Szolnok Megyei Néplap, 1968. május (19. évfolyam, 101-126. szám)

1968-05-21 / 117. szám

1968. május 21. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Romantikáért ... Százezrek szociális MA ÉS TEGNAP A földgázkincs csábító — Össze kell hozni őket! Találkozniok kell! Ezt illeté­kesek döntötték el a problé­ma alapos latolgatása után. — Hol legyen a találkozó? Itt Tiszavárkonyban... A környezet is olyan, mintha csak randevúra szemelték volna ki: Tisza parti faluvég, jegenyesor, távolabb nyárfali­get, folyómenti ősfüzes. Az igazsághoz tartozik, hogy en­nek a találkozónak nem ép­pen létszüksége ez a pazar romantika, mert a résztve­vők. .. Mátyus Béla főmérnök mu­tatja be mind a kettőt. Egye­lőre még csak szóban, mert érkezésük kissé távolabb esik. Eszerint az egyik „fél” a dolomit. Származáshe­lye: Pilisvörösvár. Tulajdon­sága: kemény, sziklaszilárd. Várható viselkedése: megle­hetősen passzív. A másik résztvevő, a ; szénsav. Származáshe­Szerelik a csőkemencét lye: rákóczifalvai előfordulás. Tulajdonsága; lazaság, köny- nyüség, gyenge kohéziós erő. Várható viselkedés: rendkí­vüli agresszivitás, aktivitás. Ha ennyit tudunk az össze- hozandókról, nem lehet két­séges, e különös randevú le­folyása sem. A két ellentétes Idomított vadász­görények ELADÓK Cím: Zalka Máté Mg. Tsz Kunszentmárton. — Telefon: 32. tulajdonság eleinte rendkívül nagy hévvel összecsap. Ezután nem olvadnak fel többé, szin­te közömbösek lesznek a hő iránt. Egyébként ez a cél. Az em­lített szintézis végeredménye egy olyan anyag lesz, mely kétezer fokig hevíthető anél­kül,, hogy formája, térfogata* Ezt kell felnagyítva nézni halmazállapota számottevően változna. (Ipari kemencék, kohók, acélművek stb. bélés­anyaga.) — Szintetikus magnezitot fogunk itt gyártani, — mond­ja Mátyus főmérnök. A ma­gyar hőtechnikai ipar alap­anyagbázisának megteremté­sét szolgálja a most épülő üzem. Ennek eredményétől függően — számításom sze­rint az 1970-es évek elején itt épül fel a hasonló rendelteté­sű nagy gyártómű, melyhez képest a jelenlegi 40 milliós beruházás lényegében csak gyártás-kísérleti laborató­rium. A folyóparti táj perspektívá­ja tehát adott. Csak felnagyít­va, megszorozva kell nézni a forgókemencéket, hőkicserélő- ket, acél tornyokat. Imponáló­an szoros, logikus mechaniz­mus viszi a gyártás szálait a szintézisig. Persze egyelőre még csak a műszaki iroda sarkában felépített mini gyár­ban, a maketted. A kalauz Cser Arisztid kutatási osztály- vezető két ujjával lépked, mutogat benne jó félórán át s aztán még azt mondja: — önkényes kihagyások­kal, csak vázlatosan ismertet­tem a lendő gyártásmenetet. Szóval mégsem olyan egy­szerű ezt a találkát ipari mé­retekben megszervezni. Ezt bizonyítja a munkahely külső képe is: építők, lakatosok, felvonószerelők, autósok, da­rusok kavalkádja. Tizenöt vállalat emberei munkálkod­nak itt a befejezésig. A töb­bek között az Aprítógépgyár és a tószegi gépállomás is megtalálható a társvállalko­zók listáján. Fontos egyedi berendezéseket szállítanak és szerelnek. Társak, sőt ilyen értelem­ben főbenjárók a „romantika elrablásában” az alföldi olajbányászok. Űk derítették fel és tették elérhetővé Rá- kóczifalva—Tiszavárkony tér­ségében a hatalmas kiterje­désű — metánnal együtt elő­forduló — szénsav lelőhelyet. Ez volt a „csábító” erre ala­pozták a gyártómű tervét. 75 évre elegendő készlet áll ledugaszolva a leendő gyár közelében. Ha minden a prog­ram szerint halad, még ez év A Törökszentmiklósi Já­rási Tanács V. B. Igaz­gatási Osztálya főelőadói munkakör betöltésére pályázatot hirdet. Fize­tés a 116/1960. Mü.M. ut. 1333 kulcsszám alapján. Helybeliek és gyakorlat­tal rendelkezők előny­ben. A jelentkezést írás­ban kérjük. őszén kirobbantják a fojtást és három kilométeres távve­zetéken megérkezik a hely­színre a különös randevú egyik résztvevője. Ez lesz az alföldi .földgáz­kincs komplex hasznosításá­nak első nagyszabású vállal­kozása. Palatínus létesítményekre Mintegy 5 251 000 forintot költenek idén a 7-es Autó- közlekedési Vállalatnál