Szolnok Megyei Néplap, 1968. március (19. évfolyam, 51-77. szám)

1968-03-03 / 53. szám

1968. március 3.

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

s

Szükség és remény

Egykorú feljegyzések a termelőszövetkezeti mozgalom

hőskorából

Tartson velünk kedves Olvasó, lapozzunk fel húsz évvel ezelőtti, a termelőszövetkezeti mozgalom hőskorában készített feljegyzéseket. Itt, a megyei párt- archívumban mázsaszám találhatók ilyenek. Ezért szűkítsük a kört. 1948 végén, s 1949-ben az MDP megyei bizottsága a mezőgazdasági igazgatóság, és az FM képviselőiből, meg a gépállomások mezőgazdászaiból több mint tíz bizottságot hoztak létre megyénkben, melyek sorra járták városainkat, falvainkat. — Azok feljegyzéseit nézzük át, s keressük a választ néhány kérdésre.

Például arra: a népgazdaság érdeke mellett mi tette szükségeszerűvé a szövetkezeti mozgalom fejlesztését? Hogyan éltek a parasztok népes tömegei? Felsőszászberekről 1949-i keltezéssel így szól a jelentés: ,*A most községgé

alakult Felsöszászberek rendezési és építési szempontjából is nagyon fontos, hogy a tszcs minél gyorsabban megerősödjön, mert jelenleg még nagyon elmaradotton él a lakosság rendezetlen romok között, és nem embernek való viszonyok között.”

A kuncsorbai Dózsa tszcs-ben a felülvizsgáló bizottság kérdéseire „a csoport tagsága szomorú választ adott: nem hogy annak a két lónak nem tudják biztosítani a takarmány szükségletét, hanem még a saját maguk számára sincsen biztosítva az évi kenyérszükséglet. A tagságnak nagy része zsírozó nélkül van és ruha nélkül. Családjaikat nem tudják iskolába járatni.”

A szükség és a remény jellemezte tehát a szövetkezeti mozgalom kezdetét. A csoportok szervezésével a követendő út megvolt. Emberek kellettek, akik elindulnak rajta. Jogaikat és kötelességeiket Molnár János, a tiszaugi Petőfi tszcs értekezletének egyik felszlalója így fogalmazta meg: „a csoport minden egyes tagja egyforma legyen, akár az intéző bizottság elnöke az, akár egyszerű csoporttag. A legfontosabbak egyike, hogy minden tag minden munkájában becsületes legyen”,

Az akkori bonyolult birtokviszonyok akadályozták a nagyüzemi gazdálkodás fölényének azonnali bizonyítását Az Abádszalók— lászlómajori Rákosi tszcs- ben például ezt állapította meg a bizottság: „A csoport a jelenlegi helyzetében nagyüzemi gazdálkodást nehezen tud folytatni. Gazdasági épületekkel egyáltalán nem rendelkezik, földterülete 17 darabban fekszik. (Legnagyobb ösz- szefüggö terület 100 kh, a legkisebb 2 kh.) Gazdasági épületek megszerzésére van kilátás, mivel a csoport területe mellett fekszik Aranyospuszta A bizottság megszemlélte az ott lévő épületeket, melyek 1945 óta gazdátlanul vannak. A komoly értéket képviselő gazdasági épületek (négy istálló, 10 családos lakóház) az évek folyamán 50 százalékig le lettek rombolva és széthurcolva. Ugyanis az oda tartozó földterület az abád- szalóki eovházaknak lett juttatva, akik kishaszon- bérletben munkáltatják, — így az épületeknek senki sem viseli gondját...” „A haszonbérlők az elhatmntt énületeket a legmesszebbmenő mértékben rongálták, az ablakkereteket elhurcolták, az ajtókat le szedték.”

Az állatállomány és a gazdasági felszerelés hiánya is gátiban hatott. 1949- ben például a jászjákóhal- mi Béke tszcs „rendelkezésére a következő felszerelések és állatok állnak: Egy pár ló, amit csoportértekezleten a csoport tagjai megegyezés alapján 1500 forint értékben vettek át. Egy pár ökör kb. 700 kilogramm élősúlyban, — amit szintén megegyezés alapján 2600 forint értékben vettek át. Több igavonó állat a csoport tagjainak tulajdonában nem volt. Volt ezenfelül 2 db kocsi (igás), melynek értéke 1300 forint, kettő db eke, melynek értéke 370 forint, egy db lókapa, amelynek értéke 100 forint és 2 db leveles vasborona, amelynek értéke 200 forint és egy pár lószerszám, — használt, amelynek értéke 200 forint.”

