Szolnok Megyei Néplap, 1968. április (19. évfolyam, 78-100. szám)

1968-04-17 / 89. szám

1W58. április 17. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s A TV KÉPERNYŐJE ELŐTT Heti beszámolóm ezúttal eltér a szokásos összefoglalás formájától. Csupán emlékez­tetni kíván az elmúlt, egy műsornappal bővült hét azon programjaira, amelyek a re­cenzor figyelmét magukra vonták és külön is szót érde­melnek. Lássuk tehát őket szigorúan a velük való talál­kozás kronológiai sorrendjé­ben: Kedden a Thália Színház nagy sikert aratott Rozsdatemető előadá­sát láthattuk felvételről. A Hábetler-család krónikája a képernyőn nemcsak az évek óta tartó sikert idézte, de még azoknak is újabb él­ményt jelentett, akik látták már a színpadi előadást. A televízió képernyőjén talán még élesebben rajzolódott ki e bomlásra ítélt család ké­pe, s a kamera segítségévéi még közelebb kerültünk hoz­zájuk. Horváth Teri és Szabó Gyula játékának pe­dig a legapróbb rezzenéseit is megfigyelhettük. Ehhez vegyük Bernáth László oko­san lírikus bevezetőjét Fejes Endre írói világáról — mondhatni: a hét jól kezdő­dött. Szerdán Idegen szerző, D. Dar érde­kes hangvételű tévé-játéká­nak eredeti bemutatójára ke­rült sor. Négy barát, négy összesen 103 éves fiatalember mondott el három vidám, mesébe is beillő történetet. A négy barát és a varázs­papucs azonban nem a té­mája révén érdemelt figyel­met, hanem kissé merész, meghökkentően szokatlan te­levíziós tálalása miatt. A végletekig vitt egyszerűsítés ás stilizálás és a játék köz­ben alkalmazott pantomim avatták különleges produk­cióvá. Mindezt Grigorjev „hozta”, aki rendező mun­kájában ötödik barátként „bújtotta fel” erre a merész feladatra a tehetséges fiatal színészgárdát; Huszti Pétert, Harsányi Frigyest és a töb- I bieket. Más kérdés, hogy a tévéjátékok gyakorlatában mennyi hasznosítható e kí­sérletnek is beillő televíziós produkcióból. Csütörtökön két találkozóra is sor került. Szepesi György a Hazafias Népfront képviselőit fogadta a stúdióban, Balogh Mária az egyik fővárosi üzembe látogatott el ebédszünetben. Egy harmadik találkozó a költészet jegyében zajlott, s ünnepélyes hangulatot árasz­tott. A líra országos ünne­pén sugárzott „színházi est” méltónak bizonyult a költé­szet rangjához, legfeljebb a képernyőn érezhettük kissé idegennek. Pedig Illyés Gyu­la köszöntője a műfaj re­meke volt, s a versek java­része is friss termésből való, még személyes vallomások­ra is sor került — Vass Ist­ván és Simon István. — Egy meghittebb, közvetlenebb hangvételű program talán jabban szolgálta volna a te­levízió hatalmas nézőtáborá­nak és a költészetnek al­kalomhoz kötött egymásra találását. Pénteken a legnagyobb érdeklődés Esztergályos Károly tévé­filmjének, a Paradicsomi já­tékoknak járt. Író és rende­ző „vizsgázott” egy személy­ben. S a szerző1 tévé-film, amely a mai fiatalok mel­letti szenvedélyes állásfogla­lásnak is tekinthető, nem vizsgázott rosszul. Pista, a vakáció örömeit élvező fia­talok egyike kiállta a maga­tartás próbáját, s a rendező érdeme, hogy ezt az erő­próbát hitelesnek is érez­tük. A fiú erkölcsi tiszta­sága, felelősséggel teli gon­dolkodásmódja az előző rész­letekben megmutatkozó lelki nagysága — mely mindvégig varázsos egyszerűségben je­lenik meg — predesztináltak erre az erőpróbára. A vaká­ció paradicsomi örömeit él­vező fiatalok bemutatásából nem hiányzik azonban a bí­ráló megjegyzés, az intő fi­gyel mzetetés sem. Hiszen a felelősség alól bohóckodással kibújó fiatalember is ott van közöttük, s a játék egyre vadabbá váló szenvedélyében is feltűnnek eltorzult, féleír metessé váló fiatal arcok, melyek elgondolkodni kész­tetnek. A sikerben a rendező Esz­tergályoson kívül a nagyon tehetséges és ritkán látható tiszta, nyílt egyéniségű Balá- zsovits Lajosnak is nagy része van. Az ő jelentkezése: fel­fedezés. Szombaton Ismét szót kért a Geszti— Gimes szerzőpár, méghozzá politikai krimi ügyben. A nagystílű gengszter banda üzelmeire a krimi szabályai szerint derül fény, rendkí­vül