Szolnok Megyei Néplap, 1968. április (19. évfolyam, 78-100. szám)

1968-04-06 / 81. szám

1968. április 6.; SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 4 Színpompás ünnepségek április 4-én (Folytatás az 1. oldalról) követte, akiket Kóczián Mátyás, a városi pártbi­zottság titkára köszöntött Az impozáns ünnepség a fiatalok díszelgő tisztelet- adásával ért véget. Túrkeve Április 3-án 17 órakor koszorúzási ünnepség volt a szovejt hősi emlékműnél és a temetőben lévő szov­jet síroknál. Utána került sor a KISZ-tagok ünne­pélyes fogadalomtételére, majd 1.7 órakor a városi tanácsháza nagytermében az ünnepi gyűlésre. Szur- csik István, a városi párt- vb tagja mondott beszédet, s ezt követően négy tsz- tagnak kiváló dolgozó tsz- tag jelvényt, két szövetke­zeti gazdának pedig minisz­teri oklevelet adtak át. Az ünnepség után a ttír- kevei irodalmi színpad adott műsort. Kunhegyes A községben április 3-án délután a szovjet hősi em­lékmű megkoszorúzásával kezdődött az ünnepségso­rozat, melyen mintegy hét- százan vettek részt, s az ideiglenesen hazánkban tartózkodó szovjet alakula­tok tisztjei is kegyelettel adóztak a hősök emlékének. Ezután a KISZ községi bizottságának rendezésében ötszáz új KISZ-tag tett ün­nepélyes fogadalmat. A há­lastaféta, valamint a kun- hegyesi sportkör és a Szolnoki MTE barátságos labdarúgó mérkőzése is sok nézőt vonzott. Az ünnepi program sze­rint este 7 órakor a mű­velődési otthonban tartóit nagygyűlésen Semsei Imre, a törökszentmiklósi járási pártbizottság első titkára méltatta az évforduló je­lentőségét. E rendezvényen is ott voltak a szovjet ven­dégek, valamint Oláh János országgyűlési képviselő, a népfront megyei bizottsá­gának titkára. Hazánk felszabadulásá­nak 23, évfordulója alkal­mából a termelőszövetke­zetek alapítótagjai közül Szeberénvi Mihály, a Lenin Tsz, Fehér Gábor, a Vörös Október Tsz és Szabó Ju­lianna, a Vörös Csillag Tsz tagja kapott kitüntetést. Karcag A karcagiak is méltóan ünnepelték április 1-ét. A város dolgozói a szovjet hősi emlékműnél gyülekez­tek, ahol Tóth István, a városi tanács vb elnökhe­lyettese mondott ünnepi beszédet. Méltatta az év­forduló jelentőségét, a Szovjetunió baráti segítsé­gét és kegyelettel emlé­kezett meg a hazánk fel­szabadításáért vérüket hul­lató, életüket áldozó szov­jet katonákról. Ezután a város különböző szerveinek koszorúit helyezték el az emlékmű talapzatára. Az ünnepi program a városi tanács nagytermében foly­tatódott az újonnan felvett KISZ-tagok ünnepélyes fogadalomtételével. A fia­talok az ünnepség után megkoszorúzták a szovjet hősi emlékművet. mények, vállalatok képvi­selői helyezték el a kegye­let virágait a felszabadu­lási emlékműnél. Gondos László, a városi KISZ-bi- zottság titkárának megem­lékező szavai után három­száz KISZ fiatal tett foga­dalmat. Ezután az ünneplő tömeg a szovjet hősök te­metőjében rótta le háláját. Törökszentmiklós A városban és a járás területén is bensőséges ün­nepségeken emlékeztek a dolgozók és iskolások ha­zánk felszabadulásának 23. évfordulójára. Az üzemek­ben, termelőszövetkezetek­ben és vállalatoknál ápri­lis 3-án adták át a kiváló dolgozó jelvényeket, jutal­makat, illetve egyes helye­ken ekkor fizették ki a nyereségrészesedést. A tö­rökszentmiklósi Aranyka­lász Tsz ünnepélyes kere­tek között adta át a Ber­csényi Miklós Gimnázium tanulóinak ajándékozott zászlót. Április 4-én mindenütt megkoszorúzták a szovjet hősök emlékművét, a szov­jet katonák sírjait. Több községben, így Fegyverne- ken és Örményesen is a KISZ-tagok ekkor tettek fogadalmat. Kenderesen a már hónapok óta színvo­nalasan működő ifjúsági Jászberény klubban politikai vetélke­dő keretében mérték össze tudásukat a fiatalok, s ad­tak számot a legaktuáli­sabb kül- és belpolitikai tájékozottságukról. Kunszentmárton A járási művelődési ott­honban április 3-án este rendezték meg a nagygyű­lést, amelyen Szűcs János, a járási pártbizottság első titkára mondott beszédet Másnap reggel zenés éb­resztő köszöntötte a köz­ség lakóit. Délelőtt a szov­jet és a magyar emlékmű, valamint a felszabadító harcokban elesett szovjet katonák sírjának megko­szorúzására került sor. Im­pozáns ünnepség keretében mintegy 120 új KISZ-tag fogadalma hangzott el. Tiszafüred A járási székhelyen az iskolai tanulók és a felnőt­tek április 3-án virággal, koszorúkkal rótták le há­lájukat a szovjet temető­ben és az emlékműnél. Es­te ünnepi nagygyűlésen méltatta az évforduló je­lentőségét dr. Erdélyi Fe­renc, a járási tanács vb- elnöke. A nagygyűlésen szovjet vendégek is részt vettek. Az április 4-i prog­ramot sportrendezvények is színesítették. Készülnek a rözsekévék a szelevényi Körös-parton. A kévéket árvédekezéskor használják a vízügyi igazgatóság dolgozói (Foto: Nagy Zsolt) KITÜNTETÉSEK Szerdán dr. Tóth Lajos, a Vöröskereszt megyei elnöke kitüntetéseket adott át. özvegy Csernus Istvánné, a cserke- szöllői Vöröskereszt alapszer­vezet titkára, Lesán Jánosné, törökszentmiklósi járási tit- \ kár, Bártfai Sándor karcagi városi titkár és Házi János, a Vöröskereszt megyei elnöksé­gének tagja a Magyar Vörös- kereszt Kiváló Dolgozója ki­tüntetést kapta. Április 3-án a népfront és az MSZBT megyei elnöksége nevében Hack Márton átadta az MSZBT arany koszorús jel­vényt Gál Gyulának, a nép­front megyei elnökének, Mán- di Sándornak, a tiszafüredi járási pártbizottság első titká­rának, Herczig Istvánnak, az MHSZ megyei munkatársá­nak, Rácz Gyulának, a Haza­fias Népfront Szolnok városi elnökének és Vona László kisújszállási pedagógusnak. Április 3-án a város üze­meiben, iskoláiban emlé­keztek az évfordulóra. Ezt követte a Lehel Klub ízlé sesen díszített nagytermé­ben az esti ünnepi nagy­gyűlés, ahol Oláh János, a városi pártbizottság mun­katársa emlékezett a 23 év előtti eseményekre, ^ há­ború utáni újjáépítésre, az azóta elért eredményekre. Az est második részében a város iskolái, művészeti csooortiai adtak műsort. Április 4-én reggel az is­kolások felszabadulási sta Etájával folytatódott az ünnepség, majd az intéz Levelező pol-beat — Két kézzel a mikrofont—Fagyi helyett rostélyost Jól sikerült a „Ki mit tud?“ megyei döntő Április 3-án este tartot­ták Szolnokon, a Ságvári megyei művelődési házban a „Ki mit tud?’’ megyei döntőjét. Ahogy ez már ilyenkor lenni szokott, zongoraszóló váltott ének­triót, népi tánccsoportot követett táncdalénekes, vers és prózamondók, tánc­zenekarok vetélkedtek egy­mással. Két bűvész is volt. Interjú készítés köz­ben mondta is egyiküknek a játékvezető: — Két kéz­zel fogom a mikrofont, ne­hogy valami disznóságot csináljon. A túrkeveiek népi tánc­csoportja nemcsak remek produkciójával aratott nagy tapsot, hanem a Suki iker­párral a nyilvánosság előtt folytatott beszélgetéssel is.' Arra a kérdésre ugyanis, hogy van-e valami haszna annak, hogy ikrek, a fiata­labb gyorsan válaszolt; — Persze, hogy van. A múlt­kor egyszerre két lánnyal volt randim. Az egyik lányt átadtam a bátyámnak, mert neki nem volt; A martfűiek tánczeneka­rát egy kicsit szorította a cipő. Szerelés közben ugyanis kiderült; manap­ság egy zenekarnak a vil­lanyszereléshez is értenie kell. Míg készülődtek, a játékvezető arról faggatta egyik képviselőjüket, hogv