De még olyan helyzetben sem volt mindegyik csoport, mint a jákóhalmi Béke. A rákócziúj telepi Új Élet tszcs például „két lovat kapott, de nincs lószerszámuk, sem kocsijuk, így a fogatot kihasználni nem tudják.”

A jól képzett káderek is hiányoztak. A fegyverneki Petőfi tszcs elnökéről ezek a sorok maradtak fenn 1949-ből: „A csoport elnöke egyúttal Fegyvernek község bírója is“... „Az elnök a vezetésért és a csoport részére szükséges könyvelési munkák végzéséért munkaegységet felszámtani nem kíván, arról önként lemondott.”

Voltak azonban sajnos másfajta emberek is. A szolnoki Szabadság tszcs elnökéről ezt jelentették: „A csoport elnöke és a körülötte kialakult klikk ha csak szerit teheti, a csoport közösségi munkái alól kivonják magukat és munkaegységüket jegyzik maguknak és az időt meg a kocsmában és különböző szórakozó helyeken töltik el.” — „A csoport elnöke,

— aki több mint

hete pálinkát főz, erre a munkára bevonta Bujdosó Antal 20 éves tszcs tagot és több mint valósznű, munkaegységét jegyezteti.

A kezdeti nehézségeket fokozták a hangadók. A szövetkezeti mozgalmat ellenző egyének mellett a különböző págtok nevében

— még a Nemzeti Paraszt Párt nevében is — felléptek a kollektív gazdálkodás ellen. Mezőtúron például „A Nemzeti Paraszt Párt és a Kisgazda Párt, annak ellenére, hogy tagjaik közül is számosán tagjai a termelő csoportoknak, nem foglalnak el eléggé világos és következetes álláspontot a szövetkezeti kérdésben. Sőt, a földművesszövetkezet demokratizáló közgyűlésén az FKP elnöke szövetkezetellenes kijelentéseket tett, az NPP előadói pedig a tnnyavilágban magyarázták olyan formában a szövetkezeti kérdést, hogy o dolgozó parasztság között szövetkezet ellenes hangulatot támasztottak.”

Nagyréven a termelési bizottság elnöke is azt hangoztatta, hogy a • szövetkezetében ,,az intéző bizottság elnöke fog dirigálni, éppen úgy, mint a múltban dirigáltak a botosispánok a nagybirtokon”.

A régi rend hívei nem elégedtek meg csupán a hangulatkeltéssel. Ahogy lehetett, mentették vagyonukat. Tiszavárkonyba-n például „o bizottság megállapította, hogy a Föld- bérlő Bizottságot annakidején env Németh Balázs nevű földbirtokos félrevezette és ezáltal 45 hold földet sí került neki megmenteni, melyet jelenleg is egy 60 holdas kulák bérel. A bizottság azonnal összehivatta a Földbérlő Bizottságot és utasította az azonnali

igénybevételre. Ez a 45 hold föl a 300 hold földdel egy tagban fekszik, így nagyban elősegíti azon a táblás és a nagyüzemi gazdálkodás megvalósítását.”

Néhányan más módon is igyekeztek földjüket menteni. Karcagról például a rí jelentette a Fe'ülvizsgáló Bizottság; „Felülvizsgáltunk négy termelő csoportot, melyből kettő megalakuld, sát és elismerését a bizottság egyhangúan javasolja, míg a másik kettő csoportot szervezeti és politikai összetételénél fogva feloszlatta.” „A III. számú termelőcsoport tíz taggal 82 kh-on alakult. Azonban a felülvizsgálás során a bizottság megállapította, hogy a csoport kebelén belül három tag, mely közös családi kezelésben tart 70 kh földet és közös háztartásban él (apa és hét fia), nem felel meg azon feltételeknek. amely szerint földművesszövetkezeti tag, vagy termelő csoport tag lehetne.“

A földbirtokosok, nagy- gazdák mesterkedései t egyre többen ismerték fel szerte a megyében. Kunszent- mártonban például „1948. IX. 15-én 8 taggal 80 hold területen kialakult egy közösen termelő földmívei csoport. Annak dacára hogy a községben a táblás termelés ellen eröx propaganda folyik, a csoport tag jai politikai meglátásuknál fogva közös gazdálkodásba kezdtek.”

Mai szemmel rézve mosolyt kelt az első csoportok tagjainak kérése, — bár akkor nagyon is igazodott a háborúban tönkrement ország helyztáhez, se- eéivnviíitási lehetőségeihez. Jászladányban például „a földbériő szövetkezet közösen termelő csoportiának” alakuló ülésén „Donícó Gábor igásállatokat kér, de ha erre nincs mód, akkor a csoport tulajdonában levő két öreg ökör fiatalabbra való kicserélését kéri“.

