Szolnok Megyei Néplap, 1968. április (19. évfolyam, 78-100. szám)

1968-04-25 / 96. szám

1968. április 25.

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

s

Vasal és locsol

Munkaközösségtől a zeneiskoláig

A hőfolkszabályozós vasalókat már általában ismerik és a gyakorlatban jól beváltak. Időközben továbbfejlesztett típusaik is sok országban megjelentek. Ezek közé tartozik a víztartállyal ellátott vasaló, melynek alsó lapját úgy alakították ki, hogy vasalás közben gőzölje az anyagot. Ez a megoldás szükségtelenné teszi az előzetes „belocsolást”, mindamellett egyenletesebbé, könnyebbé válik a vasalás.

A zongora meg a hegedűterem az utcai oldalon van. A fúvósok olyan szobákban tanulnak, amelynek ablakai az udvarra néznek.

— Véletlenül alakult ez így, vagy már eleve gondoltak arra, hogy a környéken nem csupa zenebarát lakik?

A kisújszállási zeneiskola igazgatói irodájában ülünk Sebestyén Péter igazgatóval. Mosolyog.

— Így is elég zaj van, ha a rézfúvósok elkezdik. Onnan is majdnem ugyanúgy kihallatszdk. mintha a másik oldalon volnának. Érmek ellenére, tudomásom szerint még nem volt ránk panasz.

Kisújszálláson tizenöt éve van szervezett zeneoktatás. A fejlődés újabb állomása volt a zenei általános iskola megszületése. Ez volt a megye második ilyen iskolája.

A mindennapos énekórák, a gyakori szemléltetés, a zetendőhöz, ki is tavaszod ott. Mit sem sejtve érdeklődtünk a munkák megkezdésiéről. Sajnálkozással közölték, hogy erről idén szó sem lehet, mivel a költségvetésből a KPM Közúti Főosztálya nem biztosított erre megfelelő összeget. A tervek szerint 6 millió forintos kezdő beruházással a fehérje- feldolgozónál kellett volna megkezdeni a munkát, amely az egész rekonstrukció első fázisaként a cukorgyárig tartott volna. Az elfogadott terveit szerint innen már kétszer két nyomsávban haladt volna tovább az út, hogy a temetői felüljárón keresztül a József Attila utcában folytatódjon. Ez az út szélességét tekintve kapacitásával még évtizedek múlva is biztosítaná az iparnegyed zavartalan közúti forgalmát.

A jóváhagyott tervhez azonban nincs pénz. Majd jövőre. Addig legfeljebb türelmesen várunk, mert ez állítólag négy nyomsávos útvonal lesz, ami a város egyik fő ütőerének bővülését jelenti.

— tóth —

nej „írás-olvasás” megtanítása felkeltette az igényeket. 1961-ben, amikor a „legöregebbek” eljutottak a harmadik osztályba, ahol már hangszeres oktatásra is jelentkezhettek, megindították a zongora és a hegedű szakok

A zeneiskola tulajdonképpen akkqy született, bár még helyiségük sem volt és a tanárok Karcagról jártak át. Az órákat a Kossuth téri, az Arany János úti iskolában és a művelődési házban tartották.

1962-ben, amikor a karcagi zeneiskolába négy olyan tanárt neveztek ki, akik minden órájukat Kisújszálláson tartották, már kilencvennyolc növendékük volt

Űjabb öt év telt el, amíg az iskola teljesen önálló lett. Jelenleg kilenc tanára és kétszáztíz növendéke van. Űj szakok indultak: cselló, réz és fafúvósok, valamint szolfézs. A város helyiséget biztosított (a párt- bizottság korábbi épületét kapták meg), a megyei tanács pedig majd kétszázezer forintot adott, ebből több mint száznegyvenezret hangszerekre;

A fejlődéssel, alakulással járó gyermekbetegség, hogy egyedül az igazgató lakik helyben, a többiek Karcagról, Debrenecből, Budapestről járnak ide. Néhány év múlva talán ez a gond is megszűnik. Remélik, hogy egykori diákjaik közül lesz, aki tanárként visszatér Debrecenből.

A zeneiskola jótékonyan befolyásolja a város kulturális életét. A szűkebb körű házi hangversenyek mellett évente egy-két növandékA szovjet kiadóvállalatok a klasszikus kínai irodalom újabb kiadványait jelentetik meg.

Négy kötet jelenik meg a „Kelet klasszikus prózája” sorozatban, amelynek kibocsátását az idén kezdi meg a moszkvai szépirodalmi kiadó.