milyen színben készítenek csizmákat? — Hát piros­ban — mondotta, majd pil­lanatnyi szünet után foly­tatta: — Mea fehérben­— Meg zöldben — kiál­tott oda valaki. A mart­fűi fiú mérgesen odané­zett, s önérzetesen vála­szolt: Fradi szint nem esi" nálunk! A végén nagy tapsot kaptak a martfűi zenészek. S velük együtt táncdaléne- kesük, Törőcsik Jolán is. — Pedig nagyon izgul­tam — mondotta Joli a já­tékvezetőnek. — A múlt heti fagyi még érezteti ha­tását. — Hja, kérem, — oktat­ta a játékvezető —. éneke­seknek fagyi helyett hagy­másrostélyost kell enni. A törökszentmiklósi Szi­lágyi testvérek saját szer­zeményű pol-beat számokat adtak elő. Közös szerzemé­nyű számukról lévén szó, a játékvezető megkérdezte: — Nehéz-e az összhangot megteremteni? — Az bizony, — válaszolta az idősebb. — Én ugyanis Szegeden élek, az öcsém mea Törökszenlmiklóson. Az alapötlet mindig vala­melyikünké, de a részletes kimunkálás már közös ér­dem. A nagy távolság mi­att csak levélben váltha­tunk szót. Néha hetekig le­velezünk mire közös neve­zőre jutunk. A maga nemében igénves est volt ez a szerdái. Szé­pen szerepelt például a karcagi irodalmi színpad. A közönség nem is fukar­kodott a tapssal, ha kima­gasló produkciót láthatott, vagy hallhatott. Bármelyik népszerű táncdalénekesnek dicséretére vált volna pél­dául az a hosszú percekig zúgó tapsorkán, mely a „mélynövésű’’ Papp László karcagi versmondót köszön­tötte. A Szófiában tartandó Vi­lágifjúsági Találkozó je­gyében meghirdetett Ki mit tud? vetélkedő megyei dön­tőjén a különböző kategó­riákban első lett: a karca­gi irodalmi színoad, a kar­cagi Papp László (vers), a jászberényi KISZ kamara­kórus, a szolnoki Halavács Judit (zongora), Molnár Fe­renc martfűi bűvész és a túrkevei fmsz tánccsoport. Mi érdekli az olvasót? Érdekeltség és közöny a kereskedelemben Több olvasónk fordult hozzánk a beküldött kérdő­íven azzal az igénnyel; sze­retnének lapunkban arról is olvasni, miért udvariat­lanok, közönyösek a bolti eladók, példákat említenek s végül megjegyzik: bizo­nyára az érdektelenség az oka. E jogos kérdésre a leg­illetékesebbektől, az el­adóktól kértünk választ. Kaptunk is. Olyan arcki­fejezéssel néztek vissza ránk, mintha egy másik égitestről jöttünk volna. Az eladók többsége — tiszte­let a kivételnek — kissé felháborodottan visszauta­sította a vádat. Ami pedig a kérdés má­sodik részét az érdekeltsé­get illeti, megoszlottak a vélemények. Egyesek elis­merték. hogy csaknem egy éve már a forgalomtól függő­en alakul fizetésük, sérdekük minél több vásárlót úgy­mond „megfogni”, oda szok­tatni a boltba. Akadtak azonban szép számmal, akik kétségbevonták. Ezekután nem tehettünk mást, a tényeket hívtuk se­gítségül; Az fmsz-i keres­kedelemben 1967-ben hét százalékkal nőtt a bolti dolgozók jövedelme 1966. évhez viszonyítva. Az élel­miszer kiskemél dolgozóké majdnem öt, az iparcikk kiskemél több mint öt szá­zalékkal. Az idén negyven­ezer forinttal több jutalé­kot fizettek ki az iparcikk­nél mint tavaly a hasonló időszakban. S mindez az 1967-ben megváltoztatott bérezési rendszer eredmé­nye, Az új bérezés alapja a forgalomnövelés. Ezen be­lül követelmény lett az áruválaszték bővítése, az igények felmérése, udva­rias kiszolgálás, az áru ajánlása, tanácsadás, ha ar­ra szükség van és sok olyan kereskedelmi fogás, amely szimpatikussá teszi az üzle­tet. oda csalja a vevőt. Szó sincs tehát érdekte­lenségről. Akkor miért mégis a közönyösség? Több oka lehet. Van, aki nem szereti szakmáját, kény­szerből dolgozik, elegendő, amit kap, s nem akarunk senkit megsérteni, de akad­nak, akik nem