Az akkori állami támogatásra iellemző a tisza- szentimrei tszcs megsegítésére 1948 végén tett bizottsági javaslat: „1 lófogat, öt család 37 tagja részére 32 g kenyérgabona. 1 db borona, 20 db kézikapa. 22 db kasza, 30 db sarló, 1 db szecskavágó, — összesen 22 481 Ft értékben".

Voltak cseles emberek is. Az akkor még Szolnok megyéhez tartozó Dévavánvá- ról így szól á jelentés: „Január 11-én Dévaványáról a Tószegen tartózkodó bizottság után telefonáltak, hogy a bizottság térjen vissza Dévaványára, mert egy csoport a III■ típus szerint már meg is alakult és szántóföldön táblásán szövetkezeti gazdálkodást kívánnak folytatni. Ennek alapján a bizottság január 13-án visszatért Dévaványára, hogy az alakulással kapcsolatos tennivalókat elvégezze. Csoportértekezlet közben derült ld, hogy a csoport valóban megalakult tíz taggal, a III- típus szerint, azonban föld nélkül."

Külön tanulmányt érdemelne. hogy 20 év alatt mennyit fejlődtek megyénk szövetkezetei. A kezdeti állaootokkal való összehasonlításként íme néhány adat: a statisztikai hivatal 1967. március 31-i adata szerint megyénk szövetkezeteinek tulajdonában

62 527 szarvasmarha,

151 623 sertés, 10109 ló és 154 072 iuh volt Gépállományukra a következő adatok jellemzőek: 3412 traktor. 2621 tehergépkocsi, 590 pótkocsi. 213 arató-csép’ö- gép. 274 traktor vontatá- sú aratógép s ki győzné még ^elsorolni—

Simon Béla

A Szolnok megyei Tanács Vasipari Vállalata mezőtúri gyáregységének szolgáltató részlegében havonta mintegy 100 ezer forint értékű munkát végeznek a lakosság igényei szerint. Képünkön Oláh Miklós szeszlámpa alkatrészt esztergál.

KÉSETT

LULU

Pénteken este a Szigligeti

Színházban Lulu, a kis párizsi lányka jó tízperces késéssel kezdte meg kalandjai mesélését...

A függönyt jelző gong előtt Berényi Gábor igazgató köszöntötte a színház két és fél milliomodik nézőjét, majd átadta a juhi láns nézőnek a társulat ajándékait.

Ki a földszint, jobb, 4. sor. 10. szék „gazdája“, a két és fél milliomodik jegy tulajdonosa?

Taps közepette állt fel a zsöllyéből Nagy Éva, a miskolci Műszaki Egyetem elsőéves gépészmérnök hallgatója.

— Jaj, de örülök. Nem, nem miskolci vagyok. csak oda járok egyetemre. Tavaly és tavalyelőtt, közép- iskolás koromban még bérletem volt a Szigligetiben, de most i., igencsak megnézem az itteni bemutatókat.

— Ez a ragaszkodás lokálpatriotizmus, — vagy a társulatnak szól?

! Mindkettő — válaszol nevetve. — vétek lenne „kihagyni” az olyan drámákat, amilyen a Salemi boszorkányok, III. Richard és legutóbb a Bűnbeesés... Jövök majd a Brecht-bemuta- tóra is.

— ti —

V ándozlegények

A mesék várdorlegényei, amikor elindultak szerencsét próbálni, tarisznyájukba útravalóul hamuba sült pogácsát tettek. Az a fél tucat megyénkben legény sem üres tarisznyával indult el néhány hónappal ezelőtt, akik — társaikkal együtt — külföldre szerződtek. Hamuba sült pogácsa helyett szaktudásukat, munkaszeretetüket vitték

útravalóul, s kimondva vagy kimondatlanul azt az elhatározásukat, hogy új munkahelyükön, a Német Demokratikus Köztársaság üzemeiben is helytállnak.

S hogy fogadalmukat Igyekeznek betartani, arról tanúskodnak leveleik és az is, amit élőszóval elmondtak. Hárman ugyanis voltak már itthon látogatóban.

Anyuhám ugye nem aírsz ?

Katona Kálmán, a mezőtúri fiatal esztergályos jó levélíró. Talán azért is küld annyi levelet, hogy megnyugtassa édesanyját, aki nagyon sokallja a távolságot Mezőtúr és Kari Marx Stadt között. Azok a boldog napjai, amikor fia levelét kézhez kapja. Kálmán édesanyjának írta a következő sorokat is:

„A héten éjszakások voltunk. Remélem, hogy ezen nem idegeskedsz anyu? Ügy vigyáznak itt ránk, mint a szemük fényére. Nem dicsekvésből írom meg, ami a napokban történt, hanem hogy örülj. A múlt hónapban az itt lévő magyar esztergályosok közül a legkevesebb selejttel dolgoztam és a teljesítményem 97 százalék volt. A művezetőm tolmáccsal jött oda a gépemhez és megdicsért.”