„A kínai klasszikus irodalomban — mondta a TASZSZ tudósítójának az ismert szovjet sinológus, Lev Ejtlin — az ember harcának tükröhangversenyt rendeznek a művelődési házban, fellépnek a különböeő ünnepségek műsoraiban. Május közepén tanári hangversenyt rendeznek, a bevételt a városi strandfürdő építésére ajánlották fel.

Huszonkét főnyi vonós- zenekaruk fellett kvartettek, triók alakultak, amelyekben a közös muzsika örömén kívül az ehhez szükséges fegyelmezettséget is elsajátítják a növendékek.

A fúvósok még kezdők, de néhányukra már számít az úttörőház fúvószenekara s jövőre az iskolai zenekar is kiegészülhet velük.

Jövőre népi hangszerszak indítását tervezik. Az újszerű kezdeményezés célja, hogy ne vesszen feledésbe a régi népi hangszerek ismerete és, hogy lehetőségeihez mérten megőrizzék a Kisújszállás környéki népdalokat;

Tuka Zsigmond népművész fogja oktatni a növendékeket a citeramuzsika ismeretére;

Félénk futamok, dallamtöredékek keverednek az épület halijában. Fiúk. lányok érkeznek és indulnak, hónuk alatt vagy a kezükben hangszertokok vagy csillogó rézhangszerek. — Oboa, zongora, hegedű szól. Csősz Mária, Szabó Ferenc, Szemtirmay Zsolt tartanak órákat.

Szőke, vékonycsontű kisfiú érkezik, alig bírja cipelni a jókora hegedűtokot. Az arca komoly, megfontolt. — Lehet, hogy nagy művész lesz belőle. Vagy ha nem, hát művelt zeneértő és zenekedvelő ember. És ez sem kevés.

B. A.

ződését látjuk az egyenlőségért, az igazságért, a jobb életért.”

Ejtl'in több könyvet írt a kínai irodalomról. Közéjük tartozik a „Tao Jüan-ming és költeményed”, amely a múlt év decemberében jelent meg. Az ő vezetése alatt működik a Szovjetunió Tudományos Akadémiája Ázsia Népei Intézetének a távol-keleti irodalommal foglalkozó osztálya.

Megmarad

a szolnoki „autótemető^

e találgatni

így találkoztunk hivatalosan

Ügy két évvel ezelőtt a 7-es AKÖV két szolnoki tisztje keresett fel bennünket arra kérve, hogy üljünk be a kocájukba, mutatni szeretnének valamit. Mit sem sejtve szálltunk be a személykocsiba. A közismerten jó rugózású személyautó a temetői sorompó után olyan táncba kezdett, hogy csak dülöngéltünk benne ide- oda. igaz, a gépkocsivezető nem kerülgette a kátvúks>< és az egyébként betartható sebességet s«m csökkentette.

Ex csak „puderoxtío*

Egy év múlva újra felkerestek az akövösek; Ekkor már egy autóbusz várakozott ránk, amelyben legalább tizenöten ültünk. Most már ott voltaik a KPM Szolnoki Közúti Igazgatóságának, a rendőrségnek, a víz- és csa- tornamüveätnek. a TITÄSZ- nak és az említett útszakasz mellé telepített gyáraknak és üzemeiknek képviselői is. Bár az említett igazgatóság képviselője számokkal bizo- nyítotía, hogy 1966 óta mennyit fordítottak az „autó temető’’ felújítására és

azzal a rendkívül elhanyagolt útszakasszal, amely a város déli ipartelepén vezet keresztül és »autótemető” néven vonult be a köztudatba. Nem egyszer törött már el itt tengely, lepattantak az alvázak csavarjai. Mégolyán eset is volt, hogy a mentők a beteget hordágyon vitték be a kórházba, mert nem messzire onnan annyira rázott az út, hogy a súlyos törést szenvedett beteg talán ki sem bírta volna.

kátyú lián ífására* á résztvevők csak csóválták a fejüket a látottakon. Különösen az akövösek; akik időközben megkapták a csuklós autóbuszokat, amelyek igen kényesek az útviszonyokra.

Elekor megígérték nekik, hogy 1968-ig, amíg meg nem kezdődik a kritikus útszakasz teljes rekonstrukciója, addig annyiszor terítenek ideiglenesen hideg aszfaltszőnyeget az útra, ahányszor szükséges.

