöke, Váczi Sán­dor és Zagyi János, a me­gyei pártbizottság titkárai, s több meghívott vendég. — Csáki István a kitüntetette­ket köszöntő beszédében hangsúlyozta; mindazok, — i akik ez alkalommal veszik át a kitüntetéseket, egész életüket a szocializmus győ­zelméért, a szocialista társa­dalmi rend felépítéséért ál­dozták és áldozzák. Az ér­demrendeket az Elnöki Ta­nács megbízásából Fodor Mihály adta át. A legutóbbi honvédelmi nagygyakorlat előkészítése és szervezése során végzett kiemelkedő munkájáért a honvédelmi miniszter Ko­vács Istvánt, a karcagi párt- bizottság titkárát, Bacsa Fe­rencet, a jászberényi városi pártbizottság titákrát, Be- reczki Lászlót, a szolnoki járási tanács vb-elnökét, a Haza Szolgálatáért Érdem­érem arany, Szurmai Lajost, a besenyszögi községi tanács vb-elnökét, ezüst fokozatá­val tüntette ki, Á kitüntetéseket tegnap délelőtt Fodor Mihály, a me­gyei tanács vb-elnöke adta át. Jelen volt Csáki István, az MSZMP K3 tagja, a me­gyei pártbizottság első titká­ra, valamint a honvédelmi miniszter megbízásából Né­meth István ezredes és Deák Ferenc alezredes, a megyei kiegészítő parancsnokság pa­rancsnoka. ☆ A Szakszervezetek Szolnok Megyei Tanácsa székházában bensőséges ünnepség kere­tei között adta át Dósa Já­nos SZMT titkár tegnap má­jus elseje, a nemzetközi munkásosztály nagy ünnepe alkalmából a Szakszervezeti Munkáért kitüntetéseket. Szakszervezeti Munkáért kitüntetés arany fokozatát kapták: Vajda Jenőné dr., a Szakszervezetek Megyei Ta­nácsa Elnökségének tagja, a SZOT Társadalombiztosítási Főigazgatóság megyei Igaz­gatóságának igazgatója. — Adamik Mihály, a MEDOSZ megyei bizottságának akti­vistája, a törökszentmiklósi gépjavító vállalat biztonsági megbízottja. — Bagdi Fe­rencié, a KPVDSZ török­szentmiklósi járási bizottsá­gának tagja, az MNB török­szentmiklósi fiókjának dolgo. zója. Szakszervezeti Munkáért kitüntetés ezüst fokozatát kapták: Csíki Aladárné, a Szakszervezetek Megyei Ta­nácsának és a Pedagógus Szakszervezet megyei bizott­ságának tagja. Horváth Ist­ván, a Szakszervezetek Megyei Tanácsa Elnök­ségének tagja, a Vasu­tas Szakszervezet politikai munkatársa. Ács Károly, a HVDSZ megyei bizottságá­nak elnöke, a Szolnok me­gyei Kéményseprő Vállalat műszaki vezetője. Szilágyi Károly, a kunhegyesi Szak­maközi Bizottság titkára, a helyi TÜZEP telep vezetője. Bökény Gyula, a Nagykun­sági Állami Gazdaság füg­getlenített szakszervezeti bi­zottságának titkára. Egy szívű ezredek Mementó és krónika Az emberek meghallak. Az emberek nem akartak meg­halni. Tenni akartak. S olyankor szűnt meg a cselek­vő élet, amikor tettek va­lamit. Hősök, pedig „csak” emberek akartak maradni. Neveiket olvasom a fakó papírlapokról. Emberekét, akik eljöttek hozzánk meg­halni. Értünk, az eszméért... ...Hans Weigel, Franciszek Gawlinski, Samuel Stokiczki. Iván Birjuzov, Alekszandr Kotkov... az egyszlvű ezre­dek volt katonái, akik fölött összehajoltak a Tisza-parti füzesek. Nevek légiói, az első proletárhatalmunkat védő nemzetközieké. Oroszok, uk­ránok, lengyelek, németek, osztrákok, olaszok, szerbek, horvátok, szlovákok. Mi hozta őket a mi élet­halál harcunkba, — hogy itt meghaljanak? A megmaradt okmányok keveset mondanak el. A pa­pírok mindig keveset mon­danak. Csak a tettet rögzítik. A szándék az emberekben van. Nehezen rajzolódik ki a kép. Forradalmi időkben ha­todlagos a papírmunka, ami volt kevéske irat, elpusztult. Az ellenforradalom vigyázott rá, hogy ne maradjanak esz­ményképeink 1919 nemzet­közi hőseiről. Hogyan is volt? 1919. már. cius 21-ről 22-re virradó éj­szaka a budapesti Lovarda utca 1 szám alatt már szer­vezték a magyar proletárha­talomért fegyvert fogni kész I. Nemzetközi Ezredet. Né­hány nappal később nagy­gyűlést tartanak a Múzeum­kertben. Szamuely Tibor be­szél. Verbuválódik a II. Nemzetközi Ezred, majd fegyvert fog a Bécsi Land­wehr (honvéd) Ezred dezer­tált zászlóalja, a későbbi [II. Nemzetközi Ezred. Csak adalékaink vannak. Hazatér a Don mellől Gábor Mózes, a volt Szaratovi Első Nemzetközi Ezred politikai megbízottja. Ö lesz a nem­zetköziek politikai tisztje. Újsághír: „Az oroszok ki­jelentették, hogy