Szolnok Megyei Néplap, 1968. április (19. évfolyam, 78-100. szám)

1968-04-04 / 80. szám

10 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1968. áprtüs * A repülőtányérok és az amerikai elnökválasztás Miért éppen akkor jelennek meg, amikor el kell valamiről lerelni a figyelmet ? Az elmúlt húsz év alatt világszerte rekordot ért el a repülőtányérokról szóló „tudományos” kiadványok példányszáma Az ismeret­len repülőtárgyak problé­májával számos egyesület, klub foglalkozik. Tagjaik között olyanok is akadnak, akik azt állítják, hogy ma­guk is repültek már a föl­dön túli lények tökéletes űrhajóján. Mások viszont csak látták a tányérokat, de nem volt szerencséjük utazni rajtuk. A harmadik csoportba azok sorolhatók, akiknek még az sem ada­tott meg, hogy saját sze­mükkel lássák a titokzatos tárgyakat, ellenben rendü­letlenül hisznek létezésük­ben. Az egyesületek buzgón működnek, nemzetközi ér­tekezleteket, szimpóziumo­kat és szemináriumokat tartanak; Valóban pusztán kitalá­lás-e az egész, vagy mégis­csak „van valami a dolog­ban”? összefüggésbe le­het-e hozni a világűrbe­liek időszaki látogatásait a földi eseményekkel? Vénus-lakó a Pentagon szolgálatában Vegyük sorjában a dol­gokat. Először Keneth Ar­nold amerikai pilóta látta 1947-ben az idegen repülő tárgyakat A kilenc hajó­ból álló csoport mintegy 3000 kilométeres gyorsaság­gal száguldott. Akkor még földi repülő alkalmatosság nem ért el ilyen sebessé­get. A második találkozás a repülőtányérokkal már tragikus volt. 1948 január­jában Thomas Mantel re- püNjszázados üldözőbe vet­te őket. Útjáról sohasem tért vissza. Utolsó szavai ezek voltak: — Közeledem a tárgyhoz, még néhány száz méter..» Az eseményt sokan azzal magyarázták, hogy az is­meretlen lények figyelmez­tetni akarták az emberisé­get. hagyják őket béké­ben. A vizsgálat azonban ki­derítette, hogy Mantel szá­zados halála „földi” okok­ból következett be: túlsá­gosan magasra emelkedett oxigénálarc nélkül. A „ve­szélyes” tányér közönséges kísérleti léggömb volt, — amelyet az amerikai hadi- tengerészet bocsátott föl. Ez után még számtalan esetet jegyeztek fel az új­ságok. A legfurcsább talán a Stern című nyugatnémet képeslap szenzációs híre volt. A lap munkatársa ál­lítólag személyesen beszélt egy Venus-lakóval, aki je­lenleg a Pentagon szolgá­latában áll A daliás, sző­ke venusfi kitűnően beszél angolul, és egészen meg­szokta már az itteni leve­gőt. Az álmélkodó újság­írónak elmesélte, hogy több csillagon és bolygón járt már, ruhája megvédi a legnagyobb hőségtől is, Mars-lakók egészségügyi sétája egy amerikai farmon Érdekes, hogy a repülő­tányérok, akárcsak a szen­tek, csak azoknak jelennek meg, akik fenntartás nél­kül hisznek bennük. Még sohasem látta őket csil­lagász vagy meteorológus, hogy szakszerű véleményt mondhasson róluk. Soha­sem nyílt még alkalom ar­ra, hogy egyidejűleg két síkból fényképezzék le őket. Leleményes fényké­pészek gyakran fotomon- tázs segítségével „varázsol­nak” a képre ismeretlen alakú és eredetű „repülő tárgyakat”; Mégis vannak felvételek olyan tárgyakról, jelensé­gekről is, amelyeknek ere­detét nem egyszerű meg­magyarázni. A képeken el­mosódott körvonalú. fé­nyes, ovális tárgyak látha­tók; A legkézenfekvőbb w Épül az új Fővárosi Nagycirkusz magyarázat, hogy gömbvil­lámok. Erről a villámfajtá­ról még ma is igen keve­set tudnak, az azonban mindenképpen bizonyos, hogy földi eredetűek. Kihasználva az emberek hiszékenységét, Nyugaton számos botcsinálta „tudós” járja