Szolnok Megyei Néplap, 1968. május (19. évfolyam, 101-126. szám)
1968-05-25 / 121. szám
1968. május 25. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s Otven évvel ezelőtt Miről írtak a Szolnok megyei újságok A nyugati hadszíntér eredménytelen offenzívániak, a munkások tömegmegmozdulásainak, katonai1 lázadásoknak híre terjed el az országban, ha a lapok nem is írhatnak róluk. A hatalmon levők — arisztokraták, nagy- polgárok — között pedig egyre jobban terjed a félelem a jövőtől. Ennek ad hangot a Haladás vezércikke is: „Mivel tartozunk a harctéren küzdőknek? — Hogy van-e joguk intézni ennek az országnak sorsát mindazoknak. akik ennek az országnak földjét éveken keresztül megvédelmezték; akik ha véletlenül ép bőrrel, avagy rokkantán hazakerülnek, annak bírálatába nem bocsátkozunk. Harcoljanak ezek érdekében a politizáló sajtók, intézzék el ezt a képviselőházban azok. akik erre hivatván.” De kétségtelen, hogy a harctéren küzdők előtt felelősek vagyunk a felmentettekből lett hadi* gazdagokért. számot kell adnunk a földbirtokokat és házakat, százezreket és milliókat harácsolókról. „ Mázolnunk kell magunkat előttük. hogy miért élt azoknak a családja kukoricán és kenyéren, míg sokak tejben és vajban fürödtek; igazolnunk kell majd előttük, hogy a büntető igazságszolgáltatás miért nem állott a helyzet magaslatán a visszaélőkkel szemben- Nagyon félünk, sőt fázunk tőle, hogy szomorú lesz az elszámolás, kétségbeesetten fogunk előttük vergődni... Néró csoda, hogy a hatalmon levők félnek. A lakosság helyzetére jellemző, hogy a királyi tanfelügyelő a toJász-Nagykun-Szonok Vármegyei Népművelés” című hivatalos lapban csak május hónapban az— alábbi gyűjtésekre szólítja fel a tanítókat: „A szegénysorsú gyermekek egészségének megmentésére irányuló gyűjtés, a hazatérő hadifoglyok segélyezésére, az Eötvös- alapra, a hadbavonult és elesett tanítók családtagjainak segélyezésére és a királyi gyermeknyaraltatási akcióra.’’ Ez utóbbiról a Függetlenség azt is megírja, hogy csereakció keretében Magyarországon 100 000 osztrák gyermeket, az osztrákok 20 000 magyar gyermeket üdültetnének. Szolnokon 600 osztrák gyereket akartak elhelyezni, de a polgármester csak 200-ra tehetett ígéretet, egyes megyebeli városok pedig egyetlen kis osztrákot sem vállalnak. „Nem csodáljuk — írja a Függetlenség. Valljuk be őszintén, Ausztria soha nem tudott nálun). rokonszenves érzést maga iránt szerezni.” Néhány kisebb hír a Haladásból: A Szolnoki Cukorgyár mérlege 1 280 000 K nyereséget mutat, továbbá 5 milliós raktárkészletet. „Nem vagyunk szűkében a cokornak... Csak az a baj. hogy szűkösen osztják azt ki a közönség között.” — Jászapátiban az állatrekvirálás körül botrányos korrupcióról beszélnek, de részletek még nem ismeretesek. — A Fodor Testvérek a Nemzeti Szállodát: eladták Marosi székesfehérvári szállodásnak a szakmából. — A Tiszából egy ismeretlen, erőteljes „munkásosztályhoz tartozó egyén” hulláját fogták ki, lehet, hogy gyilkosság áldozata. — A nemi betegség — mert csak kéthetenként van orvosi vizsgálat — ,,retene- tes módon kezd ismét elfajulni Szolnokon.” A politikai válság szakításra késztette úgy látszik a szolnoki 48-as