Elérkeztünk az ígért eszKínai klasszikus irodalom a Szovjetunióban

1 El' 1

| kapkodott | | lelkesedés j

H Délelőtt még teljes §g g veit az ügyfélfogadás, §§ g délutánra viszont kiké- ü §§§ rült a vásárlók örök g É|j boszantója a „Leltáro- §§ f§ zunk” tábla. A további- g g akban ez állt rajta: Nyi- H g tás április 27-én, szom- g g baton. g

g A termetes férfi mo- g g torral jött és így lel- g Ü kendezett:

M — Ez igen, leltár van. jg g de az üzlet nem áll le. g §= Ilyen bolt kell a nép- g m nek, ezeket a vezetőket g g kell dicsérni, akik a g g vevőkkel is törődnek. §§ Ü Ez az igazi jó üzleti g !§ szellem. §§

g Mire kifejtette a vé- g§ Ü Lemányét, kiderült, hogy g g csak a kész cikkek ki- g g adása zavartalan, leltá- g§ g rozás közben a szolnoki g g Ady Endre úti OFO- g g TÉRT boltban. Üj p g megrendeléseket nem g g vesznek fel.

§§ — Ejha, — nyelte le g

g lelkesedését az ügyfél g g és tovább ment Amit g g mondott, azt nem vonta g g vissza. S ki tudja, talán g g szuper jelzőket is hasz- g g nált volna, ha mond- g g julc azt közük vele: Ké- §g g rém, az átvételt a leltár §f g négy napjára a rokon- g g boltban, a Beloianmsz g g úti OFOTÉRT boltban g = szerveztük meg. Mert g g mi, ügyfelek valóban g g tudunk lelkesedni, . ha §f H ránk is gondolnak.

— borsi — 1|

Fi Int vita

A Csend és kiáltás című film. mint Jancsó Miklós korábbi alkotásai is, az így jöttem, a Szegénylegények és a Csillagosok katonáik, szenvedélyes vitákat váltott ki, a kritikusok és a közönség körében egyaránt.

A szolnoki Tisza filmszínház április közepén játszotta a filmet. 26-án pénteken este fél 8-kor vitaest lesz a Fiatal Értelmiségiek Klubjában, amelyen a Csend és kiáltásról és általában Jancsó Miklós munkásságáról lesz szó. A beszélgetést Valkó Mihály, a Verseghy gimnázium tanára vezeti.

A klub. amelynek péntek- esti rendezvényein minden érdeklődőt szívesen látnak, a Damjanich Múzeum épületében a II. emeleten működik. (A filmről lapunk március 24-i számában közöltünk kritikát.)

A Hozói „tanyája"

Tanyák Jásztelek körül. Ä határ vályogból gyúrt agg remetéi. Nagy, súlyos időket kiállók. Mozdulatlanok. Felettük zavartalanul suhant az idő. Lakóikat a sötét, nehéz csönd elszigetelte a világtól. Sokszor bizony magányos, egyedül boldogulni kívánó, korán vénülő gyerekeket szültek a remeték lányai. Olyanokat, mint Rózái.

— Valamikor azt mondták az ilyenre, hogy élelmes. Még a semmirevaló eperfa gyümölcséből is forintot csinált tavaly. Tízet tett egy csomóba. Egy szemmel sem többet. A cigányok elhordták. ötven fillérért a tízet — mondta István, a soványabbik férfi.

— Hiába jött be a tanyáról, a remete lelkét, a magányosságot magával hozta. Az egész óriás határt is, amit az udvarába és nyolcszáz öles kertjébe préselt. Ami ezen kívül esett, azt ő már nem ismerte — mondta Imre, a kövérebbik férfi.

— Nem számoltam, de több mint száz csirkémet

agyonvert az öregasszony. Ha az udvarába szabadult a jószág, halkan káromkodtam egyet és bementem a házba. Nem akartam látni, hogyan végez vele Rózái görbebotja. Máig gém tudom, honnan volt ereje a csirketizedelő görbebotot olyan messzire és olyan pontosan elhajítani — mondta a soványabbik.

— Még a tanyáról ismertem. Mindig a rózsafűzért koptatta. Egyszer véletlenül szemtanúja voltam egy érdekes jelenetnek, soha sem fogom elfelejteni. A Rózái tehenet legeltetett egy idegen kukoricás mellett. Forgatta az olvasót és félhangosan mormolta az imát. „Üővözlégy Mária... Nesze Riska te is egyél.” Letört egy-egy csövet imádkozás közben a más kukoricáiéból és odavetette a tehénnek — mondta a kövérebbik.

— Szomszédok voltunk a Rozália! — amíg élt. Egyszer kiáltott, hogy átlőttek a tyúkjaid István. Tudtam, hogy ez mit jelent nála. A hideg is kilelt, mert nagyon

jó tojók voltak. Egy pillantást vetettem a baromfiudvarba, ott volt mind a nyolc. Na itt az idő pokolravaló — gondoltam. Aztán nagy lemondással átszóltam. Ha már átmentek a dögök, hadd pusztuljanak. Vágjon közéjük nyugodtan. Nem is várt az én biztatásomra, hanem megforgatta a gyilkos botot. Kettő azonnal kimúlt. Odament, felemelte, aztán csak ennyit mondott: — Ezek az enyimek, te piszok — mondta a soványabbik.

