Szolnok Megyei Néplap, 1968. március (19. évfolyam, 51-77. szám)

1968-03-08 / 57. szám

1968. március 8. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 ÖNNEK Ml A VÉLEMÉNYE ...A FÉRFIAKRÓL? Kara kas Jutka tö­rökszentmiklósi gépírónő: Nem sok jót tudok róluk elmondani. (Részletesebb magyará­zatba nem bocsátkozott. Annyit megtudtunk még: júniusban lesz az esküvő­je. Ügy látszik, kivétel erősíti a szabályt a férfiak esetében is.) ...A BUDAPESTI KONZULTATÍV TALÁLKOZÓRÓL? M a t u s Imréné kende- resi nevelő: A románok tá­vozása megdöbbentett, de attól függetlenül biztos vol­tam abban, hogy ez a ta­lálkozó eléri célját, s a kommunista világmozga­lom egységének erősödé­se jegyében ül majd össze a nemzetközi tanácskozás. ...A SZOLNOKI DIVATRÓL? Bujdosó Máriái, a Szigligeti Színház művész­nője: Nem elég ízlésesen öltöznek a szolnoki nők. Az idejövetelemkor ta­pasztaltakhoz képest azon­ban szembetűnő a fejlő­dés. Most már sokkal töb­bet adnak magukra, s ezt csak helyeselhetem. ...A TSZ MOZGALOMRÓL? B a r t u s Istvénné, a szajoli Vörös Csepel Tsz tagja: Szeretem a szövet­kezetei, megtalálom benne számításomat. Tavaly is 214 munkaegységem volt, s egy munkaegység értéke ötven forint. — Férjem ugyanebben a gazdaságban dolgozik. ...A NŐK EGYENJOGÜSAGÁRÓL? Csesznok Mária sza- párfalui gyermekgondozó­nő: Természetszerű, mi is ugyanolyan emberek va­gyunk, mint a férfiak. Ha férjhez megyek, ugyanazo­kat a jogokat követelem magamnak- mint amelyek­re a férjem igényt tart. ...A NŐK KÖZÉLETI SZEREPLÉSÉRŐL? Hadnagy Sándorné, a kunhegyesi téglagyár el- szedője: Községünkben ke­vés nő található vezető poszton. Talán azért van ez így, mert a férfiak tola­kodóbbak. Pedig megérde­melnék a nők a vezető szerepet is, hiszen vannak olyan rátermettek, s töb­bet dolgoznak, mint a fér­fiak. Sajtótájékoztató a közgazdasági és jogi kiadónál „Viterlczkezelők" és szerelők a helyi törvénykönyvről Keresztes Tibor igazgató és dr. Cotel Kornél iro­dalmi vezető csütörtökön sajtótájékoztatót tartott a Közgazdasági és Jogi Kiadó­nál. Az újságírókat első­sorban azokról az idén megjelenő munkákról tájé­koztatták, amelyek az új gazdasági mechanizmus kü­lönféle témaköreivel fog­lalkoznak. Két új soroza­tot indított a kiadó. az egyik a gazdálkodás re­formjának gyakorlatát ál­talánosságban tárgyalja, a másik speciálisan a mező- gazdaság területén. Mintegy 50 féle fontos gyakorlati hasznú „mecha­nizmus”-kiadvány szerepel az idei tervben. Most dol­gozik a kiadó egy olyan országos címtár összeállítá­sán, amelyben körülbelül 20 000 gazdasági egységről, vállalatról, tsz-ről, szövet­kezetről közli: hol és mit gyárt, hogyan szállít. Az év derekán jelenik meg dr. Tímár Mátyás, a Mi­nisztertanács elnökhelyet­tese tollából ,-A szocialista gazdálkodás tapasztalatai Magyarországon” című tu­dományos igénnyel megírt, mégis közérthető stílusú tanulmánykötet. — Tavaly augusztus óta gyűjtögettük a javaslato­kat a kollektív szerződés­hez. Sőt azóta kértük az Északmagyarországi Áram- szolgáltató Vállalatot, a tö­rökszentmiklósi gépgyárat, s több más üzemet, küld­jék el nekünk kollektív szerződésüket. Hadd lássuk másokét is! Forgó István, a Tiszán­túli