Alkotmány pártiakat is. -A Függetlenség — amely eddig címében „A 48-as Alkotmánypárt lapja" elnevezést és elkötelezettséget hordta, május 26-án már csak „Politikai hetilap”-ként jelenik meg. Ha emelkedik a hőmérséklet, nincs sör, s ilyenkor megindul a ,,harc” a hűsítő nedűért Az „ostromlott vár”; illetve cég az Országos Söripari Vállalat szolnoki telepe, a legforróbb napokon is jól tartja magát. Az 1967. évi országos munkaverseny első csoportjában első helyezést értek ek A kirendeltség negyedszer nyerte el a vándorzásziót, a dolgozók között 20 ezer fo" rint jutalmat osztottak szét, míg Farády Kálmán kiren- deltségvezetö a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumtól az „Élelmiszeripar kiváló dolgozója” kitüntetést ka pta. Képünkön az ötszörös szocialista fejtőbrigád munka közben. (Mindezt nem azért közöltük, hogy kínzó szódíjunkban tudjunk kikre „gondolni". Nem itt gyártják a sört, csak szétosztják.) i ' ....... i A selejtezőn jól szerepeltek A jászapáti szakmunkás- képző iskola fiataljai szorgalmasan készülnek az országos tanulmányi, sport és kulturális versenyre. Sportban az Egerben tartott területi selejtezőn a lányok kézilabf.a és asztalitenisz csapata első lett. így az országos döntőn is résztvesz- nek. A tanulmányi versenylóén baromfitenyésztő szakmában már megvolt az országos vetélkedő, amelyen Szakáll Teréz a nyolcadik, Hulin Erzsébet a tizenötödik, Ser- fóző Margit a tizenhatodik helyet, szerezte meg. Mindhárman kitűnő bizonyítványt kaptak szakmájukból. A szarvasmarha-tenyésztők most készülnek a döntőre. . Princesszvonalú horgolt ruha Anyaga kb. 65 dkg zefír- pálca, utána 1 pálca- 2 fonal 3-as szála, 3-as hor- levegőszem, l pálca a kögolótű. Mérték: 5 minta = vetkező 3- láncszembe, +30 cm szélességgel és ma- tói ismétlődik végig a soron, gassággal. A munkát alulról A sort 1 pálcával fejezzük kezdjük, a szabásmintának be, mindig 2 láncszerrv megfedelő hosszúságú lánc- mel fordulunk, szemsorral. 3. sor: itt a pálcacsoport Ez az 1. sor. Két láncszem- következik (a 3. pálcába) hor- mel fordulunk. góljuk az 1 pálcát, 2 levegó2. sor; -)- a hartnadife szemet, 1 pálcát és az előző láncszembe 5 egyráhajtásos sor 2 pálcás íve fölé az 5 egyrahajtásos- pálcát. Azaz, minden következő sor ötös pálcacsoportja az előző sor két 5 pálcás csoportja közé kerül. A 2. és 3. sort ismételjük. Eleje; a láncszemsorra 28 mintát horgolunk és 6 cinenként fogyasztunk mindkét oldalon fél-fél mintát. 60 cm-es magasságnál — derékvonalon — 23 mintával dolgozunk egyenesen a karkivágásig. Itt fogyasztunk mindkét oldalon egyszerre 1—1 egész mintát egyszer és fél-fél mintát kétszer, marad 19 minta — ezzel egyenesen dolgozunk tovább. 92 cm-es magasságnál középen a nyakkivágást kezdjük fogyasztani: a munkadarab közepén két mintát fogyasztunk, a következő 2 sorban pedig fél-fél mintát a nyakkivágás mindkét oldalán. Ha karVjvágás 20 cm magas, a vállfogy ászt ást is elkezdjük mindkét oldalon és fél mintánként fogyasztjuk, a munkát a szabásrajzhoz igazítva. (A méret normál méret amely a szabásmintának megfelelően alakulhat.) A háta ugyanolyan, mint az eleje, annyi különbséggel, hogy a munkát a karkivágástól