a városokat, és elő­adásokat tart a repülőtá­nyérokról. Gyakran szem­tanút is visz magával, aki eskü alatt vallja, hogy sa­ját szemével látta, amint a Marslakók leereszkedtek farmjához közeleső domb­ra, hogy egy kis sétát te­gyenek. Valószínűleg egész­ségügyi okokból, mert a hosszú világűri utazás köz­ben bizonyára elzsibbad­tak tagjaik;.» Amerikában a legismer­tebb előadók Leslie és Adamski. Sikerült „jó kap­csolatokat” teremteniük a Mars-lakókkal, velük együtt jártak már a Holdon, a Ve. nuson, a Marson és más bolygókon. — Elmondták, hogy a Mars-lakók sikere­sen gyógyítják a rákot és a többi földi nyayalyát, s erre őket is megtanították Leslie és Adamski számos könyvet, értekezést írt, ame­lyek több Zázezer dollár tiszta hasznot hoztak ne­kik» Mikor láthatók a repüiőtányérok ? Meglepő, hogy a titokza­tos repülő tárgyak idősza­konként jelennek meg. — Bármennyire furcsán is hangzik, megjelenésük össz­hangban áll bizonyos földi eseményekkel. Amerikában általában az elnökválasz­tások évében tűnnek fel. Lehet, hogy befolyásolni . akarják a választókat, me- ; lyik elnökjelöltre szavaz- i zanak. De az is lehet, hogy j csak el akarják terelni a ' földiek (esetünkben az amerikaiak) figyelmét a reális problémákról. A Mars-lakók rendsze­rint akkor is megjelennek, ha az amerikai külpolitika nehéz helyzetbe kerül. Nem maradtak el 1951-ben sem, amikor az amerikai csapa­tok kíméletlen irtóhadjára­tot folytattak a koreai nép ellen. És gyakran feltüne­deztek 1965-ben is, amikor Vietnamban a harmincöt tagú amerikai tanácsadó testületet fegyveres alaku­latok váltották fel, hogy „röpke két hét alatt fel­számolják a partizánmoz­galmat”. Ott voltak a ti­tokzatos repülő tárgyak az Egyesült Államok egén 1966-ban is, amikor az amerikai elnök, megszegve az alkotmányt, parancsot adott Észak-Vietnam bom­bázására. Amikor a közvélemény figyelmét el kell terelni a kellemetlen dolgokról, az újságok szenzációs híreket közölnek a Mars-lakókról, a tengeri kígyóról vagy jobb híján a havasi ember­ről. Az emberek szíveseb­ben olvasnak idegborzoló meséket a Venusról jött szuperintelligens lények­ről, mint lehangoló híreket a munkanélküliség foko­zódásáról, az adók és az árak emelkedéséről. A po­litikusok pontosan tudják, milyen hasznos dolog né­ha egy-egy csodalény vagy repülőtányér. Magyar Sző A Középülettervező Vál­lalat mintegy 25 millió fo­rintos beruházással meg­kezdte az új Fővárosi Nagycirkusz építését, a KÖZTI építésze, Barbier Ferenc tervei szerint (ké­pünkön). A régi cirkusz helyén, a Városligetben emelkedik majd ez az im­pozáns — csaknem kétezer személyt befogadó épület, a magyar cirkuszmflvészet új otthona, amelyet kor­szerű technikával szerel­nek fel. Fényorgona vilá­gítja meg a porondot, a reflektorkezelők URH-rá- dión kapják az utasításo­V. - , kát, gombnyomásra nyit­ják, csukják a vadállatok­tól védő ketreceket. A ter­vek szerint 1970 májusára fejezik be az építkezést, de remélik: jóval korábban, 1969 karácsonyán, vagy szilveszterén már műsort láthat itt a nagyérdemű publikum. Göring és az Árpád-ház Egy fasiszta hamisítvány tovább él A férfiből, akinek Gö­ring volt a neve, de akit valójában Meiernek kellett volna nevezni, a háború végén majdnem király lett. A náci birodalom „le­győzhetetlen” légierejének főparancsnoka (— Meier legyek, ha egyetlen ellen­séges gép területeinek fölé repül és bombát szór! — mondogatta a háború első éveiben) 1944. végén nagy hajlandóságot mutatott a magyar királyi korona megszerzésére Magyaror­szág keleti részét akkor már felszabadították a szovjet csapatok, a többi részét a németek tartották megszállva. Horthy 1944. október 15-én kilépett a háborúból és Bajorország­ba szökött. Utódja, Szálasi Ferenc, a fasiszta Nyilas­keresztes Párt vezére, párt­fogót keresett Magyaror­szágnak. Természetesen Németor­szágban kereste. Vájná bel­ügyminiszterrel és Beregffy hadügyminiszterrel egye­temben felkereste Görin- get, és felajánlotta neki Szent István koronáját. Göringet meghatotta a nagylelkű ajánlat, és ter­mészetesen elfogadta, de nem akarta előadni a dol­got a Führemek, amíg a katonai helyzet „egy kissé nem javul”. A nyilas vezér­rel abban állapodtak meg, hogy a koronázást a hábo­rú győzedelmes befejezése után tartják meg. A szakértőknek addig magyarosítaniuk kellett Göring családfáját. Munkájukat igen ered­ményesen végérték: „kide­rítették”, hogy a pomme- rániai Göring végső fokon Arpód-nak, a magyar hon­foglalónak a leszármazottja, Göring a háború után Nürnbergben, a szövetsé­gesek foglyaként, kivégzé­se előtt ciánkálival meg­mérgezte magát. Szálasit és Beregffyt Budapesten kivégezték. Göring magyar családfája azonban mind a mai napig fennmaradt. Az 1958—1961-ben Svájc­ban kiadott Magyar Ne­mesi Évkönyvben a pom- merániai kakukkfióka ne­ve is megtalálható. A könyv részletesen ismer­teti „Hermann Wilhelm Göringnek, a birodalmi marsallnak, a porosz mi­niszterelnöknek, s több ki­tüntetés tulajdonosának?’ Árpád-házi eredetét A könyv szerint Göring ősei közé tartozik többek kö­zött I. Béla, I, László (Szent László), II. Géza, II. András, sőt maga a po­gány Almos vezér is. A kékvérű magyarok Észterházytól az Ameriká­ban élő Festetichig tilta­koztak a rosszhírű betola­kodó ellen. Követelték, ár. Barcsay Zoltántól, az év­könyv-szerzőtől, hogy tö­rölje belőle Göringet. Barcsay azonban megta­gadta ezt. Az évkönyv újabb kiadásaiban (1952— 1962 és 1966—1968) is sze­repel Göring. — Miért kellene kihúz­nom pont öt? — csodálko­zott Barcsay. Gengsztere­ket is felvettünk már az évkönyvbe. — A családfa családfa marad, függetle­nül attól, hogy a leszár­mazott hogyan viseli ma­gát. Barcsay nem akarja el­ismerni, hogy Göring Ar- pád-házi leszármazottsága hamis. (Der Spiegel) A DRÁVÁI BOLGÁR ROMISZAR Az utolsó Dráva menti puskalövés után 23 évvel, múzeumhoz hasonló szófiai otthonában Dimitar Gilin tábornok a házigazda. Az a legendás hírű komisszár, aki 1945-ben alezredesi rendfokozatban az 1■ Bol­gár Hadsereg 4. hadtesté­nek parancsnokhelyettese volt, a magyarországi fel­szabadító hadműveletek ré­szese. A nyugalmazott vezérőr­nagy haja hófehér, arca egészségtől pirosló. Fiatalos mozgásáról ítélve, a jó sze­mű ember is nehezen tud­ná felbecsülni a vállára ne­hezedő hét évtizedet és a második világháború had­színterein szerzett sérülé­sek nyomait. Beszélgetünk. Gilin elvtárs íróasztalán magasra tornyosul a kéz­iratpapír, a katonás rend­ben sorakozó cirillbetűkMl lassan kiformálódik az 1. Bolgár Hadsereg magyar­országi hadműveleteit fel­idéző memoár második kö­tete. Most is, mint min­dennap, ezen dolgozik fá­radhatatlanul. A feltett kérdésre kér- désssel válaszol: — Nálam jobb mesélőt nem talált? Dg azért már válaszol is: — Körülbelül 60 ezren élnek még Bulgáriában a drávai százezerből. Java­részt idős emberek már, de azért — hunyorít cinkosan —, o magam hadtestéből is összeállítanék vagy másfél hadosztályra valót belőlük, ha éppen nagyon kellene. És talán méa hasz­nunkat is