— Hogy úgy halt mag, talán senki sem sajnálta. Pedig ez már lelketlenségnek számít, higgye el, mégis így volt. Csak azt kapta vissza, amit az urával csinált. Fürge kis öregember volt, szerette az italt. Rózáit meg a frász törte, ha egyetlen fillér is máshova vándorolt, nem az ő szoknyáia alatt hordott pénzes zacskóba. Talán hat éve történt, a kis öreg lába rozsdás kapától megsérült és fertőződött. Rózái a házba sem engedte be, ott vackolt neki az udvaron.

Orvost sem hívott, mert az pénzbe került volna. Meghalt a kis öregember, nyomorultan — mondta a kövérebbik.

— Hozzám délelőtt szaladt a Juliska néni, hogy segítsek, ketten nem tudják levenni Rózáit. Futottunk. A kamraajtón lógott fejjel lefelé, a lába térdhajlatoál beleakadt az arasznyira nyitott ajtó és az ajtófélfa közé. Már csak suttogni tudott:

— A szőlőt... vittem fel... kötözni... jaj a fejem... Borzalmas látvány volt. A feje mellett tenyérnyire hatalmas rozsdás szög állt ki az ajtóból. Ha esés közben abba... De a kórházban sem élt sokáig — mondta a soványabbik férfi.

— Este későn iőttem haza a fiaméktől, hát Rózái kecskéje még akkor is kint volt. Mindig későn viszi be

— gondoltam. Másnap délelőtt tíz óra tájban arra lettem figyelmes, hogy a kecske kegyetlenül „sír”, így mondjuk mi, ha az állat nagyon türelmetlen vagy valami nagyor hiányzik neki. Vagy éhes vagy szomjas. Eszembe iutott, hogy tegnap késő este kinn volt és olyan gondolatom tamadl: éjszakára is kint maradhatott a jószág. Nem voltam valami jó viszonyban a nehéz természetű Rozáliái, de nem tudtam megállni, hogy ne nézzem meg, mj lelhette — mondta Juliska néni.

— Jött a Juliska hozzám, délelőtt. Azt mondta, nem tudja, mi lehet a Rozáliái, mivel úgy rí a kecskéje. Az én udvaromból át lehet látni hozzá, nézzük meg, mi van vele — mondta. Mi lenne, mondtam, biztosan belefeledkezett az imádkozásba. De átnéztünk azért, hát ott lógott lefelé a szerencsétlen — mondta Mariska néni.

— Nem maradt a Rózái a lányánál. Mert tudja, volt egy fogadott lánya Pesten. Ott van férjnél, elég jól állnak anyagilag. Felvitték magukhoz. de nem volt maradása. Azt mondta ő nem ttid úgy élni. Valósággal za- bálják azt a drága szemeskávét — így mondta. Micsoda pazarlás — ámuldozott a Rózái. Hiába marasztalta a fogadott lánya, visz- sza.iött. Nem járt volna így. ha marad. De 6 zsugori volt. A rendes élet pazarlás volt neki — mondta Juliska néni.

— Amikor kiszabadítottuk a szörnyű kalodából, akkor láttam* milyen igénytelen, elhanyagolt asszony. Egész ruházata egy kenderzsákból varrt ruha volt. Semmi egyéb. Meg is sajnáltam egy kicsit. Aztán eszembejutott, hogy pénze meg bőven volt, de a takarékban tartotta, nem nyúlt volna hozzá — mondta a soványabbik férfi.

— Tanyán laktunk mi 's. De a gyomrunktól soha nem vontuk meg az ennivalót, meg ruházkedtunk is tisztességesen. De a Rozálon m:n- denki csodálkozott a községben. Hetvenkét éves vagyok, de azért érdekel a világ sorsa. Mióta szegény apusom meghalt, a fiamék is beköltöztek a tanyáról. Nem lehet ott kisgyerekekkel élni, hiszen a gyerekeknek iskolába kell járni. Télen, rossz időben szinte lehetetlenség onnan járni- Meg a televízió. Az is nagyon kell — mondta Juliska néni.

A néhai Rózái kapuia be van zárva. A szörnyű tragédia fél éve történt. Az udvart azóta felverte a fű Az odatévedő baromfiakra sem vár pusztulás. Csönd nagv sötét csönd terpeszkedik a kerítésen túl- Olvan. mint amikor még ált a Rózái.

Bognár János