Szolnok Megyei Néplap, 1968. április (19. évfolyam, 78-100. szám)
1968-04-07 / 82. szám
HASZNOS TANACS Egy francia kisváros polgármestere megállapította, hogy a lakosok ritkán használják a telefont. Erre a kővetkező falragaszt függesztette ki: „írás helyett telefonáljátok ! Gyorsabb, praktikusabb módszer, azonkívül helyesírási hibákat sem lehet elkövetni 1” LÁNGOLÓ SZAVAK — A férj: Az anyád a vonalban! (A Wochenpresse karikatúrája) ÜZEMI SZARKA (Zsoldos Sándor rajza) MINDENFÉLE Önállóság A feleség így szól szűkszavú és nem túl romantikus természetű férjéhez: _ — Légy már egyszer gyöngéd, és mondj nekem elalvás előtt valami szívből jövő kedves bőkot. — Mit? — Például azt, hogy: édes szép kincsem. A férj engedelmesen utána mondja: — Édes szép kincsem. — Mondd még azt is: drága, gyönyörű angyalom. A férj megismétli: — Drága, gyönyörű angyalom. — Na most találj ki valamit magadtól! — Jójcakát, Zsófi! 1 n hnrílás A feleség bejelenti férjének, hogy néhány napra elutazik üdülni. A gyanakvó férj utána megy és szállodai szobájában egy férfival találja. . — Te alávaló! — kiabál. — Megcsalsz! Még hozzá rögtön, alig, hogy megérkeztél ! — Nagyon tévedsz. Ebben a szobában előttem egy színésznő lakott, és még nem takarítottak ki utána. HÓIK) BÉLA KULCSÚ Y ELV Előre bocsátom, nem az én találmányom. Részem csak ennyi, a nevét én találtam ki: „kulcsnyelv”, A mai „kulcsnyelv” használatára valahogy magamtól rájöttem. Vagyis — vélem — úgy kell a dolgokat megfogalmazni, hogy a szavak új kulcsa is zárba találjon. Az eredmény nem lehet kétséges... Eyg ízben — a mostani enyheséghez nem hasonlítható — szigorú, nagy tél volt. A tél derekában kifogyott a tüzelőm s abban az időben — kezdeti nehézségeink idején történt ez — télvíz idején alig lehetett tűzrevalót kapni. Én tehát gondosan megfogalmaztam mondanivalómat, a „kulcs- nyelv” fölhasználásával, be is tanultam, s így hívtam ” fel a tüzelők királyát, a TÜKER igazgatóját:- — Kérem — kezdtem — szépen kérem lírai ügyemben a részvevő meghallgatásomat. Az ügy, amelyet a mélyen tisztelt igazgató kartársnak elmondok, alapjában véve egyszerű, mondhatnám, azt is: „magándolog’’. Tehát, semmi köze az ország építéséhez, mégis úgy gondolom, az igazgató kartárs segítséget nyújthat és éppen ezt a szocialista segítőkészségét szeretném igénybe venni. Mert mi ugyanis azt tanítjuk, kartársam, hogy a segítségnyújtás az élet minden területén... Félbeszakított: — Természetesen Szocialista segítségnyújtás, kar- társam... A krilcs zárba talált, nyert ügyem volt: — Tíz — mondtam. — Szén, koksz? kartársam — így 6. Másnap lehordták a pin cémbe a tíz mázsa kokszot. A kulcsnyelvet — az a tapasztalatom, jó néha valamiféle humorral keverni. Bementem az illatszer üzletbe. Nagyon csinos hölgy fogadott. — Tessék nézni — mond. tam félbúsan — milyen rút vagyok. — Tessék csak rámnézni. A csinos kiszolgáló szemében értetlenség. Még nem találtam el a kulcsszavakat. Nyeltem. Aztán: — Kérem, mint tetszik látni, szerelmes vagyok. De a hölgyem nem akar tudni rólam, s igaza van. Arcom, mindig borostás.'Kegyed is volt, van, vagy lesz szerelmes. Mit szólna, ha lovagja mindig borostás lenne > — Mit parancsol? — kérdezte a hölgy Ügy látszik megbuktam. Tehát még egy kulcsot elő: — Parancsolok!? Én csak azt szeretném, ha sima lenne az arcom, ha már olyan üde soha nem leszek, mint kegyed, ilyen bársonyos arcú, hamvas. Erre a kulcsra már villant a szeme: — Azonnal megnézem van-e még külföldi pengénk? Azóta is széltében-hosz- szában használom a kulcsnyelvet. Azt mondja a feleségem, hozzak húsz deka sonkát, de soványát. Olyan soványát hozok. ígérem, hogy alig áll a lábán a soványságtól. — Tehát kedves kartárs, zsírnélküli sonkát kérek, húsz-huszonöt dekát. És bár nem szeretném kartársamat terhelni, mégis el kell mondanom: egy öreg apónak viszem, fáj szegénykének a gyomra, tetőik tudni, „plestidurdémája” van. Előre hajol, megkérdezi: — A zsírostól fáj neki? — Attól. A plestidurdémája. — Szegény öreg — mondja az árusító, — tessék