A fiú hazaküldte szüleinek a fizetési jegyzéket is, egy hónap alatt 533 márkát keresett

— öcsi is sokszor megkérdezi tőlem levélben, anyukám ugye nem sírsz ? S nézze, már megint kőny- nyes a szemem. Pedig tudom, jó helyen van, s attól sem tartok, hogy nem állja meg a helyét. Elmondta, amikor itthon volt karácsonykor, élőszóval is, amit korábban már megírt, hogy mennyire törődnek velük

— mondta a törkszentmik- lósi Tercsák János édesanyja.

— Itt a legutóbbi levele. Február 26-án kaptuk. Ebben azt tudatja, hogy 3 hónapi tanulás után gép- elállítónak osztották be. Esztergályos a szakmája, de ez a munka felelősségteljesebb, mintha csak esztergálna. Talán azért, esett rá a választás, mert tanulékony, éles eszű gyerek, s valamennyire németül is tud. A gimnáziumban ezt a nyelvet és az oroszt tanulta. Ügy érettségizett le, hogy két évig az esti gimnáziumba járt, mert akkor már a gépgyár ipari tanulója volt. Jelesen érett, a szakmájából pedig kitűnőre vizsgázott. Ezért hiszem azt, hogy új munkahelyén sem csalódnak benne — folytatta kicsit büszkén Tercsákné.

— Péter is elmondta, amikor karácsonykor itthon volt, hogy kedvesen fogadták őket. Az üzemben a német munkások mindenben segítenek a fiúknak. A gyönyörű 14 emeletes épületben — ahol általában négyen laknak egy szobában — még magyar üzletet is nyitottak, hogy megkönnyítsék számukra a bevásárlást — sorolta egy másik mezőtúri fiú. Murányi Péter édesanyja.

Körömpörköli, paprika »krumplis leeső

— Pista már itthon I*

szakácskodott, s ennek most hasznát veszi — mondta Körmendi István, amíg a megszámozott levelek között keresgélt. Melyikben is írt erről a fia?

„Modern szállásunkon a konyha felszerelése is teljes. Villanyrezsó, hűtőszekrény, edények, egyszóval minden van. Elég gyakran főzünk, mert jó az üzemi kaja, csak kevés. Leginkább én szakácskodom. A többiek a bevásárlást és a takarítást vállalják magukra. Körömpörköltet, paprikás krumplit, kolbászos lecsót és csirkepörköltet szoktam főzni.”

Pista arról is beszámolt leveleiben Mezőtúron élő családjának, hogy az üzemben mindenkitől fegyelmet, precíz, pontos munkát követelnek. A gyárban barátságosak, segítőkészek a német munkások. A magyar fiatalok számára megszervezték a nyelvtanfolyamot is, ahol már mindannyian szorgalmasan tanulnak.

— Én nagyon megnyugodtam, hogy megláttam Ferit. Jól nézett ki, karácsonyig hét kilót hízott, — újságolta örömmel Lápod Lászlóné.

— Nincs is azoknak rossz soruk — vágott szavába a férje. — Öt napos a munkahét. jut tehát idejük pihenésre, tanulásra, s még szórakozásra is. Ferit én nem féltem. Érti a szakmáját, jó lakatos. Tudom, hamarosan belejön a munkába, s nem lesz baj a teljesítményével.

Az meg csak hasznára válik, hogy megtanul egy nyelvet.

Műszeré»* a köszörűgépnél

Sávay Csaba, a szolnoki vasipari vállalatnál szabadult fiatal műszerész egyelőre még elégedetlen. Ez érthető, hiszen általános műszerész létére köszörűgépen dolgozik 2 márka órabérért. Azon kevesek közé tartozik, akiket nem tudtak réigtön a szaktudásának megfelelő munkakörbe helyezni.

— Majd csak rendeződik a dolga — bizakodik az édesapja. — Mert nincs őneki más panasza, csak az, hogy nem a szakmáját gyakorolja. Legutóbb tnegírta. hogy februárban felemelték az órabérét 3.25 márkára. De ami ennél is fontosabb, kérte, hogy küldjük el a szakmunkás bizonyítványát. Ebből én arra következtetek, hogy foglalkoznak az ügyével. S talán hamarosan arról számol be, hogy műszerészként, a szakmunkásnak járó fizetésért dolgozik. — Biztosan így lesz.

Ilyen a sorsa a mai vándorlegényeknek, akik vállalták, hogy három évig a baráti szocialista országban dolgoznak.

Nagy Katalin

I