Áramszolgáltató Válla­lat szolnoki üzletigazgató­ságának szb titkára mond­ja ezeket, s Bíró Ferenc Üzletigazgató folytatja; — Nem könnyű meg­szokni egy ilyen helyi tör-, vénykönyv forgatását, idő kell, hogy belejöjjünk. — Ha az akarat meg­van... — A szemlélet sokat vál­tozott nálunk. Ma is össze­jöttünk egy kis „szemtaná­ra a „vitorlakezelőkkel” Azaz, egy kis szemléletet alakító tanácskozásra az osztály- és csoportvezetők­kel, a legfontosabb beosz- tásúakkal. — A téma? — Most is csak az; nincs bázis, nincsenek mutatók, a teljesítés fontos. Kimondha­tatlanul jó tapasztalni, hogy az emberek az üzem­zavar elhárításakor szerve­zettebben dolgoznak. Csak az időzik a munkahelyen, akinek dolga van ott. Értik a legfontosabbat, hogy a fagyasztóktól függ a jöve­delmünk. De még mindig vannak tartalékaink. Hat megye területét járják az embereink. Nem mindegy, hogy ha valaki kiindul a legtávolabbi munkahelyre, magához vette-e mindazt a felszerelést, amire szüksé­ge lehet, vagy félúton jut eszébe, hogy még más is kellett volna. Fillérekkel ezreket — Majd beletanulunk — folytatja a gondolatot Szű­rös Károly, a szerelőállo­más karbantartója. — Csak ne legyen minden mozzanat betű szerint előírva. A kol­lektív szerződés azt sugall­ja. hogy artüt lehet, taka­rítsunk meg és a hogyan már ránk tartozik. A NOMSZ kapcsolókat pél­dául éveken át Nyíregyhá­zára küldtük javíttatni és ezréseket fizettünk érte. Most magunk javítjuk, fil­lérekért. S azt is mindig tudjuk, mivel, mikorra le­szünk készen. Amit hoz a konyhára a kezdeményezé­sünk, abból viszont még nem tudjuk, jut-e nekünk valami. — Igen. A kollektív szer­ződés szól erről, kimondja, hogy az anyagi érdekeltség céljából a dolgozók béré­nek egy részét munkájuk eredményességétől tesszük függővé — válaszol Győri Béla, a munkaügyi osztály vezetője. Ugyan ki felelt? — Miről esik legtöbb szó? — A pénzről. És csak azután másról. A túlmunka engedélye­zése is egyszerűbb lett — mondja Balogh János sze­relő. Egy hiba elhárításál úgy sem lehet félbehagy­ni, ha lejárt a munkaidő. Ügy tudom, eddig hét fele­lős személy írt alá egy utasítást. Nagyon sokszor itt benn meg sem lehetett állapítani, hogy indokolt-e a túlóra kérése. Ugyan ki felelt akkor érte?! Most egyszerű. A szerződés meg­jelölte, kik rendelhetnek el túlmunkát s nem kell hoz­zá írás, elég a szó. — A szabadságát is ki­számolta már mindenki. — mondja Peszeki János, a szerelési csoport szakszer­vezeti bizalmija. — Az ál­talános visszhangot pedig Forgó István tolmácsolja: Vannak, akiknek a szabad­ság éppen olyan fontos, mint a pénz. Sokan szíve­sen utaznak, külföldre jár­nak, s mindig kevesellték a szabadságukat. Most egy- egy kormánykitüntetett 12. miniszteri kitüntetett pe­dig 6 nap jutalomszabad- ságot kap. Sőt. 1—12 napot kaphat valaki egy jó újítá­sért, találmányért is. Ez igazán ösztönző. Győztek a csizmások — Olyan is van — néz össze Farkas Ferenc és Balogh Mihály —, amiben végül is mi, gumicsizmások győztünk. Mindig igazság­talannak tartottuk, hogy a legsilányabb minőségű láb­beliket juttatták nekünk. A kihordási időt meg nem csökkentették. Az idén mái a ióminőségűből kaptunk, így hát véget értek a vi­ták. Sőt