feszült atmoszférában. A kör egyre bővül, s a szálak ki tudja, hová vezetnek. A John Harrisonra, mint köz­ponti figurára épített nyo­mozás — játék azonban így is az amerikai társadalom furcsa rejtélyeire vet fényt s nemcsak izgalmas, de egy­ben tanulságos is. a foly­tatás még hozhat váratlan meglepetéseket. Husvét kettős napján 'Az első nap délutáni prog­ramját látkép-műsor nyitot­ta, s az estét is hasonló zár­ta A baráti gesztusként ké­szült film, illetve magyar könnyűzenei egyveleg-kósto­ló azért „érdemel” említést, mert feltűnő képzelőerő­hiányról tett tanúságot. Ért­hető tehát, hogy összehason­líthatatlanul jobban szóra­koztatott a tévé tudományos híradója, a Delta. Kertész Mihály 1939-ben készült filmje is elsősorban a haj­dani nagy élmény felmele­gítését szolgálta; akik most ismerkedtek Erzsébet és Lord Essex romantikus ízű, olykor szentimentális szerel­mi epizódjával, azokat alig­ha tudta „felmelegíteni” a maga nemében és a maga idejében színvonalas kalan- Ak történelmi ükt Másnap svéd burleszkek- nek tapsolhattunk volna, ha a trükkös alapötletből kiin­dulva a film alkotói bőke­zűbben bánnak a gagekkel. fgy csak jól szórakoztunk. Mint az Áprilisi capriccio nézése közben. A szellemes- kedő, de valójában nem szel­lemes bevezetőt szívesen el­engedtük volna. Hiszen Mol­nár Ferenc „miniaturája” bőviben volt a finom szel­lemességnek, amely Ráday Imre nyelvén meg is tartot­ta eredeti karakterét A Fe­kete tűz ha összefogott és tömörebb, még erőteljesebb hatású. A legteljesebb él- •nényt a kitűnően megírt Vészi tévé-novella hozta. — Ruttkaj Éva a szelíd, jószí­vű özvegy szerepében is re­mekelt. Végül Majláth Júlia műsora r'vta a hetet y. m. 800 000 óra évenként A Magyar Optikai Műveikben évenként S00 ezer ébresztő­órát gyártanak. A hazai szükségletek mellett húsz or­szágba exportálják termékei­ket. — Képünkön: néhány újtípusú ébresztőóra — (MTI foto — Patkó Klára felv.) Távol a falutól Igen. Távol vannak ők a falutól, távol az emberektől — s az emberhez méltó élettől is. Két tanya — három ember sors. Különbözőek, s mégis ugyanazok. Paradoxon, de így igaz. □ Még csak próbálgatja ere­jét a tavaszi nap. Az öreg­ember a tanya tornácán fe­jét mellére hajtva élvezi a sugarak langyosságát. Ros­katag a tanya, rozzant az öreg is. A tanya gazdái há­rom éve költöztek be a faluba, Jászszentandrásra, s az öregre bízták a házat vi­gyázzon rá, úgysincs neki hová mennie. Három éve él itt teljesen egyedül. Él? Életnek lehet-e nevezni azt, ahogyan tengődik egyik nap­ról a másikra? Mit eszik? Amit az isme­rősök küldenek néki. Visel­tes rongyait is jó emberek küldik. Egy tenyérnyi lyuk a szobája, konyha, műhely, háló együtt. Füst, piszok és hideg. Egy ócska priccsen rongydarabok, az a takaró. A piszkos üvegű ablak alatt suszterszék, még javítgat néha egy-egy cipőt az öreg. Az a havi 20—30 forint az egész jövedelme. — A télen majd éhen halt a 75 éves Szabari István. — Ügy találtunk rá. Jól ismer­jük, valamikor itt volt a mi tanyánk is. Akkor mi elvit­tük az orvoshoz, úgy ahogy rendbejött. Csakhogy éhség betegsége van, — mondja Rusvainé, aki a faluból, Jászapátiból jött velünk ve­zetőnek, hogy el ne téved­jünk a tanyák között. — Családja nincs? —kér­dezem az öreget, aki értet­lenül néz rám, mit akarha­tunk tőle. Hisz nem hoztunk ennivalót. — Van egy fiam. Három éve nem láttam. Nézem a zsíros, piszkos in­gét, ősz haja majd a válláig ér. Szinte hihetetlennek tű­nik, hogy ez az emberroncs valamikor Budapesten híres cipőkészítő mester volt. Rus­vainé szerint grófok, bárók csináltattak nála lábbeliket. Csakhogy a háborúban ki- bombázták, és az öreg ivás- nak adta a fejét. Azt mór egy másik asszony, — Vidá- né — mondta: nem kellett neki a családja se. Igaza van a fiának, ha nem törő­dik vele, most visszakapja az öreg azt, amit érdemel. No, de mégis csak az apja — így Rusvainé, Nyár utóján ezt a tanyát is lebontják. Mi lesz az öreggel? 0 Jásziványi tanyavilág. Egy tanya, pontosabban. Az em­ber attól fél, mindjárt össze­dől az egész ház. Rogyadozó épület, omló vakolat. — Az ólakon is összekuszálta már a szalmatetőf a szél. Itt él két ember, három kutya, meg egy hízónak való. És patkányok. Megszámlálhatat­lanul sok patkány, de meg­szokta már ezeket a förtel­mes jószágokat a gazda, a szellemi fogyatékos Szabari Vince és felesége. Ketten vannak, gyerekte­lenül. Az egyetlen helyiség­ben, amit ők mindenesnek használnak egy ócska tűz­hely ontja a füstöt. Fullado­zunk a köhögéstől. Az asz- szony nem nyit se ajtót, se ablakot. Megszokta a füstöt, a piszkot, a nyomort. Mert nyomorognak. Hiába kapnak a tsz-től járadékot, búzát, háztáji • földet. Lelket­len, kóbor cigányok el­csalnak tőlük mindenüket. Várnak. Várják, hogy majd csak lesz velük valami. Ül­nek a piszkos falú szobá­ban, este lefekszenek abba az ágyba, melynek huzatát évek óta nem mosta tisztára az asszony. Csak vannak. Rusvai István, a komlói termelőszövetkezet főagronó- musa. Hivatalosan nem gyámja ő sem Szabari Ist­vánnak, sem Szabari Vincé­nek és feleségének. Csak ügy emberségből próbálja elin­tézni, hogy szociális otthon­ba kerüljenek ezek az öre­gek. Mert emberekről van. A nyitvatartás szerint ta­valy a jászszentandrási strandot 35—40 ezer ember látogatta, a szép és kellemes környezet, a 16 víz, nemcsak a környékbelieket, hanem még a gyöngyösieket, a Pe- tőfibánván lakókat is idecsa­logatta. Olyannyira, hogy a petőfibányai lakosok közül sokan üdülőtelket vettek a községben, sőt nyaralót is építettek ott. Tavaly azonban nem si­került a helyi fmsz-nek meg­oldania zökkenőmentesen a strand büféjének üzemelte­tését. Bár több mint 300 ezer fo­rintot forgalmaztak, a ven­dégek kifogásolták, hogy szó. S ha elhagyottak, az emberek kötelessége, hogy segítsenek rajtuk. Csakhogy csupán a Jász­ságban több mint negyven öreg, elhagyatott embert kellene szociális otthonba helyezni és hely nincs ele­gendő. Szabari Vince és felesége egy évé várja, hogy egy otthonba vigyék őket. Mikor lesz belőle valami? Nem tudni. A határozat meg van rá! Testvérükről, István­ról még ez sem mondható el. Az ő ügyében még senki nem intézkedett. Jön a nyár. Nyáron csak meglesznek valahogy. Embe­rek dolgozgatnak arrafelé, majd adnak nekik enni is, rájuk nyitják az ajtót. De mi lesz azután? Mi legyen továbbra velük? Hiszen em­berek! nem lehej meleg ételt kap­ni a büfében, s italból sem volt mindig ki­elégítő az ellátás. Az idén .úgy akar segíte­ni ezen az fmsz, hogy a büfé nyitvatartási idejét a strand nyi tva+a rtásához igazítja. Megoldja a bor, sör, égetett szesz, cukorka, lángos, szend­vics, különböző hideg ételek, gyümölcsök árusítását. Tri­ciklivel szállítanak fagylal­tot a strandra. Mindehhez talán helyes lenne — hisz gyümölcstermő vidékről van szó — ha a termelőszövet­kezet naponta szállítana szintén friss gyümölcsöt a strandra és megoldanák a főtt kukorica árusítását. A ió ellátás csak növelheti a strand népszerűségét. Varga Viktória Tászszen'andráson a vendégeket várják Állami Gazdaságok! Termelőszövetkezetek! Vállalatok! FIGYELEM! Gépek, áruk, termények, megóvására, raktározási célokra, építkezési munkához TER1TÖPONYVA PAVILONSATOR PAVILONSÁTOR/H HÁZSATOR 6x 8 m napi 18.— Ft 5.10x5.10 m havi 620.— Ft 2 db össz-méret lOx 5 m havi 800.—F t 3x 4 m havi 350.— Ft BÉRELHETŐ a Belkereskedelmi Kölcsönző Vállalattól Budapest, IX., Közraktár u. 30. Telefon: 336—499. A BÉRLŐ KÍVÁNSÁGÁRA ÉS KÖLTSÉGÉRE VAS­ÜTI SZÁLLÍTÁST IS VÁLLALUNK. Felemelték a selyemgubó felvásárlási árát Az I. osztályú selyemgubó ára kilónként 55.— Ft A II. osztályú selyemgubó ára kilónként 45.— Ft A III. osztályú selyemgubó ára kilónként 5.— Ft Kössön On is selyemgubóértékesítési szerződést A felemelt selyemgubó át melleit minden befekte­tés nélkül 1300—2500 j itt MELI.EK.IOVEDKL- MET ÉRHET EL; egy vagy két adag selyemhernyó felnevelésével. Jelentkezés, felvilágosítás a helybeli Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezetnél, vagy írásban, a HERBÁRiA Szakfelügyelőjénél SZOLNOK, Ságvári E. u. 23.

Next

/
Oldalképek
Tartalom