cs >fc blokkot váltani, huszonöt dekára, olyat adok, egy fikarcnyi zsírpacni sem lesz rajta. Otthon kibontjuk a csomagot. Gyönyörű, a felső szeleten egy fikarcnyi zsir sincs. A többi szeleten alig van sonkahús. Csupa mócs’ng. bőrke, in... A Szolnok megyei Néplap szatirikus melléklete Hibabejelentés — Nézze, tanácstag elvtárs, milyen gödrösek ezek az utcák!... (Zsoldos Sándor rajza) TERE Két ismerős találkozik. Nagyon megörülnek egymásnak. Bemennek egy kiskocsmába, ahol kellemesen elszórakoznak. „Tulajdonképpen hogyan ismerkedtél meg a feleségeddel?” — kérdezi váratlanul az egyik. „Újsághirdetés útján” — mondja a másik. „És elégedett vágj'?” „Nem, lerendeltem az újságot.” ☆ Börtönőr: „Jöjjön ki, Kucsera! A felesége lenn várja, fél óra beszélgetési időt kapott”. „Nem, őrmester úr, csak ezt ne! Nem mondhatja neki. hogy hajnalban kivégeztek?" ☆ — Kocsid van?! — csodálkozik Pál. — Hogj' jutottál hozzá? • FERE — Egész egyszerűen, kedves barátom, — sugárzik Péter. — Harsonámért cseréltem. — Azt még sohse hallottam, hogy autót adjon valaki hangszerért. — Hát persze általában nem igen fordul elő, — de ez a pasas pont alattam lakik..; ☆ A falusi vendéglőben, amelynek vezetője maga vágja a disznót, a vendég odaszólítja a tulajt. „Nézze uram! A kolbászban itt egy üvegszilánkot találtam!” A vezető zavartan megvakarja a fejét, majd megszólal: „Ezt csak úgy tudom elképzelni, hogy a disznónak, melyet levágtam, üvegszeme volt.. Ot gyűrű Olvastam a múltkoriban —, ha jól emlékszem, az Esti Hírlapban —, hogy hazánk egyik derék fia tizenkettedik nősülésével rekordot ért el a frigyre lépők között. Figyelmemet megragadta e tett. Nem csoda, hiszen a legtöbb magyarnak már az első házasságtól lúdtalpa lesz, s másodszori nősülésre fsak akkor fanyalodik, ha pénztárcájába krónikusan becsap a mennykő. Ez főleg télvíz idején van, mert akkor a cuccait nem vágja olyan könnyen zaciba az ember. Ezért éneklik olyan méla- búsan, hogy „szüret után lesz az esküvő”. Képzelhetik milyen ínséges idők járlak arra, kinek tizenkétszer kellett nősülnie. Van, aki azt mondja: minek nősül az, aki nem mer elválni? Ebből is látszik; bátorság nem a nősüléshez, j hanem a váláshoz kell. De néhányan már rákapáltak a vitézkedésre. Ezért „más kárán tanul az okos” — így vélekedik a férfinép zöme. s méla nyugalommal a családi tűzhelynél próbálnak tüzet csiholni pipájukba. Közben azonban oda-oda pislantanak, hogy ugyan mit művelnek ficánkolóbb természetű, s talán azért szerencsésebb pályatársaik. Azt hiszik, hogj' „aki mer, az nyer”. Nyer, az biztos, j Legalábbis egy újabb feleséget. Én szkeptikusabban nézem a dolgokat. Utóvégre minden nő zsákbamacska, — még krinolinban is. Őszintén érdekel azonban, hogy milyen előnyei vannak a többszöri nősülésnek. Ezért megkértem egj'ik ismerősömet, mesélje el házasságai történetét. Igaz, ő még csak most nősül hatodszor, de azért ez már ;— megszámlálhatatlan házvezetőnőit is figyelembe véve — mégis valami. — Az első feleségemmel két hétig éltem, — kezdte, s tekintete elhomályosult. Nem tudtam pontosan, lemérni, az örömtől-e vagy a meghatottságtól? — Azt írta. visszamegy a palijához. Gyorsan elválasztottak tőle. — S a második? — Öh, de ingerlő asz- szony volt! Sajnos, csak a házasság után közölte, hogy közelébe se mehetek, fertőző beteg. Mondtam; nem baj szívem. A szomszéd szobát kiadjuk a barátnődnek. Ebbe viszont nem ment bele. A házassággal fenemód megjött a büs^ce- sége. De berúgtam, amikor megszabadultam tőle. — A harmadik feleségemet szerettem. A szülei viszont utáltak, kidobtak, mikor a feleségem után mentem. Néhány hétig még visszavártam az asszonyt... — A negyedik feleségem a gatyám árát is elitta volna. Éjfélig részegeskedett, s akkor azt mondta: na, édesapám, ezt a liter bort még megisszuk, s azután maradunk. — Az ötödik volt a leg- állhatatosabb. öt évig húzódott a válóperünk. Mindenhez ragaszkodott, csak hozzám nem. De a hatodik házasság! Az biztosan bevág majd. Csak ne úgy, mint Ber- nátba a mennykő. Simon Béla