kötelessé­güknek tartják támogatni a tanácshatalmat!” A zalaeger­szegi volt hadifogoly-tábor fegyverbe áll... Hatvan stájer katona, 18 gépfegyverrel átszökik a ha­táron... Április elején ezerkétszáz osztrák jön... A Budapesten megjelenő lengyel kommunista lap, a Czerwona Gazeta is tobo­roz. Megalakul az Első, majd a Második Lengyel önkéntes Zászlóalj. Áprilisban az I. Nemzet­közi Ezred már a csúcsai fronton harcol. A III. Nem­zetközi Ezred a Debrecen környéki csatákban vérzik. A székely különítmény árulása következtében a front összeomlott. „A bojár imperialisták csa­patai közelednek. Holnap tűzbe kerülünk. Boldogan megyek akár a halálba is, a proletárok felszabadulásá­ért, boldogan és büszkén. — örömmel hullatom a véremet a Szovjet-Magyarországért, amelyet a nemzetközi prole­tariátus hazájának tekintek" — írja Leo Rothziegel, a bécsi önkéntesek parancsno­ka. Nagyhitű, fájdalmas megérzés, búcsúlevél. Lse Rothziegel másnap elesett. Május elsején elveszett az utolsó hídfő: Szolnok. Az el­lenforradalmárok átvették a hatalmat. Május 3-án, a Vörös Had­sereg más egységeivel, a nemzetköziek utat törtek a Tiszához. Ebben az egység­ben harcolt az Első Lengyel Önkéntes Zászlóalj is. Pa­rancsnoka Franciszek Gaw­linski hadnagy később hősi halált halt Levelek a Tisza-partjárói, amelyek sosem jutottak el a címzetthez. „Frau Emma... A mi jó Kariunk, már biztos megkap­tad a szomorú hírt, egy Sajói nevű magyar falunál elesett. Nem szenvedett...” „...Menjetek át Svájcba, apuékhoz. ott várjatok... Ügy volt, hogy pihenőre vezé­nyelnek bennünket... Ha előbb nem, az ősszel otthon vagyok.” A levél alján ács­ceruzával a megjegyzés. „To­vábbítandó. július 23-án el­esett. Temetve.” A levél alá­írása: Muntzi (becenév?). Boríték nincs, sosem jut el a levél Svájcba. Hová kül­denénk? A forradalmi harcokban edzett nemzetköziek nagy része a tiszai offenziva meg­indulásakor — 1919 júliusá­ban — a legkritikusabb pontokon harcolt. Szemtanú a nemzetköziek Tiszaigar környékén folyta­tott küzdelméről: „A bojárok ellentámadásba mentek át. Az oroszok nem engednek, kézitusára mennek, szúrnak, vágnak, de a túlerő a Tisza-part sűrű fái közé kergeti az orosz és az oszt­rák vörös ezredet. A Tiszába vesztek.” A Szolnoknál indult offen- zívában esett át a tűzke­resztségen Jósef Lapinski parancsnoksága alatt a Má­sodik Lengyel önkéntes Zászlóalj. Kétszáztöven len­gyel internacionalista harcolt ebben az egységben. „Százan ha maradtunk” — írja Staw- linski, a zászlóalj veteránja. Kétszer írták be nevüket Szolnoknál a proletárinter­nacionalizmus legszebb em­lékei közé az egyszlvű ezre­dek. S még egyszer! Amikor a tanácshatalom már a vég­éráit élte: 1919. augusztus 1-én. „Landler katonái az aré­nák vadállatainak hősiessé­gével vetették magukat a városra” — írja néhány hó­nappal később egy ellenfor­radalmi lap. Landler Jenő parancsnok­sága alatt a vörös haza ka­tonái megkísérelték a lehe­tetlent: visszafoglalni a ro­mánoktól Szolnokot. Sike­rült. Az első hadtestben har­coltak az akkor mát* egysé­gük nélkül maradt nemzet­köziek és a város kiürítésé­re kényszerítették a 18- ro­mán hadosztály zászlóaljait A tanácskormány már le­mondott, de Szolnok még mindig a mienk volt! Az utolsó hídfő. Ismét az utolsó! Visszaemlékezés Siedler Ernőtől: „...nem hittünk a hímek. A csapat győzni akart, nem fegyvert letenni. Augusztus 2-án egész nap tartottuk a várost, de estére kifogyott a lőszer, megszűnt az utánpót­lás. Az utotsó töltényünket is kilőttük...” Az obeliszkek a Tisza- partján vannak. A fejet haj­tó emlékezés obeliszkjei. — Embereké, akik messzi föld­ről jöttek, akik nem akartak meghalni. Hány emlékezés kezdőd­hetne így, oroszul, lengyelül, németül, olaszul, szerb-hor- vátul, szlovákul és még hány nyelven: fiam, apám, test­vérem, férjem, a magyar forradalom halt meg 1919- ben. Köztünk vannak, beszél­nek róluk a levéltárak ke­véske megmaradt iratai, me­sélnek róluk a hátramara­dottak, de a Tisza-parti fü­zesek is. Csak figyelni kell, csak meg kell érteni a sza­vukat. Az alkotó képzelet segítségével sok mindent el­mondanak. Tiszai Lajos

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom