Szolnok Megyei Néplap, 1968. április (19. évfolyam, 78-100. szám)

1968-04-06 / 81. szám

1968. április 6.;

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

4

Színpompás ünnepségek április 4-én

(Folytatás az 1. oldalról)

követte, akiket Kóczián Mátyás, a városi pártbizottság titkára köszöntött Az impozáns ünnepség a fiatalok díszelgő tisztelet- adásával ért véget.

Túrkeve

Április 3-án 17 órakor koszorúzási ünnepség volt a szovejt hősi emlékműnél és a temetőben lévő szovjet síroknál. Utána került sor a KISZ-tagok ünnepélyes fogadalomtételére, majd 1.7 órakor a városi tanácsháza nagytermében az ünnepi gyűlésre. Szur- csik István, a városi párt- vb tagja mondott beszédet, s ezt követően négy tsz- tagnak kiváló dolgozó tsz- tag jelvényt, két szövetkezeti gazdának pedig miniszteri oklevelet adtak át.

Az ünnepség után a ttír- kevei irodalmi színpad adott műsort.

Kunhegyes

A községben április 3-án délután a szovjet hősi emlékmű megkoszorúzásával kezdődött az ünnepségsorozat, melyen mintegy hét- százan vettek részt, s az ideiglenesen hazánkban tartózkodó szovjet alakulatok tisztjei is kegyelettel adóztak a hősök emlékének.

Ezután a KISZ községi bizottságának rendezésében ötszáz új KISZ-tag tett ünnepélyes fogadalmat. A hálastaféta, valamint a kun- hegyesi sportkör és a Szolnoki MTE barátságos labdarúgó mérkőzése is sok nézőt vonzott.

Az ünnepi program szerint este 7 órakor a művelődési otthonban tartóit nagygyűlésen Semsei Imre, a törökszentmiklósi járási pártbizottság első titkára méltatta az évforduló jelentőségét. E rendezvényen is ott voltak a szovjet vendégek, valamint Oláh János országgyűlési képviselő, a népfront megyei bizottságának titkára.

Hazánk felszabadulásának 23, évfordulója alkalmából a termelőszövetkezetek alapítótagjai közül Szeberénvi Mihály, a Lenin Tsz, Fehér Gábor, a Vörös Október Tsz és Szabó Julianna, a Vörös Csillag Tsz tagja kapott kitüntetést.

Karcag

A karcagiak is méltóan ünnepelték április 1-ét. A város dolgozói a szovjet hősi emlékműnél gyülekeztek, ahol Tóth István, a városi tanács vb elnökhelyettese mondott ünnepi beszédet. Méltatta az évforduló jelentőségét, a Szovjetunió baráti segítségét és kegyelettel emlékezett meg a hazánk felszabadításáért vérüket hullató, életüket áldozó szovjet katonákról. Ezután a város különböző szerveinek koszorúit helyezték el az emlékmű talapzatára. Az ünnepi program a városi tanács nagytermében folytatódott az újonnan felvett KISZ-tagok ünnepélyes fogadalomtételével. A fiatalok az ünnepség után megkoszorúzták a szovjet hősi emlékművet.

mények, vállalatok képviselői helyezték el a kegyelet virágait a felszabadulási emlékműnél. Gondos László, a városi KISZ-bi- zottság titkárának megemlékező szavai után háromszáz KISZ fiatal tett fogadalmat. Ezután az ünneplő tömeg a szovjet hősök temetőjében rótta le háláját.

Törökszentmiklós

A városban és a járás területén is bensőséges ünnepségeken emlékeztek a dolgozók és iskolások hazánk felszabadulásának 23. évfordulójára. Az üzemekben, termelőszövetkezetekben és vállalatoknál április 3-án adták át a kiváló dolgozó jelvényeket, jutalmakat, illetve egyes helyeken ekkor fizették ki a nyereségrészesedést. A törökszentmiklósi Aranykalász Tsz ünnepélyes keretek között adta át a Bercsényi Miklós Gimnázium tanulóinak ajándékozott zászlót.

Április 4-én mindenütt megkoszorúzták a szovjet hősök emlékművét, a szovjet katonák sírjait. Több községben, így Fegyverne- ken és Örményesen is a KISZ-tagok ekkor tettek fogadalmat. Kenderesen a már hónapok óta színvonalasan működő ifjúsági

Jászberény

klubban politikai vetélkedő keretében mérték össze tudásukat a fiatalok, s adtak számot a legaktuálisabb kül- és belpolitikai tájékozottságukról.

Kunszentmárton

A járási művelődési otthonban április 3-án este rendezték meg a nagygyűlést, amelyen Szűcs János, a járási pártbizottság első titkára mondott beszédet Másnap reggel zenés ébresztő köszöntötte a község lakóit. Délelőtt a szovjet és a magyar emlékmű, valamint a felszabadító harcokban elesett szovjet katonák sírjának megkoszorúzására került sor. Impozáns ünnepség keretében mintegy 120 új KISZ-tag fogadalma hangzott el.

Tiszafüred

A járási székhelyen az iskolai tanulók és a felnőttek április 3-án virággal, koszorúkkal rótták le hálájukat a szovjet temetőben és az emlékműnél. Este ünnepi nagygyűlésen méltatta az évforduló jelentőségét dr. Erdélyi Ferenc, a járási tanács vb- elnöke. A nagygyűlésen szovjet vendégek is részt vettek. Az április 4-i programot sportrendezvények is színesítették.

Készülnek a rözsekévék a szelevényi Körös-parton. A kévéket árvédekezéskor használják a vízügyi igazgatóság dolgozói (Foto: Nagy Zsolt)

KITÜNTETÉSEK

Szerdán dr. Tóth Lajos, a Vöröskereszt megyei elnöke kitüntetéseket adott át. özvegy Csernus Istvánné, a cserke- szöllői Vöröskereszt alapszervezet titkára, Lesán Jánosné, törökszentmiklósi járási tit- \ kár, Bártfai Sándor karcagi városi titkár és Házi János, a Vöröskereszt megyei elnökségének tagja a Magyar Vörös- kereszt Kiváló Dolgozója kitüntetést kapta.

Április 3-án a népfront és az MSZBT megyei elnöksége nevében Hack Márton átadta az MSZBT arany koszorús jelvényt Gál Gyulának, a népfront megyei elnökének, Mán- di Sándornak, a tiszafüredi járási pártbizottság első titkárának, Herczig Istvánnak, az MHSZ megyei munkatársának, Rácz Gyulának, a Hazafias Népfront Szolnok városi elnökének és Vona László kisújszállási pedagógusnak.

Április 3-án a város üzemeiben, iskoláiban emlékeztek az évfordulóra. Ezt követte a Lehel Klub ízlé sesen díszített nagytermében az esti ünnepi nagygyűlés, ahol Oláh János, a városi pártbizottság munkatársa emlékezett a 23 év előtti eseményekre, ^ háború utáni újjáépítésre, az azóta elért eredményekre. Az est második részében a város iskolái, művészeti csooortiai adtak műsort.

Április 4-én reggel az iskolások felszabadulási sta Etájával folytatódott az ünnepség, majd az intéz

Levelező pol-beat — Két kézzel a mikrofont—Fagyi helyett rostélyost

Jól sikerült a „Ki mit tud?“ megyei döntő

Április 3-án este tartották Szolnokon, a Ságvári megyei művelődési házban a „Ki mit tud?’’ megyei döntőjét. Ahogy ez már ilyenkor lenni szokott, zongoraszóló váltott énektriót, népi tánccsoportot követett táncdalénekes, vers és prózamondók, tánczenekarok vetélkedtek egymással. Két bűvész is volt. Interjú készítés közben mondta is egyiküknek a játékvezető: — Két kézzel fogom a mikrofont, nehogy valami disznóságot csináljon.

A túrkeveiek népi tánccsoportja nemcsak remek produkciójával aratott nagy tapsot, hanem a Suki ikerpárral a nyilvánosság előtt folytatott beszélgetéssel is.' Arra a kérdésre ugyanis, hogy van-e valami haszna annak, hogy ikrek, a fiatalabb gyorsan válaszolt; — Persze, hogy van. A múltkor egyszerre két lánnyal volt randim. Az egyik lányt átadtam a bátyámnak, mert neki nem volt;

A martfűiek tánczenekarát egy kicsit szorította a cipő. Szerelés közben ugyanis kiderült; manapság egy zenekarnak a villanyszereléshez is értenie kell. Míg készülődtek, a játékvezető arról faggatta egyik képviselőjüket, hogv milyen színben készítenek csizmákat? — Hát pirosban — mondotta, majd pillanatnyi szünet után folytatta: — Mea fehérben— Meg zöldben — kiáltott oda valaki. A martfűi fiú mérgesen odanézett, s önérzetesen válaszolt: Fradi szint nem esi" nálunk!

A végén nagy tapsot kaptak a martfűi zenészek. S velük együtt táncdaléne- kesük, Törőcsik Jolán is.

— Pedig nagyon izgultam — mondotta Joli a játékvezetőnek. — A múlt heti fagyi még érezteti hatását.

— Hja, kérem, — oktatta a játékvezető —. énekeseknek fagyi helyett hagymásrostélyost kell enni.

A törökszentmiklósi Szilágyi testvérek saját szerzeményű pol-beat számokat adtak elő. Közös szerzeményű számukról lévén szó, a játékvezető megkérdezte:

— Nehéz-e az összhangot megteremteni?

— Az bizony, — válaszolta az idősebb. — Én ugyanis Szegeden élek, az öcsém mea Törökszenlmiklóson. Az alapötlet mindig valamelyikünké, de a részletes kimunkálás már közös érdem. A nagy távolság miatt csak levélben válthatunk szót. Néha hetekig levelezünk mire közös nevezőre jutunk.

A maga nemében igénves est volt ez a szerdái. Szépen szerepelt például a karcagi irodalmi színpad. A közönség nem is fukarkodott a tapssal, ha kimagasló produkciót láthatott, vagy hallhatott. Bármelyik népszerű táncdalénekesnek dicséretére vált volna például az a hosszú percekig zúgó tapsorkán, mely a „mélynövésű’’ Papp László karcagi versmondót köszöntötte.

A Szófiában tartandó Világifjúsági Találkozó jegyében meghirdetett Ki mit tud? vetélkedő megyei döntőjén a különböző kategóriákban első lett: a karcagi irodalmi színoad, a karcagi Papp László (vers), a jászberényi KISZ kamarakórus, a szolnoki Halavács Judit (zongora), Molnár Ferenc martfűi bűvész és a túrkevei fmsz tánccsoport.

Mi érdekli az olvasót?

Érdekeltség és közöny a kereskedelemben

Több olvasónk fordult hozzánk a beküldött kérdőíven azzal az igénnyel; szeretnének lapunkban arról is olvasni, miért udvariatlanok, közönyösek a bolti eladók, példákat említenek s végül megjegyzik: bizonyára az érdektelenség az oka.

E jogos kérdésre a legilletékesebbektől, az eladóktól kértünk választ. Kaptunk is. Olyan arckifejezéssel néztek vissza ránk, mintha egy másik égitestről jöttünk volna. Az eladók többsége — tisztelet a kivételnek — kissé felháborodottan visszautasította a vádat.

Ami pedig a kérdés második részét az érdekeltséget illeti, megoszlottak a vélemények. Egyesek elismerték. hogy csaknem egy éve már a forgalomtól függően alakul fizetésük, sérdekük minél több vásárlót úgymond „megfogni”, oda szoktatni a boltba. Akadtak azonban szép számmal, akik kétségbevonták.

Ezekután nem tehettünk mást, a tényeket hívtuk segítségül; Az fmsz-i kereskedelemben 1967-ben hét százalékkal nőtt a bolti dolgozók jövedelme 1966. évhez viszonyítva. Az élelmiszer kiskemél dolgozóké majdnem öt, az iparcikk kiskemél több mint öt százalékkal. Az idén negyvenezer forinttal több jutalékot fizettek ki az iparcikknél mint tavaly a hasonló időszakban. S mindez az 1967-ben megváltoztatott bérezési rendszer eredménye, Az új bérezés alapja

a forgalomnövelés. Ezen belül követelmény lett az áruválaszték bővítése, az igények felmérése, udvarias kiszolgálás, az áru ajánlása, tanácsadás, ha arra szükség van és sok olyan kereskedelmi fogás, amely szimpatikussá teszi az üzletet. oda csalja a vevőt.

Szó sincs tehát érdektelenségről. Akkor miért mégis a közönyösség? Több oka lehet. Van, aki nem szereti szakmáját, kényszerből dolgozik, elegendő, amit kap, s nem akarunk senkit megsérteni, de akadnak, akik nem értik, mit jelent kereskedőnek lenni. Az ilyen eladóktól hiába is várunk előzékeny kiszolgálást. udvariasságot.

Mit lehetne mégis tenni azon túl, hogy anyagilag érdekeltek lettek az eladók? Londonban úgynevezett „mosolycsekkel’’ ösztönzik az eladót az előzékenységre, udvariasságra. Lényege, hogy a vásárló a boltban elhelyezett számozott csekkből átad az őt előzékenyen kiszolgálónak, aki ezért prémiumot kap.

Nálunk ilyen nincs, de van panaszkönyv, panaszlevél, amelyen dicsérni is lehet. Ha találkozunk udvarias eladóval, ne sajnáljuk n fáradságot, íriuk meg a vállalat központjának.

A' kollektív szerződések szerint ugyanis az udvariatlanságért vagy egyéb, a kereskedelemben meg nem engedhető magatartásért figyelmeztetett dolgozó nyereségrészesedését csökkentik. Az anyagi érdekeltség tehát így is jelentkezik.

htlcrjű Diádénintal

Az Ebek szövetségének székhazában Diadém, az elnök csak kutyafuttában fogadott. Nyakában ékes medáliák csüngtek. Tekintete szigorú és méltóságteljes volt. Lompos farka meg se rebbent.

— Csak röviden, szerkesztő űr — szólott —, nem érünk rá.

— Óriási itt a sürgés-forgás, e'- nök úr.

— Olvashatta: ismét nemzetközi ebkiállításra készülünk. Tagságunk színe-java felvonul.

—• Megengedne egy elvi kérdést? Ügy tetszik, a kutyák kiváltságos helyzetbe kerültek napjainkban.

— Ez a fejlődés útja, barátom — felelte tűnődve Diadém. — Végre mind inkább méltányolják erényeinket. Ügy találja, egy kissé gőgösek vagyunk? Ne feledje; mi voltunk az ember első háziállatai időszámításunk előtt tízezer évvel.

— Bocsánat, de ezt megelőzően önök a farkasok és a sakálok családjában... szóval az a családfa...

— Minek ezt emlegetni? — vakIcantoii nyersen az elnök. — Mi tapintatból nem beszélünk a majmokról... A kutyákat viszont ma már senki sem téveszti össze a farkasokkal.

— Kérem, elnök úr, óvakodjunk a célzásoktól.

— Tudja ön, hogy fejlődésünketi az emberekkel kialakult barátságunkat tanulékonyságunknak, kitűnő biológiai tulajdonságainknak és kutyahűségünknek köszönhetjük?

— Tudom, elnök úr.

— A kutyák hivatása nőttön nő. Igen sok embernek mi aranyozzuk be az életét.

— Mindannyian láttuk a tévében', hoqy önök herendi porcelántányérokról csokoládétortát lefetyeltek...

— Emlékszem, én is ott voltam. A tévé indiszkréciót követett el. Az ilyesmi nem szokatlan. Természetes, hogy hűvös előkelőséggel nézünk szembe a tévé kamerákkal, elvégre sok ebtársunk elsőrendű ex- vertcikk. Vagyis bedolgozunk a valutakasszába. Nem vagyunk olcsójánösok. ~Áz amerikai sajtó azt írja hogy Hollywoodban, ahol egy emberi paróka körülbelül 20—25 dollár, egy ritkuló szőrzetű eb számára készült paróka 50—100 dollár.

— Értem — bólintottam, —, innét hát a modern kutyágög,

— Tagtársaink tízezreit igenis ölben hordozzák, puha 'fövenyen sétáltatják, babusgatják, fésülik. És nem tűrik, hogy bárki kutyába vegye őket! Nem. tisztelt uram, a történelem kerekét nem lehet visszafelé forgatni. Elmúlt az a világ, amikor az elvetemült nemesi osztályok kutyabörre pingálták rangjukat. Mi. kutyák, felnőttünk a kor színvonalára. Az emberi élet bc- aranyozására hivatott tantársainko-a kívül mind több szakértőt adunk c társadalomnak• vadászunk, nyomozunk, életet mentünk.

Kívülről óriási lárma, csaholás visítás hallatszott be az elnöki szobába. Kérdőn néztem, az elnökre Ö szomorúan legyintett:

— Sajnos, még nem vagyunk tökéletesek, uram. Odakint osztják az ebédet. Ilyenkor méa kísért a múlt Vannak mén köztünk, akik a Z”- bálnivalóért pórin alázzák maguk"'

Horváth József