vennék — toldja meg jó kedéllyel, aztán ko­molyra fordítja a szót. Keményszívű harcosok tetteit idézi, s a veterán­találkozók gyakori vendé­ge szívesen emlékeztet a régi harcokra is. Legutóbb a zagorai ezredbeliek hív­ták meg őt- Azok, akik an­nak idején, 1145. március 17-én hajnalban igen ke­mény leckét adtak a fasisz­táknak Drávaszabolcsnál. Akkor a bolgár katonák és a hitleristák között más­fél napja tartott már az élethalál-harc a kis magyar községért. A föld remegett a robbaná­soktól és a bombák becsa­pódásától. Százak és szá­zak estek el, s szinte mé­terről méterre folyt a csata az állásokért. A segítsé­gükre siető szovjet tartalék­ezred és a kísérő repülő- rai is a legjobbkor érke­zett A felszabadító csapa­tok hosszú, elkeseredett vé­res harc után végül is a Drávának szorították a fa­sisztákat, akik 17-én reg­gelre kénytelenek voltak feladni hídfőt. A község romjai között német ágyú­roncsok és kilőtt harcko­csik hevertek. Az ellenség több mint hatezer katonát nagy mennyiségű fegyvert, hadianyagot és technikai eszközt veszített S a harcmezők és lövész­árkok krónikásai feljegyez­ték az egyszerű katonák hősi tetteit is. Olyanokét, mint például Pancso Sztojanov felderítő tizedesét aki ti­zenegyszer ment át a Drá­ván; az ellenség hátába kerülve, hét foglyot ejtett négy golyószórót és hat géppisztolyt zsákmányolt Ezen felül a drávaszabol- csi harcokban az egyik éj­szakai akció után kapitális „nyelvvel”, egy német SS- ezredessel tért vissza. Szto­janov tizedes egyébként hétszer kapta meg a „Bá­torságért” érmet; külön a drávaszabolcsi hőstettéért pedig a szovjet „Vörös Csil­lag Érdemrend”-et tűzték a mellére. Dél-Magyarország felsza­badításáig még sok-sok i,Sztojanov” neve került be az I. Bolgár Hadsereg ez­redének történetébe. Kö­zülük jó néhányan, sajnos, sohasem érhették meg a győzelem óráját. A harká­nyi, a csurgói, a kisbaj o- mi, meg a somogycsicsói temetőkben, magyar föld­ben 4 ezernél több bolgár katona nyugszik. — A magyarok? — Sokféleképpen talál­koztunk velük — emléke- rtk vissza a tábornok. — A falvak lakosai — a népi hagyományokhoz híven — kenyérrel és sóval köszön­töttek bennünket. Ezen a földön, azt hiszem, először láttak bolgár katonákat. Voltak másféle. még emlékezetesebb találkozá­saink is. Hadd mondjam el, hogy a hitleri hadveze­tés a velünk szemben álló fasiszta hadosztályok mel­lett magyar alakulatokat is bevetett ellenünk. De a „szövetségeseikből” kiáb­rándult magyar bakák már nem jelentettek nagy ütő- erőt, Tucatjával jöttek hoz­zánk, amikor csak lehetett, különösen a „Bakony/’’ harccsovortból a Binya- pataknál még februárban. 1945. április 1-én Grtilos- nil Szabó Árpád alezredes vezetésével az egész 54. magyar határvadász zász­lóalj, teljes felszereléssel együtt állt át. — Sok szép emlék fűz azokhoz a magyarokhoz is, akik a 16. jugoszláv had­osztály kötelékében küz­döttek együtt velünk. A »Petőfi Sándor dandárról beszélek, amelynek katonái közül sokan már 1943 au­gusztusától harcoltak. ...Dimitar Gilin vezérőr­nagy egy ideig hallgat Gondolataiba merül. Aztán hirtelen mozdulattal nyúl a nagy halom kéziratlap és dokumentum közé. A lapok közül kiválaszt egyet int, hogy búcsúzóul olvas­sam el. A magyar nyelvű újságcikk így kezdődött: „Soha el nem múló há­lával köszöntjük a felsza­badító szovjet és bolgár katonákat...” Megjelent: a Magyar Füg­getlenségi Front „Üj Du­nántúl” című lapjában, *— 1945. április 4-én. Udovecz György t 17856574103

Next

/
Oldalképek
Tartalom