értik, mit jelent kereskedőnek lenni. Az ilyen eladóktól hiába is várunk előzékeny kiszol­gálást. udvariasságot. Mit lehetne mégis tenni azon túl, hogy anyagilag érdekeltek lettek az eladók? Londonban úgynevezett „mosolycsekkel’’ ösztönzik az eladót az előzékenység­re, udvariasságra. Lényege, hogy a vásárló a boltban elhelyezett számozott csekk­ből átad az őt előzéke­nyen kiszolgálónak, aki ezért prémiumot kap. Nálunk ilyen nincs, de van panaszkönyv, panasz­levél, amelyen dicsérni is lehet. Ha találkozunk ud­varias eladóval, ne sajnál­juk n fáradságot, íriuk meg a vállalat központjának. A' kollektív szerződések szerint ugyanis az udvari­atlanságért vagy egyéb, a kereskedelemben meg nem engedhető magatartásért fi­gyelmeztetett dolgozó nye­reségrészesedését csökken­tik. Az anyagi érdekeltség tehát így is jelentkezik. htlcrjű Diádénintal Az Ebek szövetségének székha­zában Diadém, az elnök csak ku­tyafuttában fogadott. Nyakában ékes medáliák csüngtek. Tekintete szi­gorú és méltóságteljes volt. Lompos farka meg se rebbent. — Csak röviden, szerkesztő űr — szólott —, nem érünk rá. — Óriási itt a sürgés-forgás, e'- nök úr. — Olvashatta: ismét nemzetközi ebkiállításra készülünk. Tagságunk színe-java felvonul. —• Megengedne egy elvi kérdést? Ügy tetszik, a kutyák kiváltságos helyzetbe kerültek napjainkban. — Ez a fejlődés útja, barátom — felelte tűnődve Diadém. — Végre mind inkább méltányolják erénye­inket. Ügy találja, egy kissé gőgö­sek vagyunk? Ne feledje; mi vol­tunk az ember első háziállatai idő­számításunk előtt tízezer évvel. — Bocsánat, de ezt megelőzően önök a farkasok és a sakálok csa­ládjában... szóval az a családfa... — Minek ezt emlegetni? — vak­Icantoii nyersen az elnök. — Mi ta­pintatból nem beszélünk a majmok­ról... A kutyákat viszont ma már senki sem téveszti össze a farka­sokkal. — Kérem, elnök úr, óvakodjunk a célzásoktól. — Tudja ön, hogy fejlődésünketi az emberekkel kialakult barátsá­gunkat tanulékonyságunknak, kitű­nő biológiai tulajdonságainknak és kutyahűségünknek köszönhetjük? — Tudom, elnök úr. — A kutyák hivatása nőttön nő. Igen sok embernek mi aranyozzuk be az életét. — Mindannyian láttuk a tévében', hoqy önök herendi porcelántányé­rokról csokoládétortát lefetyeltek... — Emlékszem, én is ott voltam. A tévé indiszkréciót követett el. Az ilyesmi nem szokatlan. Természe­tes, hogy hűvös előkelőséggel né­zünk szembe a tévé kamerákkal, el­végre sok ebtársunk elsőrendű ex- vertcikk. Vagyis bedolgozunk a va­lutakasszába. Nem vagyunk olcsó­jánösok. ~Áz amerikai sajtó azt írja hogy Hollywoodban, ahol egy em­beri paróka körülbelül 20—25 dol­lár, egy ritkuló szőrzetű eb számá­ra készült paróka 50—100 dollár. — Értem — bólintottam, —, in­nét hát a modern kutyágög, — Tagtársaink tízezreit igenis öl­ben hordozzák, puha 'fövenyen sé­táltatják, babusgatják, fésülik. És nem tűrik, hogy bárki kutyába ve­gye őket! Nem. tisztelt uram, a tör­ténelem kerekét nem lehet vissza­felé forgatni. Elmúlt az a világ, amikor az elvetemült nemesi osztá­lyok kutyabörre pingálták rangju­kat. Mi. kutyák, felnőttünk a kor színvonalára. Az emberi élet bc- aranyozására hivatott tantársainko-a kívül mind több szakértőt adunk c társadalomnak• vadászunk, nyomo­zunk, életet mentünk. Kívülről óriási lárma, csaholás visítás hallatszott be az elnöki szobába. Kérdőn néztem, az elnök­re Ö szomorúan legyintett: — Sajnos, még nem vagyunk tö­kéletesek, uram. Odakint osztják az ebédet. Ilyenkor méa kísért a múlt Vannak mén köztünk, akik a Z”- bálnivalóért pórin alázzák maguk"' Horváth József

Next

/
Oldalképek
Tartalom