mért 10 cm-es magasság után kettéválasztjuk, s innen két darabban horgolunk tovább, a háta nyakkivágását 97 cm magasságnál kezdjük; középen lefogyasztunk 2 mintát tovább oedig fél mintánként, a szabásmintához igazítva fogyasztunk. A karkivágást és a vállat ugyanúgy fogyasztjuk, mint az elejét összeállítás után a ruha nyakkivágását, karkivágását és alját rövidpálcával körülhorgoljuk. majd körülpi- kózzuk. A pikó: 3 levegőszem. ugyanoda visszaöltünk, 3 rövidpálca — ez váltakozik a soron végig. A háta szabadon hagyott hasítékába nem varrunk zippzárat hanem csak egy gombot és hurkot a nyakkivágás széléhez^ostánKböl Miért vágynak a pincébe? A közelmúltban a tévé Karcagról készített riportjában felmerült _ pince klub javaslat vitát váltott ki. Megyei lapunk hasábjain Eoiyik tovább a véleménycsere, s a pince hívei alaposan megírják véleményüket a tanár úrnak. A régen épített magas kultúrházról. Mintha azt erezném ki belőle, hogy azt kérdezik, hol a kultúra? Megkérdezik mit csináltak benne? Mármint a tanár és kartársai. Én ezt a kérdést kissé cinikusnak és sértőnek tartom. Mert abban az időben sem a tanár úr, sem a kai- társai nem igen munkálkodhattak a kultúra ápolásár, mert nem is engedték nekik. Abban az időben ugyanis kisajátította a kultúrát az akkori felső tízezrek kasztja magának. Akiknek 120 holdon felül volt a földjük, csak az mehetett közéjük. A kultúra művelése pedig gaz- dászbálakon, díszihagyarban álmagyarkodva nyilvánult meg. Később kivánsághane- versenyeket rendeztek az orosz fronton egyre csökkenő létszámú magyar bakáknak. Abban a magas kultúrpalotában, amely aztán önökre maradt, kedves vitatkozó fiatal barátaim. Mit csinálnak most önök ebben a kultúr- házban? Vagy kuitárházakban, mert van több is. Pár hónapja ellátogattam az egyikbe, este tíz óra után. A büfé előtti térben ropogott a talpam alatt az összetört poharak cserepe, a padlón szétfolyó ital. a sarkokban összefonódó párocskák, a mennyezeten felragasztott cigaretták 1 lógtak. Nem azt mondom, hogy azok csinálták, akik a pincén vitatkoznak, de fiatalok voltak, az biztos. Nekem az a véleményem, hogy van Karcagon kultúrhúz óéven, csak kultúrát kell vinni bele, pezsgő életet teremtem, nedves fiatalok. Miért vágynak a pincébe? Amikor államunk felt diaija a lehetőségét kulturális életünk fejlesztéséhez. Elgondolkozva törekvésükön ne haragudjanak, akaratlanul is eszembe jutnak a nyugati fiatalság soraiban ma divattá lett szekták, hipp;e-k, LSD-hívei, stb. Továbbá különböző új, de nem ió irányzatok, ősemberi frizurák és a többi. Ezek a végén odajut • nak, hogy „mindenütt jó; cie legjobb sehol”. Miért akarnak pincébe bújni a klubjukkal, hogy a többi ne lássa? Olyan jót, szépei akarnak ott csinálni? Azt javaslom, ne zárkózzanak el vele hadd lássa a többi fiatal is. Ha jól akarjak csinálni, csinálják felül a földön, biztos vagyok benne, aogv a város vezetői megadnak minden lehetőséget hozzá. Úgy ismerem őket, szeretik a fiatalokat, s ők maguk sem idősek még. Velük tartok én is abban hogy van Karcagon nova költeni a pénzüket a f iluön felül is bőven. Kedves barátaim! Azt javaslom. menjenek csak a meglévő kultúrotthonokba. vigyék be oda