Szolnok Megyei Néplap, 1968. május (19. évfolyam, 101-126. szám)
1968-05-19 / 116. szám
8 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1968. májúi 19. MINIATŰRÖK mesmmsmmmmmmmjmm ÖNKÉNTES Allatszeliditö Jurij Szkugyin, a sereme- tyevói repülőtér diszpécsere akarva, nem akarva ál- latszélíditői szerepkörbe került nemrégiben Egy orosz- lán-kölyök, amely repülőgépen érkezett a moszkvai állatkert részére, valahogyan kiszabadult ketrecéből és futkározni kezdett a betonon. Szkugyin nem vesztette el lélekjelenlétét, az ifjú oroszlán nyakába dobta derékszíját és egy másik ketrecbe vonszolta. Az újdonsült „idomító” kisebb harapásokkal és karmólásokkal úszta meg a különös kalandot ... MADÁRPARLAMENT A Nyeftyanije Kamnyi nevű bakui tengeri olajtelep a költöző madarak útvonalában fekszik. A madarak ^ kétszer egy évben, ván- dorútjuk során, gyakran megpihentek itt. Viktor Zaudalszkij darukezelő, aki egyben műkedvelő ornitológus is, a környező sziklákon tanyát rendezett be a sebesült szárnyas világutazóknak. A madaraknak a tavaszi vonulás alkalmával megtetszett az új és kényelmes úri-otthon, és most, ottmaradva, csapatostól tanyáznak benne pacsirták, fülemülék, rigók, vörösbegyek, pintyek és más vándorló madarak. A bakui olajmunkások „madárparla- ment”-nek nevezték el ezt az örökké csivitelő, csattogó, éneklő madártanyát. MIBŐL LESZ A DIVAT! A francia belügyminisztérium elrendelte, hogy a párizsi rendőrök hagyományos, de elavult és nem praktikus körgallérját a jövőben szabályszerű, vízhatlan felöltővel cseréljék ki. Az intézkedésnek hírét vette Florence Barry, New York-i divatszalon-tulaj do- nosnő, és kitűnő üzletet szimatolt Párizsba repült és részben az utcán posztoló rendőröktől, részben a központi rendőrségi ruharaktárakból csekély összegért összevásárolt több száz rézgombos, kék színű régi körgallért. Visszatérve New Yorkba, kicsit rendbehozatta és kitisztíttatta a kiszu- perált pelerineket, majd' csinos manekenek közreműködésével 30—50 dolláros „méltányos áron” piacra dobta. íme: ■ miből lesz a divat! KÍVÁNCSI RIPORTER A fiatalkorúak bűncselekményeiről akart cikksorozatot írni egy olasz újságíró, és ezért huszonhárom római családnál érdeklődött éjjel hol tartózkodnak gyermekeik. Tizenkét helyen a fia- talok jelentkeztek, és közölték, hogy nem tudják, hol tartózkodnak — a szüleik ... Apám ma ismét összeszidott. Kiabált, magából kikelve. Ezt tudja! De csak itthon. Csak énelőttem, és csak énrám! Felőlem azonban ordíthat Holnap újra kimegyek a temetőbe. Holnapután is! Azt állítja, hogy bolond vagyok. Intézetbe kellene vitetni. Hát hívja a mentőket. Én nem akarom elfelejteni... Hirtelen hallottam meg a hangját. Élesen sikított. Az enyém! Megremegtem. Azelőtt nem ismertem ilyen érzést. A nővér nyitotta az ajtót. Karjára fektetve hozta. Fonott ünnepi kalácsnál nem völt nehezebb a kis teste. A mellemhez fúrta gömbölyű, meleg pofiját ... Négyen voltunk a fehér szobában. A szemközti ágyon fiatal asszony feküdt Amíg szoptattam, húzta magára a takarót görcsbe görbült kezekkel. — Kislánya hatnapos korában meghalt. Koraszülött volt. Az én nagyfiam meg vidáman énekelt, kezdett jóllakni. Keményedéit a