a szerződés úgy szól. a kihordási idő eltel­tével a munka és formaru­ha a dolgozó tulajdonába megy át. „Győztek” és gvőzik erő­vel. értelemmel ezután is a TITÁSZ dolgozói, mert nemcsak a megszolgált for­maruha. hanem a jól és gazdaságosan végzett mun­ka eredménye is az 5 jö­vedelmüket gyarapítja. S ez nagy ösztönző a kollek­tív szerződésben foglaltak betartásához B E. A hiba az On készülékében! A. — Eqy tévé-szerető naplójából — Nem szeretném, ha nagyképűnok tartanának, de beszélnem kell köz­életi szereplésemről is. Legutóbb ugyanis közfelkiáltással, — miht an­nak idején Mátyást a Duna jegén — tanácstaggá választottak. Nem a Duna jegén, hanem a gangon. De egyhangúan... Azért helyezték be­lém a bizalmukat, mert én min­dent el tudok intézni... Hát ebben van valami. És eme / irigyelt képesség titka sem ördön- gős. Ma ugyebár majdnem minden­kinek van már tévéje. így mind­nyájan a szerelő kezében vannak. Ha jön egy jó focimeccs, vagy az Angyal, úgy esengenek a kegyei­mért, mintha én lennék a király--­így a mamának mindig van ve­sepecsenye, és belsőség. Mert ha én belépek a henteshez, Rehák úr a csodálatos húsok dörzsölt mestere máris elindul a hátsó kis raktár fe­lé. Amikor a szomszéd házban la­kó Kardos néni gyengélkedett, tő­lem kapott borjúhúst. Mert Rehák úr a hentes szabadidejében nem mozdul a tévé elől. Kardos úr a Bizományiban dolgo­zik és mindig szól. ha valami jó cuccot kapnak. Kemenes kartárs a telefonomat intézte el. Lakik a há­zunkban egy orvos. Két éve igény­li a telefont. Szilveszter este el­romlott Kemenes kartárs tévéje. Megcsináltam neki. egy feltétellel: ha az orvos is megkapja a tele­font. Két héten belül megkapta. Azóta nem gvőz hálálkodni. De miután én makk egészséges vagyok, másokat ajánlok be hozzá. így legutóbb Köves bácsit, akinek évek óta húzódik a rokkantsági nyug­díja. Az orvos egy hét alatt elin­tézte. A téli olimpiának köszönhetem, hogy kicserélték a házunk elörege­dett gázvezetékeit. A szoviet—cseh­szlovák jégkorong mérkőzés máso­dik harmadában romlott el a Gáz­művek egyik főtisztviselőiének ma­sinája. Mire a gép elkészült, az ígé­retét is bírtam. Persze ígéreteket az elődeim is kaptak, de most be is váltotta. Hiába jön á nvári olimpia Miután egv tanácsi tisztviselő Philips gyártmányú magnójába sze­reztem egy csövet, játszi könnyed­séggel elhelyeztem a körzetemből egy rászorult nénikét a szociális otthonban. Kovács bácsinak kibu­liztam egy alig kapható külföldi gyógyszert... Nem akarok felvágni, de a ta­nácstagi fogadóórámon sorba áll­nak a panaszosok. Mint valami za­rándok helyre, már a szomszédos körzetekből is hozzám járnak és nem veszik észre, hogy tulajdon­képpen egymás ügyeit intézik. Mert akinek én eljárok valamilyen hiva­talos dolgában, attól alkalmasint viszontszolgálatot kérek egy má­sik paciens ügyében. Csak példaként mesélem el Ko­vácsék esetét. Szerencsétlenek, le akarták választani a lakásukat, de az építési engedélyt két év óta kö­vetkezetesen és szívósan visszadob­ták nekik. Én megjavítottam az illetékes főmérnök televízióját és a borravaló átvétele után megkértem, hoev intézze el Kovácsék építési en­gedélyét. Egy nap alatt kész volt a