épít­kezésekre, 900 ezer forintot pedig épületfelújításokra szántak. Mind az építkezések, (mind a felújítások hozzájá­rnának ahhoz, hogy a szociá­lis létesítményeket javítsák, bővítsék a munkahelyeken. Legalább fele részben elké­szül a jászberényi forgalmi telep, amely már így félké­szen is könnyít a forgalmi utazók és rakodók munkakö­rülményein. Ez a munka, amelyre összesen csaknem hatmillió forintot fordítanak, a vállalat egyik legnagyobb építkezése. Több kisebb telephelyen is építkeznek. Tiszafüreden fel­újítják és egyben bővítik az öltözőt és a fürdőt, Kunszent- mártonban és Mezőtúron szintén átalakításokat végez­nek. A három helyen mint­egy 200 ezer forintot fordíta­nak a munkák elvégzésére. Szolnokon az 1-es számú te­lepet gázfűtésre szerelik át, ugyanakkor a Körösi úti és a mártírok útjai telepeket ugyancsak korszerűsítik. Mi érdekli a% olvasót? A barakklakások maradnak Közvélemény kutatási ívünkön több olvasónk érdek­lődött: mi lesz a szolnoki, Verseghy úti barakklakások sorsa? Több mint száz család él ezekben. Többségük egyszo- bában, de van kétszobás, sőt fürdőszobás lakás is. Néhány család már több mint tíz éve él ott, s mint elmondják: so­káig jólérezték magukat. A lakás elé szép kis virágosker­tet csináltak, meszelték, ta- tarozgatták kívül-belül az épületet. A lakók többsége hasonlóképpen nyilatkozik. És most mégis azt kérde­zik: mi lesz a sorsuk ezeknek a lakásoknak? Válaszként azt várják: lebontatja ezeket az épületeket a tanács. Ezt vár­ják, mert csak ebben látják módját annak, hogy megszabaduljanak a kör­nyezettől. Az évekig tartó békességet ugyanis néhány család feladta. Szinte mindennaposak a súrlódások. Gyakoriak a fenyegetőzések, olykor a tettlegességre is sor kerül. Választ a városi tanács vb vezetőitől, az IKV igazgatójá­tól kértünk és kaptunk; a barakklakások egyelőre ma­radnak. Több mint száz család la­kik ott. Számukra új lakást csak mintegy húsz millió fo­rintos költséggel lehetne biz­tosítani. Vagyis három 44 la­kásos bérház kellene, hogy el­helyezzék őket. És a húsz millió forint beruházással a város egyetlen többlet lakást sem nyerne. Pedig rajtuk kívül több mint kétezer igénylő várja, hogy düledező, vizes, egészségtelen lakásából egy másikba, egy jobba köl­tözhessen. A városi tanács vb vezetői tudják hogy a barakklakások­ban élők nem a legjobb kö­rülmények között laknak. (Bár a lakásokra senki sem panaszkodott. A szerk.) Hely­zetük javítása állandóan na­pirenden szerepel. Amint mód van rá, fokozatosan, mint ed­dig is, tették, megfelelőbb, jobb lakásokhoz juttatják az ott lakó családokat. Ügy hisszük a városi tanács vb vezetőinek indoklása elfo­gadható és megértésre talál olvasóinknál. Ami pedig a békességet illeti, ha saját ere­jükből nem képesek megfé­kezni a rendbontókat, kérjék a hatóság segítségét. — mj — 4 Verseghy napok után beszélgettem Imre La­jossal, a megyei könyv­tár igazgatójával. — Elgon­dolkoztató — mondotta —, hogy a vers és prózamondó diákok érdeklődése meny­nyire a mai irodalom felé fordult. A Verseghy napo­kon például néha tizedran- gú mai költők műveit sza­valták, ugyanakkor József Attila versei közül csak egy diák választott, Adyéból ta­lán egy sem. Mi lehet ennek az oka? Talán a korszerűség hamis értelmezése? Ügy gondolják, hogy más korszakok költőit más gondolatok foglalkoz­tatták, mint a mai nemzedé­ket, s ezért avittan cseng szaraik? Pedig a humánum féltése, az esztétikum igé­zete. a haza szépzensésű di­csérete. s még néhány ne­mes emberi vonás lebilin­cselő megnyilvánulása csak a nagy poéták húrján zeng igazán évszázadokon át. Ezért nem lehet idejétmúlt soha költészetünk egyetlen korábbi gyöngyszeme sem, A Verseghy napokon is, más kulturális rendezvé­nyeken is tapasztalható, hogy a szavalok szinte kizá­rólagosan komoly, vagv in­kább komor témájú műveket részesítenek előnyben, mint­ha azok alaphangja illene a versmondók fiatal korá­hoz, mintha elsődlegesen nem az élet szeretete. a sze­relem öröme, az elhivatott­ság buzgalma tüzelné őket. Mintha nem is az