pucolja. Lassan betelt és elszuny- nyadt mellettem. Parányi kezét a mellemre tette. Moccanni se mertem, nehogy felriasszam. Amikor megtudtam, hogyan jártam: hisztériásán csapkodtam. Hogyan lehettem ilyen bolond! A fiúk nem tudták, mi történt velem. Mit bámultok rám — ordítottam — közületek valakitől gyerekem lesz. Lehet, hogy ezért szakadt rám a bánat. Mert nem szerettem. Gyűlölettel gondoltam rá. Hívtak a fiú«:. De sehová nem mehettem. Miatta. Se tánc, se mozi: így lassan mindenből kimaradtam. Kétségbeesetten gondoltam arra, hogy elfelejtenek a fiúk. Más lányokkal kezdenek ki. Pukkadjatok meg mind! Már nem lehet segíteni. Apámmal nem tudtam beszélni. Sosem ért rá. Késő este jött haza rendszerint. Amiken- megtudta: felpofozott. Anyám nem szidott. Segített, de nem mulasztotta el naponta a tudtomra adni: máskor majd jobban vigyázzak, ne legyek olyan mohó. Azt mondják, a kisbaba nem lát. Dehogynem! Ha mellette feküdtem, a sírása se volt olyan kétségbeesett. Megnyugodott valahogy, — egyenletesebben szedte a levegőt A szobámban ülök, a sarokban: az ágya mellett. Nem gyújtottam fel a villanyt. Bánt a fény. Sírok. Mihez kezdjek nélküle?.. s Temetés után kezdték. Szórakozni küldtek. Nekiindultam. Oj ruhát, új cipőt kaptam. Magamra hánytam kelletlenül. Ismertem a szórakozóhelyeket. Volt olyan G. Szűcs László: KICSI FIAM vasárnap, hogy több helyen is feltűntem. Most már tudom, sehol sem éreztem olyan jól magam, mint mellette. Akkor meg felesleges fáradozás továbbmenni. Ott álltam a téren. Jött a busz. Felültem rá. Kivitt a temetőig A tenyeremben elfért. — Tiszta fehérbe öltöztettem, Aztán játszottunk. Nem tudtam betelni vele. Apám megtekintette néha. „Hadd nézzelek te poronty!” „Nem poronty, tessék ezt tudomásul venni!” „Hát ki?” „Sümegi Kiss László, a világ legbátrabb embere.” Tovább feleseltem. Anyám szólt közbe dühösen. Mit tudok annyit bámulni rajta! Semmiképp sem akart nagymama lenni. Titkolta, így nagyon kevesen tudták meg, mi történt nálunk. A fiúk hamar megfeledkeztek rólam. Már nem bántam. Az ilyen emberek társasága, amelyben mindenki csak a saját előnyét keresi, és másért nem is él: nekem nem kell. összeszorul a szívem. Csak 6 maradt volna meg nekem. Kicsi, drága fiam! Este belázasodott. Szóltam azonnal apámnak. Megnézte. Gondos vizsgálatot végzett. Ilyen dolgokban roppant alapos. A betegség nem játék, ezt szokta mondogatni, nem vethetek a szemére semmit. Reggel bevisszük a kórházba. így határoztunk. — Előbb kellett volna. Akkor azonnal. A temetőből későn mentem haza. Esni kezdett az eső. Megáztam alaposan. Anyám újjongva fogadott. Megjött a színed. Gyere adok vacsorát. — A temetőben voltam kinn — mondtam. Megfordult. — Meghülyültél? — kiáltott rám. Otthagytam, bementem a szobámba. Feldúlva találtam a szobát. Rögtön észrevettem anyáin mesterkedését. Eltűntek a gyerekholmik Sehol nem találtam a kis fejkötőt, a szultán sapkát. Kértem, adja vissza. Sírtam, zokogtam. Letérdepeltem előtte. Fejéhez kapott és cirkuszt emlegetett. Mit kell megérnie! Mikor lesz már vége ennek a tébolynak? Apám szánt meg. így kaptam vissza a drága holmikat. Eldugtam mind; Csak néha veszem elő... A minap nagy nyüzsgés támadt. Italt hoztak. Anyám a barátnőjével a konyhában szorgoskodott. Apám pedig közölte, hogy szombat este egy kis murit csapunk. Fogadnom kell a vendégeket. Éppen azokat a fiúkat. Nem akarják, hogy bánkódjak, szomorúan járjak az emberek között. Azt gondolják, hogy most már jobban fogok vigyázni. „Látod, minket is menynyire megviselt. Felejtsd el!” A fejemet mélyen lehajtom. Nem! Soha nem alkarom elfelejteni. Anyám ordít megint, megfeledkezik barátnőjéről. Elfordulok. Én már másképpen látok, mint ti. Értsetek meg. Boldog szeretnék lenni. De itt soha nem találom meg azt a boldogságot, amit vissza szeretnék kapni. Üjra anya akarok lenni . s. Megfogadtam, hogy egyszer itthagyom őket. Nem is lesz az olyan soká! BOKROS LÁSZLÓ: ÖREG MUNKÁS CSANKÖ LAJOS: NÉGY Négy szál jegenye, négy torony, négy cserdítés az ostoron. Négy égtáj felé hajladoz, ruhájuk négyszín harmatos. Négy kékpille a jegenyén, lengnek az isten tenyerén, s négy levél alatt alszanak, — megélnek vígan négy nyarat Négy viola a fák alatt es négyen együtt ontanak négyféle mézes illatot, — négy ég ront rájuk harmatot. i i Négy órája, hogy láttalak. Bűvölten sugárzott a nap és karod nyújtottad, — nem felém! »éreztem: lángot vet a szél. Éreztem: itt a pillanat, hogy négy halállal haljanak a bűnösek, a szeretők, lázítsanak négy temetőt, négy sírból holtak keljenek, elmúlt dalt énekeljenek, négy éjjelen tánc dübögjön, négy fűz sírva nyöszörögjön, — négy vércsepp szívemre hulljon, hogy Örökre megvakuljon, -- magából mineenki kivet? négyszer csókold meg szememet.., Négy szál jegenye, négy torony, magamnak vagyok oltalom, — négy patakból ittam este, sugár fénybe, tűzbe esve, körös-körül nem véd ki sem, egyedül, magammal viszem bánatomat, mi négyszeres, szerelmem is, — csak Te szeress! Kádár Lajost A magos küszöb A megbokrosodott őszi szén dühösen acsarkodóit végig a pusztában megrecsegtette a rozzant tanyák ablaktábláit, bevágta a nyagda pitvarajtót, töméntelen gazt zúdított be a pöndölkérae- vyes konyhába. Dobos Balázsné, a halálosan beteg gazdasszony bent feküdt a szobában, az első nyoszolyában. Ezerráncú homlokáról csak úgy dőlt a veríték. Két ványadt botkarját kirakta a hűvös dunna tetejére. A lábát is szerette volna kidugni a takaró alól. de nem volt már hozzá elég ereje. Tegnap még a maga lábán csoszogott ki a pitvarba. — Csak legalább meg tudná fordítani magán a takarót. Mert olyan meleg a ház. Vagy a menye benyitva rá, az a tohonya kukás iány... Mindent elkövetett, hogy felkönyökölhessen. Nem ment. sehogyan sem ment. Mélyen be'cere. kedatt diószemének fáradt bog arg lassan kúsztg körül a rikítóan fehér falat. A küszöbre szegezte tekintetét. A magos küszöbre. — Piílényi mosoly lópózott az arcára, Nagyon örült a magos küszöbnek... Kinn a konyhában a halálos beteg asszony menye hallgatózott. Fülét az ajtóra nyomta a menyecske■ Iszonyú csend volt, csak az óra ketyegése hallattszott ki a szobából. Most Kapás Páli. a hetyke béres lépett be a konyhába jó,- nyaláb ízikszárrál. Ledobta a kémény alá a tűzrevalót s mir d-,ári deré' on ragadta a csupaélet menyecskét. — Ne marháskodj! — lihegte az asszonyka. Aztán ujját szájára illesztve seppeate: — Ügy se tud meghalni... PálkAlmányné is fél évig halódott... Ott is ilyen mago$ vet a küszöb... — Mi?... — kamaráit el a legény arca és a szép, magos homloka is beborult. — A magos küszöböt nem szívleli a halál... könnyen fölbuknat benne... Beledűlne a saját kaszájába ... — Egész testében megremegett az özvegy asszonyka s féltében magához szorította a bikanyakú bérest. — Jaaj, csak a Jóisten magához venné mán... — Ügy tett az orvos, hogy nem sok van neki hátra — mondta a legény. — Ha eccé nem gyün érte a halál .. — seppegte a menyecske. — pálkálmányék mikor látták, hogy a vén asszony nem tud meghalni, kiásták a magos küszöböt. Reggelre meghalt a szüle... De morf gyere, gyéréi — kapta kézen a legényt s szinte vonszolva húz. ta a kút farához. Ott volt már elkészítve egy nagykas sár. — Mit akarsz a sárral? — kérdezte a béres. — Majd meglátod — motvoata foga között az asszony. Izé... Tegnap úgy tett anyósom. hogy ú; végrendeletet csináltat. Engem mindenből ki akar semmizni. pedig szegény megboldogult uram úgy végrendelkezett... — ö mán aligha csináltat az életben új végrendeletet. — Az- tá~> megmarkolta a kosár fülit: — Hová visszük a sarat? — A pitvarba — sziszegte a mtnyecske. — Gyerünk. Bevitték, a sarat a konyhába. Az asszony azonmód munkához látott. A kemény agyagos sárral fel töltötte a küszöb mellett a földet Nagyon hamar végzett a, munkájával. — Mire való volt ez? — kérdezte a legény. — így mán könnyebben bejuthat a halál... — csuklóit nagyot az asszony. — Nem is nézel be anyósodra> — Iszonyodok tőle — hebegte a menyecske. Ügy se köll annak, már semmi sem. K isiettek a jószág mellé v*ge- zelődni, mert egészen beaJ.kor.yo- da't rájuk. Azon az estén egyikük se nyúlt a vacsorához. A kutya szűk ölve vinnyogott s ki-kiiutott a dúló felé s minduntalan beleszagolt a levegőbe és rágni kezdte az útmorján sarjadzó vorefuvet. Egészen rájuk szakadt az este. A c'illaook hidegen bámultnk le a bűvös földre és a sárga ábrazatú Hold leleskeledett egy kúszált felhőkazal mögül. Nem mertek beüépni a házba. Az udvarban, az istálló előtt vac- koitak meg magúknak. A kutya is odahújt a legény lábához és reszketve vinnyogott. A menyecskéi mindjárt elnyomta az álom. A béres arra riadt fel szen- dergéséből, hogy megnyikordúlt a kútgém. Egy hórihorgas ember állt a kút mellett. Aztán felrántotta a vedret és ivott. Világosan hallotta, amint kortyolta a vizet. Egy fekete macska bukkant elő és oda sétált az idegenhez, miközben undorítóan miákolt. A béres minden erejét összeszedve felugrott és nagyot ordított., majd a vasvellát vállra kapva rohant a kúthoz. De nem volt már ott senki sem. — Ml az? — riadt fel az asz- szony a legény hangjára. — Izé... A halál vöt itten... — Kicsoda? — kérdezte a menyecske. — A halál — seppegte a béres. E hillanatban hatalmas zuhanás hallatszott ki a pitvarból. Az előbbi fekete macska i3 megjelent a ház gerincén és kísértetiesen nyávogott. Szorongva tárták ki a pitvar- ajtói. Ott feküdt a vén asszony hasmá'itt a pitvar közepén. Nem volt már benne élet. Elcsúszott a friss tapnsztáson. .4 kutya még sokáig ugatta a tetőn sétáló macskát, s aztán eltűnt a holdadé eltűnt a halál macskája !*~ ' i >