papír. Kovácsék persze hálálkod­tak. Mondtam, hogy ebből nem élünk meg. Kértem, hogy viszon­zásul — miután a nagykereskedel­mi vállalatnál dolgozik, — szerez­zen nekem csillárhoz való fehér gömbzsinórt Ezt kért ugyanis Kö­rösi. amiért elintézte annak a To­polyának a nyugdíj ügyét, aki an­nak ideién felvette Selmecziék kis­lányát fodrász tanulónak. Namár- most. A Selmeczi Kati azóta fel­szabadult és beajánlottam Szépkúti művésznőhöz, akinek azóta a laká­sán bodorítja a haját. Szolgálatai­mért a művésznőtől potyajegveket ka­pok. amit átadok Kolozsinak. aki a Házkezelőséeen dolgozik. Így könv- nvűszerrel felépítteti szegény Barta néni évek óta összerogyott cserép­kályháját. Barta néni közbenjárá­somat külföldi fonallal jutalmazza, amit Kozmának továbbítok. aki bármikor tud üdülő beutalót sze­rezni. Ennek köszönheti a házmes­terünk kislánya, hogy nászútját a Gallvatetőn tölthette. Kozma még annyit kórt. hogy a menvasszonvái hozzam össze egv újságíróval, aki írna róla egy cikket, amelyben fel­fedezné. A kicsike ugyanis — Koz­ma szerint — átlagon felüli színé­szi tehetség és már régen a film­vásznon lenne a helye, ügyfeleim között számos újságíró akad, tehát összehoztam Tóth Laci kritikussal. Közbenjárásom teljes sikert hozott. Tóth Laci felfedezte a lányt... Ma­gának. Nemsokára meglesz az eskü­vő és a lány egyelőre lemondott a művészi pályáról, miután amúgyis gyereket vár. Tudom, hogy az olvasók egy ré­sze csóválja a fejét; olyasmit teszek, ami semmiképp nem méltó a meg­bízatásomhoz. Csakhogy álljon meg a menet! Mert mit is teszek én? Re­hák a hentes nem az imperialisták­nak adja a húst, hanem egy beteg öreg néninek. A gömbzsinór nem hadianyag és az kapott belőle, aki­nek erre szüksége volt. a szociális otthonba nem egy monopolkapita­listát juttattam be. hanem egy va­gyontalan öregasszonyt. Nap mint nap számtalan szervet mozgatok meg. És közbenjárásom nyomán nem tesznek mást, csak ami a kö­telességük lenne. Nekem az egész­ből semmi hasznom nincsen... Ha­csak azt nem számítom, hogy nép­szerű ember vagyok a környéken és ez a tévé-szerelő praxisomban is kitűnően kamatozik. Jó dolog érezni, hogy az emberek bíznak bennem. Annyira, mint pél­dául Kalácskáné, aki egyszer fel­hívott a lakásába és így szólt: , — Kedves Anód úr, ha lehetne arra kérném, hogy rontsa el a té­vénket... Megdöbbentem, mert ilyet még senki sem kért tőlem. — Asszonyom, egy szerelő javítja a tévét, nem elrontja... — Akkor tanácstagi mivoltában rontsa el... A családi életünkről van szó. Régen a férjemmel elmen­tünk moziba, színházba, egy-egy étterembe, szórakozóhelyre. Amióta az a vacak tévé megvan, ökörrel sem lehetne innen kimozdítani. Én pedig már nem bírom ezt a be­zártságot... Nehogy megmondták a vállala­tomnak, de elrontottam a tévéjü­ket. Minden hónapban eev-két nan- ra. A múlt héten Kalácskáékhoz meghívtak keresztapának... — Köszönöm Géza. — hunvorf- • tott rám az asszonv. — Amióta időnként rossz a tévénk, újra úgy élünk a férjemmel, mint fiatal ko­runkban... De egyelőre most ne rontsa el, mert a gyerek miatt nem mehetek sehová... Majd szólok, ha újra szükség lesz a segítségére--- VÉGE ' ősz Ferenc

Next

/
Oldalképek
Tartalom