azt a taicos lelkesedést, amit a pince ügyben tanúsítanak. Nem szándékom sér:em a tisztességes, becsületes fiatalokat. de meggyőződésem, a pince vitában így kell állást foglalni. Budai András Karcag. Rákóczi u. 7. Sötétség helyett napfény! őszintén szólva, amikor 1968. április 30-an a televízió képernyőjén lepergett a karcagi riport, nem voltam elragadtatva tőle. Egyáltalán azért, mert ennyi idő nem elég arra hogy a felvetett kérdésekre megfelelő, kielégítő választ lehessen adni: így aztán elég sok nyitott kérdés maradt a riport után. Igaz, hogy szép számmal vannak a fiatalok Karcagon, de szerintem mégsem az átlagproblémák közé tartozik a „pince-klub” kérdése, amely a megyei lap három számában is szerepelt már, a levélíró beállítottságától függően pozitív vagy negativ értelemben. Néhány gondolat erejéig szeretnék én is kapcsolódni e kérdéshez —, ha már napirend lett belőle. Parragh tanár úr vitaindító levelével néhány részletében egyetértek. Nem találkozik azonban véleményünk abban a dologban, hogy a "iatalok új kultúrpalota építése érdekében indítsanak akciót. Abból indulok ki, hogy rni lenne, ha a felnövő újabb és újabb generációk mind kultúrpalotát építenének? Szerintem a meglévő kulturális intézmények éppen elegendők ahho*. hogy városunk fiataljai helyet találjanak szórakozásaikhoz Bizonyságul csak nehányat sorolok: a Déryné M Ivelődési Ház, a MEDOSZ Művelődési Otthon, a KISZ Ifjúsági Ház, a MÁV és a Dimitrov Tsz művelődési termei, a Lenin, a Béke és a Május 1 Tsz klubterme. Hazánk területén keresve is nehezen találunk másik olyan várost, ahol ennyi szórakozási célt szolgáló intézmény lenne. Ezért is nem értek egyet Körmendi Lajossal, aki annyira ragaszkodik a pinceklubhoz. Leveléből idézve: „Önöket a pince a háborúra, óvóhelyre emlékezteti, minket nem. Nekünk egy hely kellene ahol dolgozhatunk. ..” Nos, a fentebb felsorolt három nagy kutúrház bármelyike nyújtja erre a lehetőséget. Nem gondolnám, hogy bármelyik intézmény vezetője is tiltakozna ,az emberekben felépítendő csodálatos paloták” ellen, ha az megfelelő tartalmat ígér. Soltész Endre is helyiség hiányára hivatkozik, némileg neki ts szól az előző rész. Egyébként is a technikum megfelelő helyiséggel — még zenekarral is — ’-endelkezik ahhoz, hogy az ott tanuló ia- talok megtalálják számításukat, szórakozásukat illetően, kellő program esetén. Ttt kapcsolódnék Kiss Gyulához, aki a fiatalokat vonzó programot hiányolja a művelődési házakból. Igen, talán a változatosabb program segítene s nem egy pinceklub, mely csak néhány személy külön elképzelése — mert nem ondoi- nám, hogy városunk néhány ezer fiatalja oly nagyon vágyódna a föld alá. Máskülönben is; nagyon sok uzsonna és zsebpénz „úszna” a pinceklub megvalósítására, nert. azt még egészségügyi szempontból is elfogadhatóvá kellene tenni, amely nem kis költséggel járna. Nem célszerűbb tehát, ha a meglévő művelődési házak programját frissítik fel új kezdeményezéseikkel? Szerintem azt az energiát melyet a pinceklub meg-alósításának gondolatára szentelnek, helyesebb, ha új, vonzó műsor kivitelezésére fordítanák — itt a föld felett. Ez az én véleményem. Fási Mikié« népművelési ügyveseté