ő fiatal­ságuk, hanem tanáraik há­borús évektől sújtott, zivata­ros ifjúkorához hangolnák témaválasztásukat. Pedig az élet szép, ezernyi örömet ta­lálni benne, — főleg, ha ti­zennyolc éves az ember... Mondhatnánk ezt úgy is, az életszemlélet is a kor­szerűség fogalmához tarto­zik. S aki a sokszínű, gyor­san változó, ezernyi ese­ménnyel zsúfolt világból csak a sötét tónusokat lát­ja, csak az aggasztó jelen­ségekre reagál, az tulajdon­képpen a középkori szerze­tesek szűkre szabott világá­ban mozog. Szinte kiírhatná azok jelszavát: „memento móri’’ — emlékezz a halálra. Pedig a mi fiataljaink nem a halálra készülnek, nem annak beköszöntőt vár­ják, hogy azután kinyíljon előttük az „örök élet" ka­puja. A mai fiatalt, a kor­szerűen gondolkozó fiatalt marxista eszmék hevítik. Azok ösztönzik arra, hogy alaposan sajátítsa el mind­azt az ismeretet, mely szük­séges pályájához, hogy mél­tán szolgálja a köz javát, s éljen boldog, örömteli, em­berhez méltó életet, lelje örömét mindabban a szép­ben, mely kitárulkozik előt­te. Keresse és becsülje a szépet. S aki így tesz, sosem le­het egyoldalú semmilyen vo­natkozásban. Fiatalokról lé­vén szó: még a zenében sem. Manapság nagyon di­vatos a beat-zene. Megvan a maga szépsége, tömegha­tása vitathatatlan. Kizáróla­gos jelleggel mégsem mond­hatjuk. hogy ez korunk ze­néje. Korszerű fiatal az is — talán inkább az, mint a töb­biek —, alti a tánczene mel­lett Bartók műveit is szó- réti. aki komolyzenével is foglalkozik. Megyénk váro­saiban egymás után nyit­nak zeneiskolákat. Nemré­gen avatták fel például a kisújszállásit. Községi mű­velődési otthonainkban is egyre több helyen szervez­nek zeneoktatást. S minde­nekelőtt azért, mert igény — megközelítőleg sem kielégí­tett igény — van rá. Az igény pedig — tömegmére­tet tekintve — a kor szük­ségletének megnyilvánulása. Ezért is korszerű a komoly­zene. s a zenei műveltség térhódításával méginkóbb az lesz. ifi a zene nagy egyén i- ff söreinek műveit tanul, mányozzuk, sokszor a mához szóló, a mait is kife­jező tegnaphoz jutunk — például Kodály és Bartók műveiben. S ez érthető is. hiszen a tegnap és a ma a kulturális életben fs — akár csak nemzeti történel­münk haladó hagyományai­ban — bizonyos fokú folya­matot szerves egységet, mai nagyjainkat is inspiráló fo­lyamatot jelent. Simon Béla Évadzáró hangverseny a színházban Az Állami Hangversenyze­nekar vasárnap délelőtti hangversenyével végétért az Országos Filharmónia szolno­ki, bérleti hangversenysoro­zata. Ez a koncert méltó be­fejezése volt a sikeres évad­nak. Sulyok Tamás kitűnő vezényletével az Állami Hangversenyzenekar mara­dandó élménnyel ajándéko­zott meg bennünket. A pompás műsor nyitószá­ma Haydn Fisz-moll, „Búcsú” szimfóniája, — s annak is re­mekbe alkotott második té­tele. — feledhetetlenül jól si­került. Járdányi Pál hegedű concertója, még Pallagi Já­nos átizzott, lendületes elő­adásában is mérsékelt sikert aratott. A régi, magyaros szerkezeteket idéző, lassú, gyors építkezésű mű szokat­lan hangzás kultúrájával, egyéni fogalmazásaival, egy­szeri hallgatással nem fér­kőzött közel a hallgatóság­hoz. Annál nagyobb és őszin­tébb sikert aratott Bartók Bé­la Divertimentója és Kodály Zoltán Galántai táncok című pompás műve. A Hangver­senyzenekar és a vezénylő Sulyok Tamás egészen ma­gasrendűt alkottak a két mű interpretálásával. A Járdányi mű útkereső botladozásai után a klasszikussá érett Bartók és Kodály mű az egész hang­versenyszezon egyik legnagy­szerűbb zenei ajándéka volt. örvendetes, hogy városunk életéhez ezek a hangverse­nyek ma már szorosan hoz­zátartoznak. A rendező szervek, a sze­replő művészek valóban min­dent megtettek és megtesznek a jövőben is, hogy a zene asztala dúsan terített legyen. Csak sok éhes, szépségre vá­gyó hallgató kell, telt ház, hogy minél többen részesül­hessünk a szép zene nagysze­rű élményeiben. „ K. A. Szállítmány kísérőket alkalmaz a Szolnoki Tej­üzem. Vidékiek részére Szolnokon munkásszál­lást biztosítunk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom